POGÁNY GYÖRGY: A FRANKLIN-TÁRSULAT MAGYAR IRODALMI INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA RT. ÉS IFJÚSÁGI KIADVÁNYAI 1873–1945

Nyomtatási nézet

Pogány György nyugalmazott könyvtárigazgató, Budapest

________________________________

A Franklin-Társulat Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda Rt. 1873-ban alakult meg mint Heckenast Gusztáv vállalatának jogörököse. A Franklin elsősorban szépirodalmi és szakkönyveket jelentetett meg, a gyermek- és ifjúsági irodalom kiadása némileg háttérbe szorult a vállalat kiadáspolitikájában, de a publikált kötetek igényes olvasmányokat nyújtottak a fiatal korosztálynak. A Franklin meghatározó szerzői a magyar írók közül Gaal Mózes, Benedek Elek és Sebők Zsigmond voltak, a külföldiek közül pedig Jules Verne. A francia író hazai népszerűségéért sokat tett a kiadó, tetszetős formában, a francia eredeti kiadás illusztrációinak felhasználásával, a kor színvonalán álló új fordításokban jelentette meg Verne regényeit. A kiadó adott ki gyermek- és ifjúsági folyóiratokat is, és nagy számban tette közzé könyveit különféle sorozatokban. Ezek egy részét tudományos társulatokkal (Magyar Földrajzi Társaság, Magyar Történelmi Társulat) együttműködve jelentette meg.

Magyarország egyik legnagyobb múltú könyves intézménye a Franklin-Társulat Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda Rt (továbbiakban Franklin-Társulat) volt. Ugyan csak 1873-ban alakult meg ezen a néven mint részvénytársaság, elődintézményei révén már a XVIII. század óta jelen volt a magyar könyvkultúrában. Még 1715-ben alapított nyomdát Pozsonyban a német földről bevándorló Johann Paul Royer (1684–1737); a műhely 1750-ben Landerer János Mihály – vagy németes változatban Johann Michael Landerer (1725–1795) – tulajdonába került. A Landererek 1724-ben alapították meg Budán officinájukat, amely kiinduló alapja lett a család későbbi szerteágazó nyomdai és könyves vállalkozásainak. Volt idő, amikor a família különböző ágai Kassán, Pozsonyban, Budán és Pesten birtokoltak nyomdát, közülük a XIX. századra a pesti vált a legjelentősebbé. A Franklin-Társulat harmadik elődintézménye Otto Wigand (1795–1870) 1816-ban Kassán létesített könyvkereskedése, amely cég 1827-ben Pestre települt és csakhamar Wigand sógora, Heckenast Gusztáv (1811–1878) tulajdonába került. A különböző elődintézményekből 1841-ben alakult meg a nyomdatulajdonos Landerer Lajos (1800–1854) és a könyvkiadó, könyvkereskedő Heckenast Gusztáv társas vállalkozása, a híres Landerer és Heckenast cég, amely már valódi nagyvállalat volt, és a könyves szakma valamennyi szektorát – könyvkiadás, könyvterjesztés, nyomdaipar – művelte. Landerer Lajos forradalom alatti szerepvállalása miatt 1849 után nem vehetett részt a cég irányításában, Heckenast vezette a vállalkozást, melynek Landerer 1854-ben bekövetkezett halála után egyedüli tulajdonosa lett, bár 1863-ig Landerer és Heckenast néven működött tovább. Heckenast Gusztáv a vállalatot 1873-ban adta el az akkor megalakult Franklin-Társulatnak.[2]

A későbbi részvénytársaság megannyi sikeres kezdeményezése még Heckenast vállalatára vezethető vissza. Az önkényuralom évei alatt biztos kézzel irányította a céget, amely megfontolt, de a kockázatot sem kerülő üzletpolitikája révén jelentősen fejlődött, a magyar könyvkultúra és szellemi élet fontos műhelye lett és nem utolsósorban gazdaságilag is sikeres volt, komoly vagyonhoz juttatta Heckenastot, aki három területen igyekezett dinamizálni a könyves vállalkozást: új székházat szerzett és oda koncentrálta a vállalat összes részlegét, ezzel korszerű, nagyipari céges struktúrát alakított ki; jelentősen fejlesztette a könyvkiadást és az 1850-es években a lapkiadást is bővítette.[3]

A Szirmay családtól 1851–1852-ben vásárolta meg az Egyetem utca 4. szám alatti egyemeletes barokk házat, amelyet folyamatosan bővített és korszerűsített. Itt helyezte el a nyomdát, melynek vezetésére 1851-ben egy lipcsei szakembert, Jurany Vilmost (1823–1893) szerződtette, aki később a Franklin-Társulat első vezérigazgatója lett.[4] Jurany roppant céltudatos, kiválóan felkészült szakember volt, egy korabeli jellemzés szerint „meggyőződése, lelkiismerete volt az egyetlen irányítója”, illetve „fő elve a becsületesség és tisztesség volt”.[5] Vezetésének is köszönhetően az officina csakhamar az ország legnagyobb, legjelentősebb műhelye lett az Egyetemi Nyomda mellett.[6] A folyamatosan bővített székházban kaptak helyet a nyomdán kívül többek között a szerkesztőségek, az irodák és a raktárak.

Heckenast irányította a vállalat könyvkiadó részlegét. Összesen 1822 művet jelentetett meg, ezek közül 461 kiadvány még 1849 előtt hagyta el a nyomdát.[7] A kiadványok mintegy kétharmada, 1258 mű magyar nyelvű volt, 505 pedig németül látott napvilágot. Néhány latinul, szlovákul, franciául és olaszul íródott nyomtatvány is megjelent gondozásában. A kiadott művek nagyobb része szépirodalom volt, majd a tágan felfogott nemzeti tudományok – történelem, jog, életrajz, politika, törvénykezés – következett. Jelentős számban adott ki tankönyveket, és ehhez a tematikához kapcsolódott az akkoriban kibontakozó gyermek- és ifjúsági irodalom megjelentetése: 186 tankönyvet és 85 gyermek- és ifjúsági művet tett közzé.[8] Nála jelent meg Bezerédy Amália (1804–1837) Flóri könyve című írása, az első sikeres és híres magyar gyermekkönyv. Mintegy húsz kiadásban tette közzé; volt olcsóbb és díszesebb kiadása, és az illusztrációk szinte kiadásról kiadásra módosultak, bővültek. A Flóri könyve népszerűségét jelzi az a tény is, hogy Rajka Teréz (1843–1881) írónő a folytatását is megírta: 1869-ben látott napvilágot a Flóri új könyve, majd 1871-ben a Flóri és Kálmán könyve.

Heckenast egyik fő célkitűzése a magyar olvasóközönség megteremtése volt, ennek megfelelően kiadványait nemcsak a művelt osztályoknak, hanem a népnek is szánta.[9] A magyar írók közül kiadta Arany János (1817–1882), Bajza József (1804–1858), Berzsenyi Dániel (1776–1836), Csokonai Vitéz Mihály (1773–1805), Eötvös József (1813–1871), Garay János (1812–1853), Gyöngyösi István (1629–1704), Jókai Mór (1825–1904), Jósika Miklós (1794–1865), Kazinczy Ferenc (1759–1831), Kisfaludy Károly (1788–1830) és Sándor (1772–1844), Kölcsey Ferenc (1790–1838), Mikes Kelemen (1690–1761), Petőfi Sándor (1823–1849) (német fordításban tette közzé lírai verseit), Tompa Mihály (1817–1868), Vachott Sándorné (1830–1896), Verseghy Ferenc (1757–1822), Virág Benedek (1754–1830), Vörösmarty Mihály (1800–1855) műveit, szerkesztői munkákra pedig többnyire Toldy Ferencet (1805–1875) kérte fel.[10] A rangos és tekintélyes szerzői gárda írásait többféle változatban adta ki, rendszerint egy olcsóbb változatot is megjelentetett a szerényebb anyagi helyzetűek számára, illetve egy drágább, sokszor illusztrált kiadást[11] – ma úgy fogalmaznánk: bibliofil változatot – is kiadott. Kiadói elgondolásai támogatására számos sorozatot indított. Ugyan nem ő volt ennek a kiadványtípusnak magyarországi kezdeményezője, de az vitathatatlan, hogy kiterjedt formában ő kezdte alkalmazni az 1850-es években. A sorozatokra előfizetéseket gyűjtött, így a népszerű művek mellett a kevésbé közkedvelt köteteket is el tudta helyezni. A sorozatokat a korban még szokatlan mértékben kiterjedt reklámhadjárattal népszerűsítette, részben saját lapjaiban, elsősorban a Vasárnapi Újságban. Sorozatai között voltak tisztán szépirodalmiak (Téli Könyvtár, Nemzeti Színház, Magyar Remekírók, A Magyar Nemzet Klasszikus Írói), és akadtak olyanok is, amelyekben szépirodalom mellett ismeretterjesztő művek is helyet kaptak (Vasárnapi Könyvtár, Kis Nemzeti Múzeum).

Heckenast az önkényuralom idején kiterjedt lapkiadói tevékenységet kezdett. 1849 és 1873 között közel ötven periodikumot jelentetett meg, volt köztük, amelyik évtizedeken át fontos helyet foglalt el a magyar szellemi életben és akadt, amelyik rövid idő múlva megszűnt, nem váltotta be a hozzá fűzött kiadói reményeket. Heckenast indított politikai lapokat, szaklapokat, ismeretterjesztő, családi, ifjúsági, női és néplapokat. Legsikeresebb az 1854-ban alapított Vasárnapi Újság volt, amely 1921-ig jelent meg és nemzedékek számára jelentett nívós heti olvasmányt a legkülönfélébb témákból. Sikeréhez vitathatatlanul hozzájárult illusztrációs anyaga is; kezdetben fametszeteket közölt, későbbi időszakában pedig már fényképeket jelentetett meg nyomdai sokszorosításban. A Vasárnapi Újságnak Politikai Újdonságok címmel 1855 és 1905 között politikai tartalmú melléklapja is megjelent. Szaklapjai közül kiemelkedett az 1866 és 1934 között napvilágot látó Jogtudományi Közlöny. Kulturális és irodalomtörténeti szempontból kiemelkedő volt az Arany János szerkesztésében 1860–1862 között megjelenő Szépirodalmi Figyelő. Néplapok, humoros, családi és női lapok kapcsolódtak a fentebb említettekhez, és Heckenast próbálkozott gyermek- és ifjúsági sajtó kiadásával is. 1865-ben indította meg saját szerkesztésében a Magyar Gyermekbarát című periodikumot. A kiadványt ismertető írás szerint „Mulattató és tanulságos czikkek, ifjúsági irodalmunk legjobb erőitől közölt elbeszélések, mesék, történeti, természetrajzi és más komolyabb értekezések váltják föl benne egymást számos képpel s ezek mellett a franczia ifjúsági lapok példájára egyik ismert ifjúsági írónktól havi tárczákat ad.”[12] A Magyar Gyermekbarát, alcíme szerint „8–14 éves minden felekezetű magyar fiúk és lányok számára” mindössze egy évet élt meg, 12 száma látott napvilágot 1865 júliusa és 1866 júniusa között. Később a Franklin átvette Heckenasttól azt a szerkesztési, illetve publikációs gyakorlatot, hogy először valamelyik periodikumban közöltek folytatásban regényt vagy hosszabb munkát.

Heckenast Gusztáv sikeres vállalkozását eladta az újonnan megszervezendő részvénytársaságnak; a Franklin-Társulat 1873. február 17-én tartotta alakuló ülését.[13] Heckenast egy ideig még közreműködött az új vállalat életében, de csakhamar visszavonult pozsonyi palotájába, ahol egy kicsiny kiadóvállalatot működtetett, a szívéhez közel álló szerzők műveit jelentette meg.

Az újonnan megalakult részvénytársaság csakhamar a magyar könyvszakma egyik vezető intézménye lett. A vállalat históriájának első korszakát a szakirodalom Jurany Vilmos vezérigazgató nevéhez és működéséhez kapcsolja. A cég vezető szervei közül legnagyobb jelentősége az Irodalmi Tanácsnak volt, Jurany döntéseiben rendszerint a grémiumra támaszkodott. A Tanács elnöke töltötte be egyébként a közgyűlés és a részvénytársaság elnöki tisztségét is.[14] A testület vezetői és tagjai a magyar szellemi élet kiválóságai voltak, elnök volt Hunfalvy János (1820–1888) földrajztudós, Kautz Gyula (1829–1909) közgazdász, Arany László (1844–1898) költő, a tagok között pedig helyet kapott Gyulai Pál (1826–1909) költő, irodalomtörténész, Gönczy Pál (1817–1892) oktatáspolitikus, Heinrich Gusztáv (1845–1922) irodalomtörténész, Nagy Miklós (1840–1907) a Vasárnapi Újság szerkesztője, Hampel József (1849–1913) régész, Kónyi Manó (1842–1917) parlamenti gyorsíró, történész, Vécsey Tamás (1839–1912) jogtudós. Az illusztris személyeknek köszönhetően a Franklin irodalmi és tudományos szempontból is értékes műveket jelentetett meg, az üzleti vonatkozások viszont némileg másodlagosak voltak. Ez vezetett oda, hogy Jurany vezetésének második korszakában a vállalat fejlődése megállt, stagnálni kezdett és értékesítési gondokkal küszködött. Jurany 1893-ban meghalt, és ezzel új korszak kezdődött a Franklin életében.

Vezérigazgatót nem választottak, feladatait két személy között osztották meg: Hirsch Lipót (1841–1920) a nyomda és a vállalat technikai ügyeit irányította,[15] Benkő Gyula (1854–1934) pedig a kiadói és kereskedelmi részleg felelőse lett. Benkő Gyula legfontosabb feladatának a terjesztés megszervezését tekintette. A Franklin kiadványainak hatékonyabb értékesítésére megbízást adott az Aufrecht és Goldschmied cégnek[16] és a Révai Testvéreknek,[17] amelyek kiterjedt ügynöki hálózatot hoztak létre. Azonban a Franklin távlati célja az volt, hogy függetlenítse magát az említett vállalatoktól, és saját maga is rendelkezzen megfelelő terjesztési részleggel. Ezért különböző könyves cégeket szerzett meg, így a Méhner Vilmos-félét, Melczer Károly részletüzletét, valamint a Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai) vállalatot.[18]

Az Irodalmi Tanács szerepe némileg csökkent, részben helyette viszont megszerveződött a lektori intézmény; a magyar kiadók közül elsőként a Lampel alkalmazott hivatásos olvasókat – lektorokat –, az intézmény így onnan került a Franklinba. Első lektora Mikes Lajos (1872–1930) lett, őt Wildner Ödön (1874–1944) váltotta, majd Rózsa Miklós (1873–1945) következett. 1909-ben őket követte Schöpflin Aladár (1872–1950), aki évtizedeken át meghatározta a Franklin irodalmi működését, kiadványait; őt lehet a par excellence lektornak tekinteni, sokoldalú munkásságával – a szűken vett lektori teendők mellett íróként, fordítóként és szerkesztőként is jegyzi életművét az irodalomtörténet – jelentős mértékben hozzájárult a Franklin sikereihez.[19] A két világháború közötti korszakban Schöpflin mellett a klasszika-filológus és műfordító Révay József (1881–1970) is betöltötte a lektori tisztséget.

A Franklin elnöke 1898-ban Gyulai Pál lett. Addigra már egy hosszú, termékeny és jelentős kapcsolat kötötte össze a vállalatot és a nagy hatalmú kritikust. Gyulai 1874-ben lett az Igazgatótanács, majd később az Irodalmi Tanács tagja. Jelentős aktivitást fejtett ki mint az 1867-es kiegyezés feltétlen híve és az irodalmi Deák-párt vezére; esztétikai és irodalompolitikai elvei komoly mértékben meghatározták a Franklin első világháborúig terjedő kiadáspolitikáját.[20] Számos kezdeményezése közül kiemelkedett jelentőségében az Olcsó Könyvtár megindítása 1874-ben. A csakhamar nagyon népszerű és kedvelt sorozat német vállalkozás, az Universelle Bibliothek mintájára indult, de kétségtelenül hatott rá a még Heckenast által kiadott Vasárnapi Könyvtár is. A sorozat célja az volt, hogy a magyar és a világirodalom alapvető műveit, akár a szépirodalmat, akár az ismeretterjesztő vagy szakirodalmat, megfizethető áron tegye közzé. Megcélzott olvasóközönsége a családok mellett a tanulóifjúság volt, részben a középiskolásoknak, de főleg az egyetemi hallgatóknak kívánt nívós irodalmat nyújtani.[21] Gyulai révén szerezte meg a Franklin az MTA több kiadványának kiadási lehetőségét is.

Az első világháborút követően új korszak kezdődött a vállalat életében. Bár alapvetően konzervatív kiadáspolitikát folytatott, a kiadó a két világháború között bátran fordult az akkori fiatal írók, irodalmárok, tudósok felé. A kiadó meghatározó szerzői Németh László (1901–1975), Illyés Gyula (1902–1983), Jékely Zoltán (1913–1982), Thurzó Gábor (1912–1979), Kolozsvári Grandpierre Emil (1907–1992), Cs. Szabó László (1905–1984), Szabó Zoltán (1912–1984), Sőtér István (1913–1988), Sárközi György (1899–1945), Szabó Lőrinc (1900–1957), Hevesi András (1901–1940), Ortutay Gyula (1910–1978), Joó Tibor (1901–1945), Szabolcsi Bence (1899–1973), Tolnai Gábor (1910–1990), Radnóti Miklós (1909–1944), Halász Gábor (1901–1945) voltak mások mellett. Az új írói nemzedék Franklinhoz kötődésében nagy szerepe volt Schöpflin Aladárnak, aki ezekben az években teljesítette ki lektori és irodalomszervezői életművét. Az 1921-ben megszűnt Vasárnapi Újság helyébe két folyóirat lépett, a művelődéstörténeti profilú Tükör és a természettudományokra fókuszáló Búvár. E két orgánum volt az, amelyek körül megszerveződött a Franklin új írói nemzedéke.[22]

A második világháború során a nagy kiadók közül a Franklin szenvedte el a legnagyobb károkat; Egyetem utcai épülete 1945. január 1-jén több gyújtóbomba becsapódása miatt gyakorlatilag teljesen megsemmisült.[23]

A Franklin működésének vázlatos áttekintése után forduljunk szűkebb témánk, a kiadó gyermek- és ifjúsági könyvei felé!

Nehéz feladat annak meghatározása, hogy mi tekinthető gyermek- és ifjúsági irodalomnak. Van megközelítés, amely azokat a műveket tekinti annak, amelyeket a gyermekek és a kamaszok olvasnak, vagyis ez az értelmezés a befogadók, az olvasók felől közelíti meg a kérdést. Eszerint az irodalom egyfajta kommunikációs folyamat, és ha az alkotás, valamint a gyerekek között létrejön az érdemi kommunikáció, akkor az ő könyvükről, tehát gyermek- és ifjúsági könyvről van szó.[24] Más értelmezés szerint a gyermek- és ifjúsági irodalom alkalmazott irodalom, egyfajta erkölcsi és pedagógiai példatár.[25] A tizenkilencedik században inkább az utóbbi vélekedés volt a jellemző. Ez okozta azt a jelenséget is, hogy klasszikus könyveket dolgoztak át gyerekeknek; ekkoriban vált elsősorban gyerekek és ifjak által olvasott könyvvé a Robinson, a Don Quijote, a Gulliver és még jó néhány klasszikus mű átdolgozott változata. Az eredetileg nem gyerekeknek írott művek átírt változatára alakult ki az „ad usum Delphini” terminus technicus. Az a folyamat is megfigyelhető ugyanakkor, hogy egyes könyvek, sőt gyakran teljes írói életművek „alászállnak”, ifjúsági irodalommá válnak. Ez a sors jutott osztályrészül például a francia Vernének.

Nem érezzük feladatunknak, hogy ebben az elméleti jellegű megközelítésben állást foglaljunk; a továbbiakban a kérdést formai oldalról közelítjük meg: elsősorban azokat a műveket tekintjük a gyermek- és ifjúsági irodalom körébe tartozóknak, amelyek a kiadói szándék és az író műfaji megjelölése szerint a fenti halmazba tartoznak. Végső soron a gyermek- és ifjúsági könyvek külsejük alapján is elkülönülnek a felnőtteknek szánt kötetektől: jellemző rájuk az illusztráció, a valamivel nagyobb betűfokozat és az esetek tekintélyes részében a címlapon is olvasható a célközönség megnevezése. De érintjük azokat a könyveket is, amelyek megjelenésük idején még nem ifjúsági olvasmányok voltak, de később egyértelműen ők olvasták ezeket a műveket.

Az eredeti magyar gyermek- és ifjúsági irodalom kibontakozását egyébként hátráltatta a fordítások nagyon nagy száma is – főleg német szerzők írásait magyarították a kiegyezés körüli időszakban. A fordítások mellett kétségtelenül megszületett az önálló gyermek- és ifjúsági irodalom, de a napvilágot látott művek túlnyomó többsége – nem is nagyon titkolva – pedagógiai célokat szolgált, és esztétikai szempontból meglehetősen vitatható értékű volt. Benedek Elek (1859–1929), a fiatal újságíró és parlamenti képviselő országgyűlési szűzbeszédét éppen a műfaj mostoha sorsának szentelte. Egy csomó gyermekkönyvet vitt be az ülésre, csupa idegenből fordított művet. A képviselők gyanakodva nézték és hallgatták, amikor kifejtette, hogy magyar gyermek- és ifjúsági irodalom nincs, a kormánynak támogatni, jutalom kitűzésével ösztönözni kellene az írókat. Azt is felvetette, hogy a Magyar Tudományos Akadémia is tehetne lépéseket az ügy érdekében. Thaly Kálmán (1839–1909) ezt szinte személyes sértésnek vette és haragosan kiáltotta: „Ez nem tartozik az Akadémiára!” Benedek Elek készen állt a válasszal: „Ha a francia akadémia leereszkedhetik az ifjúsághoz, a magyarnak sem válnék szégyenére az.”[26] Benedek beszédének közvetlen haszna ugyan nem volt, a kormány nem sietett a műfaj támogatására, de közvetett hatása kimutatható: nagyjából ettől az időtől lehet számítani a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom minőségi kibontakozását, valamint jeles írók működésének kezdetét, így maga Benedek Elek is az 1880-as években kezdte publikálni könyveit, mellette Gaal Mózes (1863–1936), Pósa Lajos (1850–1914) és Sebők Zsigmond (1861–1916) pályája is ekkoriban kezdődött, és ezekben az években indultak a valóban jelentős ifjúsági lapok. A korszak kiadói is egyre több eredeti magyar gyermek- és ifjúsági könyvet jelentettek meg. Ugyan a korabeli kiadók nem szakosodtak valamely műfaj közreadására, minden témában és minden korosztálynak adtak ki könyvet, mégis, az 1885-ben alakult Singer és Wolfner cég kiadói profiljában a többi vállalatnál hangsúlyosabban jelent meg a gyermek- és ifjúsági irodalom.[27]

A korszak nagy kiadóihoz hasonlóan a Franklin is jelentetett meg gyermek- és ifjúsági könyveket, bár vitathatatlan tény, hogy a műfaj némileg másodrendű volt a kiadáspolitikájában. A vállalat gyermek- és ifjúsági könyveinek kiadásában néhány szerzőnek meghatározó szerepe volt. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy műveiket a kiadó folyamatosan piacon tartotta. A magyar írók közül ezt a funkciót Gaal Mózes, Benedek Elek és kisebb mértékben Sebők Zsigmond; illetve egy regény: Molnár Ferenctől (1878–1952) A Pál utcai fiúk töltötte be; 1945-ig 15 kiadásban jelentette meg a kiadó. A külföldi írók közül ez a kiemelkedő szerep jutott a francia Jules Vernének (1828–1905) – vagy ahogyan hazai nemzedékek ismerték: Verne Gyulának –, regényeit a Franklin számtalan kiadásban és gyűjteményes formában publikálta. Igaz, hogy a francia író eredetileg nem az ifjúságnak írt, és csak később váltak művei elsősorban a kamasz fiúk kedvelt olvasmányaivá. De írásainak mindig is voltak felnőtt rajongói, megemlíthetjük köztük Fitz Józsefet (1888–1964), az Országos Széchényi Könyvtár 1933–1945 közötti főigazgatóját, a jeles könyvtörténészt, aki késő öregkoráig minden évben elolvasott néhány Verne-regényt, a reménytelennek látszó 1951-ben például nyolc kötetét. Nyilván egyfajta menekülés volt ez a riasztó valóság elől.[28]

Verne művei Magyarországon korán váltak ismertté, az Utazás a Föld középpontja felé címűt még 1865-ben jelentette meg Hartleben Konrád Adolf (1778–1863), Beöthy Leó (1839–1886) fordításában.[29] A következő évben, 1866-ban a Pester Lloyd hasábjain folytatásokban kezdtek megjelenni Verne regényei – egyébként nem magyarul, hanem német fordításban. A Pester Lloyd a következő években számos könyv német nyelvű változatát tette közzé; egyik írásában a bécsi Neue Freie Presse cikkéből idézett, amelyben érdekes módon indokolta a szerző Verne műveinek, konkrétan a Nyolcvan nap alatt a Föld körül címűnek kedveltségét: „Franciaország híres arról, hogy mindeddig hetéradrámákkal, a félvilágiakról szóló regényeivel árasztott el bennünket. Most végül olyan regényt üdvözölhetünk, amelyben nem fordul elő házasságtörés és tartalmát hajmeresztő erőlködés nélkül fiatal lányoknak is elmondhatjuk.”[30] A magyarországi német nyelvű Verne-könyvek kiadása 1873-ban zárult, lényegében azt a tényt jelezve, hogy a magyarországi olvasóközönség egyre inkább magyar nyelvűvé vált.

Közben Heckenast is felfigyelt Verne műveire, és megbízta Szász Károlyt (1829–1905) az író regényeinek kivonatos fordítására és közzétételére a Vasárnapi Újságban. Így jelent meg a hetilap 1869. május 30-ai számától egészen 1870. június 18-áig az Utazás a Holdba, folytatásokban, az eredeti francia kiadás illusztrációinak válogatott felhasználásával. Ezt követően Szász több mű részleges fordítását tette közzé a hetilapban. Heckenast, tapasztalva a francia író műveinek népszerűségét, közkedveltségét, 1873-ban kötetben is kiadta a két Hold-utazást Utazás a Holdba és a Hold körül címmel. A kiadás bővebb volt, mint a hetilapban közölt szöveg, de még mindig csak kivonatosan tartalmazta a két regényt. Szász a következő években további Verne-műveket fordított le és tett közzé rövidítve a Vasárnapi Újságban, majd 1894-ben adta el a Franklin-Társulatnak fordításai jogát. Heckenast és a Franklin mellett az 1870-es és 1880-as években Ráth Mór (1829–1903) is kiadott néhány Verne-regényt; ezek kiadási jogát végül a Franklin szerezte meg.[31]

Egyes Verne-műveket különböző kiadók is megjelentettek az 1870-es évektől, így Lampel Róbert (1821–1874) kiadója tette közzé a Chancellort Vértesi Arnold (1834–1911) fordításában 1875-ben; a Légrády Kiadó több Verne-regényt jelentetett meg az 1870–1880-as években; az Athenaeum a francia író két kötetét tette közzé az 1870-es évtizedben. Eisler Gábor (?–?) könyvkereskedő az 1890-es évektől mintegy húsz éven keresztül főleg ifjúsági könyveket publikált, s összesen 38 kiadásban tette közzé Verne műveit. (Egy-egy regény több edícióban is megjelent.)

Ilyen előzmények után az 1890-es években határozta el a Franklin Verne összes művének új, teljes fordítású, egységes kiadását. A vállalat 1894-ben kereste meg az író franciaországi kiadóját, Louis Jules Hetzelt (1847–1930) a jogok megszerzése ügyében.[32] Hetzel a jogok kizárólagos átadására csak azzal a feltétellel volt hajlandó, ha a francia kiadások illusztrációinak kliséit is megveszik. Ez kétségtelenül tetemes költségnövekedést jelentett, ráadásul meghiúsította magyar illusztrátorok foglalkoztatását. Viszont vitathatatlanul hozzájárultak az ú.n. „Franklin Verne” mai napig megfigyelhető népszerűségéhez: sok könyvgyűjtő keresi antikváriumokban, árveréseken a nagyon tetszetős köteteket. Viszonzásként a francia kiadó némi fizetési könnyítést adott a Franklinnak, és hozzájárult ahhoz is, hogy az új Verne-műveket a francia megjelenéssel egy időben nyomtassák ki magyarul. Hetzel végső soron – mint egyik levelében írta – nagy súlyt helyezett arra, hogy Verne összes művei Magyarországon megjelenhessenek, és ezáltal a francia író némileg hazaivá váljon. Az író itthoni népszerűségét csak fokozta, hogy néhány regényében magyar motívumokat, szereplőket is megelevenített (Sándor Mátyás, A dunai hajós, Várkastély a Kárpátokban, Storitz Vilmos titka). A Hetzel céggel a Franklin korrekt kapcsolatot tudott kialakítani, amelynek az első világháború kirobbanása vetett véget. Az 1920‑as években az időközben megszűnt Hetzel helyett a Verne-jogok új tulajdonosával, az Hachette-tel kötött új szerződést, amelyben ismét a Franklin lett az író műveinek kizárólagos magyarországi gondozója.

A Franklin közel ötven kötetben, új, korszerű fordításban jelentette meg Verne regényeit. Huszár Imre (1838–1916), Gaal Mózes, Vértesi Arnold, Zempléni P. Gyula (1856–1802), Zigány Árpád (1865–1936) fordította a művek legnagyobb részét. Az író hazai népszerűségét jelzi, hogy a Franklin mellett egyéb kiadók is jelentettek meg Verne-műveket, így az Eisler-cég, a Magyar Kereskedelmi Közlöny és a két világháború között a Tolnai. Ezek a kiadások részben átvették a Franklin fordításait, részben új magyar szöveggel tették közzé a regényeket. A Franklin egyébként tervezte egyes művek újrafordítását, 1944-ben például Kolozsvári Grandpierre Emillel kötöttek szerződést az Antifer mester és a Hódító Robur című regények új kiadásának elkészítésére. Ívenként 100 pengő honoráriumban állapodtak meg; hogy az író elkészült-e a munkával, nem tudni, mindenesetre az új magyar szöveg kötetben nem jelent meg.[33] Az Antifer mester régi fordítását Huszár Imre, illetve Zempléni P. Gyula készítette, 1945 után Bajomi Lázár Endre (1914–1987) ültette át magyarra; a Hódító Robur régebbi magyarítója Huszár Imre volt, a mostanában kiadott szövegé pedig Bartócz Ilona (?–1968).

A kiadó ifjúsági irodalmat képviselő írói közül különleges hely illeti meg Gaal Mózest. Az egyik legtermékenyebb magyar gyermek- és ifjúsági író volt, az Országos Széchényi Könyvtár katalógusa 655, neve alatt megjelent tételt tart számon. A maga korában nagyon népszerű, kedvelt szerző volt, de az általa képviselt konzervatív, nemzeti elkötelezettségű értékrend és világkép 1945 után háttérbe szorult, műveit nem adták ki, és ő is elfelejtett szerzővé vált; csak 1990, a rendszerváltoztatás után vállalkozott néhány kiadó egy-egy kötetének új kiadására, sőt újabban egyes művei elektronikus formában is elérhetővé váltak. Írásai tekintélyes részét a Franklin adta ki; személyi bibliográfiája alapján a kiadó 75 eredeti művét vagy fordítását mintegy 150 kiadásban jelentette meg.[34] De rendszeres kapcsolatban állt egyéb kiadókkal is, legtöbb írását egyébként a pozsonyi Stampfel-cég tette közzé (mintegy 160 kiadást), az Athenaeum 30, a Singer és Wolfner 20, a Lampel szintén 20, Méhner Vilmos (1838–1907) pedig közel 50 művét adta ki.

Gaal Mózes székely földműves családba született Baróton, 1863. augusztus 2-án. Édesapja korán árván hagyta gyermekeit, köztük a legkisebbet, Mózest. Hét éves volt, amikor bekerült a nagyszebeni Teréz Árvaházba. A jó képességű, éles eszű félárva fiú itt, a Mária Terézia által 1770-ben alapított katolikus árvaházban nevelkedett és tett érettségi vizsgát. Erre 1865-től volt lehetőség, ugyanis Fogarassy Mihály (1800–1882) erdélyi püspök javaslatára úgy módosították az intézet szabályzatát, hogy a felsőbb tanulmányokat folytató növendékek addig ott maradhatnak, amíg az érettségi vizsgát le nem teszik.[35] 1883-ban iratkozott be a budapesti egyetemre, ahol 1888-ban szerzett magyar és latin szakos tanári oklevelet. Első írásai még egyetemi hallgató korában jelentek meg, Benedek Elek egyengette pályáját. Gaal Mózes egy időben az Ország-Világ segédszerkesztőjeként működött; a hetilap a Vasárnapi Újság mellett a kor legnépszerűbb kulturális periodikuma volt, Benedek Elek 1886-tól szerkesztette és ő közölte Gaal Mózes első írásait. 1889-ben mint helyettes tanár kinevezést kapott a pozsonyi katolikus főgimnáziumba. Itt került kapcsolatba Stampfel Károly (1843–1938) könyvkiadóval, aki 1873-ban nyitotta meg a városban kiadóját. A Stampfel-féle vállalat csakhamar az egyik legjelentősebb vidéki könyves intézménnyé nőtte ki magát. Elsősorban pedagógiai és ifjúsági könyvek kiadójaként vált elismertté.[36] Gaal Mózes Pozsonyba kerülése után nem sokkal már munkatársa volt a vállalatnak, s csakhamar ő lett a legtöbbet foglalkoztatott szerzője; összesen 62 kötetét mintegy 160 kiadásban jelentette meg a kiadó. Szerkesztőként is közreműködött a vállalat kiadványaiban, ő gondozta a Hazafias Könyvtár 50 füzetét. Gaal publikált szépirodalmi műveket és ismeretterjesztő írásokat is, utóbbiak többnyire a kiadó népszerű, Tudományos Zsebkönyvtár elnevezésű sorozatában láttak napvilágot.

1898-ban Budapestre helyezték, a VI. kerületi Lovag utcai főgimnázium tanára lett. Az akkor még Budapest X. kerületéhez tartozó Tisztviselőtelep a XIX. század végén létesült, a városrész elemi iskolájában 1894-ben kezdődött meg a tanítás. Középiskola azonban még hosszú ideig nem működött; csak 1904-ben, a Rezső téri elemi iskola emeletén nyílt meg a tisztviselőtelepi gimnázium – igaz, még mint a Lovag utcai főgimnázium kihelyezett részlege. 1907-ben vált önállóvá, de a tanítás megfelelő épület hiányában különböző helyeken folyt. Gaal Mózest 1904-ben igazgatói megbízottként helyezték a formálódó iskola élére, majd amikor önálló lett a hivatalos nevén Tisztviselőtelepi Magyar Királyi Állami Gimnázium, igazgatói kinevezést kapott. Gaal Mózes hatalmas ambícióval látott feladata betöltéséhez; szívós fáradozásának köszönhetően sikerült a kormányt meggyőzni, hogy egy olyan épületet emeljenek a gimnázium számára, amelyik a legkorszerűbb pedagógiai elveket is figyelembe veszi. Kőrössy Albertet (1869–1955), Lechner Ödön (1845–1914) munkatársát, tanítványát bízták meg a terv elkészítésével. Az építkezés 1910-ben kezdődött, és a következő év májusában már fel is épült a gimnázium a mai Könyves Kálmán körút – Györffy István utca – Villám utca – Elnök utca által határolt területen. A magyaros szecesszió stílusjegyeit magán viselő kétemeletes épület kitűnt tágas tereivel és azzal, hogy a különböző természettudományos tárgyakat külön szaktantermekben oktatták. Külön zenetermet, szabadpolcos könyvtárat is kialakítottak az ötszáz személyes díszterem mellé, a tanítást és a tanulást korszerű oktatási berendezések segítették. Gaal Mózes elgondolásainak megfelelően valóban nemzetközileg is kiemelkedő kialakítású iskolaépület nyílt meg. Igaz, néhány tervezett helyiség pénzhiány miatt nem készült el, így nem volt tornaterem, és a tanulók gyakorlati képzését segítő különböző műhelyek közül is csak az asztalosműhely készült el. Az első világháború, majd az összeomlás után azután ezekre a fejlesztésekre végképp nem jutott pénz. 1921-ben Széchenyi Istvánról nevezték el a gimnáziumot. Pár évvel később elkezdődött az iskola hanyatlása; 1924-ben arról döntöttek, hogy az épület nagyobb részét a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya kapja meg. 1947-ben lett önálló a Néprajzi Múzeum, egészen az 1960-as évekig ott működött, és részben emiatt lassan az oktatás is megszűnt az épületben.[37] Igaz, hogy jelene megint szorosan kapcsolódik a pedagógiához: itt működik az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum.

Gaal Mózes elismert és kiváló tanáregyéniség volt, tankerületi főigazgatóvá nevezték ki, és komoly érdemei voltak a korabeli iskolahálózat fejlesztésében is. Emellett a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom elkötelezett munkásaként tartja számon az irodalom- és művelődéstörténet. Írt regényeket, meséket, ismeretterjesztő, főleg történeti tárgyú könyveket, és műfordítóként is dolgozott a Franklin Kiadónak. A Lampel R. (Wodianer F. és Fiai) kiadásában 24 könyve jelent meg. Mivel 1904-től a cég a Franklin érdekeltségébe került, érdemes a Lampel neve alatt megjelent kötetekből felsorolni. Közülük néhány nem ifjúsági, hanem népies, illetve a tanítóknak szánt kiadvány volt, mint a Szociális Levelek vagy a Munkás Füzetek című sorozatban napvilágot látott Már késő és A pincze-szoba világa. A Lampel kiadásában látott napvilágot néhány iskolai rendeltetésű kötet is, Garay János, Czuczor Gergely (1800–1866) és Vörösmarty Mihály válogatott verseinek egy-egy általa szerkesztett válogatása. A magyar nemzet története tankönyv a népiskolák 5–6. osztálya használatára készült. Szépirodalmi munka volt az Egy plajbász története, a Falusi történetek, Az „úrfi”, a Víg elbeszélések, a Münchhausen báró története és a Diák figurák.

A Franklinnál mintegy hetven kötete látott napvilágot; zömmel eredeti munka, de számos fordítását is publikálta a Franklin. Utóbbiak közül mennyiségileg is kiemelkedő Verne műveinek magyarítása: 11 könyvét (Senki fia, A francia zászló, Az Orinocón fölfelé, Utazás a Hold körül, Utazás a Holdba, A Cynthia hajótöröttje, Különös végrendelet, Az úszó sziget, A jég-sphinx, Dardentor Clovis, A bundák hazája) ültette át magyarra. Verne műveinek népszerűségét jelzi, hogy mindegyik több kiadásban látott napvilágot. Gaal egyéb fordításai közül megemlítendő Defoe (1660–1731) Robinsonjának fordítása és ifjúsági olvasók részére történt átdolgozása. A Robinson igazán népszerű ifjúsági könyv a német Joachim Heinrich Campe (1746–1818) verziójában lett; Gaal Mózes ezt a változatot is lefordította Az ifjabbik Robinson kalandjai címmel. Egyéb fordításai többnyire mára már elfelejtődött írók munkái, például: Johanna Spyri (1827–1901, svájci írónő) Történet egy falusi fiúról című könyve, 1913; Bözsike: leányok s mindazok számára, akik a kisgyermekeket szeretik, 1907, Lampel); Georg Ebers (1837–1898) egyiptológus professzor – róla nevezték el az általa felfedezett 42 méter hosszúságú híres papiruszt, az óegyiptomi orvoslás alapvető forrását – a maga korában népszerű, ókori témájú regényeket is írt, az Uarda című regényének ifjúsági átdolgozását tette közzé Gaal Mózes. Hasonló volt az angol Edward Bulwer-Lytton (1803–1873) híres regényének, a Pompéji pusztulásának ifjúsági átdolgozása (1902–1930), valamint Ernst Eckstein (1845–1900) német író A Claudiusok című történeti regényének fordítása (1903).

A mai irodalomtanításban is szenvedélyes vitákat vált ki a klasszikusok ifjúsági átírása. Láttuk, hogy Gaal Mózes korában természetes és megszokott volt ez a gyakorlat. Nem is csak az egyetemes irodalomból lehet példát találni az átírásokra, Gaal Mózes például Jósika Miklós II. Rákóczi Ferenc című történeti regényét is átdolgozta.

A világ- és a magyar irodalom mondáiból is számos ifjúsági válogatást készített. A német mondavilágot próbálta közelebb hozni olvasóihoz Berni Detre: az Amelungok hőse, valamint a Csontos Szigfrid és a Nibelungok című írásaiban. A német-dán Barthold Georg Niebuhr (1776–1831) a modern történetírás (ókor története) jelentős alakja volt, a görög mitológiát feldolgozó munkáját Görög hősök története címmel ültette át a magyar ifjúságnak (1899, 1913).

Egyik legtöbb kiadásban napvilágot látott és a közelmúltban új edícióban is hozzáférhetővé tett munkája volt a Hun és magyar mondák. Az uralkodóinkról összegyűjtött regéket Magyar királymondák címmel adta közre. Mindkét munka számtalan kiadásban került az olvasók kezébe. A magyar királyokról és jeles történelmi személyiségekről egyébként számos önálló írást publikált. Feldolgozta olvasmányos formában a honfoglalást követő időszakot (Árpád utódai: A vezérek korának története), önálló kötetben mutatta be Szent Istvánt, Salamon királyt, Szent Lászlót, Kálmánt, II. Endrét, Nagy Lajost. Az Anjou-korral egy másik írásában is foglalkozott: Az Anjou királyok kora Magyarországon címmel. Történeti munkáinak tekintélyes része a Franklin népszerű, Történelmi Könyvtár című, összesen 126 kötetet számláló sorozatában jelent meg. Egyéb történeti és életrajzi munkáit is kiadta a Franklin: Deák Ferenc élet- és jellemrajza, Petőfi Sándor élete, Bethlen Gábor és kora, A kard és a lant (Zrínyi Miklós), Mária Terézia története, Az utolsó lantos: Regényes korrajz (Tinódi Lantos Sebestyén), II. Lajos magyar király és kora, I. Rákóczi Ferencné Zrínyi Ilona, II. József császár mint uralkodó és mint ember, Széchenyi István gróf avagy Magyarország újjászületése. Önálló kötetben tekintette át Magyarország művelődésének állapotát az Árpádházi királyok alatt. A honfoglalás előtti korszakot mutatta be Hun utódok és az avar birodalom története című kötetében.

Műveiben elsősorban a magyar történelmet dolgozta fel, néhány írásában azonban egyetemes témát választott: Peru elfoglalása és az inkák pusztulása; Stuart Mária skót királynő története; Cortez Hernando, Mexikó meghódítója.

Közreadott tőle a kiadó néhány tankönyvet, továbbá ismert tollából néhány mesekönyv, illetve fordítás is. A maguk korában népszerűek és kedveltek voltak ifjúsági regényei, egy részük több kiadásban is napvilágot látott (Kujak András keleti utazása, Kenyér és becsület, Virág Palkó, Rontó Pál élete és viszontagságai, Az édes anyaföld, Burkus, Hűséges mind a sírig: Mikes Kelemen naplója, Komédiás Palkó, Futri Kata, Aranyos köd, Két diák levelezése, Kegyelemkenyér).

Hosszú évtizedeken keresztül felhőtlen volt a kiadó és az író kapcsolata, az 1920‑as években azonban már nehézségek jelentkeztek. Ennek alapvető oka az volt, hogy kezdett elavulttá válni az az írói világkép, amit Gaal megjelenített; könyvei egyre nehezebben eladhatókká váltak. Az író 1927. V. 30-án sértett hangú levélben foglalta össze kifogásait.[38] Nehezményezte, hogy könyveiből nem készít új kiadást a Franklin, holott – szerinte – azok elfogytak. Az új kiadások mellőzésével anyagi, de erkölcsi kárt is okoztak neki, mert „A kiadó nemcsak honoráriumot fizet, hanem az író erkölcsi tőkéjének kezelője.” A kiadónak jogában áll az örökáron átvett művek után újabb honoráriumot nem fizetni, de ahhoz nincs joga, hogy a könyveket lekösse és a közönségtől elvonja. „Rendkívül elszomorít már régóta, hogy éppen a Franklin-Társulat az, egy tradíciókban gazdag vállalat, amely napjainkban, amikor a nemzeti gondolat állítólag renaissancat éli – engem, akinek egész munkásságát ez a gondolat reprezentálja, ilyen érthetetlenül elhanyagol” – zárta levelét. A kiadó válasza nem ismert, de feltehetően ahhoz készült a Franklin iratai között fennmaradt, dátum nélküli összeállítás: Gaal Mózes munkái.[39] A jegyzékből kiderül, hogy egyes köteteiből valóban kifogyott a kiadó, és ezekből terveztek is új kiadást, sok kötete azonban sok példányban állt rendelkezésre. A dokumentumból az is kitűnik, hogy műveiből egy-egy kiadás 3000-4000 példányban jelent meg. Például a Hun és magyar mondák négy alkalommal látott napvilágot, összesen 14000 példányban. Ez a magas szám azzal magyarázható, hogy ez a kötet is felkerült a NIKIB, vagyis a Népiskolai Ifjúsági Könyvtárakat Intéző Bizottság által kiadott jegyzékbe, így az iskolai könyvtáraknak beszerzésre javasolt kötet volt. A Franklin jól érzékelhetően törekedett arra, hogy minél több általa kiadott könyv szerepeljen a jegyzékben: ez végső soron biztos piacot jelentett. (A Franklin és a NIKIB kapcsolatáról később lesz szó.)

A Franklin az alábbi Gaal Mózes-kötetek új kiadását tervezte:

Aranyos köd, Kard és lant hőse, Kegyelemkenyér, Komédiás Palkó, Hun és magyar mondák, Magyar királymondák (a mondák két könyve egybekötve is), Virág Palkó, Defoe: Robinson Crusoe, Ebers: Uarda, Csontos Szigfrid, Mesekönyvecske sorozatból két mű, Verne: Dardentor Clavis, Verne: Az Orinocon fölfelé, Verne: Jégsphynx, Verne: Különös végrendelet, Történelmi Könyvtár sorozatból kilenc mű.

A jegyzék felsorolta azokat a könyveket is, amelyekből elegendő példány volt raktáron, és ezért nem tervezték új kiadásukat:

Kenyér és becsület, Kujak András, Két diák levelezése, Hűséges mind a sírig, Az utolsó lantos, Burkus, Marci, Jósika: II. Rákóczi Ferenc, Eckstein: Claudiusok, Bulwer: Pompeji pusztulása, Helm: Futri Kata, Verne: Bundák hazája, Verne: Az úszó sziget, Verne: Senki fia, Verne: A francia zászló, Mesekönyvecske sorozat 3., 5., 6., 8., 10., 12., 13, kötete, Történelmi Könyvtár 18 kötete, Családi Könyvtár 1 kötete, Vasárnapi Könyvtár 2 kötete, Karády Ignác: Regék és mesék Grimm után Gaal Mózes átdolgozásában.

Gaal Mózes szerette volna elérni, hogy az I. világháborút követő nagyon magas inflációra tekintettel a kiadó növelje meg a szerződésben megállapított, de 1920-ra már „nevetségesen csekély és méltánytalan” honoráriumot.[40] A kiadó kétségtelenül időnként emelte a tiszteletdíjat, de a módosított összeg annak ellenére sem érte el az infláció mértékét. A kiadó már az író halála után mindenesetre érzékelhető gesztust gyakorolt özvegye felé: 1944-ben arról értesítették, hogy elhunyt férje két könyve új kiadása kapcsán a szerződésben meghatározott 500, illetve 600 pengő helyett 1000-1000 pengő jogdíjat fizet.[41]

Gaal Mózes mellett a korszak több jeles írójával is szerződött a Franklin gyermek- és ifjúsági könyvek kiadására. A magyar gyermek- és ifjúsági irodalom klasszikusa Benedek Elek volt. A Franklin 58 kötetét jelentette meg, és ehhez a mennyiséghez járul még a Lampel R. (Wodianer és Fiai) neve alatt publikált 112 kötet.[42] Összehasonlításul érdemes megemlíteni, hogy az Athenaeum 131 kiadásban, a Dante 48 edícióban, míg a Singer és Wolfner 14 könyvben hozta nyilvánosságra műveit. Mindenesetre a kiadott kötetek számát és mennyiségét tekintve a kiadó gyermek- és ifjúsági könyveit elsősorban Gaal Mózes és Benedek Elek neve fémjelezte.

A Franklin kiadásában Benedek Elektől az alábbi szépirodalmi kötetek láttak napvilágot: Figurás-mókás történetek, Ez ám az élet (Leporelló), Gyermekversek, Ezer esztendő: történeti olvasmányok, Csuda mesekönyv, Veréb meg Gavallér Jankó kalandjai, Az aranyfeszület: Három székely diák története, Toldi Miklós: Arany János Toldija nyomán, Krisztus palástja, Igazságos Mátyás király, Történet három juharfáról, Vidám állattörténetek, Jancsi és Juliska és más Grimm mesék, Piroska és a farkas és más Grimm mesék, Grimm összegyűjtött meséi, Székely mesemondó, Hamupipőke és más Grimm mesék, Hüvelyk Matyi és más Grimm mesék, Mesék és elbeszélések, Elbeszélések az állatvilág köréből, Szent Anna tavától a Cenk-tetőig, Falusi bohémek: Idill három felvonásban (Színmű), Jankó, Juci és Fokszi kalandjai, Háziállatok és szárnyasok: Elek nagyapó verseivel, Háziállatok nagy képes könyve, Panorámás könyv Elek apó verseivel, Ó, de szép a világ! Elek apó verseivel, Vidám állattörténetek, Szerencsés utat!, Öcsike és Maricácska: Nagyapó verseivel, Ének két pajkos fiúcskáról, Benn a házban, künn a kertben: Elmondja Nagyapó versben, Lili mama kirándul a négy gyermekével.

A Lampel név alatt több kötete készült, ezek később már a Franklin neve alatt láttak napvilágot, és néhány szerződés érintette is az eredetileg Lampeles kiadványokat. A szoros értelemben vett gyermek- és ifjúsági könyvek mellett tankönyvek is megjelentek, így A magyar nemzet története az elemi népiskolák 5. és 6. osztálya számára, Lesebuch für landwirtschaftliche Wiederholungsschulen, Magyar olvasókönyv az elemi népiskolák 5–6. osztálya számára, Elemi iskolák olvasókönyve az 5–6. osztály számára, Vezérkönyv a magyar szó megtanítására: a nem magyar ajkú vidékeken levő magyar és nem magyar tanítási nyelvű elemi népiskolák 1. osztályának magyar beszélgetési anyaga, Olvasókönyv a gazdasági ismétlő iskolák számára, Magyar olvasókönyv az elemi népiskolák 4. osztálya számára, Elemi iskolások olvasókönyve: a 2. osztály számára, Elemi iskolások olvasókönyve: a 3. osztály számára.

Elsősorban iskolai használatra jelentette meg a kiadó Benedek Elek válogatásában Kisfaludy Sándor és Kisfaludy Károly válogatott verseit, illetve Petőfi Sándor és Arany János költeményeinek hasonló jellegű kiadását. A Munkás Füzetek részeként három kiadványa jelent meg: Az örvény szélén, A vér és a Mesék a nagyoknak címmel. Az Iparosok Olvasótárában is olvasható egy kötete, a Hasznos olvasmányok.

A Lampel Benedek Elek alábbi szépirodalmi jellegű, elsősorban gyermek- és ifjúsági könyveit adta ki: Várhegyi Zoltán: elbeszélés, Tréfás mesék, Az aranyfeszület: három székely diák története, A félkezű óriás, Volt egyszer…, Mesék és történetek, Bolondos Gyurka s egyéb víg mesék, Gyermekszínház 1, Itt a vége, fuss el véle, Kisbaconi versek, A sárga csikó, Így volt, mese volt, Magyar leány verses könyve, Apró mesék, Szent Anna tavától a Cenk-tetőig, Egy budapesti fiú naplójából, A székely lakodalom, Magyar fiú verses könyve, Budapesti gyermekek, Történetek öreg emberekről, Két történet a tatárjárás idejéből, Többsincs királyfi, Kis darabok kicsinyeknek, Történeti elbeszélések, Grimm testvérek összegyűjtött meséi, Válogatott magyar népdalok az ifjúság számára, Nagyapó meséi Évikének, Elek nagyapó mesefája, Grimm testvérek válogatott meséi, Mesék és elbeszélések, Öcsike „nadselű” gondolatai, Székely mesemondó, Jókai Mór kisebb művei; az ifjúság számára összeválogatta Benedek Elek, Apró történetek, Szigeti veszedelem; Zrínyi Miklós költeménye után írta Benedek Elek, Rókáné komámasszony libát szállít a hadseregnek, Honszerző Árpád, Virágos kert: versek, történetek 6–12 éves gyermekeknek, Mesemondó esték, Toldi Miklós: Arany János Toldi-ja nyomán az ifjúság számára, Óh, szép ifjúságom: a régi diákéletből.

Fennmaradt a Franklin és Benedek Elek, illetve jogutódainak néhány szerződése. A korabeli gyakorlatnak megfelelően Benedek Elek műveinek tekintélyes része is a Jó Pajtás című lapban, folytatásokban vált először közkinccsé. Az író 1920. III. 18-án kelt levelében az alábbi művei tulajdonjogát átengedte a Franklinnak:[43] Öcsike „nadselű” gondolatai, Veréb meg Gavallér Jankó kalandjai, Vidám állattörténetek, Figurás-mókás történetek, Elek nagyapó mesefája, Mesemondó esték, Kisbaconi történetek – az elbeszéléseket tartalmazó kötet végül nem a Franklinnál jelent meg, hanem 1926-ban Nagyváradon –, Rókáné komámasszony libát szállít a hadseregnek. A levélből kiderül az is, hogy a könyveket 4000 példányban kívánja megjelentetni a Franklin.

Egy 1927-es levélben[44] néhány mű új kiadásáról van szó, eszerint a Székely mesemondó után 698, a Toldi Miklósért pedig 928 pengő honoráriumot kap az író. Benedek Elek 1929-ben bekövetkezett halála után fia, Benedek Marcell (1885–1969) irodalomtörténész lett a szerzői jogok kezelője. A kiadó 1941. II. 3-án neki írt levelet,[45] amelyben felsorolta az elfogyott és kiadni tervezett köteteket, illetve azokat a könyveket, amelyeket nem szándékozott kiadni és ezért lemondott a szerzői jogokról, visszaadva azt az író örököseinek. (A levélben + jellel jelölték a kiadni nem tervezett köteteket.) Eszerint a Mesék és elbeszélések, Nagyapó meséi Évikének +, Elek nagyapó mesefája +, Rókáné komámasszony libát szállít a hadseregnek +, Veréb meg Gavallér Jankó kalandjai, Vidám állatmesék, Gyermekversek +, Budapesti gyermekek +, Így volt, mese volt +, Történetek + (nem állapítható meg, melyik műről van szó), Szent Anna tavától a Cenk-tetőig, + Falusi bohémek +. A kiadó vállalta, hogy a kiadni tervezett könyvek után honoráriumot fizet, méghozzá a Mesék és elbeszélésekért 200, a Vidám állatmesékért 150, a Veréb meg Gavallér Jankó kalandjaiért szintén 150, a Szent Anna tavától a Cenk-tetőigért pedig 100 pengő tiszteletdíjat.

Benedek Elek nagy tekintélyét és elismertségét jelzi Benedek Marcell levele,[46] amelyben köszönettel tudomásul vette a kiadó döntését, miszerint a Székely mesemondó és a Figurás-mókás történetek 1944-re tervezett új kiadásánál – bár a korábbi szerződések szerint nem kellene honoráriumot fizetniük – „Benedek Elek iránti tiszteletből” a két könyv után 600, illetve 400 pengőt fizetnek.

A Franklin gyermek- és ifjúsági könyvei között különleges hely illeti meg Sebők Zsigmond Dörmögő Dömötörét. Eredetileg Maczkó úr névre hallgatott a figura, „aki” 1902-ben „született meg” Az Én Újságom hasábjain. Amikor 1909-ben Benedek Elek és Sebők Zsigmond megindította a Jó Pajtást, az író Maczkó urat átnevezte Dörmögő Dömötörré. Dörmögő Dömötör sikeréhez alapvetően hozzájárult az, hogy a figura emberi környezetbe helyezett, emberi tulajdonságokkal felvértezett mesehős, akinek utazásain, kalandjain keresztül ismerteti meg a gyerekekkel a korabeli Magyarország életét, viszonyait. Dörmögő Dömötör falusi birtokáról elutazik Budapestre, a Balatonhoz, a Tátrába, focizik, megtapasztalja a háborút is.[47] Maczkó úr/ Dörmögő Dömötör közkedveltségét mutatja, hogy 1936-ban Maugsch Gyula (1882–1946) szobrászművész Róka komával együtt bronzból megmintázta alakját. A szobor jelenleg Budán, a Vár alatti Európa ligetben található.[48]

Sebők műveinek elsődleges kiadója a Singer és Wolfner volt, összesen 97 kiadásban tette közzé munkáit. A Franklin 22, a Lampel pedig 15 tomust jelentetett meg az írótól. 1945 után alig lehetett találkozni műveivel, mindössze az 1957-ben megindult gyermeklap, a Dörmögő Dömötör emlékeztetett Sebőkre és figurájára, napjainkban azonban egyfajta reneszánsza van az írónak, számos műve jelent meg új kiadásban és jó néhány elektronikus formában is hozzáférhető.

A Franklin az alábbi ifjúsági köteteit adta ki: Dörmögő Dömötör utazásai, Dörmögő Dömötör újabb utazásai háborúban és békében, Dörmögő Dömötör újabb utazásai a Királyhágón túl, Dörmögő Dömötör utazása a cserkészfiúkkal, Dörmögő Dömötör mint önkéntes, Dörmögő Dömötör a harctéren, Dörmögő Dömötör szerencséje, Dörmögő Dömötör a Tátrában, Dörmögő Dömötör a fogorvosnál, Dörmögő Dömötör a dobsinai jégbarlangban, Dörmögő Dömötör utazása a Vaskapuhoz, Dörmögő Dömötör utazása hegyen, völgyön meg a nagy ládával. Sebők elsősorban a Dörmögő-történetek szerzőjeként ismert, de írt több ifjúsági könyvet is, a Franklin ezek közül is kinyomtatott néhányat: Az arany cipő, A milliomos fia: történet egy nagy budapesti házból az ifjúság számára, Kujon és Kaján kalandjai: képes meséskönyv.

Fennmaradt a Franklin és Sebők Zsigmond megállapodása a Jó Pajtás szerkesztéséről.[49] Eszerint öt évre kötötték a kontraktust, 1914. IX. 30-ig; Sebők a szerkesztésért évi 4800 korona tiszteletdíjat kapott. A Maczkó úr utazásaiért közleményenként további 40 korona honorárium illeti meg. 1913-ban kötöttek szerződést a Dörmögő Dömötör – akkor már ezen a néven szerepelt a figura – 3. kötetének megírására. A pontos címet még nem rögzítették. (Alighanem a Dörmögő Dömötör újabb utazásai háborúban és békében volt a szerződés tárgya; a kötet 1914-ben jelent meg.) Az író a jogok átengedésért 3000 koronát kapott.

A Lampel név alatt 15 kötete jelent meg: Dörmögő Dömötör utazása hegyen, völgyön meg a nagy ládával, Dörmögő Dömötör utazásai 1–4. kötet, Dörmögő Dömötör képviselőjelölt. Dörmögő Dömötör mellett Sebők Csutora Jancsi figuráját is kitalálta; néhány kötete Lampel-jelzéssel látott napvilágot: Csutora Jancsi kalandozásai a levegőben sok tarka-barka történettel, Csutora Jancsi cimborái és más víg történetek. Több kiadást is megélt kedvelt mesegyűjteménye, A legszebb mesék a világ minden népének mesekincséből. A Csutora Jancsi 2. részéért 1000 korona tiszteletdíjat kapott,[50] a mesegyűjtemény szerkesztéséért és fordításáért pedig 1000 koronában állapodtak meg.[51]

Sebők Zsigmond 1916-ban elhunyt. Jogainak örököse özvegye lett, aki eladta férje műveinek kiadói jogát a Franklinnak 10 000 korona ellenében.[52] Az 1920-as években nehéz körülmények között élő özvegyet támogatta a kiadó, 1 000 000 korona adományt juttatott neki a Dörmögő Dömötör újabb utazásai háborúban és békében új kiadása kapcsán.[53]

A Franklin ifjúsági könyveinek tekintélyes része sorozat részeként jelent meg, ugyanakkor szép számmal tett közzé a kiadó egyedi köteteket Benedek Elek, Gaal Mózes és Sebők Zsigmond művein kívül. Az egyik népszerű és kedvelt csoportja volt kiadványainak az ún. lányregények. A XIX. századi német írónő, Klementina Helm (?–?) Futri Kata című, fiatal leányok számára írt munkáját ketten is lefordították. Először még 1875-ben Kánya Emília (1830–1905), majd Gaal Mózes nem is annyira fordította, mint magyar környezetbe helyezve átírta a regényt, melyet a Franklin 1898-ban és 1927-ben tett közzé. A műfaj már-már klasszikusának számító Dánielné Lengyel Laura (1874–1954) két kötetet publikált: A túlsó parton, 1929 és Viki: Egy királynő leányévei. Szigeti Imre (?–?) rajzaival, 1937. Utóbbi kötet Viktória királynő (1819–1901) gyermekkorának története. A Franklin szerződései között alighanem erről a regényről maradt fenn megállapodás, mely szerint a Fiatal királynő című regényért az írónő 600 pengő tiszteletdíjat kap.[54] Dánielné Lengyel Laura néhány regénye még a Lampel cégjelzés alatt jelent meg, így Az új élet 1910-ben, illetve a Bánk Judit: regény a török világ idejéből, 1920, 1926, 1930. A hosszú életű Kertész Erzsébet (1909–2005) életrajzi regényei még ma is népszerűek, a Franklin kettőt adott ki közülük: Gyönyörű nyár! Szántó Klári (?–?) rajzaival, 1936. és Nagylányok, Szegő Éva (?–?) illusztrációival, 1938-ban.

A századforduló népszerű és termékeny írója volt Kóbor Tamás (1867–1942). Aranyhajú Rózsika című, műfaji megjelölése szerint babaregénye 1924-ben hagyta el a sajtót. Néhány évvel ezelőtt, 2003-ban az Argumentum kiadó új kiadásban tette közzé. Mauksch Kornélia (1856–1924) írói próbálkozásait sógora, Mikszáth Kálmán egyengette, Fehér Róza és egyéb történetek serdülő leányok számára című írása két kiadásban, 1905-ben és 1925-ben is elhagyta a nyomdát. Rónay Mária (1899–1968) Supka Géza régész, művelődéstörténész (1883–1956) élettársa volt; a maga korában kedveltek voltak lányregényei. Egyiket, A drága iskola: Mimi naplója címűt Szabó Lucy (?–?) rajzaival 1927-ban és 1928-ban is megjelentette a Franklin.

A kiadott többi lányregény mára már kétségtelenül csupán bibliográfiai tétel. Vera Petrovna Zselihovszkája (1835–1896) orosz írónő fordulatos meseszövésű és egzotikus helyszíneken játszódó regényei közül a Messze Tatárországban: elbeszélés fiatal lányoknak című kötete Házsongárdy Gábor (?–?) magyarításában 1928-ban került az olvasók kezébe. Még a XIX. században tette közzé a kiadó Warga Lajosné Rajka Teréz (1843–1881) Lányok könyve című munkáját 1881-ben és 1891-ben. A saját korában kedvelt szerző, Büttner Lina (1846–1917) két könyvét publikálta a Franklin: az Egy rút kis leány története – a 12–16 éves leányok számára javasolt munka öt kiadásban jelent meg 1879-ben, 1880-ban 1898-ban, 1909-ben és 1919-ben; másik munkája, a Szabadság földön, égen 1906-ban hagyta el a sajtót.

A két világháború közötti korszak lányregényei a kiadónál az alábbi művek voltak: Fehér Lídia (?–?): Mosolygó könyv, 1929; Siklaki István (?–?): Hős magyar leányok, 1930; Pálosy Éva (1892–1975): A hat leány villája, Szigeti Imre (?–?) rajzaival, 1937-ben. 1991-ben új kiadásban került az olvasókhoz. Szimon Istvánné (?–?): Évi pártot alakít című regénye Márton Lajos (1891–1953) rajzaival készült 1940-ben; Csengery Ilona (1894–1974) regényét, a Kolozsvári lányokat Szegő Éva illusztrációival szintén 1940-ben tette közzé, míg Ákosfalvi Heléntől (?–?) a Judit rendet csinál 1944-ben látott napvilágot.

Míg a lányregények szerzői között lényegében nem volt külföldi szerző, az ifjúsági regények alkotói között szép számmal akadtak világirodalmi rangú írók. Igaz, a kor gyakorlatának megfelelően a klasszikus szerzők művei átdolgozott formában kerültek az ifjak kezébe. Charles Dickens (1812–1870) három, ifjúságnak átdolgozott regényét is olvashatták a kamasz olvasók: A kis Dorrit 1918-ban és 1925-ben, a Copperfield Dávid 1906-ban és 1915-ben Mikes Lajos (1872–1930) átültetésében,[55] míg a Twist Olivér 1930-ban Peterdi István (1888–1944) magyarításában jelent meg. Robert Louis Stevensontól (1850–1894) A fekete nyíl című regényt Házsongárdy Gábor 1928-ban ültette át nyelvünkre.

Az ifjúsági regények szerzői között viszonylag nagy számban találhatók angol szerzők – ez kétségtelenül figyelemre méltó, hiszen a korban általánosnak mondható volt a szellemi élet német orientációja. Ernest Thompson Seton (1860–1946) sokoldalú alkotó volt: természetbúvár, festő, író és a cserkészmozgalom egyik kezdeményezője. A Franklin két kötetét adta ki: Két kis vadóc: Két fiú kalandjai, 1931, illetve a Rolf: Egy cserkész kalandjai a magános indiánnal és Skokum kutyával, 1931; mindkettőt Temesi Győző (1887–1977) fordította. Rudyard Kipling (1865–1936) klasszikusát, A dzsungel könyvét Mikes Lajos átdolgozásában vehették kézbe az olvasók 1942-ben. Defoe Robinsonja számtalan kiadásban jelent meg, átdolgozta Gaal Mózes, Radó Antal (1862–1944), majd az 1930-as években Domby Béla (?–?) ismét átültette a regényt, ez 1933-ban és 1942-ben hagyta el a sajtót. Jonathan Swift (1667–1745) Gulliverje 1906-ban Vajdafy Ernő (1839–1914), 1943-ban pedig Karinthy Frigyes (1887–1938) átdolgozásában látott napvilágot.

A gyermek- és ifjúsági irodalom egyik nagy klasszikusa Frances Hodgson Burnett (1849–1924) regénye, A kis lord, mely Kárpáti János (1859–?) átdolgozásában 1914‑ben jelent meg. A Lamb testvérek (Mary Lamb, 1764–1847 és Charles Lamb, 1775–1834) kötete, a Shakespeare-mesék, 1879 és 1927 között négy kiadásban látott napvilágot Mihály József (1853–1927) fordításában. A fordító egyik szerződése fennmaradt a Franklin iratai között; 1923. XII. 22-én megállapodtak, hogy az új kiadásért 500 000 korona tiszteletdíj illeti meg.[56] Az ókorban játszódó kalandos történeti regényeket két mű képviselte: az egyik Charles Kingsley (1819–1875) Hypathia című, az ifjúság számára Zigány Árpád átdolgozásában kiadott mű volt 1904-ben, a másik pedig Edward Bulwer-Lytton már említett, híres írása, a Pompéji pusztulása, melyet Gaal Mózes dolgozott át ifjúsági olvasmánnyá és 1904-ben, illetve 1930-ban jelent meg.

Az amerikai angol nyelvű irodalmat Harriet Beecher Stowe (1811–1896) híres regénye, a Tamás bátya kunyhója képviselte; Darvai Móric (1849–1917) átdolgozásában 1942-ben jelent meg. (Korábban a Lampel 1903-ban és 1924-ben, egy erősen rövidített változatot pedig a Méhner is közzétett 1890-ben). Vachott Sándorné válogatásában és az ő, illetve lánya, Vachott Ida (?–?) fordításában került a könyvesboltokba egy válogatás: Ifjúsági iratok: angol remekírók műveiből, 1876-ban.

A francia ifjúsági irodalmat – mint szó volt róla – elsősorban Verne fémjelezte. A régi, klasszikus francia literatúrát képviselte Alain-René Lesage (1668–1747) regényének ifjúsági változata, a Gil Blas élete és kalandjai, melyet a magyar ifjúságnak Komor András (1898–1944) 1931-ben dolgozott át. Paschal Grouset (1844–1909) többnyire André Laurie néven publikált – az író egyébként Verne munkatársa volt, és akad olyan Verne-regény, amelyen társszerzőként szerepel (A Cynhia hajótöröttje). Két önálló írását adta ki a Franklin: Diákélet Angolországban, 1897 és 1912, illetve A délafrikai aranykeresők című regény, mindkettőt Hegedüs Pál (1858–1906) átültetésében, 1911-ben.

Az olasz irodalmat Edmondo de Amicis (1846–1908) A szív című könyve képviselte, mely sok kiadásban jelent meg, 1933-ban, 1940-ben és 1943-ban, illetve korábban Lampel neve alatt is 9 edícióban tette közzé a vállalat. A kötet fordítója Radó Antal volt, aki 1932-ben a fordításért 360 pengőt kapott a kiadótól.[57] Miguel de Cervantes Saavedra (1547–1616) Don Quijoteja Radó Antal átdolgozásában Lampel cégjelzéssel is megjelent három alkalommal (1895, 1914, 1925); a Franklin pedig 1884-ben és 1905-ben tette közzé.

A régebbi német irodalmat Ernst Eckstein A Claudiusok című történelmi regényének (1903) és Georg Ebers munkájának, az Uarda (1904) címűnek Gaal Mózes általi ifjúsági átdolgozása képviselte. Ottilia Wildermuth (1817–1877) a maga korában kedvelt ifjúsági író volt, Regék és elbeszélések című kötete 1886-ban „egy nagykőrösi tanár” átültetésében jelent meg. A kortárs német ifjúsági irodalomból Erich Kästner (1899–1974) Május 35. avagy Konrád a Csendes-óceánhoz lovagol című regénye képviselte 1934-ben, Fenyő László (1902–1945) fordításában és Walter Trier (1890–1951) eredeti rajzaival örvendeztette meg az ifjúságot. A fordító a munkáért 150 pengő honoráriumot kapott a kiadótól.[58] A két világháború közötti időszak népszerű földrajzi írója volt a világutazó lengyel Ferdynand Antoni Ossendowski (1876–1945), aki útleírásai mellett egy regényt is írt: Egy csimpánzkisasszony naplója, mely Torday Géza (?–?) fordításában, Végh Dezső (1897–1972) rajzaival 1930-ban hagyta el a nyomdát.

A magyar ifjúsági regényirodalmat lényegesen több szerző és mű képviselte. Benedek Elek, Gaal Mózes és Sebők Zsigmond művein túl Rákosi Viktor (1860–1923), a sok műfajban alkotó író, újságíró és politikus több regényét jelentette meg a kiadó, illetve Lampel márkanév alatt is napvilágot látott több műve: Egy tutaj története 1927, 1943; A bécsi diákok. Regény az ifjúság számára, 1911; Kexholmi Mária: Regényes történet, 1908. Kisbürgözdtől Vaterlóig. Regény az ifjúság számára, 1913; Oglán bég kincse. Regény az ifjúság számára, 1913; A maharadzsa gyémántjai. Ifjúsági regény, Franklin, 1926. Rákosi Viktor mellett Bánfi Jánosnak (1851–1912 után) is több könyvét adta ki a Franklin. A polgári iskolai igazgató Bánfi termékeny író volt, pedagógiai szakközleményei mellett mintegy ötven gyermek- és ifjúsági művet jegyzett, ezek egy részét a Franklin adta ki, pl.: Somlai Gáspár: elbeszélés az ifjúság és a nép számára. 1905; A Szántó-család története: elbeszélés a nép és az ifjúság számára, 1879; Tündérek között: Regék és kalandos történetek gyűjteménye, 1908, Lampel; Legszebb regefüzér: regék és kalandos történetek gyűjteménye, 1901, Lampel.

Egy-egy kötetét hozta ki a Franklin a következő íróknak: Hevesi Lajos (1943–1910) regénye, a Jelky András (1879) népszerű olvasmány volt és még napjainkban is kedvelt mű, 1943-ig öt kiadás; Vachott Sándorné legújabb ifjúsági iratai, 1886; Radó Vilmos (1847–1919) tanítóképző-intézeti tanár, pedagógiai szak- és ifjúsági író Gróf Benyovszky Móric élete és kalandjai című kötete az ifjúság számára Szemlér Mihály (1833–1904) illusztrációval jelent meg 1889-ben. Jakab Ödön (1854–1931) tanár, költő, író A két imposztor című, gyermekek számára írt elbeszélése Neogrády Antal (1861–1942) illusztrációival jelent meg 1898-ben és 1913-ban. Benyovszky Móric kalandos életét Radó Vilmoson kívül Gaal József (1811–1866) is megírta, 1857-es első kiadása még Heckenastnál látott napvilágot, majd a Franklin 1873 és 1926 között öt alkalommal publikálta.

Gyöngyi Izsó (1860–1923) színészi hivatása mellett művelte az irodalmat, az ifjúságnak szánta Jolánka mesél. Elbeszélések serdültebb gyermekek számára című, 1904-es kötetét. Kalocsa Rózsa (1838–1901) tanárnő és kedvelt író volt, egyes köteteit álnéven mint Sz. Nagy Sándor jelentette meg, így A latorczavölgyi pap című ifjúsági írását Széchy Gyula (1854–?) rajzaival adta ki a Franklin 1906-ban. Könyökiné Laczkovich Ida (?–?) ifjúsági regénye, a Pali és a jó tanító 1912-ben jelent meg. Haugh Béla (1871–1920), tanár, muzeológus, író Garay János halhatatlan figurája nyomán írta meg művét: Vitéz Háry János hőstettei, Garay Ákos (1866–1952) rajzaival 1914-ben, 2012-ben hasonmás kiadása is megjelent. Szemere György (1863–1930) ifjúságnak szánt elbeszéléskötete Igaz történetek címmel látott napvilágot 1914-ben.

Krúdy Gyulától (1878–1933) két kötetet adott ki a Franklin: Cirkuszkirály, Ifjúsági regény, 1904, és a Mesemondások Jókai Mórról, 1925. A Cirkuszkirályért az író 800 korona honoráriumot kapott a kiadótól.[59]

Jókaitól a Franklin több mint 700 kiadványt jelentetett meg, ezek tekintélyes része az ifjúság által is kedvelt regény volt. Kifejezetten az ifjúságnak szánt edíció azonban kevés volt, ezek jó része egyébként valamilyen sorozatban látott napvilágot. Az író Kis dekameron című, „válogatott beszélyek a serdülő ifjúság számára kiszemelve s itt-ott módosítva” alcímű kötetének 1884 és 1925 között öt kiadása volt.

Pásztor Árpád (1877–1940) Molnár Ferenc barátja volt, róla mintázta a nagy Pásztor figuráját. Szultán Jancsi: Egy gorilla története című kötetét 1925-ben adta ki a Franklin. Schöpflin Aladár írt egy ifjúsági regényt is: az Ördögfiókák 1926-ban, majd 1993-ban is napvilágot látott. Cholnoky Jenő (1870–1950) földrajztudós, egyetemi tanár volt, kiterjedt szakirodalmi munkásságot folytatott, de írt két ifjúsági regényt is: Repülőgéppel a Föld körül. Ifjúsági regény (Ifjúság és Élet Könyvei, 1927) és az Utazás a sátán szekerén címűt (Ifjúság és Élet Könyvei, 1928). Teveli Mihály (1867–1934), főreáliskolai tanár, író, műfordító volt, két kötetét publikálta a kiadó: Az Ükey-fiúk. Ifjúsági regény, 1927-ben és az Izenet a másvilágból: Elbeszélés a magyar szabadságharc idejéből 1907-ben jelent meg. A hosszú életű Temesi Győző földrajztudós, író, műfordító és cserkészvezető volt, a két világháború között négy kötetét adta ki a Franklin: Győzni! Az új magyar fiú regénye 1929; A csejennek romlása. Regényes indián történet, 1928, 1929; Élni: Az új magyar fiatalok regénye, 1932; Az ember harcol. Történelmi regény, 1932. Aszlányi Károly (1908–1938), az autóbalesetben tragikus körülmények között fiatalon elhunyt író roppant termékeny és kedvelt szerző volt, két vidám ifjúsági regényét is megjelentette a kiadó: Kalandos vakáció, 1934 és Az északi park felfedezése, 1936. Mindkét regénynek számos új kiadása is van.

Szentiványi Jenő (1895–1986) ifjúsági regénye, A fekete bocskor 1937-ben hagyta el a nyomdát, a kiadóval kötött megállapodás szerint a szerző 500 pengő tiszteletdíjat kapott.[60] Orbán Dezső (1882–1964) kalandos története, Az ezüst flotta szintén 1937-ben jelent meg. A híres felfedező és Afrika-utazó pilóta, Almásy László (1895–1951) útleírásain túl egy ifjúsági könyvet is publikált, a Suhanó szárnyak Szigeti Imre (?–?) rajzaival 1937-ben hagyta el a nyomdát. A már említett Révay József klasszika-filológus, író, műfordító és az ókori világ népszerűsítője volt, Raevius ezredes utazása című regényét Szigeti Imre rajzaival 1938-ban vehették kézbe az olvasók. Szombathy Viktor (1902–1987) Jóska és a világhír címmel írt népszerű ifjúsági regényt, mely Vadász Endre (1901–1944) rajzaival 1939-ben és 1940-ben jelent meg. Fábián Gyula (1884–1955) tanár volt, de mint etnográfust, festőművészt és írót is számon tartja a művelődéstörténet. Sajkások hadnagya című történelmi regényét az ifjúság számára 1940-ben tette közzé Györgyfi György (1896–1981) rajzaival. A kötetnek 2004-ben új kiadása készült. Faragó Ede (1895–1973) katonatiszt, politikus, cserkészvezető és mellesleg író is volt, Ősök öröksége címmel publikálta ifjúsági regényét, amely két kiadásban, 1930-ban és 1940-ben látott napvilágot. Buday Géza (1882–1956) tanári munkája mellett írt ifjúsági regényeket, A Lord egy vizsla története, amely Vadász Endre rajzaival 1940-ben került a boltokba.

Molnár Ferenctől A Pál utcai fiúk 15 edícióban jelent meg, a könyvről később még bővebben lesz szó.

Benedek Elek és Gaal Mózes eredeti meséit és fordításait már érintettük, kívülük is viszonylag sok gyermekeknek szánt mesekönyvet jelentetett meg a Franklin. Az egyetemes mesekincsből több kiadásban tették közzé Hans Christian Andersen (1805–1875) meséinek különböző című és terjedelmű válogatásait. A kiadások egy részét még a Lampel jelentette meg, de a Franklin – Mikes Lajos átdolgozásában – több edícióban adta közre. Bonkáló Sándor (1880–1959) szlavista irodalomtörténész 1925-ben és 1927-ben tette közzé Szabó Lucy rajzaival A fehér cár mesekertje című, orosz népmeséket tartalmazó kötetét. Az indiai mesekincset mutatta be az angol nyelvből Jónás János (1848–1911) által fordított és Vámbéry Ármin (1832–1913) bevezetésével kiadott Indiai tündérmesék az érettebb ifjúság számára. Első kiadása 1870-ben még Heckenastnál jelent meg, 1881-ben és 1905-ben viszont már a Franklin jegyezte. Tündérmesék a legkedveltebb gyűjteményekből összeállítva címmel 1877-ben és 1887-ben készült gyűjteményes kötet. A német Ludwig Bechstein (1801–1860) Bechstein-mesék című kötete Evva Margit (1880 körül –?) átültetésében 1928-ban látott napvilágot. A Hupikék Péter című kötet Lewitt-Him (?–?) munkája volt, magyarul Pálosy Éva tollából 1940-ben vált olvashatóvá.

A magyar mesék száma jelentősen felülmúlta az egyetemesekét. Benedek Elek és Gaal Mózes tárgyalt művein kívül a már említett Bánfi Jánosnak több kötetét jelentette meg a kiadó: Egyszer volt, hol nem volt. Mesék (Lampel 1926, Franklin 1943), Tündérkert, (Lampel 1926, Franklin 1943), Legszebb regefüzér, 1926, 1928, Lampel. Bartóky József (1865–1928) államtitkár volt, nyugdíjba vonulása után kezdett írni, egyik kötete a Magyar fabulák. Mesék volt 1921-ben. Paulini Béla (1881–1945) író, illusztrátor, a Gyöngyösbokréta népművészeti mozgalom szervezője Dugasz Matyi birodalma címen publikálta meséit 1925-ben, mely 1958-ban, majd 2003-ban is megjelent.

Tudományos szempontból is jelentős kiadvány volt a Magyar parasztmesék, Illyés Gyula és Ortutay Gyula közreadásában, Buday György (1907–1990) fametszeteivel 1936-ban. A két világháború közötti időszakban kiadott mesekönyvek között volt a Csóri Csirkász Társasága: a gyermekeknek írta Károly bácsi, 1930-ban; a Kacagó mesék: a gyermekeknek írta Károly bácsi, szintén 1930-ban; a Legszebb magyar mesék: írta Móka bácsi [Halász Ignác] (1855–1901, nyelvész, ifjúsági író) 1932-ben; Baloghné Hajós Terézia: (1881–?) Az állatok beszélnek, Belatini Braun Olga (1905–1960) rajzaival 1937-ben, Kassay Béla (?–?) A táltoscsikó. Mesék című kötete Mádai Gréte (?–?) illusztrációival pedig 1940-ben hagyta el a nyomdát.

A korábbi időszak meséit képviselte Vörös Eszter (?–?): Hogy fogadták Deák Ferencet a mennyben? Népmese, 1876; Horkai bácsi [Horkai Antal] (1821–1875): Kis hegedű: versek, mesék és dalok jó kis gyermekek számára, 1880; A regélő tulipán. Dalok és mesék magyar gyermekek számára. Összegyűjtötte Bodrogi Lajos (1849–1926) 1881, 1918.; Képes mesék gyermekek számára 1884; [Gegus Ida] (1870–1938) Gyermekmesék. Írta Ida néni. 1898.; Konrádné Kelen Jolán (?–?) Tarka pillangók a mesék országából, Fábián Ferenc (?–?) eredeti rajzaival 1910.; Holló Sári (1869–1920, tanítónő, meseíró): Pöröl a ládika. Mesék. 1914.; Halász Lujza (1869–?): Mesék apró emberkék számára. 1914, Kis mesék a nagy háborúról: képes olvasókönyv kis fiúk és kis lányok számára 1914–1915., 1916.

Néhány meseregényt is jegyzett a Franklin. A német Franz Hoffmann (1814–1881) a XIX. század hallatlanul népszerű ifjúsági írója volt, műveinek túlnyomó többsége magyar fordításban is megjelent. Száz kis történet jó kis gyermekek számára című munkája több kiadásban is napvilágot látott (1878, 1882, 1891, 1901, 1927), másik kötete az Ötven kis mese jó kis fiúk és jó leányok számára (1898, 1890, 1882, 1917, 1928) volt. Az angol Isidora Newmann (?–?) kötete könyvművészeti szempontból is figyelemre méltó nyomtatvány: Tündér virágok: regék a virágok életéből. Fordította Feiks Magda (Bácskai Magda néven is publikált, 1895–?), a könyvet az akkor már az Egyesült Államokban élő világhírű grafikus, Pogány Willy (1882–1955) illusztrálta. A kötet 1928-ban jelent meg. Hans Christian Andersen Krisztián, a hegedűs című írását Kosáryné Réz Lola (1892–1984) dolgozta át az ifjúság számára 1929-ben.

Török Sándor (1904–1985) immár klasszikus meseregénye, a Kököjszi és Bobojsza: Furcsa történet egészen kis gyermekeknek és egészen felnőtteknek először 1939-ben hagyta el a sajtót, és később számtalan kiadásban és egyéb műfajokban (diafilm, bábjáték) is hozzáférhetővé vált. Az író másik kötete A felsült óriás és a 9 csoda: mesekönyv volt, Lányi Imre (1905–?) rajzaival 1934-ben vehették kézbe a kötetet az olvasók, majd 2005-ben új edíció készült.

A Franklin korábbi kiadványai közé tartozott Ernst Theodor Amadeus Hoffmann (1776–1822), a német romantika kiemelkedő képviselőjének Kis Zakar című, Tündérmese megjelölésű kötete 1893-ban. Könyves Tóth Kálmán (1837–1924) református lelkész volt, Utazás a betűk országában: a magyar nép és ifjúság számára írt kötete 1902-ben jelent meg. És az első jelentős magyar ifjúsági könyv, a már említett Flóri könyve Bezerédy Amáliától sem hiányzott a Franklin kínálatából, 1872 és 1927 között számos kiadásban publikálta a kiadó.

A legkisebb, még önállóan olvasni sem tudó gyermekek számára képeskönyveket, leporellókat adnak ki. A Franklinnak is volt néhány ilyen kiadványa: Miau-könyv, 1930; Mackóék mulatságai, 1930; Utazzunk Amerikába! Matricás képeskönyv, 1930; Boci, nyuszi meg a ló: mindenféle háziállat, 1930; Csodakönyv csodaországról: matricás képeskönyv, 1930; Gyöngyfogú Jeremiás csodálatos megmentése vagy repülés a Napba, amely a Jegestengerben végződött. Képeskönyv, 1936; Pajtásaink az állatok, 1941; Csipkerózsika – Jancsi és Juliska, 1941; Sárgacsőrű kis kacsa, nyuszi, boci, kis cica meg a többi, 1941; Jancsi és Juliska és más Grimm mesék, 1941; Hófehérke, 1941; Utazzunk gyerekek, 1943; Nyusziék húsvétja, 1943; Legkedvesebb állataink, 1944; [Szeidner H. Margit] Margit mama: Az én ábécém. Kicsinyei számára kieszelte Margit mama, 1910.

A kiadó rendszeresen jelentetett meg különféle mondókákat és jeles alkalmakra szánt versesköteteket. A Magyar hegedű: Történetek, versek, szavalatok a gyermekek számára 1928-ban vált közkinccsé; Sík Sándor (1889–1963) jeles piarista szerzetes, egyetemi tanár, költő összeállításában pedig szintén 1928-ban látott napvilágot A magyar fiú szavalókönyve.

Pásztory Lipót (?–?) „okleveles óvó” volt, ő 1878-ban tette közzé Óvodai és iskolai versek és dalok kis gyermekek használatára című összeállítását. Rudnyánszky Gyula (1858–1913) költő több kötetet jegyzett: Fiúk, lányok verseskönyve. 1914, Gyermek köszöntő. 6–12 éves fiú- és leánygyermekeknek újévi, születésnapi, névnapi és több más ünnepi alkalomra, 1890; Gyermek-színház. Színművek leányok és fiúk számára. 1883, 1909, 1919. Beniczky Irma [Kullifay Edéné vagy K. Beniczky Irma] (1828–1902) tette közzé a Képes családi játékkönyv című kötetet 1886-ban, Gegus Ida pedig 1891-ben jelentette meg Virágos kert: Dalok, játékok és mesék óvodák, anyák és nevelők számára címen gyűjteményét 1891-ben. Lamperth Géza (1873–1934, költő, író) Első könyvem című munkájában hazafias költeményeket publikált 1897-ben. A kötethez a kor tekintélyes irodalomtörténésze, Beöthy Zsolt (1848–1922) írt bevezetést. Sikeres és közkedvelt összeállítás volt a Legújabb és legteljesebb magyar köszöntő: újévi, születésnapi, névnapi, iskolai-vizsgálati s más alkalmi üdvözletek versekben és levelekben a magyar ifjúság számára – 1864 és 1907 között hét kiadásban látott napvilágot.

Vargyas Endre (1842–1913) tanfelügyelő volt, Andor deák írói néven verseket, elbeszéléseket publikált. Gyerekeknek összeállított munkája volt a Köszöntőkönyv nagy és kis deákok számára, mely 1875-ben és 1910-ben került olvasói kezébe. Gyula bácsi – nem lehet tudni, kit takar az írói név – kötete 1910-ben jelent meg: Kis köszöntő: újévi, névnapi, születésnapi s egyéb ünnepi alkalomra való köszöntő versek 4–6 éves gyermekek számára, 1910.

A Franklin nagy számban nyomtatott tankönyveket és az iskolai oktatást segítő különböző sorozatokat, amelyekben az ifjúság számára készült ismeretterjesztő munkák is helyet kaptak.

A technika és a természettudományok újdonságait kívánta bemutatni A technika csodái című, Hankó Vilmos (?–?) szerkesztésében 1935-ben kiadott kötet. Ugyancsak ő volt editora a Technika – természet: Olvasmányok a természettudomány köréből címmel 1935-ben publikált munkának, valamint A természettudomány világából című tomusnak, szintén 1935-ben.

Hankó Vilmos (1954–1923) – nem azonos az előbbi három kötet szerkesztőjével – jeles tudós, kémikus volt, főleg a székelyföldi gyógyfürdők vizeiről publikált sokat. Szerkesztésében 1904 és 1924 között összesen tíz kötetben látott napvilágot az Universum: találmányok, felfedezések, utazások, vadász-kalandok, természetcsodák, hasznos tudnivalók, mulattató és tanulságos kísérletek: évkönyv a család és ifjúság számára című kiadvány. A tudós 1913-ban tette közzé a kémiát ismertető könyvét: Chemia a mindennapi életben. Wagner János (1870–1955) botanikus a kerti munkát és a háziállatokat mutatta be kis olvasóinak: A kis kertész: fiúk és leányok számára, 1913, 1916, illetve Házi állatok, 1920. Greguss Pál (1889–1984) botanikus Szegeden volt professzor; ismeretterjesztő könyvéhez barátja, Móra Ferenc (1879–1934) írt előszót: A növények csodálatos élete, 1933.

Az ókori világot, annak mindennapjait, mitológiáját több opus tárgyalta. Az angol Georg William Cox (1827–1902) az ókori mitológiáról írott könyve a maga korának jelentős munkája volt: A mythologia kézikönyve, 1877, 1886. A könyv 2000-ben új kiadásban is megjelent. A jeles szerző a görög világot külön kötetben is feldolgozta: Görög regék, 1877-es első kiadásán kívül 1942-ig négy új edícióban látott napvilágot és a közelmúltban, 1991-ben és 1997-ben is megjelent. Csiky Gergely (1842–1891), a jeles drámaíró és műfordító is feldolgozta a görög és római mitológiát: Görög–római mythologia, 1885; a tomust 1911-ig négy kiadásban tette közzé a Franklin. Tooth István (1817–1855) ügyvéd, jogakadémiai tanár volt, A rómaiak történetei. Ifjak használatára írt műve 1877-ben hagyta el a sajtót. Révay József 1943-ban tette közzé hazánk római kori emlékeit tárgyaló munkáját: Séták a római Magyarországon.

Földrajzi vonatkozású könyveit elsősorban sorozataiban tette közzé a Franklin, néhány kötet azonban egyedi munkaként is megjelent. Pontosabban 1925-ben egy ifjúságnak szánt sorozatot kívánt elindítani a kiadó: A Föld és élete. Földrajzi olvasmányok az ifjúság számára címmel, azonban mindössze egy kötete látott napvilágot 1925-ben: Képek hazánkból. Mühlbeck Károly (1869–1943). György Aladár (1844–1906) sokoldalú alkotó volt, íróként, művelődéstörténészként, statisztikusként és műfordítóként is jegyzi munkásságát a művelődéstörténet, földrajzi munkája volt A Föld és népei: Népszerű földrajzi és népismei kézikönyv. 2 kötet, 1904–1906.

Néhány vadászkönyvet és útleírást – utóbbiakat főleg sorozatként – is kiadott a cég: Kittenberger Kálmán (1881–1958) két kötetet is publikált: Vadász- és gyűjtőúton Kelet-Afrikában, 1927, 1928, 1934, 1944; illetve A megváltozott Afrika, 1930, 1934, 1943. Garády Viktor (1857–1932) tanár, zoológus volt, kötete 1903-ban és 1905-ben látott napvilágot: Vadászkalandok a magyar ifjúságnak. Jászai Rezső (1871–1952) piarista szerzetes, történész ifjúságnak szánt könyve Útirajzok és tanulmányok a serdültebb ifjúság számára címen jelent meg 1905-ben.

Szitnyai Elek (1854–1923) filozófus két munkája életvezetési tanácsokat tartalmazott a tanuló ifjúságnak: Tanulmányok a magyar ifjúság és a művelt közönség számára, 1893 és 1905, illetve Levelek egy tanuló ifjúhoz, 1892.

Történeti munkák voltak az alábbiak: Királyi ünnepek emléke a magyar nép és az ifjúság számára, 1877; Göőz József (1855–1909) tanár, pedagógiai szakíró munkája volt a Budapest története a magyar nép és ifjúság számára, 1883, 1890. Czimer Károly (1858–1930) tanár összefoglalása A művelődés és a művészet története mindkét nembeli ifjúság számára címmel 1897-ben látott napvilágot. Brankovics György (1843–1930), újságíró, író Az 1848/49-iki szabadságharc történetét taglalta először 1906-ban, majd 1910-ben, sőt, 2007-ben is kiadott munkájában. Garády Viktor (1857–1932) a magyar múlt egy fejezetét, nevezetesen az Adriai-tenger magyar történelmi vonatkozásait tárgyalta Régi dicsőségünk a Tengermelléken a serdült ifjúság számára című, 1926-os kötetében.

A Franklin – a korszak többi nagy kiadójához hasonlóan – nagyon sok és sokféle sorozatot jelentetett meg. A tartalmilag bizonyos mértékig összefüggő és formai szempontból azonos kötésben kiadott könyvekből összeállított sorozatok elsősorban azért népszerűek a kiadók között, mert egyfajta pszichológiai kényszert jelentenek az olvasóknak, illetve a vásárlóknak: ha elkezdte olvasni vagy megvenni egy-egy kötetét, kíváncsi a többire, a folytatásra és ezért kelendők ezek a könyvek. Ráadásul a híres, jó könyvek mintegy eladják a kevésbé jeles köteteket is, így a kiadóknak többnyire megéri a sorozatokat kiadni.

A Franklinnak (és a cégbe beolvadt Méhnernek és Lampelnek) voltak egyértelműen gyermek- és ifjúsági könyveket közlő sorozataik; voltak olyanok, amelyek elsősorban a felnőtteknek szóltak, de akadtak az ifjúság által is haszonnal olvasható művek is közöttük. A kiadó egyes sorozatait más intézménnyel, szervezettel közösen jelentette meg – ez azt jelentette, hogy a sorozat egészének szerkesztése, a megjelentetni szándékozott könyvek kiválasztása a partnerintézmény feladata volt, a Franklin a terjesztést és a kiadói ügyeket intézte. Ilyen együttműködő partnere volt például a Magyar Földrajzi Társaság és a Magyar Történelmi Társulat.

Egyik legismertebb és a mai könyvgyűjtők által is keresett sorozata a Magyar Földrajzi Társasággal együttműködve jegyzett Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára. Még a Lampel indította meg a vállalkozást 1902-ben, a fúzió után vette át a Franklin, és adta ki 1943-ig. A tetszetős, bordó kötésű, külföldi és hazai szerzők tudományos igényű, de élvezetes stílusban megírt, sok illusztrációval kísért kötetei kaptak helyet a sorozatban, összesen 97 munka. Hazai szerzői között találjuk a már említett Cholnoky Jenőt, Baktay Ervint (1890–1963), Almásy Lászlót, Lóczy Lajost (1849–1920), Gubányi Károlyt (1867–1935), Halász Gyulát (1881–1947), a külföldiek között pedig például Sven Hedint (1865–1952), a magyarországi születésű, de angolul publikáló Stein Aurélt (1862–1943), Italo Balbot (1896–1940). A kiadó 1924 és 1931 között a sorozatra nagyon emlékeztető új vállalkozást indított el Modern Utazók, Felfedezők Könyvtára címen. Ebben kerültek az olvasók kezébe a lengyel Ossendowski könyvei, valamint a Tut-ankh-Amen sírját feltáró brit régész, Howard Carter (1874–1939) két kötete a legendás fáraóról és a páratlan kincsekről.

A nívós útleírások közreadását a kiadó még az 1880-as években megkezdte, amikor megindította Utazások Könyvtára című, 1883 és 1885 között öt kötetet számláló vállalkozását. Útleírásokat adott ki a Világjárók: Utazások és Kalandok című, 1928 és 1942 közötti sorozatban. Tematikájában, jellegében is erősen emlékeztetett a két előbbi vállalkozásra, ez utóbbi valamivel rövidebb szövegeket tartalmazott és kisebb formátumú volt (20 cm, az előzők pedig 23 cm). Ez a sorozat nem bordó, hanem kék vászonkötésben készült.

Kifejezetten az ifjúságnak indította el 1925-ben A Föld és élete: Földrajzi olvasmányok az ifjúság számára címen új szériáját, ebből azonban mindössze egy kötet jelent meg. A tomus – Képek hazánkból – a szűkebben vett földrajzi leírások mellett néprajzi, művelődéstörténeti írásokat is közölt többek között Cholnoky Jenő, Györffy István (1884–1939), Banner János (1888–1971), Szilády Zoltán (1878–1947) tollából.

A Magyar Történelmi Társulattal a Franklin 1936. VI. 30-án kötött keretszerződést történeti munkák közrebocsátására. Eszerint a kiadási költségek a kiadót terhelik, a Történelmi Társulat a terjesztésért és elsősorban a szellemi irányításért, a szerkesztését felel.[61] A sorozatnak – Magyar Történelmi Társulat Könyvei címen – 1938 és 1943 között tíz kötete volt. Olyan, még ma is alapmunkák jelentek meg, mint Bartoniek Emma (1894–1957): A magyar királykoronázások története, 1939, Szabó István (1898–1969): A magyarság életrajza, 1942, Kardos Tibor (1908–1973): Középkori kultúra, középkori költészet, 1941. A sorozatban egy kivétellel magyar szerzők művei kaptak helyet, a kivétel Jaakkola Jalmari (1885–1964) munkája, A finnek története, 1943. A vállalkozás mintegy alsorozata volt a Magyar Életrajzok elnevezésű, l942-ben öt kötetben napvilágot látott vállalkozás: Zolnai Béla (1890–1969) II. Rákóczi Ferenc, Benda Kálmán (1913–1994) Bocskai István, Csapodi Csaba (1910–2004) Esterházy Miklós, Kósa János (1914–1973) II. Rákóczi György és Lengyel Tamás (1913–1945) Teleki László biográfiáját írta meg.

Még a XIX. század végén indította meg Történelmi Könyvtár elnevezésű vállalkozását a Franklin, mely 1874 és 1913 között, meglehetősen rendszertelenül került az olvasókhoz, összesen 122 kötetben. Egy-egy kötet nem volt túl terjedelmes, alig haladta meg a 100 lapot. Főleg a magyar történelemmel foglalkoztak az egyes darabok, de azért akadtak egyetemes kérdést taglalók is. A kötetek népszerűsítő formában szóltak az ifjúságnak és a szélesebb közönségnek, szerzőik nem annyira professzionális historikusok, mint inkább jó tollú írók, újságírók voltak. Kiemelkedett a hosszú életű Áldor Imre (1838–1928) újságíró, aki egymaga 47 kötetet jegyzett szerzőként.

További ismeretterjesztő, részben az ifjúságot is megszólító könyvsorozatai voltak a kiadónak: Búvár Könyvek, 1935–1944 között 42 kötet; Kultúra és Tudomány 1912 és 1944 között 101 kötet. Az előbbi elsősorban természettudományi, az utóbbi viszont humán, társadalomtudományi műveket tartalmazott. A Népszerű Főiskola Könyvtára 1905 és 1920 között nyolc kötetben jelent meg, egy-egy szakterület kézikönyvét, egyetemi-főiskolai tankönyvét tartalmazta. A Levente Könyvtár részben Franklin, részben Lampel név alatt jött ki 1892 és 1923 között, ismeretterjesztő és szépirodalmi munkákat tartalmazott.

Az Ismeretterjesztő Könyvtár 1910 és 1919 között látott napvilágot, illetve egy kötet 1933-ban. Többségében külföldi szerzők műveinek fordításai kaptak helyet a vállalkozásban. A kötetek kevés kivétellel a modern technika és természettudomány vívmányait mutatták be. Franklin Sportkönyvtár néven négy kötetből álló sorozatot publikált a kiadó 1926–1928 között, melyben a labdarúgás, a kerékpározás, az ökölvívás és az asztalitenisz alapjait ismertette olvasóinak.

Több sorozatot adott ki a Franklin az iskolai oktatáshoz kapcsolódó művekből. A Középiskolai Olvasmányok Tára 16 kötete 1887–1901 között jelent meg. Az egyes kötelező olvasmányok jegyzetekkel és magyarázatokkal ellátva voltak olvashatók. Hasonló, de sokkal több művet adott közre a Jeles Írók Iskolai Tára 225 kötete 1877 és 1937 között. A sorozatban eredeti nyelven is jelentek meg szövegek, de akadtak fordítások is a magyar szerzők művein túl. Minden kötethez bőséges jegyzetapparátus tartozott.

A Görög és Latin Remekírók részben Lampel (41 kötet), részben Franklin (29 kötet) cégjegyzéssel hagyták el a nyomdát. Nem fordításokat, hanem az eredeti görög vagy latin nyelvű szövegeket tartalmazták, a terjedelmesebb művek esetében szemelvényes, de bőven jegyzetelt formában.

Benedek Elek szerkesztette a kezdetben Kis Könyvár, később Benedek Elek Kis Könyvtára címen megjelenő, a Lampel, majd később Franklin név alatt jegyzett, a 6–15 éves gyermekeknek szánt sorozatot. Mintegy 150 kötet jelent meg a vállalkozásban, klasszikus és a gyermek- és ifjúsági irodalom olyan jeles szerzői, mint Jókai Mór, Benedek Elek, Gaal Mózes, Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond (1879–1942), Kaffka Margit (1880–1918) (Frölichné Kaffka Margit néven), Tutsek Anna (1865–1944); Bársony István (1855–1928) éppúgy helyet kapott a sorozatban, mint számos, mára már többnyire elfelejtett író.

Az Én Könyvem címmel 1921-ben rövid, 1 ív terjedelmű füzetsorozatot indított a kiadó. A 10 egység részben ismeretterjesztő, részben pedig szépirodalmi írásokat adott ki az ifjúságnak és a szélesebb olvasóközönségnek. Az Ifjúsági Iratok Tára 1879 és 1886 közötti nyolc kötete fordítás volt, méghozzá ismeretterjesztő művek magyarítása. A Falusi Könyvtár elsősorban népies kiadványokat tartalmazott, de az 1874 és 1924 között kiadott 88 kötet között akadt néhány ifjúsági munka is.

A Jó Pajtás Könyvtára az újsághoz kapcsolódóan indult, de mindössze egy kötet, Berczik Árpád (1842–1919) Ifjúsági színpad című, vígjátékokat tartalmazó munkája készült el, illetve 1910 és 1915 között hagyta el a sajtót a Jó Pajtás Almanach öt kötete. Az Aranykönyvek részben Lampel, részben Franklin név alatt látott napvilágot. A 26 kötet új kiadásban tette közzé a Benedek Elek Kis Könyvtára sorozatban kiadott kötetek egy részét.

Az Olcsó Ifjúsági Könyvtár 22 kötete még zömmel Lampel cégjegyzéssel került az olvasókhoz, a Franklin márkanév alatt mindössze 1 kötet látott napvilágot. A viszonylag rövid, 100 oldal alatti kiadványok nagyjából fele-fele arányban szépirodalmat és ismeretterjesztő műveket tartalmaztak.

A Magyar Földrajzi Társasággal történt együttműködés egyik eleme volt az Ifjúság és Élet című folyóirat kiadása. A lap a fiataloknak közölt 1925 és 1944 között kéthetente földrajzi és természettudományi cikkeket. Ehhez kötődött az Ifjúság és Élet Könyvei című, 1927–1931 között kiadott sorozat, melyben mindössze öt kötet látott napvilágot. Temesi Győzőtől és Cholnoky Jenőtől 2-2 kötetet tartalmazott, Fábián Gyula pedig 1 kötetnek volt szerzője. A sorozat a jelek szerint a kortárs magyar ifjúsági irodalmat kívánta megjelentetni, nem tudni, miért szakadt félbe pár kötet után az ígéretes vállalkozás. Mindenesetre Cholnoky, a jeles földrajztudós az általa írt két regényben hű maradt szakterületéhez: a földrajzi ismereteket népszerűsítette regényes formában.

A Mesekönyvecske című sorozat nevével ellentétben nem csak meséket közölt. Az 1899 és 1912 között 14 kötetben kiadott vállalkozásban nagyobb gyerekeknek íródott ifjúsági regények is helyet kaptak.

A Franklin 1906-ban egy kifejezetten tetszetős könyvekből összeállított gyermekkönyv-sorozatot indított, azonban a Szép Könyvek a Magyar Fiatalságnak című vállalkozásnak mindössze egy kötete hagyta el a nyomdát, Ludvig Blanka (?–?) Mesék picziknek és nagyoknak című kötete, amelyet Nagy Sándorné Kriesch Laura (1879–1966), a Gödöllői Művésztelep jeles alkotója illusztrált.

Voltak olyan híres sorozatai is a Franklinnak, amelyek részben az ifjúságnak is tartalmaztak olvasmányokat; ilyen volt az évtizedeken át megjelenő Olcsó Könyvtár, amelyben a kiadó elsősorban az egyetemi diákságnak adott kézbe alapvető munkákat, címének megfelelő áron.

A Franklin számos időszaki kiadványt indított útjára; lényegében az újságok és folyóiratok kiadása is még Heckenast időszakára nyúlik vissza. Önálló gyermek- és ifjúsági lapok a felvilágosodás kora óta jelentek meg Angliában és német földön. Annak a pedagógiai felfogásnak köszönhették megszületésüket, hogy a gyerekeknek nemcsak könyveket kell olvasniuk, hanem a hasznos ismereteket és erkölcsi példázatokat tartalmazó újságokat is. Magyarországon a „gyönyörködtetve oktató” lapok a reformkorban indultak.

A kiegyezés körüli időszakban, a Franklin megalapítása után a vállalat is kivette részét a fiataloknak szóló periodikumok közreadásából. Rögtön a vállalat megalakulásának évében, 1873-ban K. Beniczky Irma szerkesztésében nagy ambíciókkal és elvárásokkal indult egy ifjúsági újság, a Kis Vasárnapi Újság, alcíme szerint Képes hetilap az ifjúság számára. A kiadó egyik legsikeresebb vállalkozása a Vasárnapi Újság volt, az 1854-ben indult lap évtizedeken keresztül élt és nemzedékeknek volt kedvelt olvasmánya. A Kis Vasárnapi Újság a „nagy” lap szerkesztési elveit igyekezett követni, természetesen az ifjúság számára módosított programmal. Az újság ismertetésében 15 témakört jelölt meg a szerkesztőnő. Ezek az alábbiak voltak: 1. mulattató elbeszélések, regék, 2. költemények, hazafias versek, szavalmányok, alkalmi versezetek, 3. nevezetes férfiak és nők, tudósok, hősök, gyermekbarátok, írók, költők, egyháziak életrajzai, 4. érdekes útleírások, szárazföldi és tengeri kalandok, vadászkalandok, csataképek, 5. tanulságos történeti rajzok az ó-, közép- és újkorból, valamint a hazai történelemből, 6. hazai és külföldi nevezetességek, emlékek, épületek, tájrészek leírásai, 7. képek az állatvilágból, ritkább emlősök, szárnyasok, 8. felfedezések, találmányok története, 9. természeti törvények magyarázata, 10. ifjúsági könyvtár, vagyis az ifjúság számára írt könyvek ismertetése, 11. aranymondások, erkölcsi igazságok, egészségi tanácsok, 12. nevettető adomák és ártatlan tréfák, 13. különféle társasjátékok a szabadban és a szobában, 14. képtalányok, betű- és számrejtvények – a megfejtők számára jutalommal, 15. krónika: fővárosi, vidéki s nagyvilági érdekes események és újdonságok. A lap jelmondata: „A mulattatót hasznosan, a hasznosat mulattatva” és serdülőknek, de kisebb gyerekeknek is ígért „mulattató és tanulságos, lélek- és szívnemesítő értelemfejlesztő” olvasmányokat. Szépirodalmi részében klasszikus magyar szerzők – Petőfi, Garay, Tompa, Vörösmarty, Vas Gereben (1823–1868), Gyulai Pál – mellett külföldiek írásait is közölte, többek között folytatásokban hozta a lap Vernétől Az öt hét léghajón című regényt. Ismeretterjesztő cikkei felölelték a történelmet, az utazásokat, a távoli tájak bemutatását, az állat- és növényvilágot és még számos érdekességet – mindezt bőséges illusztrációval kísérve.

A Kis Vasárnapi Újság kétségtelenül nagy ambíciókkal indult, de rövid idő elteltével kifulladt a lap. Tóth József a Figyelő című folyóiratban meglehetősen komoly és részben indokolatlan bírálatban részesítette: „A Franklin-társulat ’Kis Vasárnapi Újság’-ja, (keletkezett 1873 januárjában, megszűnt 1874 év végén) melyet Beniczky Irma szerkesztett, szintén nem tartozott a tapintatosan szerkesztett, életrevaló ifjúsági lapok közé. Képei rendkívüli rosszak és elmosódottak valának (mi gyermeknél nagy mértékben rontja a hatást) ismeretterjesztő cikkei pedig sohasem eredetiek, hanem más – legtöbbnyire felnőttek számára szerkesztett – encyclopaedikus lapok régi számaiból (így például a ’Vasárnapi Újság’-ból) voltak a képekkel együtt átvéve, a mi nem kíván bővebb magyarázatot. Néha-néha jó elbeszélések s ügyes regék jelentek meg benne, de versei botrányosan rosszak voltak, majdnem kivétel nélkül, hírfüzérei pedig tapintatlanok, inkább politizáló nyárspolgárok, mint az ifjúság mulattatására.”[62]

A magyar gyermeklapok egyik emblematikus egyede Az Én Újságom volt. 1899 és 1944 között jelent meg, első szerkesztői Benedek Elek és Pósa Lajos voltak; a Singer és Wolfner cég adta ki. A lap meghatározó szerzője volt Sebők Zsigmond, aki azonban 1909-ben összekülönbözött a kiadóval, és Benedek Elekkel együtt a Franklin Társulat kiadásában megindították a Jó Pajtást, melyet Sebők halála után, 1916-tól Benedek egyedül szerkesztett. A Tanácsköztársaság egyébként a Jó Pajtást megszüntette, majd feltételekhez kötötte az újraindítást; a szerkesztőnek többek között együtt kellett volna dolgoznia a helyettes népbiztos, Fogarasi Béla (1891–1959) nővérével, ezt azonban nem vállalta. Benedek Elek 1921-ben végleg hazaköltözött Kisbaconba. A Franklin Társulathoz 1922 augusztusában írt levelében ezt azzal indokolta, hogy Erdély ifjúsága már néhány év óta nem jut gyermekújsághoz vagy magyar nyelvű ifjúsági könyvekhez, és „a szomorú valóság erkölcsi kötelességemmé tette, hogy az erdélyi gyermekvilágot a lehetőség szerint ellássam lelki táplálékkal, s ennek egyetlen módja, hogy itt szerkesszek gyermekújságot.” Érdemes megemlíteni, hogy a Jó Pajtás erdélyi terjesztését a román hatóságok nem engedélyezték.[63] A lap szerkesztője 1923-tól megszűntéig, 1925-ig Schöpflin Aladár volt.[64] Schöpflin a szerkesztésért havi 1000 korona honoráriumot kapott, ő felelt a periodikumért, de a kiadó esetleges észrevételeit tartozott tudomásul venni.[65] A kiadó Franklin Társulat fontosnak tartotta, hogy a két alapító, Sebők Zsigmond és Benedek Elek neve szerepeljen a kiadványon, ezért Benedek Elek képviselőjétől, Benedek Marcelltől megszerezték a hozzájárulást.[66]

1909-ben Sebők a folyóiratban indította el hódító útjára Dörmögő Dömötört, a XX. század magyar ifjúsági irodalmának egyik legnépszerűbb figuráját. A Jó Pajtás igazán nívós írói gárdát mondhatott magáénak, Sebők Zsigmond és Benedek Elek mellett munkatársa volt Molnár Ferenc, Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula, Balázs Béla (1884–1949), Lesznai Anna (1885–1966), Paulini Béla. A lap bőségesen foglalkozott azokkal a kérdésekkel, újdonságokkal, amelyek a gyerekek érdeklődését felkeltették, így cikket közölt például olyan technikai újdonságokról, mint a léghajó vagy a repülőgép. A Jó Pajtás egyik nagy értéke az olvasókkal való szoros kapcsolattartás volt. Benedek Elek minden levélre válaszolt, és válaszaiban tapintatosan nevelt, a helyesírási hibákat javította, feladatokat adott kis olvasóinak.[67]

A Jó Pajtás egyébként egy Almanachot, lényegében naptárt is kiadott 1910 és 1915 között, melyben hasznos ismereteket közölt kis olvasóival. Az Almanach A Jó Pajtás Könyvtára című sorozatban látott napvilágot, amelyben Berczik Árpád Ifjúsági színpad című, vígjátékokat tartalmazó, már említett kötete is megjelent.

A századforduló figyelemreméltó ifjúsági lapja volt a Tanulók Lapja. Alapítása Rupp Kornélnak köszönhető; a tudós tanár munkásságát Gráberné Bősze Klára mutatta be, a továbbiakban az ő tanulmánya alapján foglaljuk össze működését.[68]

Rupp Kornél (1865–1900) eredetileg premontrei szerzetes volt, azonban 1893-ban kilépett, áttért a református vallásra és családot alapított. A budapesti egyetemen végezte tanulmányait magyar, német, latin, görög szakon, de hallgatott jogot és teológiát is. 1891-ben bölcsészdoktori, 1892-ben tanári oklevelet szerzett. Tanári működését még 1888-ban kezdte meg a szombathelyi katolikus főgimnáziumban. A következő tanévben a keszthelyi katolikus gimnázium tanára lett, majd 1891-ben ismét Szombathelyre került. Magánéleti váltása miatt 1893-től Budapesten élt; 1894-től lett a budapesti református főgimnázium tanára, ahol Molnár Ferenc is tanítványa volt. Rupp Kornél tanári pályafutása mellett számos tudományos közleményt publikált, a Franklin által kiadott alapvető forráskiadvány, a Régi Magyar Könyvtár több kötetét rendezte sajtó alá (Faludi Ferenc, Telegdi Miklós, Gyöngyösi István műveit); forráskiadásai mellett több fontos irodalomtörténeti tanulmányt is publikált.

Rupp kiváló tudóstanár volt, a Tanulók Lapja megindításával ma is korszerű pedagógiai elveket kívánt szolgálni. Felismerte, hogy az iskolában elsajátított ismeretek mellé szükséges a tanulók érdeklődésének, aktivitásának felkeltése, annak a készségnek megtanítása, hogy miként lehet egy-egy témát önállóan feldolgozni. Ezen célok elősegítésére alapította meg a Tanulók Lapját, melynek első száma 1894. január 1-jén jelent meg. A lap kiadója a Kosmos Könyvnyomda és Hírlapkiadó volt. A vállalat – feltehetően Rupp Kornél kérésére, nyilván akkor, amikor átvette a Franklin – egy igazolást adott a szerkesztőnek, miszerint a Tanulók Lapja szerkesztését „a legbuzgóbb odaadással és lelkiismeretességgel végezte.” Egyúttal igazolja azt is, hogy a szerkesztésért évente 960 Ft tiszteletdíjat kapott.[69] Hogy mikor, hogyan szerezte meg Rupp a lap tulajdonjogát, nem tudjuk. Az viszont tény, hogy 1897. XII. 23-án átengedte a Tanulók Lapja kiadását a Franklin-Társulatnak.[70] A megállapodás szerint a szerkesztésért havi 40 Ft honoráriumot kap, továbbá 50 fillér illeti meg az éves előfizetések díjából. A Franklin vállalta az 1898. évi kiadást és a szerződésben megállapodtak abban is, hogy öt évig, 1898. január 1-jétől 1902. XII. 31-ig tart a kontraktus hatálya. A megállapodásról értesült a Fővárosi Polgármesteri Hivatal is; arról tájékoztatta a feleket, hogy tudomásul veszi, miszerint a Tanulók Lapja a kiadó tulajdonába került.[71]

Rupp az új lap első számában az alábbiakban foglalta össze a Tanulók Lapja céljait: „E lapocska olvasói 10–15 éves (fiu- és leány-) növendékek lesznek. Nekik készül e lap, hogy az iskolában nyert ismereteiket általa gyarapítsák, kibővítsék, fejleszszék. Nem annyira szórakoztató és mulatságos, mint inkább hasznos közleményeket fognak benne találni, melyekből nem csak helyesen írni, gondolataikat megfelelően kifejezni tanulják meg, hanem azt is, hogyan kell az értelmi képességüknek s fejlettségüknek megfelelő témákat feldolgozni.” A lap előfizetési díját meglehetősen alacsonyan határozta meg, azért, hogy a szerényebb körülmények között élők is megszerezhessék. A lapot már 1895-től mind a főváros, mind a VKM „ajánlott középiskolai ifjúsági hetilap”-pá nyilvánította.[72]

Csakhamar bekapcsolódott a szerkesztés munkájába az akkor még Pozsonyban tanító Gaal Mózes mint főmunkatárs, majd később Horváth Cyrill (1865–1941) és Koltai Virgil (1857–1907). Az első évfolyamban havi két szám jelent meg, a második évtől 1906-ig hetenként jutott el az előfizetőkhöz. A lap szerzői közé tartozott többek között Benedek Elek, Gaal Mózes, Jókai Mór, Nyáry Pál (?–?), Ábrányi Emil (1851–1920), Beöthy Zsolt, Horváth Cyrill, Lévay József (1825–1918), Mikszáth Kálmán, Szitnyai Elek, Takács Menyhért (1861–1933), Torkos László (1839–1939), Gyulai Pál. A Tanulók Lapja gazdag illusztrációs anyagot tartalmazott, a rajzok készítői között volt többek között Tornyai János (1869–1936), Benczúr Gyula (1844–1920), Feszty Árpád (1856–1914), Zichy Mihály (1827–1906).

A Tanulók Lapja kétségtelenül színvonalas, jól szerkesztett kiadvány volt. Értékét fokozta, hogy minden évben találhattak benne az olvasók valami különlegességet, például 1894-ben Szotyori Nagy Károly (1821–1897) Királyhimnuszának kottáját, a következő években Képes magyar történet volt a melléklet, 1898-ban a magyar diáknyelv, diákszólások stb.[73] A lap rendszeresen közölt folytatásokban regényeket, többek között Gaal Mózestől, illetve Verne-regények is megjelentek hasábjain. És Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regényét is folytatásokban hozta le a periodikum.

Kétségtelenül a Molnár-regény közlése a legmaradandóbb publikációja a folyóiratnak. A regény keletkezésére az író némileg pontatlanul emlékezett, azt írta, hogy „A Pál utcai fiúk a legjobban szívemhez nőtt könyvem, 1906-ban írtam folytatásokban egy ifjúsági lap számára, amelyet volt tanárom, dr. Rupp Kornél szerkesztett.”[74] Rupp Kornél akkor már nem élt, fiatalon, 1900-ban elhunyt. A Tanulók Lapját, Rupp „kedves gyermekét” munkatársai – Gaal Mózes, Horváth Cyrill és Kőfalvy Vidor (1838–1907) – szerkesztették tovább az 1906. március 25-ei, utolsó számig.

A kiadó és Molnár 1905. II. 3-án kötött szerződést A Pál utcai fiúk kiadására:

„Van szerencsém az Önökkel történt következő megállapodást igazolni:

A Pál utczai fiúk czímű ifjúsági regényemet a következő feltételek mellett átengedem Önöknek:

1, A kéziratot, melynek terjedelme körülbelül 20 (Húsz) nyomtatott ív lesz, 1905. március 15-ig tartozom Önöknek teljesen leszállítani.

2, Önök a teljes kézirat kizárólagos kiadási jogáért 1000 (egyezer) korona tiszteletdíjat fizetnek nekem egyszer s mindenkorra, amely örök ár, s amelynek ellenében Önök korlátlanul rendelkeznek munkámmal.

3, A revíziót én tartozom végezni díjtalanul.

4, E megállapodás kiterjed a jogutódokra is.

Budapest, 1905. február 3-án.

Kiváló tisztelettel Molnár Ferenc”[75]

A regény közlése a periodikum 1905. október 1-jei számában indult és az 1906. március 25-ei számában fejeződött be.

A Pál utcai fiúk nagyon gyorsan népszerű lett, a Franklin 1945-ig 15 kiadásban tette közzé. A kiadó nyilván számított is a sikerre, erre utal a maga korában horribilis, 1000 koronás honorárium is. A Franklin érthető módon megpróbálta a szerzőt magához kötni; 1906. IV. 26-án kötöttek Molnárral egy olyan szerződést, amely szerint az író a munkáit könyv alakú kiadásra elsősorban a kiadónak köteles felajánlani.[76] Molnár újabb, kifejezetten ifjúsági regényt nem írt, de fennmaradt egy szerződés, miszerint az Egy haditudósító emlékei című riportkönyvéből esetleges ifjúsági kiadás esetén a szükséges változtatásokat a szövegben elvégzi, illetve egy bevezetőt ír a könyvhöz.[77]

A századelő könyvkiadására jellemző volt, hogy a szakmailag értékes, ám kevésbé eladható könyvekre igyekeztek támogatást szerezni, illetve több vállalat részvételével egyfajta konzorcium keretében kísérelték meg a pénzügyi kockázatok minimalizálását, a nyereség maximalizálását.

Az előbbire példa, hogy a VKM különböző Franklin-kiadványokat támogatott: a Beke-féle kézikönyvet (nem állapítható meg, miről van szó, lehet Beke Ödön nyelvész és Beke Manó matematikus munkája), a Hivatalos Közlönyt és a Néptanítók Lapját, Pecz Vilmos Ókori lexikonát, Malonyaytól a Magyar nép művészetét, a Filozófiai lexikont, az Egyetemes irodalomtörténetet és a Magyar viseletek történetétét.[78]

A támogatások néha megszűntek. A VKM 1904. X. 2-ai levelében arról értesítette a kiadót, hogy fedezet hiányában megszünteti a minisztérium támogatásával megjelenő Magyar Mesemondó című sorozat további finanszírozását, melyet eredetileg a Méhner-cég indított, de a céget megszerezte a Franklin, és így jutott a vállalkozáshoz. Méhner főleg közkedvelt népies könyveket, füzeteket jelentetett meg. A VKM azzal indokolta döntését, hogy a népiskolai ifjúsági könyvtárak támogatása újabb kötelezettséget ró a tárcára, ugyanakkor közölte azt is, hogy a népiskolai könyvtárakon túl szükséges a felnőttek számára is a nép értelmi színvonalának és kedélyvilágának megfelelő könyveket kiadni. Ilyen könyveket támogatna a minisztérium.[79]

A kiadó a jelek szerint megkísérelte a beígért állami támogatás megszerzését. A Franklin 1904. október 28-án vázolta elképzelését az új könyvsorozatról; a levél sajnos nem maradt fenn, tartalmára csak következtetni lehet a VKM válaszából. A hivatalos művelődéspolitikának egyik állandó törekvése volt a rossz, értéktelen, alantas és irodalmi érték nélküli könyvek kiváltása olvasmányos, az ifjúság és a szélesebb közönség számára ajánlható művekkel. A Franklin-Társulat iratai között fennmaradt VKM-levél is egy ilyen minisztériumi programról ad hírt. Sajnos az nem állapítható meg, hogy a támogatás mely könyvekre vonatkozott, egyáltalán létrejött-e a konkrét megállapodás a Franklin és a VKM között. Mindenesetre érdemes közölni a levelet mint a századelő könyvkiadásának és hivatalos művelődéspolitikájának egy szegmensét bemutató forrást. A minisztérium 1905. január 16-án az alábbiakat írta a kiadónak:[80]

„Múlt évi október hó 28-án kelt beadványára értesítem a Társulatot, hogy a ponyvairodalom rossz termékeinek kiirtását célzó vállalkozását örömmel fogadom, mert magam is abban a meggyőződésben vagyok, hogy annak a romboló hatásnak az ellensúlyozására, amelyet az erkölcstelen tartalmú, teljesen értéktelen és botrányos szövegű népiratok a magyar nép erkölcsi és kedélyállapotára egyre nagyobb mérvben gyakorolnak: egyedül a megfelelő jó könyvek forgalomba hozatala és ezek terjesztése szolgálhat célravezető eszközül. Éppen ezért a Társulat által bemutatott ellen-akció tervezetet és az ahhoz fűzött javaslatokat egész terjedelmében helyeslem és elfogadom.

E vállalat költségeinek fedezésére hajlandó vagyok a kért évi kettőezerötszáz /:2500:/ korona állami hozzájárulást és a vállalat keretébe megjelenő füzetek megrendelésére évi háromezer /:3000:/ koronányi összeget egyelőre próbaként az 1905 és 1906 évekre kilátásba helyezni a következő kikötések mellett:

1./ Köteles a Társulat a nép számára első rangú magyar írók közreműködésével oly olvasmányokat íratni, amelyek tisztítólag hatnának a nép erkölcsi életére, leszoktatnák a durva beszédről, a szándékos kártételről, rongálásról, erőszakoskodásról, továbbá köteles a társulat, a szocializmus és a kivándorlás ellensúlyozását célzó olvasmányok megíratásáról gondoskodni, amelyek a népet a fennálló rend tiszteletére és becsülésére megtanítaná, ápolná benne a törvény tiszteletet s végül kioktatná a népet a közegészségügyi intézkedések célszerűségéről és az idevágó törvényes intézkedésekről.

2./ Évente legalább tizenkét /12/ füzet előállításáról köteles a társulat gondoskodni.

3./ A füzetek kiállítása olyan legyen, hogy megragadja a nép fantáziáját, gyorsan népszerűvé váljék s közrehasson a néplélek művészi nevelésére is.

4./ Az olvasmányok oly módon írandók meg, ahogy legkönnyebben lehet hozzáférni a nép lelkéhez, népies /de nem pórias/ nyelven prózában és versben, megfelelő tiszta metszetű képekkel illusztrálva.

5./ Nincs kifogásom az ellen, hogy a füzetek szerkesztésével Béla Henrik[81] író bizassék meg. A szerkesztő személyében netán beálló változás bejelentendő.

6./ A kiadandó füzetek évi programja /a megbízott írók névsora és az általuk írandó füzetek tartalmának rövid jelzése/ a Népiskolai Ifjúsági Könyvtárakat Intéző Bizottságnak előzetesen bemutatandó. A Bizottság esetleges észrevételei figyelembe veendők.

7/ Az egyes füzetek bolti ára tíz /10/ fillérnél drágább nem lehet.

8./ A kész füzetekből köteles a Társulat a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa által kijelölt népkönyváraknak évente egyszázezer füzetet díjmentesen szállítani.

Ezzel szemben kijelentem, hogy a vállalat költségeinek fedezésére kilátásba helyezett évi 2500 koronányi összeget a kész füzetek bemutatása után: – a 3000 koronányi megrendelési összeget pedig a szállítás megtörténtét igazoló vasúti vevény és elismervény fölterjesztése után – egyelőre az 1905. és 1906 években fogom a társulat részére kiutalványozni.

Budapest, 1905. évi január hó 16-án

olvashatatlan aláírás”

Az állami támogatás igénylése és felhasználása mellett a Franklin – annak ellenére, hogy a többi nagy kiadóval komoly küzdelmet vívott a piac megszerzéséért és arra is volt példa, hogy bírósági per lett vitájukból[82] – több alkalommal vett részt kiadói konzorciumban. Legígéretesebbnek az 1923-ban megalapított Ifjúsági és Képeskönyv Szindikátus tűnt.[83] Az Athenaeum, a Franklin, a Magyar Földrajzi Intézet, a Grafikai Intézet, Rigler József Ede Nagyváradon működő papírneműgyára és a Tolnai Világlapja megállapodott, hogy alkalmi egyesülést hoznak létre „oly célból, hogy közös kockázatra és közös haszonra gyermek képeskönyveket és ifjúsági iratokat fognak kiadni” és az AFRA Könyvforgalmi RT útján terjeszteni. Az AFRA a két nagy kiadó, az Athenaeum és a Franklin által 1923-ban alapított vállalat volt, amely abból a célból jött létre, hogy a két kiadó összes kiadványát – az iskolai könyvek kivételével – az AFRA-n keresztül terjesszék.[84]

A szindikátus működése nem váltotta be alapítói reményeit, így néhány éves próbálkozás után 1927 végén megszűnt.

Jelentősebb volt a Franklin és a NIKIB – Népiskolai Ifjúsági Könyvtárakat Intéző Bizottság – együttműködése. A NIKIB 1902-ben alakult meg és 1904-ben jelentette meg első alapjegyzékét, melyre folyamatosan kerültek fel az újabb könyvcímek.[85] A VKM a népiskolai könyvtárakat három típusba sorolta. Az 1–2 tanerős iskolák az első típusba kerültek, számukra 72 kötetet tartalmazott az összeállítás 130 korona 46 fillér értékben. A második típust a 3–5 oktatóval működő iskolák alkották, részükre a rendelet 81 újabb kötet beszerzését írta elő 144 korona 46 fillér értékben. A harmadik típusba pedig a 6 és több oktatót alkalmazó iskolák tartoztak, nekik az első és második csoport könyvein felül újabb 101 tomus beszerzését tette kötelezővé a rendelet. Így ebben a típusban már 254 kötetes könyvtárnak kellett lenni, 484 korona 86 fillér értékben. A nagy könyvkiadók és terjesztők már 1902-ben megkeresték szállítási ajánlatukkal a VKM-et, és a jegyzék megjelenése után megindult a könyvek szállítása.[86] A kiadók az alábbi kedvezményeket kínálták: „A könyvkiadók alkalmi egyesülete a megrendelő ifjúsági könyvtárak összegének kifizetésére vonatkozólag a következő kedvezményeket ajánlották fel: 1, Azon iskolák, melyek az ifjúsági könyvtár összegét egyszerre nem fizethetik ki, a megrendelési összeget 6 éven át törleszthetik. 2, Azon iskolák azonban, melyek az ifjúsági könyvtár összegét egyszerre és pedig a szállítástól számított három hónapon belül teljes összegben kifizetik, a bolti ár után számított 10 % kedvezményben részesülnek. 3, Minden könyvtár számára megfelelő mennyiségű könyvjegyzéket és a könyvtár kezelésére szolgáló segédnyomtatványokat díjmentesen szállítja. 4, A könyvjegyzékben kötetlen állapotban szereplő könyveket megfelelő módon saját költségén bekötteti.”[87]

Az alapjegyzékben a Franklin kiadványai is szép számmal szerepeltek.[88] Arany Jánostól hét kötetet vettek fel az összeállítók: A fülemüle. – A bajusz; Rózsa és Ibolya. – Losonczi István; Toldi. – Toldi estéje. – Első lopás. – Szent László füve. – Jóka ördöge; Válogatott kisebb költeményei; Keveháza. – Szent László füve. – Daliás idők; Buda halála; Balladái. Az Arany Könyvek című sorozatból egy kiadvány került a jegyzékbe: Gyermekmesék: Jézus csodái és példabeszédei. Baksay Sándortól (1832–1915, református lelkész, író, műfordító) két művet találtak méltónak az ajánlásra: Gyalogösvény és Dáma. Egy-egy művel szerepelt Bodnár Gáspár (1861–1921, katolikus pap, író) (A mi népünk), Boross Mihály (1815–1899, újságíró, író, politikus) (Boldogháza), Büttner Lina (Egy rút kislány története). Bezerédy Amália klasszikusa, a Flóri könyve is megfelelőnek találtatott a népiskolai könyvtárak állományába kerülésre. A Robinzonádok közül Campe művét, Az ifjabbik Robinsont Gaal Mózes átdolgozásában javasolták beszerzésre. Erdélyi Zoltán (1872–1915, újságíró, író) történeti munkája, a Hunyadi János és kora az ismeretterjesztő munkákat képviselte, csakúgy mint Farkas Mihály (1833–1900, méhész, kertészeti szakíró, növénynemesítő) Magyar méhészkönyve és Grósz Lajos (1857–1933, tanár) munkája, A természet köréből. Gaal József Peleskei nótáriusa is megtalálható volt a listán. Gaal Mózes közel húsz kötettel szerepelt: Magyar hősök és királyok; Árpád utódai; Szent László; Nagy Lajos; Hun és magyar mondák; Magyar királymondák; Kenyér és becsület; Kard és lant hőse; Hűséges mind a sírig; Futri Kata; Komédiás Palkó; Zrínyi Ilona; Magyarország műveltségi állapota az Árpád-házi királyok alatt; Csontos Szigfrid és a Nibelungok; Bethlen Gábor és kora; Széchenyi István gróf; Deák Ferenc élete; II. Lajos; II. Endre. Garay Jánost Válogatott versei képviselték a lajstromban.

Hevesi Lajos már említett, híres regénye, a Jelky András is felkerült a jegyzékre, csakúgy, mint „Ida néni” Gyermekmesék című kötete. A Jó könyvek című sorozatból 8 füzetet ajánlottak, Jókaitól a Mátyás diák és Bente urat, Szatmárytól (?–?) a Mátyás király és a gonosz kamarást és a Vargha Jánost, Mikszáthtól két füzetet, A bűvös orsót és Jókai életrajzát, P. Szathmáry Károlytól (1831–1931) Munkácsy biográfiáját és a Rege a tündérkirálynérólt, és Koroda Páltól (1858–1933) A peres jószág címűt. Jókaitól hét további mű szerepelt a jegyzékben: A legvitézebb huszár; A magyar nemzet története; Csataképek; Az új földesúr; Válogatott beszélyei; Árpád és a magyarok őskora; Magyar nemzeti vértanúk. Jakab Ödön (1854–1931) könyve, A két imposztor is az ajánlottak közé került csakúgy, mint Kisfaludy Károlytól a Mátyás diák. – A hűség próbája. Tőle még három egyéb kötetet is ajánlottak, Víg beszélyeit, A kérőket és a Csalódásokat. Fivérétől, Kisfaludy Sándortól a Regék a magyar előidőkből került a listára ugyanúgy, mint K. Nagy Sándor (1846–1923) kötete, A halálbíró. Jósika Miklós már említett II. Rákóczi Ference Gaal Mózes ifjúsági átdolgozásában szerepelt a jegyzéken. A kevés idegen szerzőt képviselte a francia Jean Macé (1815–1894) ismeretterjesztő munkája, az Egy falat kenyér története, amely az emberi test működését mutatta be. Nógrády Lászlót (1871–1939) a Homokba írt mesék; Perlaky Mihályt (1814–1889) A szőlőmívelés kátéja és Sebestyén Gyulát (1848–1911) Az Árpádok története képviselte. Petőfitől a János vitéz mellett Válogatott költeményei is a beszerzésre előírtak között volt. Tompa Mihály három kötettel szerepelt, Regéi és Népregéi mellett Összes költeményeit is ajánlották a jegyzék összeállítói. Tormay Béla (1839–1906) hasznos tudnivalókat közölt Nádudvary uram vasárnapi beszélgetései mezőgazdasági dolgokról című ajánlott kötetében. Tóth Pál (1843–1903) Lorántffy Zsuzsannáról írt életrajza, Varga Ottó (1853–1917) Tíz szobor című, a magyar történelem jeles személyiségeit bemutató munkája is felkerült a jegyzékbe. Vas Gerebentől két kötet szerepelt: Nagy idők, nagy emberek; Egy alispán.

Szívós Bélától (1849–1912) három művet vettek fel: Nansen utazása lábszánkón Grönlandon keresztül; András, a gazda és Az állatvilág csodái: A majmok. Tocsek Helén (1867–?) a XVIII. században élt kalandos sorsú Tóth Ferenc (1733–1793) báró életrajzát írta meg A bujdosó fia című regényében, mely szintén felkerült a jegyzékre. Vernétől több kötetet regisztráltak, a Kétévi vakációt, a Tizenötéves kapitányt, a Cascabal Caesart, a Grant kapitány gyermekeit és a Cynthia hajótörötteit. Vörösmartyt a Franklin kiadásában mindössze egy megjelent munka, a Cserhalom képviselte.

A NIKIB által preferált Franklin-kiadású könyvek kétségtelenül tükrözték a kor kulturális értékrendjét; sok, mára már teljesen elfeledett írót és könyvet ajánlottak a szerkesztők, ugyanakkor a listán szereplő könyvek nem kis része klasszikus mű, amely ma is helyet kell, hogy kapjon az (általános) iskolai könyvtárakban. Ezzel együtt szükséges hangsúlyozni, hogy a jegyzékre egyes szerzőktől sokkal több mű került fel, hiszen több kiadó is kiadta például Petőfit vagy Vörösmartyt.

A Franklin – bár nem volt fő profilja a gyermek- és ifjúsági könyvek kiadása, a magyar könyvkultúrában betöltött előkelő helyzetének megfelelően jelentette meg az ifjúságnak szánt könyveit. Igényes, tartalmas kiadványokat tett közzé, és ugyan természetszerűen ezek tekintélyes része mára már puszta bibliográfiai adalék, nem csekély azoknak a könyveknek a száma, amelyeket még ma is olvasnak, és a gyermek- és ifjúsági irodalom alapműveit képviselik.

_________________________________

György Pogány: The books for children and young people of the Franklin-Társulat Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda Rt. (Franklin-Company, Institute of Hungarian Literature and Publishing House Co.) 1873–1945

The Franklin-Társaság (Franklin-Company, Institute of Hungarian Literature and Publishing House Co.) was founded in 1873 as a successor of the publishing house of Gusztáv Heckenast. Most of the publications of Franklin were ones of belles-lettres and special books. Children, young people or teenagers were not the most important group in the policy of the company, but their books for them were really on a high level. The best known and read writers of Franklin were Mózes Gaal, Elek Benedek and Zsigmond Sebők from the Hungarians, and Jules Verne from the world literature. Franklin made a lot to promote Verne’s books to Hungarian readers, they printed and distributed the novels of him in modern translations with the original illustrations as nice books. The company published for children, and young people periodicals and series as well – a few of them in cooperation with scientific societies, for example Magyar Földrajzi Társaság (Hungarian Geographical Society) and Magyar Történelmi Társulat (Hungarian Historical Society).

Vissza a tartalomjegyzékhez