Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Papp Gabriella: A tanulásban akadályozott tanulók és az olvasás

Nyomtatási nézet

A tanulásban akadályozottság fogalom viszonya az enyhén értelmi fogyatékosság fogalmához

A tanulási akadályozottság a hazai (gyógy)pedagógiai szaknyelvben az utóbbi években elterjedő kifejezés. Az elnevezés jelen értelmezésekor vissza kell nyúlni az értelmi fogyatékosság fogalmához. „Az értelmi fogyatékosság a központi idegrendszer fejlődését befolyásoló örökletes környezeti hatások eredőjeként alakul ki, amelynek következtében az általános értelmi képesség az adott népesség átlagától – az első életévektől kezdve- számottevően elmarad, és amely miatt az életvezetés jelentősen akadályozott.” (Czeizel Lányiné-Rátay, 1978, 18.) Súlyossági fokok szerint ezen a kategórián belül megkülönböztetjük az enyhén értelmi fogyatékos, középsúlyosan értelmi fogyatékos és a súlyosan értelmi fogyatékos személyeket.

Az enyhén értelmi fogyatékosok személyiségfejlődési zavara, akadályozottsága az idegrendszer enyhe, különféle eredetű, öröklött vagy korai életkorban szerzett sérülésével és/vagy funkciózavarával függ össze. Intelligencia-quociensük az 50-69 tartományba esik.

A XX. század derekától kezdve az általános iskolában is megjelent egy tanulócsoport, akiket a fenti kritériumok szerint nem lehetett értelmi fogyatékosnak minősíteni, de a szokásos iskolai feltételek között mégsem tudtak teljesíteni, bukdácsoltak, lemorzsolódtak. Pedagógiai szempontból az enyhén értelmi fogyatékosnak minősített tanulók, valamint a bukdácsoló, nehezen tanuló gyermekek speciális nevelési szükségletének kielégítéséhez, sikeres tanulásukhoz egyaránt pedagógiai többletszolgáltatásokat kell nyújtani. Pedagógiai szempontból tehát ezek a tanulók külön segítségadás nélkül akadályozottak a tanulásban.

Mindezek alapján a tanulásban akadályozott gyermekek közé tartoznak egyrészt a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság (továbbiakban SZB) által enyhén értelmi fogyatékosnak minősített gyermekek (a teljes tanköteles korú népesség 2-3%-a), valamint az általános iskolában tanulási nehézséggel küzdő tanulók (az előző csoporttal együtt cca. 15 %).

„A tanulásban akadályozottak csoportjába tartoznak azok a gyermekek, akik az idegrendszer biológiai és/vagy genetikai okra visszavezethető gyengébb funkcióképességei, illetve a kedvezőtlen környezeti hatások folytán tartós, átfogó tanulási nehézségeket, tanulási képességzavart mutatnak.” (Mesterházi, 1998, 54.)

A tanulási akadályozottság elsősorban az iskolai helyzetekben előforduló probléma, mely többnyire a beiskolázáskor jelentkezik, egyes estekben már az óvodás korban is megjelenik a gyanú a gyermek várható sikertelen iskolai előmeneteléről. A problémák az észlelés, kivitelezés-végrehajtás, valamint a szociális-emocionális területen is megmutatkoznak. Az észlelés eltérései közé tartoznak az egyensúlyészlelés zavarai, amelyek a bizonytalanság, a nehézségi erő észlelésében nyilvánulnak meg, ilyenkor a gyermek nem mer elszakadni a talajtól, forgás közben nem szédül, nem érez veszélyt, vagy ellenkezőleg azonnal szédül, nem szereti ha hintáztatják, ringatják, forgatják. A taktilis-kinesztetikus észlelés eltérései úgy mutatkoznak meg, hogy a gyermek feltűnően kerüli az érintést, simogatást, a tárgyakat alig fogja meg, illetve túlzottan keresi a taktilis ingereket, fogdossa, simogatja társait és a felnőtteket, „tapad rájuk”, nem tud másokat utánozni, rosszul lokalizálja az érintési ingereket. Az auditív észlelés zavarai az irányhallásnál, hangok differenciálásának nehézségeinél, alak-háttér problémáknál a szerialitás kérdéseinél tapasztalhatók. A vizuális észlelés eltérései az optikus differenciálásban, az alak-háttér megkülönböztetésben, szerialitásban jelentkeznek. A mnesztikus funkciózavarok az emlékezés, munkamemória kapacitás területeit érintik (a gyermek többnyire csak az utolsó elemre emlékszik egy hosszabb magyarázatból vagy utasításból, a tanultakat nehezen tudja „lehívni” a tartós memóriából a munkamemóriába, több időre van szüksége a rögzítéshez).

A kivitelezés-végrehajtás problémái elsősorban a motorikus területeken jelentkeznek. Az izomtónus zavara (izomzat gyenge, petyhüdt, erőtlen vagy túlfeszült, görcsös) figyelhető meg, a nagymozgások (testtartás, állás, egyensúlyreakció, mozgás koordinálása), valamint a finommotorika (remegés, görcsösség, ügyetlenség, bizonytalan fogás, artikuláció, fújás, fütyülés nehézkessége, szemkövető mozgás, fixálás zavarai) problémái figyelhetők meg. A cselekvések tervezésében is zavar támadhat.

A szociális-emocionális területen mutatkozó eltérések részben okai, részben következményei is lehetnek a tanulási problémáknak.

Zavarok mutatkozhatnak

  • a késztetések területén (apátia, passzivitás, túlérzékenység, hiperaktivitás),
  • az általános pszichés állapotban (levertség, féktelenség, szorongás),
  • a motiváció alakulásában (motiválatlanság, megközelíthetetlenség),
  • a munkavégzésben (gyors kifáradás, vontatott tempó, impulzivitás),
  • az önirányításban (rövid zárlati cselekvések, labilitás, rigiditás),
  • az önértékelésben (kisebbségi érzés, hiányos énkép, túlzott elbizakodottság, egocentrizmus)
  • és a szociális beilleszkedésben (elszigeteltség, kapcsolatteremtési nehézségek, túlzott alkalmazkodás, belátás hiánya, agresszivitás).

 (Englbrecht - Weigert, 1996, 33-38. )

 

Az olvasás jelrendszerének elsajátításához szükséges feltételek

 

Az olvasás olyan audiovizuális tevékenység, amely során az olvasó bizonyos jeleket, (betűket, szavakat) értelmez. Az olvasás folyamata két elemre egyszerűsíthető: dekódolásra és megértésre. A dekódolás során az olvasó a fonéma-graféma kapcsolatrendszert értelmezi, és szóbeli nyelvvé alakítja (Adamikné, 2006; Csépe, 2006).  Ez teszi lehetővé az egyes szavak helyes kiejtését. Az olvasás másik fontos összetevője, a megértés pedig azt jelenti, hogy az egyes szavakat külön és szövegkörnyezetben is értelmezni tudjuk (Mercer és Mercer, 1989, Gaál, Hámor, Papp, 2004).

A magyar nyelv írott rendszere hangjelölő, így az eredményes olvasástanulás feltétele a beszédhangok hallás útján történő megkülönböztetése, a beszédhanghallás fejlettsége. További feltétel az, hogy a hallott és kezdetben globálisan észlelt nyelvi egységeket (a szavakat) hangok egymásutánjára tudja bontani a gyermek, azaz képes legyen a hanganalízisre. Az irányok és formák pontos differenciálni tudása elengedhetetlenül szükséges a betűalakok megkülönböztetéséhez, ami az optikus differenciáló képességet jelenti. Mindez szorosan összefügg a térbeli tájékozódás képességével. Az olvasás egy jelrendszer elsajátítását jelenti. Rendkívül fontos, ebből következően, a jelfunkció működése, vagyis ha a tanuló ismeri a jeleket, érti a jel és jelzett közötti viszonyt. A megértés azonban nemcsak a jelértelmezésén múlik, hanem elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű és tartalmú szókészlet birtoklása is. A beszédhibák jelentősen befolyásolják az olvasási folyamatot. Kívánatos a tiszta hangképzés.

A fenti feltételek megléte nélkül eredményes olvasástanulásról nem beszélhetünk. A tanulásban akadályozott (enyhén értelmi fogyatékos) tanulók esetében éppen ezek a területek sérültek, amelyek szükségesek a tanulás megkezdésekor.

A tanulásban akadályozott (enyhén értelmi fogyatékos) tanulók gyógypedagógusai gazdag tapasztalattal rendelkeznek arra vonatkozóan, milyen szinten kezdik meg a tanulók az iskolai pályafutásukat. Jól tudják, hogy az olvasástanulás nem jelenti azt a szakaszolást, amit a többségi általános iskola tanulói végigjárnak. Nem lehet a betűk tanulásával kezdeni a folyamatot.  A módszertani útmutatás is az alapkészségek és képességek fejlesztésére helyezi a hangsúlyt annak érdekében, hogy a tanulók elérjék a kezdőszinthez szükséges tudásokat.

Ugyanakkor a bőséges tapasztalatot kevés empirikus kutatás egészíti ki.

A beszédhanghallás és az olvasásképesség feltételezett összefüggésének feltárására Fazekasné Fenyvesi Margit (2006) végzett hazai empirikus vizsgálatot. Megállapította, hogy a tanulásban akadályozott gyermekek beszédhanghallásának fejlettsége jelentős megkésettséget jelez. Például harmadik osztályos tanulásban akadályozott gyermekek beszédhanghallásának átlagos fejlettsége 82%p, ami a többségi középső csoportos óvodások fejlettségi szintjével azonos. Igazolást nyert, hogy a beszédhanghallás fejlettségének szerepe van az olvasásképesség fejlődésében (szórutin és a szövegértés fejlettsége) Ez az eredmény arra hívja fel a figyelmet, hogy a kezdő olvasástanítás során a beszédhanghallás fejlettségének diagnosztikus feltárására és fejlesztésére a jelenleginél nagyobb hangsúlyt kell fektetni. Jól lehet a módszertani tankönyv külön fejezetet szán erre a témára, a gyakorlatban még mindig kevéssé szerepel a tanórai gyakorlatban (Gaál, Hámor, Papp, 2004, 189-205.)

Betűtanulás

 

Mindezek alapján a tanulásban akadályozott tanulók olvasástanulása a fenti területek fejlesztésével kezdődik. A következő szakasz a betűtanítás megkezdése. A tanulók sajátosságaihoz, valamint a magyar nyelvhez igazodva célszerű szintetikus olvasástanítási módszert választani az eredményes munkához. A betűtanítás és az összevonás szakasza hosszabb, mint az ép tanulók esetében tapasztalható. A tanulók nehezen analizálnak, valamint az összeolvasás megértése is nagy nehézségekbe ütközik. A tanulás folyamata akár három évre is kiterjedhet. Az első évben célszerű az egyjegyű kisbetűk tanítása és a hasonló alakú nagybetűké. Ezt követheti második évben a kétjegyű betűk, valamint a nagybetűk tanulása. A harmadik évre maradhat a ritkán használt betűk köre.

Az olvasási készség fejlődéséről szóló adatok különböző időben és más területre vonatkozóan szolgáltatnak információt.

Szalayné (1976) megállapításai szerint a tanulók olvasási készségének fejlődésére jellemező, hogy 3. osztálytól 8. osztályig egyenlő mértékű a növekedés. A megértés fejlődése meghaladja a tempó növekedését. A tanulók sok esetben jobban értik a szöveget, mint azt az olvasástechnika szintje indokolná.

Haffnerné és Vörösné (1976) az olvasás és szövegértés tantervi követelményeinek teljesítését vizsgálták 1. és 2. osztályban. A 2. osztályosok 90,6%-a biztos betűismerettel rendelkezik. A percenként elolvasott szótagszám az akkori tantervben meghatározottakhoz képest (20-40) nagy szórást mutat: 20-121.

Gaál és Papp (1990, 2000) közel egy évtizeddel később végzett vizsgálatában megállapította, hogy a nyelvi, irodalmi és kommunikációs programmal fejlesztett tanulók 1. osztály végére –a tantervben előírt egyjegyű kisbetűkön és hasonló alakú nagybetűkön kívül­­- tudják minden tanult betű nagybetűs párját olvasni, a legjobban haladók képesek a teljes betűkészletet olvasni. Vannak olyan tanulók, akik képesek féloldalnyi mesét elolvasni, az ahhoz kapcsolódó feladatokat megoldani. A néma olvasás és olvasásmegértés szintje a vizsgált 2. osztályokban szignifikánsan jobb volt, mint a kontroll osztályokban. Hangos olvasásban a kísérleti osztályok tanulói sokkal többet fejlődtek, úgy tűnik a szótagoló olvasás egy idő után gátolja az olvasástechnika fejlődését. 3. osztályban szintén jobb eredmények születtek a logikai összefüggéseket kutató feladatokban, a szövegértelmezésben, a lényegkiemelésben. A szövegértelmezés terén a szignifikáns különbség 4. osztályban is kimutatható volt.

Az elmúlt évtizedekben jelentős változáson ment át a szövegértés értelmezése és empirikus vizsgálatának eszköztára. Az utóbbi években az átfogó nemzetközi vizsgálatok (pl. PISA) és a hazai kutatások is eszköztudásként értelmezik a szövegértést. Olyan eszközként, amely elengedhetetlen az iskolai tanulás sikerességéhez, a hétköznapi élet problémáinak megoldásához.

Mindezek indokolták, hogy újabb vizsgálat szülessen a szövegértés feltérképezésére.

A többségi tanulók szövegértését az utóbbi években is több hazai kutatás vizsgálta (Józsa, 2006). Ezek inspirálták azt a még újabb kutatást, amelyik a tanulásban akadályozott és nem akadályozott gyermekek szövegértésének összehasonlító elemzésére vállalkozott.

A többségi tanulók szövegértésében 3-5. osztály között számottevő fejlődés figyelhető meg, a fejlődés 5-7. osztály között már kevésbé intenzív. A szegregáltan oktatott, tanulásban akadályozott gyermekek szövegértése jelentősen fejlődik. Szövegértésük fejlettsége azonban még hetedik osztályban is szignifikánsan elmarad nem akadályozott harmadikos társaikétól. A két csoport átlaga közötti különbség az életkor előre haladtával csökken. A nem akadályozott tanulók harmadik osztályban 43%p-tal, hetedikben 20%p-tal teljesítenek jobban. A szövegtípusonként végzett elemzés megmutatja, hogy a nem folyamatos szövegek esetében a tanulásban akadályozott gyermekek fejlődésbeli megkésettsége nagyobb, mint a folyamatos szöveg megértésében. A gyógypedagógus által segített, integráltan oktatott, harmadikos tanulásban akadályozott gyermekek szövegértésének átlagos fejlettsége közelebb van a többségi gyermekekéhez, mint a szegregált tanulásban akadályozottakéhoz (Papp, Szabóné, 2008).

Az olvasás tevékenységén belül óriási szerepe van a szóolvasó készségnek, amely a szavak vizuális felismerését jelenti, aktiválja a szó jelentését. Optimálisan fejlett szóolvasó készség esetén a szavak olvasása, a jelentés előhívása rutinszerű művelet. A szóolvasó készség a beszédhanghallásra, a betűolvasó készségre épül, optimális fejlettsége szükséges előfeltétele a mondatolvasásnak, szövegértésnek.

A tanulásban akadályozott gyermek szóolvasásának vizsgálatára elsőként a közelmúltban szerveződött hazai kutatás. Célja a tanulásban akadályozott és nem akadályozott gyermekek szóolvasó készségének összehasonlító elemzése volt.

A nem akadályozott tanulók szóolvasó készsége 3-7. osztály között  már alig fejlődik. A képes szóolvasás tesztben nincs szignifikáns változás. A szinonimaolvasás átlagos fejlettsége kis mértékben nő. A szójelentés olvasás átlagos fejlettsége szintén keveset változik négy év alatt. A nem akadályozott gyermekek esetében ennek a készségnek a fejlődése harmadik osztály előtt végbemegy. Azok a gyermekek, akik harmadik osztályig nem érték el az optimális fejlettségi szintet, azok nagy valószínűséggel később sem fogják.

A szegregált tanulásban akadályozott gyermekek szóolvasási készsége harmadik osztályban számottevően elmarad a többségi társaikéhoz képest. E készségük  dinamikusan fejlődik harmadik-ötödik és ötödik-hetedik osztály között is. Négy év alatt a többségi tanulók fejlődése mindössze 4%p, a tanulásban akadályozott gyermekeké ezzel szemben 15%p. Ennek következtében hetedikben kisebb a fejlődésbeli megkésettségük, mint harmadikban. Ennek ellenére a hetedikes tanulásban akadályozott tanulók átlagos fejlettsége szignifikánsan elmarad a harmadikos többségi gyermekekétől. A harmadikos integrált gyermekek szóolvasási készsége fejlettebb, mint szegregált társaiké, de nem éri el többségi társaikét (Papp, Ilyés, 2008).

Az olvasással kapcsolatban ma egyre inkább a motiváltság vagy éppenséggel annak hiánya a beszédtéma. Tény, hogy a gyerekek és felnőttek egy része nem olvas. Nem szeret, nem tud, nem akar olvasni. A motiváció kérdése éppen ebből kifolyólag számottevő. Tanulásban akadályozott gyermekek esetében alig van kimutatható kapcsolat az olvasás iránti motiváltság és az olvasásképesség fejlettsége között. Úgy tűnik, hogy az olvasás szeretete és az olvasásképesség fejlettsége alig függ össze egymással. Az olvasás iránti motiváltság összefügg az elsajátítási motívumokkal, jelentős szerepe van pedagógusoknak, a szülőknek és az osztálytársaknak (Fazekasné, Józsa, 2008).

 

 

Taneszközök

A tanulásban akadályozott (enyhén értelmi fogyatékos) tanulók taneszközeit az anyanyelv tanítása esetében a Nemzeti Tankönyvkiadó adja ki. Tankönyvcsalád áll rendelkezésre a tanulók és pedagógusok részére. Az olvasástanítás Meixner Ildikó módszerére épül. A taneszközök csak részben származnak tőle. Halála után tanítványai bővítették az ő tankönyvét egy egész sorozattá. A Játékház, Játékvár, Játékváros és Játékvilág tankönyveket az anyanyelvfejlesztés többi területét célzó kötetek egészítik ki.

 

 

                                                                   Irodalom          

 

Adamikné Jászó A. (2006) Az olvasás múltja és jelene. Trezor Kiadó

Csépe V. (2006) Az olvasó agy. Akadémiai Kiadó Zrt.

Englbrecht-Weigert (1996) Hogyan akadályozzuk meg a tanulási akadályok kialakulását Bárczi G. GYTF

Fazekasné Fenyvesi M. (2006): A beszédhanghallás fejlesztése 48 éves életkorban. Mozaik Kiadó. Szeged.

Fazekasné Fenyvesi M.-Józsa K. (2008) Az olvasás iránti motiváltság alakulása tanulásban akadályozott és többségi gyermekek esetében In Perjés I. Ollé J. (szerk.) Hatékony tudomány, pedagógiai kultúra, sikeres iskola Program és összefoglalók VIII. Országos Neveléstudományi Konferencia Budapest 2008. nov. 13.-15.p.59.

Gaál É. - Hámor J-né - Papp G. (2000) Anyanyelv és irodalom. NemzetiTankönyvkiadó. Budapest 

Gaál É. (2000) A tanulásban akadályozott gyermekek az óvodában és az iskolában. In: Illyés S. (szerk.) Gyógypedagógiai alapismeretek, ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar, Budapest, 429-459.

 Gordosné Szabó A. (2004): Bevezető általános gyógypedagógiai ismeretek. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest.

Haffner T.-né-Vörös I.-né (1976) Az olvasási készség fejlettségének mérése a kisegítő iskola 1-2. osztályában In: Durst Gy. (szerk.)  A kisegítő iskolai tanterv követelményeinek teljesítése.OM

Józsa Krisztián: A DIFER programcsomag alkalmazási lehetősége tanulásban akadályozott gyermekeknél I–II.. rész. Gyógypedagógiai Szemle, 2006. XXXIV. 2.3.  133–142. o.

Józsa K. ( szerk.)  Az olvasási képesség fejlődése és fejlesztése. Dinasztia. 2006

Mesterházi Zs. (1998a) A nehezen tanuló gyermekek iskolai nevelése, BGGyTF, Budapest

Mesterházi Zsuzsa (1998b) A tanulási akadályozottság helye a gyógypedagógiai tipológiában. Gyógypedagógiai Szemle, 1., 17-20.

Mesterházi Zs. (2001) Útmutató szülőknek In: Értelmileg és tanulásban akadályozott gyermekek integrált nevelése (szerk.: Csányi Y.), ELTE, BGGYFK, Bp. 55-74.

Papp G. (1990) A nyelvi, irodalmi és kommunikációs nevelés hatékonyságának vizsgálata az enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok iskoláiban (bölcsészdoktori disszertáció). ELTE. Budapest.

Papp G. (2004) Tanulásban akadályozott gyermekek a többségi iskolában, Comenius Bt. Pécs

Papp G., Ilyés K.( 2008) A szóolvasó készség fejlődése tanulásban akadályozott és többségi gyermekek esetében. In Perjés I. Ollé J. (szerk.) Hatékony tudomány, pedagógiai kultúra, sikeres iskola Program és összefoglalók VIII. Országos Neveléstudományi Konferencia Budapest 2008. nov. 13.-15.p.59.

Papp G., Szabó Á.(2008) A szövegértés fejlődése tanulásban akadályozott és többségi gyermekek esetében. In Perjés I. Ollé J. (szerk.) Hatékony tudomány, pedagógiai kultúra, sikeres iskola Program és összefoglalók VIII. Országos Neveléstudományi Konferencia Budapest 2008. nov. 13.-15. p.60.

Szalay Györgyné (1976): Az olvasási készség fejlettségének mérése a kisegítő iskola 3-8. osztályában. In: Durst Gy. (szerk.) A kisegítő iskolai tanterv követelményeinek teljesítése. OM

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: