Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Döme Ottó: Olvasási szokások egy szakközépiskolában

Nyomtatási nézet

Igen régóta foglalkoztat az olvasás kérdése, a könyvek szerepe az ember életében és főleg a nagyon fogékony középiskolás korban. Pedagógus pályafutásom alkalmat adott arra, hogy láthassam az olvasás hiányának mindennap jelentkező hátrányos következményeit.

Ez indított e munka megírására, magamévá téve Fekete Gyula szavait: „Sok ember sorsát fiatalkori olvasmányai döntik el. Sokét meg éppen az, hogy nem voltak fiatalkori olvasmányai”.

A tapasztalatok alapján biztos vagyok abban, hogy sürgősen tenni kell valamit, hogy a fiatalok körében az olvasás visszanyerje régi vonzerejét. Úgy érzem, nem tettünk és teszünk meg mindent, s belenyugszunk, hogy tanulóink keveset olvasnak.

 

A felmérés módszere

 

A felmérést Kiskunhalason a II. Rákóczi Ferenc Mezőgazdasági , Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskolában végeztem, ahol az „a” osztályok informatikai, a „b” osztályok mezőgazdasági és a „c” osztályok közgazdasági szakirányultságúak. A vizsgálatot 2001 tavaszán végeztem 6 osztályban 145 tanuló bevonásával, a következő megoszlásban:

 

9. b 26 tanuló

9.c l8 tanuló

10.b 28 tanuló

11.b 27 tanuló

11.c 28 tanuló

13.b 18 tanuló

 

A fenti számok nem egyeznek meg az osztályok létszámával, mivel a felmérést előre nem jelentettem be, így az éppen jelenlévő tanulókkal töltettem ki a kérdőíveket. Az osztályok kiválasztása tudatos volt. Három „b” , két „c” osztályt és egy érettségi utáni szakképzős osztályt választottam ki. A felmérést az igazgató úrtól kapott engedélyen túl a magyartanárokkal és az osztályfőnökökkel is megbeszéltem.

A kérdőíveket a szakirodalomban megfogalmazott leírt követelmények figyelembevételével állítottam össze. A kérdések összefüggtek egymással, így alkalmasak voltak arra, hogy kiszűrjem a komolytalan, hanyag „nemtörődöm” válaszokat. Az előkészítő munka hatékonyságát bizonyítja, hogy ilyen válaszokkal azonban nem találkoztam.

A kérdőív 17 kérdést tartalmazott, tehát nem kívánt kimerítő, fárasztó munkát. A felméréskor tájékoztattam az osztályt a célról, a tudnivalókról. A kérdőív kitöltésére 45 perc állt rendelkezésre.

A kérőívek feldolgozását magam végeztem.

 

A felmérés eredménye

 

Elsőként azt vizsgáltam, hogy az olvasás milyen szerepet tölt be a tanulók szabadidejében. Sajnos a kapott adatok azt bizonyítják, az olvasás egyre inkább háttérbe szorul. Minden osztályban első, második helyen szerepel a társaságba járás, de jelentős helyet kap a sport, a magnózás, lemezhallgatás, autózás, motorozás, utazás és mozi. Érdekes válaszokat kaptam arra a kérdésre, hogyha több lenne a szabadideje, mennyi időt töltene olvasással.

 

9 b-ben 8 %,

10 b-ben 19 %

11 b-ben 23 %

l 3 b-ben 17 %

9 c-ben 13 %

 

A 11-c-ben 24 százalék válaszolta, hogy a több szabadidőben többet olvasna. Az olvasási kedv tehát nem annyira rossz. A válaszok értékeléséhez tudni kell hogy a tanulók iskolai, délutáni elfoglaltsága nagy, s jelentős a tanulással eltöltött idő.

 

Az olvasás gyakoriságával kapcsolatos kérdésemre a következő válaszokat kaptam:

 

9.b 10.b 11.b 13.b 9.c 11.c

 

Rendszeresen olvas 8 25 33 22 28 21

 

Időnként olvas 46 43 48 50 17 64

 

Nagyon ritkán olvas 46 29 19 28 50 11

 

Nem olvas 0 3 0 0 5 4

 

 

Összesítve megállapítható, hogy a tanulók 23%-a rendszeresen, 74%-a időnként, és 3%-a egyáltalában nem olvas. Kifejezetten kedvező a rendszeresen olvasók magas és a nem olvasók alacsony százaléka.

A felmérésben vizsgáltam, hogy a tanulók mennyi időt töltenek iskolán kívűli tanulással. Az eredmények:

 

9.b 116 perc

 

10.b 98 perc

 

11.b 87 perc

 

13.b 39 perc

 

9.c 106 perc

 

11.c 130 perc

 

A legtöbb időt a 11. C osztály fordítja tanulásra, de emellett az olvasási mutatóik is elég jók. Ezzel szemben a 9.b is igen sokat tanul, viszont keveset olvas. A 11.b osztály olvasási szokásai legkedvezőbbek, viszont kevés időt fordítanak tanulásra. Nagyon alacsony a 13.b osztály tanulásra fordított ideje. Ennek oka feltételezhetően, hogy képzésük az érettségi után 2 éves, tehát az „igazi” tanulás a 14. évfolyamon indul. A tanulásra fordított időt elemezve megállapítható, hogy a tanulásra fordított idő igen magas. Ha a délutáni elfoglaltságokat, a sok más vonzó szabadidős lehetőséget figyelembe veszem, és hozzáadom ezt a „kényszerű” tevékenységet, akkor részben magyarázni lehet az olvasásra fordított idő mértékét.

Az olvasmányok témáját vizsgáló kérdésemre adott válaszokból megállapítható, hogy igen kedveltek a kaland- és detektívregények, a történelmi és szerelmes tárgyú regények és a vers is, de örvendetes, hogy a szakkönyvek is szerepeltek a kedveltségi listán.

A legkedveltebb írókkal és költőkkel kapcsolatos kérdésemre kedvező válaszokat kaptam. A költők rangsorában elsöprő többséggel szerepelt Petőfi, Arany, Radnóti, József Attila, Vörösmarty, Tóth Árpád és Juhász Gyula.

Az írók kedveltségi rangsora már változatosabb volt, de itt is előkelő helyen szerepelt Gárdonyi, Móricz, Mikszáth, Rejtő Jenő, Fekete István és meglepő módon Shakespeare, de előfordult S. King, D.Steel, R. Cook, Lőrincz László neve is.

A választott írók és költők rangsora azt mutatja, hogy általában azokat választották, akikről tanultak is.

Az egyes osztályok között lényeges különbséget nem tapasztaltam.

Arra a kérdésre, hogy nevezd meg a „legjobb 5 könyvet” sokan nem válaszoltak. Többen jelezték, hogy „nincs kedvencem”, „nem tudok választani”, „nem akarok rangsort felállítani”.

A legemlékezetesebb olvasmányélmények között Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk és Gárdonyi Géza: Egri csillagok műve elsöprő többséggel szerepeltek. A kérdésre legtöbben klasszikus műveket említettek. Ez feltétlenül pozitívum, akkor is, ha ezek általában kötelező olvasmányok voltak.

Arra a kérdésre, hogy mit jelent számukra a könyv, az alábbi válaszokat kaptam:

  • tanulást,

  • kikapcsolódást,

  • hírforrást,

  • pihenést,

  • időtöltést,

  • a csoda és a mesék világát,

  • szórakozást,

  • álmodozást,

  • a múltat, jelent és a jövőt,

  • korlátok nélkül szárnyaló képzeletet,

  • az élet eseményeit,

  • többet mint a film,

  • tartalmasabb szórakozást, mint a TV nézés,

  • szépséget.

Elvétve ugyan, de voltak ilyen válaszok is: díszt, porfogót, nem sokat stb.

A következő kérdés a tartalom és a külső megítélésére vonatkozott. A válaszadók fontosnak tarják a tartalmat, és fontosnak tartják a tartalom és a külső egységét is. Nagyon örültem annak, hogy a tanulók számára jelent valamit a szép könyv, a könyvművészet.

Az olvasás fontosságával kapcsolatos kérdésre adott válaszok érdekesek és szerteágazóak.

A megkérdezettek szerint az olvasás fejleszti a szókincset, beszédkészséget, képzelőerőt, segíti a tanulást, javítja a helyesírást, megismerteti másik ember felfogását stb.

A felmérésben arról is tájékozódtam, hogy a könyvekről kivel beszélnek, vagy egyáltalában beszélnek-e olvasmányélményeikről. A válaszokból kiderül, hogy legszívesebben barátaikkal beszélgetnek könyvekről. Legkevesebben a könyvtárosokat, náluk kissé többen a szülőket, testvéreket említették. A válaszolók elég nagy része nem szívesen beszélget könyvekről. Elgon-dolkodtatóak, hogy az olvasmányélmények megosztásában milyen alacsony a pedagógusok, könyvtárosok aránya.

A kötelező olvasmányokhoz általában negatívan viszonyulnak a megkérdezett tanulók. Összességében azt lehet megállapítani, hogy ami kötelező, azt nem szívesen végzik a középiskolások. Érdekes, hogy e kérdésben kivétel a 13.b szakképző osztály, akik utólag jöttek rá, hogy a kötelező olvasmányok hasznosak. A többi osztályból kapott válaszok:

hosszúak és unalmasak,

megfilmesítették, felesleges elolvasni őket,

nem helyes ha rám erőszakolnak egy könyvet,

jobban kellene összeválogatni őket,

ami kötelező azt nem szeretem, ha nem lenne kötelező szívesebben elolvasnám,

Az utolsó kérdés a családi könyvtárra vonatkozott, amelynek nagysága 30 és 500 között változik.

 

Következtetések, összefoglalás

 

Az „Olvasás évében” azért választottam ezt a témát, mert érdekelt, hogy az ezredfordulón mit, mennyit olvasnak a középiskolások és mi a véleményük a kultúra egyik alappilléréről a könyvről. Olyan kérdésekre akartam felhívni a „tenni tudók” figyelmét, amelyek az utobbi időben általában egy kézlegyintéssel lettek elintézve.

Az eredmények feldolgozása és elemzése után megállapítható, hogy a vizsgált tanulók körében az olvasás a szabadidős tevékenységek sorában vissza-szorulóban van. Biztató, hogy a rendszeresen olvasók aránya 27 százalék a nem olvasók 3 százalékával szemben. Ugyancsak biztató, hogy a tanulók fontosnak tartják az olvasást, s ez akkor is fontos, ha különböző okok miatt keveset olvasnak.

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: