|
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Ismeretes, hogy Magyarország az elvesztett világháború után szovjet befolyás alá került. Megkezdődtek a politikai tisztogatások, ennek ellenére a Kisgazdapárt az 1945-ös novemberi választásokon fölényes győzelmet aratott. 1946-ban kikiáltották a köztársaságot, és a parlamentáris többpártrendszer az 1947-es választásokig többé-kevésbé jól működött.
1947-ben azonban két jelentős esemény történt. Egyrészt a párizsi béketárgyaláson visszaállították országunk 1938-as határait. Másrészt előrehozott választásokat tartottak 1947. augusztus 31-én. Egy nappal a választás előtt a Magyar Rádióban elhangzott Rákosi Mátyás buzdító beszéde, melyben a magyar lakosságot arra kérte, hogy szavazzanak az un. 1-es listára (kommunista lista). „Amikor az 1947. augusztus 31-ére kitűzött választások előestéjén Rákosi Mátyás […] beszéde elhangzott a rádióban, a szónok tudta, hogy már elő van készítve a magyar történelem legnagyobb választási csalása. Az MKP mobil választó kommandókat állított fel, amelynek tagjai annak ürügyén, hogy nyaralók bárhol leadhatták szavazataikat, a kék színű névjegyzékkivonattal több helyen is voksoltak.”1 A Magyar Kommunista Párt a súlyos csalásoknak köszönhetően nyert, és ezzel új korszak kezdődött az ország történetében.
1949-ben életbe lépett a Magyar Népköztársaság új alkotmánya, létrehozták a tervgazdaságot irányító szervezeteket (Országos Tervhivatal, Tervgazdasági Tanács), kiépült a proletárdiktatúra. Mindezzel párhuzamosan gyökeresen megváltozott az oktatáspolitika, ezzel párhuzamosan az oktatás tartalma. Megjelentek a marxista – leninista ideológiára alapozott új közoktatási tantervek2, majd ennek nyomán az új általános iskolai tankönyvek.
Tankönyvpolitika
Az Országos Köznevelési Tanács felfüggesztése után a tankönyvkiadás állami monopóliummá vált. „1948 augusztusában jelentek meg az államosítással egységesen államivá váló általános iskola VIII. osztályos tankönyvei, ezek azonban nem pályázat alapján készültek.”3
1949-ben létrejött a Tankönyvkiadó Nemzeti Vállalat. „A megalakult cég főként nyomdai és terjesztési feladatokat lát el. A tankönyvszerzők kijelölését és a tankönyvek tartalmi ellenőrzését a Közoktatásügyi Minisztérium illetékes bizottsága végezi.”4
Az ötvenes évek elején több millió új tankönyvet vezettek be. Tartalmuk természetesen gyökeresen megváltozott, a tantervek szellemének megfelelően. Megkezdődött a tanuló ifjúság pártideológiára alapozott nevelése. Írásomban arra vállalkozom, hogy két tankönyvből vett idézetekkel mutassam be a fent vázoltakat. Az általam bemutatott két könyv 1950-től 1956-ig változatlan formában jelent meg az általános iskolák számára. Ez azért is figyelmet érdemel, mert az 1950-es években, különösen Sztálin halála után, jelentős változások mentek végbe a politikai életben. A tankönyvek ezeket a változásokat még nem tükrözték.
Az Első könyvünk, (szerzői Oldal Anna, Makoldi Mihályné, Varga Tamás) és a Második könyvünk (a Közoktatásügyi Minisztérium Nevelésügyi Főosztályának irányításával) a Nemzeti Tankönyvkiadó gondozásában jelentek meg, és egy kötetben tartalmazták az írás, olvasás, számolás és az anyanyelv ismereteit. A terjedelmes könyveknek 268, illetve 335 oldal) azokat az elemeit emeltem ki, amelyek jellemzőek a könyv ideológiai egyoldalúságára.
Az általános iskola első osztályában első helyen az olvasástanítás szerepel, természetesen olyan képekkel, melyekben az ideológiai szándék már egyértelmű. A „Á” betűnél például egy ásó ember képe látható, aki a szovjet emlékmű körül ás. A „T” betűnél katonák töltenek, céloznak és találnak, az „U” betűnél úttörők menetelnek, a „GY” betűnél a képen a Vörös Csillag Gépgyár látható
Az olvasástanítást szolgáló szövegeket, verseket, kisebb elbeszéléseket ugyancsak átjárja az ideológia. A fenyőfaünnepet úttörők állják körül, a Levél című elbeszélésben Józsi a Szovjetunióban tanuló bátyjának ír, a Józsi bélyegei című írásban cirill betűs bélyeg képe látható.
Természetesen már az első osztályban megtalálhatók a közvetlenül politizáló írások is. Ilyenek például: Lenin; Sztálin; Mire tanított bennünket Lenin; A Vörös Csillag; Május 1.; A Magyar Néphadsereg. A mezőgazdasággal foglalkozó írásokban meghatározó a nagyüzem, de érdekes, hogy a termelőszövetkezet (1950-ben vagyunk!) még nem jelentkezik az írásokban.
A számtanpéldákban, ha szerényebben is, szintén megtalálható a politika. Csak kettőt példaként említek.
A felszabadító Vörös Hadsereg felépített egy hidat, a Szovjetunió támogatásával felépítettünk 2-t, azután 4-et. Hány hidunk van most Budapesten?
A másik példában az ideologikus elem rejtettebb, de éppen ezért is érdekes: Az ünnepségre a tornatermet zászlókkal díszítettük, 5 piros és 3 nemzetiszínű zászlót tűztünk ki. Hány zászló kellett a tornaterem díszítéséhez?
A Második Könyvünkben az olvasmányok között a magyar klasszikusok (Arany János, Petőfi Sándor, Illyés Gyula, Csokonai Vitéz Mihály) mellett szovjet szerzők írásai, szovjet tankönyvekből átvett írások is találhatók. A különböző szövegek szinte kivétel nélkül tartalmaznak politikai-ideológiai utalásokat. Például a faluba a munkások vezetik be a villanyt, a postás levelet hoz, melyben értesítik a családot, hogy felvették a fiukat a Tisztképző Iskolába, a rikkancsok a pályaudvaron a Szabad Népet és a Népszavát árulják, a párt küldi a gépállomásokra a traktorokat, illetve történetek Leninről, Sztálinról stb.
A számtanpéldák között a fentiekhez hasonlóan szintén több ideológiai célzatú feladatot találunk. Például a Szovjetunióból érkezett nemesített búza elosztása a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok között, vagy békeívre gyűjtött aláírások elosztása stb.
Összegzés
Az ötvenes évek tanuló ifjúsága ezekből a tankönyvekből sajátította el az írást, olvasást és számolást. Az olvasmányok többsége politikai tartalommal telített. A számtanpéldák többsége egyszerű. A matematika feladatok is az ideológiai nevelés eszközévé váltak. Céljuk nem a logikai gondolkodás fejlesztése volt. A fő cél inkább a szocializmus építésének bemutatása lehetett. Állításomat alátámasztják a tankönyvekből vett idézetek. A néhány spontán kiragadott részlet jól bizonyítja az említett tankönyvek „tudatformáló” erejét. Nyugodtan kijelenhető, hogy az ötvenes évek általános iskolai tankönyv sorozata a tudattorzítás egyik eszköze volt. Idősebbek számára a fentiek aligha jelentenek meglepetést, de a fiatalabb olvasónk számára a tankönyvekben megjelenő egyoldalú ideológia a XXI. században már ismeretlen.
A kötetek átfogó elemzésére nem vállalkozhattam, ezt meghagyom az ehhez értőknek.
Jegyzetek
1. |
|
A XX. Század magyar beszédei. Agave, 2007. 238 p. |
2. |
|
Kéri Katalin – Varga Attila: A pártideológia tükröződése az 1950-1953 között kiadott alsó tagozatos tankönyvekben. In: Acta Pedagogica 2004. 1-2. sz. 26 p. |
3. |
|
Mészáros István: A tankönyvkiadás története Magyarországon. Budapest. Tankönyvkiadó, 1989. 135 p. |
4. |
|
Kéri Katalin – Varga Attila: A pártideológia tükröződése az 1950-1953 között kiadott alsó tagozatos tankönyvekben |
Hozzászólások: