Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Eszterhai-Nagy Gabriella: Egy elfeledett kultuszminiszter emlékére

Nyomtatási nézet

A dualizmus korának kultúrpolitikája, értékteremtő megítélése a mai napig vita tárgyát képezi mind a történészek között, mind pedig a közvélemény körében. Annak ellenére, hogy időről időre újabb és újabb tanulmányok, monográfiák jelennek meg bemutatva e korszak jelentőségét, mégis keveset tud a szélesebb nyilvánosság az Osztrák-Magyar Monarchia korának magyarországi művelődéstörténetéről, annak meghatározó jellegéről.

 

A történelmi háttér

 

A dualizmus jelentős gazdasági változások előidézője volt, majd annak folyományaként a kultúra, a kultúrpolitika is minőségi átalakuláson ment keresztül. Az átalakulás nem egy esetben a Nyugat-Európában már bekövetkezett változás hatásaként érte el hazánkat.

Ezek az eszmék, politikai irányzatok a korszak kultúrpolitikusainak köszönhetően a hazai igényekhez, követelményekhez idomulva beépültek a mindennapi életbe, és ezzel segítették a XIX. századi modern Európához való felzárkózást.

A kultuszminisztereknek tehát kulcsszerepük volt a reformok elfogadtatásában és bevezetésében. Eötvös Józseftől Zichy Jánosig jelentős személyiségek formálták és határozták meg a dualizmus korának kultúrpolitikáját.

Közöttük olyan nevekkel találkozhatunk, mint Trefort Ágoston, Eötvös Loránd, Wlassics Gyula, akiknek neve ismerősen hangzik a közvélemény számára. Ám van közöttük olyan, mint pl. Csáky Albin, akiről és akinek munkásságáról főképpen a történelem szakon végzettek hallhattak-olvashattak néhány mondatot.

 

Tanulmányai

Csáky Albin 1841. április 9-én született, a Szepes megyei Korompán, az ország egyik legősibb nemzetségének tagjaként.

A kor szokásának megfelelően jogi végzettséget szerzett, majd az országgyűlés jegyzője lett. Később kinevezték vármegyéje főispánjává.

Az akkori kormány több miniszteri tárcát is felajánlott számára, mert jó államigazgatási szakembernek bizonyult. Az ajánlatokat visszautasította, de végül 1888-ban a Trefort Ágoston halála után megüresedett kultuszminiszteri tárcát elfogadta.

 

Miniszteri ténykedése a kisdedóvástól az egyetemig

Beiktatása után fél évvel az első képviselőházi budget-vita során elhangzott tartalmas programbeszéde komoly gyakorlati érzékről tanúskodott, amelyet még a korabeli sajtó is elismert.

Reformpolitikája érintette a nevelésügy szinte valamennyi ágát, így például jelentős a Közoktatási Tanács létrehozása, a tanítóképzés és a tanfelügyelet újjászervezése.

Arra törekedett, hogy a külföldi helyett magyar taneszközök kerüljenek az iskolákba, továbbá növelte a tanári segédkönyvek számát, valamint számos tankönyvet átdolgoztatott.

 

Az alsó fokú oktatás és képzés reformjai

Nagy jelentőségű törvényalkotása a kisdedóvásról szóló 1891. évi XV. törvénycikke, melyben az egész ország területén kötelezővé tette kisdedóvók létrehozását. Ekkor történt először gondoskodás a 3-6 éves gyermekek iskoláskor előtti szakszerű neveléséről. Előírta, hogy itt megfelelő szemléltető és foglalkoztatási eszközöket alkalmazzanak. Külön gondoskodott az óvónők anyagi elismeréséről.

A népoktatás helyzetén szintén igyekezett javítani akkor, amikor elrendelte a szakszerű felügyeletet, ugyanakkor csökkentette a tanfelügyelők adminisztrációs elfoglaltságát, hogy elősegítse szakmai munkájuk hatékonyságát.

Gyakorlati irányba terelte a tanítóképzést az ének, zene, rajz, gazdasági és kertészeti ismeretek tanításával. Ezzel egyidejűleg rendezte a tanítók és a tanítóképző intézeti tanárok fizetését.

Elrendelte, hogy a nem anyanyelvű képzőkben megfelelő óraszámban oktassák a magyar nyelvet, és oklevelet csak az a tanító kaphatott, aki e tárgyból is eredményes vizsgát tett. (Bár ezzel sokak, elsősorban a nemzetiségek tiltakozását váltotta ki, akik erőszakos magyarosítással vádolták meg a minisztert.)

Megszabta a községi és felekezeti tanítók fizetésének minimumát, és megalapította számukra a nyugdíjalapot. Ennek eredményeként javult a tanítók anyagi helyzete, még ha nem is olyan mértékben, ahogy azt Csáky szerette volna.

Rendelkezésének kedvező hatását mindenesetre az mutatja, hogy működési ideje alatt a néptanítók száma mintegy 1100 fővel emelkedett.

 

A középiskolai oktatás megújítása

Csáky Albin mindvégig az egységes középiskola híve volt, e kérdéssel többször foglalkozott. Ennek eredményeként jött létre az 1890. évi XXX. törvénycikk. Ezzel bevezette a gimnáziumokban a görög nyelv fakultatív oktatását, de a tanulók választására bízta e nyelv, vagy az azt pótló tantárgyak – így a mértan, klasszikusok magyar nyelven stb. – tanulását.

A tanárképző intézetekben és a középiskolákban a tanulmányi eredmény javítására hívta fel a figyelmet. A tanárok továbbképzése érdekében tanulmányutakat szervezett, az elsőt például Görögországba.

Csökkentette a tanulók terhelését, szorgalmazta a német és a francia nyelv tanulását, tanítását. Ezen intézkedése olyan heves vitát váltott ki a közvélemény körében, hogy Csákyt egyenesen „antikulturális germanizáló”-nak nevezték.

Az oktatási reformok sorából említésre méltóak a tankönyvek, taneszközök megújítására tett lépései.

1893-ban megindította a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium hivatalos lapját, amelynek Hivatalos Közlöny volt a neve. Feladata volt a hatályos törvények, rendeletek közzététele, kinevezések, címek, jutalmak adományozása, pályázatok meghirdetése. Ugyanakkor a miniszter e lap hasábjain engedélyezte, mely tankönyvek, taneszközök kerülhetnek forgalomba, s közzétette, hogy melyeknek használatát tiltja meg valamely okokból.

A lap szükségességét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ebben a formában egészen 1944-ig megjelent. Sőt, Csáky egy rendeletével 1892-ben az iskolák számára kötelezővé tette e lap megvásárlását, évfolyamonkénti egységes beköttetését és könyvtári állományba vételét. A közlöny számos egyéb hasznos szolgáltatást is nyújtott az iskoláknak, pedagógusoknak. Így például segítséget adott tanítói könyvtár összeállításához, ahhoz, hogy mely könyvek számítanak mint „biztos kalauz az iskolai teendők elvégzésében”. Ez a hat füzetből álló gyűjtemény a néptanítók gyakorlati igényeit figyelembe véve tartalmazza az egyes tantárgyak módszertani „kezelésmódját”, tantervet ad a pedagógusoknak. Továbbá az Országos Közoktatási Tanács ajánlásával könyvtárjegyzéket állított össze, mely könyveket célszerű megvásárolni iskolai könyvtárak bővítésére.

A minisztersége alatt megjelent közlönyöket átolvasva megállapítható, hogy az elutasított és nem engedélyezett könyvek, egyéb taneszközök, például térképek aránya elenyésző, a kifogások többnyire a román és a szerb nyelvű történelem tankönyvekre vonatkoztak, ugyanis „ezek hazánkról sok ferde ítéletet, közjogi és alkotmányi szempontból téves ismereteket tartalmaznak”. Adott esetben az átdolgozott, kijavított könyveket újra engedélyezte.

De hasonló indokkal tiltotta be német nyelvű politikatörténeti fali térképek használatát, mivel azok „Magyarországra vonatkozólag közjogi tekintetben téves adatokat tartalmaznak.”1

Miniszterként nagy figyelmet fordított az ifjúság testi nevelésére is, kötelezővé tette például tornaversenyek rendezését. Olyannyira kiemelt szerepet kapott a testkultúra fejlesztése, hogy a minisztérium hivatalos lapjában pályázatot hirdetett meg „mozgással járó játékok hazai iskolákban való meghonosítására, vezérkönyvírásra”.2 Módszertani könyvet lehetett írni az elemi, a közép- és polgári, valamint a felsőbb iskolák számára. A kikötés az volt, hogy a játékok igazodjanak korhoz és nemhez. A győztes pályamű a Jó játékos gyermekből lesz a jó dolgos ember című munka volt.

Fontosnak tartotta, hogy a keleti kereskedelmi pályára készülők megismerkedjenek a térség nyelveivel, illetve azok kereskedelmi, néprajzi stb. viszonyaival.

További módszertani-szakmai segítségnyújtás, tanácsadás céljából rendelte el Csáky miniszter az Országos Tanszermúzeum felállítását. Az intézmény feladata az volt, hogy „a hazai népoktatási intézetekben használt vagy ajánlott eszközöket bemutassa” volt. De bemutatták a külföldieket is, mert ezekből a hazai tanszerkereskedők, iparosok „valami tanulságot meríthetnek”. A miniszter állandó kiállítás és szakkönyvtár felállítását rendelte el. Az Országos Tanszermúzeumot ideiglenesen a budapesti állami tanítóképző külön helyiségében helyezték el. A múzeum munkatársainak feladata szakmai előadások, továbbképzések szervezése, szakvélemény készítése, tanácsadás, a tanszeripar figyelemmel kísérése volt.

A tankönyvek engedélyezésekor Csáky az Országos Közoktatási Tanács meghallgatása után döntött.

 

A felsőoktatás reformjai

Kiemelkedők azok az újításai, amelyek az egyetemek, főiskolák megreformálására irányultak. Előírta, hogy a hallgatók rendszeresen járjanak az egyetemi előadásokra. A hallgatói jogviszony hatékony ellenőrzésére elrendelte a napjainkban is használt, fényképpel ellátott leckekönyvek alkalmazását.

A leckepénz helyett bevezette az általános tandíjat – ez félévenként 30 forintot jelentett –, s ezt minden hallgató egyformán köteles volt fizetni. Az így befolyt összegből a tanárok meghatározott és szabályozott feltételek szerint részesültek.

 

Csáky Albin és az ún. kultúrharc

Csáky Albin 1890 februárjában kiadott ún. elkeresztelési rendelete vezetett a kultúrharc néven ismert, valójában az egyházpolitikai harc kirobbanásához.

Évekig tartó küzdelem, politikai csatározás után 1894-ben született a polgári átalakulás egyik fontos alapkövetelménye, a polgári anyakönyvezés, így a polgári házasságkötés intézményrendszere. Ezzel az állam és az egyház, a kiegyezéstől megoldatlanul hagyott és rendezetlen viszonya, jogrendszere végre normalizálódott. Igaz, hogy a törvény csak a következő évtől lépett érvénybe, amikor Csáky már nem volt a közben átalakult kormány tagja.

 

A főrendiház elnöke

1900–1906 között Csáky Albin a főrendiház elnöki tisztét töltötte be, majd még egyszer, 1910-től egészen 1912-ben bekövetkezett haláláig vezette az üléseket. A politika terén alapelve volt, hogy a végrehajtás, ’a gyakorlati politika’ során „soha nem sérteni jogos… igényeket, és igazi szabadelvűséggel mindenkivel egyformán, igazságosan, becsületesen és őszintén elbánni…”3

Politikai hitvallását úgy összegezte, hogy „…a hazát meleg érzéssel és szenvedéllyel kell szeretni, de szolgálni józan ésszel kell.”4

1912-ben bekövetkezett halálakor a korabeli sajtó hosszan méltatta munkásságát, elismeréssel írt egyéniségéről, higgadtságáról, megfontoltságáról.5

 

Legfontosabb törvényeivel maradandót alkotott. Neve mindezek ellenére kevéssé ismert a ma embere számára. Emlékezzünk rá mint a dualizmus korának egyik jelentős kultúrpolitikusára, akinek célja a magyar kultúrpolitika minőségi átalakítása, európai szintre emelése volt.

Jegyzetek:

1 Hivatalos Közlöny, 1893. 23. sz. 2. p.

2 Pályázat játékkönyvek írására = Hivatalos Közlöny, 1893. 4. sz. 19. p.

3 MOLNÁR Victor: Gróf Csáky Albin jellemrajza. Bp., 1844. 40. o.

4 Uo. 43. o.

5 CSUDÁKY Bertalan: Csáky Albin gróf. Bp., 1913.

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: