Antal Mária: A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium régikönyves-tára, szellemi műhelye

Nyomtatási nézet

„Vaskos fájdalmaim ércét váltsd tündéri kohódban aranyra!”

(Illyés Gyula)

A 208 éves Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium elődje az 1806-ban Sárszentlőrincen alapított kisgimnázium volt, amelynek diákjai között 1831-33-ban ott találjuk Petőfi Sándort is. A Tolna-Baranya-Somogyi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházmegye a megváltozott gazdasági körülmények miatt a grammatikai iskolát olyan településre szerette volna áthelyezni, ahol fejlett az ipar, a kereskedelem és a közlekedés is. A dinamikusan fejlődő Bonyhádnak 1869-ben 5832 lakosa volt (német, magyar és jelentős számban zsidó). A mezőváros a Völgység szíve, motorja volt. Az Egyházmegye 1870-ben döntött az intézmény áthelyezéséről, és 1906-ig mint algimnázium működött. 1906-tól főgimnáziumi rangot kapott. Az első érettségire 23 végzős diákkal 1910 júniusában került sor, a már ekkorra felépült új, szecessziós főépületben. A gimnázium a régió legjobb adottságokkal rendelkező oktatási intézménye lett. Itt épült meg a megye első fedett tornacsarnoka, volt internátusa, hatalmas parkja. „A játszóteret körülvették a lombosodó fák, amelyek között »van egy-egy hárs is«, s »illatjuk bárány-felhőként lebeg«, a lombkoronák felett pedig ott ragyog »a bonyhádi gimnazista ég«. – írta Illyés Gyula naplójában.[1]

Gimnáziumunk iskolai és kollégiumi könyvtára mellett külön egységet képez a muzeális és helytörténeti gyűjtemény. A régi könyvtár több mint 7000 kötetes állományának alapjait az 1725-ben Sárszentlőrincen megalakult Tolnai Egyházmegye (Senioratus Tolnensis), az egyházat életben tartó derék lelkészeinek, Nagy István püspöknek, Szeniczei Bárány György esperesnek és családjának, illetve Hrabowszky György lelkésznek az adományai képezik. Nemes küldetése volt a nyugati evangélikus egyetemekről hazatérő lelkészeknek, diákoknak könyvet hozni haza, és azt az egyházmegye könyvtárában elhelyezni. A sárszentlőrinci latin iskola megalakulása után az egyházmegye a könyvtárát megőrzésre és gyarapításra felajánlotta az iskolának. A bonyhádi algimnáziumban 1874-ben kialakított iskolai könyvtár alapját az esperesség 205 kötete képezte. Egy évtized múlva már közel 800 kötettel rendelkezett a könyvtár. A fejlesztések saját vásárlásokból, baráti adományokból történtek. Ujlaki Kálmán tanár úr 1891-ben mintegy 600 műből álló könyvtárát hagyományozta az intézetre. Köztük találjuk Káldi György és Károli Gáspár Szent Bibliáját, Burns, Dante, Hugo, Shakespeare, Turgenyev és Zola műveit (magyar, német, angol nyelven). Ujlaki Kálmán a szépirodalmi könyveken túl – elsősorban a nyelv- és irodalomtudomány területéről – szakirodalmi kötetek sorát is adományozta.

A könyvtár első szakszerű rendezésére Forberger László tanár úr vállalkozott1889-ben. Az 1904-ben Róth Aladár készítette A tanári könyvtár jegyzéke már nyomtatásban is megjelent. Ekkor a könyvtári állomány közel 1800 címből és 2200 kötetből áll, s neki köszönhetjük az első publikációt is az itt őrzött értékekről. Ennek a dokumentumnak az előszavában olvasható Forberger tájékoztatója: „Előre is jelzem, hogy könyveink közt két régi magyar nyomtatvány, t.i. Káldi György »magyar bibliája« (1626) és Pázmány Péter »Hodoegus«-a (1637) is megvan.” Előbbi jelenleg is megtalálható a régikönyves-tárban és 2012-ben restauráltattuk. E könyvritkaság restaurálása (is) ˗ a könyvtörténeti értékén túl ˗ a hagyományainkhoz való kötődést, a több mint 200 éves iskolai-könyvtártörténeti múltunk értékeinek megőrzését, átörökítését, megmentését is jelenti.

A két világháború között iskolánkban két könyvtár működött, az úgynevezett régi könyvtár, ahol az igazán értékes könyvek a tanárok okulását szolgálták. A diákok saját maguk alapítottak könyvtárat az 1907/08. tanévben megalakult szavaló, önképző Petőfi-kör szervezésében. Dedikációk sokasága árulkodik arról, milyen áldozatok árán gyarapították a gyűjteményt: kulturális rendezvények bevételeiből, egyéni és csoportos adományokból, felajánlásokból. „Nagy munka megy itten. / Itt kap az árva palástot, / aki álmaiban hadak élén küzd, / míg népe szabad nem lesz, / hős, mint a mesében” (Illyés Gyula: Egy régi városban – Búcsú) Néhány világhírű „Petőfi-körös” neve álljon itt: Lotz János nyelvész, Kardos Tibor és Gál István irodalomtörténészek.

A II. világháború ideje alatt az értékes könyvek jelentős része elveszett, százával semmisültek meg, hordták szét a könyvritkaságokat. A szocialista évek sem igazán kedveztek a régi könyvtár megőrzésének (fejlesztésről, gyarapításról nem is beszélhetünk). Több hullámban történtek átgondolatlan selejtezések, valamint az iskola vezetősége egyetemi könyvtáraknak ajándékozott könyveket, illetve az állami levéltárak fiókintézetei szállítottak el szép számmal köteteket a gyűjteményből. A gimnáziumban maradt régi könyveket évtizedeken keresztül külső raktárakban – mondhatjuk, hogy méltatlan helyeken – tárolták.

2008. szeptember 25-én ünnepélyes keretek közt avattuk fel a mai „kék könyvtárat”, ahol soha nem látott egységben van a gyűjtemény. A sors szerencsés alakulása, hogy éppen abban az épületrészben talált helyet a gyűjtemény, ahol 1870-ben kezdte meg működését az algimnázium. 2009-ben indult el a könyvállomány megtisztítása, javítások és restaurálások, a raktári rend kialakítása, a szakszerű feldolgozás. Ennek a gyűjteménynek része az iskolai helytörténeti állomány is.

A régi könyvtárról, a különgyűjteményről ma már elmondhatjuk, hogy a megőrzésen, a feltáráson túl mind jobban beépül gimnáziumunk oktató és nevelő munkájába. Ez a tevékenységünk különböző területeken érhető tetten. 2010-ben a gimnázium és a Bonyhádi Öregdiák Szövetség pályázatot írt ki A száz évvel korábbi érettségi szellemi forrása címen. A pályázat célja az volt, hogy a régi könyvek mind jobban épüljenek be a gimnázium oktató-nevelő tevékenységébe. A pályázaton résztvevők a régikönyves-tárban megtalálható könyvritkaságok felhasználásával írták meg esszéiket arról, hogy az 1910-ben – elsőként – érettségizőket milyen művek segíthették.

Csötönyi Nóra Matematikai jegyzetek című pályamunkájában a századelő matematikai oktatását írta meg a gimnáziumi értesítők, matematikai szakkönyvek, feladatgyűjtemények és egy kuriózum, Roboz Oszkár (az első maturálók egyike volt) matematikai füzetei alapján.

A tanárnő időnként (100. matematika óra, matematika-hónap stb.) a korabeli feladatokat is „becsempészi” tanóráira.

Dr. Antóni Judit a Kisebbségkutatás a XX. század elején Magyarországon témát vizsgálta és írta meg dolgozatában azon könyvek, tanulmányok alapján, amelyek a gimnázium könyvtárában megtalálhatók. A tanárnő a nyelvtanóráin is foglalkozik ezzel a napjainkban is élő és nagyon is égető kérdéssel, a kisebbségi nyelvhasználattal. Pályázatát az alábbi – időrendben – a Magyarországi német nyelvjárások és a Magyarországi szláv nyelvjárások füzeteire építette:

• Gréb Gyula (1906): A szepesi felföld nyelvjárása.
• Hajnal Márton (1906): Az isztiméri német nyelvjárás hangtana.
• Dr. Krauter Ferenc (1907): A niczkyfalvi német nyelvjárás hangtana.
• Schäfer Illés (1908): A kalaznói német nyelvjárás hangtana.
• Dr. Mráz Gusztáv (1909): A dobsinai német nyelvjárás.
• Pável Ágost (1909): A vashidegkuti szlovén nyelvjárás hangtana.

Fauszt András pályázatának címe: Vissza a jövőbe, amely a csillagászat témakörét öleli át. A tanár úr azt tapasztalta, hogy a földrajzórákon a diákok nagyon is érdeklődnek az asztronómia iránt. Dolgozatához az alábbi műveket használta fel:

• Hunfalvy J. (1873): Ég és Föld vagyis Csillagászati földrajz.
• Proctor, R. (1875): Más világok, mint a mienk.
• Darvai M. (1888): Üstökösök és meteorok.
• Houzeau, J. C. (1889): A csillagászat történelmi jellemvonása.
• Flammarion, C. (1900): Népszerű csillagászat, az égbolt egyetemes leírása.
• Todd, D. P. (1901): Népszerű csillagászat.

Fauszt András a következő gondolatokkal zárta dolgozatát: „Kis kalandozásomat zárva, a gimnázium múltjának e remekművei között meg kell állapítanom, hogy az alma mater diákjai száz évvel ezelőtt is a legkorszerűbb ismereteket kaphatták meg a tanórákon, a legújabb csillagászati eredményekről olvashattak a szakirodalomban. Olyan fontos adatok, lényeges folyamatok szerepeltek ezekben a művekben, melyeket ma is tanítunk, sokakat ugyanúgy. Sok helyen szinte csak az ízes, régies magyar nyelv árulja el, hogy nem mai könyv lapjait olvassuk. Meg kell őrizni e kiváló munkákat, melyek a mai tucatáruval szemben igazi értéket képviselnek, és érdemesek arra, hogy újabb száz év múlva még mindig kezükbe vegyék az akkori diákok.”

Váczi Enikő Az idegen nyelvek tanítása a bonyhádi gimnáziumban 1910 táján címmel írta meg esszéjét. A gimnáziumi Értesítők alapján az órakereteket, a témaköröket/tananyagot/vizsgakövetelményeket ismertette meg velünk. A múlt századelőn is már három idegen nyelvet oktattak: latint, németet, görögöt. A latin (Cicero, Ovidius, Livius, Vergilius), német (Goethe, Lessing) és görög nyelvű szépirodalmi művek mellett a következő nyelvkönyveket, szótárakat használták a diákok és tanárok:

• Márton József (1816): 3 nyelvű iskolai lexikon (német, magyar, latin).
  • Bocsor István (1841): Latin nyelvtan lépcsőnkénti gyakorlatokkal, s olvasókönyvvel.
  • Schuszter Alfréd (1855): Elemi latin nyelvtan I.-II.
  • Soltész Ferenc és Zsarnay Lajos (1857): Görög-magyar szótár.
  • Bakó Dániel és Soltész János (1862): Latin-magyar zsebszótár.
  • Kiss Lajos (1878): Görög nyelvtan I-II.
  • Vida Aladár (1878): Görög-magyar szótár.
  • Harrach József (1885): Német olvasókönyv I-III.
  • Pirchala (1896): Latin nyelvtan és olvasókönyv.
  • Niz M.A.C (é.n.): Kleines griechisches Wörterbuch.

Fekete Gyöngyi A könyv díszítése című tanulmányában a gimnáziumi gyűjteményben fellelhető néhány régi könyv segítségével a könyvek külső és belső díszítését és a hazai könyvkötészet jellegzetességeit írta meg. (Történelem, rajz- és művészettörténeti óráin ezen ismereteit gyakran alkalmazta.) „Az első könyv, amit a birodalomból megemlítek, a régikönyves-tár legkorábban kiadott könyve, Aulus Gellius 1521-ben kiadott Noctes Atticae című alkotása. A könyv borítását két fűző díszíti, és zárja le. A képeken is megfigyelhető, hogy gerincét három valódi bordára fűzték. Az alábbiakban a borítója és belső címlapja látható, mely a kor kompozíciós megoldásainak megfelelően centrális elrendezésű, ornamentális keretdísszel körbefogva a belső címlapon a szöveget.”

Mivel diákjainknak jelentős része a humán tárgyak iránt is elkötelezett, a könyveket nagy becsben tartják, számukra újabb érdeklődési területet jelenthet a bibliofil környezet. Különös értéket képviselnek azok a rendezvények, előadások, amelyek a régikönyves-tár köteteihez kapcsolódnak, és ezek már nemcsak a gimnázium diákjainak és tanárainak szólnak, hanem a városnak, a szűkebb régiónak is. A régikönyves-tár kialakítása úgy történt meg, hogy a könyvritkaságok megőrzése mellett kutatásokra és rendhagyó – kiscsoportos – órák megtartására is alkalmas. A könyvritkaságok zárható könyvszekrényekben történő elhelyezése ugyanúgy szolgálja az állományvédelmet, mint „korlátozottan hozzáférhető” státusuk. Azonban ez utóbbi azt is lehetővé teszi, hogy a gimnázium tanárai és diákjai tanórákra, versenyekre való felkészülésekhez, kutatómunkákhoz, előadásokhoz rövid időre kölcsönözhessék azokat. Az eddig leírtakból is már kitűnik, hogy a gimnázium muzeális gyűjteménye „élő könyvtár”.

A könyvgyűjtemény a mai napig is gyarapodik – ajándékozásokból, hagyatékokból (pl. Szita László, Gömöry József, Koritsánszky Ottó, Barcza Imre). Állományvédelemben, állagmegóvásban meghatározó volt a 2008-as esztendő. Biztonságos helyre költöztek a régi könyvek. Megkezdődtek a szakszerű állományvédelmi munkálatok, sikeres pályázataink voltak. A továbblépést segítette az, hogy 2009-ben felhívással fordultunk volt diákjaink felé. Az Öregdiák Szövetséggel közösen meghirdettük a könyvek gyámságba vételi lehetőségét, melynek legfőbb célja, hogy anyagilag is támogatja a muzeális értékek állagmegóvását, restaurálást. „Néhány emberöltővel korábban ezen könyvek fölé hajolva – talán gyertyafény mellett építették önmagukat gimnáziumunk diákjai, kik a tudományos világ aktív szereplőivé váltak. Hálával tartozunk mindazoknak, kik féltő szeretettel megőrizték ezt a szellemi vagyont számunkra, az utókor számára… Légy szövetségesünk! Tegyük meg mind azt, amit tehetünk ezen értékes gyűjtemény megmentésére… Tudjuk, hogy egyedül ez meghaladja a lehetőségeinket. Szerezzünk ehhez szövetségeseket! Mutassuk meg, hogy méltó örökösei vagyunk nagyformátumú elődeinknek!” Szép számmal jelentkeztek a felhívásunkra. Azt tapasztaltuk, hogy a gyámsági kapcsolat egyfajta érzelmi kötődést is jelent a támogató részéről is a gyűjtemény, az iskola iránt. És nem elhanyagolható az sem, hogy a támogatások több pályázatunk „saját forrását” jelentették.

A régikönyves-tár könyvei iskolánk múltjának, a múlt egy szeletének átörökítői, ugyanúgy, ahogy a helytörténeti gyűjtemény is. Gyűjtőköri szabályzatunkat kiegészítettük, és azóta tervszerűen gyűjtjük, rendezzük, archiváljuk mindazokat a publikációkat, kiadványokat, amelyeket a gimnázium tanárai, diákjai alkottak/alkotnak. Ezek a dokumentumok iskolatörténetünk fontos részei. A mai diákság elődeinek alkotásai példaértékűek, tanulmányaikhoz, kutatómunkáikhoz pedig fontos dokumentumok, forrásmunkák. Néhány kiemelkedő személyiség a helyismereti gyűjteményben: 2010 óta Gál István – öregdiák – irodalomtörténész életművének csaknem teljes egésze, állandó kiállítási anyaggal kiegészítve a gimnázium könyvtárát ékesíti. A 2010/11-es tanévtől a helyi tanterv keretében Gál István élete és pályája a tizenegyedikes magyar fakultációs diákjaink részére tananyag lett. Lotz János nyelvész munkássága még csak töredékesen van meg a gyűjteményben. A teljességre törekvést az is indokolja, hogy az Országos Lotz János szövegértési és helyesírási versenyt[2] iskolánk indította el. Lotz János öregdiákunk neve fémjelzi a minden augusztusban megrendezendő nemzetközi nyári diákegyetemünket. Minden évben a „bejövő” diákjaink már szeptemberben megismerkednek a nagyhírű nyelvész életútjával. Móser Zoltán – öregdiák – etnofotográfus és író munkásságával a könyvtárban ismerkedett meg egy most maturáló diákunk, akinek a TUDOK országos döntőjében megtartott előadása a Fotográfia és az irodalom címet viselte. Kuriózumként említem meg a Gyalog István által szerkesztett, kézzel írt magyar és matematikai dolgozatok köteteit.

Két gondolattal zárom a gyűjteményünket bemutató – a teljesség igényét nélkülöző – írásomat:

„Habent sua fata libelli”, vagyis: „A könyveknek megvan a maguk sorsa.”

„A könyv egyik nemzedék végrendelete a másikra…” (József Attila)

Vissza a tartalomjegyzékhez