Lesznai Anna

Az idők elején két képeskönyvem volt. Az egyik a fájdalom lehetőségét idézte először elém, a sors kérlelhetetlen korlátai közt vergődő embert, a bűnbeesés vak véletlenségét, magánosságát. Mindezt az érzést egy kép indította el bennem, persze homályos öntudatlanul. Sáros utcán elejtett tejesköcsög mellett síró kislányt ábrázolt.

Hatás erős lehetett, mert mikor közel harminc év után kezembe került ez a kép, sírva fakadtam. Ehhez a harmadik évemből származó emlékhez kacsolódik minden irodalmi tragikum, mely megindított. Hebbel Judithától, Herodes és Mariannjától egy istenes mesevilágot, dalos lírai sikolyokat áthidaló ív vezet vissza a tejes köcsöghöz, az ember és a sors kettészakadásának számomra első szimbólumához…

…De vissza kell térnem egy régi képeskönyvhöz. Ez derűs mandulafa történet: rügyezés, gyümölcsözés, – beszélő gyermekforma virágok.

A fejlődés érzése derengett bennem, gyümölcsbe érő bimbó, gyermekké elevenedő növény, közösségek és kapcsolódások kedvese kéjes sejtései.

…Mesét olvastam mindig, de a mese nem rögzíthető könyvhöz, külön életet él, véletlen, hogy milyen elbeszélő ajkán, melyik könyv lapján kerül hozzánk. Csipkerózsika, a Zöld disznó és Sawitri voltak kedvenc meséim.

Szószerinti hittel, eleven bizalommal   fogadtam a meséket. Tizenöt éves koromig féltett  és kissé szégyenlett álmom, majdnem emlékszem rá, hogy elvarázsolt növény, királylány, zünfét vagyok. Máig is minden írás között mesék állnak legközelebb hozzám, a valóságból, önmagam törvényeiből többet sejtettek meg velem, mint bármilyen betűbe szedett tanítás.

Ezeregyéjszaka velem nőtt, kelet-honvágyat plántálva belém. Scherr Bildersaal der Weltltiteratur antológiájából kikerestem minden keleti fordítást; keleti vallásokra vonatkozót, minden kezembe akadt történelemből.

Bánfi Jámos Egyszer volt, hol nem volt mesegyűjteménye nagy befolyást gyakorolt rám. Valahányszor mesét próbáltam írnia, mindig meg kellett küzdenem ennek a könyvek belém rögződött stílushibáival.

Húsz év után nemrég ismét kezembe került, legtöbb képére ismét pontosan emlékezem: Szívesen lapozgatom.

Lamé-Fleury Mithologie-ja, mikor 6-8 éves voltam! Istenek félig megértettek, rettenetesek, szépek, szerelmesek , teremtők mindenütt.

Minden Istenben hitem. Kelet-honvágy, mese-honvágy, természet-honvágy volt gyermekségem legintenzívebb érzése. Madame Spiry Heindli című honvágytörténete ezért legkedvesebb realisztikus gyermekolvasmányom.

Tizenkét éves lehettem, amikor az ember megszületett  számomra, emberi érzések, szabadságért rajongás – és belehullásom a valóságba, első szerelmem Petőfi Apostola (vele zsongott a régi világból János vitéz)…

Lesznai Anna (1885-1966) költő, író, a Nyugat egyik legjelentősebb munkatársa, 1939-től az USA-ban él.