PALLOS ZSUZSANNA: A KÖNYVTÁRÉPÍTÉSZET ÉVSZÁZADAI

Nyomtatási nézet

2. RÉSZ

Pallos Zsuzsanna drs. főkönyvtáros, Oktatási Hivatal Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Budapest

Tartalmi összefoglaló

A könyvtárépítészetet tárgyaló tanulmányunk első részében meghatároztuk a könyvtárépítészet fontos, specifikus kérdéseit. Kísérlete tettünk továbbá arra, hogy a könyvtárépítészet fejlődéstörténetén keresztül bemutassuk, hogyan változik az emberiség kapcsolata az írott szóhoz, milyen általános és egyedi megoldásokat találtak a felmerülő problémákra. Az első rész a középkorig, európai, ázsiai és indiai példákon tárgyalta a témát. A második részben folytatjuk ezt a történeti áttekintést, hogy a folyamatos változásokat végigkövetve elérkezzünk napjaink jellemzőihez és ki­hí­vá­sai­hoz.

Az európai reneszánsz és különösen a barokk korszakban már egyre jobban megjelenik az az igény, hogy tulajdonosaik ne csak birtokolják és használják a könyveket, hanem a reprezentatív kiállítású gyűjteményeket gyönyörű épületekben helyezzék el, növelve ezzel tekintélyüket, társadalmi presztízsüket. A legjobban talán a spanyol Escorial palota könyvtárában érhető mindez tetten, amelyről később még bővebben is szót ejtünk.

A pergamen végleges lecserélése papírral és a könyvnyomtatás elterjedése átalakulást hozott a könyvgyűjtési szokásokban. Ezáltal változás ment végbe a könyvtárszobák, a könyvtárépületek építészeti stílusában is, bár a könyvtárak tervezése és felszereltsége még nem változott meg számottevő módon.[1] Kezdetben az olvasópultok és a láncolás gyakorlata is megmaradt. A könyvek számának gyarapodásával azonban helyhiány lépett fel. Ezt a problémát úgy próbálták megoldani, hogy polcokat – rendszerint kettőt – illesztettek az olvasópult fölé, így több kis fülke (alkóv, beugró) jött létre, ahol nagyobb mennyiségű könyvet helyezhettek el, azokhoz könnyű volt hozzáférni, és továbbra is le lehetett ülni. Az egyes fülkék önálló, kis gyűjtemények is lehettek, egyfajta könyvtár a könyvtárban.[2] Angliában, korai példaként a Canterbury Katedrálisban (kb. 1260) található ilyen, de a típus népszerűsége inkább a késő középkorra jellemző.[3] Oxford és Cambridge egyetemein vált általánossá, majd a XV. századra széles körben elterjedt ez a típus.[4] Hereford katedráliskönyvtárában is fennmaradt, a könyvláncolás gyakorlatával együtt, Franciaországban pedig a roueni (1477–1479) és a noyoni katedrális (1507) könyvtára képviseli ezt az elrendezést. Noyon katedrális-könyvtárának külön érdekessége, hogy a templomon kívül, egy közelítőleg 22 méteres (72 láb), részben favázas, külön épületet kapott.[5]

Noyon katedrálisának könyvtára Franciaországban. Poschadel, Pierre (2018): Cathédrale Notre-Dame, bibliothèque du chapitre – voir le titre du fichier. https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Noyon_(60),_cath%C3%A9drale_Notre-Dame,_biblioth%C3%A8que_du_chapitre,_fa%C3%A7ade_principale_sud-est_2.jpg

Az itáliai reneszánsz könyvtárai

A XV–XVI. századi itáliai reneszánsz épületei páratlan szerepet játszottak az európai építészet történetében. Fontosságuk abból a tényből fakad, hogy az itt kialakult építészeti típusok, formák és a belső elrendezés alapozták meg az európai fejlődést, és hatásuk gyakorlatilag a XIX. századig tartott.[6] A reneszánsz újításával jelent meg a hajókra és folyosókra osztás gyakorlata, de csak azért, hogy kiemelje a különbséget az olvasópultok területe és a középső folyosó közt.[7] Az első jó példa erre a típusra a Michelozzo[8] tervei alapján épített, háromhajós, bazilika alaprajzú könyvtár a firenzei San Marco kolostorban. Ez a könyvtár rendkívül fontos szerepet játszott a firenzei szellemi életben abban az időben, amikor a város a humanizmus legelső központjává fejlődött.[9] Az 1436-ban alapított Szent Márk Domonkos-rendi monostor a XII. századi Vallombrosa-monostor helyén épült. Falait XV. századi híres festők, köztük Fra Angelico[10] és Fra Bartolomeo[11] freskói díszítik. A kolostor első emeletén helyezték el a könyvtárat, amelyet Európa első nyilvános könyvtárának tartanak.[12] Egy kőboltozatos, háromhajós elegáns csarnokból áll, amelynek falait eredetileg kékeszöldre festették.[13] A középső hajó végig dongaboltozatos, míg az oldalhajókat keresztboltívekkel látták el. A teremben a kétoldalt felsorakozó templomi fapadok és a középső hajót jelző oszlopok elrendezése tipikus és igen népszerű a XV. század végének itáliai könyvtáraiban.[14] A gyűjteményt megnyitották a köz előtt, de domonkos rendház könyvtára maradt.

A Bibliotheca Malatestiana belső tere. Boschetti marco65 (2016): Sala del Nuti – Biblioteca Malatestiana – Cesena https://it.wikipedia.org/wiki/Biblioteca_Malatestiana#/media/File:Sala_del_Nuti_6.jpg

Az első közkönyvtárnak Cesena város gyűjteményét szokás tekinteni, mely az uralkodó, a város és a ferencesek összefogásával jött létre. A könyvtár nevét alapítójáról és mecénásáról Domenico Malatesta Novellóról (1418–465),[15] Cesena uráról kapta. A Biblioteca Malatestiana 1447 és 1452 között épült, s 1454-ben nyitotta meg kapuit. Az utolsó olyan könyvtár, amelyet közvetlen a könyvnyomtatás feltalálása előtt alapítottak, és amely megtestesítője egy igazi humanista könyvtár koncepciójának is.[16] A gyűjtemény alapjait a fejedelmi könyvtár és a ferencesek gyűjteménye vetette meg. Az épület, a bútorok és a kéziratgyűjtemény bibliográfiai és szellemi egységet alkot, ma is kiemelkedően értékes, hiszen ez az egész világon az egyetlen épen fennmaradt XV. századi gyűjtemény. Ma a könyvtárban 343 értékes kódex és több mint 3600.000 kötetet található, s a könyvek egy része még az eredeti XV. századi lánccal rögzítették az olvasópadhoz.[17] Az épület Leon Battista Alberti[18] egyik tanítványának, a Fanóból származó Matteo Nuti (Matteo Nuti, Matteo Nuzi vagy Matteo da Fano)[19] tervei alapján épült, külső és belső díszítésében számos reneszánsz alkotó vett részt.

A könyvtár a ferences monostor keleti oldalán helyezkedik el, és szerzetesek felügyeletével, irányításával működik. Az épület hosszúkás, téglalap alakú (40,5m × 10,4m), a belső csarnokát két sorban 11 márványoszlop osztja három hajóra a „tre navate con volta” (három boltozatos hajó) formula szerint. Ez az elrendezés a tér befedésére összpontosít: a rövidebb oldalhajókat két, egymást keresztező boltozattal fedték, míg a magasabb középső hajót dongaboltozat íveli át. Csak az oldalhajókat látták el bútorzattal, mind a két oldalon 28 olvasópolc sorakozik a hosszanti oldalak mentén. A fény 44 velencei stílusú ablakon keresztül áradt be, vizuálisan növelve a belső teret. Az építész fehér mészkövet használt, hogy evvel is növelje a fény erejét, hogy be lehessen világítani vele még egy ekkora, az egész város közösségét kiszolgálni hivatott csarnokot is.[20]

Az Escorial palota könyvtárterme. Svensson, Xauxa Håkan (2003): Biblioteca del monasterio de San Lorenzo de El Escorial. https://commons.wikimedia.org/wiki/File:EscorialBiblioteca.jpg

Más könyvtárak galériát alkalmaztak, hogy a gyűjteményt, az ülőhelyeket, illetve az íráshoz szükséges területet egy térben lehessen elhelyezni. Ezek a könyvtárak magas, jó beosztású galériákkal rendelkeztek. A reneszánsz könyvtárak épülete, belső díszítése a könyveket és az olvasást ünnepelte.[21] A könyvek széles választékából összeállított gazdag könyvtárak kialakítására már nemcsak az egyházi és világi fejedelmek, hanem a vagyonos emberek is törekedtek (az egyik leghíresebb az augsburgi Fugger család volt). A társadalmi presztízst a gyűjteménynek éppúgy képviselnie kellett, mint az épületnek. Jó példa erre a Velencei Köztársaság híres könyvtára, a Biblioteca Marciana (több néven is ismert: Biblioteca di San Marco, Libreria Sansoviniana, ma Biblioteca nazionale Marciana), melyet a Szent Márk téren a dózsepalotával szemben építettek föl (1537–1588), és belső tereinek díszítését művészek több nemzedéke végezte el. A gyűjtemény alapját Bessarion (1403–1472) bíboros nagylelkű adománya képezi. A bizánci humanista tudós 1468-ban 482 görög és 264 latin kódexet adományozott a Köztársaságnak azzal a megkötéssel, hogy a műveket közkönyvtárban kell a nyilvánosság számára elérhetővé tenni. [22]

Az Escorial könyvtára

A reprezentációs igény legjobban talán a barokk jellegzetes könyvtártípusában, a teremkönyvtárakban jelenik meg. A barokk könyvtárak és a könyvek – a polcokon, gerincükkel kifelé álló – elrendezésének a mintája a spanyol Escorial palota későreneszánsz – barokk könyvtára lett. A palota építésével II. Fülöp (1556–1598) Juan de Toledo és annak halála után Juan de Herrera neves építészeket bízta meg, a munkálatok 1563 és 1584 között folytak. A könyvtárat is tartalmazó nyugati rész Serliana-homlokzata[23] – a spanyol egyetemi könyvtárak mintáját követve – emelkedő ki.[24] A könyvtár számára Herrara 12 méter széles és hozzá illő belmagasságú termet tervezett, melyet dongaboltozattal koronázott meg. A belső tér elrendezését az határozta meg, hogy a könyveket nem olvasópultokon, hanem a falak mentén elhelyezett, akár a mennyezetig futó vízszintes polcokra (repositorium) állítva helyezte el. A könyvespolcok, a festmények és freskók kompozíciós egységet képeztek.[25] A termet tizenkét hatalmas ablak világította meg: 5 keleti és 7 nyugati tájolással, kiegészítve 5, kisebb sorba rendezett világítótesttel.[26] A falak mentén futó polcok révén a nagy belmagassággal rendelkező, látványos terem közepe felszabadult, ami lehetővé tette a könyvek mellett a ritkaságok, drágaságok reprezentatív kiállítását, a király föld- és éggömbjenek elhelyezését is. A könyvtáros, Montanus[27] szokatlan módon rendezte el az állományt: először nyelvek szerint csoportosította a könyveket, majd szétválasztotta a kéziratokat és a nyomtatványokat, végül az egészet 64 tárgy szerint felosztott csoportba sorolta.[28]

A teremkönyvtárakban a megnőtt használói igényekhez igazodva újra egy térben egyesül a könyv, a könyvtáros és az olvasó területe.[29] Az egyre kevesebb férőhely miatt fokozatosan a galériás, karzatos rendszer terjedt el (például Bibliotheca Augusta, Wolfenbüttel). A falak melletti magas szekrényekből hágcsó használatával kellett levenni a könyveket, ami nehézkessé tette a könyvek kezelését, ezen kívül a feljárók, létrák használata is kényelmetlen és veszélyes. A könyvszekrények sem állhattak szabadon, ezért nehéz takarítani.[30]

A Herzog August Bibliothek

Az Escorial mellett az egyik legismertebb barokk könyvtár és ugyanakkor a világ első kupolás könyvtára a brunswicki Herzog August Bibliothek.[31] Brunswick egymást követő hercegei patronálták e könyvtárat. A legfontosabb közülük az ifjabb Ágost herceg (1579–1666) volt, aki halálakor több mint 35.000 kötetet hagyott a könyvtáralapításra. Gottfried Wilhelm Leibniz,[32] matematikus és filozófus töltötte be sok más feladata mellett a könyvtáros tisztjét.[33] Épületét Hermann Korb (1656–1735)[34] tervezte, aki már az ácsmesterségbeli tudására jórészt önképzéssel tett szert, de olyan tehetséges volt, hogy munkái révén a hercegség főépítésze lett 1704-ben. Korb, mint a legtöbb művét, a könyvtárat is valószínűleg fából építette. Az innovációkban gazdag terveken jól látható, hogy az olvasó egy tornyon keresztül lépett be az épületbe. A torony egy lépcsőt is tartalmazott a felső szint megközelítéséhez. A központi olvasóterem formáját nem kerekre, hanem oválisra tervezte. Magas, ívelt, ún. clerestory ablakokat használt.[35] Ez egy nagy vagy egy sor kis ablakot jelent a szerkezet tetején, általában a tetővonalon, vagy annak közelében. Az oldalfalakat így nem törik meg ablakok, a nagy épület belső terének megvilágítása mégis kiváló.[36] A könyvek nagy részét így a falak mentén, rögzített, fehérre festett könyvespolcokon tudták elhelyezni. Az ablakok alatti hatalmas, üres falak elrejtették a festett mintával díszített kupolát. Az épületet azonban később mégsem tartották építészetileg teljesen kielégítőnek, ezért 1886-ban lebontották, s így a XVIII. századi híres rotundát egy, a XIX. század végén épített, firenzei paloták stílusát követő épület váltotta fel.[37]

A Herzog August Bibliothek Brunswickban. Bibliotheksrotunde Wolfenbüttel, Architekt Hermann Korb. https://de.wikipedia.org/wiki/Datei:Bibliotheksrotunde_Beck_01.jpg

Oxford és Cambridge könyvtárai

Az oxfordi All Souls College Codrington Könyvtára (Library at All Souls College) szintén kiemelkedő helyet foglal el a könyvtártervezés történetében.[38] A könyvtár építése 1716. június 21-én kezdődött Nicholas Hawksmoor[39] (1661–1736) tervei alapján, de az 1751-ben befejezett épület nem teljesen valósította meg az eredeti elképzelést. A szokásoktól eltérően a könyvtárat az első szint helyett a földszintre helyezték, de hogy a nedvesség káros hatásait kiküszöböljék, egy alapzatra építkeztek. A könyvtár nevét alapítójáról, Christopher Codringtonról[40] (1668–1710) kapta, aki az egyetem diákja volt, s 12.000 könyvet adományozott a könyvtárnak és pénzt is egy új épületre, ahol elhelyezhetik őket.[41] Hawksmoor megbízói ragaszkodtak hozzá, hogy a könyvtárat kívülről gótikus, vagy legalábbis neogótikus stílusban építsék fel, hogy illeszkedjen a főiskola szemben lévő kápolnájának északi háztömbjéhez. Belül viszont a legfrissebb klasszicista stílust kellett visszatükröznie. Ezt a kihívást Hawksmoor igen ügyesen oldotta meg, különösen az ablakok tekintetében. Az épület két végén hatalmas velencei ablakokat (Serliana) helyezett el, pontosan ott, ahol a belső kerek boltívek a négyszögű homlokzat hegyes peremeivel találkoznak, és így ezek belülről klasszicistának, kívülről gótikusnak tűnnek.[42] Maga a könyvtárterem egy hosszú, viszonylag keskeny és magasztos hatású terem, kelet-nyugati tájolással. Méretét tekintve mintegy 61m hosszú, 10m széles, 12m magas, a terem közepén bemélyedő résszel, amely kb. 6m mély és 11m hosszú.[43] A könyvtár belső berendezése teljesen eredeti, az alsó szinten a terem négy falán végig, szinte a mennyezetig könyvespolcokkal van borítva, kivéve a déli oldalt. Itt a könyvespolcok csak a nagy ablakok aljáig érnek, melyek a Serliana-ablakokkal kiegészítve a belső teret világítják meg. A mesterséges világítást 1909-ben vezették be, és ma már a karnis mögött rejtőzik.[44] Hawksmoor eredetileg két galériát tervezett, de kikérte James Gibbs[45] (1682–1754), az egyik legbefolyásosabb angol építész véleményét, aki 1740-ben ezt írta: „Mivel Ön megkérdezte a véleményem a könyvtárában lévő könyvek elhelyezéséről, azt hiszem, túl magasra helyezte őket. Ha a tető alatti szintet/tetőemeletet eltávolítanák, világosabb és jobb lenne.” Tanácsát elfogadták.[46]

Az All Souls College Codrington Könyvtár belső tere 2017-ben. The Great Library. In: Oxford Libraries Graduate Trainees. Holly Marie, All Souls College. (2017) http://blogs.bodleian.ox.ac.uk/oxfordtrainees/wp-content/uploads/sites/133/2017/10/CodringtonLib.jpg

A kör alakú épület látványos szerkezete tökéletes példa arra, hogyan lehet katedrálist emelni a tudás számára. Nem meglepő, hogy ez a lenyűgöző helyszín, a bonyolultan faragott ajtó és a magányos lámpaoszlop is inspirálta az író Clive Staples Lewist (1898–1963). A camera latin szó, jelentése: bolthajtás, kamara. Az Oxford szívében álló épület ikonikussá vált, az egyetem középpontját jelképezi. Elkülönül a környező épületektől térben, de kör alaprajzával és barokk stílusával is.[47]

John Radcliffe (1650–1714), III. Vilmos király (1689–1702) és Anna királynő (1702–1714) első háziorvosa[48] körülbelül két évvel a halála előtt javaslatot tett egy könyvtár felépítésére. Három elképzelése közül az egyik téglalap alakú épületet, a másik kettő pedig rotundát tartalmazott. Radcliffe végrendeletében úgy határozott, hogy pénzét az épülethez szükséges föld megvásárlására, könyvtárépítésre, könyvek vásárlására és egy teljes munkaidőben dolgozó könyvtáros fizetésére kell fordítani. Azt is kijelölte, hova kell majd építeni a könyvtárat, annak ellenére, hogy azon a területen akkor még az egyetem munkatársainak épített bérlakássor volt, a Brasenose College-hoz tartozó nagy kertekkel együtt. Bár évente 100 fontot is biztosítottak az új könyvtár fenntartására, mégis csak több mint 30 évvel Radcliffe halála után tették le az épület alapkövét, ilyen sokáig tartottak ugyanis a hosszú és bonyolult tárgyalások a helyszínen lévő ingatlanok megvásárlásáról és lebontásáról. 1721-ben végre számos vezető építész kapott felkérést a Radcliffe könyvtára megtervezésére, köztük a már fenn is említett Nicholas Hawksmoor és James Gibbs. Az a döntés született 1734-ben, hogy csak ezt a két férfit kérik fel, hogy nyújtsák be a végleges terveiket. A két építész terveiről méretarányos modellt is készített fából, ami ma is látható az Ashmolean Múzeumban. Végül Gibbs nyerte meg a versenyt a kör alakú könyvtár tervével, ezzel megépülhetett az első ilyen stílusú és térbeosztású könyvtár Nagy-Britanniában. Az épület végül 1748-ra készült el ún. palladiánus stílusban, és a Radcliffe Tudományos Könyvtár állományát helyezték el itt. Egy évvel később nyitották meg a hallgatók előtt az új intézményt.[49]

Az oxfordi Radcliffe Camera belső tere. Stickinho (2009): Radcliffe2ndlevel.jpg. https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Radcliffe2ndlevel.jpg

A Cambridge-i Queens’ College könyvtára látványos bizonyítéka annak, hogy a könyvtárak az idők során hogyan igazodtak a változó szükségletekhez. A XVII. század végén a pultokat már úgy készítették, hogy egy helyett több könyv is elférjen rajtuk, és a könyvállványok is egyre magasabbra nyúltak, hogy a kollégium fokozatosan szaporodó könyvállományát el tudják helyezni. Oxford és Cambridge könyvtáraiban a könyvállványokat úgy helyezték el, hogy idővel kis alkóvokat képezzenek, ahol az olvasók (már) leülhettek tanulmányozni a dokumentumokat. Ezt a megoldást hamarosan az ország összes könyvtárában lemásolták. Ez az elrendezés tette lehetővé, hogy egyre nagyobb mennyiségű könyvet tegyenek hozzáférhetővé, és így minden egyes alkóv vagy beugró könyvtárrá vált a könyvtárban.[50] A XVIII. századig szinte minden esetben galériával látták el az épületeket, a könyvtárak gyűjteményeit egységes módon kezelték, az építkezés is ezt az egységben való gondolkodást tükrözte.

A XIX. századra a teremkönyvtárakban szerzett tapasztalatok és a praktikum már újabb tervekre, megoldásokra késztették a könyvtárépületek tervezőit. A teremkönyvtárakat raktárkönyvtárak váltották fel. Alapvető változást Leopoldo Della Santa (1772–1827) 1816-ban megjelent műve[51] hozott. Ebben megfogalmazta a könyvtári terekre vonatkozóan ma is érvényes trichotómia elvét: az állomány elhelyezésére, raktározásra rendelt terek, a könyvtár használatát szolgáló látogatói terek és a könyvtári munkák, az ügyvitel terei. Az ideális könyvtárra kidolgozott tervében középen elhelyezkedő olvasóterem köré egymás melletti fülkéket képzelt, és ezek a fal melletti fülkék tartalmazzák a könyveket.[52] Másik megoldás az, hogy a nagyteremben nemcsak a falak mentén helyezik el a könyvállványokat, hanem keresztirányban is tesznek be szekrényeket (például a szentpétervári Birodalmi Könyvtár, illetve a Sainte-Genevieve Könyvtár, Párizs). Ezt továbbfejlesztve, a könyvállványok fölött, illetve között karzatot, galériát alakítanak ki, így a több méter magas könyvállványok használata könnyebbé vált, a könyveket már szabad kézzel is le lehetett venni a polcokról.[53]

A XIX. század második felére ismét megváltoztak a könyvtári igények, ez a közkönyvtár (public library) kialakulásának, majd a szabad polc megjelenésének időszaka. Az építészek a könyvtárépületek új formájával igazodtak az új elvárásokhoz. Az összefüggő nagy térben, egymáshoz kapcsolódva, szakcsoportok szerint helyezték el a könyvállományt. A központban a katalógustér áll, és ezt veszi körbe az olvasótermek gyűrűje. Az új technológiák, az új épületgépészeti megoldások és az új bútorzat megjelenése vezetett a korszerű amerikai könyvtárak megszületéséhez, ahol az eddigi esztétikai szempontokat felváltotta a praktikum (például Library of Congress, Washington, vagy a Public Library, New York). A könyvtárak formája fokozatosan alkalmazkodott a funkcióhoz, és a jobb térkihasználás érdekében megjelentek a letéti és a tároló raktárak, valamint egyre nagyobb szerepet kapott a tömör raktározás.

A New York Public Library az olvasói tereket magában foglaló hármas szintje az 1915-ös alaprajzon. Jó megfigyelhető a katalógusterem központi elhelyezése és a különböző gyűjteményrészek használatát szolgáló olvasótermek. Library of Congress: Third floor plan, New York Public Library (fig. 149) https://www.loc.gov/resource/ppmsca.15565/

Ha el akarjuk hagyni a régi formákat, két lehetséges megoldás adódik:[54]

a centrális elrendezés – az alaprajz lehet kör vagy négyszög, a lényeg az, hogy a szolgáltatásokat mindig a középpontba helyezik és az ablakok mentén a külső falakhoz teszik az olvasóhelyeket. Ennek variációja lehet a nagyobb könyvtárak esetén a centrumba helyezett átrium. (Például a Helsinki Városi könyvtár vagy a Toronto Városi Könyvtár.)

a legyezőszerű forma – a központi tér sugárszerűen, szintenként nyílik a különböző funkciójú terek felé. A csillagstruktúra egyértelműen jelzi az információ szétsugárzását és a közönség felügyeletét. (Ilyen például az 1985–1993 közt épült göttingeni Állami és Egyetemi Könyvtár (Göttingen Staats- und Universitäts­bibliothek), mely az öt legnagyobb németországi könyvtár egyike. Az épület főbejárata a rotunda, amely az üvegfalakkal ellátott előcsarnokba vezet. Innen a tér nyitott könyvként tárul a látogató elé, bemutatva különböző részlegeket, ugyanakkor kommunikációs és reprezentációs térként is szolgál, tartalmazza a kölcsönzés és a tankönyvgyűjtemény stb. „közterületét”, és továbbvezet a kutatóhelyekhez. A kéz öt ujját formázó, teljesen átlátszó, a környezethez kapcsolódó tereket a tanulásra és olvasásra tervezték. A raktárak, a mélygarázs és a kiszolgálóhelyiségek mind az alsó szinteken helyezkednek el.)

A göttingeni Állami és Egyetemi Könyvtár (Göttingen Staats- und Universitätsbibliothek) földszintje. Gerber Architekten https://www.gerberarchitekten.de/app/uploads/1993/04/0068-sub-goettingen-eg.png

A XX. század elején általános elvárás volt, hogy a könyvtárépületekben biztosított legyen a hely a gyűjteményeknek, a könyvraktárnak és a közönség használatára szánt helyiségeknek is. Külön irodá(ka)t kaptak az alkalmazottak és gyakran alakítottak ki kiállítások megrendezésére is alkalmas teret. A tervezési irányelvek közt most már az is szerepelt, hogy az épület legyen szabadon álló, a természetes megvilágítás biztosítása végett. Feleljen meg a tűz- és vízbiztonsági követelményeknek, illetve bővíteni is lehessen anélkül, hogy az alaptervet lényegesen megváltoztatnák. Külső megjelenésében általában a monumentális hatásra törekedtek, de ezt nyilván befolyásolták a rendelkezésre álló erőforrások is.[55]

Az I. világháborúig tartó időszak a nagy építészeti viták kora is volt, de úgy tűnik, ez nem tükröződik vissza a könyvtárépületekben. Amerikában és Nagy-Britanniában az Arts and Crafts irányzat volt divatban, illetve az amerikai kisvárosokban a Carnegie-támogatásoknak köszönhetően egyre nőtt a Carnegie-típusú könyvtárak száma.[56] Ezeknek a könyvtáraknak az általános jellemzője az otthonosság. Henry Hobson Richardson (1838–1886) neves, amerikai építész, kidolgozott egy, a román templomokon és az Oxbridge-könyvtárakon alapuló stílust, melyet széles körben másoltak.[57] Többek közt a Winn Memorial Public Library (Woburn), Ames Free Library (Easton) és a Thomas Crane Public Library (Quincy), melyeket az építészettörténészek általában Richardson mesterművének, a könyvtárépületei közül a legjobbaknak vélnek. Nagy-Britannia könyvtárépítészetében ugyan megtalálható az Arts and Crafts stílus, de a monumentális hatású klasszicista épületek túlsúlyban voltak. A két világháború között megjelent a holland ihletésű vöröstégla-modernizmus is.[58] A Charles Rennie Mackintosh (1868–1928), skót építész alkotta Glasgow Művészeti Iskola (Glasgow School of Arts) könyvtára különösen figyelemre méltó és eredeti értelmezése az Arts and Crafts irányzatnak, szecessziós ötletekkel keverve. A könyvtár négyzet alakú, kétszintes épület, mind a négy oldalon sötétre festett fából készült galériával. A galériát alátámasztó oszlopok előre vannak tolva a helyiségben, amelyek a tetőből három szint mélyen leereszkedő acélkapcsokat rejtenek, hogy megtámasszák a könyvtár alapzatát.[59] Ez azonban nem észrevehető. A lámpák, korlátok, könyvespolcok, székek és asztalok az egyik oldalon elhelyezett nagy ablakok fényében fürödve rendkívül egységes belső hatást nyújtanak.[60]

A Carnegie-könyvtárak

A Carnegie-könyvtárak[61] az amerikai iparmágnás és filantróp, Andrew Carnegie (1835–1919) anyagi támogatásával létesültek elsősorban az angolszász országokban. 1883 és 1929 között 2.509 Carnegie-könyvtárat építettek, köztük közkönyvtárakat és egyetemi könyvtárakat egyaránt. 660 az Egyesült Királyságban és Írországban, 125 Kanadában található, a továbbiak Ausztrália, Új-Zéland, a Karib-térség, Mauritius és a Fidzsi-szigetek területén. Amikor az utolsó adományozás is megtörtént 1919‑ben, már 3.500 könyvtár állt az Amerikai Egyesült Államokban, ezeknek közel a felét (1.689) a Carnegie által fizetett építési támogatásból emelték.[62] A XIX. század végén a gyorsan növekvő városi lakosság már megkövetelt számos szolgáltatást, például a közlekedés, a csatornázás és az iskolák fejlesztését is. A legtöbb polgár számára azonban a könyvvásárlás vagy a könyvtárépítés pénzhiány miatt alacsonyabb prioritást élvezett. Ez volt az a pont, amikor Andrew Carnegie nagylelkű akciója gyorsította a könyvtárak terjedését és fejlődését. Motivációjához nagyban hozzájárult az, hogy szülővárosában, a skóciai Dunfermlinben, apja egyike volt azon úttörőknek, akik megnyitották magánkönyvtárukat azok számára, akik túl szegények voltak ahhoz, hogy saját könyvük lehessen. Amikor Carnegie 13 évesen Allegheny-ben a helyi távírócégnél dolgozott, munkatársaival együtt engedélyt kapott arra, hogy minden szombaton James Anderson[63] ezredes 400 kötetes magánkönyvtárából kölcsönözzön. Később James Andersonnak, a Nyugat-Pennsylvaniai Első Közkönyvtár Alapítójának Allegheny-ben, a könyvtár előtt emlékművet állítatott.[64]

Carnegie-nek két fő oka is volt arra, hogy pénzadománnyal támogassa a könyvtárak alapítását: hitte, hogy a könyvtárak is hozzájárulnak ahhoz az amerikai elvhez, hogy bárki, akiben megvan a megfelelő indíttatás és vágy, képezheti magát. Ugyanakkor úgy tartotta, hogy a bevándorlóknak – mint ő maga is volt – az Amerikában szükséges kulturális javak megszerzését a könyvtár intézménye teszi leginkább elérhetővé.[65] Az első Carnegie nyilvános könyvtár szülővárosában (Dunfermline, Skócia) nyílt meg 1883-ban. Carnegie kezdetben támogatását csak néhány olyan városra korlátozta, ahol voltak érdekeltségei, például az első amerikai könyvtára 1889-ben Braddockban (Pennsylvania, Egyesült Államok) épült, ahol az egyik acélgyára is működött. Kezdeményezését később kiterjesztette szerte az Államokban, az 1890-es években már a könyvtárak 75–80 százaléka épült alapítványi finanszírozásából.[66] Támogatta külön könyvtárak létrehozását a színes bőrű lakosság számára is, például Houstonban. A könyvtáralapítót azonban nemcsak a filantrópia, hanem komoly üzleti érzék is jellemezte. Carnegie a könyvtárak fenntartását a helyi közösségektől várta el, ragaszkodott ahhoz az elvéhez, hogy azoknak kell segíteni, akik magukon is akarnak segíteni. A könyvtáralapítás egyik feltétele az volt, hogy az épület elkészülte után a város évente biztosítsa a fenntartási költségek 10%-át, ezen kívül a városnak kellett ingyenesen biztosítania az építkezésre alkalmas telket is. További kikötés volt, hogy a szolgáltatások mindenki számára ingyenesek legyenek.

1908-ig a közösségek, amelyek elégedettek voltak az alapítvány építési és karbantartási feltételeivel, belátásuk szerint építhették fel a könyvtáraikat. 1911-től azonban már csak a James Bertram (1872–1934), Carnegie titkára által javasolt tervezet (Notes on the Erection of Library Buildings) alapján lehetett Carnegie könyvtárat létesíteni. A szabályozás különböző típusú könyvtárakat adott meg, melyek közül a közösség választhatott. A kiválasztott épülettípusra szigorú előírások vonatkoztak, például hogy az épület rendelkezzen egy 9-10 láb (kb.3,5m) magas és a föld alatt 4 láb (kb. 1,22m) mélyen fekvő alagsorral a raktár, az előadóterem és a mellékhelyiség számára, valamint legyen külön egy felnőtt és egy gyerek olvasóterem az épület két oldalán, a kettő között pedig a kölcsönzői pult foglaljon helyet.[67] Külön kiemelendő az akkoriban igen modernnek számító szabadpolcos rendszer, mely ezeket a könyvtárakat jellemezte. Így a visszahúzódóbb és kevésbé művelt olvasók is bátrabbak lehettek, hiszen nem kellett a könyvtároshoz fordulniuk, hanem saját maguk válogathattak kedvükre az elérhető könyvek között. A XX. század elejére a Carnegie-könyvtárak több száz amerikai kisközösség legimpozánsabb épületének számítottak.[68]

Típusterv a Carnegie támogatta egyszerűbb könyvtárépületekhez. Carnegie Libraries. The Future Made Bright (Teaching with Historic Places). National Park Services. https://www.nps.gov/articles/images/Sample-Building-Plans.jpg

A XX. század második felének könyvtárai

A második világháború utáni korszak újabb jelentős vívmánnyal, a légkondicionálással járult hozzá a könyvtárépítészethez. Az első légkondicionált egészségtudományi könyvtár a Fulton Megyei Orvosi Társaság Könyvtára, Georgiában (USA) található. A hőfok és a páratartalom ellenőrzése lehetővé tette a levegő szűrését és kellemes környezetet teremtett nemcsak a személyzet és az olvasók, hanem az állomány, a bútorok és a számítógépek számára is.[69] Az információrobbanással már a hagyományos decimális osztályozási rendszer sem tudott adaptálódni az új médiumokhoz. Felvetődik a kérdés, mennyi helyet kell biztosítani az audiovizuális és digitális médiumoknak? Hogyan lehet összehangolni az egyéni és a csoportos munkát? Egymás mellé tehető a nemzeti kincs és a szórakoztató irodalom? Gyűjtő vagy információt szétsugárzó hely a könyvtár?[70]

Két lényeges elem kényszeríti a könyvtárakat arra, hogy felhagyjanak az eddig alkalmazott kumulatív raktározási és dokumentumelhelyezési renddel. Az egyik a nyomtatott információ túltermelése, mely nem csökkent az elektronikus információ megjelenésétől, sőt inkább nőtt.[71] A másik elem pedig az olvasói réteg erős tagolódása, igen eltérő olvasói szokásokkal, amelyekre az épület tagolásánál és a gyűjtemény szervezésénél is tekintettel kell lenni.[72] Ezek a változások vezettek oda, hogy a könyvtárakat ma már nem egy, hanem egymáshoz kapcsolódó egységek együttesének tekintjük.[73] Mindezért talán a moduláris felépítést tartják a könyvtárépítészet egyik legnagyszerűbb vívmányának az elektromos áram megjelenése óta. Az amerikai könyvtáros, Keyes DeWitt Metcalf (1889–1983) – 1942 és 1943 között az American Library Association elnöke – által megalkotott rugalmas könyvtárépület tervezési elve szerint, a szabályosan elhelyezett oszlopok által kialakított belső tér nincs megszakítva tartófalakkal, továbbá a padlószerkezet és a födém mindenütt teherbíró. Így a funkcióknak vagy az állománynak megfelelően a teret a könyvtár igényei szerint lehet változtatni.[74] A moduláris felépítés mellett a szabad polcos elrendezés is ugyanolyan fontos. Az elektromos áram és a moduláris tervezés előtt a könyvtárak csak a természetes fény közelében tudták elhelyezni az olvasókat. Korábban csak a tartófalak bírták a súlyt, így a polcokat is mindig a fal mellé kellett helyezni. A mesterséges fénnyel és a moduláris tervezéssel azonban az olvasók és a polcok már integrálhatók. Egy másik innováció az öntöttvas, többszintes könyvespolcok alkalmazása, ami lehetővé tette, hogy a súlyosabb könyveket is magasabbra tegyék. A francia Nemzeti Könyvtár (Párizs) használta először ezeket az állványokat.[75]

Új törekvések

A konstrukció változásai tehát lehetővé tették olyan épületek kialakítását, amelyek már képesek a kompakt polcok súlyát elviselni. A polcok mozgathatóak, variálhatóak, ami forradalmi újításnak számított. A légkondicionálás és a jól megvilágított polcok lehetővé tették, hogy a gyűjteményt szabaddá tegyék az olvasók számára, a zárt raktár elve már a múlté, bár a gyakorlata megmaradt.[76] Ezek a változások a formatervezésben és a konstrukcióban meghatározó módon javítottak a könyvtárépületeken. Köztük a legfontosabbak az izzólámpa, a légkondicionálás, a moduláris épülettervezés, a rögzített, illetve a gördíthető állványok.[77] Toombs[78] már a XIX. század végén rámutatott az izzólámpa alkalmazásának fontosságára. Ezt megelőzően a könyvtárak olvasótermeit mindig úgy kellett tervezni, hogy maximális fényt és friss levegőt kapjanak.[79] Ennek ellenére építészeti szempontból még ma is azok az épületek a legjobbak, melyeket úgy terveznek, hogy kihasználják a természetes fény előnyeit, a mesterséges fénynek pedig sokféle variációját biztosítják.[80] Megállapíthatjuk, hogy a könyvtárépítészet a századforduló óta igen messze jutott.

Az elmúlt száz évben a könyvtári területen bekövetkezett számos változás közül az egyik legszembetűnőbb a könyvtári épületek fejlődése, megjelenésük, elrendezésük, struktúrájuk, felszereltségük és atmoszférájuk tekintetében. Napjaink könyvtárépületei sokkal összetettebbek, változatosabbak és kifinomultabbak. Szinte minden könyvtári dokumentum és szolgáltatás új formát vett fel, így az épületeknek is át kellett alakulniuk, hogy tükrözzék ezeket a változásokat, és ösztönözzék az építészeket arra, hogy új válaszokat adjanak a társadalmunkat alkotó közösségben felmerülő új igényekre.[81] A XXI. század könyvtárainak megjelenése egyesíti a fizikai és virtuális könyvtári szolgáltatásokat, és ezeknek az épület elrendezésében és kinézetében is tükröződniük kell. Jó példa erre az ImaginOn épülete, ahol a könyvtár mellett színház és más interaktív lehetőségek is, egy épületben találhatók. (Charlotte–Mecklenburg County, North Carolina, USA; ImagineOn.org)[82] Nagyon fontos tekintettel lenni arra az alapvető szemléleti változásra is, hogy a XXI. században a könyvtár a központját a gyűjteményről az olvasókra helyezi. A raktározás helyett pedig egyre gyakrabban inkább hozzáférést kínál, hogy megfeleljen az egyre jobban digitalizálódó és hálózatokon alapuló társadalom igényeinek.

Az új trend az ún. „korlátlan könyvtár” (seamless library). Az Østfold megyei könyvtár (Norvégia) kezdeményezte és tartja fenn azt a projektet, mellyel a megye lakóinak a lehető legjobb könyvtári szolgáltatást kívánják nyújtani. A megye köz-, iskolai és felsőoktatási könyvtáraiban nyújtott szolgáltatások profilozásával, állományépítésük és hálózatalapú forrásaik összehangolásával az egyesített „korlátlan könyvtár” kialakítását célozzák meg régiójukban. Mindez a kölcsönös értékeken, attitűdökön, irányelveken, a lehető legjobb képesítésen és az erőforrások koordinálásán alapul. A könyvek és egyéb adathordozók tényleges szállítására a tagkönyvtárak között kifejlesztettek egy új logisztikai rendszert, melyet hetente kétszer tesztelnek. Hosszú távú céljuk egy „lebegő” könyvgyűjtemény koncepciójának megvalósítása, ahol a könyvtárközi kölcsönzéssel kölcsönzött könyveket nem a saját/tulajdonos könyvtárba küldik viszik, hanem abban a könyvtárban marad, ahova a kölcsönző viszi, egészen addig, míg valaki újból kéri. A könyvtári rendszer nyomon követi, hogy hol található bármely elem.[83]

Ausztráliában ugyanezekre a kérdésekre a következő válaszok születtek: a könyvtárosok országos szervezete (LISWA – Library and Information Service of Western Australia) egyetlen közös hálózatba fogja össze és koordinálja az összes közkönyvtár működését. Bármely könyvtárban szerzett tagság érvényes az összes tagkönyvtárban. A hálózat közös katalógusban tartalmazná a könyvtárak állományát, ugyanakkor alkalmas lenne a polgárok számára fontos információk továbbítására is. Ez a hálózat a termékek és szolgáltatások növekvő választékával nagyon széles körben tudná kiszolgálni a használók különféle igényeit nyomtatott vagy elektronikus formában bárhol az integrált rendszerben. A kölcsönös előnyöket biztosító közkönyvtári együttműködés kedvező lenne az adófizetők számára is különösen a telekommunikációs rendszerek területén. E modellben a kormányzati eljárások az egész államban érvényesek lennének, biztosítva ezzel a polgárok közötti nagyobb társadalmi és gazdasági egyenlőséget. A vállalati szponzorálást is sokkal könnyebb lenne megnyerni, mivel a szponzorok észlelik, megbecsülik és kamatoztatják a könyvtárak „kritikus tömegének” értékét. Ezt a „megerősödött hangot” az állami és szövetségi kormányok támogatásáért folytatott lobbitevékenységben is érvényesíteni lehetne. Ezen kívül a lakosság széles körében is megnőne a könyvtárak presztízse, és az aktuális kormányok is jobb helyzetből tudnák kezelni és segíteni a közösségeik előtt álló globalizációs kérdéseket.[84]

Ez a struktúra tehát egybefoglalhatja a különböző típusú könyvtárak funkcióit. Ösztönzi az együttműködést a köz- és a szakkönyvtárak között és támogatja az egyesített szolgáltatásokat, mint például a közös katalógus vagy a nemzeti könyvtári portál. Fontos trend a könyvtárak oktatási tevékenységének térnyerése, az információs műveltség területén indított nemzeti és helyi szolgáltatások is, például az e-learning tanfolyamok, a kulturális tapasztalatok megszerzésére irányuló lehetőségek különböző formái, illetve az egyénre szabott szolgáltatások is.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a történelem során a kommunikáció formái a tartós eszközökről (vésett kő, pergamen stb.) átköltöztek egy kevésbé tartós médiumba (elektronikus forma), ugyanakkor a számítógép ereje és kapacitása felér sok régi könyvtár állományával. A számítástechnika segítségével teljes könyvekhez férhetünk hozzá, és adatokat szerezhetünk a világ bármely adatforrásából. A kulturális korlátok erodálódtak ebben a folyamatban, a „hely” fogalmát aláásta a hagyományos médiastruktúrák szétesése. A könyvtár dilemmába került, hiszen az eddigi médiumok mindig térrel (szobákkal, folyosókkal) kapcsolatban jelentek meg, mostanra azonban már gyakorlatilag bárhol elérhetők. A tudás médiumának decentralizációja könnyebb, rugalmasabb, mozdíthatóbb társadalomhoz, átláthatóbb, nyitott könyvtárakhoz vezetett. Nem a könyvtár változtatta meg a társadalmat, hanem a társadalom és a technológiák változtatták meg a könyvtárat. Az, hogy milyen mértékben tudja feloldani a tér és a történeti kultúrák közti feszültséget, alkotja az esszenciáját a modern könyvtártervezésnek.[85]

A sikeres, új könyvtári épület tervezésének alfája és ómegája a tervezés, azaz, hogy végiggondoljuk és meghatározzuk, mi a távlati cél, mit szeretnénk elérni, és hogyan fogunk szolgáltatni a megváltozott feltételek közepette. Arra is oda kell figyelni, hogy a könyvtár hogyan illik a helyi környezetbe és milyen szerepet fog abban játszani. Át kell gondolni az összes jelenlegi és tervezett új releváns szolgáltatásunkat és annak hatásait a könyvtári ügymenetre, valamint a belső fejlesztési terveket is. Figyelembe kell venni a megváltozott használói szokásokat, raktározási felületeket (például polcigény), a biztonsági követelményeket, az elektronikus dokumentumokat, szolgáltatásokat is beleértve. Gondolni kell az alkalmazottak megfelelő munkakörülményeire is.[86] Korábban általában azért hoztak létre új könyvtárépületeket, mert az állomány növekedésével egyre több és több helyre volt szükség. Az elektronikus információ korában azonban az épületeknek és a belső tereknek ru­gal­ma­sak­nak kell lenniük, hogy a munka változó természetéből kifolyólag előre lehessen tervezni és támogatni a munkafolyamatokat. Az elmúlt években a tervezők arra törekedtek, hogy újgenerációs, „rugalmas” épületeket és munkahelyi környezeteket hozzanak létre az épületekben, amelyek olyan infrastruktúrával és szerkezetekkel rendelkeznek, amelyek teljes mértékben támogatják a változásokat, miközben fenntartják az új technológiák alkalmazásának lehetőségét, egyúttal biztosítják, hogy a terek alkalmasak legyenek sokféle egyén és csoport számára is.[87]

A munka változó jellege a munkavállalók nagyobb mobilitását, az épületekben és az épületeken kívüli munkahelyek sokaságát, a földrajzilag szétszórt csoportok növekvő használatát, a közösségi hálózatoktól való fokozott függőséget hozta magával és mindez egyre nagyobb nyomást jelent abból a szempontból, hogyan lehet a legjobban megfelelni a felmerülő sokféle igénynek. A könyvtárak számos új lehetőség felkínálásával reagáltak: több, csoportos munkára és informális érintkezésre alkalmas teret alakítottak ki, kiállítóhelyeket bocsátottak rendelkezésre, nagyobb teret és több támogatást adtak a tanuláshoz, az egyéni és csoportmunkához, akár virtuálisan is, még több figyelmet fordítva a felnőttoktatásra és a permanens képzés lehetőségeire is. Külön tereket biztosítanak az audiovizuális munkához is, egyéni PC-állomásokkal, online katalógusokkal és elektronikus forrásokkal, webcsomópontokkal (gateways) stb. Érdemes odafigyelni a gyarapodó távmunkára és a mobiltechnológia népszerűségére is. A holisztikus tervezési elvek alkalmazása is elősegítheti a rugalmas terek kialakítását. Napjainkban olyan multifunkcionális és flexibilis épületeket kell tervezni, ahol a könyvtári tér egyharmadát már egyéb kulturális és közösségi eseményeknek jelölik ki.

A könyvtárépítés tízparancsolata[88]

Henry Faulkner Brown (1920–2008) építészként és tanácsadóként évtizedekig segítette a könyvtárak építését tanácsaival. Véleménye szerint – az építészeti típusoktól függetlenül – tíz pontban lehet megfogalmazni azokat az alapelveket, melyeket minden tervben és megvalósításukban érvényesíteni kell. Az épület tehát legyen:

1.  Rugalmas – azaz rendelkezzen a folyamatosan jelentkező új igényekhez könnyen adaptálható alaprajzzal, szervezeti és funkcionális felosztással. Figyelni kell arra, hogy igény esetén a padló teherbírása, a tartóoszlopok és a főfalak elrendezése lehetővé tegye a struktúra, a fűtési-, a szellőző- és az elektromos rendszer átalakítását, így a könyvtár funkcionális felosztása sokféleképp variálható. A jövő könyvtáraiban ajánlott a nagy nyitott terekben a tanulási-olvasási feltételek biztosítása, a megfelelő felügyelettel és a kommunikációs eszközök rendelkezésre bocsátásával.

2.  Kompakt – A kompakt épülettervezés egyszerűen azt jelenti, hogy az adott körülmények között ésszerű infrastruktúra támogatásával a lehető legkevesebb területet használjuk fel. A kompakt épület sok szempontból segítheti a könyvtáros munkáját. Cél, hogy a dokumentumokat, az olvasókat és az alkalmazottakat könnyen lehessen mozgatni. Egy négyzet alakú épületben például a munkatársaknak, az olvasóknak, sőt, a könyveknek is kisebb távolságokat kell megtenniük, mint egy téglalap alakúban. A bútorok, könyvespolcok és a növényzet variálható elrendezésével megoldható a vizuális térelválasztás. A különböző hangerősséget igénylő szolgáltatásokhoz pedig az akusztikai elkülönítést, a mennyezet (födém) és a padló szigetelését kell megoldani. Itt a tüzelőanyag- és energiafogyasztás gazdaságossága is hasznos szempont.

3.  Megközelíthető – könnyen meg lehessen találni a bejáratot, amelyet érdemes úgy kialakítani, hogy belépésre csábítson. Ha egyszer már belépett a látogatónk, az épületen belül is könnyen tudjon tájékozódni. A funkciós útvonalak irányát egyértelműen jelezni kell a jelek és az irányok túlburjánzása nélkül.

4.  Bővíthető – az épület konstrukciója olyan legyen, hogy könnyen lehessen bővíteni. Az épületnek a fejlesztés minden szakaszában tökéletes egységként kell megjelennie. Természetesen a külső anyagok megválasztását és a konstrukciót ez utóbbi tényező erősen befolyásolja. Az épület külső fala állhat egy sor ismétlődő elemből, amelyek a homlokzatról eltávolíthatók és a kibővített épületben újrahasznosíthatók. Ha nincs szükség bővítésre, az épület jelenlegi állapotában is teljesnek látszik. Ha a könyvtár igényei mégis megváltoznak, az épület észszerűen és könnyen átalakítható. A tíz parancsolat egy része módosítható, néhány lazítható, de ezt nem szabad elhagyni.

5.  Változtatható – legyenek az állomány és az olvasószolgálati funkciók könnyen átrendezhetők. Természetesen ez a méret, a funkció és az elhelyezkedés függvénye.

6.  Szervezett – a könyvtár anyagai úgy legyenek elrendezve, hogy könnyen elérhető és kezelhető legyen. A közérthető, használatra biztató rendszer alapvető kisebb és nagyobb könyvtárakban egyaránt.

7.  Kényelmes – ezt az ergonómiailag megfelelő bútorok kiválasztása mellett a kellemes környezeti viszonyok (hőmérséklet, szellőzés, akusztika stb.) biztosítják.

8.  Állandó környezeti feltételek biztosításával óvja az állományt. Az épület külső falával szabályozhatjuk a külső környezeti hatásokat télen és nyáron egyaránt. A könyvtárakra általánosan elfogadott szabványok szerint az ajánlott átlaghőmérséklet 18.5–21° C fok, a relatív nedvességtartalom pedig 50–60%, de sosem szabad átlépnie a 65 százalékot. A teljes/összes ablakfelület nem haladhatja meg a teljes falfelület 25 százalékát. Gondoskodni kell az árnyékolásról és a zajszűrésről is.

9.  Biztonságos – azaz legyen mód az állomány és olvasók viselkedésének ellenőrzésére. Elektronikus könyvfelismerő vagy más automatikus biztonsági rendszerekkel nagy területeket lehet – nem zavaróan – ellenőrizni.

10.  Gazdaságos – vagyis minimális építési és fenntartási költsége legyen pénzügyi és személyzeti szempontból egyaránt. Az 1960-as években divatos mesterséges anyagok (mint az üveg, fém, műanyag) helyett az intelligens tervezésben már előnyben részesítik a természetes és az azzal összhangban lévő nyersanyagokat (például a beton, cserép, tégla). Hangsúlyozni kell a falak és a tetők hőszigetelésének fontosságát.

Ez a tíz fontos ajánlás átfogó vázlata. A könyvtár méretétől függetlenül ezek a tulajdonságok különböző mértékben alkalmazhatók. Számos könyvtárépület figyelembe vette ezeket a javaslatokat, köztük: Izland Nemzeti és Egyetemi Könyvtára (National and University Library, Reykjavik); az egyiptomi Bibliotheca Alexandrina; Dubajban a Juma Al-Majid Kulturális és Örökségközpont (Juma Al-Majid Centre for Culture and Heritage – Dubaï).

Az épületen belül a könyvtári térnek hét fő típusa van:[89]

• a gyűjtemény területe,
• a közös elektronikus munkaállomások területe,
• a használók számára biztosított ülőhelyek,
• az alkalmazottak munkaállomásai,
• a találkozásra szánt terek,
• egyéb különleges használatra szánt tér/terek,
• olyan szabad terület, amelynek nincsen állandó funkciója, szükség esetére üresen hagyható.

A különböző típusú könyvtárak azonban eltérő használói körrel rendelkeznek, és a tér mellett ezt is alapvető szempontnak kell tekintenünk a könyvtárak tervezésénél.[90] Az egyetemi könyvtárakat a diákok, az egyetemi tanárok és kutatók használják, a szak- és az intézményi könyvtárak használói is egy meghatározott kör tagjai közül kerülnek ki, míg a közkönyvtárak látogatói közt eltérő életkorú és/vagy érdeklődésű emberek is lehetnek. Az olvasókat többféle szempont szerint lehet csoportosítani: elvégzett tanulmányok szintje, érdeklődési kör, hivatás, életkor, nem, a könyvtárhasználat gyakorisága, a kulturális és szociális háttér stb. A csoportok meghatározása alapvető a könyvtártervezésben. Napjainkban figyelembe kell venni azt is, hogy lesznek a könyvtárunkat csak virtuálisan látogató tagjaink is, illetve olyanok, akik először a weben tájékozódnak, és csak azután lépnek be a könyvtár fizikai épületébe.

Iskolai könyvtárak[91]

Az iskolai könyvtárak abban térnek el a többi könyvtártípustól, hogy egy iskola épületén belül találhatók, ahol a könyvtári terek mellett osztálytermek is vannak. Következésképp az iskolai könyvtárak – vagy ahogy napjainkban sokszor nevezik – a könyvtár és médiaközpontok kisebbek, mint a többi könyvtár. A jelenlegi szükségleteknek megfelelő és a jövőbeli terjeszkedést is figyelembe vevő tértervezés elengedhetetlen az iskolai könyvtár programjához. Napjainkban a nyomtatott anyagok mellett a számítógépes és videótechnológia, a média más típusaival együtt, fontos részévé vált az oktatásnak, ezért az osztálytermeket, illetve az iskolai könyvtárat az éppen folyó tevékenységnek megfelelő, szabályozható világítással, hangtechnikával és bőséges elektromos csatlakozóaljzattal kell ellátni. Az iskolai könyvtár esetében arra is figyelni kell, hogy a számítógépes tanulás tereit elválasszuk a csendes olvasásra, a csoportmunkára, más tanulási tevékenységekre, valamint a kölcsönzésre és tájékoztató munkára szánt terektől.

Az iskolai könyvtárakra jellemző terek:

• raktárak,
• elektronikus munkaállomások,
• használói/olvasói ülőhelyek,
• alkalmazotti terek,
• találkozóhelyek,
• esetleges különtermek, például genealógiaterem történelemtanításhoz, közösségi információs vagy munkaközvetítő központ,
• itt is érdemes olyan üresen tartott terekről gondoskodik, amelyek szükség esetén használatba vehetők.

A könyvtár és médiaközpont nagyságától és funkcióitól függően még szükség lehet a következő terek biztosítására is:

• hely az egymást zavaró tevékenységek elkülönítésére,
• hely a bőséges elektromos aljzatokhoz és áramkörökhöz (falak, padlók és mennyezet),
• megfelelő kábelkapcsolat a videó- és adatátvitelhez,
• több adatkábel a hang-, adat- és internetkapcsolatokhoz,
• az akusztika megfelelő kezeléséhez a falakon, a mennyezeten és a padlón,
• nyitott formatervezés, kevés fal, áthelyezhető válaszfalak,
• konferenciatermekben hozzáférés a videó- és adatátvitelhez,
• fülkés válaszfalak telepítésének képessége, néhánynál elektromos vezetékhosszabbítással,
• terek videók készítéséhez,
• állítható világítás,
• bőséges hely az alkalmazottak munkaterületeihez.

Figyelni kell arra is, hogy mekkora és milyen terekre lehet szükség, ha az iskolai könyvtárat és az osztálytermeket digitálisan össze szeretnénk kapcsolni. Távoktatás esetén a szükséges kivezetések helyigényére kell gondolni. Legyen tehát hely esetleges további kábelezésre, szerverekre és más felszerelésekre is. Biztosítsunk szünetmentes tápegységet, túlfeszültség elleni védelmet és részletes hálózattérképet is.

Az iskolai tantervek egyre inkább együttműködő, csoportos tanulásban, munkában gondolkodnak, egyre kisebb a hangsúly a hagyományos és az egyéni tanuláson. Következésképp az iskolai könyvtárakat olyan tanulóközpontokká kell fejleszteni, amelyek alkalmasak a csoportos tanulásra, biztosítani kell a hozzáférést az elektronikus információforrásokhoz, hardverekhez és a hozzájuk tartozó szoftverekhez is.

Intelligens könyvtár

Az intelligens épület fogalma: „egy épület akkor intelligens, ha az épületben található különböző berendezések és rendszerek (gépészet, villamosság, biztonsági rendszer, villamos berendezések stb.) működését egységbe rendezve felügyelik és szabályozzák. Olyan egységet képez, amely az épület energiafogyasztását optimálissá teszi, ügyel az épületben élők és az ott található értékek biztonságára és szolgálja a kényelmünket. A rendszer a számára megtanított feladatokat elvégzi, az adott esemény vagy megadott időpont bekövetkezését követően.”[92] Ilyen eszközök például a mozgásérzékelővel ellátott ajtónyitó vagy világításkapcsoló, klímavezérlés, árnyékolók, garázskapuk.

Egy intelligens épület három fő részből áll:

1. kommunikációs csatorna (vezetékes vagy vezeték nélküli),

2. perifériás eszközök (érzékelők és beavatkozók),

3. központi vezérlőegység.[93]

Jacques Mol[94] megállapítása szerint ezt a meghatározást a könyvtárakra úgy lehetne kiterjeszteni, hogy egy huzamosabb időszak elégedett használóit is beleértjük.[95] Ahhoz, hogy maximalizáljuk az épület hatékonyságát, szükséges a jól működő (munka)környezet, ahol a világítás, a fűtés és a hűtés teljesítménye is beállítható, szabályozható. Emellett egy nagyon jó minőségű szűrőkkel ellátott légkondicionáló rendszerrel biztosítható a hőmérséklet és páratartalom szabályozása is, mindezt szintekre, a nagyobb területekre és kisebb szobákra is lebontva, beleértve a tanulószobákhoz szükséges egyedi klímakontrollt is. A modern létesítmények alkalmasak az épület használatát bemutató részletes jelentések elkészítésére is.[96]

A Berlini Szabadegyetem Bölcsészkönyvtárának belső tere. Manske, Magnus (2009): Interior of Phil Bib FU Berlin 2.jpg https://de.wikipedia.org/wiki/Datei:Interior_of_Phil_Bib_FU_Berlin_2.jpg

Érdekes példája az intelligens könyvtáraknak a Berlini Szabadegyetem 2005-ben nyitott Bölcsészkönyvtára (Philologische Bibliothek der Freien Universität Berlin), amelyet sokan méltatnak eco-intelligens struktúrájáért. Koponyaformája miatt „A berlini agynak” becézett épületet Norman Foster brit építész tervezte, aki éveken át kutatta, hogyan lehetne aktív és passzív technológiákat alkalmazni az épületekben úgy, hogy közben az energiahatékonyság is nőjön. Munkájának eredménye ez a természetesen szellőző épület, melynek buborékszerű burkolata három részből áll. A külső héj alumínium- és üvegpanelekkel rendelkezik, ezek szabályozzák a belső hőmérsékletet. A sugárirányú geometriával kialakított támaszték acélváz választja el a belső és a külső réteget. Végül egy áttetsző belső membrán szűri meg a környező nappali fényt, csak annyi fényt engedve át, ami szükséges a tökéletes tanulói környezethez.[97]

Zöld könyvtár Hanoiban[98]

A Farming Architects építészeti cég által épített könyvtár (VAC Library, Hanoi, Vietnam) tulajdonképpen egy hatalmas, fából készült mászókeret, ahol a könyvek elhelyezése mellett egy napenergiával működtetett akvapónia révén zöldségeket termesztenek, koi pontyot tenyésztenek és csirkéket is tartanak. Már a könyvtár neve is erre utal, ez ugyanis három vietnami szó rövidítése: Vườn (kert), Ao (tó) és Chuồng (ketrec). A cég azért alkalmazta ezt a hibrid megoldást, azaz a könyvtár és egy városi farm egyesítését, hogy a gyerekek így ismerhessék és tanulhassák meg azt, hogyan működnek az önfenntartó ökorendszerek.

A koi ponty a ráccsal szomszédos tóban úszik, amelyen egy sor járólap vezet keresztül. A háttérben több tyúkketrec is látható. Ezek a tyúkok is hozzátartoznak a könyvtár mini ökoszisztémájához, hiszen ennivaló tojást tojnak, és trágyát adnak a zöldségek talajának termékenyebbé tételéhez. Az akvapónia egyesíti az akvakultúrát – a halak tartását – a hidropóniával, azaz a növények tápfolyadékban való termesztésével, hogy egy olyan ciklikus rendszert hozzon létre, amely a tavak szennyvízét tápanyagban gazdag növényi forrásként használja fel. Cserébe a növények tisztítják a vizet, amely visszakerül a halastóba.

A gyerekek itt azt is megtanulják, hogy a koi ponty nemcsak egy szép hal, amit nézegethetnek, hanem azt is megmutatják, hogy a hulladékaik milyen előnyökkel járhatnak a növényi ültetvények számára. Az egész lényegében egy napelemekkel felszerelt, moduláris farácson belül helyezkedik el, könnyen idomulva bármely városi környezethez. A szerkezet egyszerű, tartós ülőalkalmatosságokat kínál az olvasáshoz, de ki lehet ülni a rácsokra vagy le a padlóra is. Különböző elemeket illesztettek be a szerkezet fagerendáinak hézagaiba, a gyermekkönyveket tartalmazó polcok mellett például akril dobozokat a világítótesteknek, de találhatunk kis zöldségültetvényeket is. Evvel az ötlettel az építészcég a Hanoiban élő emberek azon szokására utal, ahogy a városi otthonukba beviszik a természetet, például halastavat készítenek, vagy növényeket termesztenek. „Az épület célja nemcsak az erőforrások hatékony felhasználása, hanem egy kísérlet is, hogy bemutassuk, hogyan lehet különböző növényeket és állatokat tartani városi környezetben.” – nyilatkozta az építész.[99]

Idea stores Londonban[100]

London Tower Hamlets kerülete a város leghátrányosabb helyzetű városrésze, a szegénységet, a lakhatást, munkanélküliséget és az iskolázottságot tekintve is. A kerület lakosainak jó része 19 évesen is csak alapfokú iskolai végzettséggel rendelkezik.[101] Földrajzilag London belvárosának keleti részén fekszik, legszegényebb részeinek lakosai a folyamatosan növekedő kereskedelmi birodalom (Canary Wharf) árnyékában élnek. A kerület lakossága rendkívül sokszínű, régóta különféle bevándorló közösségek otthona, s jelenleg a helyi lakosok 30 százaléka Bangladesből származik.[102] Londonban ebben a körzetben vannak a legnagyobb közkönyvtárak, és itt költenek a legtöbbet felnőttoktatásra. Ennek ellenére a helyi lakosoknak kis része használja aktívan a könyvtárakat, és kevesebb mint 5 százalékuk veszi igénybe a helyi önkormányzat által biztosított oktatási és szórakozási lehetőségeket. Amikor a könyvár fenntartói 1988-ban avval szembesültek, hogy a könyvtár épületének az érvényes szabványoknak megfelelő felújítása és akadálymentesítése 4,5 millió fontba kerülne, úgy döntöttek, hogy más megoldást keresnek.

Az önkormányzat a helyi lakosok körében egy igen széles körű konzultációt indított arról, hogy mi motiválná őket könyvtárhasználatra. Tíz háztartás közül egytől érkezett válasz. Ezt a kampányt egy másik, a helyi felnőttoktatással kapcsolatos kutatás is követte. Mindkét kutatás egyértelmű eredményeket hozott. A hosszabb nyitvatartási idő és a több információs technológia beszerzése mellett a legtöbben azt mondták, hogy a könyvtárak, illetve a tanfolyamok rossz helyeken vannak. A válaszadók kb. 61 százaléka nyilatkozott úgy, hogy sokkal gyakrabban használná a könyvtárat, ha ezt összeköthetné a bevásárlással. Az üzletközpontok ugyanis a közösségi közlekedési csomópontok mellett helyezkednek el, és a környéken lakók 40 százaléka nem rendelkezik autóval. A felnőttoktatás is gyakorlatilag ugyanazokkal a problémákkal küzdött, mint a könyvtárak. Központjaik, tanfolyamaik rendszerint volt iskolaépületekben voltak. Azok az emberek, akik kiestek az oktatási rendszerből vagy nem sikerült minimális végzettséget sem szerezniük, nem szívesen léptek be ugyanabba a számukra kudarcot jelentő iskolaépületbe, utáltak visszaülni az iskolapadokba.

A konzultáció eredményeit végiggondolva a könyvtárosok és a felnőttoktatás képviselői összefogtak, és valami egészen új megoldást kerestek. A felújított, új polcokkal felszerelt épület ugyanis valószínűleg csak ideig-óráig vonzotta volna a betérőket. Úgy döntöttek, hogy az egyesített könyvtári és felnőttoktatási szolgáltatásuk legyen több, mint „csak” egy könyvtár vagy „csak” egy tanulóközpont.[103] Stratégiájuk célja az volt, hogy radikálisan pozitív változást érjenek el a könyvtárhasználati szokásokban és a felnőttoktatásban egyaránt. Meg akarták szüntetni azt a sztereotípiát, hogy a könyvtárban nincs semmi érdekes. Egyesítették tehát a legjobb hagyományos könyvtári és információs szolgáltatásokat, valamint a permanens képzés lehetőségeit egy kényelmes, barátságos bevásárlókörnyezettel, ahol az emberek szívesen töltik az idejüket és könnyen megközelíthető a számukra. Elsődleges feladatuk az volt, hogy becsalogassák és benntartsák az embereket, és ha már ott vannak, a lakossági igényeknek megfelelően népszerűsítsék a szolgáltatásaikat.

A kerület önkormányzata több millió fontot invesztált abba, hogy könyvtári és információs szolgáltatásokat is nyújtó felnőttoktatási hálózatot, ún. „idea stores”-t (ötletbolt) építsen ki hét népszerű, modern, helyi bevásárlóközpontban. Lényegesnek tartották, hogy kintről is lehessen látni, mi folyik benn, ezért hatalmas, automatikusan nyíló üvegajtókat szereltek fel, legyőzve evvel – a kérdőívekben is megjelenő – ismeretlen, zárt épületektől való félelmet is. Ez egyúttal az akadálymentesítést is jól szolgálta. A bejárathoz közel helyezték el a regisztrációt alig, vagy egyáltalán nem igénylő, az épületbe csábító tevékenységeket, mint például a kávézó vagy az újságos. Fontosnak tartották azt is, hogy ne legyen se regisztrációs pult, se biztonsági kapu. Különösen odafigyeltek arra, hogy a szolgáltatások elérhető magasságban legyenek, és a közlekedési útvonalak is elég szélesek legyenek ahhoz, hogy a kerekesszékes emberek is könnyen tudjanak közlekedni.

Az épületen belül sem voltak elválasztva a könyvtári és a tanulóterek. A tanulóknak végig kellett menniük a könyvtári területeken, a könyvtár használói pedig láthatták, hogy a tanulók élvezik a tanulást. Felnőttek és gyerekek számára is külön ingyenes internetezési lehetőséget biztosítottak az áruházon belül több helyen is. Hirdetéseiket is inkább a helyre jellemzőbb plazmaképernyőn és videófalon helyezték el. Az áruházon belül sokféle tanfolyamot is szerveztek, informatikai képzések, nyelvtanfolyamok, jóga 50 év felett, virágkötés, kézimunka, gyermekfoglalkozások – csak néhány a szabadidős tevékenységek közül. A könyvtári szolgáltatások többségét úgy alakították ki, hogy önállóan is igénybe vehetők legyenek.

A könyvtárosok többsége így többnyire csak tanácsadással foglalkozik, a megfelelő választást segítve a tanfolyamok, a könyvek stb. közül. A könyvtárosokat itt nem elsősorban a szakmai tudásuk alapján veszik fel, sokkal inkább azon van a hangsúly, hogyan tudnak kapcsolatot teremteni az emberekkel. Az épületben sétálgatnak, hogy a legbátortalanabbak se érezzenek félelmet megszólítani őket, ugyanakkor lehetőségük van arra is, hogy beszédbe elegyedjenek az áruház látogatóival, hogy mit szeretnének, mi motiválja őket stb. Segítenek a számítógépet használni és könyveket választani is. Azért, hogy fel lehessen ismerni őket, egyenruhát viselnek, de ezek sem hivatalos benyomást keltő, hanem divatos öltözetek. A biztonsági szolgálatot egy külső cég végzi, s ennek a munkatársait is ellátták az alapvető információkkal, így ők is tudnak segíteni a látogatóknak. Biztonsági kapu helyett többféle biztonsági technikát is alkalmaznak. A pultokra csak az üres DVD-tokokat helyezték ki, a CD-ket biztonsági tokba helyezték, az ajtóknál biztonsági kamerákat helyeztek el és természetesen a sétáló könyvtárosok is figyelnek. A felnőttoktatási tanfolyamok mellett karrier-tanácsadást, különféle tréningeket, bölcsődéket, találkozóhelyeket, kávézókat és szórakozási lehetőségeket is biztosítanak.

Az idea store minden hónapban 28.000 látogatót vonz, ez négyszerese a korábbi két könyvtárépület forgalmának. Felmerül azonban a kérdés, hogy ez mennyire köszönhető a könyvtárnak? A megnövekedett létszám nemcsak a kávézónak, a közösségi tereknek, programoknak és tanfolyamoknak köszönhető? Mégis, ebben a környezetben, ilyen feltételek mellett minden bizonnyal ez a jó megoldás az emberek megszólítására, hogy megismertessék és megszerettessék a könyvtárat azokkal az emberekkel is, akikhez korábban nem jutottak el, miközben a könyvforgalom is 40 százalékkal nőtt.[104]

Koppenhágai Üzleti Iskola fiókkönyvtára[105]

Dánia első könyvek nélküli, azaz teljesen digitális könyvtára nem tartalmaz semmilyen fizikai dokumentumot, csak hozzáférést a virtuális szolgáltatásokhoz. Ez a Koppenhágai Üzleti Iskola (Coppenhaga Business School – CBS, dán elnevezéssel Handelshøjskolen i København) fiókkönyvtárainak egyike (Porcelaenshaven), olyan intézeti könyvtár, mely csak a tudományos kutatást és az oktatást szolgálja. Egy nagy, nyitott olvasóteremhez hasonló terület hetven tanuló- és munkaállomással ellátva, beleértve a könyvtárosok nyitott munkaterületét is. Csak négy munkaállomás van felszerelve számítógéppel, mert a látogatók többsége magával hozza a saját laptopját, és wifivel fér hozzá az összes elektronikus szolgáltatáshoz (mint az online katalógus, adatbázisok, e-dokumentumok). A helyiség egy osztálytermet is tartalmaz, amely a legújabb infokommunikációs eszközökkel (IKT) van felszerelve. A porcelaenshaveni könyvtárat azonban mégsem szabad összekeverni egy internetkávézóval, ami csak hozzáférést biztosít, itt ugyanis a nívós szakmai kutatást, tájékoztatást, tanácsadást nyújtó kutatószolgálat áll a szolgáltatások központjában. 2006 óta a könyvek és nyomtatott anyagok kölcsönzését kivéve, az összes szükséges könyvtári szolgáltatást biztosítja, bár egy másik könyvtártól bekért könyvet itt is át lehet venni, és nyitvatartási időben személyesen is lehet tanácsot kérni. Fenntartják az internetes „Kérdezd a könyvtárost!” és a chatszolgáltatást is.

Demenciabarát könyvtár az Egyesült Államokban[106]

Az Ellsworth Public Library (Wisconsin, USA) igazgatója, Tiffany Meyer új programot indított a könyvtárban, melynek célja az, hogy segítséget nyújtson a minőségi időtöltéshez a demenciában, Alzheimer-kórban szenvedő betegek és a gondozóik, családtagjaik, vagy barátaik számára. Az agysejtek fokozatos károsodása következtében memóriavesztés és zavartság jellemzi ezt azt állapotot. A múlt egy-egy emlékezetes pillanata, a múltból származó fényképek, zenék és emléktárgyak azonban előhívhatják az emlékeiket, és (kommunikációs) hidat teremthetnek a betegek és szeretteik közt.

A folyamat elősegítésére a könyvtárosok a Pierce megyei Öregedési és Fogyatékosságügyi Információs Központ támogatásával „memóriakészleteket” állítottak össze. A készlet egy dobozból vagy táskából áll, amely tele van olyan az interaktivitást elősegítő tárgyakkal, mint például a puzzle, a bingo, a beszélgető- vagy más játékkártyák, zenei CD-k stb. A doboz tartalma mindig egy hely, idő vagy téma köré épül. A téma lehet akár egy évtized, ekkor az arra jellemző, híres fényképeket, az időszakra jellemző zenéket tartalmazó CD-ket, a korszak politikai és más nevezetes eseményeiről szóló brosúrákat, vagy más jellemző tárgyakat tartalmaz. De a készletek olyan tevékenységek alapján is összeállíthatók, mint a főzés, a szabadtéri kikapcsolódás, a tánc, az állattartás, vagy a világutazás. A könyvtárban ezek a készletek ugyanúgy kölcsönözhetők, mint a könyvek.[107]

A memóriavesztés mellett a demencia más kognitív folyamatokat is érint, és viselkedészavarokat is okozhat. A program során megtanítják a könyvtári alkalmazottakat a demencia tüneteinek felismerésére és az ebben szenvedő emberekkel való interakció módjaira. Zenei és művészeti terapeuták segítségével olyan programokat is szerveznek, amelyekben a demens emberek és a hozzátartozóik is részt tudnak venni. Jó ötlet lehet egy olyan foglalkozás is, ahol megtanítják a gondozókat, a hozzátartozókat vagy más érdeklődőket arra, hogyan készítsenek memóriakészletet szeretteiknek. A résztvevők egyedivé tehetik saját készletüket olyan elemekkel, amelyek a környezetükben memóriavesztéssel élő személyek számára jellemzőek, ugyanakkor megtaníthatók arra is, hogyan végezzenek háttérkutatást, és használják a könyvtár forrásait az általuk létrehozott készlet tematikájához, kulturális kontextusához is.[108]

A demencia befolyásolja az érzékelést, a navigációt és más olyan képességeket, amelyeket magától értetődőnek tartunk, amíg rendben vannak. A könyvtárban ezért gondoskodni kell a számukra is megfelelő környezetről:

1. Biztosítsunk egyenletes és jó megvilágítást, ami nem vakító. Az árnyékok zavaróak lehetnek, és esetleg tévesen ajtónak vagy padlóhibának értelmezhetik őket.

2. Figyeljünk arra is, hogy a padló minden szempontból a lehető legsimább legyen. A szőnyegek vagy a padló mintái tárgyaknak tűnhetnek az észlelési sérültek számára.

3. Ha csak lehetséges, használjunk kontrasztos színeket. A bútorok, a falak és a padló is legyen könnyen és jól megkülönböztethető.

4. A vécé is okozhat gondokat. Egy fehér ülőke nem jól kivehető, elveszik a fehér padló és a fehér fal között.

5. Egyértelmű navigációs jelekkel segítsük a tájékozódást, hogy elkerülhessék a zavart és az ebből fakadó szorongást.

6. A „memóriakávézó” is biztonságos hely lehet a demenciában szenvedők számára a társasági és a minőségi időtöltéséhez.

1785-ben Étienne-Louis Boullée (1728–1799) olyan könyvtárépületet tervezett, ami máig kísérti az építészetet. A hatalmas méretekben megálmodott épületet könyvekkel teli toronymagasságú falak alkotják, középen egy nagy közösségi térrel, amit egy monumentális boltíves tető fed be, ami nagyobb, mint amit valaha építettek. Ez egy olyan könyvtári vízió volt, ami a könyvtárat a világ leképezéseként, reprezentációjaként fogta fel, ahogy ez később Jorge Luis Borges (1899–1986) ismert argentin elbeszélő, esszéíró, irodalomtörténész, filozófus Bábeli könyvtár című novellájában szemléletesen is megjelenik. „Az univerzumot (amelyet mások Könyvtárnak neveznek) meghatározatlan és talán végtelen számú hatszög alakú galéria alkotja, melyeknek közepén alacsony korláttal körülvett nagy szellőzőaknák vannak. Minden hatszögből láthatók lefelé és felfelé az emeletek – sehol sincs végük. A galériák beosztása egyforma.”[109]

Étienne-Louis Boullée elképzelése a nemzeti könyvtárról. Coyau (2015): Bibliotheque nationale boul.jpg – Restauration de la Bibliothèque nationale (Bibliothèque nationale de France gyűjteményéből) https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Bibliotheque_nationale_boul.jpg

A mindent magába foglaló könyvtár látomása továbbra is befolyással van a könyvtárépítészetre, amint azt számos közelmúltbeli projekt is bizonyítja. Ilyen például a holland építészeti csoport (MVRDV) által Északkelet-Kínában, Tiencsinben épített ún. Tianjin Binhai Library. A 2017-ben megnyitott óriási épületet úgy tervezték, hogy kívülről nézve egy hatalmas emberi szemnek látszik, utalva ezzel Claude-Nicolas Ledoux (1736–1806) francia építész legismertebb rajzára (1784), mely egy olyan szemet ábrázol, amelyben egy hatalmas színház tükröződik vissza. Ez talán túl agyafúrt metaforája egy olyan országnak, amely megszállottja a megfigyelésnek. Az épületen belül a könyvek egy hatalmas földgömb körüli körben helyezkednek el, fehér polcai vadul hullámzanak, ülőhelyeket, lépcsőket és galériákat képezve ezzel. Ez okos megoldásnak tűnik, de nézzünk rá újra a könyvgerincekre. Legtöbbjük reménytelenül elérhetetlen távolságban van, és valójában nem is igazi könyvek, hanem nyomtatott könyveket utánzó alumíniumlemezek. Az MVRDV építészei azt állítják, hogy ez azért van, mert a felső polcok hozzáférhetőségét biztosító terveiket helyileg felülbírálták. Ez is egy példa a látványépítészet gyakorlati korlátaira, ami azt is jelzi, hogy ha könyvtárakról van szó, akkor a nagyobb nem feltétlenül jobb. Olyan ez, mint amikor egy gyakran használt papír könyvkötést hasonlítunk össze egy gyűjtői luxuskiadással. A kicsi, kopott fiókkönyvtárat lehet, hogy szívesebben és gyakrabban látogatják, mint „kasszasiker” unokatestvérét.[110]

Tiencsin Binhai kerületének 2017-ben átadott könyvtára – az épület külső megjelenése, amelyről a „szem” nevet kapta és a belső tere. Tianjin Binhai Library. MVRDV https://api.mvrdv.boerdamdns.nl/media/uploads/project/246/009.jpg https://api.mvrdv.boerdamdns.nl/media/uploads/project/246/000.jpg

Oodi Helsinki Központi Könyvtár. Oodi Helsingin keskustakirjasto http://ala.fi/app/uploads/2019/01/TU-181231-ala-oodi-071-screen-1140x759.jpg

A nagy persze nem feltétlenül rossz is. Néhány városban sikerült összeegyeztetni az építészeti terveket a társadalmi használattal. Helsinki óriási, új könyvtára, az amerikai ALA Architects & Planners, Inc. cég építészei által tervezett Oodi egy szándékosan nyitott épület hatalmas, csak térnek szánt területekkel (Oodi Helsinki Central Library, finn elnevezéssel Oodi Helsingin keskustakirjasto). Célja az oktatásnak szentelt kultúra szimbolizálása egy olyan fővárosban, amely büszkén tekinti magát az olvasás városának. Bár az igazat megvallva a finnek önképe az Oodi helyett sokkal inkább a kisebb könyvtárak hálózatában jelenik meg, amelyek szerte a városban bárhol megtalálhatóak. Az egyetemi könyvtár drámai parabolikus íveitől (Anttinen Oiva cég) a külvárosban található, építészetileg nem kevésbé ambiciózus Maunula közösségi központig (K2S Architects cég) mindegyik, bárki számára nyitva áll. A könyvtárak azt jelentik Helsinki lakói számára, mint a piacterek (piazza) a rómaiaknak.[111]

Lesz-e épülete a jövőben a könyvtáraknak, vagy csak egy könyvek nélküli csatlakozási pont lesz, egyfajta internetcafé, ahol a szolgáltatás mellé könnyű frissítőket is kínálnak?[112] Bár az információs technológiának szervesen be kell épülnie a könyvtár épületébe, a kilencvenes évek talán kissé elsietett jóslatai[113] a kizárólag elektronikus és virtuális könyvtárakról mára már érvényüket vesztették. A Cornell Egyetem (South California, USA) már hibrid gyűjteményként tervezett könyvtárában is megfigyelték, hogy az elektronikus források gyarapodása nem csökkentette a nyomtatott formátumok használatát, sőt, a reprográfiai, könyvtárközi kölcsönzés iránti igény még növekedett is.[114]

Napjainkban az új könyvtárépületek már sokkal inkább közösségi terek, ahol az emberek találkozhatnak, tanulhatnak, programokat csinálhatnak. Olyan tanulóterek és munkaállomások, ahova egyre többen jönnek azért, hogy találkozzanak, beszélgessenek, együtt dolgozzanak és kicseréljék a tapasztalataikat. A könyvtárak mellett megjelenő kávézók, kiállítótermek, alkotóműhelyek (makerspace) már nemcsak a közösségi élet színterei, a helyi vállalkozók számára is újabb marketinglehetőségeket hordoznak. Az épületek ezen kívül gyakran a hálózati szolgáltatások továbbításának csomópontjai, valamint az egyre növekvő állományok és a kutatáshoz szükséges különgyűjtemények lelőhelyei is.

Bár egyre többen és jobban használják az információforrásokat, a számítógépeket, még mindig szükség van a szakavatott könyvtárosok segítségére, támogatására. Legfontosabb azonban az, hogy ezek a helyek az információszolgáltatással együtt segítenek áthidalni a digitális szakadékot azok számára, akik valamilyen okból kifolyólag nem tudnak hozzáférni az információkhoz. Bár a különböző könyvtári tevékenységek aránya változóban van, ezek az épületek fontos helyek maradnak, mert az összes lényeges szolgáltatást kényelmesen, egy helyen biztosítani tudják.[115] Meg kell említeni azt is, hogy a világ automatizált könyvtárai még mindig épületekben vannak, ahol a fizikai és a virtuális tér egyaránt fontos, és a fő kihívás abban rejlik, hogyan nyújtsanak hatékony és élvezhető hibrid szolgáltatásokat az egyre növekvő és (egyre jobban) differenciálódó új technológiák mellett.[116]

Új könyvtárépületeket emelni továbbra is alapvető, nemcsak az egyetemek, hanem az országok intellektuális tőkéjének szempontjából is, bár a jövő könyvtárai minden bizonnyal másképp néznek majd ki, és más hatást keltenek majd, mint a maiak. Az új épületek sikerében azonban továbbra is alapvető jelentőségű az, hogy akár személyesen, akár virtuálisan, de minél nagyobb használatra csábítson a jövő generációk tanulói és tudósai körében egyaránt.[117]

Bárhogy is hívjuk tehát – tanulóközpont, digitális, virtuális, vagy hibrid könyvtár –, az intézmény, melyet mi könyvtárnak ismerünk, valószínűleg továbbra is helyhez kötött lesz. Bár a könyvtárosok munkája megváltozhat, de ott lesznek, hogy segítsenek a használóknak a kutatásban, a tanulásban és a kapcsolatteremtésben is. A könyvtárnak azonban sokkal inkább, mint eddig bármikor, nemcsak pusztán helynek, hanem az ismeretszerzés, a tanulás központi helyének is kell lennie.

In the second part of our study on library architecture, the historical overview began in the first part is continued, following the constant changes to arrive at today’s characteristics and challenges. Arriving at our present, the aspects are also covered, what to look for when planning a library, what should be the ideal library building of the future, and some of the architectural trends these days are also described. In addition to smart libraries, we can learn some interesting, special, or intact library buildings, too. Finally, the study is concluded with some thoughts on the future of libraries.

Vissza a tartalomjegyzékhez