|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Napjainkban, a mikor a természettudományoknak, főleg a fizikának rohamos fejlődése óriási társadalmi és műveltségi átalakulást von maga után, nagyobb figyelem fordul a középiskolai fizikának minél eredményesebb tanítása felé.
Épen ezért a modern fizika tanítás minden eszközt fölhasznál arra, hogy a mikor az oktatásnál egy egész sereg olyan ismeretet nyújt a tanulónak, melynek az életben lépten nyomon hasznát veszi, tulajdonképen főcélját, az általános műveltség megszerzésére irányuló nevelő hatását elérje.
De hogy a fizika ezen fontos nevelő hatást igazán maradandó eredménnyel fejtse ki, annak ma már kétségbevonhatatlan módja a gyakorlati eszközök minél intenzívebb használatában rejlik.
A gyakorlati oktatás eszközei elsősorban a kísérletek és fizikai gyakorlatok, de nem lehet figyelmen kívül hagyni azokat a megfigyeléseket sem, amelyeket a különböző művezetek, gyárak, technikai alkotások szemléltetése nyújt.
A mikor a tanulók már megismerték a különböző fizikai jelenségeket és azok törvényeit, még mindig hátra van, hogy felvilágosítást nyerjenek arról, vajjon azok a jelenségek, a melyekről ők külön-külön elszigetelten nyertek ismeretet, a gyakorlati életben milyen láncszemekkel fűződnek egymásba. Ezt pedig ott találják a tanulók a természetben végbemenő jelenségeknél és a különböző technikai alkotásoknál. Vezessük el tehát őket az élő fizika világába, annál is inkább, mert ha tekintetbe vesszük azt a körülményt, hogy a tanulókat mennyire untatja a tünemények puszta, száraz leírása és a törvények hosszadalmas levezetése; ellenben milyen üde az érdeklődésük minden élő mechanizmus iránt: úgy belátjuk az élő fizika szemléltetésének nevelő horderejét.
Ilyenkor nem szabad figyelmen kívül hagyni még a legegyszerűbbnek látszó dolgokat sem, mint a milyen az intézet fűtés-, világítás-, elektromos és vízvezeték-berendezéseit, annál is inkább, mert ezek ott vannak az intézet falai között és így a legközvetlenebb és talán a legáttekinthetőbb képét adják annak, mint kapcsolódnak az egyes tünemények egymásba, mindegyik a maga törvényét követve, hogyan szegődnek az ember hű és fáradhatatlan szolgáivá.
Intézetünk fölszerelése a jelen tanév elején vízvezetékkel gyarapodott, s ezzel, lehet mondani, fizikai szertárunk is egy technikai művel lett gazdagabb. Célom e berendezés rövid ismertetését nyújtani, s rámutatni azon fizikai törvényekre, amelyek szerint a művezet működését kísérő fizikai jelenségek közvetlen a szemlélő előtt bonyolódnak le.
A mellékelt ábra a függőleges síkmetszetű vázát adja az egész műnek, a fénykép-felvétel pedig annak képét szolgáltatja, úgy, a hogy az az intézet pincehelységében fölszerelve áll.
A vízvezetéknek három főrésze a kút (L), mely tulajdonképpen az iskola-épület szomszédságában lévő Lehel-szálló ártézi kútja, a szívattyú (A, B, C), továbbá a sűrített levegő és a víz befogadására szolgáló zárt edény, az úgynevezett compress-bojler (H).
E három fő részen kívül ott látjuk még a tartalék kézi szivattyút (D), a tartalék légszivattyút (K), az önműködő villamos kapcsolót (I), az elektro-mótort (C mögött), biztosító szelepet (G) és a fő elosztó nyomó csővezetéket (J).
De lássuk csak, mik azok a fontos tényezők, melyek e berendezés szemléletével a fizikai oktatásban hasznos szerepet töltenek be.
Szemünk előtt megy végbe az elektromos energiának mechanikai munkává való átalakulása az elektro-mótor útján. Ez a mozgási energia a víznek a boylerbe való nyomásával a fölötte megsűrített levegőben potenciális energiába megy át, mely aztán a víznek használata közben a víz-áramlás alakjában ismét mint mozgási energia jelentkezik. Az energia-átalakulásról tehát igen hű képet ad.
De ott találjuk a lendítő-kerék tétlenségi nyomatékának befolyását a szivattyú működésének egyenletessé tételére; ott látjuk, mint vihető át az elektro-mótor forgó mozgása egyszerű transzmisszióval a dugattyú egyenes vonalú ide-oda mozgására. A bojler légpárnájának térfogat-változásával járó nyomás-változás pedig a Boyle-Mariotte féle törvénynek (p x v = c) igen tanulságos megfigyelését nyújtja.
Nagy fontosságot tulajdonítok tehát a művezet megtekintésénél annak is, hogy a tanuló egymással összefüggő kapcsolatban látja azokat a fizikai jelenségeket és olyan eszközök szerepét, a melyekről a tananyag körében elszigetelt ismereteket nyert. Elektro-mótor, szívó-, nyomókút, lendítő-kerék, emelő. manométer, közlekedő edény, légszivattyú, önműködő áramzáró és nyitó szerkezet (sajnos e készülék csupán a zárási és nyitási érintkezést mutatja, de magának a készüléknek belső szerkezete nagyon burkolt): azok az eszközök, melyek itt gyakorlati alkalmazást nyernek.
Közvetlenül ezeken mennek végbe és folynak egymásba a már említett jelenségek, mint a különböző alakban lévő energiák módosulatai: Elektromos áram, mint az elektromos energiának, a mótor forgó és a dugattyú egyenes ide-oda mozgása, mint a mechanikai energiának, a boylerben lévő levegő feszítő erejének növekedése, mint a potenciális energiának, végül a víznek a vezetékben való áramlása, mint a mechanikai energiának megnyilatkozásai.
Mindezeket figyelembe véve be kell látnunk, hogy bár az ilyen technikai műnek megtekintése első sorban nagy utiliáris jelleggel bír, mégis elvitázhatatlan annak nevelő hatása. Mert bár milyen alapos is legyen a kísérlet és magyarázat, eredményük csak akkor fog igazán erős meggyőződéssé emelkedni a tanulóban, ha a megismert tüneményeket törvényeikhez hűen ott szemlélhetik a nagy természetben, vagy az ember által teremtett gyakorlati életben. Az ilyen meggyőződés a tanulót igazságérzetének fejlesztésén kívül, helyes, előítéletektől mentes megfigyelésre, a fontosnak a nem-fontostól való megkülönböztetésére és leleményességre képesíti.
Békési Gyula
Hozzászólások: