Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Balogh Mihály: Mustra

Nyomtatási nézet

Az új évezred második Könyv és Nevelés-számában szinte minden az olvasás körül forog. Akkor is ünnepi ez a számunk, ha kívülről nem látszik rajta. Mire eljutunk az Olvasóhoz (valamikor június második felében), már túl leszünk az ünneplésre okot szolgáltató aktuson: az idei Ünnepi Könyvhét nyitó napján, június 7-én útjára indul végre az Olvasás Éve.

Ki tud többet Serédy Kató írónőről? Gondolom, kevesen jelentkeznének a kérdésre. Pedig nemzetközi hírű alkotóról van szó: Kate Seredy nyerte el 1938-ban az USA legrangosabb gyermekirodalmi díját, a Newbery Medalt méghozzá magyar témájú regénnyel. Ez a honi tájékozatlanság persze nem véletlenszerű, állítja a „Gyermekirodalom és nemzeti azonosságtudat” című írásában Adamikné Jászó Anna.

Szerzőnk az 1990/91-es tanévben összehasonlító gyermekirodalmat tanított a pennsylvaniai Millersville University-n, azóta élénk figyelemmel kíséri a nemzetközi gyermekirodalmi életet. Gazdag tapasztalatai mondatják vele, hogy „nincs még egy ország a földkerekségen, amely oly keveset törődne a gyermekirodalommal, mint hazánk.” Írásának konklúziója: nagy szükség volna a gyermekirodalom felkarolására itthon, nagy szükség volna végre a gyermekirodalmi intézetre, a gyermekirodalomnak a tanárképzésben való oktatására, szükség volna az igényességre, az új művekre.

Sajátos DIA-bemutatóra invitál írásában Tószegi Zsuzsa („Az új modus legendi: nemcsak a számítógép miatt változik a könyvolvasás”). Ez a DIA persze nem az a dia: a Neumann János Digitális Könyvtár szerverén tárolt, szabadon hozzáférhető, és magán használatra ingyen letölthető Digitális Irodalmi Akadémia „szöveggyűjteményével ismerkedhetünk meg a szerző jóvoltából.

A képregény magyar irodalmi (el)ismertsége után nyomozva akár meg is lepődhetünk rajta, hogy az 1963-as Magyar irodalmi lexikon – a ’képszerűség’, ’képvers’, ’képzavar’ mellett – mindössze a műfaji „boldog ős” aktorát, a ’képmutogató’ figuráját ismeri és ismerteti. Tizenhat évvel később, a Világirodalmi lexikon 6. kötete már két egész hasábot szentel a tárgynak: „a nyugati világban… hatalmas tömegsikernek örvendő műfaj” legfőbb ismérve, hogy tömegigényt elégít ki, „…a legegyszerűbb szórakoztatási funkciókat tölti be”. Ezzel a sommásan (el)ítélő szemlélettel is vitázik G. Szabó Sára: „Képregény irodalmi igényekkel” című, tabukat döntögető írása, miközben a nálunk is népszerű Asterix-képregényeket elemzi.

Mit tehetnek a kerettantervek a tanulók olvasáskultúrájának fejlesztéséért? Erről értekezik Dán Krisztina „Olvasásfejlesztés és könyvtár a kerettantervekben” című tanulmányában. A szerző kiinduló gondolata az, hogy a szövegértés és a szövegalkotás képessége kitüntetett szerepet tölt be az eredményes tanulásban. A folytatásban az elmúlt évtized ez irányú méréseit szemlézi Dán Krisztina. A szemle mérlege: a romlási folyamat megállt, de az abszolút értékek korántsem megnyugtatók. Gyermekeinknek legtöbb gondot a dokumentum típusú szövegek értelmezése okoz. A diagnózist követi a lehetséges terápia, a kerettanterv olvasás-pedagógiai fejlesztő koncepciója: a tanulmány záró részében ezt a koncepciót taglalja a szerző.

Cs. Czahesz Erzsébet azzal a gondolattal kezdi írását („Olvasás és nevelés az iskoláskor előtt”), hogy az olvasás – a „kultúrába beletanulás” egyik legfontosabb eszközeként – egyszerre tanulási és nevelési tényező. A továbbiakban – az olvasni tudás elsajátítását előkészítő tanulási és nevelési folyamatok hatalmas szakirodalmából merítve – az utóbbi évtizedek két legmarkánsabb irányzatát mutatja be a szerző: előbb a kognitív folyamatoknak az informatikára építő vizsgálati eredményeit tekinti át, majd a szociális konstrukcionista pedagógia ez irányú kutatási teljesítményeit idézi elénk.

„Manapság már… a könyvtáros gyereke sem olvas” – jelenti ki írása elején (A szépirodalom megjelenése a szaktárgyakban) Pappné Vőneki Erzsébet. A szerző – gyakorló könyvtárostanár és családanya –, otthoni és iskolai tapasztalatai nyomán kereste a választ, visz-e út az egyes szaktárgyaktól, illetve azok tankönyveitől a szépirodalomhoz, az élményszerű olvasáshoz. Azt kereste a különböző általános iskolai tankönyvekben, hogy adnak-e ezek közvetlen ösztönzést a tanulóknak a szépirodalmi művek kézbe vételére, ilyen könyvek olvasására, egy-egy szaktárgyuk élményszerűbbé tétele, színesítése kedvéért.

Végül ismerkedjenek meg Boldizsár Ildikó mesekutatóval, ha eddig nem ismerték volna. Az OPKM „Négyszögletű kerekasztal – Beszélgetések a gyermekirodalomról” címet viselő rendezvényei sorában a Költészet Napján Békés Pál író beszélgetett vele, s ennek az elmélyült, mégis könnyed csevegésnek a szerkesztett szövegét készítette el intézményünk munkatársa, Dömsödy Andrea.

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: