Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Hubert Ildikó: A keresztény kultúra ismerete a felsőoktatásban

Nyomtatási nézet

A címben felvetett kérdés a keresztény kultúrára vonatkozik, de magába foglalja az antik kultúra ismeretét is. Ugyanis az antik kultúra a keresztény kultúrában hagyományozódott tovább – különösen a reneszánsz idejétől, amikor az antik világ művészete, életvitele stb. keresztény tartalommal megtöltődve virágzott ki. (Lásd például: a fabula műfaja, az Elektra történetének reformáció korabeli értelmezése; az ókori toposzok beépülése a reneszánsz és barokk irodalomba, stb.) Jóllehet az antik irodalmat az elmúlt 50 évben is tananyagként tanították az iskolákban, mégis távolabb esik a mai világ érdeklődési körétől, mint a keresztény kultúra. Szövegemlékeinek feldolgozása ugyanolyan nehézségekbe ütközik, mint a keresztény kultúráé. Nem felmenteni, inkább magyarázni szeretnénk azt a hatalmas műveltségbeli hiányosságot, amely különböző iskolai tárgyak tanításában érzékelhető.

Az is közismert, hogy a vallásos élethez közel nem került szülők – köztük a mai tanárok derékhada – az elmúlt évtizedekben nem találkozhattak máshogy a Bibliával, csak mint megtűrt múlt-darabbal. És ez a negatív kép hagyományozódott a mába. A tanulók, hallgatók legjobb esetben közömbös alapállással kezdték el, bár 1989-től lehetőségük lenne ezt a kultúrkört megismerni. (A vallásukat gyakorló s gyermekeiket hitoktatásra járató szülők gyermekei érezhetően csekély kisebbséget jelentenek ma is.)

Nem könnyű a felsőoktatásban tanuló hallgatóink keresztény kultúrában való jártasságáról tárgyilagosan beszélnünk, s ezért nem arra keressük a választ jelen előadásunkban, hogy milyen keresztény tanbeli vagy egyháztörténeti stb. ismeretekkel rendelkeznek, hanem hogy hogyan fogjunk hozzá annak a hatalmas kultúrának irodalom óráinkon való bemutatásához, amely hosszú századokon keresztül a szellemi élet remekműveit hozta létre.

Hallgatóink bibliai szövegértése, s az erre épülő korok irodalmának szövegértése több kérdésfeltevésre ösztönzi a témakörben elemzésre vállalkozót. Például: mennyire érték mindez az irodalom a mai ifjúság számára? S ha igen, akkor ez csak racionális megközelítésben az-e, vagy akadnak még olyanok is (s mennyire általános ez), akiket érzelmileg is megmozgat, épít a görög-római klasszikusok világa, a Biblia napjainkra is átfordítható üzenete? Mennyien vannak az olyanok, akiken nemcsak átfolyik egy-egy vizsga időtartamáig a bibliai példázat, stb., hanem (erkölcsi, esztétikai stb.) mércévé is válik mindennapi életükben?

És nem volna felesleges arról sem meggyőződnünk, hogy mennyi idő áll az iskolai oktatás egész folyamatában a tanuló-tanár rendelkezésére, hogy a Bibliával érdemben foglalkozzék? S vajon ez az iskolai „tananyag” megszilárdul e valahol a tanulási folyamatban? Hogyan kapcsolódik más órák tantárgyaihoz: a történelemhez, művészettörténethez, zenéhez stb.? Vagy a keresztény kultúrkör megismerése csupán szűk rétegnek a szívügye ma már? Ahogy azon is eltűnődhetünk, hogy mennyien emelik le ma még megnyugvásul – miként még Petőfi is tette – a polcról Horatiust, s akadnak e mai ifjú költők, akiket, – miként Adyt – zsoltáros költőnek nevezhetünk?

Válaszkereséseinkkel oktatási színvonalat, tananyagot, tankönyveket, családi háttért, neveltetést stb. akaratlanul is minősítünk. Amivel próbálkozunk: pillanatkép készítése.

Talán eléggé köztudott, hogy főiskolára, egyetemre felvett hallgatóink rendkívül eltérő lexikális tudással, neveltségi háttérrel stb. érkeznek intézményeinkbe.1 S természetesen a magyar nyelv- és irodalomtudományi tanszékekre is, ahol előfordul, hogy akadnak olyan szemináriumi csoportok, amelyekben a hallgatókat a véletlen úgy válogatja össze, hogy Biblia-ismeretük a minimális szintet alig éri el. Elmondásuk szerint a középiskolában nem foglalkoztak – még az irodalmi művek ürügyén sem – a kérdéskörrel. Bibliájuk nincs otthon, így a „KÖNYV” felépítéséről, szimbolikus történeteiről stb. nem tudnak egy-két toposznál többet. A csoportok többségét azonban inkább az jellemzi, hogy három-négy, hitbeli ismeretekkel is rendelkező hallgató mellé sorakoznak föl felszínes és rosszul rögzült ismeretekkel a csoporttársak. Így a kíváncsiság felkeltésére irányuló erő ennek a négy-öt hallgatónak a jóvoltából kicsit többfelől érkezik, mely nem lebecsülendő segítség akkor, mikor többnyire azt tapasztaljuk, hogy a bibliai témafeldolgozások az első éves irodalom szemináriumon kezdetben inkább ellenérzést váltanak ki a hallgatókból, mintsem érdeklődést. Ennek az érzelmi ellenérzésnek az okait – mint már említettük – az otthonról-, politikai pártállásból stb. hozott előítéletekben, az ünnepkörök (hagyományok) ritmusától való elszakadásban, a hithez való viszonyulásban stb. kereshetjük. Elég tarka érzelmi és intellektuális alapról kell tehát a felsőoktatásban építkeznünk, mikor a Bibliát művelődéstörténeti forrásként, irodalmi szövegként kezdjük el feldolgozni. (A Biblia világával világirodalmi előadásokon az ELTE TFK Irodalomtudományi Tanszékén körülbelül három alkalommal, szemináriumon három-négy alkalommal van lehetőségük hallgatóinknak megismerkedni.)

Mielőtt gondolatainkkal továbblépnénk, hangsúlyozzuk: jóindulatú, előadásokon érdeklődő fiatalokról van szó, akik a vizsgákra a bibliai tételeket, mint tananyagot tisztességesen feldolgozzák. Ahhoz azonban, hogy érdeklődésüket hosszú távon ébren tarthassuk és a Biblia örökérvényű tanulságaiból életükbe valamit átörökítsünk, vagy a Biblia további olvasására ösztönözzünk, túl kevés az irodalomoktatás keretén belül erre szánható idő. (Ahogy túl kevés a korai irodalomtörténeti korszakokra jutó idő is.) Elmélyüléshez nem, csak benyomásokhoz juttathatjuk el így őket. Szinte személyre szabottan volna jó meggyőződnünk arról, hogy milyen bibliai ismeretekre építhetünk a felsőoktatásban.

Ha végiglapozzuk az általános- és középiskolai tankönyveinket, igazán gazdag és igényes bibliai szövegfeldolgozásokkal, szimbólum-magya-rázatokkal találkozhatunk. Tankönyvszerzőink nagyon koncepciózusan megszerkesztett tankönyvcsaládokban nemcsak a bibliai témákat dolgozzák fel körültekintően, hanem sok háttérműveltséget feltételező szépirodalmi szöveget is. Ezek az irodalom könyvek bőséges lapalji-, vagy marginális jegyzettel segítik a szövegértést. Akárcsak művelődéstörténeti-, művészettörténeti tankönyveink stb., amelyek ugyanezzel a módszerrel szolgálják ki olvasóikat. Tehát több útelágazáson is végig lehet(ne) menni ilyen kalauzokkal a Biblia világában, akár önállóan is.

Mi hát az oka, hogy a Biblia tantervi követelménybe építettsége, a színvonalas tankönyvkínálat, a főiskolai-, egyetemi évfolyam-előadások, vagy éppen vizsgázások után is újra és újra tájékozatlansággal találkozhatunk a Bibliával kapcsolatban?

Legegyszerűbben azt válaszolhatnánk: megváltozott a világ, s benne a kisebb és nagyobb közösségek szétesésével megszűntek az egyént számon tartó és irányító erők, a keresztény élet mércéjét adó Biblia ismerete pedig a keresztény életmód eltűnésével háttérbe szorult. A Biblia sokak kezében olyan könyvvé változott, amelynek elolvasása nem ad semmiféle érzelmi élményt. A racionális megközelítést hiányos ismeretanyag és az időigényes munka hiánya gátolja. A kezdeti korok irodalmának mához is szóló üzeneteit – begyakorlottság hiánya miatt – nem találják. S lassan így válik tananyag ízűvé a Biblia, Homérosz, Horatius és Jókai Mór.

Találomra emeltük ki főleg általános iskolai tankönyveinkből az alábbi szavakat, melyeknek jelentését kértük.2 Megjegyezzük, a felsőoktatásban ezek a szavak nem a peremszókincsbe tartoznak, hiszen ismeretük alapvető például a középkor, reneszánszkor tanulmányozásakor.

 

Szómagyarázatok

  • Klauzúra:3 4 fő kísérletezett a válaszadással a 44-ből, de a helyes választ egyetlen hallgató tudta! Az alábbiakban zárójelben a helytelen megoldásokból adunk meg néhányat. (Válaszok: hittételek, liturgikus szabályok; papiruha, miseruha; zsoltár rész; zárás.)

  • Prókátor:4 A megkérdezettek fele válaszolt, s ebből helyesen 7 fő. (Válaszok: szónok /5 fő/, lelkész, evangéliumon belüli férfi, nagy érdemű férfiú az egyházon belül, hamisan szónokló, tisztség, vezető képviselő, szószóló, szónok, aki a saját hitét prédikálja térítés céljából, hitvitázó; isteni szóvivő, eszme képviselője.)

  • Reverzális:5 Három hibás válasz született. (Válaszok: tekintetes; ügyvédbojtár.) 41 fő választ sem adott. A szómagyarázatot senki sem tudta.

  • Káptalan:6 A megkérdezettek fele adott rá választ, ebből jó választ 8 fő, s ezek nagy része is a történelem szakos hallgatókból került ki. Húszan meg sem próbálták a fogalmat meghatározni, jóllehet a történelem tankönyvekből is ismerniük kellett volna a szó jelentését. (Válaszok: egyházi kerület; pap; egyházi személy /6 válaszadó/, hitetlen; föld nélküli ember; település védőszentje; érsek, papi elöljáró; regionális egyházi cím, egyházi szolgabíró.)

  • Mit jelent a katolikus hittételek szerinti búcsú?7 Helyesen válaszolt 3 fő, nem válaszolt a 41 megkérdezettből 30. (Válaszok: búcsúcédula; az adott templom szentjének vallásos ünnepe /5fő/; Isten veled; Máriával kapcsolatos-mennybemenetele augusztusban; gyónás + áldozás húsvétkor + pápa; húsvét; Isten áldjon; szentek ünnepsége a búcsú; a gyónás által már megbocsátott bűnök miatti öröm kifejezése, este bál is van.)

  • Mikor van Vízkereszt? 18 helyes válasszal ez a kérdés volt a legkönnyebb, s ha reménykedhetünk, talán ebben közrejátszott Shakespeare kötelező olvasmányként feladott Vízkereszt, vagy amit akartok drámája is. Heten még meghatározták a januári időpontot, 20 válaszadó vagy rosszul, vagy egyáltalán nem válaszolt. (Válaszok: húsvét után; farsang idő befejeztével; január–februárban; az újév utáni első vasárnap a napkeleti bölcsek elmennek Betlehembe; pünkösd előtt; húsvétkor.)

 

És folytathatnánk a sort a megmosolyognivaló egyéb műveltségterületet érintő válaszokkal. Például: Kik a rácok? Kikeresztelkedett törökök. Kik követik az ágostai hitvallást? Az ágostonrendi szerzetesek. Mit jelent az eklézsia megkövetése? A reformátusoknál a fiatal hallgatókat legátusokba küldik az igét hirdetni. Hitbizomány. Nyilatkozat, amit a protestánsok tesznek házasságkötéskor. Mindez azonban csak a jéghegy csúcsa, hiszen már a történelmi egyházak közti lényegi különbségek számbavétele is nehézséget okoz! És ha belegondolunk a keresztény kultúrkör hatalmas fogalomtárába, amelyről kisdiákként ugyan egyszer-egyszer hallottak, olvastak hallgatóink úgy, hogy rögzítésükre, hétköznapi életben való használatukra már soha nem került sor – akkor talán nem is csodálkozunk annyira. Legfőképp nem ítélkezhetünk. S bár a fentebbi szavak, fogalmak ismerete még természetes volt a Jókai, Mikszáth, Gárdonyi stb. regényeket olvasók előtt – ám mára az a kérdés, kivonatolásban vagy eredetiben és egyáltalán elolvassák-e ezeknek a szerzőknek az írásait (a kötelező olvasmányokat!) a mai tizen- huszonévesek? S mennyi élményt ad az olyan irodalmi olvasmány, amelyben a főszöveggel párhuzamosan kell(ene) olvasni a jegyzetapparátust?

A kérdést egyelőre nyitva hagyjuk, nézzük meg előbb, hogy mennyi tárgyi tudással rendelkeznek a már-már toposzként ismert bibliai történetekről irodalom szakosaink (főiskolásaink, egyetemistáink):

 

 

Bibliaismeret (Ószövetség)

 

  • Ki volt bölcs Salamon? Talán tankönyveink idézett szövegrészeinek, talán világirodalmi előadásoknak köszönhető, hogy a válaszadók több mint fele annyit meg tudott határozni személyéről, hogy keleti uralkodó, zsidó király volt Salamon. Ám története már csak közvetett irodalomból és csak sejtésszinten idéződött föl.8

  • Mi volt Salamon ítélete, amiért ma is használjuk a következő fordulatot: salamoni ítélet? 17 helyes válasz született, a többség nem ismerte az alaptörténetet.

  • Ki volt Dávid és Góliát? (Történetük rövid ismertetése): 8-an ismerték és olvasták a bibliai szöveget, 27-en csupán a sablon mondatot írták, bővebb információ nélkül: Dávid parittyakővel ölte meg Góliátot.

  • Mivel gyógyítja meg Dávid Sault? Mindössze 4 válasz volt jó, pedig Dávid lantjátékáról, ha máskor nem, Dávid zsoltárai összefüggésben hallhattak róla. Vagy már rég nincsenek nagymamák az ő zsoltáros könyveikkel?

  • Milyen hőstettek bizonyították Sámson erejét? 9 válasz volt pontosabb, 3 hallgató Sámson hajában rejlő erejére emlékezett, harmincan nem tudtak válaszolni. Volt, aki Sámsonnak tulajdonította a jeruzsálemi templom pusztulását.

  • Miért árulta el Sámson a titkát Delilának? A látszólag könnyű kérdésre 15-en adták megközelítően jól az okként szerelmet megjelölő választ. A többség azonban nem olvasta a tragikus és szép példázatot. Persze ilyen megfogalmazások is bőviben akadtak: Delila simogatásának a hatására Sámson elkábult és így mindent elárult a nőnek.

  • Kire utal az Ószövetségből Arany Jánosnak ez a kis versrészlete?

 

Mese, mese, mit találtam

E világban járván?

Szép ibolyát villámzúzta

Délceg cserfa árnyán.

 

Oroszlánnak felszakított

Kebeléből mézet -

Így elegyít erőt bájjal,

Az anyatermészet!

11 válaszoló adta meg Sámson nevét. 34 hallgató nem ismerte föl az ószövetségi történetet.

  • Honnan ered a mondás: Bálám szamara? 5 fő jó válaszával szemben 40 üresen hagyott papírlap állt. (Néztek, mint Bálám szamara.)

 

Az Újszövetségi részből ugyancsak számos, a fentiekhez hasonló példát vonultathatnánk föl – tükörbenézésül. Most csak egyet emelünk ki: a nagyhét eseményeit, melyeknek napra lebontott felsorolásában is bizonytalanok annak ellenére, hogy az e korszakot tanító tanáraink kiemelten kezelik a témát. A baj gyökere valójában az, hogy nagyon sok család életében kiüresedtek az ünnepek, s ebből a korosztályból sokaknak már nincs mire (nemcsak a liturgiai eseményekre, hanem a népszokások hagyományaira sem) visszaemlékeznie. Tőlük irodalom vizsgán tekintélyelvű alapon csak azt kérhetjük számon, hogy megtanulták-e a húsvéti ünnepkör eseményeit és ezek értelmezését. Hogy ezt a tudást megőrzik-e, vagy a vizsga után, mint számukra funkciótlan valamit, kiejtik emlékezetükből, nem tudhatjuk. Munkájuk majdani igényességétől függ minden. Hiszen az ünnep szó jelentése (egyházi és nemzeti) sokuk számára ma nem több formalitásnál.

Mi is átgondoltuk saját szemináriumi óráink eredményessége érdekében lehetőségeinket. S mivel rögtön a gimnázium befejezése után, első évfolyamon van módunk találkozni az ókor és középkor tanításakor a hallgatókkal, műveltségbeli hiányosságaik pótlására talán nagyobb és könnyebb lehetőségünk adódik, mint a felsőbb évfolyamokon.

Én alapállásul elfogadtam, ha nem is örömmel, hogyha azt akarom, hogy a Biblia felépítését, szövegkeresést stb. gyakoroltassam hallgatóimmal, magam szerzem be a szemináriumi órákra a kellő Bibliákat.

A rendelkezésemre álló tanítás egy évében szemináriumi óráink első 5-7 percét, az adott hét ünnepi kalendáriumának ismertetésével kezdjük. Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium9 könyve segítségével a kijelölt vállalkozó végzi ezt a feladatot óráról-órára. Ilyenkor, ha akadnak a csoportban, akik olyan vidékről jöttek, ahol élő hagyományok is vannak, ezt elmondhatják. (A névadással kapcsolatos szokások nagy kedveltségnek örvendnek.)

Ugyanígy mutatjuk be a szerzetesrendeket is, mikor a középkor irodalmát tanítjuk. Mindeközben Magyarország művelődéstörténeti térképének alakulását is rajzolgatjuk. A középkorban kézikönyvként használatos (bibliai értelmezésekre épülő) jelképtárak – pl. Physiologus – többszöri bemutatása ugyancsak napirendi témánk.10

Minden évben felajánlom, bár egyre kevesebbszer veszik igénybe, hogy a Budavári Palota középkori táblaképein elemezzük a Biblia világának történeteit, szimbólumait. A képzőművészet kínálta lehetőségekre többször is támaszkodunk mondandónk illusztrálásául – sajnos ezek élvezetes használatára technikai okok miatt kevés lehetőségünk van az iskolai oktatásban. Igénybe szoktuk venni a Bibliatörténeti Múzeum tárlatát és annak tudós vezetőjének kalauzolását.

Legalább két alkalommal kérek bibliai témájú rövidebb (2-3 lap terjedelmű) szövegelemzést. Ezek témáját lehetőleg úgy választom ki, hogy – szakirodalmi feldolgozás hiányában – rákényszerüljenek szimbólumtárak, bibliai lexikonok segítségével a szöveggel foglalkozni. (Ilyen feladat például: az Énekek énekének kijelölt 6-8 versszaka, vagy egy-egy zsoltár szövegének elemzése; tetszőlegesen kiválasztott XVI. századi bibliai história szöveg-összehasonlítása a bibliai szöveggel stb.)

Első évfolyamon elég sok memoritert kérek (Szenci 42. zsoltára; nyelvemlékeink egyes darabjai stb.), hogy bizonyos retorikus formulák is rögzüljenek. Ezeket valamennyi hallgatómtól számon kérem.

Középkori kódexeink hasonmás kiadásait szemináriumaimra beviszem, s valamennyi hallgatómnak kézbe adok egyet, hogy megadott szempontok szerint megismerhessék az adott forrást.

Vagyis: élménykapcsokat igyekszem keresni és megteremteni hallgatóim és a Biblia (a keresztény ünnepkör) világa között. Hogy ne csak megértsék, amit olvasnak, hanem meg is őrizzék annak szépségét. Ahogy tette ezt egy egyszerű, dömsödi parasztasszony, Mariska néni, akinek a Petőfi-házban való szíves kalauzolásáért cserébe elküldtem egy olyan protestáns szöveggyűjteményt, amelybe XVI. századi veretes irodalmi prózákat és verseket válogattunk szerkesztőtársaimmal össze, egyetemi hallgatóink okulására11. S íme a köszönőlevél részlete:

 

„Nagy örömet szerzett, hálásan köszönöm. Azok a régi ízes magyar szavak sok élményt szereztek. Megismerhettem őseink hitét. Így az én hitem is erősödött.

Mikor a bevezetőt elolvastam, hogy egyetemistáknak, tanároknak ajánlott, akkor úgy gondoltam, hogy én, egy műveletlen egyszerű parasztasszony, semmit se értek belőle.

Tessék elhinni, hogy minden szavát megértettem. Van olyan rész, amit többször is elolvastam, olyan nagyon szépnek találtam.

Én is »ö«-vel beszélek, de írásban még nem találkoztam ilyen szép régi kifejezésekkel.”

 

Úgy gondolom, hogy ez az özvegy, 92 éves édesanyját ápoló parasztasszony méltó örököse XVI. századi elődeinek. S míg őt hitbéli ismeretei tették szövegértő olvasóvá, addig egyetemistáinkat az ösztönző tudásvágynak kellene azzá tennie. Bíznunk kell bennük, hogy azok lesznek!

Jegyzetek:

1 Jelen előadásunkban nemcsak az ELTE Tanárképző Főiskola Karán szerzett tapasztalatainkat adjuk közre, hanem részben saját – részben kollégák egyetemi tapasztalatait is.

2 A felmérést három szemináriumi csoportban végeztük el (45 fő). Ám egyetemi válaszok ugyanilyen listája volt kezünkben, s onnan is hozhattuk volna szívderítő példatárunkat, következtetéseinket.

3 Kolostornak a külvilágtól elzárt, csak külön engedéllyel látogatható része.

4 Ügyvéd; valakiért közbenjáró, valakinek az ügyét képviselő személy.

5 Kötelezvény, írásbeli nyilatkozat; vall. vegyes házasságokban a gyermekek vallása tekintetében. (Általában a protestáns féltől követelik.)

6 Valamely katolikus egyházmegyében a kanonokok testülete, amely a püspöknek a szertartásokban és az egyházmegye kormányzásában segédkezik.

7 A már megbocsátott bűnökért járó ideig tartó büntetések részleges vagy teljes elengedése.

8 FORGÁCS Anna – HORVÁTH Zsuzsa: Irodalom, a 6. évf. számára. Bp., Helikon Kiadó. 1998. 466 p.

9 BÁLINT Sándor: Ünnepi kalendárium. I–II. Bp., Szent István Társulat. 1977.

10 Physiologus a Zsámboki-kódex állatábrázolásaival. Ford. Mohay András, az utószót és a képmagyarázatokat Kádár Zoltán írta. Bp., Helikon Kiadó. 1986. 94 p.

11 SZABÓ András (Szerk.):Bízd a jövendőkre érdemed jutalmát.” Magyar protestáns irodalmi szöveggyűjtemény. Első kötet. 16–17. század. Bp., Mundus Kiadó. 1998. 515 p.

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: