Megyery Sári

Ha meg akarom említeni azokat a könyveket, amelyek hatással voltak rám, úgy érzem, a gyermekkori olvasmányokon kell kezdeni. Az iskolában az órák alatt titokban olvasott könyveknél.

Ezek miatt kaptam rossz bizonyítványt és még ma is, ha nem tudok valamit, az akkori regény jut eszembe, ami miatt nem figyeltem, nem tanultam.  Ha irigyen nézem nálam annyival egészségesebb életet élő, sportoló, kortársaimat, felvillannak az emlékek emlékezetemben azok a túlfűtött szobában töltött tunya délutánok, amikor én valami irkaburkolópapírba csempészett „remekműbe” valósággal beleszédültem. Hosszú nyári vakációk, amiket egy Madame Bovary-láznak vagy Kaffka Margit „Színek és évek”-ének áldoztam. Rejtett helyek, ahol önmagammal Szomory-párbeszédeket folytattam. Nyolcéves koromban „A rajongó lány” szövege egy szabolcsi magtárház padlásán. A negyedik elemiben „Dorian Gray arckép”-énél tartottam, tizenkét éves koromtól tizennégyig Erdős Renée írásaitól furcsa és zavaros dolgokat álmodtam össze, de nappal már szorgalmasan vágtam ki az újságokból Kosztolányi, Szép Ernő, Heltai verseit. Minden úgynevezett ifjúságot nevelő olvasmány nélkül nőttem fel és tizenhat éves koromban csak azért ültem neki az első Jókai regénynek, mert filmszerepet kaptam benne.

Megyery Sári (1897-1983) költő, regényíró.