József Jolán

Anyánk szenvedélye az olvasás volt. Ügynököktől füzetes rémregényeket vásárolt. Ha hozták a folytatást, a szorgalmas, kötelességtudó asszony belemerült az olvasásba s csak arra riadt fel, hogy apánk éktelen kiabálással követeli az ebédet és dühében tányérokat és poharakat csapkod a falhoz. …

…A (Megj. József gyerekek mamájukkal a Ferencz téren egy hideg konyhában. Szerk.) A mama alkalmazásban volt Mészárosnénál. Amikor kijött a korházból, elerőtlenedve, lesoványodva, lakás ellenében vállalta a vájákis asszony körüli teendőket. Nehéz munkát ebben az időben nem tudott volna végezni.

Gyakran megtörtént az is, hogy mészárosné nem fogadta klienseit. Ilyenkor megengedte, hogy bent tartózkodjunk szobájában, ahol egész nap vörösen izzó vaskályha mellett ült. Ezeken a napokon az volt a feladatom, hogy leckém elvégzése után felolvassak egy véget nem érő füzetes regényt. A regény címe Így hangzott: A grófnő szerelme, vagy az erdő titka. Több, mint háromszáz füzetből állott. Rengeteg személy szerepelt benne, tele volt izgalommal, ki nem deríthető titkokkal, lélegzetelállító fordulatokkal, különösen a füzetek végén.  Éjfélig ültünk a túlfűtött szobában, rekedtre olvastam a torkomat. A gyerekek ilyenkor soha nem voltak álmosak, csendben és figyelmesen hallgatták ezt az érthetetlen nagyoknak szóló mesét.

Különös játékokra inspiráltak bennünket a hallottak. Grófkisasszonyt, vadorzót, szerelem gyermekét játszottunk, várkastélyban laktunk, ismeretlen szigeten tengődtünk, földalatti börtönökben raboskodtunk. Szőttük, fontuk magunk regényes történetét, hozzátéve, ami növekvő képzeletünk a titkokkal teli boszorkányos környezetben egyre színesebben kitermelt. Ezek a felolvasások messzi tájakat varázsoltak elénk, csodálatos embereket, akiknek olyan foglalkozásuk volt, mint Ferencvárosban senkinek, nagy igazságtalanságokat és nagy igazságtevéseket. Mintaképeink voltak a szereplők között, akikhez idomulni igyekeztünk. Aztán abbahagytunk minden barátkozást a többi gyermekkel, kerültünk mindenkit, mint akiket megbabonázott a ház boszorkánya. Csak egymással éreztük magunkat jól, a mi elvarázsolt világunkban. Tudtuk – és csak mi tudtuk – hogy a közönséges világ mögött van egy másik is; ebben az emberek, állatok, tárgyak szerepe és egymáshoz való kapcsolatuk egészen más; új neveket találtunk hát a számukra. Mi hárman püngrücök voltunk, de új, másoknak érthetetlen szavakkal jelöltük a kutyák, széklábak, tányérok, rongyok, meg egyéb holmik csak általunk ismert másik lényét is.

József Jolán (1899-1950) író, József Attila nővére.