Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Fülöpné Erdő Mária: Iskolások és szüleik médiahasználatának összefüggései III

Nyomtatási nézet

III. rész – Televíziózási szokások

A Könyv és Nevelés 2002/2., 3. számában megjelent kutatási beszámolómban bemutattam általános iskolások körében végzett felmérésemnek az olvasási- és könyvtárhasználati szokásokra vonatkozó eredményeit. Ebben a tanulmányban a vizsgálat televíziózási szokásokra vonatkozó adatait elemzem.


A tanulói televíziózás mennyiségi mutatói

A televízió- és videohasználat jelentősége a szabadidő eltöltésében hazánkban és nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő. Európa legtöbb országában egy átlagpolgár napi több órát tölt el a televízió előtt.

Ebben a kutatásban arra törekszünk, hogy a televíziózás jelenségét minél több aspektusból járjuk körül. Tanulmányozzuk először a tanulók televíziózási és videohasználati szokásait iskolánként, illetve ismerkedjünk meg a mintánkra jellemző átlagos értékekkel!

 


gyakran néz

rendszeresen néz

ritkán

néz

nem

néz

nem

értékelhető

Bp. lakótelepi ált. iskola

69%

27%

3%

0%

1%

Bp. zöldöv. kéttanny. ált. isk.

29%

50%

15%

2%

4%

Pest megyei községi ált. isk.

48%

41%

11%

0%

0%

Minta átlaga

48%

39%

10%

1%

2%

A tanulók televízió- és videonézésének mennyisége iskolánként

A „ritkán”, „rendszeresen”, „gyakran” kategóriák mögött a kérdőívben feltüntettük, hogy körülbelül hogyan értelmezendők ezek a szubjektív fogalmak. Így a „ritkán” legfeljebb heti egy alkalmat jelent. A „rendszeresen” legfeljebb napi egy óra televíziózást foglal magánban. A „gyakran” minden nap több órai képernyő előtt töltött időt jelent.

Látható, hogy a tévét, videót egyáltalán nem nézők elenyésző kisebbségben vannak.

Létszámuk jelentéktelen, mindössze 1%. A televíziónak mint tömegkommunikációs eszköznek óriási befolyása ebből jól érzékelhető. Száz családból átlagosan csak egy olyan akad, ahol nem tartozik hozzá szervesen a mindennapokhoz a televíziózás. Mindössze 10% azoknak a diákoknak az aránya, akik ritkán, hetenként egyszer nézik a televízió valamely műsorát. Napi rendszerességgel 39+48%, azaz összesen a diákjaink 87%-a időzik a képernyő előtt. E 87%-ból a többség, 48% minden nap több órát tölt a tévé és videó használatával.

Az iskolánkénti eltéréseket tanulmányozva látható, hogy a lakótelepi iskolában az átlagosnál jóval magasabb a napi több órát a képernyő előtt töltő diákok aránya. Itt 69%-ot tesz ki, míg a kéttannyelvű iskola diákjainak csoportjában ez az érték csupán 29%. A két adat között 40%-os eltérést találtunk. Amikor a jelenség okait kutatjuk, óhatatlanul arra kell gondolnunk, hogy az előnyösebb társadalmi-szociális helyzetben levő családok számára a szabadidő eltöltésének szélesebb skálája érhető el, így differenciáltabban tudják felhasználni a pihenésre fordítható órákat, mint a lakótelepen élők. A legfeljebb napi egy óra időt televíziózásra fordítók arány a zöldövezetben élő diákok esetében 50%, a községiek 41%-a, a lakótelepiek 27%-a tartozik ide. Ha valaki ugyan rendszeresen nézi a televíziót vagy a videót, de ez az időtöltés maximálisan napi egy órát igényel, akkor joggal feltételezhetjük, hogy meggondolja, melyik műsort nézi meg, és valamiféle szempont szerint szelektál. Ez pozitívumként értékelhetjük.

A legkevesebbet a harmadik osztályosok nézik a televíziót. Az okok egyike valószínűleg az, hogy őket még igyekeznek a szülők idejében aludni küldeni, így az esti órákban kevesebb idejük jut a képernyő előtt tartózkodni. A médiafogyasztás e formájára fordított idő az általános iskolások körében az életkor előrehaladtával folyamatosan nő. E növekedés jól számszerűsíthető úgy, hogy a naponta egy, illetve naponta több órát tévézők létszámát összeadjuk évfolyamonként, megkapjuk, hogy az adott korosztályban a diákok hány százaléka nézi minden nap a televíziót. Az értékek a következők: 3. osztály 78%, 4. osztály 88%, 6. osztály 92%, 8. osztály 97%. A növekedés tendenciája folyamatos. A legfiatalabbak és a legidősebbek között 19% eltérés mutatkozik.

Adatszerűen kimutatható, hogy a település jellegzetességei az ott élő családok társadalmi-szociális helyzetének jellemzői hatnak a gyerekek televízió-nézésének mennyiségére. Nevezetesen a kedvezőbb helyzetben lévők kevesebbet nézik a televíziót, mint hátrányosabb körülmények között élő társaik. A tanulók életkora, és a képernyő előtt töltött idő között szignifikáns összefüggés van. A fiatalabb diákok kevesebbet, az idősebbek többet nézik a televíziót. Az anyák iskolázottságának szintje hat gyermekeik televízió-használattal töltött idejére. A magasabb végzettségűek csemetéi kevesebbet tévéznek társaiknál.

 

A szülői televíziózás mennyiségi mutatói

 


gyakran néz

rendszeresen néz

ritkán

néz

nem

néz

nem

értékelhető

Bp. lakótelepi ált. iskola

63%

25%

12%

0%

0%

Bp. zöldöv. kéttanny. ált. isk.

26%

50%

20%

1%

3%

Pest megyei községi ált. isk.

34%

45%

19%

1%

0%

Minta átlaga

41%

40%

17%

1%

1%

A szülők televízió-, videonézésének mennyisége iskolánként

A televíziót, videót nem használók aránya itt is átlagosan 1%, úgy, ahogy a diákok esetében. A napi rendszerességgel tévéző szülők 41+40%-ot, azaz 81%-ot képviselnek, tehát a szülők kevesebbet nézik a televíziót gyermekeiknél. 17% csak heti egy alkalommal ül le a képernyő elé, vagyis erősen szelektál a műsorok között. A mikrokörnyezet eltérő sajátosságai a szülők szokásaira éppúgy hatnak, mint a diákokéra. A tendenciák is ugyanazok. A lakótelepi szülők jóval több időt fordítanak a médiafogyasztás e válfajára, mint a zöldövezetiek. Gyakran, napi több órát a lakótelepi szülők 63%-a, a községiek 34%-a, a zöldövezetiek 26%-a nézi az adást. A két szélső érték közötti eltérés 37%, rendkívül magas. A magyarázatot ez esetben is a lehetőségek és az igénynívó eltéréseinek tényezőiben találhatjuk meg.

A nyolc általánost végzett anyák televíziózásának mennyisége:

A naponta több órát a képernyő előtt töltők aránya 61%, nagyon magas. Ezzel szemben csupán 8% nézi ritkán az adást.

A szakmunkásképzőt végzett anyák televíziózásának mennyisége:

E körben már csupán a szülők 39%-a nézi napi több órán át a televíziót. Az előző kategóriához képest látványos a csökkenés (22%). A csak ritkán tévézők aránya az előző végzettségi körhöz képest megduplázódott, 16%-ra emelkedett.

Az érettségizett anyák televíziózásának mennyisége:

Naponta több órát (36%) fordít a tévézésre. Ez további csökkenést jelent. A ritkán televíziót nézők aránya ezzel párhuzamosan 21%-ra nő.

A diplomás anyák televíziózásának mennyisége:

További jelentős csökkenést találunk a napi több órát képernyő előtt töltők számában. A diplomások között ez már csak 25%, éppen 40%-kal kevesebb, mint a nyolc osztályt végzett szülők körében.


Az adatokból kiolvasható, hogy az iskolai végzettség növekedésével csökken a televíziózásra, videózásra fordított idő. Megállapítható az is, hogy az előnyösebb társadalmi, szociális helyzetben élő szülők sokkal kevesebb időt töltenek a képernyő előtt, mint a kedvezőtlenebb helyzetűek.


A nézett műsorok jellege

 



rajzfilm


mese

kaland-film


vetélkedő

termé-szet-film

isme-retter-jesztő


híra-dás


politika


egyéb

nem értékelhető

Bp. ltp.-i ált. isk.

76%

37%

55%

49%

60%

27%

44%

8%

52%

1%

Bp. zöldöv. kéttanny. ált. isk.

55%

26%

65%

63%

63%

33%

44%

18%

29%

2%

Pest m. községi ált. isk.

48%

32%

79%

60%

49%

22%

29%

2%

31%

1%

Minta átlaga

60%

32%

66%

57%

57%

27%

39%

9%

37%

1%

A tanulók által nézett műsorok jellege iskolánként

A táblázatból kiolvasható, hogy milyen tartalmú műsorok a legnépszerűbbek és azt is láthatjuk, hogy a különböző adottságú iskolák tanulóinak műsorválasztása erőteljes eltéréseket mutat. A lakótelepi nebulók jóval nagyobb arányban nézik a rajzfilmet és a mesét társaiknál. A községi iskola diákjai a kalandfilmek iránt érdeklődnek jobban a többieknél. A zöldövezeti gyerekek a vetélkedő, a természetfilm, az ismeretterjesztő műsorok, és a politikai jellegű adások megtekintésében előzik meg a másik két minta tagjait. A zöldövezeti gyerekek által kedvelt adások egy összességében igényesebb műsorstruktúrára utalnak.

Az életkor és a nézett műsorok jellege között is összefüggést feltételezünk. A mennyiségi elemzéskor kimutattuk, hogy a harmadikosok jóval kevesebbet nézik a különböző műsorokat, mint idősebb diáktársaik. Ez eredményezi azt, hogy a nézett műsorok egyik típusában sem vezetik a listát. A negyedikesek a rajzfilm, a mese, a természetfilm és az ismeretterjesztő jellegű műsorokból néznek többet más korcsoportoknál. A hatodik osztályosok nem szárnyalják túl a többi korcsoportot egyetlen műsor nézésében sem. A legnagyobbak a kalandfilm, a vetélkedő, a híradás és a politikai műsorok iránt mutatnak több figyelmet társaiknál.

Az alacsony iskolázottságú anyák gyermekei a többi végzettségi kategóriába tartozóknál nagyobb arányban nézik a rajzfilmeket, a meséket, a kalandfilmeket és a vetélkedőket. A szakmunkás végzettségű anyák fiai és leányai a természetfilmeket, a diplomások gyermekei pedig az ismeretterjesztő jellegű műsorokat, a híradásokat és a politikai adásokat nézik a többieknél nagyobb számarányban.

Tehát azt tapasztaltuk, hogy az alacsonyabb iskolai végzettségű anyák gyermekei a televíziózást elsősorban a pihenés, kikapcsolódás, szórakozás eszközének tekintik. Ezt mutatja az, hogy köreikben az ilyen típusú adások nézettsége magasabb.

A műsorok nézettségi sorrendje a diákok körében a következő: kalandfilm, rajzfilm, vetélkedő, a természetfilm, híradás, mese.

A tanulók életkora, az anya iskolázottsága és a társadalmi-szociális helyzet egyaránt hat a választott műsorok jellegére. Mégpedig: a fiatalabb diákok a rajzfilm, a mese és a természetfilm, az idősebbek pedig a kalandfilm, a híradás, a vetélkedők és politikai műsorok iránt érdeklődnek jobban társaiknál.

A magasan kvalifikált szülők gyermekei az informatív jellegű műsorokat, míg az alacsony képzettségűek fiai és leányai a szórakoztató adásokat nézik nagyobb arányban a többi csoportnál.

A társadalmi, szociális helyzet hatása, hogy az előnyösebb helyzetű diákok választásában több informatív típusú adás szerepel.

A szülők körében a legnézettebb műsor a híradás, 78%. Második helyen a kalandfilm áll 65%-os értékkel, harmadik a vetélkedő 63%-kal. A természetfilm 56%-kal a negyedik helyen áll. Az ismeretterjesztő és a politikai tartalmú adásokat 33% nézi. Felnőttek körében a rajzfilm és a mese nézettsége elhanyagolható. Az iskolák között jelentős eltérések vannak a szülők által nézett műsorszerkezet tekintetében is. A zöldövezetei szülők érdeklődése az ismeretterjesztő műsorok iránt a többiekhez képest lényegesen nagyobb arányú. A községben élők rajzfilmet, mesét, kalandfilmet néznek gyakrabban, mint a többiek. A lakótelepen pedig a vetélkedő, a természetfilm és a híradás nézettsége nagyobb. A nézett műsorok struktúrájának alakulását az iskolai végzettség szempontjából is tanulságos feltérképezni. A nyolc osztályt végzettek a mese, a kalandfilm és a vetélkedő nézése tekintetében elsők. A diplomások pedig a természetfilm és az ismeretterjesztő adások megtekintésében járnak a többiek előtt. Az alacsony iskolázottságú szülők inkább a szórakoztató célú műsorokat, az egyetemet, főiskolát végzettek pedig az informatív jellegűeket nézik a többi végzettségi kategóriákba tartozóknál nagyobb arányban.

 

A tanulók és szüleik televíziózási szokásai közötti összefüggések

A szülők és gyermekeik televíziózásának mennyiségi egyezése évfolyamonként

 

A modellkövető magatartás erőteljesebben érvényesül a televíziózás mennyiségében, mint ezt az olvasás mennyiségénél tapasztaltuk. Miért? A családok otthonainak jelentős részében a lakószobák alacsony száma nem teszi lehetővé, hogy a családtagok elvonuljanak. Ezért, ha valamelyik családtag, akár szülő, akár gyerek bekapcsolja a televíziót, vagy a videomagnót, kézenfekvő, hogy az otthon tartózkodók csatlakoznak ehhez a tevékenységhez. (Az olvasásánál jellegéből adódóan nem ez a helyzet.) Életkori tekintetben csak jelentéktelen, néhány százalékos eltéréseket találunk. A televíziónézés mennyiségi egyezésére úgy tűnik, ez a tényező nincs jelentős befolyással. A példa hatása a lakáskörülményektől függetlenül is erős. Ha egy családban életforma a televíziózás, az hat a gyerekekre is.

A szülők és gyermekeik által nézett műsorok minőségi egyezése

A nyolcadikosoknál találjuk a legjelentősebb arányú egyezést (38%) a szülők által preferált műsorstruktúrával. Érthető, mert intellektuálisan ők állnak a legközelebb a felnőttekhez, így a szülőkkel azonos műsorok, iránti érdeklődés természetesen jelentősebb mértékű

Átlagosan a szülők és a gyermekeik szokásai még a minta harmadában sem egyezőek, vagyis e tekintetben a modellkövetésé nem jellemző. Kérdés, hogy a pedagógia ki tudja-e aknázni az ebben rejlő lehetőségeket. A televízió műsorai közötti szelektálás, válogatás megtanítása, segítése olyan terület, ahol az iskola eredményeket érhet el és előmozdíthatja a fejlődést a szülők aktív együttműködése nélkül is.

 

Összegzés – következtetések

A diákok és szüleik televíziózását befolyásolja mennyiségi tekintetben a településtípus és az adott lakókörnyezetben élők jellemző társadalmi-szociális helyzete. Az előnyösebb helyzetűek kevesebbet nézik a televíziót.

A magasabb iskolázottságú családokban a szülők és gyermekeik egyaránt kevesebb időt töltenek a képernyő előtt, mint az alacsonyan képzettek családtagjai.

Gyermekek esetében az életkor szignifikánsan összefügg a televíziózás mennyiségével. Az általános iskola alsóbb évfolyamain kevesebbet, az életkor előrehaladtával egyre többet nézik a tévét és a videót. A nézett műsorok jellegére elsősorban az anya iskolai végzettségének befolyását tapasztaltuk. Az alacsonyabb iskolázottság a szülők és gyermekeik esetében is a szórakoztató műsorok nézettségének vonatkozásában felülreprezentációt eredményez. A magas iskolai végzettségű szülők és gyermekeik pedig az információ tartalmú (tájékoztató, ismeretközlő) adások iránt érdeklődnek nagyobb mértékében más végzettségi csoportoknál.

A szülői minta hatása a gyermeki szokásokra a televíziózás mennyiségében érvényesül, a műsorok kiválasztására gyakorolt befolyása ezzel szemben nem jelentős.

A pedagógia a műsorok közötti szelektálás, ésszerű válogatás megtanításával és segítésével érhet el eredményt. A televíziózás mennyiségének csökkentését az egész család megnyerésével, meggyőzésével lehet elérni.

Irodalom:

Bessenyei István: Képernyő, tanulási környezet, olvasás. Seymour Papert tanuláselméleti nézeteiről – az olvasás kapcsán. = Új Pedagógiai Szemle, 1998. 10. sz. 81–85. p.

Boda Edit: Médiafogyasztók klubja. = Iskolakultúra, 1992. 5. sz. 70–75. p.

Halász Gábor – Lannert Judit: Jelentés a magyar közoktatásról 2000. Bp., Országos Közoktatási Intézet. 2000. 560 p.

Halász László: A képernyő tekintete. Bp., Gondolat. 1976. 225 p.

Hegedűs László: Média-didaktika. Bp., Osiris. 2000. 83 p.

Horváth György Péter: Az ifjúságnak szánt médiák ellenőrzése. = Gyermek- és Ifjúságvédelem, 1990. 2. sz. 36–38. p.

Miruné Kittler Júlia: A kisiskolások és a televízió. = Pedagógiai Technológia, 1988. 3. sz. 30–35. p.

Nagy Andor: Médiapedagógia. Televízió a családban és az iskolában. Pécs, Seneca Kiadó. 1993. 199 p.

Szerémy Gyula: Videózás vagy olvasás? = Köznevelés, 1994. 11. sz. 16. p.

Tomka Miklós: Gyermekek a képernyők előtt. = RTV Szemle, 1972. 4. sz.

Tomka Miklós: Tévézünk vagy tanulunk. = Köznevelés, 1978. 13. sz. 10–11. p.

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: