N. MANDL ERIKA: AZ EGYETEMI HALLGATÓI KUTATÁSOK SZEREPE A SZAKTUDOMÁNYI TÁJÉKOZTATÁS MEGÚJÍTÁSÁBAN

Nyomtatási nézet

N. Mandl Erika PhD, egyetemi docens, Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Kaposvári Campus Neveléstudományi Intézet, Kaposvár

TARTALMI ÖSSZEFOGLALÓ

A tanulmány a könyvtár- és információtudományi témájú országos diákköri munka (Országos Tudományos Diákköri Konferencia) keretében − az utóbbi évtizedben − született tudományos dolgozatokat vizsgálja és elemzi abban a megközelítésben, hogy az egyetemi hallgatói kutatások milyen módon járulnak hozzá a könyvtári innovációkhoz. Az áttekintés egyik fő része azokat a hiánypótló feldolgozásokat veszi nagyító alá, amelyek egy-egy szakterülethez kapcsolódóan fontos forrásmunkának számítanak, főként a tudománytörténeti kutatásokat szolgálva, vagy muzeális gyűjtemények forrásanyagait gyarapítva. A másik vizsgált terület a szaktudományi adatbázisokat és az ehhez kapcsolódó tájékoztató munkát megújító, innovatív elképzeléseket tartalmazó, tudományos igényű dolgozatok csoportja. A tanulmány igyekszik bemutatni azokat a felsőoktatási műhelyeket is, amelyek egy körülhatárolható koncepció mentén orientálják hallgatóikat olyan témák kutatására, amelyek megújítják, segítik a könyvtári szaktudományi tájékoztatást.

Ritoók Zsigmond (ELTE BTK, MTA) a tudományos diákköri munka jelentőségét méltatva egyik írásában háromfajta egyenrangú kutatómunkát nevez meg: az egyikben a tudós „felméri, hogy hol áll a tudomány valamely kérdés vizsgálatában. (…) Az ilyen jellegű munka (…) éles kritikai érzéket igényel, mely az addigi megoldások ismeretén túl észreveszi azok gyenge pontjait is. (…) A másik forma, mikor a megoldási kísérletek kritikáján túl maga is javasol megoldást. (…) Végül a harmadik lehetőség, mikor valaki felfedez egy problémát, melynek probléma voltát addig más nem vette észre.”[1] A professzor szerint a fenti felismerésekhez vezető út egyike a diákkör, az ott folyó eszmecsere. A tanulmányban ismertetett hallgatói kutatások között mindhárom formára találunk példát, de a tárgyalt dolgozatokat összeköti, hogy mindegyik hozzájárult saját szakterülete megújításához, módszertani fejlesztéséhez, vagy forrásmunkáinak bővítéséhez. Verók Attila (EKE) művelődéstörténész vélekedése szerint a TDK mára kiérdemelte, hogy szerepeljen a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékén, mivel „hagyományos és élő egyszerre, folyamatosan újraalkotott és szóban, gyakorlatban továbbadott”,[2] vagyis „az ország szellemi frissességét fenntartó hagyomány”,[3] amely kortárs tudományos hálózatok létrejöttét és a különböző „területek természetes összefonódását”[4] eredményezi. Koósné Török Erzsébet volt OTDT-titkár minden írásában, nyilatkozatában hangsúlyozza, hogy az OTDK „épít a több száz éves önszerveződő, önképzőköri tevékenység átörökíthető (…) hagyományaira is”,[5] a kapcsolódó történeti kutatások folytatásához pedig egy OTDK forrásgyűjtemény-sorozat elkészítését szorgalmazza. Koósné Török Erzsébet könyvtárosként hangsúlyozza az e-iratvagyon, az OTDK-weboldalak archiválásának fontosságát is. Örvendetes, hogy éppen az OTDK Könyvtártudományi alszekciójában, a képzőhelyek műhelyteremtő oktatóinak köszönhetően folyamatosan jelen van a webarchiválás és az online szaktudományi tájékoztatás témája, számos könyvtári innovációt eredményezve. Mátyus László (DE ÁOK) az ideális TDK-téma megtalálása kapcsán azt tartja legfontosabbnak, hogy a téma a diák sajátja legyen, a kísérletekben végig személyesen vegyen részt, hiszen a TDK egyik legfontosabb értéke a tudományos megismerés módszertanának elsajátítása, és hogy megnyerjük a diákokat a tudománynak.[6] A következő fejezetekben ismertetett − könyvtár- és információtudományi − pályamunkák egyik legfőbb értéke is az, hogy számos esetben olyan hallgatók írták, akik saját munkahelyük tájékoztatási feladataira keresték a megoldást, és a TDK adott nekik keretet saját könyvtári innovációs elképzeléseik megfogalmazására. A lokalitás szerepe is egyre fontosabb, mivel „a település (esetleg régió) az az egység, amelyben még átláthatók, megérthetők a mindig komplex jelenségek,”[7] ezért a dolgozatok között nagyon értékesek a helyi (regionális) modelleket bemutató törekvések.

Az utóbbi évtized könyvtár- és információtudományi TDK-kutatásaihoz kapcsolódó tehetséggondozás egy szegmensének bemutatása előtt fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a hallgatók mögött több évtizede erős műhelyek állnak. A történeti forráskutatást segítő nagy ívű dolgozatok elsősorban a nagy múltú, tudományegyetemi háttérrel rendelkező intézetek, tanszékek keretében születnek (ELTE BTK, SZTE BTK),[8] de a témák kiválasztásában nagy szerepet játszik, ha van a képzőhelyen olyan fontos muzeális könyvtári gyűjtemény, amelynek feltárása izgalmas kutatási témákat kínál hallgatói számára (EKE, PTE, BTK). Előbbi természetesen nem zárja ki, hogy az említett képzőhelyeken a hiánypótló történeti feltárások mellett a könyvtár-informatika (webtechnológia, digitális könyvtár stb.) tárgyköreiben, vagy akár a két témakör szimbiózisát alkotva[9] is komoly TDK-munkák lássanak napvilágot.[10] A jelenlegi és egykori kisebb vidéki képzőhelyek is szép számmal kínáltak a hallgatók számára olyan fontos efemer témákat, amelyek vagy a helyi könyvtári információellátással, információs rendszerek megújításával foglalkoztak, vagy egy országosan használható könyvtári innováció megalapozását szolgálták (NYME, NYE, KE, SZTE JGYPK, KFRTF, EJF, JTF).[11] A Debreceni Egyetem könyvtárosképzésének erőssége évtizedek óta elsősorban a könyvtár-informatikai témák innovatív szemléletű feldolgozása; előbbi nem zárta ki soha az értékes történeti/helytörténeti jellegű témák szerepeltetését sem. A könyvtártudományi tehetséggondozás rendszerének, szemléletének kialakításában kulcsszerepe volt Fülöp Géza tanszékvezetőnek (ELTE BTK), aki először kezdeményezte a képzőintézmények tanterveinek, tematikáinak összehangolását, és egymás folyamatos tájékoztatását. A vidéki könyvtárosképzés megerősítését különösen fontosnak tartotta. Igazi tudós tanár volt, kutató és tanári attitűdje alakulásában meghatározó volt, hogy Fülep Lajos indította el kutatói pályáját, aki „különleges módszereivel, beszélgetéseivel, a csoportos tanítványi sétákkal és találkozásokkal, egymást formáló vitákkal, időnként kemény kritikájával számos kiemelkedő képességű tanítványt, művészt és tudóst nevelt vagy formált” (pl. Csanak Dórát, Fodor Andrást, Lator Lászlót, Beney Zsuzsát, Hernádi Gyulát, Tüskés Tibort stb.).[12] Tanítványainak mindig segített állást találni, és később is követte pályafutásukat. Különös figyelmet szentelt a tanszéki TDK-munkának. Témavezetőként is példát mutatott ebben.[13] A Pedagógia, Pszichológia, Közművelődési és Könyvtártudományi Szekció szakbizottságában 16 éven keresztül vezette az alszekció munkáját, és minden tavasszal körültekintően készült a diákok dolgozatainak értékelésére.[14] A kezdő TDK-s hallgatók bírálatánál fontosnak tartotta, hogy a hiányosságok megemlítése ne legyen bántó, és minden hallgatót inspirált a további kutatásra.[15] Témánk szempontjából fontos előzmény, hogy Fülöp Géza fontosnak tartotta, hogy a képzés a munkaerőpiacon mindenkor elvárt kompetenciákat alakítsa ki a hallgatókban, ezért szoros kapcsolatban állt a munkáltatókkal, a kistelepülésektől a nagykönyvtárakig.[16] A szaktudományi tájékoztatás kurzus tanterve is kezdetektől ezt az elvet követte, Szabó Sándor módszertani elképzelései szerint.[17] A könyvtártudományi TDK-témák vizsgálata során fontos hangsúlyozni az egyetemi könyvtárosképzés kettős kötődését.[18] Egyrészt a felsőoktatás elvárásainak kell megfelelnie, másrészt a mindenkori könyvtári rendszer elvárásainak. Kiszl Péter intézetvezető (ELTE BTK KITI) felhívja a figyelmet arra, hogy a könyvtárosság egy olyan hivatás és attól elválaszthatatlan tudomány, amely − különösen az utóbbi évtizedekben − nagy léptékváltásokkal kényszerül alkalmazkodni a környezeti változásokhoz, a társadalomtudományi területek közül talán a leginkább változó egyetemi képzési modelleket eredményezve: „a naponta újabb és újabb informatikai megoldások világában az információs rendszerekért felelős, a társadalom valamennyi szegmense számára az információhoz való szabad hozzáférést biztosító szakemberekként […] nincs könnyű helyzetünk”.[19]

Monok István a könyvtáros szakma identitásának, feladatának lényegét a következőkben látja: „Hagyományőrzés és modern szolgáltatás. Ennek alapján elvileg a könyvtáros szakma becsületének emelkedni kellene. Az információt rejtő dokumentumokat mi, könyvtárosok őrizzük. Annyi derül ki ezekről, amennyit mi a feldolgozás során napvilágra hozunk. Az információs technológia és az eszközpark ugyan nincs a mi kezünkben, de tartalmi gazdagsága nagyban tőlünk is függ. Legyünk erre büszkék. Egy zsákutcába azonban nem szabad bemennünk: nem szabad versenyre kelni sem a technológia gyártóival, sem azokkal a tudományos körökkel, akiket végső soron minőségileg akarunk kiszolgálni.”[20] Az előbbiekkel összefüggésben néhány évtizede − az online szolgáltatási lehetőségek megjelenésével − az „egész világon zajlik a szakma útkeresése, identitásának azonosítása.”[21] Multifunkciós könyvtári rendszerünk − Magyarország legnagyobb kulturális intézményrendszereként − sokféle profilú intézményből áll a nemzeti könyvtártól a szak- és felsőoktatási könyvtárakon át „a városok nappalijaként” is emlegetett települési- és mozgókönyvtárakig, valamint a speciális gyűjteményekig;[22] tehát a képzésnek valamennyi könyvtártípust ki kell szolgálnia. Az előzőekben érintett nemzetközi trendeket és munkaerőpiaci igényeket is figyelembe véve alakítják ki a képzőhelyek a képzési és kimeneti követelményeket. A kétlépcsős (BA, MA) képzési rendszer kidolgozásakor is nagy hangsúlyt fektettek arra a képző intézmények, hogy a meghirdetett szakirányok is lefedjék a különböző könyvtártípusokban folyó munka tartalmát. Ennek megfelelően indult el BA-szinten a könyvtörténeti (ELTE, SZTE), különgyűjteményi (SZTE), közkönyvtári (KE, NYME, SZTE), iskolai könyvtári (EJF, EKF, KFRTF, NYME, SZTE, SZIE), gyermekkönyvtári (EJF, DE, SZIE), elektronikus és digitális könyvtári (KE), tartalomszolgáltató (SZTE), EU információs könyvtári (ELTE, SZTE) szakirány. A szakfelelősök az előbbi tudástartalmakat elmélyítő szándékkal dolgozták ki az MA-szint könyvtártípusokhoz igazodó szakirányait: humán informatika (tartalomszolgáltató), internettechnológia, iskolai könyvtáros, közszolgáltató könyvtáros, médiamatika, orvosi könyvtáros, régi nyomtatványok feldolgozása, szaktudományi (kutatás-fejlesztési) információmenedzser, tartalomfejlesztő menedzser, üzleti információmenedzser, webtechnológia elnevezésekkel.[23] Az előbb ismertetett képzési struktúrának is köszönhető, hogy a TDK-dolgozatok témái − hosszú évek óta − szinte minden könyvtártípus szolgáltatási rendszeréhez kapcsolódnak. A képzés, majd a TDK-munka során a hallgatók elsajátítanak egy olyan innovációs szemléletet, amit majd bármely intézménytípusban tudnak kamatoztatni, illetve később, munkavégzésük során is naprakészek tudnak maradni.[24] A hazai könyvtárosképzés fontos dinamikus eleme, hogy a hallgatók sok vendégelőadást hallhatnak, számos helyszíni projektben, műhelymunkában vehetnek részt, akár a szakmai gyakorlataik során is, és mindeközben az innovációt támogató feladatokat kapnak.[25] Hagyományosan sok gyakorló könyvtáros szakembert vonnak be a képzésbe. A képzést támogatja az a lehetőség is, hogy az egyetemeken vagy a partnerkönyvtárakban dolgozó, PhD-fokozattal rendelkező könyvtárosok is felkérhetők tantárgyfelelősnek, oktatónak. A tanulmány által középpontba helyezett szaktudományi tájékoztatás bármely részterületének egyetemi keretben történő innovatív fejlesztését segítik azok az oktatók, akik e területek szakértői, akár főállású oktatóként, akár szakkönyvtári háttérrel rendelkező könyvtárosként.[26] A tájékoztató könyvtárosok képzését nem hozta könnyű helyzetbe a kétszakosság megszüntetése, ezért ezen űr betöltése miatt a kétlépcsős képzés szakalapítói a lehető legszélesebb MA-bemenetet határozták meg, így szinte bármely tudományterület BA-szakja után elvégezhető az informatikus könyvtáros MA-szak. A kétszakosság visszacsempészésének másik jó példája, hogy az ELTE BTK Zenekultúra BA-szakán sikerült elindítani a zenei könyvtáros specializációt.[27] Ez a megoldás elengedhetetlen volt, különösen a szak- és tudományos könyvtárak szakember-utánpótlása szempontjából, hiszen Monok István találó szavait idézve: „…amikor a könyvtáros mint a gyakorlat embere bármilyen internetes tartalomszolgáltatást végez, a maga gyakorlati szempontjait csak akkor tudja jól kialakítani, ha valamilyen szakma elméleti gondjaival is tisztában van, illetve annak a szakmának az elméleti szakembereivel folyamatosan együtt gondolkodik.”[28] Tehát a könyvtáros tartalomszolgáltatást csak olyan területen végezzen, amelynek fogalomrendszerét ismeri.[29] Monok István a kétszakosság hiányának feloldására azt a megoldást javasolja, hogy az informatikus könyvtáros BA-szakon tanuló hallgató a szakirány 40 kreditje helyett vehessen fel bármilyen más minor szakot. Ezzel a hallgatók „általános műveltségi deficitje” is csökkenne, és a BA-szak végén két oklevelet kapnának (BA informatikus könyvtáros és egy minor szak).[30]

Sajtótörténeti, könyvtörténeti dolgozatok

Nagy szolgálatot tesznek a tudománytörténeti, mentalitástörténeti vagy kultúrtörténeti kutatások számára azok a – repertóriumnál nagyobb mélységű – tartalomelemzések, amelyek egy-egy téma sajtóbeli megjelenését tárják fel. Ebbe a körbe tartozik Bács Fanni dolgozata,[31] amelyben az egzotikus utazások reprezentálását vizsgálta meg a Vasárnapi Újságban, a lapszámok, vonatkozó rovatok részletes elemzésével. A szerző a feltárás részeként – a szakirodalom alapján – kitért az utazás jellemzőire az adott korban: kik utaztak, hogyan utaztak, hová utaztak? Ezután vizsgálódását leszűkítette az egzotikus utazásra, ezen belül a vadászati célú utakra. Az utakat színhely szerint csoportosította, főként az Ázsiában, Afrikában megszervezett vadászatokat nézte át, s munkája végén külön foglalkozott Kittenberger Kálmán vadászútjaival.

A sajtótörténeti feltárások arra is irányulhatnak, hogy megismerjük belőlük egy-egy korszak sajtójának működési mechanizmusait. A sajtó működésének megismerése a történettudományi kutatások segítségére is lehet. Erre vállalkozott Gyuricza Andrea A sajtó és ellenőrzése Magyarországon (1848−1914) című munkájában.[32] A dolgozat a választott időszak sajtócenzúráját, sajtóellenőrzési rendszerét mutatja be. A több mint 4000 korabeli lap ilyen irányú vizsgálatának értékét növeli, hogy ebben a témakörben a pályamunka megírásakor még nem született átfogó monográfia.

A hazai művelődéstörténeti kutatás számára fontos adalékul szolgálnak a jelentős magán könyvgyűjtemények részletes feltárásai is, különösen akkor, ha az ismertetett könyvtár olyan személy tulajdonában volt, aki jelentősen tudta befolyásolni a korabeli hazai művelődés irányait. Erre példa Baranyai Katalin dolgozata, amelyben a Ráday család egyik tagjának, Ráday Eszternek a 18. századi könyvgyűjteményét mutatja be.[33] A pontos címleírásokkal ellátott könyvjegyzékből képet kapunk a tulajdonos műveltségéről és könyvtára tematikus összetételéről. Az alkalmi nyomtatványok forrásértékére hívja fel a figyelmet Nagy Andor Kora újkori erdélyi alkalmi nyomtatványok művelődéstörténeti tanulságai[34] című munkájában. Az üdvözlő/gratuláló versek, a házasságkötés vagy jeles évforduló alkalmából készült szövegek különféle művelődés- és mikrotörténeti összehasonlításokra nyújthatnak lehetőséget, akár egyes személyek életútjára is lebontva a vizsgálódást. A dolgozat elsősorban Joseph Trausch (1795−1871) 17−19. századból való, még feltáratlan, a brassói Fekete Templom levéltárában őrzött alkalmi (akcidens) nyomtatványok gyűjteményét mutatja be. Bognár Tímea Vándorló könyvek. Tulajdonbejegyzések és ex librisek a Pálffy család csépi gyűjteményében[35] című dolgozata szintén egy jelentős gyűjtő és magánkönyvtár-alapító személyéhez kapcsolódik. A szerző egy fontos forráscsoporttal foglalkozik (tulajdonbejegyzések és ex librisek), amelyek segítségével felderíthetők egyes köznemesi gyűjtemények kötetei, s rajtuk keresztül a XVIII−XIX. századi magyar köznemesség kulturális ízlése is. A kutatás csatlakozik az Országos Széchenyi Könyvtár országos szintű possessorbejegyzés-gyűjtéséhez.

Nemcsak az arisztokrata, főpapi gyűjtemények összetétele fontos egy adott korszak művelődési szokásainak feltérképezéséhez. Nagyon beszédesek a nyomdászok, könyvkötők könyvjegyzékei is egy adott földrajzi terület műveltségi viszonyaira vonatkozóan. A hallgatói könyvtörténeti kutatások is foglalkoznak a könyves szakma e fontos rétegeinek könyvjegyzékeivel.[36]

Gönczi Krisztina Éva A Gödöllői Városi Múzeum ex librisei című dolgozata[37] a nevezett múzeumban fellelhető ex libriseket vizsgálta, amelyek Nagy Sándor és Körösfői-Kriesch Aladár, a gödöllői művésztelep alapítójának alkotásai. A szerző vizsgálta a könyvjegyek stílusát, forma- és eszközvilágát. A művészek általában a tulajdonosokra, foglalkozásukra jellemző ex libriseket készítettek.

Könyvtári gyűjtemények, intézménytörténet

A tudóskönyvtárak rekonstrukciójához és értékeléséhez mint kutatási irányhoz kapcsolódik Kovács Odett: Kazinczy Ferenc könyvbeszerzési stratégiái és könyvtárának értékes darabjai a Sárospataki Református Kollégiumban című munkája. A dolgozat elsődleges célja az volt, hogy bemutassa Kazinczy tudatos könyvtárépítő, könyvgyűjtő tevékenységét. Ugyanebbe a sorba illeszthető Éger Gábor: Eszéki T. István könyvgyűjteménye a sárospataki Nagykönyvtárban című dolgozata,[38] amelyben az 1600-as években működő erdélyi lelkipásztornak, a korabeli nyugat-európai egyetemeket is megjárt volt sárospataki diáknak a Sárospatakra került könyvgyűjteményét mutatja be. A pályamunka elsősorban a hagyatéki könyvállomány változásait mutatja be, raktárjegyzékeket és possessorbejegyzéseket is felhasználva.

Több dolgozat tár fel olyan életműveket, amelyek középpontjában egy-egy jelentős közgyűjtemény alapítása, formálása áll. Hasonló céllal készült Fülep Ádám A könyvtárigazgató Kovács Máté a Debreceni Egyetemi Könyvtár élén (1949−1956) című dolgozata,[39] amely a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár, valamint az OSZK Kézirattárában talált hagyaték, kéziratos és gépiratos források alapján készült.[40] Bakos Tímea Nagy Iván és a balassagyarmati Palóc Múzeum[41] című munkájában a múzeumalapító Nagy Iván életművét mutatja be a hagyatékában fellelhető dokumentumok alapján (a források lelőhelyei: Nógrád Megyei Levéltár, Magyar Országos Levéltár, Nógrádi Történeti Múzeum, Országos Széchényi Könyvtár). A dolgozat második részében a Palóc Múzeum történetét is megismerjük.

Nemcsak hazai könyvtárosok, információtudósok életművéhez kapcsolódó kutatások készülnek, hanem fontos külföldi újítók életművével is foglalkoznak a hallgatók. Erre példa Kőműves Renáta Brian Campbell Vickery osztályozási elképzelései című áttekintése, amelyben végigköveti a XX. századi információtudomány egyik meghatározó és nagy hatású alakjának osztályozási tevékenységét (információkeresés, indexelés).

Egy-egy szakma önmeghatározásához, a benne dolgozók identitástudatának erősítéséhez nagyon fontos a muzeális szakgyűjtemények feltárása, a legértékesebb emlékek megismertetése az érdeklődő szakmabeli vagy laikus látogatókkal. Az egykori selmecbányai bányászati-kohászati akadémia egyedülálló, hét és félezer tételes gyűjteménye, amely az első és épségben fennmaradt műszaki szakkönyvtárnak tekinthető, ma a Miskolci Egyetem Könyvtár, Levéltár, Múzeum épületében található. Itt őrzik többek között Georgius Agricola fő művének, a bányászat és kohászat ősi bibliájának első latin és német kiadását. Tóth Henrietta igyekezett hiteles képet nyújtani a selmeci állomány miskolci elhelyezésével kapcsolatban. A dolgozat szerzője folytatta a kutatást Agricola műveinek magyarországi fellelhetőségével kapcsolatban, eredményeit egy későbbi dolgozatában olvashatjuk. Agricola művei jelenlétének vizsgálata a hungarikakutatások körébe is beleillik, hiszen e munkáknak számos magyar vonatkozása van. A szerző a lelőhelyek feltérképezése érdekében a magyarországi egyházi és magángyűjtemények katalógusainak, könyvjegyzékeinek, leltárjegyzékeinek módszeres áttekintésére vállalkozott. Az adatokat a gyűjtemények típusa, azon belül a tulajdonosok társadalmi helyzete szerint rendszerezte, s arra a következtetésre jutott, hogy a humanista tudós művei a XVI−XVIII. századig arisztokraták, főpapok, polgárok, tudósok gyűjteményeiben egyaránt jelen voltak.[42]

Farkas Nikoletta A cenzúra hatása a magyarországi könyvtárakra a szocialista rendszer idején[43] című munkájában elsősorban azt mutatta be, hogy milyen teendőket vártak el a korban a könyvtárosoktól, milyen ajánlások, szempontok, indexek alapján kellett kivonniuk a könyvtári állományokból a dokumentumokat, milyen szempontokat kellett figyelembe venni az olvasóknak készült katalógusoknál. A dolgozat második része a tájékoztató könyvtárosok ideológiai átneveléséről szól, főként, hogy milyen világnézeti nevelői szerepekkel ruházták fel a könyvtárosokat.

Izgalmasak azok a gyűjteményrekonstrukciós kísérletek is, amelyekkel régi gyűjteményrészek beolvadását, továbbélését lehet igazolni. Egy ilyen vállalkozás Leitgéb Mária A „középkori” tanszékek könyvtára a Műegyetemen című munkája,[44] amelyben tulajdonbélyegzők, jelzetek, egyéb adatok alapján igazolta, hogy a Műegyetem 150 éves, egyedi gyűjteménynek számító Építészettörténeti és Műemléki Tanszék könyvtára valószínűleg a régebbi Műépítészet (Steindl-tanszék) és a Középkori építéstan Tanszék könyvanyagainak őrzője. A hallgató egy teljes címjegyzék összeállítását tervezi, amely fontos forrásává válhat a későbbi könyvtártörténeti, építészettörténeti, művészettörténeti kutatásoknak, vagyis egy teljes rekonstrukció készülhet az egyes „középkori” tanszékek könyvtárairól. Hasonló utakon jár Winkler Anna Arab nyelvű kéziratok az ELTE Egyetemi Könyvtárban című munkája[45] is, ismertetve az Egyetemi Könyvtár arab nyelvű iszlám kódexeit. A szerző hiánypótló munkát végzett, hiszen korábban nem voltak alaposan feldolgozva az Egyetemi Könyvtár ezen kódexei. Az egészségügyi tájékoztatás múltbeli fontos központját, az Országos Orvostudományi Könyvtár és Dokumentációs Központ jól működő egykori módszertani rendszerének modelljét (1960−1992), valamint az előzőhöz szakmailag szorosan kapcsolódó Heim Pál Gyermekkórház Egészségügyi Szakkönyvtárának korábban feltáratlan történetét mutatja be Körmendiné Pók Zsuzsanna dolgozatában.[46]

Képi és multimediális dokumentumok feldolgozása

A nem szöveges dokumentumok feldolgozása, illetve a róluk szóló tájékoztatás esetében szinte dokumentumtípusonként, korszakonként más eljárásokra van szükség. Sok esetben komoly nyomozó munka előzi meg a dokumentumok pontos beazonosítást. Így van ez a régi térképeknél is.

Nagy Györgyi A térkép DNS-e (2011)[47] című munkájának célja, hogy a régi térképekkel foglalkozókat – könyvtárosokat, antikváriusokat, gyűjtőket – segítse az eligazodásban a XVII−XVIII. század művészi szabadsággal kiadott térképei között, mivel réz- vagy acélmetszet technikájával készültek, és gyakran nem hordoznak megjelenési adatot. A dolgozatban hangsúlyt kapnak az említett technikák, a korabeli kiadási viszonyok és a kutatás során használt azonosítási módszerek. A nyomozási módszereket a hallgató az OSZK Térképtárának atlaszaiban lévő, Alsó-Szászországot ábrázoló térképek segítségével mutatta be. A szerző a korban elismert Johann Baptist Homann által alapított vállalat példáján mutatja be a kiadás folyamatát, s az említett kiadó egy sokat használt térképének történetét, kutatását is ismerteti.

A térképekhez hasonlóan izgalmas és ingoványos talaj a fotók azonosítása, stílusjegyeinek vizsgálata is, ez különösen igaz a sajtófotók kutatására. Sipos Katalin A sajtófotó története. Gyermekábrázolás a fotográfiában[48] című dolgozatában a hazai gyermekfotózás történetével foglalkozik. A dolgozat legértékesebb része a primer fotóanyag elemzése, a fotós szakirodalom feldolgozási módszertana alapján. A tanulmány érinti a szociofotó, a műtermi fényképezés, illetve a reklám- és politikai fotózás világát is. Az áttekintés során sikerült felkutatni a tehetséges, művészileg is igényes kortárs hazai fotóriporterek munkáit, felmutatva ezzel a gyermekekről készült sajtófotó legnemesebb variánsait.

A fényképalbumok a kulturális örökség sajátos képi és tárgyi hordozói. Feldolgozásuk módszertana a hazai könyvtárakban is különbségeket mutat, de forrásértéke miatt nagyobb figyelmet igényel. Balogh Sándor Albumba zárva. Fényképalbumok a vizitkártyától a memóriakártyáig című dolgozata[49] bemutatja a dokumentumtípus eredetét, megjelenési formáit, a használatával kapcsolatos szokásokat (reprezentáció, gyűjtés, családi albumok szerkesztése). A szerző nyomon követi szerepének változásait is. Osztályozza őket típusok, témák és a megjelenés stílusa alapján. Kitér a különleges példányokra, mesterművekre és a művészi igénnyel kivitelezett albumokra is. A szerző kutatásait magyar és német közgyűjteményekben végezte, elsődleges célja a típusok rendszerezése volt, segítve ezzel e forrástípus hazai feltárásának gyakorlatát.

A korai mozgóképeink esetében sajnos legalább akkora veszteségeink vannak, mint írott dokumentumaink megsemmisülési mutatóiban. A háborúk és a politikai viharok sem tettek jót a filmek megőrzésének. A film archiválása bonyolult folyamat, a filmkópiák érzékenysége miatt nagy körültekintést igényel. Veilinger Tamás A mozgókép archiválásának múltja és jelene Magyarországon című munkájában hangsúlyozza, hogy csak a mozgókép megjelenése után 60 évvel alakult meg az első filmarchívum Magyarországon. A késlekedés következményeként a némafilmek körülbelül 10%-a maradt fenn csupán. A szerző bemutatja a magyarországi filmmegőrzés létrejöttét, fejlődését, a filmtörténeti, technikai, jogi és politikai hátérrel együtt. A dolgozat első részéből megtudjuk, hogyan jutott el „a vándormutatványnak számító mozgókép az intézményesített megőrzésig.”[50] A második rész ismerteti, hogy kik kezdeményezték a megőrzést, hogyan alakult az archívum története a század második felében. Végül képet kapunk arról is, hol tart ma a mozgóképek magyarországi értékmegőrzése, hogyan zajlik a felújítás, restaurálás és digitalizálás, mit tartalmaz az online gyűjtemény, és mi lesz a jövő útja.

Tematikailag sokszínűek és speciális könyvtári kezelést igényelnek az aprónyomtatványok körébe tartozó plakátgyűjtemények. Tanulmányozásuk során számos – máshol fellelhetetlen – adatra bukkanhatnak a művelődés-, a kultúr- és társadalomtörténet kutatói. A színházi és filmes bemutatók, kiállítások esetében is nagyon értékes forrásról van szó, nem is beszélve a művészi plakát műfajáról. Szécsényi Orsolya Falra akasztott örökség. A Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár plakátgyűjteménye című dolgozatában az említett könyvtár helyismereti gyűjteményeinek plakátjait dolgozta fel. Mivel a plakátok bibliográfiai leírásához nem talált útmutatót, vállalkozott ennek megalkotására. Egy olyan ISBD-alapú bibliográfiai leírást, USMARC formátumú bibliográfiai rekordot készített, amely alkalmazható a hazai könyvtárakban található plakátok leírására. Munkájának különleges értéke, hogy a helyi jelentőségű aprónyomtatványok esetében megkereste a plakátok szerzőit, közreműködőit is, akik további releváns információkkal szolgáltak a teljesebb körű bibliográfiai leírás elkészítéséhez.

A szaktudományi tájékoztatás modelljei, módszertani kérdései

Az OTDK-témák túlnyomó része naprakészen reagál a jelenlegi szaktudományi szolgáltatási igényekre, és sok esetben eredeti, még nem használt új modelleket, módszertanokat kínál a könyvtári információkereső rendszerek megújításához. A témák között vannak univerzálisan alkalmazható modellek, módszerek ismertetései a könyvtári osztályozás, a világháló információinak könyvtári kezelése, a digitalizálás, a szerzői jog, a katalogizálási szabványok, az Open Access – nyílt hozzáférés modelljei,[51] a tudományos kommunikáció segítése, a felhőtechnológiák, az interaktív elektronikus könyvtár aktuális kérdésköreihez kapcsolódóan,[52], [53], [54] valamint az ugyancsak kulcsfontosságú információbiztonság, adatbányászat, e-könyvek, webtechnológia, informetria, linked data technológiák, automatizált tartalomelemzés, tudományosfolyóirat-adatbázisok könyvtári alkalmazásának kérdésköreiben.[55], [56] Az előzőekben említett általános módszertani kérdéseken túl nagy számban készülnek konkrét tudományterületekre, vagy speciális dokumentumokra/információhordozó típusokra kidolgozott könyvtári eljárásmódok.

A természettudományok információs rendszereinek fejlesztési elképzelései

A természettudományok esetében különösen fontos, hogy a szakemberek mihamarabb birtokolják szakterületük legfontosabb új kutatási eredményeit. Különösen igaz ez az orvostudományra, ahol − különösen napjainkban − szinte hétről hétre, napról napra látnak világot – akár a jelenlegi járványhelyzetre vonatkoztatva is – a továbblépéshez nélkülözhetetlen új kutatási adatok. Ebbe a vonulatba illeszkedik Berta Bernadett A MEDLINE adatbázis szolgáltatásának megvalósítása a PUBMED és EBSCO szolgáltatók tükrében[57] című dolgozata, amelyben egy egyéni osztályozási módszerrel értékelte az egyes szolgáltatók kínálatának milyenségét. A kutatás során elsősorban az adatbázisokban történő keresés hatékonyságának növelése foglalkoztatta, és erre talált működőképes keresési módszereket. Csont István egy könyvtár-gépesítési folyamatot segítő számítógépes program elkészítését választotta dolgozata témájául, célja elsősorban olyan könyvtárak segítése volt, ahol a gépesítési folyamat csak részben valósult meg, vagy a feljesztés el sem indult.[58] A szerző elsődleges célja a Magyar Földrajzi Társaság könyvtári gyűjteménye feldolgozásának segítése volt.

A bölcsészet- és társadalomtudományok információs rendszereinek megújítása

A társadalomtudományok területén a régi források és az új kutatási eredmények feltárásának egyensúlyban kell lennie, e terület kutatójának nélkülözhetetlenek a régebbi korszakokra vonatkozó forráskiadványok is. Ez kiemelten igaz a történeti témák kutatóira, akik rekonstruálni, modellezni próbálják a korábbi jelenségeket annak érdekében, hogy a jelen és a jövő társadalmi átalakulásai értelmezhetővé váljanak. Czeglédi Lászlóné, a Számítógépes adatbázis és rendszerterv – a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténeti Levéltár és Irattár levéltári és irattári állományának feltárásához című munka írója már dolgozata elején hangsúlyozza, hogy egy jó információs szakember nemcsak keresni tud az adatbázisokban, hanem létrehozni és fejleszteni is képes azokat. Az előbbiekhez példát mutatva a szerző készített egy számítógépes adatbázis rendszertervet. A hallgató bemutatja az adatbázis tervezésének folyamatát, kiemelve a hozzáférési jogosultságok beállításainak fontosságát is. Az adatbázishoz fogalomtárral ellátott felhasználói kézikönyvet is készített. A teszteredmények alapján a hallgató által megalkotott adatmodell és adatbázis jelentősen hozzájárul az irattár munkatársai és a kutatók munkájának megkönnyítéséhez.[59]

Farkas Renáta pályamunkája[60] a céginformációt vizsgálja egy konkrét cég példáján. Emellett a könyvtárak szerepeit is összeveti a céginformációs szolgáltatások lehetőségeivel, két közművelődési könyvtár szolgáltatásait vizsgálva. A hallgató elsősorban azt tanulmányozza, hogy mennyire illeszkedhet bele egy könyvtár tevékenységébe egy − az adott térség cégeiről, vállalatairól szóló − tájékoztató szolgáltatás, feltárva a könyvtár kapacitását és a lehetséges felhasználói rétegeket. Mindemellett a kiválasztott cég profitorientált és ingyenesen nyújtott információszolgáltatását is bemutatja, vagyis az üzleti és nonprofit szféra lehetőségeit, párhuzamait, egymást erősítő, illetve az egymással versengő területeit vizsgálja. Alternatív lehetőségeket is felmutat az üzleti és könyvtári szolgáltatások illeszkedésére. A kutatás főbb kérdései: „A könyvtárak világa miben nyújthat többet vagy kevesebbet? Hogyan tudja felhasználói körét innovatív ötletekkel […] bővíteni? Hogyan tud élni lehetőségeivel az információs központ funkcióját is betöltő könyvtár; illetve hogyan illeszkedik ebbe a szerepkörbe egy cég és […] a céginformáció mint szolgáltatástípus?”

Bódog András a könyvtár és hírszerzés kapcsolódási pontjait vizsgálta pályamunkájában.[61] A dolgozat a titkosszolgálatok és a könyvtárak közös vonatkozásaiba nyújt betekintést, történeti és módszertani szempontból egyaránt elemezve és reprezentálva a hasonlóságokat. A pályamunka elsősorban a nyílt forrású felderítés folyamatát mutatja be, összehasonlítva a tájékoztató könyvtárosok munkájával, kiemelve, hogy mindkét tevékenységet az információs korszak technikai vívmányai segítik.

Horváth Renáta dolgozatában azt vizsgálta, hogyan tudják a könyvtárak leghatékonyabban támogatni a nyelvoktatás ügyét. Az előbbi cél érdekében a hallgató megvizsgálta és javaslatokat tett a beszerzési és katalogizálási gyakorlat átgondolására, és könyvtári használatra átültetett egy szolgáltatást, melyet eredetileg oktatási intézmények számára fejlesztettek ki.[62]

Az ókortudomány digitális gyűjteményeiben való hatékonyabb keresést, kutatást segíti Magi Magdolna Egy héroszi törekvés a digitális korban – a Perseus Projekt című dolgozata.[63] A szerző egy olyan kísérleti projekt gyűjteményeit és szolgáltatásait mutatja be, amelyben a hálózaton megosztható digitális gyűjtemények lehetőségeit vizsgálták. A projekt 1987 óta gyűjti az ókori görög-római világ történelméhez, irodalmához és magához a kultúrához kapcsolódó dokumentumokat. A szerző a Perseus weboldala működésének elemzésén túl ajánlásokat fogalmaz meg a projekt céljaihoz szükséges jövőbeni lépésekről is.

Elsősorban az államtudományi és Európai Uniós témák hatékonyabb kutatását szolgálja Tóth Dalma munkája, amelyben a Kongresszusi Könyvtár és az Európai Unió digitális archiválási kezdeményezéseit hasonlítja össze.[64] A dolgozatok egy csoportja a felsőoktatási könyvtárak digitális gyűjteményeinek fejlesztési módjaival, a felsőoktatásban tanulók digitális írástudásával, illetve az informatikai terminológia ismeretével foglalkozott. Utóbbihoz kapcsolódik Sebestyén Katalin dolgozata, aki 2011-es felmérésében azt vizsgálta, hogy a „digital-born” nemzedék mennyire ismeri a számítógép, az informatika nyelvét, képesek-e a helyes terminus használatára. Dolgozatában a 2011-es felmérés felemás eredményeit előidéző lehetséges okokat mutatja be, valamint lehetséges megoldásokat keresett arra az oktatásmódszertani problémára, hogy „hogyan lehetne hatékonyan megismertetni az alapvető beviteli eszközök tudatos használatát a diákokkal.”[65] Stokker Nóra a szakirodalom megszerzésének akadályoztató tényezőit elemezte, hallgatói és könyvtári szemszögből, egy általa végzett, online kérdőíves vizsgálat eredményeire támaszkodva. A szerző lehetőségeket kínált egy felsőoktatási digitális könyvtár működtetésére, valamint javaslatokat tett a digitális tartalommal kapcsolatban a szerzői jogi problémák figyelembevételével.[66] Hasonló problémakört jár körül – ezúttal az oktatók és kutatók szemszögéből – Markó-Markechné Zelei Edit Az egyetemi könyvtárak szerepe az oktatói, kutatói publikációs tevékenység alakulásában és nyilvántartásában című dolgozatában.[67] A téma azóta is egyre aktuálisabb, hiszen – ahogy a szerző is hangsúlyozza – „az egyéni és az intézményi tudományos teljesítmény mérésének és értékelésének legfontosabb mutatói a publikációkhoz kötődnek.”[68] A szerző a dolgozat első részében az oktatói és kutatói szerepköröket és feladatokat fejti ki, majd a felsőoktatási könyvtárak fogalmát és feladatait, jelenlegi helyzetét járja körül, majd A felsőoktatási könyvtárak stratégiai fejlesztési irányai 2018−2023-ban című tervezet vonatkozó részeit is bemutatja. Az elemzés fő részében a publikációs folyamat hagyományos és újszerű könyvtári támogatása kerül középpontba, három fő mozzanatra koncentrálva: a publikáció megszületése, a publikáció megjelenése, valamint nyilvántartása. A dolgozat végén a szerző összegzi, hogy milyen könyvtárosi kompetenciákra van szükség a feladat ellátásához, és milyen ismeretekre, képességekre lesz szükség 10−20 év múlva. Simon Eszter tanulmánya a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar nappali tagozatos hallgatóinak információszerzési és -felhasználási szokásairól igyekezett átfogó képet adni. Empirikus kutatásában a hagyományos és elektronikus források tekintetében is vizsgálta a hagyományos és szakirodalmi információszerzési gyakorlatot. A jogi szaktájékoztatás módszertani megújításához járul hozzá Szendi Attila Szövegegységszintű információrendszerezés a jogtudományi adatbázisokban című munkája. A jogtudományi kutatás módszertani szempontjait vizsgálva foglalkozott azokkal a könyvtártudományi és információtudományi szempontokkal is, amelyeket a jogtudomány vezetett be az Egyesült Államokban. (Key Number System, jogeset-összefoglalók.) A hallgató részletesen foglalkozott a KeyCite és a Shepards jogeset-idézettségi statisztikai rendszerekkel, módszertani szerepükkel. A következő jelentős módszertani vizsgálódása a Jurimetrics mozgalommal kapcsolatos, „amely lehetővé tette, hogy olyan elveket fogalmazzon meg a jogrendszer vizsgálatára, melyek a jogi intézmények és a bírák tevékenységének statisztikai elemzésére épültek.”[69] A szerző szerint „ezek az elemzési szempontok a 2010-es évek legmodernebb tu­do­mány­metriai elemző szoftverei szolgáltatásaival egyeznek meg, amelyeket a mesterséges intelligencia kvantitatív szövegelemzéseinek módszereivel valósítanak meg (SciVal, InSgiht).”[70] Fontos még kiemelni a Ravel Law adatbázis-szolgáltatás elemzéseit is, amely a bírák, bíróság, indítvány, jogeset és döntéstámogatás együttes vonatkozásában mutat meggyőző eredményeket. A hallgató végső összegzésként megállapítja, hogy a „jövő könyvtártudománya és digitális könyvtára ugyanúgy a szövegelemzésre és a tartalomelemzésre épülhet, mint a papíralapú könyvtártudomány.”[71]

Az életrajzi kutatásokat segíti Németh Tibor Lajos A bibliográfiai index műfajának megújítási kísérlete a Magyar Életrajzi Kalauzban című munkája, amely a címben szereplő komplex forma tartalmi elemeire, koncepcionális összefüggéseire koncentrált. A dolgozatban a szerző meghatározása szerint „a bibliográfiai indexek reprezentánsainak áttekintése után összehasonlító elemzések kerülnek sorra hazai és nemzetközi példák alapján.”[72] A hallgató külön egységet szentelt a Magyar Életrajzi Kalauz históriájának: „a forrásfeldolgozás filozófiájának és mikrostruktúráinak, az adatszerkezetek kérdéskörének, valamint a számítógépes feldolgozás architektúrájának − innovatív, műfajt megújító válaszkísérletekként − a problémák feloldására.”[73] A dolgozat különös értéke, hogy a szerző kitért a felhasználás lehetőségeire, majd jelezte a fejlesztés irányait is: „a feltárás következő lépcsőit, a visszakeresési hatékonyság fokozását szolgáló algoritmusokat és az együttműködés színtereit.”[74] Az előzőeken túl a komplex szemléletű pályamunka megalkotója a biográfiai index mint integratív műfaj alkalmazásainak lehetőségeit is számba vette, és kísérletet tett a hálózati együttműködési modell gondolatának felvetésére is, amely paradigmatikus szemléletbeli váltást jelentett az akkori gyakorlathoz képest.

Kép, zene, film: a képi, multimediális és hangzó dokumentumok feldolgozásának és szolgáltatásának problémái

A digitális könyvtári gyűjteményekben a kezdetektől kiemelt szerepet kaptak a sok felhasználó által keresett állóképek. Bor Balázs Magyar digitális képkönyvtári gyűjtemények metaadat-használata című dolgozatában hangsúlyozza, hogy a nagy iramban gyarapodó képek feltárásához és visszakereséséhez is új módszereket kell alkalmazni. Ezen ikonográfiai dokumentumok esetén − sokszínű formai és tartalmi sajátosságaik miatt − fontos szerepet kapnak a metaadatok. A szerző néhány magyar képkönyvtári gyűjteményben megvizsgálta a gyakorlatban is alkalmazott metaadatstruktúrákat, illetve a gyűjtőköri megfontolásokat. Egy használók körében készített kérdőív alapján áttekintette a fontos képi adatokat, majd illusztrálta, hogyan oldható meg különböző formátumú metaadatok segítségével a képek feltárása, illetve a felhasználók számára egységes formájú megjelenítése. A szerző kiemeli, hogy a „képtárak esetén a jól körülhatárolt céllal épített gyűjtemény olyan egyedi vonásokat hordoz, melyet a feldolgozás és a szolgáltatási felület kialakítása esetén is figyelembe kell venni (a metaadatokra vonatkozó – olykor különleges – igényeket jól illusztrálják a kérdőív eredményei is.)”.[75] Szintén a szerző összegzése nyomán emeljük ki, hogy a dolgozatban „a digitális képkönyvtáraknak egy olyan moduláris technikai (és egyben szemléletbeli) megvalósítása rajzolódik ki, melyet sokoldalúsága miatt érdemes lehet a gyakorlatban is megvizsgálni.”[76]

Bácsi Fanni Ágnes pályamunkájában[77] a zenei dokumentumok sokszínűségét tárta fel, bemutatva a terület speciális jellemzőit, mint például a zeneszerző-előadóművész problematikája, a zenemű és a vonatkozó szakirodalom kérdésköre. A hallgató fő célja annak megismertetése volt, hogyan alkalmazzák az általa kiválasztott feltáró módszereket (ETO, Flexibilis Zenei Osztályozás, tárgyszavazás, tezaurusz) a zene területén, illetve milyen képzési lehetőségei vannak a zenei könyvtárosoknak. A szerző a téma árnyalt bemutatása érdekében három budapesti könyvtár, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjtemény, az Országos Idegennyelvű Könyvtár Zeneműtár, és az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtár könyvtárosaival konzultált a zenei dokumentumok feltárási metodikájáról, így a jelenlegi hazai módszereket naprakészen be tudta mutatni. A szerző fő következtetése, hogy a zenei könyvtárak állománya nem tárható fel egyetlen módszer kizárólagos alkalmazásával, a fent említett módszerek kombinált alkalmazására van szükség. Csordás Mónika dolgozata elején a zenei könyvtárak és az iskolai könyvtárak zenei tájékoztatómunkájának azon problémájára hívja fel a figyelmet, hogy a könyvtárosok vagy zenei végzettségűek, vagy könyvtárosi diplomával rendelkeznek, így vagy a könyvtári munkafeladatok, vagy a zenei szakfeladatok szenvednek hiányt.[78] A hallgató megállapítása szerint az iskolai könyvtárak − az említett okok miatt is − ritkán szerveznek zenei-könyvtári foglalkozásokat. A szerző munkájában foglalkozásmintaként egy megzenésített irodalmi téma komplex feldolgozását mutatja be, három egymásra épített foglalkozás keretében. A dolgozat bemutatja azt az előzetes zenei-irodalmi felkészülést, elemzéssorozatot is, amely nélkülözhetetlen egy zenei-könyvtári foglalkozás megtartásához. A szerző egyúttal tiszteleg Szőnyi Erzsébet zeneszerző előtt is, valamit választ keres arra, hogy „egy több mint 80 évvel ezelőtti mesének, amelyet 1960-ban zenésített meg Szőnyi Erzsébet, van-e máig tartó hatása? Érti-e, értheti-e a netgeneráció?”[79] A dolgozat írója úgy értékeli, hogy a meseoperát 2014-ben előadó általános iskolásokkal és a meseopera újraértelmezését végző 9−10. osztályos gimnazistákkal készített interjúk meggyőző és elgondolkodtató választ adtak kérdéseire.

A könyvtárakban található médiatárak gyűjtőkörük különbözősége miatt tartalmukban és jellegükben nagy változatosságot mutatnak, sok esetben minden példány egyedi dokumentumnak minősülhet. A Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtárának egyik legszínesebb gyűjteményét, a Kenézy Élettudományi Könyvtár Médiatárát ismerjük meg a Kosina Zoltán − Király Magdolna szerzőpáros dolgozatában.[80] A pályamunka azt mutatja be, hogy milyen fejlesztésekre van szükség a médiatár működési problémáinak kiküszöbölésére. A szerzők igyekeztek úgy megfogalmazni ajánlásaikat, hogy hasonló gyűjtemények is átvehessék, alkalmazhassák a kidolgozott rendszereket. A részletes fejlesztési tervet gyűjteményrészenként csoportosították, s külön vizsgálták a problémákat, a fejlesztési irányokat. A dolgozatban bemutatják a szerzőpáros által megalkotott, specializált osztályozási rendszert, és egy új gyűjteményrész bevezetésének főbb mozzanatait is sorra veszik. Miseta Zsuzsanna Diszharmonikus jelenségek a szerzői jog területén (A magyar könyvtárügy, zene és filmipar) című pályamunkája keretében[81] az 1999. évi szerzői jogi törvény ellentétes értelmű, és félreérthető megfogalmazásait emelte ki, majd bemutatta a 2008. évi módosításokat, illetve összehasonlította a két szabályozást. A kutatás középpontjában a könyvtárakra vonatkozó rendelkezések álltak, de többek között a könyvtárak érintettsége miatt a szerző a törvény zene- és filmiparra gyakorolt hatásait is vizsgálta. A kutatás kitért a könyvtárügy legkényesebb területeire, köztük az elektronikus könyvtárakra, a művek jogszerű vagy jogszerűtlen digitalizálására, a nyilvános könyvtárak és szakkönyvtárak gyakorlatára is, hiszen az új, 2008-as törvény az előbbiekkel kapcsolatban új kérdéseket vetett fel. Mizera Tamás dolgozata egy új dokumentumtípus, az online videók helyzetét mutatja be, a könyvtárak feladatai felől közelítve, hiszen az említett mozgóképes dokumentum gyűjtését, feldolgozását, megőrzését és szolgáltatását a könyvtár nem kerülheti meg.[82] A szerző meglátása szerint az egyre komplexebbé váló technikai környezetben a könyvtárakra jelenleg sok megoldatlan feladat vár, például a feldolgozás egységes szabályozásának kérdéskörében, a szolgáltatás technikai és szerzői jogi aspektusaiban, a szakmai etika követelményeiben. A hallgató dolgozatában a vonatkozó szabványok és törvényhelyek elemzésével, modellek felállításával, szakmai interjúk készítésével sokoldalúan jellemezte a téma fókuszát.

Út a doktori képzés felé

A fenti témák feldolgozásai később több esetben doktori dolgozatként teljesednek ki, a hazai könyvtári szaktájékoztatást segítő értékes publikációk kíséretében.[83] A doktori témák is a hazai könyvtári igényeknek, fejlesztéseknek, valamint a nemzetközi trendeknek megfelelően alakulnak. A tanulmány középpontjába állított „szaktudományi tájékoztatás” témakört és határterületeit a doktori iskolába felvett hallgatók jelentős hányada kutatja, innovatív könyvtári fejlesztéseket is eredményezve.[84] Az utóbbi évtizedben felvettek kutatási témái közül a következők kapcsolódnak témánkhoz: nemzeti könyvtárak funkciórendszere a digitális korban; az európai kulturális örökség digitális reprezentációja; a XXI. századi közkönyvtár társadalmi kontextusa; helyismereti gyűjtemények a XXI. század digitális világában; az open access és a digitalizált dokumentumok online szolgáltatása; a tárgyak internete és a könyvtár. A doktori képzésben is erős dinamikus elem az országos feladatkörű szakkönyvtárakkal való szoros együttműködés, amelynek részeként e könyvtárak szakemberei kurzusokat is tartanak, garanciát jelentve a szaktudományi tájékoztatáshoz kapcsolódó témák gyakorlatorientált megközelítésére is. A képzési idő két félévében arra is van lehetőségük a hallgatóknak, hogy bekapcsolódjanak a könyvtárak projektjeibe. [85]

Irodalom

XXXII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Pedagógiai, Pszichológiai, Andragógiai, Könyvtártudományii Szekció. Rezümékötet (2015). Debrecen, Debreceni Egyetem, Informatikai Kar.

XXXIV. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Pedagógiai, Pszichológiai, Andragógiai, Könyvtártudományii Szekció. Rezümékötet (2019). Budapest, ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar.

XXXV. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Pedagógiai, Pszichológiai, Andragógiai, Könyvtártudományii Szekció. Rezümékötet (2021). Nyíregyháza, Nyíregyházi Egyetem.

Barátné Hajdu Ágnes (2014): Tehetséggondozás és pályakövetés, ahogy azt Fülöp Géza látta. Könyvtári Figyelő. (24)60. 2. 187−193. p.

Bartos Éva (2006): A könyvtárosok jövője: a könyvtárosképzés jövője. Tudományos és Műszaki Tájékoztatás. 53. 9. 404−408. p.

Czeglédi László (2009): Hatékony oktatástámogatás könyvtári portál által menedzselt környezetben: Az EKLEKTIKA projekt tervezésének háttere az egri Eszterházy Károly Főiskolán. Tudományos és Műszaki Tájékoztatás. 56. 1. 3−17. p.

Csík Tibor (2019): A neveléstudomány és oktatásügy magyar szakirodalmi adatbázisa. Könyvtári Figyelő. (29)65. 4. 545−557. p.

Fodor János (2015): Kollaboratív tartalomfejlesztési projektek az ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézetében. Tudományos és Műszaki Tájékoztatás. 62. 11−12. 429−441. p.

Fodor János (2014): Mestereket szólító tanítványok. MLS 3 konferencia az ELTE BTK informatikus könyvtáros hallgatóinak szervezésében. Könyv, Könyvtár, Könyvtáros. 23. 7. 39−41. p.

Fodor János (2018): Tér, idő, tartalom. Kor- és helytörténeti webprojektjeink újabb tanulságai. In: Kiszl Péter – Csík Tibor (szerk. 2018): Valóságos könyvtár – könyvtári valóság. Könyvtár- és információtudományi tanulmányok 2018. Budapest, ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézet. 191–198. p. https://edit.elte.hu/xmlui/static/pdf-viewer-master/external/pdfjs-2.1.266-dist/web/viewer.html?file=https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/handle/10831/40281/VKKV3_kotet_KiszlPeter_CsikTibor_.pdf?sequence=6&isAllowed=y [Letöltés: 2021. 11 20.]

Fodor János (2016): Történeti gyűjteményrészek hálózati bemutatása. Műhelypéldák és tanulságok az ELTE könyvtártudományi képzéséből. Könyv, Könyvtár, Könyvtáros. 25. 11. 23−32. p.

Fodor János – Kiszl Péter (2018): Projektalapú információtechnológiai kompetenciafejlesztés: digitalizálás, hálózati tájékoztatási rendszerek létrehozása a könyvtár- és információtudományi képzésben. Képzés és Gyakorlat. 16. 2. 49−60. p.

Hangodi Ágnes (2019): Képzések és továbbképzések a Könyvtári Intézet kínálatában. Könyvtári Figyelő. (29)65. 2. 218−232. p.

Hangodi Ágnes − Ládi László (szerk., 2005): Emlékkötet Szabó Sándor 70. születésnapjára. Budapest, ELTE BTK IKI Főiskolai Könyvtár − Informatikai Központ.

Hegedűs Gábor – Koltói Lilla – Tóth József (szerk., 2011): XXX. Jubileumi OTDK, Pedagógiai, Pszichológiai, Andragógiai, Könyvtártudományii Szekció. Rezümékötet. Kecskemét, Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Főiskolai Kar.

Hegyi Ádám (2002): Speciális informatikai kurzusok a szegedi egyetemi szintű könyvtárosképzésben. Könyv, Könyvtár, Könyvtáros. 11. 5. 33. p.

Hegyi Zsanett − Verók Attila (szerk., 2013): XXXI. Jubileumi OTDK, Pedagógiai, Pszichológiai, Andragógiai, Könyvtártudományii Szekció. Rezümékötet. Eger, Eszterházy Károly Főiskola Tanárképzési és Tudástechnológiai Kar.

Hrubos Ildikó (2021): A tudás természetének átalakulása a digitalizáció és a globalizáció korszakában. In: Koósné Török Erzsébet (szerk., 2021): A TDK vonzásában. 7 évtized, 35 OTDK. Budapest, Akadémiai. 174−177. p.

Károly Krisztina – Winkler Bea – Kiszl Péter (2020): Across 20 years. A bibliometric analysis of the journal’s publication output between 2000 and 2020. Across Languages and Cultures. 21. 1. 145−168. p.
https://doi.org/10.1556/084.2020.00010 [Letöltés 2021. 10. 16.]

Kerekes Pál − Kiszl Péter (2018): Magyar irodalom a világhálón. Szabadon elérhető magyar nyelvű szöveggyűjtemények. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó. 2018. 132 p.

Kiszl Péter (2020a): A könyvtár- és információtudományi képzés ökológiája. Könyvtári Figyelő, 66. 1. 9−40. p.

Kiszl Péter (2020b): Kutatás és innováció: kompetenciafejlesztés a könyvtár- és információtudományi doktori képzésben. In: Barátné Hajdu Ágnes (szerk., 2020): Szakmai ismeretek és készségek – átalakuló hivatás. Válogatott könyvtártudományi tanulmányok. Budapest, MKE. 163−178. p.

Kiszl Péter − Csík Tibor (szerk., 2017): Valóságos könyvtár − Könyvtári valóság. III. Konferenciaprogram az előadások tartalmi összefoglalóival. Budapest, ELTE BTK KITI.

Kiszl Péter − Radó Rita – Hubay Miklós Péter (2018): From divergence to convergence in Hungarian librarianship. Towards a common digital platform.
https://doi.org/10.1515/libri-2018-0049 [Letöltés: 2021. 10. 30.]

Kiszl Péter − Szüts Etele (2021): Cirkuszművészeti központok tartalomszolgáltatási modelljei – a COVID-19 idején. Tudományos és Műszaki Tájékoztatás. 68. 6. 374−382. p.

Koltay Tibor (2010): Az információs társadalom írástudásai és a könyvtárosképzés. Képzés és Gyakorlat. 8. 1. 47−54. p.

Koósné Török Erzsébet (2021): Gyökereink ereje a jelen alakításában, a jövőre való felkészülésben. In: Koósné Török Erzsébet (szerk., 2021): A TDK vonzásában. 7 évtized, 35 OTDK. Budapest, Akadémiai. 66−70. p.

Lengyelné Molnár Tünde (2021): A szemantikus web hatása a könyvtárak információfeldolgozására. Korunk. 32. 2. 85–92. p.

Mátyus László (2021): Milyen az ideális TDK-(pálya)munka – szerintem. In: (szerk. Koósné Török Erzsébet): A TDK vonzásában. 7 évtized, 35 OTDK. Budapest, Akadémiai 78−80. p.

Monok István (2020a): A jövő könyvtárosa a bibliothecarius aliterque doctus.
In: Uő. (2020): Könyvtári (?) problémák. Budapest, MTAK. 166−171. p.
http://publicatio.bibl.u-szeged.hu/19345/1/Monok_ktros_DOI2.pdf [Letöltés: 2021. 11. 25.]

Monok István (2020b): A múzeummá és kutatóműhellyé váló könyvtár. A művelődési eszmények és a könyvtáros változásai. In: Uő. (2020): Könyvtár(i) problémák. Budapest, MTAK. 88−121., 129−171. p. http://publicatio.bibl.u-szeged.hu/19345/1/Monok_ktros_DOI2.pdf [Letöltés: 2021. 11. 25.]

Monok István (2020c): A múzeummá és kutatóműhellyé váló könyvtár. Egy konkrét példa: Könyvtörténeti adatbázis az irodalomtörténet kutatóinak. In: Uő.: Könyvtári (?) problémák. Budapest, MTAK. 115−121. p.
https://doi.org/10.17167/mksz.2020.3.267-274
http://publicatio.bibl.u-szeged.hu/19345/1/Monok_ktros_DOI2.pdf
[Letöltés: 2021. 11. 25.]

Monok István (2020d): Egy konkrét példa: Gondolatok a könyvtárosok képzéséről. In: Uő. Könyvtári (?) problémák. Budapest, MTAK. 171−173. p.
http://publicatio.bibl.u-szeged.hu/19345/1/Monok_ktros_DOI2.pdf [Letöltés: 2021. 11. 25.]

N. Mandl Erika (2009): Helytörténeti-helyismereti gyűjtemények a regionális kutatások szolgálatában: Trendek és alapelvek a dunántúli helyismereti munkában, megjelenésük a könyvtáros képzésben. In: A Virtuális Intézet Közép-Európa kutatására közleményei. 1. 1. 220−225. p.

N. Mandl Erika (2001): A történeti stúdiumok 'megújult' szerepe a könyvtárosképzésben. In: Könyv, Könyvtár, Könyvtáros. 10. 10. 33−38. p.

Nagy Andor − Kiszl Péter (2020): First published personal digital legacy preservation by libraries. Journal of Librarienship and Information Science. 2020. Augusztus 17. https://doi.org/10.1177%2F0961000620948574 [Letöltés: 2021. 10. 25.]

Németh Katalin − Bíbor Máté János (2017): Lendületben a múlt. Történeti tárgyú kurzusok, rendezvények és intézményközi együttműködések az ELTE könyvtáros-oktatásában. In: Tudományos és Műszaki Tájékoztatás. 64. 1. 37−46. p.

Pálvölgyi Mihály (2005): Az informatikus könyvtárosképzés helyzete és tendenciái. Veszélyek és lehetőségek. Könyvtári Figyelő. (15)51. 1. 19−29. p.

Ritoók Zsigmond (2021): A „rátalálás” varázslatos öröme. In (szerk. Koósné Török Erzsébet): A TDK vonzásában. 7 évtized, 35 OTDK. Budapest, Akadémiai. 108−109. p.

Sipos Anna Magdolna (2017): Könyvtárosok a kompetenciák rengetegében. Orvosi könyvtárak. A Magyar Orvosi Könyvtárak Szövetségének hivatalos lapja. 14. 3. 26−38. p.

Sonnevend Péter (2013): Változások sodrában az amerikai könyvtárak. Könyvtári Figyelő. (23)59. 1. 115−123. p.

Szabó Sándor (2008): Fülöp Géza, a képzést megújító tanszékvezető. Könyvtári Figyelő. (18)54. 3. 438−442. p.

Szabó Sándor (2006): Használjuk-e még? A tájékoztatás hagyományos eszközei. Könyv és Nevelés. 8. 4. 36−38. p.

Tószegi Zsuzsanna (2021a): Digitális bennszülött hallgatók, digitális bevándorló tanárok. Új utak, új módszerek az informatikus könyvtárosok képzésében. In: Kiszl Péter − Boda Gáborné Köntös Nelli (szerk., 2021): Valóságos könyvtár – könyvtári valóság. Könyvtár- és információtudományi tanulmányok 2020. Budapest, ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézet. 2021. 75−86. p.

Tószegi Zsuzsanna (2008): Az informatikus könyvtáros hallgatók által elsajátítandó tudásanyag és szakmai kompetenciák a bolognai képzési rendszerben. Tudományos és Műszaki Tájékoztatás. 55. 10. 470−480. p.

Tószegi Zsuzsanna (2021b): Kulturális örökségünk a világhálón. Innovatív megoldások a digitalizálásban. Élet és Tudomány. 76. 5. 136−139. p.

Vass Johanna (2018): Magyar irodalom @ világhálón. Tudományos és Műszaki Tájékoztatás. 65. 11. 570−574. p.

Verók Attila (2021): A TDK örök(ség). In: Koósné Török Erzsébet (szerk., 2021): A TDK vonzásában. 7 évtized, 35 OTDK. Budapest, Akadémiai. 126−130. p.

Szirmai Éva (szerk., 2017): XXXIII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Pedagógiai, Pszichológiai, Andragógiai, Könyvtártudományii Szekció. Absztraktok. Szeged, Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar. http://www.jgypk.hu/otdk2017/wp-content/uploads/2017/04/OTDK-v%C3%A9gleges.pdf

Winkler Bea – Kiszl Péter (2020): Academic libraries as the flagships of publishing trends in LIS: a complex analysis of rankings, citations and topics of research. The Journal of Academic Librarienship. 46. 5. https://doi.org/10.1016/j.acalib.2020.102223, [Letöltés: 2021. 10 20.]

The study examines and analizes the scientific papers written by students attending ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskola Könyvtártudományi Program and Országos Tudományos Diákköri Konferencia referring to library- and scientific information topics and it explores the possibilities of these researches made by university students to promoting the library-innovations. A major part of the study concentrates on the essential adaptations that are thought to be important sources serving especially research of history of science or enlarging the source material of museum collections. The other field examined in the study are the scholarlike papers dealing with the renewal methods of informative work connected to scientific databases. The study tries to present the workshops in higher education institutes that orientate their students to research topics that renew and help the librarian scientific information.

Vissza a tartalomjegyzékhez