Tölgyesi József: „A lámpás én vagyok… Utat mutatok.”

Nyomtatási nézet

Gárdonyi (Ziegler) Géza devecseri tanítósága

Az egri tanítóképzőben folytatott tanulmányai befejezése után Gárdonyi 1881. szeptember 28-tól tanított első iskolai munkahelyén, a Somogy vármegyei Karádon, 1882. augusztus 13-ig. Az első tanév számára igen keserves lett: nem azt az életformát  találta ott, amelyre készült. Naplójában már alig egy hónap múlva a következőt írta: „Átkozott község ez! Alig várom, hogy meneküljek belőle! Huber, a főtanító kocsisként bánik a tanítóval, s még arra sem méltatja, hogy néhanapján legalább egy pohár borral megkínálja.”[1]

Az első tanév kilátástalansága után gyors egymásutánban írja az álláspályázatokat. Két helyre hívják: Szőlősgyörökre és Devecserbe. Az előbbi községben, bár családja közismert volt, ő maga is, mégis alulmaradt a választásnál. Devecserben viszont megválasztották.[2] A római katolikus iskolaszék, amelynek elnöke Supka Márton plébános[3] volt, arról értesítette Gárdonyit, hogy elfogadták a pályázatát és közölte a javadalmat. „30. szám. 1882. Díjlevél. A devecseri r. k. iskolaszék f. é. szeptember hó 5-én tartott tanácsülésben az itteni segédtanítói állások egyikére Önt nevezte ki. A Néptanítók Lapja 34. számában foglalt 300 frt. évi javadalmazás, egy szobából álló szabad lakás, fűtés és takarítás a mai naptól számítva részére biztosíttatik. […] Kelt Devecserben, 1882. évi szept. 5-én tartott tanácsülésben. Supka Márton isk. széki elnök.”[4] Kötelessége volt Szent György naptól a tanév végéig reggel 6-kor tanulóival együtt megjelenni a szentmisén, és ott bekapcsolódni a szent énekek éneklésébe. (Ha szükség volt rá, helyettesítenie kellett a főtanító-kántortanítót.) Devecserben[5] az az iskolaépület (többször bővítve), amelybe Gárdonyi megérkezett, ma is áll a templom mögött, jelenleg is iskolai célokat szolgál. Akkor négy tantermében négy osztályban tanultak a gyermekek (1., 2., 3-4., 5-6.).[6] A település közepén a nagy tér egyik oldalán húzódó iskolaépület Gárdonyi számára kellemes meglepetés lehetett a karádi után: falai kőből és téglából épültek, a tető cseréppel fedett volt. A tantermeket deszkapadló borította, a fűtést vaskályhákkal oldották meg. A tantermek fedett folyosóra nyíltak. Hozzá csatlakozott a főtanító lakása (három szoba, konyha, kamra) és a három segédtanító egy-egy szobája.[7] Feltételezhető, hogy Gárdonyi még megérkezése napján felkereste Supka Márton plébánost, mert az iskolaszéki elnöknél teendő bemutatkozó látogatás (és köszönetnyilvánítás!) nemcsak bevett szokás, hanem kötelezettség is volt. Gárdonyi naplójában viszont (igaz, utólag és harmadik személyben megjelenítve) fennmaradt az iskolai közvetlen felettesénél, Tima Lajosnál[8] tett látogatásának leírása. „…Megérkezése után első útja főnökéhez, Tima Lajos főtanítóhoz irányult. Hideg kimértséggel fogadták. Ziegler Géza csak később világosult rá, miért? Tima a leányának keresett vőlegényjelöltet! Azonban alkalmatlannak tűnt foltos nadrágjával, félszeg fellépésével a vőszerepre!”[9]

Valóban, utolérte a karádi emlék, nagyon is gyakorlatiasan. A főtanító asztalánál igencsak gyér étkezést kapott segédtanító társaival együtt. Szobája többször fűtetlen maradt. Már szeptember 22-én így fakadt ki fohászában, saját nyomorúságát érezve és a kilátástalanságát ismét csak látva: „Uram, add szent kegyelmedet… Segíts küzdelmeimben. Őrizz meg minden bajtól, hogy téged zavartalanul szerethesselek, mert csak Te vagy az, akit szeretni tudok határtalanul és lángoló szívvel. Te vagy az én egyetlen és legönzetlenebb atyám…” Október 4-re már végképp elkeseredik: „Ifjú vagyok, s már vannak perceim, melyben megutálom a világot!”[10] A későbbi hetekben azonban megvigasztalódott: nemcsak a tanításban talált örömet, hanem Tima Lajossal is jó viszonyba került, s Karád után a lelkét ismét megérintette a szerelem. Jól megértette magát a szülőkkel, plébánosával, a káplánokkal (Orbán Mihály[11], Ács Sándor[12], Bécsi Márton[13]), valamint tanítótársaival.[14] Tanulói is megkedvelték, akik később idős korukban is megemlegették a tanító urat. Egykori tanítványai neve között ma is több élő családnévvel találkozhatunk, mások viszont már nem találhatók meg az újra várossá lett település lakói névanyagában.[15] Az 1868. évi 38. törvény előírása alapján minden vármegyében tanítóegyletet, s az esperesi kerületben tanítóköröket kellett szervezni.[16] A devecseri járási (espereskerületi) tanítókör 1870-ben alakult meg. Ennek – a népiskolai törvény alapján – valamennyi tanító hivatalból tagja lett, és a tanítóknak (a legalább) évi két tanítóköri ülésen részt kellett venni. Gárdonyi Géza első alkalommal Pados Lajos[17] főtisztelendő, kerületi tanfelügyelő elnökletével az 1882. november 9-én Devecserben tartott értekezleten (tanítóköri ülésen) vett részt.[18] A jegyzőkönyv szerint jelen volt Orbán Mihály devecseri káplán (nyilvánvalóan Supka Sándor megbízásából, őt helyettesítve), valamint vendégként Hannig Endre tanító Beréndről (ma Ajka városrésze), és a „kerületbeli tanítók” abc rendben felsorolva, közöttük Czigler (így!) Géza, s természetesen Tima Lajos főtanító. Mit láthatott, hallhatott Gárdonyi ezen a tanítógyűlésen? 9 órakor ft. (főtisztelendő) Pados Lajos „engesztelő sz(ent) mise áldozatot mutatott be az egylet elhunyt tagjaiért”, majd az üdvözlés után az új tanítókhoz – közöttük Ziegler Gézához is – szólt, mintegy biztatásul a tanítói pálya kötelezettségeiiránt és a velük szembeni elvárásokra utalva. A jegyzőkönyv vezetője ezt így rögzítette: „Tanitóválasztások folytán uj tagok is jöttek, kiket elnök úr lelkes szavakkal buzditott magasztos hivatalának pontos és lelkiismeretes teljesitésére, szivökre kötvén, hogy az egyháznak és a hazának hű fiakat iparkodjanak nevelni.”

A további események, amelyek alapján Gárdonyi megismerkedhetett a kör tanítói helyzetével, a közös ügyekkel kapcsolatos intézkedésekkel:

– Felolvasták Nagy Lajos kertai tanító köszönő levelét, amiért a kör betegsége miatt megszavazott számára 15 frt. segélyt.

– „Felolvastatott még egy tanitói állomásról szóló csődhirdetmény is…”[19]

− Csapó Mór pénztáros kérte, hogy a kör pénzügyi számadását a tavaszi ülésen terjeszthesse elő. A kör tagjai többsége rendezte a tagsági díjat, a többiek ígéretet tettek erre.

− Pados Lajos esperes 10 frt-ot adományozott a körnek, s ezzel a kör alapító tagja lett. („…mit az egylet lelkes éljenekkel fogadott…”) 1 frt-ot adományozott Supka Márton helyi plébános, 2 frt-ot Somogyi Lajos[20] somlószöllősi káplán.

− Főtisztelendő dr. Palotay Ferenc[21] egyházmegyei főtanfelügyelő leiratát olvasták fel, amelyben tudatja, hogy mivel a tapolcai kerület tanítói létszáma ötven alatti, s azért, hogy az országos képviseleti tanítógyűlésre képviselőt küldhessenek (erre az alkalomra) a devecseriekhez kívánnak csatlakozni.

− Az elnök a korábban meghirdetett pályázatokkal kapcsolatban javasolja, hogy mivel az öt pályamunkából három későn érkezett be, emiatt két bíráló tag a következő ülésre készítsen értékelést róluk. (Csapó – másutt: Chapó – Mór tüskevári és Gondi Mátyás kisszőlősi tanítók kaptak megbízást úgy, hogy az elnök is részt vesz a bírálatban.)

− Szabó Pál padragi tanító személyesen akarta benyújtani pályázatát, de figyelmeztették, hogy ezt jeligésen kell beadni.

− Czumpf Lajos vándorgyűléseket javasol, hogy a próbatanításokat mindenki a maga tanulóival mutathassa be. Javaslatát elvetették, a kör rendezvényei továbbra is Devecserben lesznek.

− Németh György somlóvásárhelyi és Sprencz Gyula devecseri tanítók az előadást nem tudják megtartani, mert eltávoztak a járásból. Rumpler József a Bevezetés a honismeréshez című írását olvasta fel, Porpáczy Lajos bemutató tanítást tartott 6-6 fiú- és lánytanulóval. Témája a fatenyésztés, fanemesítés volt. (Tanítását negatívan bírálták meg: nem a gyerekekhez igazodó színvonalon tanította a témával kapcsolatos ismereteket.)

− A következő tanítógyűlésen Németh József hittanból, Kreutzer Ferenc olvasmánykezelésből, Rumpler József nyelvtanból tart előadást.

− Tima Lajost és Balogh Józsefet az egylet könyvtára számára beszerzendő könyvek jegyzékének összeállításával bízták meg.

− A jegyzőkönyv aláírói: Balogh József egyleti jegyző és Pados Lajos elnök, kerületi esperes.

A tanítókör (más megnevezéssel: tanítóegylet) XVI. közgyűlését 1883. április 26-án tartották, ugyancsak Devecserben, Pados Lajos elnökletével.[22]

– Az elnök két elhunytról emlékezett meg (Szigethy János kerületi esperes[23], Nagy Lajos kertai tanító, aki 1883. március 24-én hunyt el).

− Megválasztották a II. országos tanítógyűlésre küldendő köri képviselőt, Tima Lajos devecseri főtanítót.

− A kör tagjai az országos tanítógyűlés két témája megvitatására vállalkoztak: I. Az iskola fegyelmi ügye; II. „Miután a kerületben is van néhány nem magyar ajku népiskola, mutattassék ki: a magyar nyelv tanitása miként vihető legczélszerübben keresztül nem magyar ajku népiskolákban?”

− Felolvasták a beadott dolgozatokról készült bírálati jegyzőkönyvet. A pályatételt Pados Lajos helyettes esperes a tanítókör 1882. május 30-i gyűlésén ismertette: „Miután a népiskolai oktatás azon kettős czélját, hogy az egyháznak hű fiakat, s a hazának is engedelmes és hasznos polgárokat neveljen csak ugy érheti el, ha annak egész tanrendszerét a vallás és annak sz(ent) igazságai hatják át, – mutattassék ki minden tantárgyra nézve példákkal, hogy a tanitó ezen főelvet gyakorlatilag az iskolában hogyan viheti keresztül?” A pályadíjak: az első 5, a második 4 frt. A Jkv. szerint kettő jutalomra, kettő dicséretre érdemesült. Felbontották a jeligés leveleket, hogy megállapítsák, kik voltak a pályamunkák szerzői. Az első díjat Ziegler Géza devecseri segédtanító, a másodikat Balogh József borszörcsöki tanító, az egylet jegyzője kapta. Gárdonyi ezzel olyan szakmai sikert könyvelhetett el, amelyet talán nem is remélt. Négy – nyilván több éve, esetleg évtizedek óta – a pályán működő tanítót megelőzve lett első, ő, aki mindössze a második tanévét töltötte a pályán. Ez egyaránt tartható szakmai (pedagógiai) és (szép)írói sikereként. S nem mellékesen, az 5 frt. jutalom néhány napra, esetleg hetekre bizonyára megkönnyítette az életét. Az sem mellékes, hogy neve, személye ismert lett a járás tanítói körében, s szakmailag bizonyára tiszteletet éreztek ifjú pályatársuk iránt.

− A Beke-pályázat[24] két első díját két kerületbeli tanító nyerte el. Pados Lajos a következő pályatételt körözvényben fogja ismertetni a tanítókkal.

− Felolvasták az egyházmegyei főtanfelügyelő leiratát arról, hogy be kell tartani a 8 havi szorgalmi időt.

− Csapó Mór egyleti pénztáros felolvasta a pénzügyi számadást.

− A Jkv. aláírói: Balogh József egyleti jegyző és Pados Lajos kerületi esperes, elnök.

A következő, XVII. tanítógyűlést 1883. október 25-én tartották több plébános, káplán, egy vendégtanító és 29 köri tanító részvételével. (A kör tanítóit név szerint nem jegyzeték be a jegyzőkönyvbe, de nyilvánvalóan, Gárdonyi is részt vett ezen.)[25]

– A szentmise után tartott értekezleten (ez újabb megnevezése a tanítóköri ülésnek – T. J.) köszöntötték az új tanítókat, akik először vettek részt az összejövetelen.

– Tima Lajos felolvasta a II. országos tanítóegyesületi nagygyűlésről szóló „terjedelmes” jelentését, a szakbizottságok által kidolgozott és a nagygyűlés által elfogadott „tételeket”.

– Német György (bakony)pölöskei tanító visszaemlékezett a korábbi egyetemes és országos tanítógyűlésekre, s javasolta, hogy a Veszprém egyházmegyei tanítók „Beke Kristóf jeles paedagogus emlékére Beke-alap czimen a veszprémegyházmegyei tanitók özvegyei s árváinak felsegélyezésére és gyámolítására” létesítsenek segélyalapot. Vita után úgy döntöttek, hogy a többi tanítókörhöz eljuttatják a javaslatot, és az ő véleményük után döntenek majd. Többen már ekkor jelentős hozzájárulást ajánlottak meg.

– Csapó Mór pénztáros javaslatára törölték azokat a tagdíjhátralékokat, amelyek már nem behajthatók (elhalálozások, elköltözések miatt). Szigorítottak a tagsági díj befizetésével kapcsolatban.

– Mivel a vezetőség hároméves megbízatása lejárt, új vezetőket választottak. Másodelnök a borszörcsöki Balogh József, jegyző a kisjenői Ober János másodjegyző a (bakony)pölöskei Német György, pénztáros a tüskevári tanító, Csapó Mór lett. A „könyvtárnokságra” ismét Tima Lajost kérték fel. Az elnök továbbra is Pados Lajos maradt.

– Németh József dabronyi tanító az iskolai fegyelem fenntartásáról és a vallásosság szükségességéről olvasta fel értekezését. Két előadást a következő összejövetelre halasztottak.

– Pados Lajos esperes, az egylet elnöke ismét kitűzött egy pályázati témát. Ezúttal a Hogyan lesz az iskola gyakorlati, korszerű s így életrevaló? című tétel kidolgozását kérte, amelyhez 5 és 4 frt. pályadíjat ajánlott fel.

A jegyzőkönyvet Balogh József egyleti jegyző, Pados Lajos egyleti elnök és Chapó (így!) Mór és Németh Jósef (így!) hitelesítők írták alá.

Gárdonyi e hivatalos gyűléseken és mellékesen a kötetlen beszélgetések során számos tapasztalatot szerezhetett a Somló-vidék tanítói életkörülményeiről, pedagógiai tudásukról, tanítási gyakorlatukról, azokról az oktatásügyi változásokról, amelyek itt, ebben a térségben is meghatározták az iskolák, a tanítók és a tanulók lehetőségeit. Gárdonyi későbbi – már írói – korszakában meghatározók voltak az ekkor szerzett tapasztalatai. Írásaiban nemcsak az itteni tájra, a releváns hétköznapi történésekre ismerhetünk rá, hanem számos olyan családnévre is, amelyek olyan mélyen rögzültek benne, hogy szereplői nevében ezek évtizedek múltán is visszaidéződtek.[26]

*

Gárdonyi jól hegedült, s jó társa lett a zenélésben Tima Lajosnak, aki zongorán és orgonán is kitűnően játszott, valamint Orbán Mihály káplán, aki fuvolájával lett a harmadik társ. Tima Lajos volt annyira széles látókörű zenész, hogy megérezte, a hagyományos, sokat énekelt-játszott szent énekek mellé karácsonyra kellene egy új szövegű, új dallamú ének. Gárdonyit bízta meg, kérlelte, s Orbán káplán is ösztönözte arra, hogy írjon énekelhető szöveget a karácsonyi éjféli szentmisére. Gárdonyi eleget tett e kérésnek. Megszületett „a magyar Stille Nacht”, a Fel nagy örömre… Akkor, 1882-ben, kisgyermekek kórusa énekelte el, amely az utóbbi időben minden év karácsony éjjelén felhangzik Devecserben és más települések templomaiban is: „Fel nagy örömre, ma született, / Aki után a föld epedett. / Mária karján égi a lény, / Isteni kisded szűznek ölén. / Egyszerű pásztor, jöjj közelebb, / Nézd a te édes Istenedet. // Nem ragyogó fény közt nyugszik, / Bársonyos ágya nincs neki itt, / Csak ez a szalma, koldusi hely. / Rá meleget a marha lehel. / Egyszerű pásztor, térdeden állj, / Mert ez az égi és földi király.”[27]

*

Gárdonyi „másik énje” az a fiatalember, akinek a lelke szeretetre, szerelemre áhítozott. A karádi és szőlősgyöröki érzelmes kis attakok bár megérintették, de szíve nyitott maradt egy igazi szerelemre. Számított erre Tima Lajos főtanító úr is, aki Hermina lányának szeretett volna tanító vőlegényt „szerezni”, ám ezt az elképzelést éppen Gárdonyi egyik lányrokona döntötte romba Hermina előtt. Gárdonyi – akinek ekkorra már számos írása jelent meg a pápai és a szomszédos megyék lapjaiban –, akár magabiztos is lehetett abban, hogy akinek udvarol majd, elnyeri annak bizalmát, szeretetét, s talán szerelmét is. Viszont tudta, naplója is tanúskodik erről: szegénysége, szerénysége visszafogottá tette. Gyakran találkozott a péküzletben a tulajdonos lányával, Gergely Karolinával (Katicával)[28], és kölcsönös szimpátia, majd (Gárdonyira nézve kissé egyoldalú) szerelem alakult ki közöttük. A számos félreértés, nem eléggé tisztázott szituációk következtében a Gárdonyi által mélyen megélt kapcsolat felbomlott. A Gárdonyi-biográfusok egyike sem tért ki arra (nem volt ehhez elég információjuk), hogy mik voltak az okai (főképpen: a fő oka!) annak, hogy Katica nemcsak hogy megszakította kapcsolatát Gárdonyival, hanem arra kérte, cseréljen álláshelyet a Sárváron tanító (vőlegény-) férjjelöltjével. Gárdonyi Naplója alapján[29] bizonyos, hogy ő valósággal „belelovalta” magát ebbe az általa szerelemkapcsolatnak vélt szituációba, mert túlkompenzálta szeretetéhségét. Katica néhány kedves szavát úgy értelmezte, hogy szerelmes belé a lány. Ezt azonban a tények és Katica későbbi tettei alapján nem feltételezhetjük. Bár kétségtelen, hogy 1882 novembere és az 1883 márciusa közötti kapcsolatukban számos romantikus elem is fellelhető, azonban a szerelem kölcsönös kiteljesedéséhez ez semmiképpen nem volt elég. Néhány adalék ehhez:

Katica és Gárdonyi egyaránt húszévesek voltak. Egy ilyen korú lányhoz – a kor szokásának megfelelően – néhány évvel idősebb férfi volt az elfogadott(abb) férjjelölt. A lány – minden szimpátiája ellenére – nyilvánvalóan érzékelte Gárdonyi mélyszegénységét, amely hosszabb távon számára aligha lett volna elfogadható. (Gárdonyi a következőt írta naplójában, utalva a maga szegénységére és Katica elvárásával kapcsolatban: „Egész nap dolgozok, mint egy állat és már most sincs pénzem. Az este is társaim elmentek mulatni és hazajövet éjjeli zenét adtak Herminnek. Most szegény Katicám is óhajtaná, és én nem tehetem. Most bánt legjobban, hogy nincs pénzem.”) Február 6-án jegyezte fel, hogy „Béla (az egyik barátja, aki valószínűen Baják Béla lehetett – T. J.) kikottyantotta, hogy egy Sprencz nevű tanító udvarolt előttem Katicának. […] Nagy vihar dúlt szívemben.”

Ki volt ez a Sprencz nevű tanító, aki ott lakozott Katica szívében? Erre a válasz a tanítókör jegyzőkönyveiben található meg. Sprencz Gyula devecseri segédtanító neve először a tanítókör 1881. május 19-i jegyzőkönyvében szerepel: jelen van a „nagysomlyóvidéki r. k. tanítóegylet Devecserben tartott értekezletén”. Ugyancsak szerepel az október 13-i, majd az 1882. május 30-i jegyzőkönyvben. Ez utóbbiban olvasható, hogy az őszi ülésen előadást fog tartani. Ez viszont elmaradt, mert ekkora már a sárvári r. k. elemi népiskolában kapott állást. Ez a devecseri egy év bizonyára elegendő volt ahhoz, hogy valamilyen minőségű kapcsolat kialakuljon közöttük, és ha átmenetileg szünetelt is ez, de nem maradt elfeledve. Ennek bizonyítéka, hogy amikor Katica a szőlősgyöröki Csutorás Lujza levelét nem mutatta meg Gárdonyinak, a kapcsolat végzetessé vált: Katica visszaadta a kötetnyi hozzá írott verset, amelyet Gárdonyi elégetett. Gárdonyi július 9-i, híressé vált naplóbejegyzése egész életére szólóan meghatározta érzelmi világát a szerelemhez, a nőkhöz való viszonyát, s azoknak a szépirodalmi prozódiáinak a világát is, amely tükörképe volt és lett önmagának: „Ez volt az egyetlen, igazán lelki szerelmem. Nem is lesz több, tudom.” (1883. július 9.)[30]

Gárdonyit annyira megviselte a szakítás, hogy álláspályázatokat ír, de nem fogadták Dióson, Kőszegen és a közeli Iszkázon sem. A világtól való menekülni akarására utal az, hogy szerzetes akar lenni. A jelentkező levelet plébánosa, Supka Márton fogalmazta meg, s kitűnő minősítést írt róla. Részlet e levélből: „Ziegler Géza egy szép sikerrel képzett hivatásos kat. tanító, jeles orgonista és éneklész, ritka becsületessége és nem köznapi lelki tehetséggel megáldott, komoly, mondhatnám magába vonuló ifjú, ki eddigi magaviseletével is bármelyik szerzetnek becsületére válnék, őtet, mint mondani szoktuk, az Isten is szerzetesnek teremtette. Ez Ziegler Gézának szellemi élethű photografiája.” A pozsonyi provinciális válaszul azt írta, hogy „A szerzetesi pályáról elkésett, de ha hivatást érez magában, laikus fráternek beveszem…”[31]

Így aztán Devecserben maradt, s elkezdte az 1883–84-es tanévet. Amikor decemberben Katica (édesanyja kíséretében) azt kérte tőle, hogy cseréljen állást a leendő vőlegényével, Sprencz Gyulával (hogy ő visszajöhessen Devecserbe), Gárdonyi megadóan
beleegyezett ebbe.[32] December 26-i időponttal felmondta itteni kinevezését, és január 20-tól már a sárvári iskolában tanított.[33] (Talán érdekes lehet Sárvár kapcsán ennek a korabeli segédtanítói álláspályázatnak szó szerinti idézete, sok mindent elárul az akkori viszonyokról: „Sárvárott [Vasmegye, vasúti-, távirda- és póstaállomás] a róm. kath. fi-népiskolánál egyik segédtanítói állomásra pályázat nyittatik. Teendők: az elöirt tanrend szerint a mindennapi és ismétlő iskolában tanitani, és a kántori teendőkben segédkezni ; miért is csak okleveles és a kántori teendőken kellően jártas tanitók pályázhatnak. Fizetés : közös szoba fütéssel és tisztogatással ; reggeli, ebéd és vacsora a főtanitó asztalánál ; végre évenként 200 [kétszáz] forint. A szükséges mellékletekkel fölszerelt kérvények folyó augusztus 17-ig bezárólag főtiszt. Köberl János, plébános és iskolaszéki elnök urhoz benyujtandok. Sárvárott, 1882. évi augusztus hó 6-án. A róm kath. iskolaszék.”[34] − a szerk. megj.)

*

Gárdonyi devecseri, alig több mint egy év alatti működését a szépirodalmi munkára történő felkészülés, a műfajok közötti tájékozódás, az anyaggyűjtés, a primer élmények befogadása, saját érzelmei megtapasztalása, szellemi erőgyűjtése és jövőképe kialakulása időszakának tekinthetjük. Mindössze néhány kisebb-nagyobb elbeszélés az, amit ekkortól számon tarthatunk (Zolika orra, A zászló átmarad, Zivatar pékéknél stb.), amelyek azonban élete oeuvre-jében jelentéktelennek tűnnek. Sokkal fontosabb annak az ambíciójának a tudatos kibontakozása, amely az íróvá érés felé vezette. A rendszeresnek tekinthető „írásgyakorlás” Devecserben előiskolája volt annak, hogy előbb-utóbb rátaláljon saját egyéni írói stílusára, szókincsanyagára, szövegei dramaturgiai megkomponálására. Az a sok (és sokk-) hatás, amely itt érte, élete végéig elkísérte: ezek motívumai ott vannak elbeszéléseiben, novelláiban, regényeiben, és ott vannak magánélete sorsfordulóiban is.

*

Az immár várossá és ismét járási székhellyé lett Devecser hűen őrködik Gárdonyi itteni örökségén. Az évtizedek során kialakították és megerősítették azokat a kultuszjellegű programokat, amelyek évenként vissza-visszatérő ünnepet jelentenek a diákoknak és a felnőtteknek egyaránt. Néhány ezek közül: Diákok országjáró kirándulása a Gárdonyi-emlékhelyekhez; Gárdonyi-kiállítások; Gárdonyi mesemondó verseny; Gárdonyi-színművek előadása; Koszorúzások Gárdonyi-évfordulókon; Iskolai megemlékező (Gárdonyi-) névadó ünnepség és programok; Gárdonyihoz (is) kapcsolódó neveléstörténeti konferenciák rendezése, A tanulók számára Gárdonyihoz, műveihez kapcsolódó pályázatok.

1936-ban avatták fel az iskola falán Vörös János szobrászművész Gárdonyira emlékező bronz reliefjét „Ebben az iskolában tanított Gárdonyi Géza tanító 1882-1883” felirattal. A helyi általános iskola 1955-ben felvette a Gárdonyi Géza nevet. 1973-ban a vár parkjában Gárdonyi-mellszobrot avattak. (Konyarcsik János szobrászművész alkotása, amelyet a 150. évfordulón helyeztek át a kisiskola mellé.) 2002. december 7-én a plébániatemplom bejáratánál a Fel nagy örömre… emlékére Gárdonyit és a szöveges kottát ábrázoló bronz reliefet avattak. Több képzőművész (Simon M. Veronika, Kovács József, Trombitás Veronika alkotásai) Gárdonyi-portréját őrzik a város intézményei. Két, Gárdonyival kapcsolatos művet jelentettek meg: Váth János Gárdonyi életrajza (1929) reprintjét 1997-ben és Czeidli József Gárdonyi Géza és Devecser (2010) című kötetét.

A Gárdonyi Géza Emlékház előtti szobor Agárdon (Fotó: Kasza Ágnes)

Devecseri iskolások írásai Gárdonyi Gézáról

Marton Ivett: Miért szeretem Gárdonyi Gézát?

Gárdonyi Géza (1863–1922) regény- és novellaíró a kisember sorsa iránt mélyen érdeklődő irodalmár, akinek a művei mindmáig közkedveltek a fiatalok és a felnőttek körében. Az én falum (1898) című novelláskötetében megelevenednek a korabeli falu hétköznapjai, az Egri csillagok (1901) és A láthatatlan ember (1902) című történelmi regényei pedig a hazaszeretet szép megnyilvánulásai. 1882. szeptember 5-től 1883. december 26-ig Devecserben tanított. Itt szerzett élményeiből táplálkozik A zászló átmarad című novellája, és itt írta a Zolika orra című regényét. A Fel nagy örömre… kezdetű egyházi ének szövege is az ő nevéhez fűződik. Novelláiban az egyszerű észjárású, tiszta erkölcsű embereket jeleníti meg nagy szeretettel, őszinte melegséggel. Azt az életformát eleveníti meg az utókor számára, ami ma már teljességgel ismeretlen az emberek számára. A föld szeretete, a családi összetartás, a megélhetésért folytatott napi küzdelem, az emberek egymáshoz való pozitív viszonyulása napjainkban sajnos nagyrészt már a múlté. Előtérbe került az egyéni érvényesülés, a jólét utáni vágy, melyet nem kísér tettvágy, helyébe a tudás alábecsülése költözött, a tartalom nélküli csillogás értékelése. Nem tudunk gyönyörködni egy-egy virág szépségében, nem tudjuk megragadni a pillanat varázsát, mert nem ismerjük azt a titkot, amelyet Gárdonyi tanított annak idején. Nem tanultuk meg, hogy az „emberi arc szent”, melyet nem lehet megütni, nem ismerjük már azt a törvényt, hogy a tanítónk, tanárunk tulajdonképpen „lámpás”, aki jóra és a világ megismerésére tanít bennünket, s ezért fokozatosan kivesznek belőlünk azok az értékek, amik az embert emberré teszik. Nem mondom, hogy én tökéletes diák vagyok, de elszorul a szívem, ha látom és hallom, hogyan viselkednek mai gyerektársaim a felnőttekkel, tanáraikkal. Nekik szeretném ajánlani Gárdonyi Géza novelláit, hogy megismerjék az örök igazságot, az erkölcsi tisztaságot, a józan emberi ész törvényeit.

Oláh Kinga: A legkedvesebb Gárdonyi-könyvem

Gárdonyi Géza legismertebb remekműve az Egri csillagok című regénye. A 6. osztályban kötelező olvasmányunk volt, elolvastam, s nagyon megtetszett. Az író a török hódoltság szomorú éveit eleveníti meg mozgalmas képekben, mély humanizmussal. Bár sok romantikus, kitalált elem van a műben, korfestése hiteles. Gárdonyi Géza komoly kutatómunkát végzett műve megírása előtt, s nagyon sok valóságos történelmi személy jelenik meg a cselekményben. Bornemissza Gergely életútját, Cecey Évához fűződő szerelmi viszonyát bontakoztatja ki a gyerekkoruktól az életpálya csúcsát jelentő egri győzelemig. Ez a mű alkalmat ad az írónak arra, hogy emléket állítson a törökkel küzdő, hazájukért életüket áldozó magyar vitézeknek. Ezen kívül a tulajdonképpeni alapkérdése: hogyan alakul, változik a visszahúzódó, passzív ember a történelmi események sodrában. Ez a kérdés mindig is foglalkoztatta az irodalmárokat, épp úgy, mint az egyszerű embereket. Vajon van-e beleszólásunk saját életünk alakulásába, vagy tőlünk független, magasabb rendű politika résztvevői vagyunk? A magyarság története tele van hősies és kevésbé diadalmas eseményekkel. A tatárjárás, a török hódoltság, a világháborúk, a belviszályok mind-mind megedzették a szegény emberek erejét. De vajon milyen szerepük volt az események alakításában: résztvevői vagy csak elszenvedői voltak a történéseknek? Erre a kérdésre is választ találunk a Gárdonyi-regényben. Bornemissza Gergely, a szegény jobbágyfiú hazaszeretetével, hősiességével nem csupán báb a történelmi folyamatban, hanem cselekvő részese annak, s így lesz egyike az „egri csillagoknak”, akiknek a tette mindmáig elévülhetetlen marad a magyarság sorsának alakulásában.

Nagy-Ádám Patrik: Élményeim egy Gárdonyi-versenyen

Minden tanév októberében megrendezzük iskolánk névadója tiszteletére a Gárdonyi-napot, amelyen hagyományos programelem a Gárdonyi-szobor megkoszorúzása egy kis emlékműsor keretében, az első osztályosok felavatása iskolai jelvény adományozásával, valamint az esti, szülőknek szervezett Gárdonyi-gála. A délelőtti rendezvények elsősorban ismeretszerzésre, játékosságra épülnek, s a leggyakoribb témák: Gárdonyi Géza devecseri élményei, életútja, személyisége. Különböző tevékenységekkel elevenítjük fel a nagy író életútját. Ilyenek például: Gárdonyi-emlékhelyek felkeresése Devecserben; Gárdonyi-totó kitöltése internetes, illetve könyvtári kutatómunkával; Gárdonyi mesemondó verseny; Gárdonyi-színdarabok bemutatása; Az Egri csillagok filmváltozatásnak levetítése; Gárdonyi-művek illusztrációjának elkészítése; Gárdonyi-kiállítás rendezése; Gárdonyi-korabeli iskolai tárgyak bemutatása. Mindezek a programok évről évre sok élményt jelentenek számomra, mindig újabb és újabb ismeretekkel bővítik meglévő tudásomat az íróról.

Molnár Regina: A legkedvesebb Gárdonyi-könyvem

Gárdonyi Géza (1863–1922) a legkedvesebb regényének A láthatatlan ember című művét tartotta, s számomra is kedves olvasmányaim egyike. A műben Attila hun király kora kel életre. Az Előszóban a főszereplő szavait olvashatjuk: „Hát, én volnék az, Zéta. S bizony mondom: nem ismer engem senki… Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.” Tulajdonképpen Zétában, a kis rabszolgafiúban a bölcselkedő, pesszimizmusra hajlamos kamasz Gárdonyi rejtőzik. A regényben a hunok győzelmét bizonygatja a fejlett kereskedelemmel és kézműiparral rendelkező, műveltebb Keletrómai Birodalom, valamint a hatalmas hadászati erőt képviselő Nyugatrómai Birodalom fölött. Szívvel-lélekkel a hunok mellett foglal állást. Emberi romlatlanságukat, becsületességüket dicséri, s ezt vési az olvasó emlékezetébe szépen kimunkált jeleneteivel és jellemeivel. A hunoknál nincs adó, ott nem zsákmányolják ki az embereket, nem száll apáról fiúra a hatalom, hanem mindenkinek magának kell bebizonyítania alkalmasságát a tisztségekre. Gárdonyi egy romlatlan, idilli világot dicsőít, amely, ha nem is felel meg tökéletesen a történelmi valóságnak, mindenképpen gondolkodásra készteti az olvasót. Bár történelmi tények nem bizonyítják a hun-magyar rokonságot, az író Átilla (Attila) fatányéros-fakupás egyszerűségének, jellemének megrajzolásával egy igazi népvezér alakját állítja példaképnek. Számomra érdekes volt annak a letűnt világnak az ábrázolása, amelyről a mai történelemkönyvek már csak alig tesznek említést. Az „Isten ostorának” nevezett hun király, akinek maga Isten adott kardot, akitől rettegett egész Európa, akit – a monda szerint hármas koporsóban temettek a Tiszába – megjelenik mondavilágunkban is, de emberi arcáról ebben a regényben kaphatunk elképzelhető képet. Zéta, a rabszolgafiú sorsán keresztül pedig betekintést nyerhetünk abba a történelmi korba, ahol a rabszolgaság elfogadott volt. A mű nyelvezete egyszerű és természetes, könnyű és olvasmányos, mindenkinek csak ajánlani tudom.

Oláh Barbara: Miért jó a Gárdonyi iskolába járni?

11 éves koromig Kelet-Magyarországon, Hajdú-Bihar megyében éltem családommal. 5. osztályos voltam, amikor ikertestvéremmel és anyuékkal Devecserbe költöztünk. A helyi Gárdonyi Géza Általános Iskolába írattak be bennünket. Eleinte némi idegenkedéssel tekintettünk az új körülményekre, de aztán a szép, közelmúltban felújított iskolaépület, a barátságos diáktársak, a segítőkész pedagógusok megkönnyítették beilleszkedésünket. Nem állítom, hogy az új osztályközösségben mindenkivel egyformán jóban vagyunk, de mindjárt kialakult két barátságos, jól tanuló lánnyal egy olyan szoros kötődés, ami már igazi barátságnak nevezhető. „Négyes fogatunk” jóban-rosszban együtt van, segítünk egymásnak a tanulásban, s együtt tart minket egy közös érdeklődési kör is: a lovak szeretete, a lovak világa. Szeretünk olvasni, főként a lovakról és más állatokról. Ez a barátság egy olyan megtartó erőt jelent számunkra, hogy amikor felvetődött az év elején, hogy szüleink átiratnak minket egy hatosztályos gimnáziumba, mi elleneztük a legjobban az iskolaváltást. Járunk zeneiskolai foglalkozásokra, s egyre több tanulmányi versenyen bizonyíthatjuk, mérhetjük össze tudásunkat. Voltunk nyelvi versenyen, szavalóversenyen, s elégedetten tapasztaltuk, hogy nem vagyunk lemaradva sem tudásban, sem képességek terén a többi, környéki „kiemelt” iskolától. Ösztöndíjat is kapunk év végén tanulmányi előmenetelünkért, szorgalmunkért, közösségi munkánkért. Az iskolatársak körében néha persze vannak konfliktusaink, amelyeket az irigység idéz elő, de mi már éretten felül tudunk emelkedni ezeken a buktatókon, s megpróbáljuk a helyzetek jó oldalát nézni, s minél többet tenni az új közösségünkért.

A láthatatlan ember című Gárdonyi Géza regény spanyol változatának címlapja

Felhasznált források

A Devecseri Római Katolikus Tanítókör jegyzőkönyvei 1875-1943.

Bándi László: Történeti emlékek Veszprém megyében. Veszprém: Veszprém Megye Tanácsa és a Hazafias Népfront Veszprém megyei Bizottsága, 1980.

Brassai Zoltán: Gárdonyi Géza. Veszprém: Művészetek Háza, 2003.

Czeidli József: Gárdonyi Géza és Devecser. Devecser: Gárdonyi Géza Közös Fenntar-tású Általános Iskola és Óvoda, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, 2010.

Gárdonyi Géza: A lámpás. Bp.: Fekete Sas Kiadó, 2000.

Gárdonyi Géza: Az én falum. Bp.: Szent István Társulat, 2005.

Gárdonyi József: Az élő Gárdonyi. Bp.: Kairosz Kiadó, 2008.

Harmath István-Katsányi Sándor: Veszprém megye irodalmi hagyományai. Veszprém: Veszprém megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya, 1984.

Ila Bálint-Kovacsics József: Veszprém megye helytörténeti lexikona. Bp.: Akadémiai Kiadó, 1964.

Lipp Tamás: Így élt Gárdonyi Géza. Bp.: Móra Ferenc Könyvkiadó, 1989.

Pfeiffer János: A veszprémi egyházmegye történelmi névtára (1630-1950). München: Görres Gesellschaft, 1987.

Tilhof Endre: Devecseri életrajzi lexikon. Devecser: Devecser Város Önkormányzata, Városi Könyvtár, 2007.

Tóth Tibor (összeáll.): Gárdonyitól Gárdonyiról. Bp.: Tankönyvkiadó, 1990.

Váth János: Gárdonyi Géza életrajza. Szombathely: Dunántúli Tanítók Lapja, 1929.; Reprint: Devecser: Devecseri Kastélykönyvtár, 1997.

Veress D. Csaba: Devecser évszázadai. Devecser: Devecser Nagyközség Önkormányzata, 1996.

Z. Szalai Sándor: Gárdonyi nagy útja. Bp.: Kairosz Kiadó, 2013.

Vissza a tartalomjegyzékhez