Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Eszenyiné Borbély Mária: A könyvtár automatizálás elméleti és gyakorlati kérdéseinek beépítése a korszerű könyvtáros képzésbe

Nyomtatási nézet

A könyvtárgépesítés problematikájának tantárgyként történő bevezetése kapcsán gondolataimat, mondandómat összegezem az alábbiakban.

 

Miért kezdtük el tanítani?

A könyvtárgépesítés története az Amerikai Egyesült Államokban kezdődött az 1960-as években. Természetesen ez még megközelítőleg sem a mai értemben vett könyvtári automatizálást jelentette. Magyarországon, mint azt valamennyien tudjuk és tapasztaljuk, a könyvtárak nagy arányú gépesítése az 1990-es évekre datálható. Az életnek kevés területe van, amiről azt mondhatjuk, hogy a nyugati világtól való több évtizedes lemaradásunk nem feltétlenül jelent komoly hátrányt. A könyvtár-automatizálás véleményem szerint ilyen terület, hiszen mire ennek szele végigsöpört hazánkon, addigra már a többedik szoftvergenerációknál tartottak a fejlesztők, a rendszerek kinőtték korábbi gyermekbetegségeiket. Így elvileg a magyar könyvtárak már megbízhatóan működő, komoly referenciahelyekkel rendelkező rendszerek közül választhatták ki a számukra legmegfelelőbbet. Az „elvileg” szót azért hangsúlyoznám, mert a könyvtárak választását elsősorban az anyagi lehetőségeik korlátozták, de nem csak ezek. A könyvtárosok nem rendelkeztek megalapozott elméleti ismeretekkel, nem volt gyakorlati tapasztalatuk, és nem voltak felkészülve a könyvtár-automatizálás összetett folyamatának levezénylésére. Tulajdonképpen ez a válasz az alcímként szereplő – Miért tanítsuk? – kérdésre. A könyvtárosoknak nem is lehettek a könyvtárgépesítésről rendszerezett ismereteik, mivel az 1980-as évek végén, 1990-es évek elején még a magyarországi felsőfokú „könyvtáros-képző” intézményekben sem voltak ehhez maradéktalanul adottak a feltételek.

 

Milyen feltételekkel taníthatjuk?

Véleményem szerint a könyvtár-automatizálás eredményes tanításának feltételrendszere a következő elemekből tevődik össze.

  • Megfelelő szakirodalmi bázis az elméleti ismeretek elsajátításához. Ebben a témakörben eleinte elsősorban angol nyelvű szakirodalomra támaszkodhattunk. Nagy segítséget jelentett és jelent a mai napig is Bakonyi Géza és Kokas Károly Könyvtári integrált rendszerek és hazai alkalmazásuk című munkájának megjelenése, melyet tapasztalatom szerint a téma alapirodalmaként tartanak számon más képzőhelyeken dolgozó kollégáim is. A téma szerteágazó jellege miatt a releváns információk szóródása a legkülönbözőbb információhordozókban ezen a területen még fokozottabban jelentkezik.

  • Kielégítő számítástechnikai környezet (hardver, szoftver) a gyakorlati jártasságok, és részben az elméleti ismeretek megszerzéséhez. Ez nem egyszeri beruházás, hiszen a képzés megfelelő szinten tartása folyamatos fejlesztéseket, beszerzéseket igényel.

  • Felkészült gyakorlatvezetőkkel és megbízható, elismert integrált könyvtári rendszerrel dolgozó könyvtári gyakorlóhely, ahol a hallgatónak lehetősége van az automatizált könyvtéri tevékenységek széles körét gyakorolni, ismereteit elmélyíteni.

  • Naprakész ismeretekkel rendelkező oktatók, akik képesek a könyvtár automatizálás legfrissebb eredményeinek folyamatos tananyagba építésére.

  • A számítástechnika, a könyvtárgépesítés, egyáltalán a könyvtáros hivatás iránt érdeklődő hallgatók.

A fenti feltételek többé-kevésbé sikeres megléte esetén rátérhetünk a legfontosabb kérdésre.

 

Mit és miért tanítsunk?

A könyvtár-automatizálást nem lehet és nem is szabad hardver és szoftver problémára leszűkíteni, de természetesen ezen ismeretek tanítása is rendkívül fontos. A tárgy keretein belül a következő témakörök kifejtését tartom elengedhetetlenül fontosnak. (Szakmai beszélgetések és internetes tájékozódásom alapján feltételezem, hogy a többi képzőhelyen dolgozó kollégák is osztják véleményemet.)

  • Rendszerszervezési alapismeretek és módszertanok

A könyvtár-automatizálás logikusan szakaszolható, szép rendszerszervezési feladat. Ez csak akkor van így, ha a résztvevők tisztában vannak azzal, hogyan kell ehhez a munkához hozzákezdeni, a rendszerszervezési munkának milyen lépéseit érdemes betartani. Véleményem szerint komplex rendszerszervezési módszertanok beható tanulmányozására nincs feltétlenül szükség, de érdemes néhánnyal vázlatosan megismertetni a hallgatókat. Ezek a módszertanok lehetnek például az SDM-HOSKYNS és az SSADM. Természetesen a föntebbiek sokkal bővebbek annál, mint amire egy könyvtárosnak szüksége van, de bizonyos fázisok – például a helyzetfelmérés, megvalósíthatósági vizsgálat – ismerete hasznos lehet könyvtárosok számára is. E témák iránt elsősorban könyvtárban dolgozó levelezős hallgatóink érdeklődnek, többen megjegyzik, hogy jó lett volna ezekről a dolgokról már a saját gépesítésük megkezdése előtt hallani. Azokra a kérdéseimre, hogy szoftvervásárlás előtt megfogalmazták-e egyértelműen a rendszerrel szembeni elvárásaikat, átgondolták-e az eddigi könyvtári munkavégzési gyakorlat helyességét – általában nemleges választ kapok.

Ehhez a témakörhöz szervesen illeszkedik a következő

  • A könyvtár mint információs rendszer

Ennek a tananyagegységnek a keretében különböző rendszerszervezési technikák megismertetésére kerül sor, melyek jól alkalmazhatóak elsősorban a gépesítés előkészítési fázisaiban. Ilyenek például a könyvtári munkafolyamatokról készített folyamatábrák, a különböző diagramok, a brain storming technika, az ötletbörze. Hallgatói visszajelzések alapján ezek is jól hasznosíthatóak a mindennapi munkában, pályázatokat írnak, fenntartónak érvelnek, munkatársaikat győzik meg segítségükkel.

  • Szervezeti formák, projektirányítás, minőségbiztosítás

A könyvtárgépesítés lebonyolítása komoly megterhelést jelent a könyvtár dolgozói számára. Szükséges, hogy a felsőfokú végzettségű, gyakran vezető beosztású könyvtáros tisztában legyen a szervezetelméleti alapfogalmakkal, rendelkezzen projektirányítási ismeretekkel. Fontos a csoportszerepek tisztánlátása, a különböző ösztönzők beépítése a gépesítés folyamatába. Egyáltalán a gépesítés során is az egyik legfontosabb az emberi tényező, a munkatársak viszonyulása. Nagy László kolléga (Szabolcs-Sz.-B.-M. könyvtárigazgató) szavait idézve azt mondhatjuk, hogy a tradíció elvét, a szokásjogot, az emberi tényezőt vezérlő elvként kell kezelnünk a gépesítés során, mert csak ekkor lehet munkánk maradéktalanul eredményes. A minőségbiztosítás gazdag anyagából a gépesítés kapcsán az ISO vázaltos ismertetését, és a TQM szemléletének, itt is jól hasznosítható technikáinak elsajátíttatását tartom fontosnak.

  • A könyvtárgépesítés nemzetközi és hazai története, az integrált könyvtári rendszerek szerkezeti felépítése, feladatai, funkciói

A könyvtár-automatizálás tárgykörei közül ezt tekintem a leglényegesebbnek. Ezen belül is a leghangsúlyosabb rész az integrált könyvtári rendszerek szerkezeti felépítésének, feladatainak, funkcióinak megismertetése, lehetőség szerint a gyakorlatban történő bemutatása. Ennek tanításakor összetett problémahalmazzal találkozunk. A leggyakrabban előforduló probléma-okokat egy halszálka diagramon (Ishikawa-diagram) szeretném felvázolni. Ez egy ábratechnika az ok-okozati összefüggések megállapítására. Az ábra egy hal csontvázához hasonló, ahol a probléma a hal fejéhez kerül. A fejtől a farokig futó gerincből bordák állnak ki, amelyek a probléma-okok legáltalánosabb forrásait jelölik. Egy adott bordán megjelenő nagyszámú tényező azt jelenti, hogy ott alapvető gond van.

 

HALSZÁLKA-ELEMZÉS

Hogyan tanítsuk?

Nagyon jól. És ennyivel talán be is fejezhetném, de ennél sokkal árnyaltabb választ is adhatunk. Tanítsuk úgy a könyvtár-automatizálás kérdéskörét, hogy hallgatóinkat a legkorszerűbb ismeretekkel vértezzük fel a szakma legnagyobb megelégedésére, és eközben mindvégig legyünk tekintettel az általunk oktatott emberre is. Én is erre törekszem, és ezért nagyon fontosak számomra a hallgatói visszajelzések. Munkám értékeléséhez minőségbiztosítási technikákat is igénybe veszek, így az általam nagyon kedvelt Pareto-analízisti is. A Pareto-elemzés az okokat oszlopdiagram formájában ábrázolja, és megmutatja az egyes okok szerint azok előfordulásának relatív gyakoriságát. Az okok előfordulását csökkenő sorrendben ábrázoljuk, így a legtöbb hibát kiváltó ok kerül az első helyre, ennek megszüntetése a legfontosabb feladat.

Egy 1997/98-as tanévben készült felmérés eredményeit szeretném bemutatni, azért éppen ezt, mert ekkor még elsősorban humán beállítottságú hallgatóknak kellett könyvtárgépesítést tanítanom (a 68 hallgatóból mindössze 5 rendelkezett nem humán szakpárral), több-kevesebb sikerrel. Anonim kérdőíven érdeklődtem arról, hogy mi volt az oka az óráimról való távolmaradásuknak. A lehetséges okok a következők voltak: könyvtári gyakorlat, másik szakból adódó órarendi elfoglaltság, határidős tanulmányi elfoglaltság, nem tartja fontosnak az előadáson elhangzottakat, nem érti az elhangzottakat, irodalomból is el tudja sajátítani, ellenszenves tanár, egyéb.

A vizsgált évfolyam estében a legtöbb hibát eredményező ok a könyvtári gyakorlat volt. Ez minden hallgatónk számára kötelező, így itt nincs lehetőség a beavatkozásra. A második helyezett ok az egyéb kategória, a családi körülmények, a betegségek, érdektelenség. Ez erőteljesen jelzi a hallgatók motiválatlanságát, humán beállítottságukat. Mivel a tanári pálya egyik legfontosabb feladatának a hallgatói érdeklődés felkeltését tartom, ezért mindent megtettem és teszek annak érdekében, hogy a hallgatói visszajelzések tükrében ez sikerüljön. Befejezésül álljon itt néhány szószerinti hallgatói indoklás az órákról való távolmaradásokról. Úgy gondolom, hogy a kép rendkívül színes, de talán ez így is van jól.

„Az órának az elhelyezése rossz, és szinte csak erre kellene bejönni.”

„A főiskola mellett még három munkahelyem is van.”

„Csak hétfőn délután jövök vissza.”

„Főiskolás mentalitás által ösztökélt hiányzási hajlam.”

Multimédia tartalom:

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: