POGÁNY GYÖRGY: A RÉVAI TESTVÉREK IRODALMI INTÉZET RT. IFJÚSÁGI KIADVÁNYAI

Nyomtatási nézet

Pogány György nyugalmazott könyvtárigazgató, Budapest

Tartalmi összefoglaló

A Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt. az egyik legnagyobb magyar könyves (könyvkiadó és könyvterjesztő) vállalat volt. A vállalatot Révai Sámuel és Révai Leó alapította 1869–ben; igazán jelentőssé 1880–tól vált, amikor Révay Mór János, Sámuel fia is bekapcsolódott a vezetésbe. A cég 1895-ben alakult részvénytársasággá. Elsősorban regényeket jelentetett meg, a magyar irodalom nagyjait (Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Eötvös József, Eötvös Károly, Ambrus Zoltán) életműsorozatban tette közzé és a világirodalom jeles íróit különféle sorozatokban publikálta. A kiadó számára a gyermek- és ifjúsági könyvek és tankönyvek közreadása nem tartozott a prioritások közé, ennek ellenére jelen volt a hazai könyvkultúrában ezen a területen is. A kiadó 1884-ben indította meg a Magyar Ifjúság című lapot, amelyben számos, később kötetben is kiadott ifjúságnak szóló regényt jelentetett meg. Közülük a legjelentősebb Mikszáth Kálmántól A két koldusdiák volt. Magyar szerzők mellett sok külföldi író műve is olvasható volt folytatásokban a lapban, így mások mellett Mark Twain, Thomas Mayne Reid és Robert Louis Stevenson is szerzői közé tartozott. A két világháború közötti időben, az 1920-as évek végén, 1930-as évek elején az ifjúsági irodalom népszerűsítése céljából több alkalommal hirdetett ifjúsági irodalmi pályázatot. A kiadó az államosításokig mintegy 150 gyermek- és ifjúsági könyvet jelentetett meg, számos művet több kiadásban tett közzé. Ez számszerűen ugyan nem volt kiugróan sok, de a kiadott könyvek tekintélyes része irodalmilag értékes, jelentős mű volt, amelyek egy része ma is az ifjú olvasók kedvelt olvasmánya (Mark Twain, Robert Louis Stevenson művei, Mikszáth Kálmán ifjúsági regényei: A két koldusdiák, A kis prímás).

A Révai Testvérek Irodalmi Intézet a magyar könyvkiadás polgári korszakában, vagyis a kiegyezés utáni időszakban, egyike volt a nagy könyves cégeknek, és mint ilyen, vetélytársa az Athenaeumnak, a Franklinnak, a Pallasnak és a Singer és Wolfnernek. A vállalat előzményei Eperjes városában kezdődtek, ahol Rosenberg Sámuel – 1881-ben magyarosította a család Révaira a nevét – 1856-ban először könyvkötőműhelyt nyitott, majd 1859-ben könyvkereskedéssel bővítette vállalkozását. Leó nevű testvérével 1869. november 1-jén alapították meg Pesten üzletüket, amely könyvkereskedés és antikvárium volt.[1] A társas cég számos nehézséggel bajlódott, Révai Leó (1844–1909) alkatánál fogva alkalmatlan volt egy önálló vállalkozás vezetésére, Révai Sámuel (1833–1908) viszont Eperjesen működtette a család egzisztenciáját biztosító boltot, így a pesti üzlet meglehetősen gazdátlan volt, és a testvérek kis híján csődbe mentek. 1880-ban azonban bekapcsolódott a vállalkozásba Sámuel fia, az akkor mindössze húszéves Révay Mór János (1860–1926), aki csakhamar a magyar könyvszakma egyik legnagyobb formátumú szereplője lett. (Nevét ebben az alakban használta.) De nemcsak a könyvszakmában lett megkerülhetetlen tényező, tevékeny résztevője volt a közéletnek, két cikluson keresztül a Szabadelvű Párt tagjaként országgyűlési képviselő volt, és az I. világháború alatt jelentős publicisztikai tevékenységet fejtett ki Magyarország és a magyar ügy mellett. Révay Mór János bekapcsolódásával kezdődött a cég új, sikeres korszaka, a vállalat megújította a könyvterjesztést, és megkezdte működését kiadóként is. A terjesztésben alapvető újdonságokat vezettek be, Magyarországon elsőként kezdték el a részletüzletet, amelynek működtetéséhez ügynöki hálózatot hoztak létre. Az 1890-es évekre hat utazó ügynökük körülbelül 6500 helyi könyvértékesítővel, 500 kaszinóval és egylettel épített ki szoros üzleti kapcsolatot. Üzletfilozófiájuk újszerű volt: „felesleges fejtegetni azon óriási előnyöket, melyek azzal járnak, ha a termelő (jelen esetben a kiadó) maga érintkezik a közönséggel és nemcsak könyvkereskedők közvetítésével, hanem directe árusítja termékeit [...] kiadói működést sikerrel és biztonsággal csak az folytathat, aki folytonosan érintkezésben van a nagy közönséggel és minduntalan tapasztalja, hogy a közönségnek mi kell, és miképp kell. Biztonsággal e téren csak az folytathat, ki az eleven, nyüzsgő élettel kontaktusban van, mert a szükségletet bármely téren csak az lesz képes megfelelő módon kielégíteni, aki a kereslet mérvei iránt tájékoztatva van” – mint olvasható a társaság 1894. évi alapítási tervezetében.[2]

A könyvkiadás keretében – melyet Révay Mór János irányított – szívós munkával a kor szinte valamennyi jelentős hazai írójával életműszerződést kötöttek összes művük megjelentetésére: Jókai Mór (1825–1904), Mikszáth Kálmán (1847–1910), Ambrus Zoltán (1861–1932), Eötvös Károly[3] (1842–1916), Eötvös József (1813–1871) műveinek közrebocsátója lett a kiadó, amely 1895-től új szervezeti formában, részvénytársaságként működött. Révai Sámuel és fiai, Mór János és kisebbik gyermeke, Ödön (1862–1931) 1894 körül egy pénzügyileg stabilabb, tőkebevonással megfelelő anyagi hátteret nyújtó vállalati formát terveztek létrehozni, a közkereseti társaságot részvénytársasággá kívánták átalakítani. Vállalkozásukhoz megnyerték az egyik legrangosabb pesti pénzintézet, a Belvárosi Takarékpénztár Részvénytársaság vezérigazgatóját, Székely Ferencet.[4] Az új társaság, a Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság alakuló értekezletét 1895. május 15-én tartották meg, az első közgyűlésre néhány nappal később, május 26-án a Belvárosi Takarékpénztár Koronaherceg utca (mai nevén Petőfi Sándor utca) 3. szám alatti székházában került sor. Az új részvénytársaság vezető grémiumaiban egyébként helyet kaptak az irodalom és a kultúra világának képviselői is, Jókai és Mikszáth mellett az igazgatóság tagja lett Beöthy Zsolt (1848–1922) egyetemi tanár.[5] A vállalat históriájának legfényesebb korszaka kezdődött az új szervezeti forma létrehozásával, bizonyítja ezt az a tény is, hogy a társaság korszerű székházat – könyvesházat – emeltetett az Üllői úton, melynek avatása 1900. január 21-én a főváros jelentős társadalmi eseménye volt.[6]

A Révai kiadói politikájában a gyermek- és ifjúsági irodalom megjelentetése nem tartozott a prioritások közé. Igaz, Révay Mór János visszaemlékezésében azt írja, hogy amit kudarcnak érez pályafutásában, az éppen az, hogy nem sikerült a gyermek- és ifjúsági irodalmat a saját elképzeléseinek megfelelően megteremteni. A kiadó működése során két alkalommal próbálkozott az ifjúsági irodalom intenzívebb kiadásával. Az első az 1880-as, 1890-es évek volt, a második pedig az 1920-as évek vége, az 1930-as évek eleje. A XIX. századi próbálkozás alapvető eredménye a Magyar Ifjúság című folyóirat megindítása volt, a XX. századi pedig több alkalommal ifjúsági irodalmi pályázat meghirdetése. Mindkét esemény megerősítette a vállalat jelenlétét a gyermek- és ifjúsági könyvpiacon, bár ez a többi kiadóhoz képest kétségtelenül viszonylag szerény mértékű volt. A kiadó államosításáig, az 1940-es évek végéig mintegy 150 gyermek- és ifjúsági könyvet tett közzé. Igaz, hogy ennél lényegesen több művet forgalmazott. A Révai az idők során számos vállalatot magába olvasztott, ezek egy része – például a pozsonyi Stampfel Károly-cég – jelentős ifjúsági könyvkiadó volt; a vállalat ezeket a könyveket is megszerezte és forgalmazta, de nem a saját, hanem az eredeti kiadó neve alatt.

A lap indításának kezdeményezője Kürthy Emil (1848–1920) író, műfordító volt, aki Révay Mór Jánosnak vetette fel egy ifjúsági lap indításának tervét. A kisebb gyerekeknek létezett a Forgó bácsi (Ágai Adolf 1838–1916) által szerkesztett Kis Lap (1871–1904 között jelent meg), a nagyobb gyerekeknek, kamaszoknak azonban nem volt újságjuk; a Franklin által megindított Kis Vasárnapi Újság 1874-ben megszűnt, az emblematikus magyar gyermeksajtó, így Az Én Újságom, a Jó Pajtás, a Tanulók Lapja vagy a Magyar Lányok pedig jóval később indult meg. Vagyis vitathatatlan tény, hogy létező hiány betöltésére vállalkozott a Magyar Ifjúság. 1883. december 1–jén kötött szerződést a Révai és Kürthy Emil, miszerint utóbbi szerkesztésében lapot indítanak, hasznában vagy veszteségében egyformán részesednek, és a Révai kötelezte magát, hogy legalább három évig a Magyar Ifjúságot megjelenteti.[7] A lap első száma a következő év januárjában jelent meg, kéthetes periodicitással, vagyis minden második vasárnap vehették kézbe olvasói a lapot. Felelős szerkesztője Kürthy Emil lett, főmunkatársként pedig Győry Vilmos (1838–1885) evangélikus lelkész, író, műfordító és Mikszáth Kálmán jegyezte a lapot. A periodikum törekedett a kor legjelesebb íróit megnyerni szerzőnek, és ez a terv lényegében sikerült is.

A Magyar Ifjúság alcíme szerint Képes lap a serdültebb ifjúság számára, programja pedig a következő volt: „Tükröd akar lenni e lap, melyben meglátod örömödet, kötelességedet, reményedet, örvényedet, hazám virága, magyar ifjúság. Kölcsönözd hát büszke jelződet neki: legyen czíme Magyar Ifjúság! Lesznek benne regék, mesék, adomák, melyek szórakoztatni fognak a fárasztó tanulás után, lesz érdekesen megírt tudományos czikk, ismertetések, leírások, történeti írások, melyek kegyeletet ébresztenek szívedben hazánk múltja iránt, bemutatja a világ leszebb vidékét és fővárosának legérdekesebb pontjait, hogy megszeresd e szép hazát. Leírja nevezetes férfiak életét, küzdelmeit, dicsőségét, hogy nyomaikba lépve fényes jövőt alkoss e hazának. Lendületes költeményei nemesítsék szívedet. Fejtörők élesítik elmédet, a napi események rövid leírása ismertessen meg a világ dolgával, időnként versenyre buzdít. Szép képek kísérik a czikkeket.”[8] Bár többségében fiúolvasóknak szóló írásokat közölt, nagy számban jelentek meg hasábjain lányoknak szántak is. Az előfizetési ára a következő volt: ¼ év 1 ft. 50 kr., ½ év 3 ft., 1 év 6 ft. Azoknak, akik előfizetőket szereztek, jutalmat ígért. A lap minden egyes számához tartoztak humoros írások, viccek, anekdoták, továbbá társasjátékok ismertetése és különféle rejtvények. A kiadvány közölte a rejtvények megfejtőinek nevét és azokét is, akik jutalmat nyertek, ezzel is próbálta egyfajta közösséggé alakítani a lap olvasótáborát.

A Magyar Ifjúság kitűnően szerkesztett, jeles írásokat közlő lap volt, amely nívós illusztrációs anyagot publikált; mint üzleti vállalkozás azonban sikertelen volt. Révay Mór János az ifjúsági újságok nehéz anyagi helyzetét azzal magyarázta, hogy a kiadó szívós munkával, kiterjedt reklámmal, komoly költséggel felhívja a figyelmet a lapra, sikereket ér el, de egy-két év múlva kezdheti elölről a folyóirat bevezetését, mert „kinőnek” olvasói, helyettük új korosztályokat kell meggyőzni a lap előnyeiről – és ezt a költséges munkát nem bírja el egy ifjúságnak szóló orgánum.[9] Kétségtelenül sok igazság van ebben a véleményben, de az is vitathatatlan tény, hogy azért később indultak olyan ifjúsági lapok, amelyek hosszú ideig megjelentek.

A folyóirat tulajdonviszonyai és szerkesztése többször változott. Győry Vilmos 1885-ben meghalt, helyét a 9. számtól P. Szathmáry Károly (1831–1891) vette át. A maga korában népszerű író részt vett a szabadságharcban, ezért börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után tanár lett és a hazai pedagógia elkötelezett képviselője, a Kisdedóvó Egyesületet, illetve a Magyar Pedagógiai Társaságot is elnökként vezette. Személyében tehát az ifjúság iránt elkötelezett pedagógiai szakember került a lap irányítói közé. 1885-ben Kürthy azzal a javaslattal fordult a kiadóhoz, hogy módosítsák megállapodásukat, egyedüli tulajdonosa szeretne lenni a lapnak. A Révai ehhez hozzájárult, így a 3. évfolyamtól változott a kiadó és a lap periodicitása, hetilap lett, helyzete azonban korántsem volt megnyugtató. Az év végén Kürthy kénytelen volt emelni az előfizetési díjat, és reményét fejezte ki, hogy lesz 1500 előfizetője a Magyar Ifjúságnak: számítása szerint ennyi prenumeráns kell a biztonságos megjelenéshez. Az olvasók és a lap közötti kapcsolatot azzal is próbálta erősíteni, hogy a 44. számban meghirdette a Magyar Ifjúság karácsonyát. A szerkesztőség az akcióban résztvevőknek sorshúzással ajándékkönyvet juttatott, és minden szervezési, technikai gond ellenére több ezer gyermekkönyv került az olvasókhoz. Kürthy mindent elkövetett, hogy a lap megjelenjen, 1887-ben újra a Révaihoz fordult, a 27. számban volt olvasható, hogy ő az újság felelős szerkesztője, kiadója pedig a Révai. 1887 őszén újabb editor vette át a lapot: maga Révay Mór János töltötte be egy ideig ezt a posztot. Az 5. évfolyamot ismét főmunkatársként jegyezte Mikszáth, P. Szathmáry és Könyves Tóth Kálmán (1837–1924) református lelkész, író. Az 5. évfolyam 18. füzetétől a szerkesztő Radó Antal (1862–1944) író lett. Az új szerkesztő új programot hirdetett, a lap célját úgy határozta meg, hogy a Forgó bácsi Kis Lapjából kinőtt, de a Bánk bánt élvezni még nem tudók újságja legyen. Megígérte, hogy a világirodalom jeles alkotásait jó fordításban közlik, a nagyobb, terjedelmesebb műveket pedig költői átdolgozásban. Fontosnak tartotta a kézügyesség és a testkultúra fejlesztését, ezért a testi erő növelését szolgáló játékok közlését ígérte. A hazafias érzés erősítését is programba vette, ezt a Magyar Pantheon elnevezésű rovat volt hivatva teljesíteni. Radó szerkesztése alatt úgy tűnt, hogy konszolidálódik a lap anyagi helyzete, az 1890. évi 14. számában szerkesztőségi írás tudatta, hogy a megfelelő számú előfizetőnek köszönhetően növelik a Magyar Ifjúság terjedelmét, 1,5 ívről 2 ívre – az ára azonban nem változik. A Magyar Ifjúság szerkesztője – ahogy korábban szóltunk róla – rövid ideig Révay Mór János volt. Betöltötte ezt a tisztséget Zempléni P. Gyula (1856–1902) író, műfordító, lapszerkesztő és Tábori Róbert (1855–1906) író, szerkesztő, Tábori Piroska (1892–1947) írónő apja és Tutsek Anna (1865–1944) – a lányregények hallatlanul népszerű írója és a Magyar Lányok szerkesztője – férje is. A lap tehát meglehetősen mozgalmas történelmet élt át fennállása során. A megszűnés 1893-ban következett be, akkorra fogyott el a lap körül bábáskodókban a kiadáshoz szükséges energia.

A Magyar Ifjúság jól szerkesztett, értékes írásokat közlő periodikum volt, kétségtelenül a magyar ifjúsági sajtó jeles monumentuma. Kiadása tulajdonképpen meghatározta a Révai által kiadott gyermek- és ifjúsági könyveket, ugyanis nagyon sok, később kötetben kiadott munka először a lap hasábjain jelent meg folytatásokban. A Révai költségtakarékossági okokból az általa kiadott folyóiratokban közölt művek szedését nem bontatta szét, állni hagyta és ezt a szedést használta fel a későbbi kötetkiadásoknál, „Így a drága szedés díja megoszlik a lap és a könyvkiadás között és ugyancsak így oszlik meg a másik nagy tétel, az írói tiszteletdíj is.”[10]

Különösen jól megfigyelhető ez az eljárás a Magyar Ifjúság irodalomtörténetileg talán legjelesebb közleményének, A két koldusdiáknak a megjelentetésénél. A lap 1. évfolyamának 25. számában jelent meg a következő évi előfizetési felhívás és a várható érdekesebb írásokat bemutató közlemény. Ebben említették meg, hogy a következő év jeles regénye a Mikszáth-mű folytatásos közlése lesz. Mikszáth egyfajta missziónak tekintette az ifjúságnak szóló művek írását, egyetértett a szerkesztő céljával, vagyis azzal, hogy híveket toborozzon a lap a jó irodalomnak. Ezt az elvet vallotta a kiadó Révay Mór János is: „…már pályám kezdetén felismertem, hogy ha közönséget akarunk teremteni a magyar könyvnek és különösen a jó könyvnek, akkor azt már a gyermeknél, az ifjúnál kell kezdeni.”[11] Ezt a célt szolgálta Mikszáth a regény megírásával, amely a lap 2. évfolyamában huszonöt folytatásban jelent meg. Az első hat részhez Mannheimer Ágost (1859–1937) – aki Magyar Mannheimer Gusztáv néven is alkotott – készített rajzokat. Hogy ez megszűnt, annak az volt az oka, hogy az író az utolsó pillanatban juttatta el a lapnak az aktuális folytatás szövegét, így már nem volt idő a rajzolóval az illusztrációkat elkészíttetni.[12] Amikor 1886-ban kötetben is napvilágot látott, a rajzoló már ismerhette a teljes történetet és ahhoz időben készíthette el az illusztrációkat. Mikszáth nemcsak A két koldusdiákot közölte, hanem rendszeresen publikált elbeszéléseket a lapban és a hazai várakat bemutató sorozatának számos részét szintén a Magyar Ifjúság tette közzé.[13] Később ezekből az írásaiból állt össze 1890-ben a Magyarország lovagvárai regékben című kötet.

A Magyar Ifjúság állandó munkatársi gárdája vitathatatlanul imponáló volt; a kiadónak és a szerkesztőnek szinte a kor valamennyi jeles szerzőjét sikerült megnyernie. Akadtak alkotók, akiknek írói karrierje kötődött a laphoz. Közéjük tartozott Gaal Mózes (1863–1936), aki a magyar ifjúsági irodalom egyik legtermékenyebb szerzője volt, az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) katalógusa több mint 650 tételt tart számon neve alatt. A Magyar Ifjúsággal még kezdő író korában került kapcsolatba. A lapban jelent meg a Tinódi Lantos Sebestyén életéről szóló Az utolsó lantos című írása, amely 1886-ban külön is napvilágot látott, későbbi kiadása viszont a Franklinnál jött ki. Gaal Mózesnek még egy folytatásos regénye volt olvasható a lapban, a Kujak András keleti utazása. Kötetben első alkalommal 1888-ban a Singer és Wolfner adta ki, későbbi kiadásai ennek a regénynek is a Franklinnál jelentek meg.

Jókai (1825–1904) szintén rendszeresen közölte írásait a lapban. Pósa Lajos
(1850–1914) költő, meseíró, a gyermekirodalom klasszikusa is munkatársa volt, Reviczky Gyula (1855–1889) néhány versét is publikálta a Magyar Ifjúság, szintúgy Bartók Lajos (1851–1902) költő Petőfi hatását tükröző verseit is közzétette.

A Magyar Ifjúság több-kevesebb rendszerességgel közölt írásokat többek között Csiky Gergelytől (1842–1891). A drámaíró, műfordító eredetileg római katolikus pap volt. 1880-ban kilépett az egyházi rendből, áttért az evangélikus vallásra és családot alapított. A lapban jelent meg A viszontlátás című drámai költeménye, amely Odüsszeusz hazatérését mondja el. Munkatársa volt a lapnak Törs Kálmán (1843–1892) író, újságíró, szerkesztő, Tóth Lőrinc (1814–1903) jogász, politikus, író, De Gerando Antonina (1845–1914) pedagógus, író, műfordító, aki a történelem nagyjairól írt erkölcsi tanulságokat tartalmazó portrékat (például Socrates, Cornelia), és a lapban közölt írásaiból jelent meg 1887-ben a Révai kiadásában Az emberiség jóltevői. Valódi nagy férfiak jellemrajzai című kötete. A költő Vajda János (1827–1897) vadászati témájú elbeszéléseket közölt a lapban. Benedek Elek (1859–1929), Sebők Zsigmond (1861–1915) szépprózai írásai láttak napvilágot, Könyves Tóth Kálmán (1837–1924) református lelkész, író viszont ismeretterjesztő dolgozatokat és fordításokat közölt, hosszú időn keresztül voltak olvashatók tőle a francia Gaston Tissandier (1841–1899) főleg természettudományi vonatkozású közleményeinek magyar fordításai. A lapban megjelent írásaiból két kötetet is kiadott a Révai: az egyik A tudomány vértanúi. Tissandier Gaston után a hazai viszonyokhoz alkalmazta Könyves Tóth Kálmán. 1886, a másik pedig A munka bajnokai. Tissandier Gaston rendszere nyomán a hazai viszonyokhoz alkalmazta Könyves Tóth Kálmán. 1887. Tábori Róbert Görbe hegyek országában című regényét folytatásokban közölte a Magyar Ifjúság, kötetben 1891-ben jelentette meg a lap.

Kardos Árpád (1862–1939) író polgári foglalkozása kertész volt, jelentős munkát fejtett ki a magyar díszkertészet és kertészeti szakirodalom fejlesztésében. Számos természettudományos ismeretterjesztő cikket publikált a Magyar Ifjúságban, valamint benne tisztelhetjük az egyik első magyar sci-fi szerzőt. Ég és föld között. utazás a Szaturnuszba című, illetve alcímű kalandos elbeszélése kötetben 1886-ban jelent meg a Szünidei könyvtár darabjaként. Három barát, Kálmán, Géza és Lajos megunják a Földet és a Szaturnuszra készülnek. Gőzkocsi által hajtott léggömbbel készülnek az útra, amely terveik szerint 3 év, 10 nap és 10 óráig fog tartani. Veszélyes kalandok után elérik a Szaturnuszt, de nem tudnak leszállni, azonban ennek ellenére sikerül feltérképezniük a bolygót. Elindulnak haza, és hat évig tartó utazás után szerencsésen megérkeznek. Kétségtelenül Verne hatása érezhető a munkán.

Borostyáni Nándor (1848–1902) író, szerkesztő A jéghajó című folytatásos regénye némileg különös közlés. A szerzőnek ugyanis a Magyar Salon című folyóirat hasábjain 1884-ben megjelent Utazás a Duna jegén című írása, amely a lapból készült különlenyomatként is ugyanabban az évben napvilágot látott. A Magyar Ifjúság 1888. évi 8. kötetében folytatásokban jelent meg a szerző A jéghajó című elbeszélésként meghatározott írása, amely a jelek szerint azonos a Magyar Salonban közölt Utazás a Duna jegén című szöveggel.

Gyarmathy Zsigáné (1845–1910) írónő, Kalotaszeg nagyasszonya kedvelt szerző volt a maga korában, írásait a Magyar Ifjúság is közölte, csakúgy, mint Kemenczky Kálmán (1844–1926) tanár közleményeit, Dalmady Győző (1836–1916) költő verseit, Komor Gyula (1867–1943) író, dramaturg közleményeit, Kozma Andor (1861–1933) költeményeit, Tóth Béla (1857–1907) író, művelődéstörténész írásait, Berczik Árpád (1842–1919) író, színműíró Kis Blaháné című színművét, Rákosi Viktor (1860–1923) író prózáját, Beniczkyné Bajza Lenke (1839–1905) elsősorban lányoknak szánt olvasnivalóit, Palágyi Lajos (1866–1933) költő és Endrődi Sándor (1850–1920) költő, műfordító verseit, Bársony István (1855–1928) író, vadász népszerű elbeszéléseit a vadászatról, természetről, Bródy Sándor (1863–1924) kisebb írásait. Szabóné Nogáll Janka (1859–1924) népszerű ifjúsági művek szerzője volt, főleg lányolvasmányait kedvelték a lap olvasói. Verseket közölt a Magyar Ifjúságban Ábrányi Emil (1850–1920) író, költő, műfordító és Kiss József (1843–1921), a kor kedvelt költője is. Edelmann Menyhért polgári foglalkozására nézve orvos volt (1862–1943), egyik cikkében az olvasásról írt. Velős megállapítása szerint „Keveset olvassunk inkább, de jót.” Vámbéry Ármin (1832–1913), a híres orientalista emlékezéseit is megjelentette a Magyar Ifjúság. A még pályája elején járó Gárdonyi Géza (1863–1922) szintén közölt a lapban. Somogyi Béla, az 1920-ban meggyilkolt baloldali szerkesztő (1868–1920) kezdő tanítóként adta közre írását a Magyar Ifjúságban. Zempléni P. Gyula – a korábban már említett író, újságíró – eredeti írásai mellett Francis Robert Goulding (1810–1881) amerikai író A floridai kalandhősök című regényét fordította le a lapnak. Később, kötetben egyébként nem a Révai tette közzé, hanem a Magyar Könyvkiadó Társaság, illetve az Athenaeum.

Néhány írást közölt a Magyar Ifjúságban Szana Tamás (1844–1908) kritikus, művészeti író, Szász Károly (1829–1905) költő, műfordító, református püspök, Donászy Ferenc (1864–1923) ifjúsági író, Gyulai Pál (1826–1909) költő, író, irodalomtörténész, Hermann Ottó (1835–1914) polihisztor, természettudós, politikus, és a pályakezdő Heltai Jenő (1871–1957) költő, író is.

A Magyar Ifjúság értelemszerűen hazafias szellemű írásokat közölt, és az uralkodó iránt lojális volt. Bizonyítja ezt a tényt P. Szathmáry Károly Rege a tündérkirálynőről című verse, amely Ferenc József és Erzsébet királyné a nemzet érdekében kötött frigyét verseli meg. A szerző egyébként egy folytatásos regényt is közölt a lapban Rosz [!] asszony várat vesz. Regényes korrajz a XVII. századból című, illetve alcíműt, mely kötetben 1886-ban a Révainál jelent meg.

A lap 10. évfolyamában, 1892-ben új rovatot indított A Magyar Ifjúság munkatársai címmel. Fényképpel ellátott életrajzokat jelentetett meg a gyakran publikáló szerzőkről; ezzel is a lap és az olvasóközönség kapcsolatát kívánta erősíteni. Bánfi János, Radó Antal, Makai Emil, Palágyi Lajos és Zempléni Árpád életrajzát ismerhették meg az érdeklődők.

A Magyar Ifjúság elsősorban hazai szerzők publikációit közölte, de figyelemre méltó mennyiségű és minőségű külföldi irodalmat is megjelentetett. Sajátságos módon többségében francia és angol, illetve amerikai szerzők írásait közölte, vagyis szakított a kor erős német kulturális orientációjával. Mint Révay Mór János megfogalmazta, „Hogy a külföldi ifjúsági irodalom legjavát, valamint az előrehaladott illusztratív művészetnek termékeit biztosíthassuk magunknak, megállapodásokat létesítettünk előkelő francia és angol kiadókkal, amelyek a „Magyar Ifjúság”-nak biztosították e kiadók java ifjúsági iratainak fordítási jogát. Különösen a világhírű párisi Hetzel céggel, a francia ifjúsági irodalom ez elsőrendű művelőjével kötött megállapodásunk igen nagy értéket biztosított a „Magyar Ifjúság”-nak. [14]

A lap francia szerzői közé tartozott a hosszú életű és a maga korában Magyarországon is népszerű regény- és drámaíró, Legouvé Ernő (Ernest) (1807–1903), akitől elbeszéléseket publikált. Genin, M. (?–?) Egy valódi hős címmel folytatásos regényt közölt, amely kötetben is megjelent 1886-ban a Révainál. Alphonse Daudet (1840–1897) Berlin ostroma című elbeszélését és Egy hajó története című folytatásos regényét jelentette meg a Magyar Ifjúság. Verne Gyula (Jules), (1828–1905) egyes műveit az Andre Laurie néven publikáló Paschal Grouset (1844–1909) közreműködésével írta; egyik közös művük A Cynthia hajótöröttje. A Magyar Ifjúság a terjedelmes regény rövid részét tette közzé, kötetben egyébként a Franklin jelentette meg. Camille Flammarion (1842–1925) csillagász, tudománynépszerűsítő író néhány ismeretterjesztő írását publikálta a lap. Eugéne Scribe (1791–1861) nem ifjúságnak szánt írásaival szerzett magának nevet; minden idők egyik legnépszerűbb francia színműírója A fehér nő című vígjátékát hozta.

Az amerikai – és a világirodalom – nagy klasszikus szerzője Mark Twain (1835–1910). Két regénye először a Magyar Ifjúság hasábjain jelent meg: a Tamás úrfi kalandjai és a Huckleberry Finn kalandjai; később kötetben a Révai jelentette meg számos kiadásban. Még a Magyar Ifjúság megindulása előtt adta ki a Révai az amerikai író Koldus és királyfi című regényét 1880 körül, ezzel a kiadó sokat tett Mark Twain magyarországi népszerűségéért.

Az angol ifjúsági irodalmat több jelentős szerző képviseli. Robert Louis Stevenson (1850–1894) klasszikus regénye, A kincses sziget A Magyar Ifjúság könyvtára című sorozat részeként jelent meg 1887-ben a Révai kiadásában. Stevenson mellett Thomas Mayne Reid (1818–1883) ír születésű, Londonban élő író volt népszerű szerzője mind a Magyar Ifjúságnak, mind a kiadónak. A fordulatos cselekményű kalandregények írójától a lapban folytatásokban a Vilmos, a hajósinas, A skalpvadászok, a Tűzföld. Kalandok a Terra del Fuegon és a Fiatal utazók jelent meg. Az írások kötetben is napvilágot láttak.

A lap folytatásokban közölte az angol Henry Rider Haggard (1856–1925) Salamon király bányái című regényét, amely kötetben Salamon király kincse címen került az olvasók kezébe, méghozzá a Singer és Wolfnernél 1895-ben.

Az olasz Edmondo de Amicis (1846–1908), A szív című szép regény szerzőjének elbeszélése szintén megjelent a Magyar Ifjúságban. Német szerzőket szerény számban közölt a Magyar Ifjúság, egyikük May Károly (Karl) (1842–1912) volt, akitől 1893-ban A piros-kék Matuzsálem címmel erősen átdolgozott, részben magyar, részben pedig kínai környezetben játszódó írást közölt.

A lap a folytatásokban publikált regényekből megpróbált sorozatokat indítani. A Szünidei könyvtár hat számban három kötetet tett közzé: Gaal Mózestől Az utolsó lantost, Mayne Reidtől A fiatal utazókat és Kardos Árpádtól az Ég és föld között címűt. Az elképzelés egyébként az volt, hogy sokkal sűrűbben, kéthetente jelenik meg egy-egy négyíves kötet. A másik sorozat A Magyar Ifjúság Könyvtára volt, ebben mindössze Stevenson Kincses szigete látott napvilágot. 1887-ben Regénymelléklet című rovatot indítottak, eredetileg ebben adták ki A kincses szigetet, valamint néhány folytatásban Thompson (?–?) Robin Hood című írását.

A Magyar Ifjúság 1893-ban szűnt meg. Az 52. számban szerkesztőségi cikk tudatta, hogy a szerkesztőség az eddigi keretet szűknek találta, ezért ebben a formában megszünteti a lapot. Folytatása két periodikum lesz: az Ifjúsági Lapok Tábori Róbert szerkesztésében a fiúknak szánt írásokat közöl, a Leány-Világ pedig Tábori Róbertné Tutsek Anna gondozásában leányújság lesz. Az utód periodikum összesen csak 26 számban látott napvilágot, vagyis mindössze fél évet élt, és a Leány-Világ nem önálló kiadvány lett, hanem az Ifjúsági Lapok melléklapja.

Sorozat

A kiadó már a Magyar Ifjúság megindítása előtt is jelentetett meg gyermek- és ifjúsági könyveket, sőt egy sorozatot is indított Az ifjúság olcsó könyvtára címmel, melyben hat kötet látott napvilágot: Ottilia Wildermuth (1817–1877), a maga korában kedvelt német ifjúsági író Elbeszélések az ifjúság számára című kötete, James Fenimore Cooper (1789–1851) halhatatlan Vadölője, Clara Jäger (?–?) A zendülők Pitcairn szigetén címmel készített feldolgozást a XVIII. századi híres esetről, a Bounty hajón kitört lázadásról, Ferdinand Schmidt (1816–1890) német író Washington Györgyről írt „életképe”-t. Szintén Schmidt volt a szerzője a Lear királynak, mely műfaji meghatározása szerint elbeszélés volt; végül Jonathan Swifttől (1667–1745) a Gulliver utazásai ismeretlen országokban kapott helyet a vállalkozásban.

Gyermekkönyvek, mesekönyvek

A Révai a legkisebbeknek közel harminc kötetet adott ki. Jól érzékelhető, hogy nem igazán állt a kisgyermekeknek szánt könyvkiadás a kiadó működésének fókuszában. A klasszikus egyetemes és hazai szerzők és gyűjtemények közül alig választott, így nem jelentetett meg Andersen-, Grimm- vagy Benedek Elek-meséskönyvet, és hiába keressük az Ezeregyéjszaka meséit is. Móra (1879–1934) művei különböző kiadóknál láttak napvilágot, az 1920-as évektől elsősorban a Lantos, illetve a Genius publikálta műveit. A két cég fuzionált, majd a Genius-Lantos beolvadt a Révaiba;[15] így került a kiadó kapcsolatba az íróval és lett könyveinek megjelentetője. Gyermekkönyvei közül az alábbiakat tette közzé: Dióbél királyfi és társai. Újabb, átdolgozott kiadás, 1934; Dióbél királykisasszony: Történetek Pankáról és egyéb mesék, 1935; Az ezüstszavú harang, 1934. Meseíróként is számon tartja az irodalomtörténet lányát, Pankát (Móra Panka, V. 1903–1973), akinek Mese, mese, mátka című kötetét 1935-ben tette közzé a kiadó.

Jókai volt a Révai talán legfontosabb szerzője, így lett életművének kiadója. A Jókai Mór meséskönyve című kötet először 1892-ben jelent meg, majd később több kiadásban is hozzáférhetővé vált.

A népmese éppen csak jelen volt a Révai kínálatában. A magyar mesék rózsáskertje című összeállítás Arany László (1844–1898), Tompa Mihály (1817–1868) és Voinovich Géza (1877–1952) válogatását tartalmazta. Voinovichnak még egy kötetét jegyzi a kiadó: Magyar mondák világa: Király-mondák és legendák, (1932). Csudatáska címmel Ősz János (1863–1941) székelyföldi tanító, mesegyűjtő eredeti székely meséit publikálta a Révai 1941-ben. A második világháború utáni változó körülményeket jelzi, hogy 1949-ben Orosz állatmesék és A fakó lovacska: Kazah népmesék kiadására vállalkozott a megváltozott státusú, de még régi nevű vállalat.

Kalocsa Róza (1838–1903) tanárnő volt, a magyar nőnevelés fontos személyisége, akit a maga korában kedvelt ifjúsági szerzőként is ismertek. A Révai két, kisgyermekeknek szánt kötetét jelentette meg: A nagymama regéi: Regék, mesék és elbeszélések mindkét nembeli gyermekek számára, 1880 és a Szorgalom jutalma: Mulattató és tanulságos olvasmányok jó gyermekek számára, 1884. Mellette a századforduló időszakában működött Ágai Adolf (1836–1916) író, szerkesztő, aki Forgó bácsi néven publikálta gyerekeknek szánt írásait. A Forgó bácsi könyve egyes darabjai az 1880-as, 1890-es években már napvilágot láttak más kiadóknál, a Révai 1931-ben tette közzé a könyvet. Ritoók Emma (1868–1945) tudós, esztéta és szépíró volt, a századelő szellemi életének fontos szereplője. Gyerekeknek írt kötetét Tündérmesék címmel 1931-ben adta ki. A kötet új, eredeti meséket tartalmazott, értékét fokozta, hogy Jaschik Álmos (1885–1950) rajzai díszítették. Bethlen Margit grófnő (1882–1970) Bethlen István miniszterelnök hitvese volt, de a maga jogán vívott ki szerény helyet az irodalmi életben. Meséi Bethlen Margit meséskönyve címmel 1940-ben került az olvasók kezébe. Mellette Wass Albert (1908–1998) képviseli még az arisztokráciát; igaz, ő azért sokkal nagyobb formátumú szerző volt, mint a grófnő. Tavak könyve: Kilenc mese című kötetét 1943-ban publikálta a kiadó. L. Szász Irén (?–?) meseregénye, A lembergi baba 1930-ban vált hozzáférhetővé. A megható történet a kis Juliskáról szól, aki elvesztette szüleit a háborúban, és babájával, amelytől nem válik meg, számtalan megpróbáltatáson megy keresztül, amíg sorsa jóra fordul: megtalálja édesapját, aki mégsem halt meg a harcok alatt. Csergő Hugóné (?–?) Mickó néni néven jegyezte 1932-ben Játszunk színházat! Apró színdarabok 5–14 éves gyerekek számára című kötetét.

A kevés külföldi szerző egyike Hansen(?–?) volt, Autós Peti és barátja, a soffőr című kötete 1934-ben hagyta el a nyomdát, a szöveget Nyilas-Kolb Jenő (1898–1959) ültette át magyarra. Haráncsi Heszler Károly (?–?) képeskönyve, a Kipi-kopi Mikulás először 1945-ben, majd a következő évben is megjelent. Török Sándor (1904–1985) a sokoldalú, népszerű író Kököjszi és Bobojsza: furcsa történet egészen kis gyermekeknek és egészen felnőtteknek című könyvét először a Franklin hozta ki 1939-ben. A Révai ennek tette közzé a folytatását 1945-ben: Gilikoti: Kököjszi és Bobojsza újabb viselt dolgai címen, majd 1948-ban látott napvilágot a Kököjszi és Bobojsza újabb kalandozásai: egészen kicsi gyerekeknek és egészen nagy felnőtteknek. 1947-ben a Franklinnál kiadott kötetet is közrebocsátotta a Révai.

A kiadó viszonylag gyakran alkalmazott eljárása volt, hogy a raktáron maradt könyvekből kiadói kolligátumot állított össze. Három korábban kiadott mesekönyvből hozták létre a Nagy mesekönyv kicsiknek című gyűjteményes kötetet 1938-ban, amelyben Forgó bácsi könyve, Jókai meséskönyve és Ritoók Emma Tündérmesékje kapott helyet.

Iskolai tankönyv, olvasókönyv

Ahogyan a gyermek- és ifjúsági könyvek sem képeztek prioritást a Révai kiadványai között, úgy a tankönyvekre is vonatkozik ez a megállapítás. Hogy egyáltalán rászánták magukat a tankönyvüzletre, annak az volt az oka, hogy – Révay Mór János tapasztalatai szerint – a szortiment könyvesek szívesebben terjesztették azon kiadók könyveit, amelyek tankönyveket is kiadtak. Elsősorban ezért döntött úgy a vállalat, hogy megjelenik a könyvszakma ezen szegmensében is. Kétségtelen az is, hogy a tankönyv biztos, rendszeres nyereséget termelő szektor volt.

A tankönyvüzletbe a cég által integrált vállalatok révén kapcsolódtak be. Még 1896-ban szerezte meg a Révai Lauffer Vilmos vállalatát. A Lauffer-cég elsősorban tankönyvekkel foglalkozott. A fúzió után a Révai egyike lett a jelentős tankönyves vállalatoknak. Révay Mór János visszaemlékezése szerint nem kívánták tovább bővíteni ezt az üzletágat, arra törekedtek, hogy kivívott pozíciójukat megőrizzék, azonban a többi cég versenye rákényszerítette őket a további terjeszkedésre.[16] Ez vezetett oda, hogy 1904-ben a Révai megszerezte a pozsonyi Stampfel Károly-féle kiadót.[17] A harmadik beolvasztott tankönyves vállalkozás a Dobrowsky és Franke-cég volt szintén 1904-ben. Utóbbi megszerzését az indokolta, hogy a Lauffer és a Stampfel tankönyvei elsősorban vidéken terjedtek el, a Dobrowsky és Franke viszont a fővárosban volt érdekelt.

Révay Mór Jánosnak volt még egy oka arra, hogy bizalmatlan legyen a tankönyvüzlettel. Ez pedig a sokszor átláthatatlan tankönyvbírálati eljárás volt, és a gyakran erősen vitatható pályázati rendszer. Utóbbi hátrányait a Révai is megtapasztalta, a főváros által kiírt tankönyvpályázaton a vállalat hatalmas összeget, mintegy 100.000 koronát fordított tankönyvei korszerűsítésére, újak készítésére – és a végén minden könyvük elbukott. Révay Mór János szerint az egész pályázat színház volt, előre megrendezett komédia.[18] Nem csodálható, hogy a rossz tapasztalatok hatására a vállalat megpróbált szabadulni a mind terhesebbé váló tankönyvüzlettől, és 1908. január 31–én a Révai összes tankönyvét eladta az Athenaeum kiadónak.[19]

A két világháború közötti korszakban a Révai szerény mértékben ugyan, de ismét megjelent a tankönyvpiacon. Elsősorban a népiskolák olvasókönyvét jelentette meg. Quint József (1882–1929) tanítóképző-intézeti főigazgató és Drozdy Gyula (1881–1963) pedagógus meghatározó szerepet töltött be az 1925-ben elfogadott új népiskolai tanterv kidolgozásában. Ők írták az elemi népiskolák számára A magyar gyermek olvasókönyve című sorozatot az 1–6. osztályok számára (illetve az 1. osztályos könyv pontos címe A magyar gyermek ábécéskönyve lett.) A Quint–Drozdy szerzőpáros tankönyve az Egyetemi Nyomda kiadványa mellett a legjobban elterjedt elemi iskolai olvasókönyv volt, és számos módszertani újdonságot tartalmazott. A kisgyermekek olvasástanításában a korábbi tantervekben előírt írvaolvasásnak a szóelemzésre épülő hangoztatási gyakorlatai helyett az új eljárás a hangot önállóan, hangutánzással vétette észre, és a hangok emlékének a megőrzését, valamint azok összekapcsolását fonomimikai jelekkel (kézjelekkel) motorikusan támogatta.[20]

Jókai is szerepelt a tankönyvszerzők között: először 1884–ben publikálta a Révai Magyarország története a népiskolák számára című kötetét, amely 1888-ban is napvilágot látott. Középiskolai tankönyvet mindössze néhányat tett közzé a kiadó: Tóth Sándor: Olvasókönyv a prózai írásművek elméletéhez. Középiskolák használatára. 1886., Tóth Sándor: A prózai írásművek elmélete: a gymnasiumi és reáliskolai utasítások szerint középiskolák használatára. 1886., Iskolai magyar nyelvtan a gimnáziumok, reálgimnáziumok és reáliskolák számára. 1., Az 1. osztály részére. 1925. Magyar olvasókönyv a leánygimnáziumok, leánylíceumok és leánykollégiumok számára. 1. köt. az 1. osztály részére. 1928.

Közreadott a Révai néhány polgári iskolai tankönyvet is (Magyar olvasókönyv a polgári fiúiskolák számára, 1928), a felső kereskedelmi iskoláknak jelentette meg 1932-ben a Kereskedelmi ismeretek és 1928-ban a Magyar kereskedelmi levelezés című kiadványokat, valamint a tanító- és tanítónőképző intézetek számára az Egészségtant.

Jól érzékelhető, hogy a Révai éppen csak jelen volt a tankönyvkiadásban, tevékenységének meglehetősen jelentéktelen szegmensét képezte ez a terület.

Az ifjúsági könyvek kiadásában már érezhetőbb volt jelenléte a könyvpiacon, bár a felnőtteknek szánt művek közreadásához képest ez a terület is meglehetősen szerény helyet foglalt el a Révai kiadványai sorában. Többségében magyar szerzők műveit publikálta a kiadó. A kor általános pedagógiai és nemzetpolitikai szemléletének megfelelően az ifjúsági könyvek erősen hazafias, valamint szilárd erkölcsi értékrendet képviseltek, amelyben egyértelmű, hogy mi a jó és mi a rossz, mi a helyes és mi a helytelen cselekedet.

A magyar szerzők művei között fontos alcsoportot képeztek a történeti munkák. Mindenekelőtt Mikszáth műveit kell említeni ezek között. Ő persze jelentősebb író volt annál, semhogy direkt hazafias vagy erkölcsnemesítő írásokat közölt volna, de néhány, az ifjúságnak szánt kötete mégis ezen erkölcsi alapelveket közvetítette magas esztétikai színvonalon. A két koldusdiákról már volt szó, a Révai önálló kötetben számos alkalommal közreadta, az OSZK katalógusa szerint összesen 15 kiadásban. Ez lényegében azt jelenti, hogy a kiadó állandóan piacon tartotta a kötetet. Másik jelentős munkája A kis prímás volt, melyet szintén 15 edícióban juttatott el az olvasókhoz. Igaz, néhány alkalommal nem önálló kötetben, hanem másik Mikszáth-művel együtt.

A Magyarország lovagvárait 13 önálló tomusban hozta a kiadó, két alkalommal pedig A kis prímással együtt, vagyis ez a kötet is összesen 15 alkalommal látott napvilágot. Az író negyedik ifjúságinak tekintett kötete a diáktörténeteket, a gyerekkorból származó más históriákat tartalmazó Tavaszi rügyek című novelláskötet, amelyet összesen 16 edícióban publikált a Révai.

A kuruc korszakkal két kötet foglalkozott. Tóth Sándor (1854–1937) tanár, pedagógiai szakíró és a maga korában kedvelt regények szerzője jelentette meg 1886-ban a Kurucz-világ. Regényes történetek II. Rákóczi Ferencz korából című könyvét. A korszakkal foglalkozó másik kötet szerzője Farkas Emőd (1866–1920) író, műfordító, aki 1903-ban adta közre Rákóczi lobogója alatt. Regényes korrajz című, illetve alcímű ifjúsági regényét.

P. Szathmáry Károly regénye, a Rosz [!] asszony várat veszt. Regényes korrajz a XVII. századból 1886-ban hagyta el a nyomdát. A regény a XVII. századi szabadságküzdelmek korába viszi az olvasót. A regény először egyébként a Magyar Ifjúság hasábjain jelent meg. Rákosi Viktor a századforduló korának népszerű írója volt, egyik leghíresebb könyve A korhadt fakeresztek, amely az 1848/1849-es forradalom és szabadságharcról közöl elbeszéléseket. A kötet népszerűségét jelzi, hogy külön ifjúsági kiadása is készült, és a Révai számos kiadásban publikálta a kötetet.

P. Szathmáry Károly Gróf Teleki Blanka életrajzát tette közzé Leövey Klára jegyzetei nyomán 1886-ban, Bánfi János pedig Magyar László utazásai és kalandjai címmel „Az érettebb ifjúság számára” 1892-ben írta meg a kalandos sorsú Afrika-utazó életét.

Csengey Gusztáv (1842–1925) az eperjesi evangélikus teológia tanára, aki a maga korában népszerű versek és regények szerzője volt. A mocsarak királya című ifjúsági történeti regénye először 1889-ben a Lauffer-cégnél jelent meg, későbbi kiadásait publikálta a műnek a Révai. A kötet nem a magyar, hanem az angol történelemből veszi tárgyát: a vikingek elűzik az angol uralkodót, Nagy Alfrédot, aki a mocsarak közé menekül híveivel és szervezi az ellenség legyőzését, amely sok bonyodalom és kaland után sikerül is a briteknek. Az angol történelemből merített Mándy Iván is, aki 1945-ben publikálta első alkalommal a később számtalan kiadást megért regényét, a Robin Hood, a sherwoodi erdő lovagja címűt.

A Révai többi ifjúsági regénye már a jelenben játszódik; igaz, előfordul, hogy nem emberek, hanem kutyák a hősei. Rákosi Viktor 1912-ben tette közzé először, majd még két edícióban napvilágot látott a Bobby és Csiba: Két kutya története című, illetve alcímű regényt, amelyben egy városi pincsi és egy falusi komondor mulatságos kalandjaival ismerkedhet meg az olvasó.

Ifj. Blanár Imre (1896–?) törvényszéki hites angol tolmács és szótárszerkesztő volt, érettségije után néhány dollárral zsebében Amerikába indult és New Yorkban változatos munkákkal tartotta fenn magát, de nagy küzdelmek árán sikerült egyetemi BA-oklevelet szereznie. 1920-ban tért haza Magyarországra. Amerikai éveinek történetét írta meg Egy 17 éves magyar fiú küzdelmei New Yorkban című kötetében. Hasonló témájú Zsoldos Attila (?–?): 3000 kilométer című könyve, amely a szerző önéletrajzi jellegű írása 15 éves korában tett nyugat-európai vándorlásáról. Radványi Kálmán (1887–1943) tanár, író, cserkésztiszt volt, Cserkészúton spanyol földön címmel 1931-ben számolt be magyar cserkészek spanyolországi útjáról, melynek során hódoló látogatást tesznek Zita királyné és gyermekei, elsősorban Ottó trónörökös előtt. Cserkészek külhoni utazásáról szól Juhász Andor (1899–?) kötete is, a Halló, itt London 1934-ben.

Pálóczi Horváth György (1908–1973) író, műfordító, szerkesztő két ifjúsági regényét is kiadta a Révai. Az egyik a Felelés ellen biztosító rt., vidám diáktörténet, 1933-ban hagyta el a sajtót, a másik az Isten veletek, Hobók! 1934-ből. Utóbbi regény Amerikában játszódik, két árva gyermek vándorlásáról számol be az Egyesült Államok irdatlan térségeiben.

Az Amerika-téma jelenik meg Baktay Ervin (1890–1963) Jancsi nyeregbe száll című 1940-es regényében. Persze Baktay indiánromantikájának megfelelően Jancsi fordulatos és izgalmas kalandok részese lesz az 1920-as években.

Tamási Áron (1897–1966) Szívbéli barátok című ifjúsági regénye a háború után, 1946-ban jelent meg, lényegében a Szűzmáriás királyfi ifjúsági átdolgozása a mű. Hőse, Csorja Boldizsár mindössze tizenkét éves, amikor szülei falujukból Udvarhelyre viszik, hogy a katolikus gimnáziumba írassák. A megszeppent, magára maradt, mégis büszke gyerek már másnap összeakaszkodik diáktársaival, és megszökik. Ekkor akad rá a vele egykorú Ferkére, aki mestere elől bujdosott el. A két sorstárs örök barátságot fogad.

Tersánszky Józsi Jenő (1888–1969) Egy szarvasgím története című regénye a Tamási-műhöz hasonlóan átirat, az 1938-ban kiadott A vezérbika emlékiratai ifjúsági átdolgozása. Tersánszky számos írásában állatokat tett meg főszereplőnek, persze ezek a történetek mind-mind az emberről, az emberi társadalom különböző fonákságairól szóltak.

Jelentek meg ifjúságnak szánt gyűjteményes munkák is, ilyen volt például a Barna Sándor és Kardos Árpád szerkesztésében 1885-ben készült kötet, a Serdülők könyve. Mulattató és tanulságos olvasmányok a serdültebb ifjúság számára.

A szépirodalmi műveken túl néhány ifjúsági ismeretterjesztő kötetet is kiadott a Révai, mint például Antonina de Gerando Az emberiség jóltevői. Valódi nagy férfiak jellemrajzai, mely – mint korábban szó volt róla – a Magyar Ifjúságban közreadott írások gyűjteménye volt 1887-ben. Nagy Béla (?–?): Gépek csodavilága című munkájában 1931-ben a technika újdonságairól tájékoztatta olvasóit. A kötet 1939-ben is napvilágot látott A modern technika csodái című kiadói kolligátumban. Nagy Béla írása mellett két külföldi szerző, Dixon (?–?) Az óceán repülője és Hanstein (?–?) munkája, az Elektropolis, a technikai csodák városa kapott helyet az ismeretterjesztő kiadványok között.

Müller Ottó (?–?) Kis kémikus című munkája 1943-ban a Rózsavölgyinél jelent meg, viszont a könyvhöz kapcsolódó Használati utasítás A kis kémikushoz. 250 érdekfeszítő kémiai kísérlet. Diákfiúk és leányok részére 1945-ben a Révai gondozásában látott napvilágot.

Lányregények

Szerény számban lányregényeket is kiadott a vállalat. Kürthy Emil volt a szerzője Az aranyos. Elbeszélés fiatal lányok számára című kiadványnak 1888-ban. Dániel Anna (1908–2003) tanár, író, műfordító volt, hosszú élete során számtalan lányregényt publikált, ezek egyike volt a Flóra 1931-ben, melynek főhőse gimnazista lány, aki egy Párizsban élő magyar családhoz kerül gyermekgondozónak. A könyv Flóra kalandjait meséli el.

Dániel Anna édesanyja Dánielné Lengyel Laura volt (1874–1954), a maga korában népszerű író. Marica című regénye 1931-ben került a lányolvasók kezébe. Főhőse a 8 éves kis árva Marica, aki testvérével faluról felkerül Pestre, ahol sok megpróbáltatás után révbe jut. A szintén hosszú életű Altay Margit (1881–1972) a magyar lányregény-irodalom egyik klasszikus személyisége, 1931-ben a Révainál jelent meg A kis cseléd című kötete, amely egy szegény árva kislány továbbtanulását meséli el.

A Révai Lányok könyve címmel 1938-ban gyűjteményes kötetet adott ki, amelyben az alábbi kötetek kaptak helyet: Altay Margit: A kis cseléd, Dániel Anna: Flóra, Dánielné Lengyel Laura: Marica.

Külföldi szerző volt Rachel Field (1894–1942). Az amerikai írónő Hitty című regénye 1948-ban hagyta el a sajtót, és egy baba emlékiratait tartalmazza.

A külföldi szerzők között fontos hely illeti meg Mark Twain (1835–1910) műveit. Az amerikai író több könyvét is kiadta a Révai. Egyik elsőként kiadott ifjúsági könyve a Koldus és királyfi volt 1880 körül, majd később több alkalommal is megjelentette a vállalat a híres regényt.

A Tamás úrfi kalandjai: regényes elbeszélés az ifjúság számára címen Hughes N. L átdolgozását Kürthy Emil fordította magyarra 1886-ban. Később új fordításban tette közzé a kiadó Huckleberry Finn és Tom Sawyer kalandjai címen 1936 körül. A kötetet Koroknay István ültette át magyarra és Enyvvári Herbert rajzai díszítették.

Thomas Mayne Reid (1818–1883), az angolul publikáló ír származású író hallatlanul népszerű volt kalandregényeivel a maga korában; néhány regénye egyébként még napjainkban is kedvelt olvasmánya a kamaszoknak. Magyarországi megismertetésében komoly szerepe volt a Révainak, négy könyvét adta közre, illetve a kiadó tette közzé először magyar fordításban néhány kötetét. Elsőként, még 1884–ben A skalpvadászok. Regényes történet a serdültebb ifjúság számára jelent meg Kürthy Emil átdolgozásában. A regény később több kiadásban is napvilágot látott. 1886-ban a Fiatal utazók hagyta el a nyomdát a Szünidei könyvtár részeként. Szintén 1886-ban vehették kézbe az olvasók A tűzföld. Kalandok a Terra del Fuegon. A serdültebb ifjúság számára című, illetve alcímű kalandregényt Kürthy Emilné fordításában. A Vilmos, a hajósinas érdekes módon kötetben csak az 1920-as években látott napvilágot, először a Magyar Ifjúságban volt olvasható folytatásokban.

Az amerikai irodalom meghatározó szerzője, James Fenimore Cooper (1789–1851) Bőrharisnya-sorozatának csak első kötetét, a Vadölőt jelentette meg a Révai 1882‑ben Lázár Gyula fordításában. Klasszikus mű volt az angol Robert Louis Stevenson (1850–1894) regénye, A kincses sziget. A könyv 1887-ben készült Kürthy Emil fordításában a Magyar Ifjúság Könyvei című sorozat tagjaként. Jonathan Swift (1667–1745) Gulliverjének ifjúságnak szóló átdolgozását 1886-ban jelentette meg a Révai: Gulliver utazásai ismeretlen országokban. Fordította és az ifjúság számára átdolgozta Prém József. A kötet az Ifjúság Olcsó Könyvtára című sorozatban látott napvilágot.

Frances Hodgson Burnett (1849–1924), az angliai születésű, de fiatalon az USA-ba költöző írónő a szentimentális gyermekregények hallatlanul népszerű szerzője volt. Leghíresebb regénye A kis lord volt. A regény magyarországi népszerűségének – az OSZK katalógusa 24 kiadását regisztrálja – elindítója a Révai volt, 1890-ben jelentette meg a könyvet.

A német Ferdinand Schmidt (1816–1890) pedagógus és ifjúsági író volt, a Révai két kötetét jelentette meg az Ifjúság Olcsó Könyvtárában: Lear király. Elbeszélés, átdolgozta Lázár Gyula, 1882 és Washington György: Életkép, fordította Lázár Gyula, 1884. Clara Jäger (?–?) a Bounty nevű hajón 1789–ben kirobbant, híres és sokszor feldolgozott lázadást írta meg fordulatos regényben A zendülők Pitcairn szigetén címmel. A kötet Lázár Gyula átdolgozásában az Ifjúság Olcsó Könyvtárában látott napvilágot.

Friedrich Joachim Pajeken (1855–1920) német ifjúsági író volt, polgári foglalkozására nézve kereskedő, aki hosszú ideig élt Amerikában, és tapasztalatait, élményeit is felhasználta kalandos ifjúsági történeteiben. Brown Andrew, a vörös kém című regényében a félvér hős sem a fehérek, sem az indiánok között nem találja helyét, sok megpróbáltatás és bonyodalom után azonban sikeres közvetítője lesz a fehér civilizációnak az indiánok felé.

A francia irodalmat képviselte Alphonse Daudet (1840–1897) híres regénye, a Tarasconi Tartarin uram jeles kalandjai Fái J. Béla fordításában 1882-ben jelent meg. A kötet eredetileg nem ifjúsági munka volt, csakhamar azonban az ifjú korosztályok kedves olvasmányává vált. Daudet másik kisregénye az Egy hajó története volt, először a Magyar Ifjúság hasábjain látott napvilágot Tóth Béla fordításában. Kötetben 1890-ben volt olvasható először, majd 1911–ben ismét kiadta a Révai. Szintén francia szerző volt M. Genin (?–?), akinek Egy valódi hős című, elbeszélés az ifjúság számára megjelölésű művét 1886-ban tette közzé a kiadó, miután a Magyar Ifjúság folytatásokban közölte.

Néhány XX. századi ifjúsági szerző könyvét is kiadta a Révai. Felix Salten
(1869–1945), a Pesten született osztrák író Bambi című, egy őzike viszontagságos életét elmesélő regénye Fenyő László fordításában 1930-ban jelent meg. A német ifjúsági író, Erich Kästner (1899–1974) Gyurka és a detektívek című regénye az Emil és a detektívek Halácsy Endre által teljesen átdolgozott, magyar környezetbe és Budapestre helyezett változata 1932-ből való, Walter Trier már-már klasszikussá vált illusztrációival.

Két tudományos-fantasztikus könyvet is kiadott az 1930-as években a Révai. Az Elektropolis, a technikai csodák városa című regény szerzője, a német Otfried von Hanstein (1869–1959) főleg tudományos-fantasztikus regényeket írt; a kötetet átdolgozta Juhász Andor, a képeket rajzolta Nemes Attila. Az 1932-ben megjelent könyv alighanem nagyon alapos átdolgozás lehetett: egy magyar mérnök a főszereplője, aki Amerikában hatalmas vagyonra tesz szert. Elhatározza, hogy Ausztrália sivatagjait csodálatos találmányával termőfölddé alakítja és koronázatlan királya lesz birodalmának. Ebbe a világba hívja el egyetlen rokonát, egy 24 éves magyar mérnököt. A másik mű szerzője szintén német volt, Otto Willi Gail (1896–1956) a müncheni egyetemen elektrotechnikát és fizikát tanult, majd tudományos újságíró lett. Utazás a holdrakétán című írása két német tudós és egy amerikai riporter izgalmas holdutazását meséli el. A kötetet Juhász Andor fordította és német illusztrátor, von Grüneberg rajzaival készült 1928-ban.

Adolph Mattheus regényét, a Misi kétszer fut címűt Juhász Andor dolgozta át 1933-ban és helyezte a vidám történetet magyar környezetbe, közelebbről Győrbe. Misi nagyon elhagyatottnak érzi magát a vidéki gimnáziumban. Megszökik, hogy Budapesten élő apjához menjen. A hosszú úton sok izgalmas kaland esik meg a fiúval. A kötetben megtartották az eredeti német illusztrációkat, amelyeket Fritz Eichberg készített.

Barbra Ring (1870–1955) norvég író Peik. Egy kis fiú története című könyve egy árva kisfiú otthonra találását meséli el; Ritoók Emma fordította az 1930-ban megjelent kötetet.

Az óceánrepülő című regényt Franklin W. Dixon álnéven több személy írta. A regény főhőse Ed Scott amerikai fiatalember, aki tökéletes pilótává képezi ki magát, hogy álmát, az óceán átrepülését megvalósítsa. Terve számtalan akadály legyőzése után sikerül. A könyv Radványi Kálmán fordításában, Márton Lajos illusztrációival 1930-ban került az olvasók kezébe.

A kiadó egyik utolsó könyve a szovjet Arkadij Petrovič Gajdar (1904–1941) R. V. Sz. című regénye volt 1949-ben.

A vállalat a fentebb említett könyvek egy részéből kiadói kolligátumot készíttetett. Az Indián kalandok gyűjtőcímű kiadvány Mayne Reid Skalpvadászokját, ugyancsak tőle a Vilmos, a hajósinast és Pajekintől a Brown Andrew, a vörös kémet tartalmazta. A modern technika csodái című gyűjteményben Dixontól Az óceánrepülő, Hansteintől az Elektropolis és Nagy Bélától A gépek csodavilága kapott helyet. A Kalandok könyve gyűjtőcím alatt Csengey: Mocsarak királya, Gail: Utazás a holdrakétán és Pajeken: Brown Andrew, a vörös kém jelent meg. A Vidám könyvben szintén három könyv, Kästner: Gyurka és a detektívek, Rákosi: Bobby és Csiba, Ring: Peik kapott helyet. A Cserkészkalandok az eddigiekkel ellentétben csak két kötetet tartalmazott: Radványitól a Cserkészúton spanyol földönt és Zsoldos Attilától a 3000 kilométert.

Az ifjúságnak szánt könyvek közé tartozott a Harc a levegőért című sorozat 1940-ben. A vállalkozás szellemi létrehozója a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület volt. Megjelentetésében kétségtelenül a második világháborúnak is szerepe volt: hirtelen megnőtt az érdeklődés a repülés iránt. A sorozatban látott napvilágot Valentino Tocci (?–?): Légi párbaj − a szerző önkéntesként harcolt Spanyolországban Franco mellett, a kötet a harcok emléke; Svachulay Sándor (1875–1954): A természet aviatikusai − a szerző repülőgéptervező volt, a kötet a madarak repülését tárgyalja; Günther Plüschow (1886–1931): Ezüstkondor − az író német repülő, felfedező, Dél-Amerikában végzett repülős kutatóútja alatt érte halálos baleset. A kötet a Tűzföldön végzett repüléseinek krónikája; Antoine de Saint–Exupéry (1900–1944) francia író és pilóta kötete az Egyedül a felhők felett − a könyv az író Éjszakai repülés című híres írását és kisebb műveit tartalmazza; Szilas-Steff Tibor (1913–2013) mérnök, pilóta, könyve a repülést népszerűsítő írások gyűjteménye Játék az éggel címen; Magyar Sándor (1898–1981) pilóta, Endresz György (1893–1932) társa az óceánrepülés során, a könyv a Justice for Hungary útját meséli el: Álmodni mertünk címmel; Anne M. Lindbergh (1906–2001) az óceánt elsőként átrepülő Charles Lindbergh felesége volt, maga is repült, a Zúg a szél című kötetben férjével közösen megtett útjáról számolt be; Amelia Earhart (1897–1937) amerikai pilótanő volt, első nőként repülte át az Atlanti-óceánt. 1937-ben világkörüli útra indult, de repülőgépével eltűnt a Csendes-óceánban. Könyvét feljegyzéseiből halála után állították össze Az utolsó út címmel; Bánhidi Antal (1902–1994) gépészmérnök, repülőtervező, pilóta, a sorozat emlékirata: Pilóta lettem; Lucia D’Ambra (1880–1939) olasz író kötete, a Szárnyas katonák repülős történeteket tartalmaz.

Az ifjúsági könyvek megjelentetése mellett a kiadó ifjúsági irodalmi pályázat meghirdetésével is megkísérelte népszerűsíteni a fiatalság körében a gyermek- és ifjúsági irodalmat.

Ezerkilencszázhuszonnyolc őszén négy oldalas körlevelet kaptak az ország középiskolái és könyvesboltjai, amelyben a Révai-cég hirdette meg Ifjúsági Irodalmi Pályázatát. A felhívás egyébként számos újságban is megjelent.[21] A kiadó plakátot is készített a pályázatról, amely Repcze János grafikusművész (1905–1985) terve. (Lelőhelye OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtára, jelzete PKG. 1929/229 Kisnyomtatványtár. Köszönöm Kopcsay Ágnes osztályvezetőnek, hogy hozzájárult a plakát publikálásához.)

A körlevél és a plakát a diákokat „Kedves fiatal olvasók”-ként szólította meg, és hívta a pályázaton való részvételre: „1928 év őszén nyolc kötet gondosan megválogatott szép ifjúsági olvasmány indul útjára, hogy kezetekbe jusson. A művészi rajzokkal díszített, ízléses nyolc kötet a legjobb karácsonyi ajándék számotokra, melyet jeles írók nyújtanak felétek.”

Az említett nyolc kötet a következő volt: Jókai Mór meséskönyve; Arany László – Tompa Mihály – Voinovich Géza: Magyar mesék rózsáskertje; Rákosi Viktor: Bobby és Csiba; Csengey Gusztáv: Mocsarak királya; Mikszáth Kálmán: A két koldusdiák; Mikszáth Kálmán: Magyarország lovagvárai; Mayne Reid: Fiatal utazók; Otto Willi Gail: Utazás a holdrakétán. A pályázatra kijelölt könyvek értelemszerűen a Révai által kiadott munkák voltak; akadt köztük számtalan kiadásban közreadott klasszikus (Mikszáth két kötete, Jókai meséskönyve) és első alkalommal megjelentetett tomus is, Gail Utazás a holdrakétán című tudományos-fantasztikus regénye. Mint a felhívásban a kiadó megfogalmazta, „E kötetekben nemcsak jó olvasmányokat kívánunk nyújtani a magyar ifjúságnak, hanem szorosabb szövetséget kívánunk kötni az irodalom és a fiatal olvasóközönség közt.”

A pályázaton részt vehetett minden fiú vagy leány tanuló, 14 éves korig, ha legalább egy kötetet elolvasott a nyolc közül. Akik több kötetet olvastak el, azokat arra biztatták, írják meg, melyik tetszett nekik a legjobban, és miért éppen abban találtak legtöbb gyönyörűséget vagy tanulságot. Azok, akik csak egy könyvet olvastak el, írják meg, mi tetszett nekik abban legjobban, melyik rész vagy melyik személy, és magyarázzák meg, miért emelik ki éppen ezt. A felhívás szerint: „Írjátok meg, mi érdekelt a könyvben legjobban. Az elolvasott történet milyen érzéseket ébresztett bennetek. Nevettetek-e, vagy elszomorkodtatok olvasása közben, mulattatok-e valamelyik alakon vagy bánkódtatok érte, megszerettétek vagy haraggal néztétek valamelyiket? Írjátok meg, melyik alaknak a sorsa érdekel legjobban, szerettetek volna-e a helyében lenni, szerettetek volna-e rajta segíteni és mivel.”

A nagyobb diákoknak szóló külön felhívás arra biztatta őket, hogy számoljanak be arról is, milyen érzésekkel találkoztak a könyvben, például találtak-e benne istenfélelmet, hazaszeretetet, felebaráti érzést, jóságot, bátorságot, önfeláldozást, jó erkölcsöt, állat- és természetszeretetet, és hatott-e rájuk a példa: „Szeretnének-e valamelyik alakhoz hasonlítani, és melyikhez?” További szempontként említette a kiadó, hogy válaszoljanak arra is, milyen tanulságot olvastak ki a könyvből, illetve hogy a „könyv alakjairól nem jutott-e eszetekbe egyik vagy másik barátotok, ismerősötök? Találkoztatok-e már az életben olyan forma emberekkel, aminőkről itt olvastatok?” Azoknak a pályázóknak, akik szerettek és tudtak rajzolni, festeni, lehetőségük volt arra, hogy az olvasott mű egy-két jelenetét lerajzolják, megfessék. „Ezekre a kérdésekre feleljen közületek az, aki pályázni kíván. Mindenki korához képest, kedve szerint választhatja meg, hogy melyik kérdésre felel. Elég egy kérdésre felelni, de többet is össze lehet foglalni. A pályamunka legalább öt oldal legyen. Egy rajzzal is részt lehet venni a pályázaton. Aki pályázik, mondanivalóját szépen, tisztán írja le egy iskolai dolgozat-füzetbe (irkába). Írja alá nevét és lakását. Minden könyvben van egy igazoló szelvény, azt vágja ki, aztán kérje meg az igazgató urát, hogy igazolja a szelvényen, melyik iskola hányadik osztályának tanulója. Az így kitöltött szelvényt ragassza rá a dolgozat-füzet első oldalára. Tegye borítékba, melyre ezt a címet írja: Az Ifjúsági Irodalmi Pályázat Bírálóbizottságának. Budapest, VIII., Üllői út 18. A pályázatot 1919. február 15-ig kell közönséges (nem ajánlott) levélben beküldeni.”[22]

A Bírálóbizottság igencsak tekintélyes tagokból álló grémium volt. Elnöke Kornis Gyula (1885–1958) államtitkár lett, tagjai voltak Drozdy Gyula tanítóképző intézeti tanár, Havas István (1873–1952) polgári iskolai szakfelügyelő, a Petőfi Társaság tagja, Kozma Andor (1861–1933), az Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és a Kisfaludy Társaság tagja, Madzsar Imre (1878–1946), az Országos Közoktatási Tanács titkára, az MTA tagja, Négyessy László (1861–1833) egyetemi tanár, az MTA és a Szent István Akadémia tagja, Sík Sándor (1889–1963), a Kisfaludy és a Petőfi Társaság tagja, a Cserkész Szövetség társelnöke, Quint József tanítóképző intézeti igazgató, Voinovich Géza, az MTA és a Kisfaludy Társaság tagja, Zádor István (1882–1963) festőművész, a Szinyei-Merse Pál Társaság tagja, Zsigmond Ferenc (1883–1949) egyetemi magántanár, az MTA tagja. A bizottság a bírálatnál figyelembe szándékozott venni a pályázók életkorát. 1929. május elsejéig ígérte az eredmény kihirdetését.

A kiadó 30 könyvjutalmat ajánlott fel a sikeres pályázóknak, továbbá kilátásba helyezte, hogy „A pályázat nyertesei a pályadíjakat oklevél kíséretében kapják meg. Az oklevelet a bizottság tagjai írják alá. Az iskolák igazgató urait fogjuk megkérni, hogy azokat a nyerteseknek átadják.”[23]

A Révai, mint látható, alaposan előkészítette a pályázatot, a Bírálóbizottság tagjainak elküldte a kijelölt könyveket és 1928. október 22-re meghirdette a grémium alakuló ülését a Magyar Tudományos Akadémia Patkós-termébe.[24] Egy dologgal nem számolt: azzal, hogy sokan üzleti vállalkozásnak fogják fel a pályázatot a könyvekben elhelyezett igazolószelvények miatt.

Nem sokkal a pályázat meghirdetése után az Új Nemzedék című lapban komoly támadás jelent meg a Révai kezdeményezése ellen.[25] A lavinát egy méltatlankodó szülő indította el. Fia szeretett volna pályázni, az apa jóváhagyta, és felszólította fiát, vegye le a könyvespolcról Mikszáthtól A két koldusdiákot, olvassa el és pályázzon. Ekkor derült ki, hogy a pályázat előfeltétele egy, a kötetben található szelvény kitépése, illetve kitöltése, vagyis elvileg meg kellett volna venni a könyvet, hogy hozzájussanak a szelvényhez. A bosszús szülő azt sérelmezte, hogy az iskolába a kiadó bevitte a reklámot és az üzleti szempontot, szerinte a kiadó legalább tíz-tizenkétezer pengő haszonra tesz szert. Furcsának találta a bírálóbizottság működését is, amely testület levelet írt az iskoláknak, kérve az igazgatókat, támogassák a pályázatot. A méltatlankodó olvasói levélhez a lap szerkesztője kommentárt fűzött, miszerint „Ami a bírálóbizottságot illeti, mi is meglepetve láttunk a névsorban bizonyos neveket, azonban abban a biztos tudatban, hogy nyilván jóhiszemű tévedésüket korrigálni fogják, a névsort most nem közöljük. Egyébként a levélíró felfogását mindenben osztjuk és helyeseljük, csak az ellen a bájos naivitás ellen van kifogásunk, amellyel a cég várható üzleti eredményét kalkulálja.” A lap szerkesztője sokkal nagyobb hasznot feltételezett, „száz-százhúszezer pengős üzletre is lehet jogos reménysége a kétségtelenül élelmes Révai cégnek.”

A támadás hatására lemondott a bírálóbizottság egyik tagja, Négyessy László. A lemondást az Új Nemzedék kommentárja kísérte, miszerint „a magyar tudományos élet büszkesége rögtön lemondott a bírálóbizottsági tagságról, amint lapunkból megtudta, hogy milyen célt is szolgál ez a pályázat. Kétségtelen, hogy a többi úr is követni fogja azt a puritán példát.”[26] A professzor lemondását árnyalja hagyatékában található néhány levele, illetve levéltervezete. Az ominózus cikk megjelenése után levelet írt Voinovich Gézának: „Úgy látom, hogy nevünknek és bizalmunknak olyan felhasználása történt, aminőbe tudva nem adtuk volna beleegyezésünket. Ez arra indít, hogy az ifjúsági irodalmi pályázat bíráló bizottságából kilépjek. Ezzel a bejelentéssel azért fordulok Hozzád, mert Te voltál szíves a Tőled ideálisan elgondolt terv megvalósításában való (bírálói) közreműködésre felszólítani. Maradok tisztelő barátod NL.” [27] A Révai cégnek még aznap visszajuttatta a nyolc könyvet.[28] Ezen túl 1928. november 28-án terjedelmes levelet készült írni az Új Nemzedék szerkesztőjének, a misszilist azonban végül nem küldte el. Ebben árnyalta az Új Nemzedékben megjelent cikket, illetve szülői felháborodást: „Mélyen tisztelt Szerkesztő Úr! Engedje meg, hogy becses lapjának irántam tanúsított jóindulatáért köszönetet mondjak, egyszersmind alábbi nyilatkozatommal hozzájáruljak az igazság kiderítéséhez, ami az Új Nemzedék célja. Én az ifjúsági irodalmi pályázat bíráló bizottságából kiléptem, de éppen ezért annál pártatlanabbul tehetek tanúságot amellett, hogy 1, a bizottságban levő valamennyi írótársam csakugyan önzetlenül, az ügy iránti buzgóságból működik közre; semmiféle tiszteletdíj szóba sem került, a bizottságot sem a kiadó kérte fel, hanem egy eszményi törekvésű, anyagilag is független írótársunk alakította meg, a cél: a gyermekeket komoly tanulságkereső olvasásra szoktatni, jó könyvekkel foglalkoztatni, az irodalom iránti érdeklődésre nevelni. 2, megbízható értesüléseim szerint a kiadó nem üzleti alapon intézi az ügyet, hanem maga is egyik közreműködő a jelzett cél szolgálatában, mindenben a bizottság említett szervezőjének lelkes és önzetlen írótársunknak irányítása szerint jár el; a majd mutatkozó tiszta jövedelem kezdettől fogva a további akció céljaira volt szánva; a könyvek megvételét sem erőszakolják a tanulókra, szegény tanulók ingyen kaptak az iskola ajánlatára a pályázatra jogosító szelvényt. Kilépésemnek csak az én személyemre van vonatkozása, nem jelent semmiféle véleményt sem a bizottság többi tagjára, sem a kiadóra nézve. Fogadja Szerkesztő Úr kiváló tiszteletem kifejezését Budapest, 1928. november 28. Négyessy László.”[29]

A Révai-cég nyilatkozatot tett közzé a Pesti Hírlapban.[30] A kiadó visszautasította a Bírálóbizottságot és a vállalatot érintő támadást: „Az Ifjúsági Irodalmi Pályázat Bíráló Bizottsága, amely e könyvek megjelenését kívánatosnak és hasznosnak tartotta, egyedül és kizárólag arra vállalkozott, hogy a beérkezendő pályázatokat megbírálja, ami az ifjúság lelkivilágának megismerése tekintetében paedagógiai szempontból igen érdekes és fontos. Az ifjúságot a pályázaton való részvétellel arra kívánta serkenteni, hogy az irodalmi művekben elmélyedjen, rövid dolgozatokban beszámolva olvasmányaik hatásáról és tanulságáról. Hogy azonban a pályázatok lelkiismeretesen elbírálhatók legyenek, ahhoz szükség van arra, hogy az illetékes iskolák igazgatósága szelvényen igazolja egyrészt azt, hogy a pályázó tényleg iskolaköteles tanuló, másrészt pedig azt, hogy hány esztendős, mivel ezen körülmény a pályázat elbírálásánál tekintetbe jön, más igényeket támasztván egy 8 éves és másokat egy 14 esztendős tanulóval szemben.” Ezután kitért a kiadó az ominózus szelvényekre, állítva, hogy a könyvek megvétele nélkül is rendelkezésre állnak a szegényebb diákoknak. Ez némileg utólagos magyarázkodásnak tűnik, hiszen a pályázati felhívásban erről nem volt szó.

A következő napokban Kornis Gyula is lemondott a grémium elnöki tisztéről. A bejelentést az Új Nemzedék közölte, és a lap terjedelmes írásban foglalkozott a pályázat ügyével. Mint írták, levelet kaptak a Révaitól, amelyben hangsúlyozzák, hogy a cikk sajnálatos félreértésen alapul, amely „onnan származott, hogy egyes iskolák azt hitték, hogy csak a könyvekben elhelyezett szelvények felhasználásával lehet a tanulóifjúságnak a pályázaton részt venni, holott a könyvek megvétele nélkül is rendelkezésre állnak a szelvények a szegénysorsú tanulók számára, akik ily módon szintén részt vehetnek a pályázaton.” A cikk a továbbiakban kétségtelenül helyesen mutatott rá, hogy a pályázati felhívásban egyértelműen arról van szó, hogy a könyvekben található szelvényeken lehet pályázni, és sehol sincs szó arról, hogy a szegény sorsú tanulók ingyen megkapják a szelvényeket. Ez alapján leplezi le az újság a cég mesterkedését: „Amelynek lényege az, hogy ártatlan, sőt pedagógiailag kívánatos ifjúsági pályázat alakjában egy konkrét cég kiadványainak megvételére akarják szorítani a középiskolai ifjúság ezreit. Ez a punctum saliens –, az, hogy a cég egyébként el van ragadtatva kiadványai olcsóságától, nem érdekel minket. Arra pedig, hogy a könyvek hazafias szempontból kifogástalanok, csak azt feleljük: még az kellene, hogy ne legyenek azok! A legnagyobb elégtételt egyébként cikkünk ügyében éppen a bírálóbizottság elnökétől, Kornis Gyula dr. államtitkár úrtól, a jeles tudóstól és európai hírű pedagógustól kaptuk, aki a Révai-féle pályázat bírálóbizottságának elnökségéről lemondott, miután az Új Nemzedék cikkéből meggyőződött arról, hogy a pályázat szelvényrendszere mögött a pedagógiától és a bizottság szándékaitól távolálló célok rejlenek. Ez a lemondás a legpregnánsabb válasz a Révai-cég mentegetőzési kísérletére.”[31]

Mindenesetre a cikkek hatására a Révai meghátrált és a pályázat fenntartása mellett megszüntette a pályázók számára a szelvénybeküldési kötelezettséget, vagyis minden diák minden előzetes feltétel nélkül pályázhatott.[32] A Nemzeti Újság az ügyet lezárva megállapította – kétségtelenül helyesen –, hogy ez az eset elég jó tanulság volt ahhoz, hogy mindenki belássa, miszerint az ifjúsággal és az iskolával senkinek sem lehet és nem is szabad reklámszerű üzleteket lebonyolítani, és hogy az is nyilvánvaló legyen, hogy a sajtó jogos bírálata mindig az igazságos és a közérdeknek megfelelő álláspontot képviseli.

A kellemetlen közjáték ellenére a kiadó sikeresnek ítélte a pályázatot. Beszámoló az Ifjúsági Irodalmi Pályázatról című közleményükben[33] megállapították, hogy „A pályaművek színvonala kielégítő. Egypár közülük meglepően jó kritikai megjegyzéseket tartalmaz, több, mely ügyesen elemzi a könyv hatását. A hazafias érzés a leányok pályaműveiben is igen erős, a fiúk dolgozataiban sokszor van célzás saját nehéz viszonyaikra (hogy kölcsönzött könyvet olvastak, hogy az iskolába messziről járnak stb.) Zsenge korban is érzik az élet terhét. Éppen ezek dolgozatai azonban a jobbak közé tartoznak.” Nyilván ennek volt betudható, hogy ugyan a pályázati kiírásban 30 jutalmat helyezett kilátásba a kiadó, a tényleges jutalmazásban ennek számát 43-ra emelték. Igaz, hogy az első helyezettnek ígért Révai Nagy Lexikon 20 kötetét nem adták ki (anyagi értéke 680 pengő lett volna), viszont két második díjat osztottak ki, ez a Marczali Henrik szerkesztette Nagy Képes Világtörténet 12 kötete volt, 180 pengő értékben. A jutalomkönyveket a kiadó eljuttatta a tanulók iskolájába, kérve az igazgatókat, hogy ők adják át azokat az eredményről kiállított oklevéllel együtt, amelyet a bírálók részéről Kozma Andor és Voinovich Géza írt alá. A pályázatról a Révai jelentést készített a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak, és a legsikeresebb pályázatokat mellékelten felterjesztette.[34]

Az eredményen felbuzdulva a kiadó ismét meghirdette a pályázatot. A kiírás néhány elemében módosult. A lehetséges résztvevők körét bővítették azzal, hogy az elolvasandó könyvek közül négy kötetet a nagyobb, 14 év felettieknek írtak elő, vagyis lehetővé tették a középiskolák magasabb osztályaiban tanulóknak is az indulást. Ezúttal − érthető módon − nem írták elő a kuponhasználatot, helyette felszólították a jobb módú gyerekeket, hogy szegényebb társaiknak, akik nem tudják megvenni, adják kölcsön a könyveket. Feltehetően az előző pályázaton sokan az elolvasott mű tartalmát írták le, ezt most kifejezetten tiltotta a kiírás: „A pályamunka legalább három oldal legyen, tartalom-elmondás azonban nincs megengedve.”

Az elolvasandó könyvek listája némileg bővült és változott. Összesen tíz kötetet jelöltek ki: Arany László, Tompa Mihály művein kívül Voinovich Géza: Magyar mesék rózsáskertje, L. Szász Irén: A lembergi baba, Rákosi Viktor: Bobby és Csiba, Barbra Ring: Peik: Egy kis fiú története, Thomas Mayne Reid: Vilmos, a hajósinas, Csengey Gusztáv: A mocsarak királya. A nagyobbak, a kiírás kifejezésével „A felnőttebbek” számára meghatározott négy kötet a következő volt: Otto Willi Gail: Utazás a holdrakétán, Mikszáth: Tavaszi rügyek, Eötvös József: A karthauzi, Rákosi Viktor: Magyar Iliász. Megemelték a jutalomkönyvek számát, negyven pályadíjat tűztek ki. „A pályázat nyertesei a pályadíjat oklevél kíséretében kapják meg, az oklevelet a bíráló bizottság elnökei írják alá és az iskolák igazgató urait fogjuk megkérni, hogy azokat a nyertes növendékeknek átadják” – tartalmazta a kiírás, amely kilátásba helyezte, hogy a legjobb pályázatokat megjelentetik az 1930 őszén megjelenő Révai Almanachban. A Révai Almanach 1929-ben indult, de több kötet, vagy inkább füzet nem jelent meg belőle. A kiadványban könyvrészletek, a kiadó könyveit ismertető kisebb írások kaptak helyet; a jelek szerint 1930-ban is szerették volna kiadni, de ez elmaradt.

Magáról a pályázatról alig találni hírt a sajtóban. Az Új Somogy című lap 1930. május 27-ei száma rövid hírben tudatta: „A Révai Testvérek Irodalmi Intézete a most záruló iskolai év folyamán is megrendezte ifjúsági irodalmi pályázatát, amelyen Kaposvárról két elemi iskolás nyert díjat, éspedig Bartics József áll. el. isk. IV. oszt. tanuló és Buni József ugyancsak IV. oszt. áll. el. iskolai tanuló.”[35] Ezen a híren kívül még annyi jelent meg a Magyarság 1930. május 25-ei számában, hogy valamennyi pályázónak e héten küld értesítést a kiadó.[36] Mindössze ez a két apró tudósítás található az Arcanum adatbázisban; nem tudni, hogy ezúttal miért nem tette közzé a kiadó a lezajlott pályázatról beszámoló közleményt.

A harmadik ifjúsági pályázatra 1933-ban került sor, a Genius kiadóval közösen, bár a pályázat kiíráskor már beolvadt a Genius a Révaiba. A Genius–Révai karácsonyi ifjúsági könyvpályázata elnevezésű akcióba kilenc kötet került be: Hansen: Autós Peti és barátja, a soffőr, Adolph Mattheus: Misi kétszer fut, Pálóczi Horváth György: Isten veletek, hobók!, Juhász Andor: Halló, itt London, Altay Margit: A kis cseléd, Baloghné Hajós Terézia: A tornyos villa lakói (Genius kiadás), Kosztolányi Dezső: Aranysárkány (a regény Genius által kiadott ifjúsági átdolgozása), Komáromi János: Pataki diákok, Genius kiadás), Móra Ferenc: Dióbél királyfi (Genius kiadás). Az előző két pályázati felhívással szemben ezúttal konkrét kérdésekre vártak választ az ifjú olvasóktól.[37] Nem ismert a pályázat eredménye, a kiadó egyre csökkenő mértékben fordított figyelmet ezekre az akciókra, és a jelek szerint az 1933-assal be is fejezte ezen törekvéseit.

A Révai Kiadó nem tekintette elsődleges céljának a gyermek- és ifjúsági irodalom közreadását. A vállalat fennállásának évtizedei alatt két alkalommal, először az 1880-as években, majd másodszor az 1920-as évek végén, 1930-as évek elején fordított nagyobb figyelmet a fiatalok olvasására. Bár mennyiségileg viszonylag szerény számban adott ki gyermek- és ifjúsági irodalmat, az általa megjelentetett könyvek többsége jeles irodalom volt, és közülük több még ma is kedvelt olvasmánya a fiatal korosztálynak.

The Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt. (Révai Brothers Literary Institute Co.) was one of the largest Hungarian book (publishing and distribution) companies. It was founded by Sámuel Révai and Leó Révai in 1869 and became really significant in 1880, when János Mór Révay, the son of Sámuel, joined the management. The company was reestablished in 1895 as a joint stock company. Révai has mainly published novels, of the greatest figures of Hungarian literature (Mór Jókai, Kálmán Mikszáth, József Eötvös, Károly Eötvös, Zoltán Ambrus) and prominent writers of world literature in various series. For the publisher, the publication of children's and youth books and textbooks was not one of the priorities, however, it was also present in the Hungarian book culture in this field. The publisher launched the magazine Magyar Ifjúság (Hungarian Youth) in 1884, in which several novels for young people were published, which were later also printed as books. The most significant of them was Két koldusdiák (The Two Baggers) by Kálmán Mikszáth. In addition to Hungarian authors, the works of many foreign writers appeared in the magazine's sequels, including Mark Twain, Thomas Mayne Reid and Robert Louis Stevenson. Between the two world wars, in the late 1920s and early 1930s, he advertised a youth literature competition several times to promote youth literature. The publisher published about 150 children's and youth books before the company was nationalized and published several works in several editions. Although the children and young people were not the most important market segment of Révai, a considerable part of the published books were literally really valuable, significant works, some of which are still popular readings by young readers (novels of Mark Twain, Robert Louis Stevenson and Kálmán Mikszáth's youth novels: The Two Beggars, The Little Primate).

Vissza a tartalomjegyzékhez