Olvasás Portál

lovári  |  english

Gondolatok az olvasásról

Gondolatok az olvasásról

2012.01.06. 11:41

Arany János

Arany lelkes irodalom- és ifjúságszeretete formáló hatásúvá vált a növendékek életében. Először is minden diákja elemi kötelességének tartotta az óráira való pontos felkészülést.

„Az a törvény volt nálunk – írta Tolna Lajos -, hogy az ő tantárgyát becsületbeli dolognak tartotta mindenki lehetőleg megtanulni. Gyönge tehetségűek az ő tanítványai között is voltak, de rosszak, helytelenkedők, hanyagok – az én emlékezetemben nem -." Azután az is figyelemreméltó, hogy ezeknek a tanulóknak a munkavégzése mögött nem kínos kötelességteljesítés, nem a kényszer parancsa húzódott meg. Az irodalom előttük kibontakozó, feltáruló eszmei gazdagsága és művészi szépsége lelkes irodalom-rajongókká formálta őket.

Azt is feljegyezték, hogy a jobb tanulók a feladott anyagnál mindig többet tanultak meg, sőt még a gyöngébbeket is erre ösztönözték.  

Arany tehát elérte azt, hogy mű egyes részeinek, egy költő néhány alkotásának bemutatásával vágyat tudott ébreszteni az egész mű, a költő teljes megismerése iránt.  

Növendékei önálló ítéletet alkotó, kifinomult esztétikai érzékű emberekké váltak. Az írók közül választották ki eszményképüket.

Sebesztha Károly jegyezte fel a Délmagyarországi Közlöny 1911-i évfolyamában, hogy Jókai műveit csoportokba verődve olvasták délutánonként a nagykőrösi temetőben. A Csataképeket le is másolták, 10-12 kézzel írt példányban forgott a ifjúság kezén. A költők közül különösen Csokonaiért, Petőért, Aranyért és Tompáért lelkesedetek.

Minden diáknak volt egy füzete, melybe ki-ki beírta ezeknek a költőknek legszebb verseit.

Még Tompa tiltott allegórái is megvoltak kéziratban a diákoknál, könyv nélkül tudták, s alkalmanként el is szavalták őket. Hozzájutottak Petőfi forradalmi verseihez, rajongva olvasták Az apostol sorait, A honvéd özvegye, Rákócziné, A rodostói temető, Koldusének forgott a tanulók kezén.  

Arany diákjai az önképzőkör pótlására titkos irodalmi társulatot szerveztek, kézzel írt ifjúsági irodalmi lapot szerkesztettek.

A Hajnal, Szivárvány, Szünórák című lapokban elsősorban a költői tehetségű diákok írásai jelentek meg.

Arany János is ismerte, és figyelemmel kísérte a diákok próbálkozásait. A kis újság balladapályázatára beküldött írásokról 1855-ben ő mondott ítéletet.

Egy időben a fiúk szerényen Gyomra akarták változtatni lapjuk címét. Az első szám meg is jelent, azonban Aranynak arra a megjegyzésére, hogy „A Gyomot nem terjeszteni, hanem irtani kell” – a régi címet hagyták meg.

A nagykőrösi diákok irodalmi érdeklődését mutatta az a tény is, hogy az Akadémia nyitó ünnepségére nem csak a tanári kar, hanem a diákok egy része is felment Budapestre. 

 

Arany János (1817-1882) költő, műfordító, a magyar irodalom kimagasló személyisége.

 

 

 

 

 

 

Multimédia tartalom:

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: