TÖLGYESI JÓZSEF: A SÜMEGI KISFALUDY SÁNDOR GIMNÁZIUM ÖREGDIÁK BARÁTI KÖRE TÖRTÉNETE (1939–2020)

Nyomtatási nézet

Tölgyesi József Dr. univ., Kodolányi János Egyetem, Székesfehérvár

Az európai egyetemeken a középkori előzményekre alapozva, a XVIII. és a XIX. század fordulóján olyan diákszerveződések jöttek létre, amelyeknek a célja az egymás (különösen az azonos nemzethez tartozók)[1] segítése, közösséggé válása, az egymás közötti szoros kapcsolat kialakítása volt, mert úgy vélték, hogy később, a felnőttkori munkájuk során, fel tudják majd használni. Ez tudatos kapcsolati háló megteremtése volt – már akkor is így működött az az értelmiségi réteg, amely a társadalom szellemi elitjét alkotta.

E diákszerveződésre, amelynek a tevékenysége kiterjedt az irataik, a pénzük közös tárolására,[2] a latin bursa megnevezést használták. Német nyelvterületen ennek megfelelője a Bursche[3] volt, a szerveződés neve pedig Burschenschaft. Ennek tagjai a „testvériség szellemében” kölcsönösen segítették egymást,[4] ugyanakkor engedelmeskedniük kellett a szervezet vezetőjének. Ez a forma és tartalom terjedt el az egykori Magyarország területén is az akadémiákon, majd „leszivárogva” a gimnáziumokban, és később a szakközépiskolák tanulói körében is.

A XVIII. század végét megelőző évtizedekben a felvilágosodás eszméinek terjedése felgyorsult. Ebben szerepe volt a külföldön élő és az itthon dolgozó íróknak, költőknek, (s főképpen a köznemesi státuszú) politikusoknak, akik a nyugati kapcsolataik és/vagy utazásaik, filozófiai, államelméleti olvasmányaik, levelezéseik révén elkötelezettjei lettek az új gondolkodásmódnak. E folyamatban jelentős változás volt, hogy 1791-től az akadémiák után a gimnáziumokban is magyar katedrák[5] létesültek, s ezekben a magyar nyelvű oktatás átformálta a diákoknak nemcsak a külsőségekben (ruházatviselés stb.) megjelenő habitusát, hanem segítette az egymáshoz történő tartozás szorosabbá válását is. Ezeknek lett a következménye, hogy a hazai közép- és középfokú iskolák történetében a XVIII. század végétől már találkozunk olyan diákegyesületekkel, diákkörökkel, amelyeket a még tanuló diákok az iskolájukban hoztak létre. Ezekben főképpen szépirodalommal, képzőművészettel, valamint a magyar (és német) nyelv ápolásával, kéziratos vagy nyomtatott diákantológiák, diáklapok készítésével, megjelentetésével foglalkoztak. Ebben a tanári ösztönzések mellett (amelyekkel a diákok tehetségfejlődését segítették), döntő szerepe volt azoknak a diák-összejöveteleknek, amelyeket rendszeresen megtartottak (általában havonként), és a megnevezésükben többnyire az önképzőkör szót használták.

A XVIII. század végén és a XIX. század elején kezdtek hazánkban is diáktársaságok alakulni, így a Bánáti Kör és a Szepesi Társaság; 1790-ben Kis János (1770–1846) négy diáktársával Sopronban a líceumban megalakította a Magyar Társaságot, amelynek fő célja a magyar nyelv ápolása volt.[6] 1810-ben jött létre az Erdélyi Kör. Pápán a reformkorban a református kollégiumban alakult nyelvművelő diáktársaság, s a kor szokásának megfelelően kéziratos lapot adtak ki.[7]

Az előbbieken túl olyan jelentős intézmények voltak ennek az iskolatörténeti, sőt, társadalomtörténeti szempontból jelentős folyamatnak a helyszínei, mint a piarista gimnáziumok, a debreceni és a sárospataki kollégium, a pozsonyi evangélikus líceum, valamint számos, akkor még kisebb tanulólétszámú, kevésbé neves iskola az ország belső területein, a Felvidéken (Eperjes) és Erdélyben (Nagyenyed) stb. Az ezekben az iskolákban – bár különböző néven – létrejött diáktársaságok, többségükben önképzőkörök munkája során kialakultak azok a rituálék, amelyek a programjaik során olyan hagyományokat teremtettek, amelyek később generációkon átívelően, többségükben ma is jelen vannak a diákok és az öregdiákok iskolájukhoz kötődő tradícióiban.[8] Ezek a korai diákszerveződések adtak mintát a későbbi öregdiák-szerveződések létrejöttéhez, mintegy folytatásként a már iskolán túli diákközösségek megalakításához, az egymáshoz és az iskolához fűződő kapcsolat továbbéléséhez.

Az egyik legjelentősebb diákhagyományt teremtő intézmény a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia volt. A napjainkban is (ma már Sopronban és Miskolcon) megtapasztalható díszöltözetük, jelvényeik, jelmondatuk, köszönésük, felvonulásuk, ballagásuk, avatásuk, a rituális „kocsmázás”, az emlékfaültetés mind-mind példa lettek más intézmények diákjai hagyományőrzése számára.

E korai diáktársulatok története, munkája a hazai iskoláztatásban azért jelentős, mert a tanulók ezekben a „műhelyekben” készülhettek fel a későbbi pályájukra: megtanulhatták a különböző műfajú írásművek jellemzőit, elsajátíthatták a szóbeli előadás technikáit, és folyamatosan készíthették dolgozataikat az önképzőköri ülésekre, amelyeknek a legjobbjai elhangoztak a nyilvános üléseiken, az iskolai ünnepélyeken és a tanévzárókon. Főképpen a gimnáziumokban volt általános és a tanárok részéről elvárt a diákoknak ez a tanórákon túli szellemi elfoglaltsága. Az egykori önképzőkörök múltját és az ezekben részt vett diákok későbbi pályáját számos tanulmány, könyv mutatja be,[9] amelyek a hazai iskolatörténeti irodalom jelentős alkotásai. Számos neveléstörténész ma is kutatja a napjainkig is tartó diák önképzőkörök (szakkörök, fakultációk, egyesületek, klubok stb.) múltját, és mutatják be ezek pedagógiai értékeit.[10]

A középiskolai tanulmányaikat befejezett egykori diákok iskolájukhoz kötődő szerveződései adataival a XIX. század végétől találkozunk. Ebben szerepe volt az 1883. évi középiskolai törvénynek, amely elkülönítette a különböző képző intézményeket azzal, hogy meghatározta a képzési célokat, a tananyagtartalmakat és a felsőbb oktatási intézményekhez való viszonyukat. (Vagyis: melyik középiskola-típusból melyik felsőoktatási intézményben tanulhatnak tovább az érettségizett diákok.) Azonban az érettségit nem adó közép- és középfokú tanintézetek (tanítóképzők, polgári iskolák, líceumok, ipariskolák stb.) volt tanulói mind gyakrabban hozták létre az egykori iskolájukhoz kötődés szerveződéseit. Ezek egy része informális volt és maradt: például a napjainkban újra virágkorukat élő évfolyam- és osztálytalálkozók az egykori iskolájukban, vagy ennek székhelyén.

E horizontális szerveződések mellett már a XX. század elején találkozhatunk olyanokkal, amelyek vertikális működésűek voltak: a végzettség évszámától függetlenül hívták, várták soraik közé az iskolájuk diákjait. Ezek megnevezésére terjedt el az öregdiákok egyesülete, köre, baráti köre stb. megnevezés. Bár korábban csak a legjelesebb, országosan ismert iskolákban alakultak öregdiák-szerveződések, napjainkban már egyre nagyobb számban találkozhatunk ezekkel.

Néhány példa a ma már határunkon túli diákszerveződésekre. A szászvárosi[11] kollégium 1902–1903-ban végzett diákjai elhatározták, hogy 10 év múlva találkozót tartanak. Ennek az osztálynak az egyik híres diákja Groza Péter[12] (román nevén Petru Groza), az 1945 utáni államelnök volt, aki kitűnően beszélte a magyar nyelvet és a munkái jelentős részét is ezen írta. A visszaemlékezésében ez az idézet olvasható: „Mi, akik az 1902–903. iskolai évben a szászvárosi ev[angélikus] ref[ormátus] Kún-kollégiumban[13] Isten segítségével befejeztük a középiskolai tanfolyamot, s kiket a közös cél felé való törekvés éveken át együtt tartott, s kik az iskola örömeit és bánatait közösen viseltük, egymást támogatva, s legszorosabb barátságban éltünk, most midőn immár közel[e]g az óra, melyben célunkat elérve, tanulmányainknak hasznát veendő az élet iskolájába lépünk, s egymástól válni kényszerülünk, ígérjük és szavunkra fogadjuk, s aláírásunkkal megerősítjük, hogy ha a Nagy Mindenható erőnket-életünket el nem veszi, s szoros barátság felújítására 10 év múlva, azaz 1913. június hó 27-dikén a szászvárosi ev. ref. kollégiumban ismét összejövünk, s az akkor már elmúlt régi idők emlékeinek néhány szót szentelünk.

Tőkés Ernő,[14] Roth Ottó,[15] Barcza Mihály, Groza Péter, Horváth János, Horváth Béla, Hirsch Nándor, Herczeg Elemér, Kónya Sándor, Joó Győző, Révész Sándor, Nagy Vilmos.[16]”

1930-ban alakult meg Szarvason a nagy hagyományú Tessedik Sámuel mezőgazdasági iskola utódintézményében a Tessedik Öregdiák Szövetség, amelynek folytatásaként ma is működik az öregdiákok egyesülete. Az országszerte kibontakozott öregdiák- és más iskolai egyesületek, minden korábbi gyermek-, ifjúsági és felnőtt-egyesület, valamint a diákokat és az intézményeket segítő alapítványok az 1948-ban bekövetkezett politikai fordulat következményeként belügyminiszteri rendelet alapján megszűntek (pl. Mária-kongregáció és más vallásos szervezetek, a cserkészet, sportkörök, önképzőkörök).

Az 1960-as, 1970-es években már több kezdeményezés is történt az öregdiák körök/egyesületek létrehozására, azonban ezek megalakításának az intenzív időszaka a ’80-as évtized lett. A rendszerváltozás után alakultak meg azok az egyesületek, amelyek az egykori vallásos középiskolákhoz (és/vagy) az újakhoz kötődtek. Mindegyiknél az elsődleges cél az egykori diákok összefogása, életútjuk megismerése és a volt iskolájukhoz történő kötődés erősítése, támogatása lett. Ezek létrejöttében szerepe volt annak, hogy mind gyakoribbá váltak az osztály- és évfolyam-találkozók, amelyek ösztönzői lettek a generációkon átívelő öregdiák-közösség létrehozásának. E folyamat a mai Magyarország területén túl, az egykori monarchia más részein is megfigyelhető volt, s ennek kiszélesedésében az „ezeréves” magyar iskola 1996-ban megünnepelt millenniuma programjainak volt döntő szerepe,[17] amely során mindenütt felelevenítették az iskolák történetét, benne szerepüket a térség iskolázottsága (és/vagy a szakmai kvalifikáltság) növelésében, és számos jubileumi évkönyv is készült.

Néhány, jelentősebb öregdiák-egyesület hazánk területéről:

• Vajda János Öregdiák Egyesület, Keszthely.[18]
• Pataki Diákok Országos Szövetsége.[19]
• Debreceni Református Kollégiumi Diákszövetség.[20]
• Földes Ferenc Öregdiák Egyesület, Miskolc.
• Trefortos Öregdiák Egyesület, Budapest.
• Nagy Lajos Gimnázium Öregdiák Egyesület, Pécs.
• Gödöllői Premontrei Öregdiák Egyesület.
• Sasadi és Farkasréti Öregdiákok Egyesülete.
• Lévays Öregdiákok Egyesülete, Miskolc.
• Bencés Diákok Veszprémi (és Győri) Egyesülete.
• Veszprémi Lovassy és volt Piarista Gimnázium Öregdiákjai Baráti Köre.[21]
• Budapesti Református Öregdiákok Török Pál Egyesülete.[22]

A több közül egy határon túli öregdiák-szerveződés:

• A komáromi magyar gimnázium baráti köre.[23]

Az öregdiák-mozgalom új színterei az általános iskolák volt tanulói egyesületei. Közülük kettőt említünk meg:

• Fűzfőfürdői[24] Öregdiákok és Tanárok Baráti Köre.[25]
• Uzdi Diákok Baráti Társasága.[26]

Az utóbbi évtizedben az iskolák és a baráti körök kapcsolata új tartalmakkal bővült: a hagyományőrzés mellett mindinkább előtérbe kerültek a folyamatos kapcsolattartás, az évenkénti (akár több) találkozó, a közös rendezvények, a tanulók számára pályázatok kiírása, a diákok célzott jutalmazása, szponzorálása, előadások szervezése, tájékozódás az iskola és a székhelytelepülés jelenéről, különböző tárgyak és gyűjtemények adományozása az iskola számára, tájékoztatók megjelentetése, baráti köri (öregdiák-) írások az évkönyvekben, öregdiákok visszaemlékező és/vagy életrajzi könyvei stb.

Különös jelentősége van annak, hogy az egykori diákok a kapcsolataik által közvetve vagy akár közvetlenül is segíthetik az iskola nevelő-oktató munkáját, és nem kevésbé: egymásnak személyesen is segítséget adhatnak problémáik megoldásához, kéréseik teljesítésében. A baráti körök/egyesületek tehát egyben olyan belső és külső szervezeti hálózatok is, amelyek szélesebb körbe képesek elvinni (a régi szólás szerint) „az iskola jó hírnevét”. S közöttük ebben jó példa a sümegi öregdiák baráti kör, amely évtizedek óta „együtt él” az egykori diákokat útra indító gimnáziummal és a várossal, Sümeggel.

Az első „öregdiák”-szerveződésre egy kéziratos dokumentum utal, amelyet Kaiser Mihály, a baráti kör jelenlegi elnöke egy antikvárium aukcióján vásárolt meg. Ez a kéziratos Szerződés azt tartalmazza, hogy 1904-ben, amikor az intézmény még állami reáliskoláként működött, néhány diák fontosnak tartotta, hogy majd – a már akkor is szokásban volt – osztálytalálkozóhoz hasonló találkozót szervezzenek. A Szerződést a tanév végén fogalmazták meg és tizenegy diák írta alá.

Az 1904-ben végzett évfolyam diákjai készítették, amikor egy osztály egyben az évfolyamot is jelentette. Tehát nem a valaha is végzett diákokra vonatkozott a szövege, hanem csak az 1904-ben végzettekre. Ettől függetlenül iskolatörténeti értéke van, mert ez az első olyan dokumentum, amely az iskola és a végzett diákok szervezett, hosszabb távú kapcsolatára utal. A Szerződés öt pontja közül különösen érdekes és értékes a negyedik szövege, amelyben szolidaritási készségükről, az egymás iránt érzett felelősségükről írtak.

„Szerződés.

Alulírottak, mint a sümegi m. kir. állami reáliskola növendékei a legbensőbb barátságban éltünk egymással. Egyetértés, kölcsönös nagyrabecsülés, s a megszokás gyémánt vonzalma fűzött bennünket össze, s így lehetetlennek tartjuk, hogy zsenge korunkban ifjúi hévvel szőtt eme kötelék valaha meglazuljon.

Ránk nézve a boldog visszaemlékezés az egyedüli Éden, amelyből ki nem űzethetünk. Ily Édent teremtsünk magunknak ezen 5 pontból álló szerződéssel, melynek minden körülmény közti megtartására becsületünket vetjük a latba.

1.  1914. évi július 15-én Sümegen a Korona szállóban tartoznak e szerződés alulírott tagjai megjelenni.

2.  Jegyzőknek egyhangúlag Schreiber Lászlót (Berhida), Novák Imrét (Sümeg) választottuk.

3.  A bizottsággal évenkint legalább egyszer levelet váltunk, hogy helyünket velök közöljük.

4.  Ha egyikünket, amit Isten ne adjon, anyagi körülményei gátolnak az ünnepélyen való megjelenésében, az forduljon bizalommal egyik jegyzőnkhöz, ki minket erről majd értesít, s mi erkölcsi kötelességünknek fogjuk ismerni, hogy tőlünk lehetőleg támogassuk.

5.  A bizottság tagjai tartoznak a találkozási felhívást legalább egy hónappal a kijelölt idő előtt az elterjedtebb hírlapokban közzé tenni és a tagokat személyesen meghívni.

Most pedig a boldog találkozás reményében Isten velünk!

Sümeg, 1904. jún. 15-én.

Hertelendy Zsigm[ond], Jung Gyula, Klein Ede, Mojzer Sándor, Pataky Sándor, Steiner Jenő, Stern Imre, Véninger Endre, Zsigmond Mihály [és] Novák Imre, Schreiber László jegyzők.” [Valamennyi autográf aláírással.]

A dokumentumban lényeges a szociális vonzat megjelenése, az arra rászorulók utazási költségeinek a vállalása, amely a történelmi Magyarország területén nem is lehetett kis összeg, hiszen ezek a diákok akár Brassóba vagy Eperjesre is elkerülhettek. A nevek arról tanúskodnak, hogy a nemesi származású diák találkozni kívánt a sümegi (és a környékbeli) zsidó származású diákkal. Ugyanis a dokumentumot aláírók fele – az iskolai értesítők osztálynévsorai szerint – izraelita vallású volt. Ebből az is következik, hogy a zsidó szülők a gyermekeiket nem a jeshivába,[27] hanem a helyi reáliskolába küldték, ahol garantált volt az oktatás magas színvonala, és az is, hogy a gyermekeik nincsenek kitéve semmilyen kirekesztésnek. Az iskola tehát már ezekben az időkben is nyitott, nem elszigetelt intézmény volt, hanem a város és térség része, amely a helyi társadalommal és a környezetével kölcsönhatásban folyamatosan fejlődött.

Sem az 1904-es, sem pedig az 1914-es helyi lapban (Sümeg és Vidéke) nincs utalás egyik eseményre sem. Feltételezhető azonban, hogy az 1914. évi találkozóra sor kerülhetett, mert a Nagy Háború (1945 utáni új megnevezésével: az I. világháború) első fegyveres konfliktusa csak augusztus 2-án történt meg. A 10 éves érettségi találkozó megszervezéséről a második dokumentum, a Baráti szerződés, 1924-ben készült, amely a főreáliskola 16 végzős tanulója elhatározásáról szól. Ennek szövegét vizsgálva, a fennkölt stílusú narratívában olyan toposzokkal találkozunk, mint amelyek az érzelmi kötődésről, a megjelenés kötelezettségéről, a kölcsönös segítségnyújtásról, a haza iránti hűségről, az egymás iránti barátságról szólnak. Természetesnek tartották, hogy erre a találkozóra díszelnöknek az osztályfőnöküket kérjék fel. A találkozó iránti elkötelezettségüket azzal is hangsúlyozták, hogy a dokumentumot saját kezű aláírásukkal látták el.

A harmadik 10 éves találkozó megszervezéséről szóló dokumentum, a Találkozzunk! című, 1937-ben készült, amelyben a főreáliskola végzős, VIII. osztályos tanulói kötelezték el magukat a megjelenésre:

„Együtt tanultunk, egy osztály bajtársi körében éltünk egymást megértve és segítve. Úgy érezzük, nem szabad elszakítanunk a bajtársi szeretet e kötelékét. Szétszéledünk a világba, idegen emberek között fogunk élni, s ebben az idegenségben boldogság lesz visszaemlékezni az együtt töltött és együtt átszenvedett napokra. Nem maradunk elkülönítve egymástól, bajtársi szövetséget kötünk, hogy mint egy nagy család tagjai, mindig kellemesen emlékezhessünk a diákkor szép és ábrándokkal teli napjaira.

Ezért mindnyájan, akik a sümegi Kisfaludy Sándor gimnázium 1936–37-iki tanévében a VIII. osztályt elvégeztük, becsületszavunkra fogadjuk, hogy 1947. évi június hó 29-én Sümegen 10 éves érettségi találkozóra fogunk összejönni családunkkal együtt.

Két megbízottunk kötelességévé tesszük, hogy a találkozó előtt egy hónappal, két elterjedt budapesti napilap és a rádió útján felhívják a bajtársak figyelmét a találkozóra, s egyben közöljék pontos címüket is.

A felhívás tudomásul vétele után minden bajtárs keresse fel levélileg a megbízottakat a találkozó megbeszélése végett.

Akik anyagi helyzetük miatt nem tudnak a találkozón részt venni, azok forduljanak bizalommal a két megbízotthoz, akik utazásukat elősegítik. A találkozó összes költségét közösen fogjuk viselni.

Sümegen, 1937. május havában.

Sabján János[28] igazgató, fővédnök Kiss Ferenc[29] osztályfőnök, díszelnök

védnökök [a tanáraik] [az osztálytársak aláírása]”[30]

Ebben is megtalálhatók azok a szófordulatok, amelyek egyrészt az érzelmi kötődéseket, másrészt az egymás segítése feladatát tartalmazzák. Megnevezték a fővédnök, a díszelnök és a védnökök személyeit. A találkozás időpontjául június 29-ét, Péter és Pál napját jelölték meg.[31] A három „elköteleződés” mindegyik éve alkalmas lehetett a találkozók megtartására. Arra azonban nincs adat, hogy ezek megtörténtek-e, és megújították-e ezeket (akár csak szóban is) az újabb találkozásra. Azt azonban bizonyosra vehetjük, hogy az 1937-ben végzett osztályból az izraelita vallású Braun József nem érte meg az 1947-es évet – feltételezhető, hogy ő is a holokauszt áldozata lett.

Az első, valamennyi egykor végzett diákot megszólító öregdiák-egyesület 1939. június 29-én alakult meg a gimnáziumunk tornatermében. Az egyesület megnevezése azt jelezte, hogy az egykori diákok mellett mindazok tagjai lehettek, akik támogatói az intézménynek, és részt akarnak venni az egyesület programjain.

A Veszprém Megyei Levéltár őrzi az alakuló ülés négy dokumentumát, amelyek alapján felidézhetők a nyolc évtizeddel ezelőtti alakuló ülés történései és személyei.

1. Az alakuló közgyűlés jegyzőkönyve
2. Alapszabály
3. Az egyesületet megalakító tagok névsora
4. A tisztviselő kar és a választmány névsora

A megalakítandó egyesületbe 134-en jelentkeztek a gimnáziumban és ennek jogelőd-intézményeiben (alreál, reál, főreál, reálgimnázium) végzettek, valamint az egyesületet, a gimnáziumot támogató, a tanulmányaikat nem itt végzett személyek is. (A legrégebben, 1856-ban született, megjelent résztvevő Kisfaludy Tivadar nyugalmazott telekkönyvvezető volt, a két legfiatalabb az 1921-ben született Polgár György joghallgató és Zob Marianna magánzó.) Az alapító tagok között ott található a gimnázium több tanára. (Az ismertebbek: Erhardt Lajos, Farkas Piroska, Halász Antal, Juhász József és természetesen az igazgató, Sabján János.) A jelentkezettek többsége sümegi lakos volt, de az iskola szellemi kisugárzására jellemző, hogy az egykori diákok és a támogatók az ország számos területéről érkeztek. A névsorban – ma ugyancsak értékelhető gondossággal – feljegyezték a tagok foglalkozását, a lakhelyüket, a vallásukat és a születési évüket. Kortörténetileg különösen jól rávilágít az akkori politikai helyzetre az, hogy bár az öt egymásra épült jogfolytonos intézményben számos helyi és környékbeli izraelita vallású diák tanult, az ekkorra már kodifikált több zsidóellenes törvény miatt az alapítók között egyikük nevével sem találkozunk.

Az egyesület támogatottságára utal az is, hogy nemcsak fizikai munkás foglalkozásúak, hanem magas állású, jelentős tisztséget betöltő világiak és egyháziak is ott voltak a tagságra jelentkezettek között. (Csak néhány ez utóbbiakra vonatkozóan: körjegyző, földbirtokos, kanonok, állatorvos, építészmérnök, ügyvéd, gazdasági felügyelő, MÁV-főtiszt, esperes-plébános, ny. főszolgabíró, állampénztári tiszt, üzemigazgató, százados.)

Az alakuló közgyűlés a korra jellemzően, mint minden más ünnepélyes iskolai program, a Magyar Hiszekegy közös elmondásával kezdődött, majd Sabján János, a gimnázium igazgatója üdvözölte a résztvevőket, akik „…megjelenésükkel tanúságot tesznek arról, hogy a megalakítandó egyesületet szükségesnek tartják, és arról, hogy nem feledkeztek meg az Alma Materről, mely egykor őket is nevelte.”

Az egyesület megalakításának szükségességére két indokot említett: egyrészt, hogy „…az országnak már majdnem minden középiskolájában alakult ilyen baráti egyesület, amit – mint a sümegi gimnázium, esetében is – főleg az tett szükségessé, hogy a középiskolai segítő egyesületek hadikölcsönökbe fektetett tőkéi elértéktelenedtek, és így az arra érdemes és rászoruló tanulók segélyezése szinte lehetetlenné vált”, másrészt „… szükségessé teszi a magyar nemzeti, a valláserkölcsi szellem fejlesztése, a testvéries egyet akarás érzetének ápolása is, hogy az intézet egykori növendékei és barátai egymással és az iskolával az állandó kapcsolatot fenntartsák.”[32]

Az igazgató az alakuló közgyűlés korelnökének a 83 éves Kisfaludy Tivadart kérte meg, aki felidézte a reáltanoda magyaros szellemért folytatott harcait: „…vázolja a sümegi, akkor még községi reáltanoda nevet viselő iskolának az 1870-es években a magyaros szellemért folytatott küzdelmet, melyek a magyar nemzeti nevelésben mindig számottevő mai iskola kialakulásához vezettek.” Javaslatára megválasztották az egyesület tisztikarát, választmányát és a számvizsgáló bizottság tagjait.

A tisztikar (3 évi időtartamra): elnök Darnay Kálmán múzeumigazgató, kormányfőtanácsos, (választás nélkül, hivatalból) tiszteletbeli elnök Sabján János igazgató, ügyvezető igazgató Szabó Endre, a gimnázium rendes tanára, alelnökök Kisfaludy Tivadar nyugalmazott telekkönyvvezető, dr. Posgay Géza ügyvéd, Bódis Tivadar nyugalmazott telekkönyvvezető, titkár dr. Jánky István gimnáziumi rendes tanár, pénztáros Weninger Endre, a sümegi hitelszövetkezet cégvezetője, ellenőr Hartl István nyugalmazott járási számtanácsos, ügyész dr. Németh Mihály ügyvéd, jegyző Erhardt Lajos, a gimnázium tanára, a számvizsgáló bizottság tagjai 1 évre Eitner Matild földbirtokos, Gróf Tivadar órásmester, Pék József kereskedő, póttagja Hetényi Alajos Hangya-tisztviselő. A közgyűlés megszavazta a 12 tagú választmányt (és ennek három póttagját).

Jánky István titkár felolvasta azoknak az öregdiákoknak az üdvözlő leveleit, táviratait, akik „…részben családi okok, részben hivatali elfoglaltságuk miatt, vagy mint megszállott területen tartózkodók, nem jelenhettek meg a közgyűlésen, de belépésüket bejelentve, az egyesület megalakulása felett örömüket fejezik ki, és működésükre Isten áldását kérik”.

Több, Budapesten lakó öregdiák levélben kérte, hogy a legközelebbi közgyűlés Budapesten legyen. Ezt a javaslatot a közgyűlés azzal az indoklással nem fogadta el, hogy „… a mindenkori 10 éves érettségi találkozókat magába olvasztva a volt tanulótársak diákkori élményeik helyén találkozhassanak”. A programot a Himnusz eléneklésével zárták.

Az alakuló közgyűlést megelőzően a megjelentek szentmisén, majd „az intézet volt tanárainak sírjánál kegyeletes látogatáson”, a közgyűlést követően pedig közös ebéden vettek részt.[33]

Az alapszabály 5 fejezetében 13§-ban határozták meg a működés jogi keretét. Ebben az I. fejezet (Általános rendelkezések) szinte teljeskörűen tartalmazza az egyesület célját, vállalásait: „… a sümegi m[agyar] kir[ályi] áll[ami] gimnázium nevelési szelleméhez híven az összetartozás érzésének, valamint az iskolából kikerült tanítványok körében a hazaszeretet ápolása és a nemzeti kultúra mélyítése, továbbá az iskola volt tanítványainak, valamint tanuló ifjúságának erkölcsi és anyagi támogatása.”[34]

Ezt ma is követendőnek tarthatjuk, s ugyanígy azokat a tevékenységi formákat és tartalmakat is, amelyekkel ezt kívánták megvalósítani: „…az egyesület gyűléseket, felolvasásokat és egyéb kulturális előadásokat tart, társadalmi összejöveteleket rendez, részt vesz a gimnázium ünnepségein, kirándulásokat rendez. Anyagi erejétől telhetőleg alapítványokat, ösztöndíjakat és egyéb diákjóléti intézményeket létesít. Figyelemmel kíséri a gimnázium fennálló ifjúsági egyesületeit és azok működését pályatételek kiírásával, könyv- és pénzjutalmak kitűzésével fokozottabb tevékenységre serkenti. Az egyesület nyilvántartja az intézet volt tanárait és tanulóit. Kegyelettel őrzi a halott tanítványok, főképpen pedig a hősi halottak emlékét. Kegyelettel ápolja a volt tanárok emlékét is, sírjukhoz évfordulók alkalmából lehetőleg testületileg kivonul és alkalmilag egy-egy emlékbeszéddel áldoz emlékezetüknek. Pályaválasztási ügyekben tanácsot ad az ifjúságnak.”

A Sümegi Gimnázium Öregdiákjainak és Barátainak Egyesületét megalakító tagok névsorában 134 tag adatai találhatók.[35] Közöttük 18 nő van, foglalkozásuk szerint: körjegyző neje, több tanítónő, magántisztviselő, földbirtokos, okleveles középiskolai tanár, gyógyszerész, m.[alom] ellenőr neje, állami gimnáziumi tanár, több magánzó, testnevelő tanár. A férfiak között fizikai munkások (kőfaragómester, asztalosmester), pedagógusok, köztisztviselők, jegyzők, egyetemi hallgatók, pap, katona, cégvezető, mérnök stb. találhatók. Ami közös bennük: a sümegi iskolában tanultak.

Az alapító tagok túlnyomó többsége sümegi, vagy nem túl távoli lakóhellyel rendelkezett, de számosan távolabbról érkeztek (Csabrendek, Óhíd, Ukk, Városlőd, [Balaton]Fűzfő, Devecser, Zalaapáti, Veszprém, Celldömölk, Keszthely, Sárvár, Zalaegerszeg, Székesfehérvár, Budapest, Szőny, Újszász, Balmazújváros, Krajnasziget [Kárpátalja], Sopron, Kongópuszta [ma Nemesvita község külterületének része], Zalagyömörő, Losonc, Győrvár, Pestszentlőrinc [ma Budapest városrésze], Felsőgalla [ma Tatabánya városrésze], Orosháza, Szombathely, Nagykanizsa, Kőszeg). Ez, a lakóhelynek és bizonyára foglalkozási helynek is a „szórtsága” igazolja, hogy az egykori sümegi diákok az ország számos részén helyt álltak, s a munkájukkal megbecsülést szerez(het)tek egykori iskolájuknak. Vallási szempontból viszonylag homogén volt az alapító tagság: a római katolikusok mellett mindössze két református és három evangélikus szerepel a névsorban.

Az 1939–1940. és az 1947–1948. tanévek közötti iskolai értesítőkben (az 1944-es és az 1945-ös év kivételével) rövid ismertetések olvashatók a találkozókról, ezek programjáról. Főbb tevékenységei a gimnázium és tanulói anyagi támogatása (közöttük jelentős könyvtárfejlesztés, tanulmányi díjak adományozása, a diákok étkezése támogatása stb.), valamint az egykori tanárok és a háborúkban hősi halott iskolatársaik emlékének ápolása voltak.

1948. június 16-án az Országgyűlés elfogadta az 1948. évi 33. törvényt az összes iskola állami fenntartásba vételéről.[36] Ez lezárása volt egy közel kilenc és fél évszázados iskolaszervezeti struktúrának. Az iskolákhoz kapcsolódó különböző szervezetek, egyesületek, körök (öregdiák-, cserkész-, diáksport- és vallásos ifjúsági egyesületek, önképzőkörök, alapítványok stb.) megszűntek.

Ennek hátterében az egyesületek működése felülvizsgálatára kiadott 20.165/1945. BM rendelet volt, amelyet 1949. december 31-ig tartalmában többször kiszélesítettek, s ez minden társadalmi szervezet feloszlatásához vezetett. Ez folyamatként értelmezhető, mert 1945-ben még csak „kimerítő jelentés”-t kértek az egyesületek vezetőségétől.[37] A „végjáték” azzal a politikai változással következett be, amikor 1948-ban a Szociáldemokrata Párt és a Magyar Kommunista Párt fúzióra léptek Magyar Dolgozók Pártja néven. Ettől kezdve az egyesületek felügyeletét ellátó Belügyminisztérium a párt irányításával működött.

A sümegi gimnáziumnak ez az öregdiák-egyesülete mintegy tíz évig működött. Az összetartozás, az iskola iránti hála azonban ezt követően is többször megnyilvánult jelentős iskolai programokon, osztály-, valamint évfolyam-találkozókon. Mindez addig maradt így, amig 1983-ban újra megalakult az egykori diákokat, tanárokat és a gimnáziumot összekapcsoló baráti kör. 1939-ben az öregdiák-egyesület létrejötte a gimnázium történetének egyik jelentős eseménye volt, s ma már tradícióként tekinthetünk erre a kitűnően megszervezett és működött, a diákok és tanárok, valamint a civil felnőttek közös szerveződésére.

Az 1950-es évtized első felétől a végzett diákok már újra rendeztek osztály- és évfolyam-találkozókat, amelyeknek kiemelkedő éve volt az 1957-es, amikor a gimnázium és elődintézményei százéves történetéről emlékeztek meg az iskola (a tanári kar és a tanulók), a szülők és Sümeg társadalma. Ezen – igaz, nem szervezett formában –, de sokan részt vettek azok közül, akik egykor diákjai, tanárai voltak ennek a pedagógiai munkája révén már méltán neves, elismert gimnáziumnak. S bár az ekkor megjelent Jubiláris emlékkönyv iskolatörténeti részében sem olvashatunk az 1939-ben megalakult öregdiák-egyesületről, dr. Homér Hanna igazgató az Előszóban közvetetten utalt erre a hagyományra, az egykori diákok és a gimnázium kapcsolatának fontosságára, szükségességére: „A 100 éves iskola hazavárja tanítványait! Szeretnénk, ha e kis füzetke is felébresztené az öreg falak között eltöltött évek kedves emlékeit. Ha messze kerültél is tőlünk, emlékezzél az öreg vár tövében fekvő, erdőkoszorúval körülvett történeti múltú kis városkára. A szép diákévekre! Az iskola padjaiban eltöltött komoly órákra, a szőlőkben eltelt kedves, vidám percekre. Az Alma Mater szeretettel hív és vár!”[38]

Az újraalapításra azonban csak az 1980-as évtized első felében került sor. Ennek ösztönzője dr. István Lajos címzetes egyetemi tanár, a gimnázium egykori diákja volt, aki az 1980-as évek elején többször is tárgyalt Binder Imre igazgatóval és Lenner Józseffel, a kollégium vezetőjével. Binder Imre azért is támogatta a kör megalakítását, mert ebben sok lehetőséget látott ahhoz, hogy a volt diákok segítséget adjanak majd a tanulóik fejlődéséhez; életpályákat ismertethetnek meg, segíthetik a pályaválasztásukat, idegenvezetőként működhetnek közre tanulmányi kirándulásokon, megkönnyíthetik intézmények látogatását, pályázatokat írhatnak ki és jutalmazhatnak.

A kör létrehozását Binder Imre javaslatára a tantestület elfogadta, mert belátták, hogy ez az iskola érdekeinek is megfelel. Ezt követően dr. István Lajos felhívással fordult az egykori diákokhoz, amelyben az intézmény fennállása 125. évfordulója (1982) alkalmából szervezett ünnepség közös élményei hatására is javasolta, hogy 1983-ban tartsák meg az alakuló ülést. A Baráti Kör létrehozását – többek között – így indokolta: „Az évenként megrendezett érettségi találkozók egyértelműen azt bizonyítják, hogy erős és maradandó az az érzés, ami az egykori diákokat iskolájukhoz, tanáraikhoz, osztálytársaikhoz és Sümeghez fűzik. Sok oldalról merült fel az az igény, hogy szervezettebbé kellene tenni ezt a kapcsolatot. Javasoljuk, hogy a hagyományőrző iskolák (Sárospatak, Pápa, Sopron) példáit hasznosítva meg kellene alakítanunk a Sümegi Öregdiákok Baráti Körét, erősíteni az egykori diákok közti kapcsolatot, figyelemmel kísérni és a magunk lehetőségeivel segíteni a gimnázium mai működését, Sümeg fejlődését, életét.” (Részlet a Kedves egykori sümegi diáktársunk! kezdetű felhívásából.)

Az alakuló ülés 110 fő részvételével Budapesten 1983. április 26-án volt, amelyen a résztvevők dr. István Lajos javaslatára megválasztották a vezetőséget. Elnök dr. Kovács Ferenc akadémikus, az Állatorvosi Egyetem tanára (1984-től rektora), társelnökök dr. Sziráki Ferenc jogtanácsos (aki megbízást kapott a Működési szabályzat elkészítésére), Binder Imre, a gimnázium igazgatója (későbbi örökös alelnök), és Binder Imre későbbi, a 2. ülésen történt javaslatára dr. István Lajos, titkárok Lenner József, a sümegi kollégium vezetője és dr. Gyöngyhalmi Ida, az ELTE tanársegéde (aki később szintén örökös alelnök, budapesti titkár lett).

Évenként két ülést terveztek. A másodikra október 21-én került sor ugyancsak Budapesten. Ekkor fogadták el a kör Működési szabályzatát, amely 13 §-ból állt. Ebben a létrehozás indokait így rögzítették:

„A megalapításának 125. évfordulóját ünneplő Kisfaludy Sándor Gimnázium volt diákjai

– az iskola iránti szeretet és köszönet részbeni kifejezése,

– a tanulóévek alatt kapott áldozatos tanári munka utólagos elismerése,

– a szellemi örökség ápolása,

– a hivatástudatra való nevelés és felismerése,

– az Alma Materhez való ragaszkodás és tisztelet kifejezése,

– A Városi Tanács fejlesztési elképzelései és a város műemlékvédelmi munkájának támogatása érdekében elhatározták, hogy megalakítják a Sümegi Öregdiákok Baráti Körét.”

A kör hivatalos elnevezése: A Sümegi Kisfaludy Sándor Gimnázium Öregdiák Baráti Köre. Székhelye: Sümeg. A volt diákok számára rögzített baráti köri célok:

– küldjék meg a munkásságuk kiemelkedő anyagait, és küldjenek az iskolával

– kapcsolatos archív dokumentumokat,

– tartsanak előadásokat az öregdiákoknak és a maiaknak,

– nyújtsanak segítséget a tanulók pályaválasztásához,

– segítsék a tanári testület oktató-nevelő munkáját,

– ismerjék el a kiemelkedő eredményeket elérő tanulók munkáját,

– hirdessenek pályázatokat a tanulók számára.

A kör elnökei az újraalapítástól következők voltak: dr. Kovács Ferenc (1983–1998), dr. Jakab Imre (1998–2003), dr. István Lajos (2003–2007). 1986 nyarán elhunyt dr. Sziráki Ferenc társelnök. Őt e tisztségben dr. Bódis Károly, a MAHART jogtanácsosa követte, majd nyugdíjazása után dr. Rádli Tibor ezredes, a Bolyai János Katonai Főiskola főigazgató-helyettese lett a társelnök.

A jelenlegi vezetők: 2007-től Kaiser Mihály az elnök, aki 1963 és 1967 között volt a gimnázium tanulója. Tiszteletbeli elnök Binder Imre, a gimnázium egykori igazgatója; alelnökök Tobakné Bella Mária, a gimnázium volt igazgatója és Szeidlné Lakos Éva, a gimnázium jelenlegi igazgatója; titkárok dr. Gyöngyhalmi Ida (örökös alelnök) és Varga Istvánné Bakos Margit, a helyi Ramassetter általános iskola egykori igazgatója.

Kaiser Mihály elnök egy interjúban így szólt a gimnázium és a baráti kör kapcsolatáról, életéről, a vállalt feladatokról: „Tartósan azok az iskolák eredményesek, ahol sikerül megőrizni a tradíciókat, vagy a változások során új tradíciókat teremtettek az erős, és a környezetükre nyitott tanárszemélyiségek, az egykori diákok. Az örökség, a hagyományok egyik eleme az iskolához való hűségnek, annak, hogy vannak öregdiákok, akik vállalják egykori iskolájukat. Én is számon tartom egykori iskolatársaimat, és valamennyire a magaménak tartom az ő eredményeiket is. A sikeres iskolák őrzik a tanítványok és a tanárok emlékét… A tradíciók része a szülői munkaközösség, tagjai között számos öregdiákkal. Az embert érlelő, embert nemesítő tanárok, az örökséget ápoló öregdiákok, s valamennyi tanuló komolyan veszik az iskola szellemiségét, és az is fontos számukra, hogy ki vezeti őket. A Kisfaludy Sándor Gimnázium egy ilyen sikeres iskola.”

A baráti kör főbb tevékenységei, amelyek a közel négy évtized alatt megalapozták a helyi társadalom, a gimnázium és a város öregdiákok iránti elismerését:

– tanévenként két találkozó (egy-egy alkalommal Budapesten és Sümegen) a gimnázium igazgatója és a város vezetője előadása az egy év eseményeiről, szakmai és tudományos előadások (öregdiákoktól és diákoktól), öregdiákok az életútjukról tartanak ismertetést, könyvbemutatók, megemlékezések, a diákok kulturális programjai, baráti beszélgetések stb., és ezeken a mindenkori diákok is nagy számban vesznek részt;

– a sümegi sírkertben megemlékezések az egykori tanárokról;

– diákok jutalmazása a tanévzárókon (tantárgyi, érettségi és más eredményeik alapján);

– oktatási célú könyvek, dokumentumok, zenei anyagok, tárgyak ajándékozása a gimnázium számára;

– emléktáblák, tablók készíttetése költség-hozzájárulással, emléktáblák avatása;

– visszaemlékező írások készítése a gimnázium évkönyveihez;

– cikkek, tanulmányok megjelentetése a gimnázium történetéről, a baráti kör eseményeiről;

– megemlékezések.[39]

A gimnázium könyvtára különgyűjteményként őrzi az egykori diákok szakmai-tudományos és életrajzi könyveit, a jelentősebb dokumentumaikat, amelyeket a diákok a pályázati dolgozataik során vagy a tanórákon is felhasználhatnak. Így is összekapcsolódik az egykori és a mai diákok munkája, amely bizonyosság a baráti kör további sikeres működésére.

DOKUMENTUM- ÉS IRODALOMJEGYZÉK

A Hazafias Népfront Országos Honismereti Bizottsága (1989): Felhívás diáktársaságok (önképzőkörök) alakítására. Honismeret. 17. 5.[oldalszám nélkül a Mellékletben.] https://epa.oszk.hu/03000/03018/00088/pdf/

A Napló (Veszprém megye napilapja) cikkei, híranyagai.

A Sümeg és Vidéke (a város önkormányzata havilapja) cikkei, híranyagai.

A Sümegi Kisfaludy Sándor Gimnázium (és elődintézményei) évkönyvei (1859–1948).

A Sümegi Gimnázium Öregdiákjainak és Barátainak Egyesülete 1939. évi iratanyaga. (Lelőhely: Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltára, Veszprém.)

A Sümegi Kisfaludy Sándor Gimnázium Öregdiák Baráti Köre iratanyaga (1982-től). (Lelőhely: Sümegi Kisfaludy Sándor Gimnázium titkársága, Sümeg.)

Bartha Dénes (2020): Ifjúsági szerveződések. A Mi Erdőnk. 10. 1. 16–17. p. https://magyarmezogazdasag.hu/2020/04/18/ifjusagi-szervezodesek

Bodolay Géza (1963): Irodalmi diáktársaságok. Budapest, Akadémiai.

Bolvári-Takács Gábor (2012): Történeti kronológia a sárospataki öregdiák-mozgalomról. Sárospataki Füzetek. 16. 1. 73–76. p. https://www.epa.hu/04000/04035/00017/pdf/EPA04035_sarospataki_fuzetek_2012_1_073-076.pdf

Darnay László (2009): A sümegi múzeumalapító. Darnay Kálmán élete. Sümeg, Sümegi Fórum Alapítvány, Sümeg Város Önkormányzata.

Enyingi Kálmán (szerk., 2002): A sümegi Kisfaludy Sándor Gimnázium 1952-ben érettségizett diákjainak emlékkönyve. Sümeg. [Text-Print Nyomdaipari Kft.]

Gárdos Ervin (szerk., 1965): A sümegi Kisfaludy Sándor Gimnázium és Mezőgazdasági Szakközépiskola jubileumi évkönyve hazánk felszabadulásának huszadik évfordulójára az 1963–64. iskolai évről. Sümeg.

Groza Péter (1984): „Így indultunk.” In: Sipos Attila (szerk., 1984): Groza Péter emlékére. Budapest, Kossuth, (Első közlése: Dr. Petru Groza (1957): Így indultunk. Részlet egy életrajzi regényből. Előre. 11. 3154. (1957. december 14.) https://adt.arcanum.com/hu/view/RomaniaiMagyarSzo_1957_12/?pg=50&layout=s)

Hamar Imre (szerk., 1982): 125 éves a sümegi Kisfaludy Sándor Gimnázium és Kollégium. Veszprém.

Homér Hanna (szerk., 1957): A sümegi állami Kisfaludy Sándor ált[alános] gimnázium jubiláris emlékkönyve fennállásának századik évfordulójára. [s.l.]

Horváth Edit (2018): Líceumi olvasókönyv. Sopron, Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium és Kollégium.

Kerpel Péter Józsefné (2017): Egy reformkori diáklap, a Rózsa, és munkatársai. Neveléstörténet, 14. 3–4. 82–131. p. https://epa.oszk.hu/04300/04386/00018/pdf/EPA04386_nevelestortenet_2017_03-04_082-131.pdf

Kisfaludy László (2004): A kisfaludi Kisfaludy család története. Debrecen, Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Igazgatósága. (Régi magyar családok 2.) https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_HAJB_Saa_20_Rmcs_02/?pg=5&layout=s

Kovács Attiláné (főszerk., 2007): 150 éves a Sümegi Kisfaludy Sándor Gimnázium. Jubileumi évkönyv. Sopron, Soproni Anzsu Kft.

Mihály Ildikó (2010): Iskolai szertartások. Új Pedagógiai Szemle, 60. 3–4. 238–245. p. https://epa.oszk.hu/00000/00035/00140/pdf/EPA00035_upsz__2010_3-4_238-245.pdf

Miklósi–Sikes Csaba: Adatok a Kisfaludy Emlékmúzeum alapításának történetéhez. In: Geiszt Jakabné (szerk., 1994): Múzeumi Diárium. Veszprém megyei múzeumi napló az 1994. esztendőre. Veszprém, Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatósága. 78–88. p.

Miklósi-Sikes Csaba (szerk., 2007): Adatok és források a sümegi oktatás történetéhez. Sümeg és Vidéke. Honismereti és művelődéstörténeti folyóirat. 1. 2–3. [október]

Miklósi–Sikes Csaba (2016): Életrajzok, családtörténetek. Sümegi ismeretek tára I. Sümeg, Sümegi Fórum Alapítvány, Sümeg Város Önkormányzata. (Sümeg és Vidéke Honismereti és művelődéstörténeti kiadványok, 2016.)

Pedagógiai lexikon I–III. Budapest, Keraban, 1997. [vonatkozó szócikkei]

P. Miklós Tamás (1993): A magyarországi gyermek- és ifjúsági mozgalmak, szervezetek, egyesületek történetének válogatott bibliográfiája. 1945–1990. Budapest, Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum. (Neveléstörténeti bibliográfiák 14.)

Szeidlné Lakos Éva (szerk., 2017): 160 éves a Sümegi Kisfaludy Sándor Gimnázium. Jubileumi évkönyv. Sümeg, Kisfaludy Sándor Gimnázium, Kollégium és Alapfokú Művészeti Iskola.

At the end of the 18th century and the beginning of the 19th century, student associations began to form one after the other in Hungarian secondary schools, too. The best known is first school literary and debating society, founded in 1790 by János Kis with four fellow students at the Sopron Lyceum under the name Hungarian Society. By the end of the 19th century, the operation of school literary and debating societies became almost mandatory in secondary schools, and the founding of graduated student organizations became more and more common. The central element of the alumni associations was the attachment to the school and its spirit their activities could range from keeping in touch and preserving traditions to helping each other. It was a complete break from tradition when all youth organizations were baned in 1948. Based on historical sources, the study reviews how student organizations developed in the city of Sümeg. In the center of the research carried out is the Alumni Association of the Secondary School of Sümeg, founded in 1939. In the 1960s and 70s, students kept in touch through meetings. The meetings organized every five years students were participated, who graduated from the same class. In the 1980s presented an opportunity to form alumni associations again. In Sümeg the society was founded and reorganized in 1983 again as a fraternity, without legal status. Since the 1990s, many people have been working to revive old student traditions.

Vissza a tartalomjegyzékhez