Akad, aki morog, ha Harry Potterre és az Alkonyat-sorozatra terelődik a szó egy olvasásról folytatott beszélgetés során. A tinik – persze nem csak ők – falják az említett sorozatok köteteit, ezek olyan olvasási szokásokat élesztettek újra, melyekről azt hihettük, már teljesen kivesztek.

Ráadásul akkor, amikor a mese- és ifjúsági irodalom épp azokat szólítja meg a legritkábban, akikhez J. K. Rowling és Stephenie Meyer írásai eljutottak.
A fiataloknak szóló irodalom kétharmada a hat év alattaiaknak szól, a maradék egyharmadon osztoznak az iskoláskorúak.

23-24 százalék cím és példányszám tekintetében is a 6–10 év köztiek irodalma, a tíz év felettieknek pedig mindössze tíz százalék marad – hangzott el a „Nevelési Tudásdepó az olvasóvá neveléshez és a digitális kompetenciák fejlesztéséért” projekt zárókonferenciáján. Pedig főként a gimnazisták érzik magukat távol kötelező olvasmányaiktól Steklács János, a Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Főiskolai Karának dékánja szerint. Ez is oka lehet annak, hogy a tízévesek körében végzett PIRLS- vizsgálat (9-10 éves tanulók között) szerint hazánk a legjobb ötben van az OECD-országok között, ez azonban elolvad akkorra, amikor a 15 éves korban készített PISA (nemzetközi tanulói teljesítménymérés programja)-felmérésben részt vesznek a tanulók.

A dékán a konferencián hozzátette: tízéves kor után olvasástanítással nem is foglalkozik kiemelten az iskola, így nagyon nem szabad meglepődnünk az eredményeken. Ebből a szempontból hasznos lehetne, ha egészen 18 éves korig foglalkoznának a diákok olvasási készségeinek fejlesztésével.

Hámoryné Váczy Zsuzsa közoktatási tanácsadó szerint ahhoz, hogy egy szót jelentésének megfelelően tudjunk használni, legalább kétezerszer meg kell ismételni – ennek ugyanakkor nem mindig teremt megfelelő környezetet az iskola. Holott agykutatók szerint 12 éves kor után már nehéz megtanítani az értő olvasást. Amelynek szempontjából egyébként még a rossz szöveg is hasznos. Adódik a kérdés: mitől lesz valaki olvasó?

Egységes recept a szakemberek szerint sem létezik, de nagyon fontos az otthonról hozott minta, az iskola és a könyvtár szerepe is.

Csík Tibor, a Tudásdepó projekt vezetője szerint nincs egységes recept arra, hogy a tanulóból hogyan lehet olvasó, a kortárscsoport szerepe azonban tagadhatatlan ez esetben is.

Gyermekeknek írni óriási felelősség

Vidra Gabriella 25 éve tanít magyar nyelvet és irodalmat felsősöknek. Tapasztalatai szerint, bár abban a wekerlei iskolában, ahol igazgatónő, sok diák olvas, az általános kép ennél szomorúbb.

Ennek pedig megvannak a következ­ményei.
– Sokkal több gondot kell fordítani a fogalmazás és az élőszóbéli kifejezés tanítására, mint 8-10 évvel ezelőtt. A szókincshiány meglepő: egy ötödikesem nem értette, mi az a falvédő, a gyerekek nem tudják, ki a lelenc, de hasonló a helyzet hétköznapibb szavakkal is. Ne­héz tőlük szinonimákat kérni, fogalmazókész­sé­gük mind szóban, mind írásban gyengébb – sorolja a példákat. A könyvolvasást az internetezés nem tudja kiváltani ennél a korosztálynál Vidra Gabriella szerint, mivel nem információszerzésre használják a számítógé­pet, pedig ezt érdemes lenne okosan beépíteni a tanórákba is. Igaz, sok tanár sem érti és használja ehhez elég magas szinten a számítógépet.

A Kötelezők röviden helyét mindenesetre már elkezdte átvenni az internet, visszaköszönnek a dolgozatokból az onnan készen átvett sémák. Az igazgatónő a jelenség ellen élményszerű kötelező olvasmányokkal küzd.
– Nem egy könyvet, hanem négyet adok fel évente – a kötelező mellett Jack Londont, Mark Twaint, csemegéket. Szerintem nem az a megoldás, hogy Jókait a mai nyelvezetre ültetjük át. Egy Jókai-regény attól Jókai, eredeti és megismételhetetlen, ahogyan azt az író megírta. Ezt átírni olyan, mint a hamis gu­lyásleves – vélekedik.

A kötelezők elolvasását cselekvéssel, vizualitással összekötött feladatokkal igyekszik elősegíteni.

Vidra Gabriella amel­lett, hogy keresi, írja is az élményszerű könyvet. Hat éve született meg a hamarosan a Kolibri Kiadó gondozásában újra megjelenő A Tudás könyvei sorozatának első kötete, melyet magyartanári létéből fakadó írói ambíciói mellett az a vágy hívott életre, hogy olyasmit adjon a gyere­kek kezébe, amit öröm­mel olvasnak majd.

– A Tudás könyvei négy wekerlei kamasz tér- és időbeli utazása az öt kontinensre, a diákoktól ellopott tudást tartalmazó könyvek nyomában. Népekkel, kultúrákkal találkoznak, sok földrajzi és történelmi ismeretet adnak át az olvasónak – sorolja Vidra Gabriella, aki szerint ifjúsági könyvet írni nagy szakmai és etikai felelősséget jelent, hiszen példát kell mutatni, mintákat kell adni. Ő amellett, hogy hosszasan kutatott az egyes fejezetek megírása előtt, ezt is szem előtt tartotta.

– A tíz év alattiaknak szóló irodalomban sokkal színesebb a paletta, a tíz év fölöttieknek szóló könyveknél viszont ritka, hogy erre odafigyeljen a szerző. De már ott tar­tunk, hogy annak is örülök, ha a gyerekek vámpíros könyvet olvasnak, mert legalább olvasnak.

Olvasás kedvtelésből

A lányokra jellemzőbb, hogy kedvtelésből olvasnak, mint a fiúkra.
A 2000 óta háromévente végzett PISA-felmérés eredménye szerint hazánk már megüti az OECD-átlagot: ez fejlődést jelent a korábbi évekhez képest.
Azok, akik napi szinten olvasnak kedvtelésből, jobb teljesítményt nyújtanak az iskolában.
OECD-szinten hanyatlás mutatkozik a kedvtelésből olvasók arányában: ez a
fiúk közt nagyobb, mint lányok közt.
Az átlag 54% a fiúk, 74% a lányok körében.

„Az olvasás az emberi méltóság megéléséhez nélkülözhetetlen”

Csík Tibor, a Nevelési Tudásdepó TÁMOP 3.2./08/2-2009-0001 – az OFI-Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzem projektjének vezetője:

Aggódnunk kell amiatt, hogy értik-e az olvasott szöveget a magyar gyerekek?
– Az alsó tagozatot lezáró nemzetközi felmérés, a PIRLS eredményei miatt nem kell aggódnunk, a PISA-teszteken azon­ban már nem olyan jók az eredményeink. Bár benne vagyunk az OECD-átlag­ban, de csak Portugália van mögöttünk. Ennél is rosszabb a helyzet a digitális olvasás, a képernyőn megjelenő szövegek terén.

Az olvasás gyakoriságával kapcsolatosan rendelke­zünk adatokkal?
– A PISA méri ezt is. Rákérdez arra, mikor olvas kötelező jelleggel és mikor olvas kedvtelésből a gyerek – ebben a tekintetben belesimulunk a nyugati világ átlagába. Ugyanúgy nem akar az angol, a német gyermek sem kedvtelésből olvasni, elmenni a könyvtárba. A felméré­sek szerint a keleti kultúrájú gyerekek sokkal többet olvasnak kedvte­lésből, saját érdeklődé­sük szerint az iskolai könyvtárban. A nyugati világ­ban bár benne van, hogy nem az iskolának, ha­nem az életnek tanu­lunk, mégis bocsánato­sabb bűn, ha nem olvasunk. A keleti kultúrá­ban ez is befektetés a jövőbe, olyasmi, amire szükségünk lehet.

Egy magyar gyerek hány könyvet vesz kézbe évente?
– Nehéz megbecsülni, de a mai gyerek rengeteg szöveges üzenetet, blogbe­jegyzést olvas, ami – akár hogy is nézzük – olvasás, ismeretszerzés. A mai fiatalok is olvas­nak, csak nem feltétlenül olyasmit, ami átment egy hivatalos kiadói, terjesztői hálóza­ton. A gyermek érdeklődési köre tagadhata­t­lanul beszűkül. Egy­mást félszavakból megértők szubkultúrája alakul, az olvasás már nem feltétlenül azt az élményt nyújtja, amit a dédnagymamának egy regény
elolvasása – az internet mindig érdekeset kínál, ami felületessé teszi a diákokat.



Az eszközkezelési képessé­geken túl a digitális szöveg­ér­téshez milyen pluszkompe­tenciák szükségesek, más­ként kell-e viszonyulni a kétféle szöveghez?
– Igen, hiszen ugyanazok a diákok nem ugyanazokat az ered­mé­nyeket
produ­kálják digitális és nyomtatott szövegek megértésé­ben. Néhány okot ki lehet emelni: a digitális olvasáskor nem tekinthető át a teljes szöveg, mindig csak egy képernyőnyi látszik, a visszalapozás megfelelője körülményesebb, nincs oldalszám, hogy a linkek okozta problémákról ne is beszéljünk. Fontos lenne mindenesetre azt elérni, hogy ne csak az én körömből származó
internetes szövegeket értsem, hanem az idegen szövegeket is, ugyanúgy, mint nyomtatott szöveg ese­tében.

A mindennapokban milyen hátránnyal jár, ha nem olvasunk?
– Az ENSZ azt mondja, hogy olvasni minden­ki­nek tudnia kell, mert ez az emberi méltóság megéléséhez nélkülözhe­tet­len. A nyugatiak szerint enélkül nem lehet jólétet teremteni, a világban eligazodni. Az olvasás segít a szövegértelmezésben, a szöve­gek közti eliga­zodásban.