Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Dárdai Ágnes: ABC könyvek, mint az alfabetizáció fejlődésének történeti dokumentumai

Nyomtatási nézet

A vaskos, tűzpiros vászonkötésű kötet első kézbevételekor a laikus szemlélő bizonyára gyanakszik, de legalábbis elcsodálkozik: 623 (apró betűs) oldalon, ugyan mit lehet ennyit írni az ABC-könyvekről! Ha azonban tüzetesen forgatjuk és hosszasan tanulmányozzuk a kötetet, csodálkozásunk csodálatba csap át a kötet átlapozása után. Nemcsak könyv- és művelődéstörténeti, hanem bibliográfiai szempontból is kiemelkedő, páratlanul gazdag összeállítást tartunk a kezünkben.

A bibliográfia szerzője Gisela Teistler nem ismeretlen a tankönyvelméleti kutatók, valamint könyvtárosok körében. Mindenek előtt a Braunschweigi Nemzetközi Tankönyvkutató Intézet tankönyvtárának vezetőjeként az odalátogató tankönyvkutatókat (így e recenzió íróját is) önzetlen segítőkészségével, nagy szakma–, és helyismeretével segíti a kutatóintézet gazdag tankönyvállományának kezelésében. Az is köztudott róla, hogy szakmai érdeklődésének középpontjában már hosszú ideje a történelmi értékű tankönyvállomány gyűjtése áll. Ezen belül is már évtizedek óta különös figyelmet szentel az ábécéskönyvek szisztematikus feltárására. Több éves kutatómunka eredményeképpen jelent meg 2003 tavaszán ábécéskönyv-katalógusa, amely a német nyelvű ábécéskönyveket a kezdetektől (1487) 1944-ig tekinti át.

A szerző a kötet előszavában beavatja olvasóit a gyűjtőmunka kulisszatitkaiba. Megtudhatjuk, hogy az elemi iskolai olvasókönyveket (ahogy általában az iskolai tankönyveket) nem gyűjtötték szisztematikusan elődeink. A kutatónak ezért először azzal kellett szembesülnie, hogy a nemzeti bibliográfiákon, pedagógiai folyóiratokon, kiadói, kiállítási és aukció katalógusokon, nyomdai könyvregisztereken kívül még számtalan helyet kell felmérnie, ahol nagy eséllyel maradtak fenn feljegyzések e páratlan történeti dokumentumokról. A németországi Kutatási Társaság (Deutsche Forschungs-gemeinde) könyvtártámogatási projektjének pénzügyi segítségével tudta kitágítani a gyűjtés kereteit nemcsak Németországra, hanem azokra az országokra is, ahol német nyelvű írás- és olvasástanítás folyt. Gisela Teistler így jutott el Magyarországra is, ahol felkereste az Országos Széchenyi Könyvtárat, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárat, az Országos Pedagógiai Könyvtárat és Múzeumot, valamint a Pécsi Tudományegyetem Könyvtárát. Ez utóbbi könyvtár vezetőjeként és egyben tankönyvkutatóként volt szerencsém megmutatni Gisela Teistler számára könyvtárunk régi állományát, benne a Klimo-gyűjteményt, amelyben találtunk (ha nem is sok, de) néhány, a korabeli magyarországi német nyelvű iskoláztatásban jellemző ábécés könyvet.

A bibliográfiai adatok bázisát a Georg Eckert Nemzetközi Tankönyvkutató Intézet 1500 címe, majd további 240 könyvtár (zömmel Németország, Ausztria, Svájc, Lengyelország, Magyarország, Litvánia, Szlovénia, Horvátország, Románia és még néhány európai ország) címleírása adta. A szerző tudatában van annak, hogy a gyűjtést mind területileg, mind mélységében lehetett volna még folytatni, de biztos abban, hogy lényeges olvasókönyvek nem kerülték el a figyelmét.

A gyűjtőmunka eredménye lenyűgöző. A bibliográfia közel 14.000 fibulát, ábécéskönyvet, olvasókönyvet tartalmaz, közülük 800 darab 1800 előtti nyomtatás, 3600 pedig 1900 előtti. A könyvtáros előtt nyilvánvaló, hogy micsoda óriási munka lehetett a több tízezer, eltérő szabályok szerint, kézzel írt, gyakran olvashatatlan katalóguscédulák és egyéb regiszterek egységes szempontok szerinti adatbevitele, rendszerezése. Ugyancsak nem lehet eléggé dicsérni azt a világos szerkesztői koncepciót, amely ugyanazon kiadónak évente változó kiadásait egy helyen tartalmazza. Az ábécéskönyv-katalógus nemcsak átgondolt gyűjtő-, hanem szerkesztési munka eredménye is. A bibliográfia törzsét a kronologikus felsorolás adja, az első megjelenési évtől kezdve 1944-ig, rámutatva ezzel egy fokozatosan kiépülő ábécéskönyv-genealógiára, és annak szerteágazásaira. Ezt követi egy tíz részből álló regiszter, amely sokszoros visszakeresési lehetőséget nyújt a tankönyvkutató számára. A keresést az alábbi bibliográfiai és egyéb (pl. oktatáselmélet és módszertani) szempontok szerint lehet megtenni.

  1. Szerzők és kiadók

  2. Illusztrátorok és illusztrációik

  3. Címek

  4. Az első megjelenési év utáni kiadások

  5. Kiadási helyek a kiadó megjelölése nélkül

  6. Kiadási helyek a kiadó feltüntetésével

  7. Iskolatípusok

  8. Régiók szerinti rendszerezés

  9. Az olvasástanítás metódusa

  10. Írástípusok

Nemcsak a széles történeti spektrum, hanem e sok szempontú rendezés is azzal a haszonnal járhat, hogy jelen munka nemcsak egy nagyszabású bibliográfiai áttekintés, hanem az olvasástanítás történeti kutatásának valóságos kincsestára. Szinte kimeríthetetlen kutatási témát kínál a nevelés- és iskolatörténet, írástörténet, kiadótörténet, illusztrációtörténet, és általában a tankönyvtörténet művelői számára e bibliográfia. A szerző jól látja (és előszavában fel is hívja rá a figyelmet), hogy az ábécés könyvek 15. századi megjelenését mérföldkőnek tekinthetjük az iskolai írás-, és olvasástanítás történetében. Ezek az ábécéskönyvek hű képet adhatnak a korabeli társadalomról, közgondolkodásról, a vallási, etnikai, faji és nemi sztereotípiákról, előítéletekről, az erkölcsi, a vallási és általában az iskolai nevelés eszközeiről. Ezen kívül az egyes ábécéskönyvek gazdag illusztrációi akár külön-külön, mint művészeti alkotások, és akár mint a tanítási módszerek altényezői is elemzések tárgyát képezhetik. Hiszen a képekkel illusztrált ábécéskönyveknek hármas funkciója van: segíti a bevésést, a betűk memorizálását, megkedvelteti az olvasást, és egyben esztétikai élvezetet is nyújt.

Mivel e munka nemcsak a Németországban kiadott ábécéskönyvekre volt tekintettel, hanem lehetőség szerint mindenre, ami német nyelven jelent meg, ezért jó kutatási feltételeket kínál tankönyvtörténeti összehasonlításokra Németországon belül, de a német területeken kívül is, például azoktól a német kivándorlóktól származó könyvek esetében, amelyek használói évszázadok óta Erdélyben vagy éppen Amerikában éltek.

A kötet utolsó fejezetében pontos listát kaphatunk a felhasznált irodalomról. E fejezet bibliográfia a bibliográfiában, hisz a többévtizedes gyűjtő és kutatómunka számára releváns olvasás és könyvtörténeti irodalom reprezentáns darabjait vette számba a szerző: az általános és szakbibliográfiákat, monográfiákat, újságokat, szakfolyóiratok és egyéb periodikák cikkeit.

Mellékletként színes formátumban 135 ábécéskönyv illusztrációját tekinthetjük meg, amely egyrészt ízelítőt ad a fibulák címlapjainak sokféleségéből, másrészt betekintést enged az olvasási gyakorlatok vizuális segédanyagába is. Az illusztrációk történeti felvonultatása meggyőzően láttatja, hogy az idő múlásával a grafikai ábrák egyre kifinomultabbá váltak, s néhol nem nehéz felismernünk az aktuális politikai befolyás nyomait a tipográfiai jellegzetességekben.

Összegezve elmondhatjuk, hogy egy hatalmas kutatási munka teljes körű, szorgos alapossággal véghezvitt rendszerezését kaptuk meg Gisela Teistler Fibel-Findbuch-ja révén. Jól átgondolt, messzemenően kidolgozott ábécéskönyv-katalógusát hézagpótló tudományos munkának tekinthetjük, amelyet haszonnal forgathat szakember és laikus egyaránt. A tanárképzésben résztvevő oktatók, szakdolgozat készítő hallgatóik, szakvizsgára készülő pedagógusok, könyvtárak bibliográfusai, de mindenek előtt tankönyvkutatók kaphatnak ötleteket, impulzusokat, új témafelvetéseket az olvasókönyvek bibliográfiájának áttanulmányozása kapcsán.

 

Dárdai Ágnes

/Gisela Teistler: Deutschsprachige Fibeln von den Anfängen bis 1944. Eine Bibliographie. Osnabrück, H.Th. Wenner, 2033. 623 oldal, 135 címlap illusztráció, 32 színes kép/

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: