Kereszty Péter: A térképek, atlaszok múltja és jövője a hazai közoktatásban

Nyomtatási nézet

A térképek nem nélkülözhetők az oktatás egyetlen olyan területén sem, ahol be kell mutatni egyes helyek földrajzi távolságát, dolgok, jelenségek térbeli elterjedését, honnan és hova vezetnek utak, mi jellemzi az adott tájat, az ott lakók mivel foglalkoznak. Sorolhatnánk még sok jelenséget és tárgyat, amelyet a térkép egy-egy területről közölni tud. Ma térképeket, vagy egyszerűbb térképvázlatokat használunk elsősorban a földrajz és történelemtanításban, de föltűnnek térképek a biológia és a magyar irodalom vagy az idegen nyelvek tanítása során is.

A hazai oktatásban sem új keletű a térképek használata. Bél Mátyás, a XVIII. század legjelentékenyebb földrajzi írója, kora legnagyobb tudósa már rendszeresen használt térképeket az iskolai oktatásban. Tanítványa és barátja, Tomka-Szászky János először vezette be a magyar történelem önálló tárgyként való oktatását, és ehhez egy latin nyelvű történelmi atlaszt szerkesztett (1751). A század végén magyar nyelvű földrajzkönyv mellékleteként és önálló munkaként is jelent meg magyar nyelvű országtérkép (Vályi András, 1798).

A debreceni kollégiumban régi hagyományként térképről tanították a földrajzot és a történelmet. A XVIII. század utolsó évtizedében, a felvilágosodás hatására, a nemzeti öntudat erősödése révén, a magyar nyelvű oktatás általánossá vált a kollégiumban. Ehhez magyar tankönyvekre volt szükség. A tanárok megírták, a városi nyomda kinyomta az új műveket, de térképek, szemléltető ábrák kiadásához rézmetsző műhelyre volt szükség. A műhely létrejötte után az iskola tanárai és diákjai összefogásával két földrajzi és egy történelmi atlasz készült a XIX. század első éveiben.

Karacs Ferenc a XIX. század legnagyobb magyar térképmetszője Európa Magyar Atlasa szerkesztésével, metszésével, kiadásával kívánta az oktatást segíteni és a hazai térképkultúrát növelni. A szabadságharc előtti években további iskolai atlaszok jelentek meg. Ezek közül említésre méltó Fényes Elek munkája (1843), egy német, és Vállas Antalé (1845, 1855), egy francia atlasz fordítása. Az a tény, hogy nem önállóan szerkesztették meg térképeiket, hanem általuk e célra legjobban megfelelő atlaszokat fordítottak, nem von le semmit érdemükből. Hiánypótló, magyar nyelvű atlaszokat nyújtottak át a tanulóifjúságnak.

1846-ban Debrecenben jelent meg Kiss Gábor Földirati néma atlaszok című munkája. A négyszínű, névrajz nélküli, úgynevezett vaktérképet tartalmazó mű korszerű iskolai segédeszköz volt. A kézitérképek mellett igény volt falitérképekre is. Első falitérképünk Kolozsvárott készült a Debreceni Református Kollégium kőnyomó intézetében.

A szabadságharc után legkiválóbb tanáraink itthon szerkesztett térképek külföldi előállításával, illetve külföldi térképek fordításával próbálták a magyar nyelvű oktatást segíteni.

Gönczy Pál (1817–1892) kiemelkedő szerepet játszott a kiegyezés utáni időszak kultúrpolitikájában. A tanító, házi nevelő, majd gimnáziumi igazgató a kiegyezés után a Közoktatási Minisztérium osztálytanácsosa, később államtitkára lett. E beosztásában aktívan részt vett az új népiskolai törvény kidolgozásában, amely korszakváltást jelentett a magyar oktatásügyben. A törvény előírta, hogy az oktatáshoz rendelkezésre kell állni földgömböknek, továbbá Magyarország, Európa és a további kontinensek térképeinek, valamint a gyermekek részére ezek kisalakú hasonmásának. Természetesen ehhez a megfelelő térképeket el kellett készíteni. Leggyorsabb megoldásnak azt tartotta, ha az akkor már világhírű gothai cég térképeinek magyar változatát rendeli meg, és hozatja be az országba.

Gönczy tudta, hogy a falitérképeket kiegészítő kézitérképek csak átmeneti megoldásnak tekinthetők. Az oktatásnak, elsősorban a középfokú oktatásnak szüksége van a világpolitikai, gazdasági szerepüknél fogva fontosabb országokat is bemutató atlaszra. Ezért 1874-ben lefordította Stieler iskolai atlaszát.

Az 1870-es évek végén Gönczy a megyék térképeivel kívánta ellátni az iskolákat. A megvalósításhoz tehetséges, szakképzett kartográfusra és jó nyomdai kivitelezőre is szüksége volt. Az előbbit Kogutowicz Manó személyében, az utóbbit Posner Károly Műintézetében találta meg.

Kogutowicz a kultuszminiszter felkérésére magyar nyelvű iskolai térképeket készített. A minisztérium kölcsönnel és előzetes megrendelésekkel támogatta a vállalkozást. Így alakult meg 1890-ben – egyelőre a bécsi Hölzel cég budapesti fiókvállalataként – a Magyar Földrajzi Intézet elnevezésű térképészeti vállalat. A legkiválóbb magyar geográfusok és történészek közreműködésével sorra jelentek meg a megyék falitérképei, a magyar és az egyetemes történelmet bemutató történelmi falitérképek, az egyes országok, kontinensek fali- és kézitérképei, földrajzi és történelmi atlaszok, földgömbök. Kogutowicz a minisztériumi kölcsön visszafizetése után önállósította vállalatát, majd 1901-ben részvénytársasággá alakította át. Térképei jelentős részét maga rajzolta, hazánk iskoláit kiváló minőségű magyar nyelvű térképekkel látta el. 1902-ben megjelent világatlasza több kiadást ért meg. Neve annyira összeforrt szakmájával, hogy Magyarországon a térkép és Kogutowicz egyet jelentett.

Még a századforduló előtt sorra jelentek meg az ókori és európai történelmet bemutató falitérképek. A tervezés munkájában a kor legkiválóbb történészei vettek részt. Fontos tényező, hogy az előbbiek a párhuzamosan készült történelmi atlasz lapjainak tervezésében is részt vettek. Így biztosítva volt az atlasz és a falitérképek összhangja. A rajzi kivitelezést Kogutowicz Manó maga végezte. 1907-ig folyamatosan 13 egyetemes és 7 történelmi falitérképet adott ki. A falitérképek második sorozata 1926–1930 között jelent meg az ország hivatalos térképészetének, az Állami Térképészetnek kiadásában. Az egységes szerkesztési elvekkel és kivitelezéssel készült sorozatot az atlaszok szerkesztői tervezték, így a térképek összhangja megvalósult.

A két világháború között a korszak oktatási célt szolgáló térképei Kogutowicz térképeitől mind formai, mind tartalmi szempontból elmaradtak. A formai megvalósítás szegényességének a szemléltető eszközök előállításához nyújtott állami támogatás csekély volta, esetenként teljes hiánya volt az oka.

Hazánkban a II. világháborút követően, a gazdaság helyreállításával párhuzamosan a térképészet is fejlődésnek indult. 1945–48 között Magyarország közigazgatási térképe négy, Budapest térképe háromféle méretarányban jelent meg. Mellettük 16 városról, 13 megyéről, 5 turistavidékről készült térkép. Megjelent az ország autóatlasza, az európai országok térképei és 1948-ban egy világatlasz. A térképtermékek bővülő választékában fehér folt maradt az iskolai térképek, atlaszok és falitérképek kiadása. 1945-ben a meglévő lemezek felhasználásával újranyomták Barthos Indár – Kurucz György történelmi atlaszait (ókor, legújabb kor), és 1946-ban még egy alkalommal megjelent Irmédi-Molnár László – Tolnay Dezső Ideiglenes földrajzi munkafüzete. A következő évek tanulói már csak atlaszok nélkül tanulhatták a történelem és földrajz tárgyakat.

Az 1945–48 között megindult fejlődést a kommunista hatalomátvételt követő államosítás derékba törte. A Honvéd Térképészeti Intézet a hidegháborús készülődés jegyében 1952 után már nem készített polgári célú térképeket. A térkép a titokvédelem fókuszába került, így a korábbi térképkészítő állami intézmények megszüntették ilyen jellegű munkáikat.

A polgári terület térképellátásának növekvő problémáit látva, az állam életre hívta a Geodéziai és Kartográfiai Intézetet. Az intézménybe került szakemberek egy zsebatlasz és egy egyetemi földrajzi atlasz szerkesztésébe fogtak. A zsebatlasz 1954-ben jelent meg. Az intézet később szétvált, belőle geodéziai és térképészeti vállaltok alakultak. Az 1954 óta működő Kartográfiai Vállalat első munkája az egyeteminek indult atlasz középiskolaivá alakítása és a tanulóifjúsághoz való eljuttatása volt. Az atlaszt, amelynek egyik-másik lapja azóta is felülmúlhatatlan remeke a magyar térképészetnek, nagy lelkesedéssel fogadták a tanárok, a diákok, de a családok is. 1957-ben készült el a Földrajzi atlasz az általános iskolák számára c. kiadvány. 1960-ra az iskolák földrajzi atlaszokkal való ellátása megoldódott, és 1959-ben az egész cég összefogásával megjelent egy korszerű politikai világatlasz is. A Ma-
gyarország Nemzeti Atlasza első kiadása 1967-ben készült el. A Képes történelmi atlasz első kiadásának éve 1970. Az Első atlaszom az alsó tagozatos kisdiákoknak és a megújított Földrajzi atlasz az általános iskolák 6–8. osztálya számára 1981-ben készült el. Szintén ebben az évben indult meg az 1978-as tanterv alapján a falitérképsorozat-gyártás, melynek keretében 1988-ig 28 földrajzi és 25 történelmi falitérkép jelent meg.

A rendszerváltozást követően napirendre került a Kartográfiai Vállalat megváltozott piaci környezethez való alkalmazkodása és privatizálása. Nyilvánvaló volt, hogy a szocialista viszonyokhoz jól igazodó, önellátásra berendezkedett vállalat szervezetét, a túlzott központi igazgatást le kell bontani. A céget az Állami Vagyonügynökség 1993-ban társasággá alakította Cartographia Kft. néven. A rendszerváltozással, a piaci viszonyok megváltozásával együtt járt, hogy a vállalatról leszakadt egységek önálló kft.-vé alakultak.

A külföldi vállalatok előtt szintén megnyílt a magyarországi térképpiachoz vezető út. A Stiefel Eurocart Kft. Magyarország vezető iskolai falitérkép és oktatótabló kiadójává nőtte ki magát az elmúlt évtizedben.

A magyarországi céget 1991-ben alapították, elsőként a rendszerváltó országok között. Az anyacéget 1982-ben alapította Heinrich Stiefel a németországi Ingolstadtban. Azóta a cég 10 országot átfogó holdinggá bővült: Ausztriában, Svájcban, Olaszországban, Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban, Romániában, Franciaországban és Magyarországon működnek Stiefel-érdekeltségek.

A Stiefel-térképek és tablók gyorsan meghódították a magyarországi iskolákat is, és a cég egy időre szinte versenytárs nélkül maradt saját piaci szegmensében. Bár ennek az időszaknak mostanra vége szakadt, a Stiefel Eurocart még őrzi vezető helyét. A cég 1995-ben iskolai atlasz-sorozatot is kiadott: Környezetismereti atlaszát, Földrajzi atlaszát és Történelmi atlaszát főként az általános iskolai tanulók forgatják.

A szintén a 90-es évek elején indult, korábban Meló-Diák Taneszközgyártó és Forgalmazó Bt. néven ismert családi vállalkozás összefogott a stuttgarti Ernst Klett International Gmbh, valamint a Klett-Perthes cégekkel és megalapította a Klett Meló-Diák Kft.-t. A szintén német–magyar közös vállalkozás leányvállalatai révén Romániában és Szlovákiában is szolgája az iskolai oktatást. A Klett-Perthes talán a világ legnagyobb falitérkép-választékával rendelkezik, és a magyarországi taneszköz piacon ma már számos magyar nyelvű kiadványa is jelen van.

A Cartographia Kft. az elmúlt években fogott bele a közoktatás számára készített atlaszainak tartalmi és technológiai megújításába. A Kartográfiai Vállalat jogutódja a Cartographia Kft. a 90-es évek elején ötféle iskolai atlaszt gyártott. A rendszerváltozás után a korszerűbb szemléletű és megjelenésű tankönyvek iránt egyre nagyobb igény mutatkozott. Ennek igyekezett megfelelni a kiadó a 90-es évek közepén a középiskolások számára készült Földrajzi atlasszal, melyet a német Westermann kiadóval közösen hozott létre. A számos újdonságot tartalmazó kiadvány a két kiadó közös gondozásában jelent meg öt éven keresztül, de a magyar oktatás hagyományaitól távol álló, megjelenésében, színeiben és jelrendszerében idegen térképek elfogadtatására ez az idő kevésnek bizonyult. Az atlasz ma a Pauz-Westermann magyar–német tulajdonú tankönyvkiadó gondozásában jelenik meg.

A braunschweigi Westermann könyvkiadó céget 1838-ban alapította Geroge Westermann. 1849-től kezdve önálló térképkészítő részleget létesített. Kora kiváló térképészeit nyerte meg munkatársaiul. Első iskolai atlaszuk 1853-ban jelent meg. A rézmetszetű térképek sokszorosításáról 1871-ben tértek rá a litográfiára, a kőnyomó lemezről való síknyomtatásra. Ezek az atlaszok már színesek, és ennek ellenére olcsóbbak voltak, mint elődeik. Az új termék gyorsan elterjedt a német iskolákban. A siker nyomán a kiadó más országbeli kiadásra is gondolt. 1872-ben készült el az ausztriai kiadás. A magyar kiadás 1877-ben jelent meg 23 színezett térképoldallal. 1883-ban a német atlasznak egy kisebb formátumú, olcsóbb kiadása is megjelent, ebből az atlaszból 13 térképet magyarítottak egy magyarországi atlasz részére. Ezzel a kisebb és olcsóbb atlasszal az erősödő magyar atlaszkiadást próbálták visszaszorítani.

Ezt követően Németországban Carl Diercke (1842–1913) teljesen új iskolai atlaszt fejlesztett ki a Westermann számára. (Az akkori főszerkesztő, Diercke nevét viselik a Westermann cég mai napig kiadott iskolai atlaszai.) Diercke hatására a nagyalakú magyar atlaszt is 10 új térképpel bővítették. A század végén ismét erősödött az ellenkezés a külföldi iskolai atlaszok iránt. Az első világháború vetett aztán véget a Westermannal közös atlaszkiadás 37 éves történetének.

Az 1999–2000-es tanévben érkezett el az idő, hogy a Cartographia neve alatt ismét hazai fejlesztésű középiskolai atlasz váltsa fel a magyar oktatásban nehézkesen illeszkedő művet. Az új Középiskolai földrajzi atlasz fogadtatása rendkívül kedvező volt, melyet nemcsak a számos kitüntetés és díj, hanem az iskolák vártnál jóval nagyobb igénye is jelzett.

A technológiai váltáson túl a Cartographia az iskoláknak szánt kiadványai számát is gyarapította, a megindult iskolaszerkezeti változásokhoz alkalmazkodva. A tanulók számának csökkenése főként a fővárosi középiskolákat késztette alsóbb évfolyamok indítására. A NAT és az iskolaszerkezeti változások új iskolai atlaszok fejlesztésére ösztönözte a kiadót. A Történelmi atlasz a 12–16 éves tanulók számára c. kiadvány volt az első a történelmi atlaszok között, amely már teljes mértékben számítógépes feldolgozással készült el.

Az általános iskolák felső tagozatának és a középiskolák diákjainak tervezett, e tanévre megjelentetett Irodalomtörténeti atlasz egészíti a közoktatásnak készített atlaszok sorát. Az egyetemi és főiskolai képzés számára a felsőoktatási támogatási program keretében jelent meg a Magyarország atlasza c. kiadvány, amely hasznos tanári segédlet a gyakorló földrajztanárok számára is. A Cartographia az iskolai atlaszok megújításába részben a már említett tantervi változások, részben a számítógépen készíthető térképek egyszerűbb korrekciója és sokoldalúbb felhasználása miatt vágott bele. A Kartográfiai Vállalat neve alatt korábban készített öt fajta iskolai atlasz mára nyolcra bővült, de még ennél is nagyobb eredmény, hogy az új és átdolgozott atlaszok mindegyike számítógépen készült, és két korábbi történelmi atlaszának felújítása és digitalizálása jelenleg is folyik. Ezzel teljesen kicserélődnek a hagyományos eljárással készülő iskolai atlaszok. Az atlaszok digitális térképeinek felhasználásával a cég ismét új földrajzi, történelmi, irodalomtörténeti falitérképek gyártásába fogott.

A Cartographia Kft. iskolai atlaszai

Természetesen a számítástechnika már korábban is jelentős hatást gyakorolt a legtöbb szaktudományra. A térképészetben ez a hatás akkor vált igazán erőssé, amikor a számítógépek és a szoftverek fejlettsége lehetővé tette a hagyományos térképkészítési technológia megszüntetését. Ezzel a teljes technológiai folyamat során garantálni lehet a magas minőséget, nem beszélve a gyorsaságról és a hosszú távon kedvezően alakuló költségekről. A digitális technológia ismerete mellett alapvetően fontos a hagyományos térképésztudás és gyakorlat is. A digitális térképek szerkesztésében a számítógép csak eszköz, ugyanolyan térképeket állítanak elő, a lényeg a grafikai megjelenítés, akár papíron, akár képernyőn történik. Ha a végtermék nyomdai úton előállított papírtérkép, akkor számítógépes módszerekkel támogatott kartográfiáról, ha a végtermék a képernyőn való megjelenés, akkor számítógépes térképről beszélünk.

A személyi számítógépek egyre tömegesebb felhasználásával mind népszerűbbé válnak az iskolai oktatás területén is a CD-atlaszok és az internetről letölthető térképek. Ezek mindennapos tanórai felhasználásáig azonban – az eszközök igen magas ára miatt – valószínűleg még néhány évet várnunk kell.

Irodalom

Klinghammer I. – Papp-Váry Á.: Földünk tükre a térkép. Bp., 1983.

Papp-Váry Á. – Hrenkó P.: Magyarország régi térképeken. Bp. 1990.

Papp-Váry Árpád: 40 éves a Cartographia. = Geodézia és Kartográfia, 1994. 6. sz.

Balla György: Történelmi falitérképek készítése Magyarországon. = Bp., Geodézia és Kartográfia, 1977. 5. sz.

Kisari Balla Gy.: Kogutowicz Manó térképei. A szerző saját kiadása. Bp., 1995.

Zentai L.: Számítógépes térképészet. Bp., 2000.

The past and future of the maps and atlases in the Hungarian general education

The use of maps in the education of Hungary goes back to the 18^th century. Mátyás Bél, geographer–scientist has not only drawn maps, but also regularly used them in his teaching. In 1867, after the passing of the public elementary education bill, every school had to possess globe and wall-maps. From the beginning of the 20^th century, Manó Kogutowitz played a decisive role in making of school maps, who initiated the best scientists of his time into the work of planning the history-maps. From the 1990’s, as a result of the political changes, was possible the contribution of the Hungarian and foreign enterprises to the effectiveness of education, by professionally and technically high standard maps.

Die Vergangenheit und die Zukunft der Landkarten und Atlanten im heimischen Unterrichtswesen

Das Benutzen der Karten im ungarischen Unterricht geht bis zu dem XVIII. Jahrhundert zurück. Mátyás (Matthias) Bél zeichnete nicht nur die Karten, sondern benutzte auch regelmässig in Volksbildung. Nach dem verabschiedeten Volksbildungsgesetz 1867, mussten jede Schule mindestens ein Globus und eine Wandkarte haben. Seit Beginn des XX.-sten Jahrhunderts hat im Schulkartezeichnen Mano Kogutowitz, der die besten Gelehrten der Epoche in die Planung der historischen Karten hingezogen hat, eine bedeutende Rolle. Seit den neunziger Jahren des

XX.-sten Jahrhunderts ist es wegen der politischen Wandlung möglich, dass die heimischen und ausländischen Unternehmungen mit beruflich- und technisch- anspruchsvollen Karten und Atlanten zu der Effizienz der Schule beitragen.

Vissza a tartalomjegyzékhez