Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Pátrovics Péter: Aktív német

Nyomtatási nézet

Felértékelődik a nyelvtudás. Különösen most, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás mondhatni kéznyújtásnyi távolságra került. A hazai helyzet nem túl szívderítő, a lakosság idegennyelv-tudása más európai országokéhoz hasonlítva igencsak gyenge. Gondoljuk csak meg, hogy míg Hollandiában az Európai Bizottság felmérése szerint a megkérdezettek 80, Németországban és Franciaországban pedig 55, illetve 45 százaléka állította magáról, hogy beszél angolul (a „perfekt” nyelvtudással rendelkezők aránya ennél nyilvánvalóan jóval alacsonyabb), addig Magyarországon a TÁRKI vizsgálata szerint csak 13 százaléknyian beszélik az angolt, amely szám még az alacsonynak tekintett spanyolországi aránytól (36%) is jelentősen elmarad. A németül tudók aránya ennél valamivel jobbnak mondható: ez Magyarországon 17 százalékot tesz ki. A „nagyon jól tudók” aránya még ennél is elkeserítőbb: az angol esetében ez 2, a németében pedig 3 százalékos.1

Most pedig vessük össze mindezeket azzal az ajánlással, amely az egy adott régióban tanítandó/tanulandó nyelvekre vonatkozik, és amelyet az Élő Nyelvek Világkonföderációja alkotott meg: „[…] mindenkinek a jelenleg legelterjedtebb világnyelvet, azaz az angolt kell tanulnia, amely segítségével kommunikálni lehet az egész világon. Továbbá az oktatási nyelvként, pontosabban nyelvekként a szomszédos országok nyelveit preferálják. Tehát a második vagy a harmadik idegen nyelv megválasztásának a kritériumát a szomszédság és a már létező, illetve prognosztizált jövőbeni kapcsolatok (gazdasági, politikai, tudományos, kulturális, kereskedelmi stb.) határozzák meg.”2

A fentiek fényében az, hogy ezúttal épp a – középiskolákban és a tanfolyamokon meglehetősen széles körben használt – három tagból álló német nyelvkönyvcsalád első kötetét választottuk ismertetésünk anyagául, talán nem szorul további magyarázatra. A német nyelv jelenlegi magyarországi népszerűségét egyébként az is igazolni látszik, hogy az ebből a nyelvből érettségi vizsgára jelentkezők száma pl. 2002-ben – hacsak kevéssel is – de meghaladta az angolból vizsgát tenni kívánók számát.

A jelen tankönyv, amely a hazánkban is egyre népszerűbbé váló ún. egynyelvű nyelvkönyvek immáron igen széles és hosszú sorába tartozik, mindössze 8 relatíve rövid, azonban igen érdekes fejezetből épül fel, melyek szisztematikusan épülnek egymásra, s mindegyik fejezet az előző részben tárgyalt tananyag elmélyítését segíti. Az egyes fejezetek az alábbi súlypontok szerint tagolódnak: olvasás, szövegértés, beszéd és kommunikatív, illetve szituációs gyakorlatok (A/-rel jelzettek), nyelvtan, nyelvtani/helyesírási gyakorlatok (B/-rel jelzettek). Fontos megemlíteni, hogy a tankönyvhöz – és ez egyben az egész tankönyvcsoportra is vonatkozik – munkafüzet, tanári kézikönyv, szószedet és hanganyag is tartozik. Ehelyütt jegyezzük meg, hogy a szószedetet talán hasznosabb, praktikusabb lett volna a tankönyv végén hozni, ahogyan ezzel számos más hasonló jellegű német (vö. pl. Themen) és persze angol nyelvkönyvcsaládnál is találkozunk. Feltétlenül el kell mondanunk azonban azt is, hogy a spielend lernen, azaz a ’játszva tanulni’ elvének a tankönyv maradéktalanul eleget tesz, talán nem túlzás az sem, ha kimondjuk: ennek a nyelvkönyvnek ez az alapkoncepciója. Ebben segítenek a tankönyv szinte minden oldalán jelenlévő színes fotók és tréfás rajzok. De segítenek ezek annak a gátlásnak a feloldásában is, amelyet az idegen nyelvvel való első találkozás(ok) – nem túlzok, ha azt mondom – sokkja alakít ki a nyelvtanulóban. Hiszen épp ennek az eredetileg Amerikából kiindult elméletnek az örököse és áthagyományozója ez a tankönyv, mivel épp az A. C. Currant által inicializált tanácskozó módszer kívánta leküzdeni a nyelvtanulók kezdeti gátlásait oly módon, hogy a grammatikát minimalizálva a sikeres kommunikációra, – tulajdonképpen az „előregyártott” nyelvi panelek helyes, az adott szituációnak megfelelő, tehát adekvát alkalmazására – irányította a figyelmet. E módszer alkalmazásánál a tanár (nevezzük inkább instruktornak) tanácsokat ad vagy magyarázatokkal szolgál, de sosem büntet, jutalmazni viszont jutalmaz. Ez rendkívüli mértékben növeli a biztonságérzetet és csökkenti a gátlásokat. A jelen nyelvtankönyv esetében a „jutalom” gyakran színes képek és kedves, tréfás rajzok, illetve ábrák formájában jelenik meg. A könyv külön pozitívuma, hogy ezek a képek, rajzok általában országismereti tudást is közvetítenek.

A 12-15 éves korosztály szemével láttatott világ, de a felnőttek életéből is merített autentikus szövegek és hanganyagok arra serkentik a tanulót, hogy a tankönyvben bemutatott mindennapos szituációkat a saját tapasztalataival vesse össze. A könyvben szereplő sok kép és illusztráció a tananyagot természetesen még informatívabbá és vonzóbbá teszi. Az egyértelmű, és alkalmanként a színek kontrasztját is felhasználó (az alanyt és a főneveket pl. általában a zöld, a végződéseket pedig a kék szín jelöli (3. fejezet), de a palettán helyet kap a sárga szín is (5. fejezet) pl. a kérdő névmások vagy viszonyszók jelölésére) részletes utalások és magyarázó részek lehetővé teszik a szabályok és a különféle nyelvtani alakok önálló elsajátítását.

A tankönyvhöz tartozó munkafüzet úgy épül fel, hogy azt a tanuló akár önállóan is képes legyen használni: egyrészt a tankönyv adott fejezetét kíséri végig oly módon, hogy az egyes részekhez feladatot rendel, másrészt az adott fejezettől függetlenül mutatja be és gyakoroltatja a különböző készségekhez – úgy mint szövegértés, az olvasott anyag feldolgozása/rendszerezése, helyesírás – kapcsolódó tanulási stratégiákat. Az első kötetben ezek közül az olvasásra és a szövegértésre helyeződik a fő hangsúly.

A tankönyvben tárgyalt nyelvtani jelenségekről a munkafüzet nyelvtana nyújt szisztematikus áttekintést, s teszi mindezt a tanulók számára könnyen érthető és használható terminológiával.

A német nyelvterületen havonta megjelenő és mértékadónak számító Buch & Co 2001 márciusában a nyelvek európai éve alkalmából különszámmal jelentkezett (Buch Co 2001. 3. sz.), amelyben a nyelvkönyvek értékelésére vonatkozó 11 szempontot figyelembe vevő skálát adott közre. A szempontok a következők voltak:

 

  1. Az előzetes ismeretek szükségessége/hiánya

  2. A célcsoport (Kinek/kiknek szól a tankönyv?)

  3. Mennyire praktikus, könnyen kezelhető a tankönyv?

  4. Egyenletes-e a tananyag elosztási módja?

  5. Van-e a tankönyvhöz tartozó hanganyag?

  6. Milyen ismeretek birtokába jut a kurzust elvégző tanuló?

  7. Közvetít-e a tankönyv a nyelvországról szóló ismereteket?

  8. Elérhető-e az anyag az interneten?

  9. Készült-e a tankönyvhöz videó, CD-ROM?

  10. Milyen arányban állnak a tankönyv által közvetített ismeretek a tankönyv árával?

  11. Lehetséges-e a tanulás számítógépen interaktív módon?

 

Bizton állíthatom, hogy a fenti kérdések közül legalább nyolcra (A, B, C, D, E, F, G, J) pozitív válasz adható, ami abszolút többséget jelent. A tankönyv előzetes német nyelvi ismereteket nem igényel, a célcsoport (ahogy az a fentiekből már ki is derült) jól meghatározott, a könyv praktikus, a tananyag is egyenletesen adagolt. Csupán a G ponthoz kívánkozik még egy megjegyzés.

Dicséretes, hogy a tankönyv végén egy, a tartományokat is bemutató térkép és a II. világháború utáni német történelemről, valamint a német újraegyesítésről szóló informatív rész is helyet kapott. E sorok írója mindazonáltal úgy érzi, talán hasznosabb lett volna – márcsak időrendi szempontból is – egy, a német történelem korábbi szakaszát bemutató rész közlése, amely fokozatosan (pl. a 3. kötetben) jutott volna el Németország mai történelméig. Lehetséges persze más megoldás is: egy összefoglaló, a német történelmet vázlatosan áttekintő anyag közreadása, persze ez is inkább a tankönyvcsalád 3. kötetébe illene.

 

Pátrovics Péter

 

Neuner, Gerd – Scherling, Theo – Schmidt, Reiner – Wilms, Heinz: Deutsch aktiv Neu. Alapfokú tananyag középiskolásoknak és felnőtteknek. 1A, Berlin, München, Wien, Zürich, New York, Langenscheidt, Bp., Nemzeti Tankönyvkiadó. 1999. 7. licenckiadás, 128. p.

Jegyzetek:

1 Figyelő, 2001. 36. sz. 6–12: 20–21. p.

2 Bańczerowski, Janus: A nyelv és a nyelvi kommunikáció alapkérdései. Bp., ELTE BTK, Szláv és Balti Filológiai Intézet. 2000. 395. p.

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: