Sáráné Lukátsy Sarolta: A Kner-nyomdát Tevan Andor alapította...”

Nyomtatási nézet

a Bod Péter könyvtárhasználati verseny 2003. évi Csongrád megyei döntőjéről

Az elmúlt tanévben szívünkhöz közeli, bár kissé „belterjes” témában dolgoztattuk meg a versenyre jelentkezőket. Az írás, a könyvek, a könyvtárak története komplex művelődéstörténeti téma, de a gyerekek csak nyomokban hallanak róla a történelemórákon. Azok az iskolák érték el a legjobb eredményeket, amelyek évek óta komolyan foglalkoznak a könyvtárhasználattal, és rendszeresen delegálják tanulóikat a megyei versenyekre. Ebben az évben először jelöltek meg nevezési díjat a Csongrád Megyei Pedagógiai Intézetben (1.500,- Ft/tanuló), s ez csökkentette a résztvevők számát.

Így a jelentkezők száma a szokásosnak felére csökkent: először 20 főt regisztráltak, de az utolsó héten újabb 6 gyerek jelentkezett. Ez elsősorban azért volt kellemetlen, mert az utolsó pillanatban kellett újabb feladatokat kitalálni az egyéni versenyhez, nem beszélve arról, hogy több gyereket kellett elhelyezni, és a használandó könyvek példányszámát is növelni kellett. Az adott körülmények miatt először fordult elő, hogy ugyanabban a könyvtárban és egyszerre versenyzett az általános iskolás és a középiskolás korosztály. Talán ennek tudható be, hogy a kisebbek bátortalanok voltak a nagyobbak jelenlétében, bár ez a végeredményt nem befolyásolhatta, mert minden korcsoportot külön bírált el a zsűri.

A gyerekek lelkiismeretesen gyűjtötték az adatokat településük vagy iskolájuk könyvtáráról, itt-ott azt fotókkal is illusztrálva, természetesen érzékelhetően a könyvtáros segítségével. Természetesen akik ugyanabból az iskolából jöttek, azok ugyanazt a szöveget adták be, sokszor még a hibákat is másolva. Az előzetes feladat segített ráhangolni őket a témára, így 12 iskolai, illetve közművelődési könyvtár adatainak birtokába jutottunk, amelyek könyvtártörténeti szempontból sem elhanyagolhatók.

Ugyancsak a ráhangolódást célozták meg Babits Mihály Ritmus a könyvről c. versének elgondolkodtatóan szép sorai:

„…a Könyv is Élet, és él, mint az ember –

így él: emberben Könyv, s a Könyvben az Ember.”

A technikai tudnivalók ismertetése után mindenki megkapta az írásbeli feladatsort. Ehhez nem lehetett segédeszközt használni. Ez a feladat-csoport rögtön meg is osztotta a mezőnyt; aki ebben magas pontszámot ért el, azt nehéz volt a többi feladatnál túlszárnyalni. A kérdések tulajdonképpen az adott témakörben való könyvtári jártasságot vizsgálták. Részben bizonyos fogalmakra – a feltételezésem szerint éppen forgatott kézikönyvekre – kérdeztek rá, tudakolták az információ megtalálásához a legcélravezetőbb utat, részben az általuk böngészett könyvek szakjelzeteire voltak kíváncsiak, ráismeréses alapon. Többnyire várakozáson alul teljesítettek, a maximális 56 pontnak csak a 30-60 %-át érték el, még a legjobb dolgozat is csak 75 %-osra sikeredett. (Az írásbeli az 1. sz. mellékletben.)

Majdnem tökéletes megoldást hozott a könyvtári fogalmak meghatározása, de elszomorító, hogy a forrásismeret (II. feladat), illetve a megfelelő kézikönyv (V. feladat) megtalálása milyen gyenge lábon áll. A Ki kicsoda? és a Magyar életrajzi lexikon használatával a tanulók még mindig nincsenek tisztában. A tanulóknak legalább a fele rossz választ adott, de többen (11 fő) a Magyar szinonimaszótárban is a szó jelentését vélték megtalálni. A téma jellegéből logikusan következett volna, hogy Mátyás király könyvtáráról is tájékozódjanak, de a kapott válaszok nem erre utalnak. Aki a Biblioheca Corviniana-ban keresné a székely rovásírás ábécéjét, Keresztury Dezső könyvében pedig Mátyás király könyvtárát, az bizony nemigen forgatta egyiket sem, sőt Brookfield: Az írás c. könyvét sem. Márpedig mindegyik a téma alapművei közé tartozik! Az sem kifejezetten a kézikönyv-típusok ismeretére vall, hogy az első magyar összefüggő nyelvemlékünk szövegét a lexikonban vagy a Földrajzi etimológiai szótárban keresték. A magasabb osztályokban jobb volt a találati arány (12 gyerek ért el 8-10 pontot), de a maximális 15 pontot egyik sem kapta meg, mert többnyire csak egy forrást jelöltek meg a lehetséges 2-3 helyett.

A témakörhöz szorosan tartozó írástörténeti kérdésre (IV. feladat) is bizonytalan válaszok érkeztek: a legtöbben az egyiptomi papiruszra (24) és az indiánok quipu-írására (23) emlékeztek, a legkevesebb találatot a kisázsiai pergamen (7), valamint a római viasztábla és kő (7) kapta. A gyerekek háromnegyede csak 2-4 pont között teljesített, a maximális 7 pontot csak egy 11. évfolyamos tanuló érte el.

A leggyengébb a III. (Szakjelzetek) és a VI. (Periodikák) feladatok „eredménye” volt. A témakörhöz tartozó szakjelzetek (020, 655) közül a közművelődési könyvtárakat találták el legtöbben (10-en). Érdekes módon a Biblia jelzetét ismerik leginkább (16-an), a grafikai művészeteket 12-en jelölték helyesen és az első magyar nyelvemlékeket 11-en. A magyar irodalom és az ókori Róma szakjelzetét mindösszesen 9 gyerek írta megfelelően (a választékból), pedig ezeket a könyvtárhasználati órákon is gyakran alkalmazzák. A leggyengébb találati arány természetesen az általános iskolások köréből került ki: 18 fő (70 %-uk) 0-4 pont között teljesített, holott a maximum 10 pont lehetett volna!

Semmivel sem jobb a helyzet a periodikák megítélésénél. A régió napilapját még helyesen közölték (24 fő), de a Magyar Nemzet-et már csak 15-en. A Tiszatájat mindösszesen 4-en írták jó helyre. Volt, aki tudományosnak, volt, aki napilapnak vélte vagy egyszerűen kihagyták. Szomorú, hogy a Kincskereső-t csak 11 gyerek jelölte a helyén, a Históriát (4) és az Élet és Tudomány-t (5) alig ismerik, az utóbbit havilapnak, az előbbit művészeti lapnak tekintik. A diákok többsége (19 fő) legfeljebb 1-5 pontot ért el a lehetséges 10-ből; összesen 7-en voltak, akik 6 vagy 7 pontot kaptak. Az összes jelölésből csak 112 jó említés született, alig fele a lehetséges jó válaszoknak.

A további feladatok (forgatókönyv a 2. sz. mellékletben) váltakozó nehézségi fokkal egyaránt építettek a fantáziájukra, a problémamegoldó készségükre és a könyvekből gyűjthető adatokra.

Az iniciálé-készítésre 10 percet kapott mindenki, de előzetesen megnézhettek néhány szép iniciálé-másolatot. Mégis elég gyenge alkotások születtek, pedig a személyes motiváció is megvolt (saját keresztnév vagy vezetéknév kezdőbetűje). Legtöbben bizonyos geometriai vagy növényi ornamentikával díszítették magát a betűt, közepébe többnyire virág- vagy levélmotívummal, csak két gyerek készített némi figurális ábrázolást. Néhányan csak nagyméretű, kicirkalmazott betűt rajzoltak, de olyan is akadt, aki a rendelkezésre álló papírlap tizedét sem használta fel, és a névbetűihez sem volt semmi köze az alkotásnak. Olyan is volt, aki a betűt „meglelkesítette”, vázát formált az „I” betűből. Mindenesetre többre számítottam.

A mühelymunkához a négy korcsoport 4 asztaltársaságot alakított, ahol minden tag külön feladatot (funkciót) kapott, vagy egy neves nyomdászt kellett „alakítania”. Itt nem számított néhány évszázad különbség, a feladat és a „bemutatkozás” döntött, pl.

Te vagy Károlyi Gáspár! (életed, munkásságod). Írd le, mi a különbség a kódexek és az ősnyomtatványok között!

vagy

Te vagy az illusztrátor! Mi a feladatod? Gyűjts adatokat a kézi szedésről!

A feladatot írásban és szóban is meg kellett oldani, a többi csapatnak pedig figyelnie kellett, hogy kitalálhassák, milyen funkcióról vagy melyik személyiségről van szó. (Természetesen az illető személyt vagy funkciót csak körülírni lehetett.) A saját feladatát többé-kevésbé mindegyik jól oldotta meg – csak néhányan nem írtak semmit, főként a kisebbek –, bár élőszóban nehezebben nyilvánultak meg. Lehet, hogy a „kitalálás” ezért is sikerült kevésbé: a neves nyomdász személyiségeket szinte mindenki jól írta, de a kódexmásoló barátok és a mai nyomda munkatársainak megnevezése már nem ment ilyen ügyesen, és a legkevésbé a könyv- és médiatár dolgozóinak funkcióját találták el. Tipikusnak mondható tévedés, hogy a korrektort rendszeresen cenzornak titulálták, az egyes könyvtárosi funkciókat pedig „szerkesztő, ellenőrző, rendszerező” névvel illették, sőt néha az „anyakönyvvezető” megnevezés is előfordult. Ennek megfelelően 1-18-ig szóródnak az erre a feladatra kapott pontszámok: az általános iskolások átlagosan 4-8, a nagyobbak 9-11 pontot szereztek.

A kódexolvasás tulajdonképpen játékos rejtvényfejtés volt. Az általános iskolásoknak S. Heyden: Gyermeki beszélgetések c. párbeszédes tankönyvéből kellett egy rövid részletet (összesen 6 sort) áttenni mai magyar nyelvre, a kódexekre jellemző gót betűs írásmódról. Tökéletes megoldásra egyik gyerek sem jutott: 3-5 pontot értek el (maximálisan 6 pont lehetett), pedig az 1. és 3. sor alapján – némi elemzéssel – megtalálhatták volna a helyes értelmezést. Többnyire a középkori i–j hang azonos írásmódja tévesztette meg őket.

A középiskolásoknak valamivel könnyebb, ugyanakkor nehezebb is volt a feladat, hiszen a Halotti beszéd szövegét (első 10 sorát) többé-kevésbé ismerték. Természetesen a kódex-írásmód itt is gondot okozott, a gyerekeknek többnyire nem volt türelmük a pontos szöveg (betűhív) olvasásához. Ennek megfelelően csak 8-17 közötti pontszámot kaptak a lehetséges 20-ból. Ez is azt mutatja, hogy a mai gyerekeknek nincs gyakorlatuk a titkosírás-szerű rejtvények megfejtésében, illetve a logikus, következetes gondolkodásban.

A legfontosabb próbatétel, mely biztos ítélőképességet és önálló problémamegoldást igényelt, a kutatómunka kézikönyvekből című feladatsor. A sok gyakorlás és a könyvtárhasználat egyértelmű bizonyítéka, ha helyesen oldják meg a kutatási feladatokat. Az összesen 71 kérdésből a felét húzta ki a 26 versenyző, de volt, amelyikre ketten is válaszoltak. A többség csak egy feladattal birkózott meg a rendelkezésre álló 15 perc alatt, de néhányan (11 fő) 2-3 kérdésre is megtalálták a helyes választ.

A legkézenfekvőbb az Idegen szavak szótárának használata, de ha az alapjelentésen kívül más is szerepelt a kérdésben, pl. Hány jelentése van…? Mit jelentett eredetileg…? Miből származik…? stb., ez már bonyolulttá tette a dolgot. Helyesebben csak felületesen olvasták el a kérdést, és nem pontosan válaszoltak. A katalógust mintha nem is ismerték volna, sehol nem fordul elő a forrás-megjelölésekben, pedig 7 kérdésre elsősorban ebből volt megadható a helyes válasz. (Ha nem nevezték meg a forrást, az 1 pont levonást jelentett.) Pl.:

27. Kire mondják, hogy idegen tollakkal ékeskedik?

34. Írd le a pontos címét Misztótfalusi Kis Miklós Mentségé-nek,

valamint azt, hogy mikor, hol adta ki!

A nyomdagépekkel kapcsolatos kérdéseket széles ívben elkerülték, és a corvinákkal összefüggésben nem tűnt föl nekik a Bibliotheca Corviniana gyönyörű kötete, mely ott feküdt az asztalon, mindenáron a Keresztury-féle könyvből akarták megtalálni a Corvina-könyvtár sorsát. Az meg különösen aranyos szöveg volt, hogy a Kner-nyomdát Tevan Andor alapította Békés-csabán.

A válaszokra 4-10 pontot lehetett elérni a nehézségi foktól függően – természetesen több kérdés megválaszolásával növelni lehetett a pontszámokat –, így a szóródás elég nagy, 1-19 pontot kaptak az írásban beadott munkákra. Közülük az általános iskolások átlaga 4-6 pont közötti, a középiskolásoké 8-9 pont, csak 5 tanulónak volt 10 pont fölötti a teljesít-ménye.

A következő feladat megint egy kissé rejtvényfejtés volt: római számokat kellett kiolvasni, és megfelelő könyvtörténeti eseményhez kötni: 1473, 1541, 1590, 1780, 1802. Ez is váltakozó sikert hozott. A kisebbeknek a római számok értelmezése is gondot okozott, az évszámhoz köthető esemény pedig még inkább. Többnyire csak a Széchényi Könyvtár alapításának dátumát ismerték, így 8-13 pont közötti találatot értek el (a maximum 25 volt).

A nagyobbak az évszámokat biztosan írták le, de 1541-hez általában Buda török általi elfoglalását kapcsolták, egyetlen gyerek (a későbbi első helyezett) tájékoztatott pontosan Sylvester János Új testamentum-ának megjelenéséről. A vizsolyi biblia megjelenési idejét is csak hárman ismerték, bár Mantskovits Bálint nyomdász nevéhez kötötték. Így alakultak ki a 16-18-as pontátlagok, 20 fölötti pontszámot mindössze hárman kaptak erre a feladatra.

Az utolsó erőpróba néhány híres magyar könyvtár-hoz kapcsolódott: intuitív alapon kellett kitalálni a legnevezetesebb könyvtárakat, némi adattal kiegészítve. A kisebbek jobbára csak az Országos Széchényi Könyvtár jellemzőit ismerték föl, azt is csak a legfontosabb adata alapján. Így csak 2-7 pontot gyűjtöttek a lehetséges 30 pont helyett. Volt, aki a tihanyi apátság könyvtárát írta be Pannonhalma helyett, a tihanyi alapítólevél alapján, többen pedig Festetics-kastélynak keresztelték el a keszthelyi Helikon Könyvtárat.

A középiskolások lényegesen gyorsabban „kapcsoltak”, és találataik is sokkal biztosabbak voltak, így 15-26 közötti pontszámot értek el, és az átlaguk is 18-19 körüli volt. Tulajdonképpen mindegyikre helyesen tippeltek, legföljebb egyik előbb, másik később, ami természetesen pontszám-különbözetet is jelentett.

Konklúzió

Az írás- és könyvtörténetre alapozó verseny feladatai közül csak az írásbelinél nem lehetett segédeszközt használni. Két feladat kifejezetten könyvek forgatására épült (3. és 5.), kettőnél (2. és 4.) szükség volt a kézügyességre, fantáziára és a logikus gondolkodásra is, míg a két utolsó feladat (6. és 7.) egy kicsit az írás- és könyvtörténet is. Éppen ezért a feladatok nagyobb részét írásban kellett megoldani, csak egy esetben támaszkodtunk részben az élőszóra (felolvasás), hogy a többi asztaltársaság kitalálhassa, kik mutatkoznak be.

Mindenképpen hiányérzetem van a gyerekek teljesítményével kapcsolatban, különösen az általános iskolások tudásával nem vagyok megelégedve. Sem a kézikönyvek használatában, sem az írás- és könyvtörténetben nem jeleskedtek. A középiskolások jóval rutinosabbak voltak, de az ő könyv- és folyóirat-ismeretükben is vannak bizonytalanságok, nem beszélve a kifejezetten könyvtári tájékozottságra való szakjelzetek felismeréséről. Így lehetséges, hogy a nagyobbak a maximális pontszám (180) 57-62 %-át érték el, és még az átlagos értéket sem ütötte meg a versenyzők fele. Az általános iskolások még ennél is rosszabbul szerepeltek, 39-43 %-ot teljesítettek a maximális pontszámukból (146), s szinte egyikük sem emelkedett ki a mezőnyből.

Meggyőződésem szerint továbbra is gond van a problémamegoldó készségükkel, és felületesen olvassák el a feladatot, ez pedig a pontos értelmezést gátolja. Csak a sok-sok gyakorlás, kikeresés teheti rutinossá az információhoz vezető helyes utat!

1. sz. melléklet

Bod Péter könyvtárhasználati verseny – 2003.

1. írásbeli

1. Melyik meghatározás és melyik könyvtári fogalom illik össze? Írd a kipontozott helyre a megfelelő sorszámot!

ősnyomtatványok	5. …	a könyvtárak közötti együttmű-ködés keretében más könyvtártól lehet átkérni a hiányzó dokumen-tumot
címlap	1. …	az 1500 előtt Európában szedés-nyomással előállított művek, me-lyek külsejükben a kódexekhez hasonlítanak
időszaki kiadvány	6. …	a szerzői jog megjelölése, mely biztosítja, hogy csak a szerző (vagy örököse) engedélyével je-lentethető meg újabb kiadás
raktári jel	2. …	a könyvnek az az oldala, mely tartalmazza a mű címét, a szerző nevét és a megjelenési adatokat (kiadó, év, kiadási hely)
könyvtárközi kölcsönzés	4. …	a kiadvány elhelyezésére szolgá-ló betű- és számkombináció
© copyright	3. .	rendszeres időközökben megjele-nő kiadvány, ahol az egyes szá-mok fejléce azonos
		6 pont

1. Igaz vagy hamis? A következő állítások igazságtartalmát vizsgáld meg, és jelöld „i” vagy „h” betűvel a kipontozott részen!

1. Milyen szakjelzetnél találod meg a következő témaköröket? A felsorolt szakjelzetek közül írd a megfelelőt a kipontozott helyekre! (Az egyik szakjelzetet kétszer is felhasználhatod!)

   Választható szakjelzetek: 020, 220, 370, 608, 655, 760, 800, 894, 931.

1. A történelem folyamán mire írtak az emberek és elsősorban mely országokban? Alakíts megfelelő párokat a sorszámok segítségével!

papirusz	3. …	KisÁzsia
agyagtábla	5. …	római birodalom
pergamen	6. …	indiánok
selyem	1. …	Egyiptom
viasztábla, kő	7. …	Olaszország
színes fonalak (quipu)	2. …	Babilon
papír	4. …	Kína
		7 pont

1. Milyen könyvekben találod meg a választ a legbiztosabban a következő kérdésekre? Írd a kipontozott részre az alább felsorolt könyvek közül a megfelelő sorszámát! Vigyázz, lesz olyan kérdés, amelyre több könyvből is adható a helyes válasz!

   Könyvek: 1. Bibliotheca Corviniana; 2. Brookfield: Az írás; 3. Földrajzi etimológiai szótár; 4. Illés Gy.: Mesélő könyvtárak; 5. Kéki B.: Az írás története; 6. Keresztury D.: Híres Magyar könyvtárak; 7. Magyar életrajzi lexikon; 8. Magyar irodalmi lexikon; 9. Magyar nagylexikon; 10. Ruffy P.: Bujdosó nyelvemlékeink; 11. A technika krónikája

5.	…	Hol találom meg a székely rovás-ábécét?
7., 8., 9.	…	Mikor jelent meg Károlyi Gáspár híres bibliafordítása?
8., 9.	…	Hány folyóirat jelent meg Magyar Hírmondó címmel?
4., 6., 9.	…	Hol találok adatokat a debreceni Református Kollégium könyvtáráról?
10.	…	Mi a szövege az első összefüggő magyar nyelvem-léknek?
2., 11.	…	Milyen lehetett Gutenberg János Nyomdája?
1., 9.	…	Mi lett a sorsa Mátyás király híres könyvtárának?
3.	…	Mi a jelentése a „Mezopotámia” ókori ország névnek?
		15 pont

1. A következő periodikák közül melyik a napilap, hetilap és a (havi) folyóirat? Melyik, milyen tartalmú? Írd be a táblázatba! (Vigyázz, lesz olyan rovat, amelybe kettőt kell beírni, és lesz olyan is, amelyik üresen marad!)

Periodikák: Délmagyarország, Élet és Tudomány, Heti Világgazdaság, História, Kincskereső, Kis Füles, Magyar Nemzet, Nők Lapja, Természetbúvár, Tiszatáj

	vegyes	irod.-művészeti	tudományos
napi	Délmagyarország Magyar Nemzet
heti	Nők Lapja Heti Világgazd.		Élet és Tudomány
havi	Kis Füles	Kincskereső Tiszatáj	História Természetbúvár
			10 pont
		Max. pontszám: 56 pont

Idő: 15 perc

NÉV: …………………………………

ISKOLA, OSZTÁLY: …………………………………

Vissza a tartalomjegyzékhez