|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Örömmel köszöntöm folyóiratunk kedves olvasóit abból az alkalomból, hogy – elsősorban az NKA Könyvtári Kollégiuma jóvoltából – idén is lesz Könyv és Nevelés. Pályázati pénzből megvalósuló folyóirat esetében bizony valós év eleji öröm beszámolni a „túlélésről”.
A megjelenés lehetőségének tényén túl az is erősíti örömünket – legalább dr. Jáki László kollégámnak és magamnak is, mint afféle avuló, konzervatív mentalitású szerkesztői csapatnak ,– hogy nemcsak látható, de tapintható, és (elnézést a kifejezésért!) akár szagolható is a Könyv és Nevelés, még mindig fizikai valóságában is létező, kézbe vehető, lapozható a folyóiratunk. De hogy érthetőbb legyen az előző mondatom, álljon itt néhány szemelvény az NKA meghívásos pályázatára benyújtott anyagunkból. (A pályázati kiírás tudniillik egyértelműen előnyben részesítendőnek hirdette az elektronikus változatot!)
„… A saját, szűkebb szakterületünk szakmai információszerzésének gyakorlatában is intenzíven változóban vannak a keresői-befogadói szokások. A Könyv és Nevelés gyakorlatában ennek a trendnek egyértelmű bizonyítéka az internetes rákeresések folyamatosan növekvő száma. […] Már elsősorban elektronikus folyóiratnak tekintjük a Könyv és Nevelést (eKéN!), de – előfizetőink kívánsága szerint – még elkészítjük a négy szám nyomtatott változatát is. Ugyanakkor a jövő évben kiterjedt felméréssel keressük meg előfizetőinket és az elektronikus változat használóit, s a következő, 2009-es évben már egyértelműen a felmérés eredményei határozzák meg a lap további megjelenését. […] Az elektronikus folyóirat kritériumai szerint elkészített teljes lap változatunknak szűkített és rövidített változatát, mint nyomtatott mutációt tesszük hozzáférhetővé hagyományos, papír alapú formában is. […] Az internetes változat elsősorban grafikus többlet információkat […], de szöveges többletet is tartalmaz majd, s természetesen a hálózat nyújtotta információkezelő technika adta lehetőségek (linkelés stb.) is szerves részét képezik majd az eKéN-nek.”
A fenti, kissé terjedelmes, de tárgyunk szempontjából fontos idézetből kiderül: az idén is meglesz mind a két KéN változatunk, de már az elektronikus változaté az elsőség. Ennél is fontosabb talán, hogy Önökön, a lap olvasóin múlik a nyomtatott változat jövője, Önök szavaznak, döntenek róla – az idei megrendeléseikkel. Ha valamelyest növelni tudjuk a példányszámot, akkor lesz jövőre is „tapintható-szagolható” KéN. Ha viszont tovább csökken a megrendelések száma, akkor marad a világháló, a virtuális valóság. (Amelynek még annyi szaga sincs tán, mint a pénznek…)
És akkor következzék – most már csak szűkszavúbban – a hagyományos és szokásos mustra.
A Könyvtár rovatunkból szíves figyelmükbe ajánlom sepsiszentgyörgyi kollégánk, a Mikes Líceum könyvtárostanára írását. Különösen a panaszkodásra gyorsan hajló itthoni kollégái olvassák gondos figyelemmel! Tanulságos, ahogyan „marketingel” az iskolai könyvtárában, s ahogyan menedzseli azt az erdélyi (romániai) viszonyok között a szerző. S hogy a dolog „erőst” hiteles, azt e sorok írója tavalyi látogatásán gyűjtött személyes tapasztalatai támasztják alá.
A Tankönyv rovatban a Nemzeti Tankönyvkiadó történelem tankönyvcsaládját, a „Száray – Kaposit” kötetenként teszi górcső alá, s mutatja föl e tankönyvek metodikai újszerűségeit, erényeit és hibáit négy szerző. Ugyanitt élvezhetjük Vajda Kornél briliáns stílusú szellemi kalandjárásainak legújabb darabját, most éppen a Tankönyv és politika tárgyában.
Olvasáspedagógia rovatunk különösen gazdag most: Nagy Attila Tájkép csata előtt (PISA 2006 – magyar szemmel) című írása valóságos riadó. A szerző a legutóbbi PISA vizsgálatok magyar eredményeiből kiindulva próbálkozik a honi közoktatás színvonaláért felelős mindenféle illetékesek jobb lelkiismeretére hatni. A várható eredmény? Eddigi ez irányú tapasztalataink túl sok illúziót nem keltenek… Lukácsné Plenk Anna írásának címe: „Én tanárnak is – író voltam” (Iskolák, tanárok, tanítványok Szabó Magda életművében). A szerző a közelmúltban elhunyt, élete egy jelentős szakaszában a pedagógus pályát is megpróbáló írónőtől vesz méltó (és méltató) búcsút.
Az Ifjúsági irodalom rovatban Praznovszky Mihály osztja meg velünk a tavalyi Népmese Napján elmondott gondolatait. Meglepő jelenségre hívja fel a figyelmet a szerző a Mit olvasott a szakácsné? Című írásban: bő száz évvel ezelőtt maga Mikszáth fejezte ki a saját tapasztalatából kifejlő aggodalmát – a népmese visszaszorulása, közeles eltűnése miatt.
Most pedig következzék – még szűkszavúbban, csak felsorolásszerűen és tallózva –, hogy mit is kínál az eKéN Plusz.
– Sándorné Milbacher Kinga: A kaposvári kistérség általános iskolai könyvtárainak helyzete egy kérdőíves vizsgálat tükrében
– Sándor Tamás: Tankönyveink Tanácsköztársaság-képe a rendszerváltoztatásig
– Szabó Károly: Tankönyvek a pártideológia szolgálatában. Egy általános iskolai tankönyvsorozat az ötvenes évekből
– Pethő Balázs: Ismerkedés az interaktív táblával
– Kálmán Tünde: A mesekönyv kiadás útja 1987-től 2006-ig
Hozzászólások: