Halmos Péter: Európa földrajza az általános iskolai tankönyvekben

Nyomtatási nézet

A magyar oktatásban tíz éve zajló változásoknak kétségkívül a földrajz tantárgy az egyik legnagyobb vesztese. A valamikor európai szintű földrajzoktatás mára odajutott, hogy sokan létét is megkérdőjelezik. A tananyag csökkentési kísérletek kedvenc terepévé is ez a tantárgy vált. Jelenleg éppen újra az a törekvés van napirenden, ami a NAT-tal már egyszer megbukott. Vagyis 5. és 6. osztályban tanítsunk általános természetföldrajzot, 7. és 8.-ban pedig kontinens- és Magyarország-földrajzot. Ez önmagában még nem is lenne baj, ha lenne hozzá elég óraszám. De mivel várhatóan nem lesz, a földrajztanárnak alaposan meg kell fontolnia, miképp ossza be a tananyagot.

Hogy az új kerettanterv szerint tanítsunk 2001 szeptemberétől, az rendben van. Csakhogy van két egymással szoros összefüggésben lévő probléma, amiről senki nem beszél. Az első az, hogy a kerettantervek helyi változatát 2001 márciusig kell elkészíteni, de a következő év tankönyvrendeléseit már januárban el kell indítani, így kénytelen vagyok a tantervet igazítani a meglévő tankönyvekhez. A másik probléma ebből következik. Hol vannak az új, a kerettanterveknek megfelelő tankönyvek? Mivel a központi kerettantervek csak az idén nyáron készültek el – ha csak az áprilisban elkészült munkaanyagokat nem számítjuk, – a kiadóknak kb. hét hónapjuk van arra, hogy az új tankönyveket megírassák, bíráltassák, kinyomtassák. Hozzám 2000. november 1-jéig még egyetlen kiadó sem küldte el ajánlatát, még egy egyszerű reklámbrosúrát sem. Mivel pedig a januárban megjelenő központi tankönyvjegyzékből ismeretlen könyvet nem fogok megrendelni (erre a NAT idején egyszer csúnyán ráfizettem), kénytelen vagyok a mai választékból „fogyasztani”.

Nézzük meg akkor, hogy milyen ez a választék Európa földrajzának tanításához. Azért választottam ezt a témakört, mert úgy érzem, hogy a remélt uniós csatlakozás közeledtével egyre fontosabbá válik kontinensünk földrajzának ismerete. Két tankönyvet választottam, hogy megvizsgáljam, milyen Európát ismerhetünk meg belőlük.

Dr. Füsti Lajos – dr. Mészáros Rezsőné – Nagy Károlyné – Tóth Ágnes – Vízvári Albertné: Földrajz 7. osztály. 1999. Bp., Nemzeti Tankönyvkiadó.

Jónás Ilona – Dr. Kovács Lászlóné – Vízvári Albertné: Földrajz 8. osztály – A Föld a világegyetemben. Európa országai és a FÁK. Szeged, 1999. Mozaik Oktatási Stúdió.

A Nemzeti Tankönyvkiadó könyve egy igazi tankönyv „őskövület”. A fülszöveg tanúsága szerint egy 1976-os minisztériumi utasítás alapján készült és 1983-ban került bevezetésre. 1989-ben ugyan átdolgozták, de ez eredeti szellemiségét nem érintette. Külseje semmit nem változott. Ugyanaz maradt a nyomdatechnika, a szerkesztés elve és a képek is. Az első kiadás táblázataihoz egyszerűen hozzácsapták a kilencvenes évek adatait. A Szovjetunió helyett a FÁK országai szerepelnek, a NSZK és NDK helyett Németország, Csehszlovákia helyett Csehország és Szlovákia, Jugoszlávia helyett pedig a jugoszláv utódállamok. Az Előszóban a könyv átdolgozója elismeri, hogy „… gyorsan változó világunkról… ez a tankönyv sem ad »naprakész« képet”. Azt hiszem, teljesen igaza van.

Az első fejezet általános áttekintést ad Európa természetföldrajzáról. Jól megírt szöveg, kitűnő táblázatok, jó képválogatás. Egy megjegyzésem azonban volna. Megfigyeltem, ha a földrajzos olyan témához ér, ami a tudománya határterülete, rögtön szófukarrá, itt-ott bizonytalanná válik. A legjobb példa erre a földrajztankönyvekben a természetes növénytakaró kérdése. A nedves kontinentális éghajlathoz ez a könyv sem ír egyértelmű növénytakarót. Lombhullató erdők övéről beszél, holott nagyjából egységes a vélemény abban, hogy ez az óceáni éghajlat növényzete. A nedves kontinentálisé pedig az erdős puszta, illetve a ligetes erdő. A 16. oldalon található egy bekezdés az európai integrációról. Információszegény és pontatlan is. Az egykori Európai Gazdasági Közösség mai neve Európai Unió, és már nem Európai Közösség. Hiányzik a geopolitikai perspektíva. Nem tudjuk meg, miért kényszerülnek Európa országai szoros integrációra. Nem ismerjük meg név szerint az EU egyetlen intézményét sem, holott azért ezek léteznek már jó pár éve. Nagyon jó viszont a könyvben rögtön ez után a KGST bírálata.

A kontinens részletes bemutatásában a tankönyv nem konzekvens. Észak-Európa természetföldrajzát egy fejezeten belül tárgyalja, ami egyértelmű. A mediterrán térséget viszont kisebb régiókra szabdalja fel, holott elég egy pillantást vetni Fernand Braudel: A Földközi-tenger és a mediterrán világ II. Fülöp korában című könyvének első kötetébe. Ebből kiderül, hogy ez a térség geomorfológiailag, klimatológiailag és kulturálisan is teljesen egységes.

Észak-Európa országainak tárgyalásakor rögtön jelentkezik az egész tankönyvet átfogó „indusztriális” látásmód. Mintha ezek a részek nem gyerekeknek szólnának, hanem egy iparvállalat kereskedelmi osztályának. A 23. oldalon egy kördiagramról leolvashatjuk, hogy Norvégiában a hazai össztermék 50%-a a szolgáltatásokból származik. Iparból a 45%-a, mezőgazdaságból kb. 5%-a (ebben nyilván benne van a halászat is). Ennek ellenére a norvég gazdaság harmadik és negyedik szektoráról nem tudunk meg semmit. Kivéve a kereskedelmi hajózás jelentőségét. Amiben Norvégia élenjár Európában: a környezetvédelem, a szociális ellátó rendszerek, a harmadik világ támogatása – ezekről nincs egy szó sem. Van helyette fejlett ipar (főleg kohászat), meg fejlett mezőgazdaság, ami ráadásul megtévesztő információ.

Dániánál a hangsúly az iparról a mezőgazdaságra tevődik, holott itt is csak jelentéktelen szerepet játszik a nemzetgazdaságban, legalábbis a tankönyv említett diagramja szerint. A tankönyv szerint „a dán szövetkezetek jól működő tőkés gazdaságok”. Ez teljesen félrevezető állítás. A dán szövetkezetek tőkeszegény kisparasztok szervezetei, pontosan a tőke-szegénységet ellensúlyozandó. Ettől függetlenül valóban jól működnek. Az észak-európai fővárosokról sikerült a létező legjellegtelenebb fényképeket a könyvbe szerkeszteni. Ha a norvég fővárosról készült kép szövegét letakarnám, és azt mondanám egy gyereknek, hogy ez mondjuk Tallin vagy Rosztov, vagy akár a csepeli szabad kikötő, minden további nélkül elhinné. Legalább Koppenhágánál be lehetett volna rakni azt a szegény kis hableányt, ha már mondjuk a vikingekről sehol egy szó sincs.

A 34. oldalon a könyv vastagon szedve hirdeti, hogy Nagy-Britanniában a lakosságnak már csak a negyede dolgozik az iparban. Ezek után négy és fél oldalon taglalja az angol ipar jellegzetes ágazatait, persze legfőképp a kohászatot. A British Steel vezetői el lennének ragadtatva látván a magyar diákok ismereteit iparágukról. Még szerencse, hogy az 56. oldalon van egy olvasmány Londonról, mert a három brit témájú lecke alapján nincs az a diák, akinek kedve lenne egy angliai vakációhoz.

Ami a képeket illeti, itt is folytatódik a szerkesztő „kikötőmániája”. Oslo után a londoni dokkok, majd Rotterdam és Antwerpen. Az 52. oldal 65. számú képe „A Concorde repülőgépgyár” címet viseli. A képen valóban egy Concorde-ot szerelnek össze, de ilyen repülőgépgyár nincs. Ezeket a gépeket az angol BAC és a francia SNIAS gyárak készítették mindösszesen 18 példányban. Véleményen szerint a francia repülőgépipart jobban reprezentálta volna egy kép az Airbus-ről vagy esetleg a Dassault Aviation-ról.

A francia mezőgazdaság birtokviszonyai nem tisztázottak. A tankönyv elintézi azzal, hogy a termőföld jelentős része „kis- és középparaszti birtok”. Nos a különleges bortermelő vidékeken, mint Bretagne, tényleg ez a helyzet. De a jobb adottságú, elsősorban a gabona- és hústermelő területeken a tőkés részvénytársaságok és a szövetkezetek által specializálódott farmok az uralkodók. A Párizsról szóló olvasmány itt is jól sikerült, akárcsak London esetében.

A tankönyv következő fejezete Dél-Európa bemutatása, sajnos a már említett széttördelt módon. A mediterrán országok mezőgazdasága többé-kevésbé egyforma, teljesen felesleges minden alkalommal felsorolni az összes ott termő déligyümölcsöt. Ehelyett jobb lenne egy kicsit megismertetni a mediterrán népek életét. A dél-európai országok ismertetésénél derül ki a tankönyv teljes elavultsága Lehet, hogy a hetvenes években Portugália és Spanyolország a kontinens kevésbé fejlett országai közé tartoztak, de ma inkább arról kéne szólni, hogy micsoda fejlődésen mentek keresztül, amióta tagjai az EU-nak. Itt szerepel a tankönyvben először az idegenforgalom mint gazdasági tényező. A volt Jugoszlávia országaival nem tud igazán mit kezdeni a könyv átdolgozója. Szerbiáról például a könyv alapján azt hinnénk, hogy egy gazdag, gyarapodó országról van szó, holott a jugoszláv ipar válsága régebben kezdődött, mint a kelet-európai szocialista

országoké, és többek közt ez vezetett aztán az etnikai feszültségekhez. Horvátországban semmilyen említésre méltó ipar nincs, a tankönyv által említett nehézipart – különösen a tengerparton – már évekkel ezelőtt felszámolták.

A FÁK-ról szóló leckéknél a tankönyv átdolgozójának nem sok dolga lehetett. Csupán annyit tett, hogy kicserélte a neveket, ahol szükséges. A szöveg alapján azt hihetjük, itt van a világ ipari termelésének a szíve.

Röviden összefoglalva: ez a tankönyv elavult. Át lehet dolgozni akár évente is, ez akkor se lesz korszerűbb. Iparcentrikus látásmódja, a környezeti problémák iránti teljes érdektelensége, az elavult huszonöt éves képek (nehogy azt higgyük, hogy egy hetedikes nem ismeri ezt fel, ha másról nem, a ma már sehol sem látható autókról) mind-mind a hetvenes évek emléke. Ez a tankönyv az embert a gazdaság, főleg az ipar szolgájának tekinti. Ennél rosszabbat nem is tudok róla mondani.

A Mozaik Oktatási Stúdió által kiadott tankönyv a NAT elképzeléseinek megfelelően készült, ami Európa földrajzát 8 osztályban tanította volna. Ha azonban az elején lévő csillagászati földrajz fejezetet átugorjuk, ma még használható a hetedik osztályban. A jövőben persze nem, mert a kerettanterv elképzelései szerint Európa egy részét a hetedik, a másik részét nyolcadik osztályban kell tanítani.

A könyv színes borítóján egy kitűnő fénykép van a mostari Öreghídról. A könyv minden oldala színes és – általános iskolában nem sűrűn használt – elegáns, fényes papírra nyomták. Ennek hátránya, hogy sajnos az iskolai neonfényben nagyon erősen csillog és zavarja a szemet. A tördelése egységes. Az oldalak belsején van a szöveges rész, a külső oldalán végig képek, ábrák, táblázatok. Ez utóbbiak néha átnyúlnak a lapok belső felére is, de a szövegek a külsőre nem. A tördelésnél nem használtak tabulátorokat, a bekezdéseket sorkihagyás választja el. Ez ugyan nem felel meg az általános formai szokásoknak, viszont a tanulók könnyebben megtalálnak egy-egy bekezdést. Az apró betűs részekben használt betűnagyság még megfelelő ahhoz, hogy a szem erőltetése nélkül is olvasható legyen. A fejezetek felosztása itt is azt a sémát követi, mint a másik tankönyvnél, általános áttekintés, majd a részletes tárgyalás.

Az általános áttekintésnek az „Ázsia nagy félszigete: Európa” címet adták. A 42. oldalon még alaposabban kifejtik ezt a hihetetlen állítást. „Keleten szorosan összefügg Ázsiával. Azt szokták mondani, hogy Európa tulajdonképpen Ázsia nagy félszigete. Közös nevük Eurázsia.” Erre azt mondhatnánk, hogy ez nézőpont kérdése. Szerintem meg Ázsia Európa hátsó udvara. A két kontinensnek geopolitikailag, kulturálisan, antropológiailag semmi köze egymáshoz. Még az izraeliek is kikérik maguknak, hogy ázsiainak nevezzék őket, nemhogy a bármelyik valóban európai nemzet. Topográfiailag a szerzőknek talán még igazuk is lehet, de ebben az esetben túl kell lépni a pusztán földrajzi szempontokon.

Ezt leszámítva a kontinens általános bemutatása kiválóra sikeredett. Végre egyértelmű a természetes növényzet bemutatása, ráadásul remek fényképfelvételek segítik a tanulást. Kiemelkedő az Európai Unió intézményrendszerét áttekintő lecke.

Az országok bemutatásánál is változtak a szempontok. A gazdaságföldrajz iparcentrikusságát felváltja egy társadalomföldrajzi látásmód, ráadásul azt jól beépíti a természeti környezetbe. Ennek a könyvnek a leckéi jóval rövidebbek, a csökkentést pedig szerencsésen a nehéziparon kezdték. Ezt a megoldást sajnos néha elvetették, és pl. Nagy-Britannia és Németország esetében visszatértek a „régi” szemlélethez. A képek kiválasztása sem mindig sikerült jól. Oslo itt is olyan, mint Novokuznyeck. 14 kikötőt bemutató fotó van a könyvben, melyek szinte teljesen egyformák. A fele is bőven elég lenne, és helyette mondjuk lehetett volna kép egy-egy jellegzetes régió piacáról vagy egy kicsit több az emberekről.

Vannak a könyvben tanulást zavaró hibák is. A 68. oldalon „A brit autóipar büszkesége, a Rolls-Royce” című kép valóban egy ilyen típusú gépkocsit ábrázol, mellette a szövegben viszont az szerepel, hogy „a repülőgépmotorok gyártását a Rolls-Royce név fémjelzi”. Nos akkor most mivel is foglalkozik ez a cég? Mellesleg megjegyezném, hogy a Rolls-Royce már húsz éve nem gyárt repülőgépmotorokat, hanem sugárhajtóműveket, és a kettőt még egy földrajztankönyvben sem illik keverni. Hasonlóan zavaró a 127. oldal 3. lépe „A szerb etnikai tisztogatás elől menekülő koszovói albánok” aláírással. Ez a kép ugyanis a Bulgária és Albánia földrajzát bemutató részhez került. Jugoszláviánál Koszovóról csak annyit tudunk meg, hogy gazdaságilag elmaradott terület. Nem ártott volna megmagyarázni az etnikai tisztogatás fogalmát sem. A kép melletti szövegben a könyv felháborodik azon, hogy az első világháború után 2,5 millió albán került Albánia határain túlra. Albánia mai határait ellenben 1912-ben az első Balkán háború után húzták meg. Koszovó ekkor került Szerbiához. Az etnikai arányok sem voltak olyan túlzók az albánok javára, de egyrészt az idők során a szerbek egy része elvándorolt Jugoszlávia többi részébe, másrészt a jugoszláv egészségügy a II. világháború után minimálisra csökkentette a térségre jellemző magas csecsemőhalandóságot.

Ebben a könyvben Dél-Európa végre egységet alkot, viszont a változatosság kedvéért Közép-Európát sikerült kettévágni. Méghozzá a pusztán pillanatnyi nemzeti jövedelemmutatók alapján. Máskülönben mi magyarázata lenne, hogy Ausztria Nyugat-, Csehország pedig Kelet-Közép-Európához soroltatik. A Független Államok Közösségét és a balti államokat pedig nemes egyszerűséggel „kirakták” Európából. A 61 millió lakosú, kontinensünkhöz ezer szállal kötődő Törökország velük együtt „árvagyerekként lézeng” Európa és Ázsia között.

Mindezen problémák ellenére ez a tankönyv korszerű, jól tanulható és még szép is. Kár, hogy valószínűleg nem sokáig lesz forgalomban.

Geography of Europe in primary school textbooks

The changes in Hungarian education in the last decade made geography as school subject a great looser. Teaching of geography once was on European level, but today even its being is questionable. From September 2001 new curriculum is introduced. The author examines what textbooks are available for teaching geography of Europe. One of the two textbooks is an old one, continuously renewed, but still full of mistakes, old-fashioned texts and pictures. The second one is a new one. From it students can get a better picture of Europe. The author gives strong critical remarks on both textbooks, and thus he tries to help in the development of really good tools for teaching Europe in geography.

Europas Erdkunde in den Schulbüchern der Grundschule

Die Erdkunde ist eine der grössten Verlierern der Umwandlungen des ungarischen Unterrichtswesens in dem letzten Jahzents. Jemals war Geographieunterricht hier in Ungarn auf europäischem Niveau, aber heutzutage wurde er problematisch. Seit September 2001 wird ein neuer Lehrplan eingeführt. Der Publizist erörtert zwei in Ungarn erreichbare Geographieschulbücher. Das eine, ist eine alte Auflage, die trotz der kontinuierlichen Verbesserungen, immer noch unzählige Fehler, veraltete Texte und Bilder hat. Das andere

ist neuer und dem Zweck besser entspricht. Mit den scharfkritischen Bemerkungen versucht der Artikelschreiber in der Schulbücherentfaltung zu helfen, in der Hoffnung, dass die Geographieunterricht mit den neuen Schulbüchern wieder auf europäischem Niveau erheben werden kann.

Vissza a tartalomjegyzékhez