Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Sáráné Lukátsy Sarolta: A kultúraközvetítés színterei és szereplői

Nyomtatási nézet

Érdekes témával rukkolt elő a Szegedi Tudományegyetem JGYPK Felnőttképzési Intézete 2011. október 12-én Szegeden. Az általuk szervezett szakmai nap házigazdái, Barátné Hajdu Ágnes főiskolai tanár és Cs. Bogyó Katalin könyvtárostanár, szakvezető segítségével az előadók több oldalról világították meg a kultúraközvetítés helyszíneinek fontosságát és ebben a szegedi Felnőttképzési Intézet szerepét.

T. Molnár Gizella intézetvezető főiskolai tanár köszöntő szavai után Szabó Irma, a NEFMI Közművelődési Főosztályának közigazgatási tanácsadója  beszélt a közművelődés társadalomban betöltött szerepéről. A kulturális ágazatnak kell biztosítani a jogszabályokat, a közösségi intézményeket és az önművelés feltételrendszerét, de a középpontban az ember, az önfejlesztő tevékenység, a világot tudatosan formáló egyén áll. A boldogulás mindenki számára adott lehetőség, de élni kell a kultúrához való jogunkkal, tisztában kell lennünk azzal, hogy miért vagyunk a világon. A pozitív életminőség eléréséhez meg kell szerezni a kultúrában való jártasságot, az intézményrendszer pedig az értékeket, mintákat közvetíti. Csak így juthat az egyén a sikerességhez, a versenyképességhez, az igényes célok kitűzéséhez. Fölidézte Durkó Mátyás szavait az emberi szükségletek hierarchiájáról, melyet József Attila verse  foglal össze a legtömörebben: „Ehess, ihass, ölelhess, alhass!” Ezen túl azonban fontos az életbiztonság, az önmegvalósítás és a tudás, de az is igaz, hogy a létbizonytalanságban nincs művelődés, az éhes ember nem vehető rá az egész életen át tartó tanulásra. Éppen ezért nagy szükség van a közművelődés színtereire, az alkotó közösségekre, melyeknek rendezvényeire csak a Dél-Alföldön 1,2 milliárd forintot fordított a minisztérium, és 71 millió látogatót sikerült megszólítania 2010-ben. Kiemelte a könyvtárakat, melyek a közösség szellemiségét őrzik, a művészeket, akik a közösség lelkületét táplálják és a múzeumokat, melyek az értékeket gyűjtik.

Sum István, a SZTÁV Felnőttképző Zrt. vezérigazgatója a professzionális középfokú műszaki szakképzésről tartott tájékoztatót. Elmondta, hogy a piaci finanszírozású szakképzésből nagyon kevés részt vállal az állam, de igen bonyolult szabályozásnak kell eleget tenni, és a vizsgarendszert is gyakran változtatják. Pedig a szakképzés a vállalatoknak is, az egyénnek is érdeke: tavaly közel 138 ezer fő vizsgázott náluk OKJ-s és egyéb tanfolyamok zárásaként.

A következőkben a kultúraközvetítés szereplői szólaltak meg: Oporné Fodor Mária, a budapesti Veres Pálné Gimnázium igazgatója megemlékezett az iskola volt tanáráról, az igazi könyvtárostanárról, Ugrin Mártáról, aki nemcsak a szakmai elvárásoknak tett eleget maximálisan, pedagógiai tevékenysége is példaértékű volt. Mindenről lehetett vele beszélgetni, a lelki gondoktól a legegyszerűbb, hétköznapi vásárlásokig mindenhez értékes tanácsokkal szolgált, és a könyvtári szakóráknál is fantasztikus összjátékkal vezette a szaktanárokat. Megállapította, hogy a könyvtár különleges színtér, a jó könyvtáros el tudja varázsolni a gyerekeket, egyaránt nevel és oktat, nagy szerepe van a tehetséggondozásban és a felzárkóztatásban.

Erre rímelt Hock Zsuzsának, az intézmény jelenlegi könyvtárostanárának gondolatmenete. Szellemes ikonok segítségével idézte fel a könyvtárostanár kompetenciáit, melyekbe beletartozik a kommunikáció, az együttműködés és a problémamegoldás képességei is. Példákon keresztül mutatta be, miért van szükség a jó beszéd- és íráskészségre, a digitális eszközök használatán és az információk kezelésén túl a befogadásra és a nyitottságra. Külön kiemelte az empatikus képességet – szép magyar szóval a „körbeölelést” – , mely segít elfogadni a szociálisan heterogén környezetből érkezők más-más identitását. A jó könyvtárosnak fontos a rend és a rendszer szeretetén túl a kreativitás és a megfelelő módszertani kultúra, de nem hanyagolható el a kollégákkal való jó kapcsolat és a jó döntések meghozatala sem.

A szakmai nap második felében Barátné Hajdu Ágnes a könyvtárpedagógia-tanárképzés célkitűzéseiről és törekvéseiről beszélt, s ecsetelte a nemrég indult MA képzés második tanárszak akkreditációjának buktatóit. Hangsúlyozta, hogy ez a régóta létező munkakör komoly nehézségekkel küzd, a területen sok a szakképzetlen ember. Fontosnak tartotta, hogy ez első szakként is fölvehető legyen, mert tudatosan kell készülni a pályára, éppen ezért szükséges az elkötelezett, igényes oktatás.

Az elméleti alapvetést a gyakorlat bemutatásával folytatta Cs. Bogyó Katalin, aki az önálló könyvtárhasználati bemutató órák mellett tette le a voksát. Képekkel illusztrálta a gyakorlati oktatás helyszínét, a Juhász Gyula Gyakorló Általános Iskola mintegy 35 ezer kötetes könyvtárát, ahol a lényeg a kreativitás, az élményszerzés és az indirekt tanári irányítás. Kiemelte a portfólió fontosságát, amelynek tartalmaznia kell a tanítási gyakorlat vázlatát, a felhasznált könyvtári eszközöket, valamint a tanári hitvallást, esszét a tanári kompetenciáról. A gyakorlatokat mindig közös szeminárium követi, ahol megvitatják a felmerülő problémákat.

A tanácskozást végül a frissen vagy 1-2 éve végzett volt tanítványok kerekasztal-beszélgetése zárta, amelyen megállapították, hogy a könyvtáros személyisége a legfontosabb, bármelyik területen dolgozzék is. A résztvevők – községi könyvtárostól az általános iskolai könyvtárostanárig és a megyei könyvtárigazgatóig egyaránt – hangsúlyozták a lelki-szellemi szabadságot, az együttgondolkodást, a nyitottságot és a vidámságot, a közösségépítést és a sokszínűséget. Mindannyian egyértelműen azt vallották, hogy megtalálták a hivatásukat, és örömforrást jelent számukra – képekkel is bizonyítottan – a könyvtári munka.

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: