Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Dömsödy Andrea: Négyszögletű kerekasztal 6.

Nyomtatási nézet

Beszélgetés egy lehetséges gyermekirodalmi intézetről

Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum Négyszögletű kerekasztal című beszélgetéssorozatának egyéves évfordulóján, 2002. január 23-án a program hatodik rendezvényeként hallgathattuk meg Komáromi Gabriella gyermekirodalom-kutató és Pomogáts Béla irodalomtörténész véleményét és elképzelését egy lehetséges magyarországi gyermekirodalmi intézetről.

A beszélgetést Balogh Mihály, az OPKM főigazgatója vezette. Bevezetőjében felvetette azt a sokak által hangoztatott véleményt, hogy gyermekirodalom nem is létezik. Komáromi Gabriella ezzel kapcsolatban elmondta: arról értelmetlen vitatkozni, hogy van-e gyermekirodalom, ha valami van, akkor azt csak letagadni lehet. Van magyar irodalma, van világirodalma, a nemzeti gyermekirodalmaknak is legalább 200 esztendős múltja van. A világot behálózza a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsának (IBBY) szervezete, vannak gyermekirodalmi intézetek, a gyermekkönyvekből milliókat adnak el. Másutt az egyetemeken nemhogy a gyermekirodalom létét vitatják, hanem irodalomtanár a világban rajtunk kívül sehol nem lesz senki, aki a gyermekek irodalmáról nem tanul. A gyermekirodalom tagadásakor Németh Lászlót illik citálni, aki 1940-ben azt kérdezte, hogy „kibe harapjak, ha nincs törvény az ellen, amit úgy hívnak gyermekirodalom?”1 Elfelejtjük, hogy ez a korszak a magyar gyermekirodalom mélypontja, azon kívül nem olvassuk Németh Lászlót, aki A költők a gyerekszobában című írásában azt mondja, hogy a legkedvesebb gyerekverse a lányai keresztapjának költeménye, A török és a tehenek. Ezzel a verssel kezdődik a modern gyermekköltészet. Rigó Béla a tankönyvünkben egyenesen korszakalkotó teheneknek nevezi őket.2 És azt is Németh László írta, hogy a lányai a János vitézen tanultak meg olvasni.

A gyermekirodalmat két részre oszthatjuk, a gyermekeknek írt művekre és az általuk olvasható, olvasott művekre. A két csoportnak természetesen van közös halmaza, hiszen az utóbbiban benne vannak azok a művek is, amiket gyerekeknek szántak és azok is, amiket nem, hanem idővel nőtt bele a gyerekvilág és ide tartoznak az átdolgozások is. Nem biztos, hogy a gyermekirodalom legjavában azok a művek vannak többségben, amiket eredetileg is gyerekeknek írtak – mondta Komáromi Gabriella. Ebben a műfajban nagyobb a múlékonyság. Vannak művek, melyek első, gyerekkori olvasata töredékes olvasat, de ez nem rossz olvasat, idővel belenövünk művekbe, mint például a Légy jó mindhalálig-ba.

A világon már több helyen évtizedek óta működnek gyermekirodalmi intézetek. A német intézet múltjánál fogva már az összehasonlító irodalomtörténeti kutatásokig is eljutott. De a szövegtani kutatások is megkezdődtek, hiszen tudnunk kellene például, hogy egy szöveg struktúrája mikor fogadható be gyermekek számára, és még rengeteg részletet kellene tudni. Ezekhez legalább 50 éves munkára van szükség, hogy idáig is eljuthassanak a kutatások. A XX. század első felében alapított Ifjúsági Irodalmi Társaságnak, kutatóintézetnek csak megalakulásáról lehet tudni. Nem véletlen, hogy 1921-ben létesült, mikor egy nagy sokkot élt át az ország.3 A gyermekkönyveknek óriási hatása lehet a jellemnevelésben. Akkoriban konkrét elképzelések voltak arról, hogy milyennek kell lenni egy feddhetetlen magyar gyermeknek és ifjúnak, és elszántan küzdöttek azért, hogy a gyermekirodalom hatásait kiaknázzák. Úgy fogalmaztak, hogy derék ifjúsági írókra van szükség.4 De igazából nem derék írókra, hanem tehetséges és jó írókra van szükség, a gyermekirodalom intézményrendszerében pedig orientáló, tudományfejlesztő, hatásokat egyesítő szervezetekre van szükség, nem ellenőrre és őrszemre és a gyermekirodalmat irányítóra. Ebből a korszakból nincs is maradandó, klasszikus gyermekirodalmi mű, csak a Légy jó mindhalálig. A jó ebben az volt, hogy a gyermekirodalommal törődni kezdtek, a rossz az, hogy lelkes szervezők rettenetesen rossz regényeket írtak.

A gyermekirodalom nem a pedagógia szolgálólánya, hanem irodalom, aminek pedagógiai, pszichológiai és szociológiai vonzata is van. Ez egy interdiszciplináris terület – vallja Komáromi Gabriella.

Ahhoz, hogy a kutatás komolyan elinduljon, a magyar egyetemeknek be kell fogadni a gyermekirodalmat, mint stúdiumot. Ha egy intézet létezik, akkor bibliográfiát készít a gyermekirodalmi kutatásokról, folyóiratot ad ki, ami a tájékozódást segíti, ha van egy intézet, akkor annak van programja és a gyermekkönyvet írónak nem gondja, hogy hol van az a legnagyobb fórum, ahol művét bemutathatja.

Robinson hajóroncsára emlékeztet a gyermekirodalom jelenlegi helyzete. Sok mindenünk van már, ami jelzi a gyermekirodalom előtérbe kerülését: a Csodaceruza című folyóirat, mely a gyermekirodalmi könyvtermést igyekszik bemutatni, a Fordulópont című folyóirat, mely gyakran foglalkozik gyermekirodalommal, olvasással, mesével, a Raabe kiadó Tanári kincsestárának Irodalom kötete, mely úgy képzeli el az irodalomtanítást, hogy megállunk a gyerekekkel beszélgetni az éppen este olvasott könyvekről. Az egyetemen is elindult a fejlődés, hiszen már lehet tudományos fokozatot szerezni gyermekirodalomból Szegeden és Miskolcon. Az 1990-es években a gyermekirodalomnak Magyarországon lett lexikona, lett Ki kicsodája, történeti áttekintése, műelemzései, megjelent az Ötven nagyon fontos „gyerekkönyv.” Nagyon sok mindenünk van már. Elindult a kutatás, lennének kutatók az intézetbe. Egy dolog nincs viszont a hajón: pénz. Pedig erre egy intézetnek nagy szüksége van. Kérdés, hogy a kulturális kormányzat programjában szerepel-e, fog-e szerepelni a gyermekirodalom.

Mint Pomogáts Béla elmondta, az Írószövetség sem tudna ilyen feladatokat ellátni, hiszen ugyanaz hiányzik, mint a „gyermekirodalom hajóroncsáról.” A Magyar Írószövetségnek van Gyermek- és ifjúsági irodalmi szakosztálya, de nem tudott beleszólni a kultúrpolitikába.

Sokféle gyermekirodalmi intézetet lehet elképzeli – kezdte mondandóját Balogh Mihály – mi az OPKM gyermek- és ifjúsági irodalmi különgyűj-

teményét szeretnénk kibontani, és egy élő gyermek- és ifjúsági könyvtár köré szervezni az intézetet elméleti szakemberekkel, a szakmát odavonzva. Szeretnénk egyedülálló gyűjteményünket jelenlegi pinceraktárából a felszínre hozni, és ténylegesen a gyermekirodalmi kutatások szolgálatába állítani.

 

Egy lehetséges gyermekirodalmi intézet elsődleges feladatai:

  • a hazai és nemzetközi gyermek- és ifjúsági irodalom gyűjtése;

  • kapcsolattartás, közvetítés az írók, illusztrátorok, kiadók, lapszerkesztők, gyermekkönyvtárosok, iskolai könyvtárosok, pedagógusok között;

  • gyermek- és ifjúsági irodalmi kritika;

  • kapcsolattartás a felsőoktatással (különösen: pedagógusképzés, könyv-
    tárosképzés, irodalmárképzés, képzőművészet);

  • kapcsolattartás hazai és nemzetközi gyermekirodalmi intézetekkel, szervezetekkel;

  • a hazai gyermekkönyvtári munka összehangolása;

  • kapcsolattartás a könyvtárakkal (különösen: gyermekkönyvtárak, iskolai könyvtárak);

  • irodalomfigyelés, a gyermek- és ifjúsági irodalomra és annak felhasználására vonatkozó hazai és külföldi szakirodalom számbavétele, gyűjtése;

  • kutatások, elemzések végzése és összehangolása;

  • válságtervek, állásfoglalások kidolgozása;

  • kapcsolattartás az írók és a gyermekek között.

 

Szolgáltatásai:

  • a gyermek- és ifjúsági irodalmi gyűjtemény formai és tartalmi feltárása;

  • a gyermek- és ifjúsági irodalmi gyűjtemény bemutatása, szolgáltatása;

  • konferenciák szervezése;

  • tanfolyamok szervezése;

  • gyermekfoglalkozások, bemutató foglalkozások tartása;

  • könyvbemutatók, kiállítások;

  • szakmai rendezvények;

  • más szervezetek hasonló rendezvényeiről való információgyűjtés és tájékoztatás;

  • gyermekírói „adatbank” építése.

 

Ami már rendelkezésünkre áll:

  • gyermek- és ifjúsági irodalmi különgyűjtemény az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumban, mely speciális szakrend szerint tartalmilag is feltárt;

  • a gyermek- és ifjúsági irodalomra vonatkozó tartalmilag feltárt szakirodalmi gyűjtemény az OPKM-ben;

  • A Tündérpalota (Bp., Könyves K. krt. 40.) épülete, melyben a Magyar Pedagógusok Háza, mint tanárcentrum megvalósítását tervezi az OPKM;

  • gyermek- és ifjúsági irodalommal kapcsolatos rendezvénysorozat pedagógusoknak és könyvtárosoknak Négyszögletű kerekasztal címmel az OPKM olvasótermében;

  • az OPKM Könyv és Nevelés című folyóirata, melynek már most is egyik kiemelt témája a gyermek- és ifjúsági irodalom.

Dömsödy Andrea

Jegyzetek:

1 NÉMETH László: Lányaim = N. L.: A kísérletező ember. Bp., Magvető. 1973. 216. p., idézi: Komáromi Gabriella: Elfelejtett irodalom, Fejezetek XX. századi ifjúsági prózánk történetéből 1900–1944. Bp., Móra. 1990. 46. p.

2 KOMÁROMI Gabriella: Gyermekirodalom. Bp., Helikon. 1999. 58. p.

3 A társaságról és az intézetről bővebben: Komáromi G. i.m. 93–105. p. és F. Komáromi Gabriella: „Jámbor szándék” volt – s több is ennél = Könyv és Nevelés, 1983. 6. sz. 252–259. p.

4 A Magyar Ifjúsági Irodalmi Társaság múltja. = A Magyar Ifjúsági Irodalmi Társaság Évkönyve 1942. Bp., 1–2. p.

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: