Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Sándor Csilla: Csodaceruza

Nyomtatási nézet

Az indulás körülményei, alapítás

2001. október 24-én jelent meg a Csodaceruza első száma, 24 színes oldalon, gyerekeknek szóló melléklettel. Azóta 9 számot sikerült az olvasókhoz eljuttatnunk, nem havonta, mint azt az első számok megjelenésekor képzeltük, hanem kéthavonta, negyedévente, idén még ennél is hosszabb csúszásokkal.

A lap alapításának ötletéhez több tényező is hozzájárult. Jártasnak kellett lenni valamilyen szinten a könyvkiadásban (ismerni kellett az alapvető munkafázisokat a kézirat előkészítésétől a nyomdába adásig, de valamennyire képben kellett lenni a terjesztés kérdéseiben is. Ötéves kiadói szerkesztői tapasztalattal volt már fogalmam ezekről a dolgokról. Egy másik tényező volt a gyermekirodalom helyzetének ismerete. Érzésem szerint a lap egy olyan alapvető hiányba „talált bele”, melynek legfőbb kárvallottjai az olvasók: a rendkívül vegyes, óriási gyermekkönyvpiacon alapvetően fontos a tájékozódni tudás, annak felismerése, mennyire különböző színvonalú művek közül kényszerül búzát-ocsút naprakészen különválogatni az ugyanakkor igen kevés szabadidővel rendelkező szülő és/vagy pedagógus.

Kapcsolatba kerültem Komáromi Gabriellával, Rigó Bélával, Boldizsár Ildikóval, akik már az első perctől – még ha nem is hittek benne igazán – pozitív hozzáállásukkal támogatták lapalapítási terveimet. Komáromi Gabriella meghívott az egyik IBBY-gyűlésre, ahol kérte a tagokat, hallgassanak meg, és a későbbiekben támogassák szakmailag a folyóiratot. Visszatekintve erre az alkalomra, néhány jelenlévőn kívül senki nem vett komolyan – pedig már tervekkel, kinyomtatott oldalakkal érkeztem közéjük. Rigó Béla azonban az összejövetel végén ott maradt velem, és faggatni kezdett az elképzeléseim részleteiről. Boldizsár Ildikó az első perctől kiállt a lap mellett, rendszeresen ír a lapba, s néhány kapcsolatának köszönhetően nagy napilapokban is megjelenhettem, amelyekben interjút készítettek velem. Komáromi Gabriellának pedig végtelenül hálás vagyok minden biztató szaváért, mert mindig gondol arra, hogy a jelentősebb szakmai rendezvényre elhívjon. Ezeken általában olyanokkal is tudok találkozni, akik segítenek az előrejutásban. Mindig számíthatok arra, hogy cikket küldjön a lapba.

A lap indulásakor nagyon sok információra volt szükségem a gyermekirodalomról, a székelyudvarhelyi tanítóképzőben szerzett ismereteimet ki kellett bővíteni, fel kellett frissíteni. Az információgyűjtés közben találtam rá egy szervezetre – az SCBWI-re, mely gyermekkönyvszerzők, -illusztrátorok és a gyermekirodalom iránt elkötelezettek (kiadók, könyvtárosok, könyvesboltosok) nemzetközi szakmai szervezete –, amellyel felvettem a kapcsolatot, és így egyfajta együttműködési lehetőséget teremtettem a hazai írók, illusztrátorok számára. Ennek a kapcsolatnak köszönhetem találkozásomat Szegedi Katalinnal is. Egy amerikai kiadó e-mailen kérdezte tőlem, ismerem-e őt, elküldték az összes elérhetőségét. Szegedi Kati nemcsak jó barátom lett azóta, hanem a Csodaceruza megszületéséhez is sokban hozzájárult. Vele és más illusztrátorokkal, írókkal közösen alapítottuk meg a Gyermekkönyv-szerzők és Illusztrátorok Egyesületét, amely 2003-tól hivatalosan is működik.

Néhány nevet fontos még megemlítenem, akik nélkül ez a folyóirat nem ilyen lenne – vagy egyáltalán nem lenne: Lantos István, a lap művészeti vezetője és műszaki szerkesztője, az újság weboldalának működtetője, Schüller Rafael, a lap tervezője, Frey Ágnes, szerkesztőtársam – kritikus, aki számos cikket ír a lapba –, Tulics Mónika, nemzetközi kapcsolattartó, kritikus és Rácz Gabi, illusztrátor.

A folyóirat témája – szerzőink

A Csodaceruza témája a gyermekirodalom, ezen belül pedig kettős célt tűzött ki maga elé: egyrészről útmutató, kalauz szeretne lenni olyan szülők, pedagógusok számára, akik nehezen tudnak eligazodni az új könyvek bő termése közepette – a könyvismertetők, kritikák, praktikus tanácsok ebben lehetnek a segítségükre. Másrészről szakmai fórum kívánna lenni a gyermekirodalommal foglalkozó szakemberek számára. A folyóiratokban rövidebb tanulmányok, szakmai beszámolók is megjelennek – fontosnak tartjuk tehát, hogy ne csak a gyakorló szülők, hanem a szakemberek is magukénak érezzék a folyóiratot.

Állandó szerzőink között szerepel Komáromi Gabriella, Boldizsár Ildikó, Frey Ágnes; ugyanakkor arra is törekszünk, hogy fordítókat, gyakorló pedagógusokat, kiadókat, könyvtárosokat is megszólaltassunk.

Sajnálatosnak tartjuk, hogy a gyermekirodalom művelőinek nincs saját intézménye, fontos anyagokkal felszerelt könyvtára – egy ilyen központ megtermékenyítő hatással lenne a mi folyóiratunkra is. Hiányzik az igazi szakmai együttműködés, nincs igazi párbeszéd a kiadók, a szerzők és illusztrátorok, a kereskedők, a könyvesboltok között. Ez annál is inkább fontos lenne, mert újra virágzásnak indult a gyerekkönyvkiadás, s ma már elmondhatjuk, hogy hosszú szünet után magyar szerzőktől is egyre több mű lát napvilágot.

Kik a folyóirat vásárlói?

Többségükben könyvtárak és iskolák, de elég sok szülő is megvásárolja rendszeresen a Csodaceruzát. Ha minden iskola és minden könyvtár előfizetne a lapra – szép álom –, már működőképesebbé válnánk és sokféle igényt ki tudnánk elégíteni. Sajnálatos, hogy az iskolák többnyire csak a kötelező olvasmányokat tudják megvásárolni, az új könyvekből legfeljebb egy-egy példányt tudnak beszerezni. Ilyen körülmények között egyáltalán nem várható el a gyerekektől, hogy elolvassák a legújabb gyerekkönyvet. A leendő pedagógusokra is gondolunk, a tanítóképzők hallgatóira, hogy fontos eszköznek tekintik a Csodaceruzát saját képzésük szempontjából. Ha már a főiskolán érdeklődésük középpontjába kerül a gyermekek olvasásának kérdése, nagyobb eséllyel tudnak a későbbieknek jó könyveket ajánlani a gyermekeknek.

Támogatók és ellenszegülők

A lap indulásakor arra számítottunk, hogy néhány szám megjelenése után olyan „nagy számú” megrendelés érkezik, hogy akár támogatások nélkül is működőképesek leszünk. A legnagyobb csalódás akkor ért minket, amikor a Hírker és a Lapker fogyásjelentése szerint az 5000 kiküldött példányból összesen 400 darabot adtak el.. A maradék 4600 példányt pedig 8 Ft-os egységáron vissza kellett vásárolnunk, ha nem akartuk zúzdába küldeni. Változtatni kellett az elképzeléseken. Ráálltunk arra, hogy megrendelőket szerezzünk – ezért iskolákba, könyvtárakba küldtünk ki megrendelőlapokat. A Hírkernél ugyanis alig kereste valaki, és reklámra végképp nem maradt pénzünk.

Fennmaradásunkat egyrészről a megrendelőknek köszönhetjük, másrészről a nyomdáknak, akik haladékot adtak a nyomdaszámlák kifizetéséhez. 2002 májusában pedig megkaptuk az első állami támogatást, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti Kulturális Alapprogram 2 millió forinttal támogatta az újságunkat. Ugyanebben az évben az Oktatási Minisztérium elutasította a pályázatunkat: azzal érveltek, hogy ilyen lap sok működik a piacon, és nem használható a közoktatásban. Ezek az érvek erősítették azt a gyanúnkat, hogy erőteljesebben kell hangsúlyoznunk, kik is alkotják a Csodaceruza célközönségét, mert felületes szemlélő számára talán az illusztrációja félrevezető lehet: a lap nem gyerekeknek szól, hanem a gyerekkönyvek világát próbálja bemutatni, és ehhez bizony gyerekkönyv-illusztrációkat kell szerepeltetnie hasábjain. És ha nincs meg a köztudatban az a felismerés és igény, hogy erre a tájékozódásra legelőször is a szülőknek, pedagógusoknak van szükségük, nekünk mindenképpen ki kell tartani azon a vonalon, hogy ezt a felismerést elősegítsük.

De nem ez volt az egyetlen elutasítás. Nagy cégek, kis cégek, más alapítványok, bankok stb sorra jelentették ki, hogy nem áll módjukban a Csodaceruzát támogatni. Nehéz elmondani, milyen keserűséggel töltött el ez bennünket, ugyanakkor – különösen a megrendelők részéről – rengeteg pozitív visszajelzés érkezett, sokan gratuláltak. Naponta kaptuk a leveleket, amelyekben dicsérték az újság tartalmát, külalakját.

A könyvkiadók segítségében bízva újra reménykedni kezdtünk: ha hirdetnek a lapunkban, lesz miből kifizetni a nyomdát. Hamar rájöttünk arra, hogy sok kiadóra nem számíthatunk hirdetés szempontjából – ennek is okai vannak. De a legnagyobbak azért mégis mellénk álltak. Nekik nagyon hálásak vagyunk – és köszönetet is szeretnék mondani a Móra Könyvkiadónak, a Ciceró Könyvstúdiónak, az Animus Kiadónak, a Passage Kiadónak. De hirdetett nálunk az Osiris, a Minerva Nova, Holnap és a General Press is.

Tematikus számainkat tavaly kezdtük kiadni: az olasz gyermekirodalmat bemutató szám volt az első, ezt követte a skandináv, majd a francia szám, amely megjelenés előtt áll – a Francia Intézet támogatásával készülhetett el. Idén ugyanakkor sikerült támogatást kapni az Oktatási Minisztériumtól, és az NKA 2003-ban is támogatott minket. S bár a felsoroltak többnyire derűre adnak okot, a valóságban mégis sokkal borúsabb a helyzet. Minden egyes lapszám erőforrásainak megteremtése kőkemény munka. Miközben egy „normálisan” működő szerkesztőség állandó tagokkal, konkrét munkafeladatokkal végzi a dolgát, addig a Csodaceruza munkatársai „más munkahelyeken” is dolgoznak azért, hogy a megélhetésükhöz szükséges pénzt megkeressék; s ez egyben a Csodaceruza életben maradását is jelenti. Reklámra, terjesztésre alig marad pénz, így jóval lassabban jutunk el az olvasóinkhoz.

Óriási küzdelmet jelent a terjesztőkkel folytatott harc is. A nagy könyvesbolthálózatok azért utasítják el a lapot, mert félnek attól, hogy ha kiteszik a pultra, a vevők ingyenes újságnak tekintik, és magukkal viszik. S egyébként sem jár olyan nagy haszonnal, hogy érdemes legyen nyilvántartani, számlázni, visszaszállítani stb. (Ehhez hozzá kell tennem, a budapesti Írók Boltjában és a Pozsonyi Pagonyban rendszeresen kapható a Csodaceruza.) De jó példával is tudok szolgálni: a Könyvtárellátó saját rendszerén keresztül egyre több megrendelőt szerez a folyóiratnak; a Könyvtárellátó munkatársai nyitottak, segítőkészek, jó velük együtt dolgozni.

Röviden szólnék arról is, hogy milyen költségekkel jár egy ilyen lap előállítása, hiszen az olvasók így érthetik meg azt is, hogy mennyire sok vagy kevés például a kapott támogatás. 3000 példány esetében 270 Ft + áfa egy példány előállítása, ez összesen 810 000 Ft + áfa. Egy szám filmre világításának költsége 70 000 Ft, ez már 800 000 Ft + áfa. Ha tisztességesen fizetünk honoráriumot – mint ahogy ezt jelen körülményeink között nem tehetjük –, akkor az még legalább 100 000 Ft-ba kerül. És most már összesen 980 000 Ft-nál tartunk, de nincs sehol a postázás, az irodabérlés (30 000Ft/hó), a telefonköltség (40 000 Ft/hó). A szerkesztést, tördelést, szkennelést, fotózást, korrigálást mi magunk végezzük – ez máshol kb. 200 000 Ft-ba kerülne. Ha mindezt összeadjuk, 1 250 000 Ft táján járunk. Ha évi 6 számot jelentetünk meg, évi 7 500 000 Ft-ra van szükségünk. Idén a kapott támogatás 2 300 000 (NKA) + 700 000 Ft (Oktatási Minisztérium), azaz összesen 3 000 000 Ft. A fennmaradó „különbséget” az újság bevételéből, hirdetésekből, illetve a saját zsebünkből fizetjük – vagy nem jelentetjük meg a folyóiratot, és így nem vállalunk kockázatot. Ugyanakkor mindenki jól tudja, hogy egy folyóirat működésének, egyáltalán a létezésének legfontosabb feltétele a rendszeresség, a pontos megjelenés. Csak akkor számíthatunk előfizetőkre, ha kiszámíthatóan meg tudjuk jelentetni a lapot. Sajnos ezt egyelőre a fent említett akadályok miatt csak zökkenőkkel tudjuk teljesíteni.

Szerkesztőségünk éppen a napokban költözik új helyére, ezentúl az Almássy Téri Szabadidőközpontben lévő irodácskánkban érhetnek el olvasóink. Telefonszámunk 352-1472/141, e-mail-címunk: csodaceruza@csoda-
ceruza.com. A Csodaceruza éves előfizetése 3540 Ft-ba kerül, megrendeléseket faxon is fogadunk a 412-0433 számon.

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: