Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Hock Zsuzsanna: Olvasásfejlesztés, könyvtárhasználat– kritikus gondolkodás

Nyomtatási nézet

2001 tavaszán, szinte egy időben az Olvasás Éve meghirdetésével látott napvilágot Nagy Attila olvasásszociológus kötete. A cím három fogalma logikai sorrendben nagyon szűkszavúan, de sokat sejtetően foglalja össze azt a három évig tartó kísérletet, terepgyakorlatot, amelyet több évtizedes olvasáskutatói tapasztalatainak összegzéseként a Széchényi Könyvtár Könyvtári Intézetének munkatársa álmodott meg.
A három év eredményeiről, nehézségeiről a szerző a tőle megszokott szerénységgel nem maga vall. Azok véleményét, szakmai beszámolóit helyezi előtérbe, akik ez alatt a három év alatt a kísérletben részt vettek: elsősorban a kiválasztott intézmények munkatársai, néhány esetben a szülők és a diákok reflexiói is helyet kapnak a kötetben.
Az olvasó, akinek a cím fölkelti érdeklődését (föltételezhetjük, hogy könyvtáros, könyvtárostanár vagy magyartanár), akkor kezdi még kíváncsibban lapozni a kötetet, amikor az alcímig eljut: szócikkmásolástól a paródiaírásig. Vajon mi köze a kritikus gondolkodásnak ehhez az alcímhez?
És elkezdődik egy igen izgalmas, egyre érdekesebb „cselekménysor”. A kötet nem szokványos leírása a kísérletnek, tehát nem letehető.
Egy olyan terepvizsgálat részleteit ismerhetjük meg, amelynek eredményeit valamennyi – nemcsak könyvtárpedagógus! – pedagógus jól felhasználhatja 2001 szeptemberétől, a kerettanterv 1., 5. és 9. évfolyamon történő bevezetése kapcsán. Hiszen a kerettantervet át-meg átszövi a könyvtári ismeretek, több forrású tanulás, az értő olvasás oktatása, amelyet a tantárgyi témakörök kidolgozói is tantárgyközi feladatnak szántak.
Íme egy olyan módszertani segédlet, amely minden tantárgy keretében bizonyítja az olvasás, a könyvtárhasználati ismeretek, szokások fontosságát. Bizonyítja, mégpedig hiteles, megélt példákon keresztül mutatva meg azokat a lehetőségeket, amelyek mindannyiunk számára adottak – dolgozzunk alsó tagozatban vagy gimnáziumban, Budapesten vagy falun. Ez alatt a ki nem használt, vagy rosszul használt lehetőség alatt, a forrásközpontokon alapuló oktatást értve.
Az Olvasás Éve nem indulhatott másként: egy kis, zöld könyvecske (a remény színe?) ismét azt bizonyítja, hogy a könyvnek, az írott szónak emberformáló, gondolkodásmódot fejlesztő hatása van a XXI. század kezdetén is!
A szerző az első fejezetben általában fogalmazza meg a terepvizsgálat főbb céljait és módszereit.
Ezek között kiemelt szerepet kap a könyvtárhasználat mellett a család, a szülői háttér felelőssége az olvasási szokások javításában. Nagy Attila, mint a Magyar Olvasás Társaság elnöke maga is szerkesztője volt annak a szülők számára készített füzetnek, amely a leggyakoribb olvasással kapcsolatos szülői kérdéseket foglalja magába. E dokumentum tapasztalatait is felhasználták a kísérlet során.
A harmadik fő kulcsszó, amelyet a pedagógiai módszereink szemléletváltása során feltétlenül figyelembe kell vennünk: az olvasásfejlesztés tantárgyközisége.
A szerző, aki maga is egyik első hazai szorgalmazója volt az 1998 októberében induló „Reading and Writing for Critical Thinking” programnak, a kísérlet során annak szemléletmódját használta föl. Nem beszélhetünk teljes átvételről, hiszen a fent említett program a tanártovábbképzést tűzi ki célul.
Már a kötet bevezető fejezetében kiderül, ahhoz, hogy ez a három éves kísérlet – az összegzésben található statisztikákkal is bizonyíthatóan – sikeresen fejeződött be, igen széles látókörű kutatásirányítói mentalitásra volt szükség.
A kötet nagyobb részét azok a beszámolók teszik ki, amelyeket a kísérletben résztvevő pedagógusok írtak. Módszereik sokszínűsége nemcsak egyéniségükből, hanem a kísérleti osztályok összetételétől is függtek. Jó volt olvasni, hogy más is átéli a hagyományos pedagógiai módszerekből való kilépés örömét. Sokan jelezték, hogy a kísérleti osztályokban egy-egy órára többet kellett készülniük. A nagyobb időráfordítás mellett ezek a kollégáink több forrást használtak és a könyvtár is egyértelmű szerepet kapott életükben. Valamennyiük soraiból a „megérte”! felkiáltás olvasható ki.
Személyes hangú – a nehézségeket sem tagadó – soraik kapcsán egyre kíváncsibbak leszünk azokra az írásbeli anyagokra, amelyekkel a terepvizsgálat során dolgoztak a résztvevők. Talán módunk lesz rá, hogy egy-egy szakmai konferencia keretében még többen megismerkedjünk a kísérlet tanulságaival.
Addig is: íme egy könyv, amely módszertani útmutatónak, ötlettárnak is tekinthető megújulásra vágyó iskolavezetőink, könyvtárostanáraink, magyartanáraink, tanítónőink számára!

*Nagy Attila: Olvasásfejlesztés, könyvtárhasználat – kritikus gondolkodás. Bp., OSZK, Osiris, 2001.

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: