|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Napjainkban közhelyszerűnek hat már, ha azt halljuk: életünket alapvetően meghatározza információszerző képességünk, vagyis az, hogy a számunkra szükséges információkat minél hamarabb megtaláljuk. Mindez hosszú tanulási folyamat eredménye, amelyhez szükséges az iskola és a közkönyvtár együttműködése is.1
Munkahelyemen, a Szentes Városi Könyvtár Kht.-ban e gondolat jegyében a 90-es évek végétől szervezünk könyv- és könyvtárhasználati vetélkedőket, kezdetben csupán Szentes, később Csongrád középiskoláival együttműködésben.
Vajon középiskolásaink képesek a hatékony információszerzésre?
Tapasztalataink szerint az iskolai órák keretei között kevés a lehetőség, hogy minden tanuló elsajátítsa a hagyományos és elektronikus eszközök hatékony használatát, azaz az információk megszerzését. Hiába az egyetértés a tájékozódni tudás fontosságában, hiába a lelkes iskolai könyvtáros – az iskolai könyvtárak egy része még mindig nincs megfelelően felszerelve a könyvtári órák megtartásához. Az iskolák és a városi könyvtár közti távolság, és az ezzel összefüggő időkorlátok miatt az sem megoldható, hogy ezeket az órák rendszeresen az intézményünkben tartsuk meg.
A technikai fejlődés következtében a használók egyre kevésbé becsülik meg a hagyományos, nyomtatott dokumentumok, információhordozók jelentőségét. Ahogy arra Szabó Sándor is rámutatott,2 számtalanszor halljuk, hogy a könyvtárunkba érkező fiatalok és felnőttek azt kérik, hogy kérdésükre a választ a világhálón keressük meg, mert „ott minden fent van”. A könyvtáros felelőssége és fontos feladata, hogy pontosítsa ezt a képet, meghatározza a hagyományos- és elektronikus információhordozók szerepét az információszerzésben, tájékozódásban.
A tájékozódáshoz már gyermekkorban segítséget kell nyújtani annak érdekében, hogy felnőtté válva mindenki hatékonyan tudja használni a rendelkezésére álló eszközöket, képes legyen mérlegelni, milyen jellegű információt honnan és hogyan tud a leggyorsabban, legpontosabban beszerezni.
Tapasztalataink azt mutatják, hogy olvasóink legszívesebben és legkönnyebben játékos keretek között szeretik bővíteni ismereteiket, ezért döntöttünk úgy, hogy 1999-től minden év októberében megrendezzük könyv- és könyvtárhasználati vetélkedőnket, melyre kétfős középiskolás csapatok jelentkezését vártuk.
Vetélkedőnk minden évben három fő terület köré csoportosul:
1. |
|
egy adott mű vagy műrészlet értelmező olvasása; |
2. |
|
a különböző intézményünkben megtalálható, elérhető katalógusok használata; |
3. |
|
kézikönyvek, folyóiratok használata. |
Az első feladatcsoporthoz kapcsolódóan, a versenyre történő felkészülés során a diákok egy (a könyvtárakhoz, könyvnyomtatáshoz kapcsolódó) szakirodalmi szöveget olvasnak el és értelmeznek. A szövegen alapuló, zömében feleletválasztós kérdésekből álló teszt pontos megoldásához szükség van arra, hogy az olvasott szövegből képesek legyenek kiemelni a lényeges információkat, ezeket rögzítsék, és az adott kérdés megoldásához felelevenítsék. A kifejtő kérdés pedig azt is vizsgálja, mennyiben képesek önálló véleményalkotásra, ennek pontos megfogalmazására egy-egy őket is érintő probléma kapcsán (pl. mi lesz az írásbeliség ill. a könyvtárak sorsa).
Ezt a feladattípust azért éreztük fontosnak, mert a gyakorlatában számtalanszor ütköztünk abba a problémába, hogy a középiskolások jelentős része nem képes egy szövegből a tanár kérdéséhez kapcsolódó szakaszt kiemelni, illetve a választ önállóan megfogalmazni. Mindez szorosan kapcsolódik ahhoz a problémához, hogy középiskolásaink egy jelentős része nem sajátította el megfelelő szinten az értelmező, lényeget kiemelő olvasást.3
Ez a tapasztalat tükröződött a vetélkedőn adott megoldásokban is. Ezt a feladatrészt 21%-ban oldották meg helyesen; s ami a legszomorúbb: a versenyzők egyharmada nem adott értékelhető választ.
A második feladatcsoport a könyvtárakban történő önálló eligazodáshoz alapvetően szükséges ismereteket, a katalógusokban való eligazodás képességét vizsgálja. 1999-ben még csupán a hagyományos cédulakatalógusok szerepeltek a feladatok között, mára a hangsúly az elektronikus katalógusok felé tolódott el.
Tapasztalataink szerint az elektronikus katalógusok elterjedése pozitívan hatott a középiskolások katalógushasználatára: lényegesen gyorsabban és pontosabban oldják meg a feladatokat. Ez több tényező együttes eredménye lehet:
– |
|
egyrészt nem kell feltétlen alaposan ismerniük a könyvtár katalógusrendszerét: hol, milyen katalógust találnak, hanem egy felületen belül, az internet használatánál megszokott gördíthető listákkal dolgozhatnak; |
– |
|
másrészt a találatok szerkezete áttekinthetőbb számukra, mint a hagyományos cédulakatalóguson található adatok; |
– |
|
harmadrészt (és talán ez a legmeghatározóbb) az elektronikus katalógus használata emlékezteti őket a nagy internetes keresők (pl. Google) felületére, mely már mindennapjaik részévé vált. |
A 2007-es feladatsorokat vizsgálva ez azt jelenti, hogy míg az online katalógusból megoldható feladatok esetében 83,7% volt a helyes válaszok aránya (a csapatok több mint fele 95-100%-os megoldást adott); a hagyományos katalógusnál csak 77%.
A harmadik feladatcsoport kérdései kézikönyvek és folyóiratok használatával válaszolhatók meg. A résztvevők számára minden évben egyértelműen ezek bizonyulnak a legnehezebb feladatcsoportnak. A legtöbb probléma abból adódik, hogy a diákok
– |
|
általában kizárólag az általános lexikonok segítségével próbálják meg megoldani a feladatokat; |
– |
|
ha egy helyen nem találják meg a választ, hamar feladják a próbálkozást, nem próbálnak más „utat” keresni; |
– |
|
sok esetben az első feladat megoldásánál „leragadnak”, nem lépnek tovább, ha annak megoldása problémát jelent. |
Ebből adódik, hogy több olyan csapat is volt, aki az elérhető maximális pontszámnak csupán 31%-át érte el, azaz a feladatok kétharmadát nem tudta megoldani.
Összegzés
Az elmúlt évek során könyv- és könyvtárhasználati vetélkedőnk fontos részévé vált Szentes és Csongrád középiskolásai tanórán kívüli elfoglaltságainak. Mára elértük azt, hogy minden középiskola igyekszik legalább egy csapattal képviseltetni magát, így minden évben 40-50 diák részvételével zajlik a jó hangulatú megmérettetés.
Annak érdekében, hogy senki ne élje meg kudarcként azt, hogy nem dobogós helyezést ért el, minden részvevőnek (pályázati keretből) apróbb ajándéktárgyakkal kedveskedünk. Az eredményhirdetés után pedig lehetőséget biztosítunk a feladatok megbeszélésére, és meghallgatjuk véleményüket, visszajelzéseiket, melyeket igyekszünk beépíteni a következő évi feladatsorokba.
Sikernek érezzük, hogy azok a fiatalok, akik részt vesznek egy-egy vetélkedőnkön
– |
|
gyakrabban térnek be hozzánk vetélkedő után is; |
– |
|
általában jelentkeznek a következő évi megmérettetésre (sok esetben már a plakátok kiküldését megelőzően érdeklődnek a vetélkedő iránt); |
– |
|
egyre ügyesebbek az információk megszerzésében a versenyen éppúgy, mint a hétköznapokban; |
– |
|
képessé válnak az információk értékelésére (melyik forrás mennyire tekinthető hitelesnek); |
– |
|
nem utolsó sorban népszerűsítik saját kortársaik között a könyvtárat és állományának használatát. |
Természetesen a siker nem érhető el egyedül, meghatározó szerepe van benne az adott iskola könyvtárosának is. Észrevehető például, ha egy-egy iskolában személyi változás történik – szülés, munkahelyváltás vagy nyugdíjba vonulás miatt – ilyenkor sokszor visszaesik az adott intézményből jelentkező diákok száma. A jelentkezők száma mellett a felkészítésben is érzékelhető az iskolai könyvtárosok elhivatottsága, melyet ezúton is köszönünk.
Jegyzetek
1. |
|
A könyvtár és a pedagógia kapcsolatáról, lehetőségeiről részletesebben Nahalka István: Könyvtár és pedagógia. In: Könyvtárhasználat, 1999/4. sz. p. 6-13. |
2. |
|
Szabó Sándor: Használjuk-e még? A tájékoztatás hagyományos eszközei. In: Könyv és Nevelés, 2006/4. sz. p. 36. (Bővebben az internetes változatban: http://www.tanszertar.hu/eken/2006_04/seged_0604/szs_0604k.pdf) |
3. |
|
Ez tükröződik a PISA2006-felmérésben is, ahol szövegértésből (amit a PISA a következőképpen definiál: „írott szöveg megértése, felhasználása és az ezekre való reflektálás annak érdekében, hogy az egyén elérje céljait, fejlessze tudását és képességeit, és hatékonyan részt vegyen a mindennapi életben”) a Magyarországot képviselő diákok szignifikánsan gyengébb teljesítményt nyújtottak, mint az OECD-országok átlaga. [A felmérés részletes ismertetése: Balázs Ildikó, Ostorics László, Szalay Balázs: PISA 2006: Összefoglaló jelentés. Bp., Oktatási Hivatal, 2007. Elektronikus változata: http://oecd-pisa.hu/PISA2006Jelentes.pdf oldalon olvasható.] |
Hozzászólások: