Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Pátrovics Péter: In varietate voluptas

Nyomtatási nézet

Mielőtt rátérnénk a jelen kötet érdemi ismertetésére, tegyünk fel magunknak . egy meglehet sokak számára kimondottan provokatívnak tűnő, a mű recepciója szempontjából azonban mégsem elhanyagolható . kérdést. Nevezetesen azt, hogy mi az aktualitása, egyáltalán van-e, lehet-e aktualitása ma Magyarországon egy eminenter orosz nyelvvel foglalkozó, magyar nyelven íródott műnek? Talán az egyetlen tanács, ami adható így szól, ne hamarkodjuk el a választ!

Gondoljuk csak meg: nyugati szomszédunknál a fiatalabb nemzedék második tanulandó nyelvként egyre gyakrabban választ valamely szláv nyelvet, s ez számos esetben az orosz. Jó példával jár elöl néhány osztrák főiskola, ahol a kötelező-választható idegen nyelvek sorát kibővítették a többi között az orosszal, a horváttal vagy épp a lengyellel. A bécsi és a burgenlandi felsőfokú intézményekben szintén igen népszerűek az ún. .keleti nyelvek., s közöttük természetesen az orosz is. .Kismartonban a gazdasági  külkapcsolatokat tanuló főiskolások példamutatóan készülnek az EU-bővítésre. . írja a Die Presse. A 120 elsőéves hallgató második kötelező idegen nyelvként a magyart, az oroszt, a horvátot, a lengyelt vagy a csehet választotta (idézi: 24 óra XV. évf. 34. sz. 2.o.). Ha a magyarországi viszonyokat nézzük, a vagy úgy 12 évvel ezelőtti drasztikus csökkenés, majd az elmúlt évek elhúzódó stagnálása után, itthon is dinamikusan növekedni látszik a szláv nyelveket, s ezzel együtt az oroszt fakultatív idegen nyelvként választók száma. S ha mindehhez még hozzávesszük a már meglévő (s egyre bővülő) gazdasági-kereskedelmi pénzügyi és a prognosztizálható jövőbeli kapcsolatokat, akkor mindenképpen azt kell válaszolnunk, hogy van és lehet. A jelen sorok írója persze fentebb szándékoltan nem szólt arról a tényről, hogy esetünkben nem egyszerűen egy orosz nyelvvel kapcsolatos kérdést tárgyaló általános műről van szó, hanem egy nyelvészeti problémakört részleteiben feltáró/bemutató egyetemi tankönyvről. Ez pedig a kérdést némileg más megvilágításba helyezi.

Arról is szólnunk kell, hogy az itt ismertetni szándékozott művet nemcsak az egyetemeken és a főiskolákon orosz nyelvet hallgatóknak és oktatóknak ajánlatos kézbe venni, de haszonnal forgathatják mindazok a nyelvészek, akik a variativitás mint nyelvi / nyelvészeti kérdés iránt általában érdeklődnek. Hiszen éppen erre az igényre válaszol a kötet első fejezete, amely a variancia nyelvészeti szempontból történő, sommás összefoglalását adja (7.19. o.).

Fontos kérdés tehát a(z igei) variancia, amelynek komoly glottodidaktikai vonatkozása van, s amely jóllehet a lengyelben is szép számmal fordulnak elő ilyen esetek, nem korlátozódik csak a szláv nyelvekre. Elég, ha az olasz dovere .kell. jelen idejű alakvari ánsaira: devo/debbo .nekem kell. devono/debbono .nekik kell., vagy a vedere .lát, megnéz. participium perfectum alakjaira visto/veduto gondolunk. Hasonló példák (itt megint csak főként a participium perfectum alakokra gondolva) hozhatók akár az angol vagy a német nyelvből. De ami minket, magyarokat még közelebbről érint: az igei variancia kérdésével anyanyelvünkben is találkozhatunk. Ugyanakkor például a; Pista almát eszik vs. engem esz a fene ez után a lány után vagy épp a dolgozzon vs. dolgozzék, illetve az egyen vs. egyék összetett problémájával, a probléma hátterének megvilágításával a magyar nyelvben, az irodalmi példákat ezúttal mellőzve, eddig csak elszórt cikkek és rövidebb nyelvművelő tanulmányok2 foglalkoztak. Az általános, bevezetőnek szánt rész után tér rá a kötet az igei variancia kérdésének szűkebb keretben történő, kizárólag az orosz nyelvet érintő tárgyalására. Innentől (20. o.) következnek tehát azok a fejezetek, amelyek már valóban csak a connaisseurök számára jelentenek élvezetet, nekik azonban garantáltan. A21. oldalon leírtak mindjárt azzal a ténnyel szembesítik az olvasót, amelyet a rokon nyelveket tanulók többsége stúdiumai során megtapasztalni kényszerül nevezetesen, hogy az a forma, ami az egyik nyelvben népnyelvi, beszélt nyelvi vagy akár archaikus, a másik nyelvben normatívként .köszön vissza.. Többek között még olyan kérdésekről esik itt szó, mint az orosz igék szóalakvariánsainak tipológiája, ezen belül is a részleges alak- és jelentéshasadást mutató alakvariánsok (43.54. o.) vagy a felszólító mód, az igekötő nélküli, folyamatos szemléletű igék, illetve a befejezett szemléletű igék alakvariánsai (57., 66.78. o.). A fejezetet igejegyzék zárja (79. o.). A7-től a 79. oldalig tartó rész Lőrincz Julianna tollából származik.

A 80. oldaltól kezdődnek a mű azon fejezetei, amelyek az aspektusvonatkozású képzésváltozatokról szólnak (80.126. o.), s amelyeket már Jászay László neve fémjelez. Amint ez a címből is kitűnik, a kötet társszerzőségben jelent meg, de erényei közé sorolható, hogy a két különböző szerző által írt fejezetek között nem zökken a gondolatmenet, a részek szervesen kapcsolódnak egymáshoz. Jászay László a könyvnek általa jegyzett részében azon tanulmányainak kitűnő, magyar nyeIvű összegzését nyújtja, amelyek túlnyomórészt a Studia Slavica Hungarica, illetve a Slavica hasábjain jelentek meg, amint erre a szerző maga is utal (98. o.). A bevezető áttekintés (80.83. o.) után a szerző beszél a kettős aspektusú igék egyaspektusú változatairól és igekötős derivátumairól (83.89. o.), valamint a kettős aspektusú igék imperfektiválhatóságáról (89.96. o.). A98. oldaltól a 120. oldalig tartó részben pedig az alapige és a másodlagos folyamatos ige konkurenciájának kérdésével foglalkozik s ennek során a gyakorlati nyelvtanulás és nyelvtanítás szempontjából is hasznos megállapításokat tesz (pl. 98.o.). Az előzőhöz hasonlóan ezt a fejezetet is igejegyzék zárja (126.128. o.). A kötet külön értékei közé sorolható, hogy a szerzők a nagyszámú szépirodalmi és szótári példák (1. a 137-138. oldalon található jegyzéket) mellett egyéni, az anyanyelvűek nyelvhasználatát felmérő teszt készítésére és kiértékelésére is vállalkoztak.

.Aki jól ismeri és beszéli az anyanyelvét, az más nyelveket is megtanul. mondta egyszer egy ferencrendi tanárom. Megfordítva most ezt és egyben Goethét idézve: .Aki idegen nyelveket nem ismer, az a saját anyanyelvét sem ismeri.. Minderről az jut az eszembe, hogy ez az adott nyelvészeti problémát kifejezetten az orosz nyelv kontextusában tárgyaló elaborátum a saját anyanyelvünkkel való szembesülésre, továbbmenve pedig anyanyelvi vizsgálódásra is késztet(het). Hiszen olyan nyelvi problémáról szól, amelynek hasonló, egy kötetben történő frappáns összegzésével a magyar nyelvészet mind ez ideig adós maradt.

Jegyzetek

1 .A változatosság gyönyörködtet. írta Quintilianus, ami persze kifejezhető így is: varietas delectat, ha talán az ismertebb Cicero-féle mondásra kívánunk hivatkozni. Végső soron azonban mindkettő forrá- sa Arisztotelész maximája: .metabolé pantón glükü. azaz: .a változás mindennél édesebb..

2 Fontos itt felhívni a figyelmet Balázs Géza nemrégiben megjelent Magyar nyelvstratégia c. kötetére, amely még ha a nyelvművelés kontextusában és főként a nyelvi változás kérdésére koncentrálva is de érinti a problémát (Balázs Géza, Magyar Nyelvstratégia, MTA, Budapest 2001: 143-166). Szintén nem ignorálható Grétsy Lászlónak A szóhasadás című, megjelenése óta már méltán klasszikussá lett műve (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1962), amely a magyar nyelvre koncentrálva, nyelvtörténeti szempont- ból vizsgálja e kérdést.

Jászay László Lőrinc-Julianna: Variancia az orosz ige paradigmájában

Eger:.EKF Líceum Kiadó, 2001, 141 p.

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: