Káldor György

Valahol a pubertás fülledt őserdejében, zavaros szenvedélyek ingoványai, elfojtások tüskés indái, nemes nekilendülések nagy rikoltásai közepette egy arc világit, Fülep Lajos szép, bölcs, rőt szakállú szilénarca. Ő volt az első ébresztőm, vezetőm, a lélek gyújtogatója bennem. Neki köszönhetem a Bibliát, Homéroszt, és Dantét a világháborúban, az ő állhatatos, gőgös, tiszta szavainak, amelyekkel a nagy kultúrák vágyát és tiszteletét belénk oltotta.

Dante és Homérosz esztétikai élmények maradtak csupán, (talán, mert éreztem, hogy az eredeti hamvas üdeségét semmilyen fordítás nem pótolhatja). De a Biblia úgy dúlt fel, úgy kerített hatalmába, úgy igázott le, ahogyan csak hitre szomjas lelket a tiszta, szelíd Ige megejthet a világháború gyalázatos hazug és véres valóságában. Körülöttem mindenütt halál és pusztulás, bátyám akkor esett el éppen a Kárpátokban, három év alatt négyen haltak el mellőlem és én, a szűkülő kreatúra, a halálos veszélybe sodródott egyéni és kollektív lét ösztönével menekültem az abszolúthoz egy csontja velejéig rothadt valóság elől.

Káldor György (1898) szociológus, hírlapíró.