Huszti Ágnes: A könyvtárak szerepe az olvasóvá nevelés megalapozásában

Nyomtatási nézet

Huszti Ágnes informatikus könyvtáros, magyar nyelv és irodalom szakos bölcsész és tanár

(A tanulmány részlet Huszti Ágnesnek az Eötvös Loránd Tudományegyetem BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézetében készített és sikeresen megvédett diplomamunkájából.)

_______________________

A ’70-es, ’80-as években indultak azok a mozgalmak, amelyek a gyermekek korai nevelését tűzték ki célul, és mára sok országban az oktatásügy fontos stratégiai céljává vált a kisgyermekek olvasóvá nevelésének előkészítése. Ebben a törekvésben kapnak óriási szerepet a könyvtárak, melyek oktatási rendszeren kívüli intézményként már a kezdetek kezdetén megszólíthatják a kisgyermekeket és hozzátartozóikat, és elláthatják őket azzal a szükséges ismerettel és anyaggal, ami hozzájárul a kisbabák és gyermekek nyelvi fejlődéséhez. A könyvtárak szerte a világban vállalkoztak erre a feladatra, és megteremtették a körülményeket, hogy fogadják és neveljék ezeket az apró látogatókat, hogy felnővén a könyvek és szövegek világa barátságos és felfedezésre váró területet jelentsen számukra.

Az IFLA (International Federation of Librarian Associations and Institutions) szakértői csoportja 2006–2007-es projektje keretében összefoglalta a babák és kisgyermekek könyvtári szolgálatának irányelveit (A babák és kisgyermekek könyvtári szolgálatának irányelvei – Guideline for Library Services to Babies and Toddlers). Azért is kaphatott külön figyelmet ez a korosztály, mert nyilvánvalóvá vált és fókuszba került a korai évek szerepe az olvasóvá nevelés folyamatában – a korai pozitív tapasztalatok ugyanis megalapozzák az egész életen át tartó érdeklődést a könyvek iránt. Országonként eltér a könyvtárak közösségi szerepvállalása – ettől függően vesznek részt a különböző nemzetek könyvtárai is az olvasásnépszerűsítés szolgálatában. Az IFLA irányelvei nagy hangsúlyt helyeznek a 3 éves kor alattiak – babák és kisgyermekek – igényeinek kiszolgálására, különösen a speciális igényű (például a kétnyelvű vagy fogyatékkal élő) gyermekek ellátására.

A tanulmányban azt vizsgálom, hogyan gazdagítja a könyvtár a literációs nevelés folyamatát szolgáltatásaival, tárgyi és személyi feltételeivel, milyen foglalkozásokat, eszközöket kínálhat a legfiatalabb látogatók számára. Vizsgálatom kiindulási alapja azok a nemzetközi irányelvek, melyeket a nemzetközi gyakorlat formált. Azt tekintem át, hogy a kisgyermekek ellátásában milyen elvárásokat támaszt a közkönyvtárak felé a világ könyvtárügyét képviselő nemzetközi szakmai szövetség, az IFLA. A szövetség három dokumentumának – A közkönyvtári szolgálat: Az IFLA és az UNESCO fejlesztési irányelvei,[1] A babák és kisgyermekek könyvtári szolgálatának irányelvei (Guidelines for Library Services to Babies and Toddlers),[2] A gyermekkönyvtári szolgálat irányelvei (Guidelines for Children’s Library Services)[3] – ajánlásait követve veszem számba, hogyan tud az olvasóvá nevelés megalapozásában hatékonyan részt vállalni a könyvtár. Az útmutatók fogják meghatározni dolgozatom irányvonalát, melyet igyekszem kiegészíteni nemzetközi és magyar példákkal, illetve az olvasás-előkészítésre vonatkozó szakirodalom egy részének bemutatásával. Terjedelmi okokból nem vizsgáltam a speciális nevelési igényű kisgyermekeknek nyújtandó könyvtári szolgáltatásokat.

Az utóbbi évtizedben a babák és kisgyermekek is szívesen látott tagjaivá váltak a könyvtárak többségének. Ennek alapján került a nemzetközi könyvtári szövetség figyelmének középpontjába ez a csoport is, és vált igénnyé a feltételek megfogalmazása. Az irányelvek alapján a célcsoport tagjai mégsem csak ők egyedül: fontos megjegyezni, hogy az útmutató a gyermeket és kísérőjét együtt, egységben láttatja. A gyermek szükségleteinek kiszolgálásával együtt mindig az őt kísérő személy – szülő, nagyszülő, családtagok, hivatalos gondviselő, nevelő, egészségügyi dolgozó – igényeinek kielégítését is hangsúlyozza.[4]

A gyermekek a könyvtári szolgáltatások, eszközök és anyagok elérésében kísérőjükre vannak utalva, ők tanítják meg nekik ezek használatát, és kísérik figyelemmel a könyvtárban zajló tevékenységeiket. Éppen ezért fontos tudatosítani a gyermekekhez tartozó személyekben, mi a szerepe a kicsik életében a könyveknek és a könyvtárnak. A kísérő szülő, rokon, gondozó szemléletét is formálhatja a könyvtár a gyermekek olvasóvá neveléséről szóló előadásokkal, ismeretterjesztő kiadványokkal és foglalkozásokkal.[5]

A gyermekek nyelvi fejlődése az első években főként a családi élet kontextusában zajlik. A családi környezet tehát az, ami leginkább meghatározza az óvodába lépő gyermekek nyelvi készségeinek fejlettségét, a világról szerzett tapasztalatát, tudását. A társadalmi, kulturális és gazdasági hátrányok már korán, óvodás korban egyenlőtlen helyzetet teremtenek a tanulás területén, és így később a társadalmi érvényesülés folyamatában is.

„A szegénység – írja Péterfi Rita az olvasásfejlesztés nemzetközi tapasztalatait elemző tanulmányában – nem csupán a jövedelmek alacsony voltát vagy hiányát jelenti, hanem különböző javaktól való megfosztottságot is: tehát az anyagi hiányok mellett gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális javaktól való megfosztottságot is jelent. S ez felnőttre és gyerekre egyaránt érvényes. Az olvasás kapcsán éppen ezért szükséges a családról mint egységről, a szülőről és a gyerekről való együttes gondolkodás.”[6]

A gyermekek írásbeliséggel kapcsolatos viselkedése, tudása összefüggést mutat a család szociokulturális és literációs jellemzőivel. Szinger Veronika kutatása, mely óvodások literációs ismereteit vizsgálta a családi háttérjellemzők összefüggésében, ezt a nagycsoportos gyerekek esetében is igazolta. A gyermekek írásbeli kommunikációja (melyet a nyelvi tudatosságuk, írásbeliséggel kapcsolatos ismereteik, vizuális kommunikációs szokásaik és írás-olvasás eseményeik gyakorisága alapján határozott meg) pozitív korrelációt mutatott többek között a szülők iskolai végzettségével, a könyvtárhasználattal, mesemondással, meseolvasással, az otthoni könyvek és gyermekkönyvek számával és a szülők olvasással szembeni pozitív attitűdjével.[7]

Csík Tibor PISA- és PIRLS-eredményeken alapuló vizsgálatai[8] is igazolták, hogy a szülőknek kiemelkedő szerepe van az olvasás megalapozásában, előkészítésében. A PIRLS-adatok összevetéséből kiderült, hogy a magyar gyermekek esetében meghatározó módon befolyásolja az olvasási kedvet a szülők iskoláskor előtti olvasásra ösztönző nevelői tevékenysége. A korrelációk vizsgálata rávilágított arra is, hogy a szövegértés eredményességét befolyásolja a szülők olvasási szokása és az otthoni könyvek száma is.[9] A két PISA-eredmény (2009-es és 2012-es) is egyértelműen igazolta, hogy a családi könyvtár nagysága összefüggést mutat a diákok eredményességével.[10] Az otthoni gazdag literációs környezet tehát mérhető módon támogatja a gyermekek írásbeliséggel kapcsolatos ismereteinek gyarapodását.

A szülői háttér szerepét felismerve a nemzetközi gyakorlatban az olvasásfejlesztési és olvasóvá nevelési programok a családokat (gyermekeket, szülőket, nagyszülőket, rokonokat) is megcélozták. Ezek a családi írás- és olvasásfejlesztő kezdeményezések (family literacy) egyrészt a gyenge olvasási- és íráskészséggel rendelkező felnőtteknek nyújtanak segítséget, másrészt közös olvasási programokat kínálnak szülőknek és gyermekeknek.[11] Egyszerre segítik a szülőt nyelvi, kulturális hátrányai leküzdésében, és próbálják olvasásra ösztönző magatartásra nevelni. Amellett, hogy a szülők literációs szokásait igyekeznek alakítani (írásra, olvasásra késztetik őket), annak a nagyon fontos tapasztalatnak az átadását tűzték ki célul, hogy a gyermek fejlődését már a kezdetektől alapjaiban meghatározza a vele való kommunikáció minősége és mennyisége.

A gyermek korai literációs nevelésében nagyrészt a szülő játszik szerepet. A családi írás- és olvasásfejlesztő programok azért is váltak népszerűvé, mert ezek hátterében az a feltételezés állt, hogy a gyenge írás- és olvasási készségekkel rendelkező szülők gyermekeinek nagy eséllyel lesznek hasonló problémáik ezen a téren. Bár a kutatások statisztikailag laza összefüggést mutattak a gyenge készségekkel rendelkező szülők és gyermekek problémái között, mégis belátható, hogy a szülők olvasási szokásainak formálásával javulnak a gyermek tanulási és életesélyei is.[12] Ezek a mozgalmak a család fogalmát igen tágan értelmezik, és nem pusztán a magcsaládot, hanem a tágabb családi környezetet (nagyszülőket, rokonokat, nevelőket) is igyekeznek megszólítani, és írásra, olvasásra bátorítani. [13]

Az első családi literációs tevékenységet ösztönző programok Izraelben, az Egyesült Államokban és Angliában jelentek meg a ’70-es és ’80-as években.[14] Hatékonyságuk miatt hamar népszerűek lettek ezek a mozgalmak, és elterjedtek szerte a világon. Jelentőségüket mutatja, hogy sokat állami támogatással működtetnek. Ezek nem kampányszerűen futó projektek, hanem általában többéves, folyamatos promóciós tevékenységeket jelentenek, melyek célja, hogy a családon belüli írás és olvasás presztízsét növeljék.[15]

Kiváló példája a családi literációs programoknak a PEFaL (Parent Empowerment through Family Literacy – a szülők felkészítése a családi írás- és olvasásfejlesztés révén) nevű nagyszabású kezdeményezés, melyhez több ország (Dél-Afrika, Kanada, Nagy-Britannia, Németország, Nepál, Törökország, Uganda, Új-Zéland, USA, Málta és részlegesen Anglia, Belgium, Litvánia, Olaszország, Románia) is csatlakozott, és melyhez kvantitatív és kvalitatív mérések és vizsgálatok is kapcsolódtak.

A felsorolt országok közül kiemelhető Törökország, mely családi olvasás- és írásfejlesztő programját 1985-ben indította, elsőként a világon. Mára kb. 70 ezerre rúg azok száma, akik ezekben a programokban részt vesznek. A projektekhez kapcsolódó, hosszú időszakot átölelő követéses vizsgálatok tapasztalatai azt mutatják, hogy a programban részt vevők továbbtanulási esélyei javultak, és pozitív hozadéka volt még a programnak a családon belüli konfliktusok békésebb megoldása is (csökkent a gyermekbántalmazások száma).[16]

1. kép: Szülők és gyermekek a Bács-Kiskun Megyei Katona József Könyvtár foglalkozásán
(forrás: http://www.bacstudastar.hu/pillanatkepek, 2018. 04. 10.)

A családi írás- és olvasásfejlesztés hatékony példájának bizonyult a Kristin Wardetzky által vezetett németországi meseóra-projekt, melyhez a könyvtárak is csatlakoztak. Németországban magas a migrációs háttérrel rendelkező lakosok száma, és a bevándorlók jelentős része küzd nyelvi problémákkal. Az ilyen hátrányos helyzetű iskoláskorú tanulók számára szervezett berlini projektnek az az alapötlete, hogy a gyermekeket visszavezetik az ún. szóbeliség fázisába, abba a legintenzívebb tanulási szakaszba, amikor még a hallott szavakon keresztül épülnek ismereteik. Erre az időszakra tehető azoknak a komplex gondolati folyamatoknak a kialakulása, melyek alapjaiban meghatározzák majd az olvasott és hallott szövegek befogadásának eredményességét.

Ezeken a meseórákon a történeteket képzett színészek mondják el a német nyelv költői változatát használva. A megértést segítik a nonverbális jelzések: a mozgás, a mimika és a testbeszéd. A mese hallgatását, a befogadás fázisát a felidézési szakasz követi, melyben a gyermekek elmondják és eljátsszák a hallott történetet, végül az utolsó fázisban új, saját történetet alkotnak a hallott mese alapján. Ebben a produktív szakaszban gyakran használják a japán papírszínházat, a kamishibait a történetek megjelenítéséhez.[17]

A Kristin Wardetzky által vezetett projekt keretében óvodáskorú gyermekek számára is rendeztek meseórákat, majd – hogy hatékonyabbá tegyék a gyermekek nyelvtanulását – később az anyákat is bevonták a programba. Az ilyen és ehhez hasonló projekteknek köszönhetően a német könyvtárakban akkora a migráns könyvtárhasználók aránya, mint részesedésük a lakosságéból.[18]

A gyermek első tanára a szülő, aki megtanítható arra, hogyan fejlessze gyermeke képességeit. Ez az alapgondolata azoknak a mozgalmaknak, melyek a családi könyves környezet és tevékenységek támogatását szolgálják tanácsokkal, könyvekkel, módszerekkel. Ilyen az 1969-ben Izraelben létrehozott HIPPY (Home Instructions for Parents of Preschool Youngsters, azaz otthoni tanítás az iskoláskorúnál fiatalabb gyermekek szüleinek)[19] program, mely mára nemzetközi mozgalommá nőtt. Célja, hogy minden támogatást megadjon a szülő számára gyermeke megfelelő nyelvi, literációs neveléséhez a foglalkoztató csomagoktól a munkafüzeteken át a szükséges tárgyi eszközökig. A program a kulturális és nyelvi kisebbségben élő óvodáskorú gyermekek szüleit célozta, és tanulássegítő szerepén kívül a társadalmi integráció előmozdítását is szolgálta.

A nagy múltú brit Book Trust könyvadományozó és olvasmánytanácsadó program is példaértékű kezdeményezés. A családokat célzó mozgalmak közt elsőként hívta fel a szülők figyelmét arra, hogy már babakorban fontos a könyvekkel való ismerkedés, mely a későbbi élményszerző olvasás (reading for pleasure) megalapozója. A legfiatalabb (0–5 éves) gyermekek és családjaik számára indult 1992-ben a Book Trust, a Birmingham Library Services (Birmingham Könyvtári Szolgáltatás) és egyéb oktatási és egészségügyi intézmények közreműködésével a Bookstart (Könyvstart) program, mely nyolc év alatt nemzetközi kezdeményezéssé vált. Ez az állami támogatást is élvező projekt komoly eredményeket ért el a gyermekek nyelvi készségeinek kialakításában és későbbi tanulmányi sikereit illetően. A hatásmérések és visszajelzések egyértelműen kimutatták a programban részt vevő gyermekek átlagnál magasabb nyelvi tudatosságát, analizáló képességét, és igazolták azt is, hogy a projektben résztvevők könnyebben tanultak írni és olvasni az iskolában.[20]

A könyvtárak jelentős szerepet játszhatnak ebben a programban. Az első ingyenes kezdő könyvcsomag (Bookstart Baby Pack – Könyvstart Babacsomag) szülőkhöz való eljuttatásával bekapcsolódhatnak a családok életébe, és így eredményesen támogathatják a tanulás élethosszig tartó folyamatába lépő kisgyermeket és családját. Gyakran a könyvtárak szolgálnak a Bookstart-programok helyszínéül (pl. Bookstart-hét rendezvényei keretében), és a programban részt vevő könyvtárak havi, esetleg heti rendszerességgel is tartanak foglalkozásokat a legkisebbek és szüleik számára. Ezek általában zenés-rímes (’rhymetimes’) programok vagy a közös olvasás élményét nyújtó ún. ’storytimes’ foglalkozások. A Bookstart mozgalom nagy hangsúlyt fektet a hátrányos helyzetű, alacsony szocioökonómiai státuszú családok (például Bookstart Corner) és a fogyatékkal élő gyermekek felkarolására is (ilyen például a vakok és gyengénlátók számára készített csomag, a Bookshine).[21]

A Bookstart programhoz kapcsolódó követéses vizsgálatok eredményeinek hatására világszerte elterjedtek és nemzetközi hálózattá alakultak ezek az olvasást népszerűsítő mozgalmak, illetve hasonló kezdeményezések indultak számos országban: ilyen az amerikai Reach Out and Read, a németországi Lesestart (Olvasásstart) és a Buchstart Hamburg (Könyvstart Hamburg), az olasz Nati per leggere (Olvasásra születni), a holland Boekstart (Könyvstart) és az ausztrál Better Begginings (Jobb kezdet) projekt. Az amerikai Reach Out and Read program nem könyvtári kezdeményezésű projekt, de partneri kapcsolatot ápol könyvtárakkal, melynek keretében kölcsönösen segítik egymást az olvasásért folytatott küzdelemben promóciókkal, szakmai segítségnyújtással, dokumentumok biztosításával.[22]

A Nati per leggere mozgalom létrehozásában az Olasz Könyvtári Egyesület (Associazione Italiana Biblioteche) is részt vett. A szociális, egészségügyi és oktatási szektor dolgozóit is bevonó kezdeményezés célja, hogy egyenlő esélyeket teremtsen a gyermekek számára az olvasóvá válás útján. Ez a gyermek hatéves koráig tartó program széleskörű tevékenységet jelent: a szülőknek nyújt szakmai segítséget a gyermekek literációs nevelésében, biztosítja a kicsik számára a szükséges anyagokhoz való ingyenes hozzáférést, különböző programokat, rendezvényeket kínál a családok számára, és könyvek ajánlásával segít eligazodni a gyermekkönyvek gazdag választékában. Az önkéntesek toborzása, mely bevonja a társadalom szélesebb rétegét is az olvasás folyamatába, igazi közösségi eseménnyé teszi a mozgalom rendezvényeit. Az önkéntesek lelkes beszámolóiból kiderül, hogy olyan élményt jelent ez a munka, mely során megtapasztalhatják azt, amit a mozgalom is hirdet, hogy az olvasás a szeretet gesztusa.[23]

2000-ben megalakult az EU Read konzorcium, mely a nemzeti olvasásnépszerűsítő mozgalmakat fogja össze Európában. A tizenhárom ország részvételével működő munkacsoportnak az a feladata, hogy a tapasztalatok cseréjével és új stratégiák kidolgozásával segítse az olvasásnépszerűsítés ügyét az európai régióban. Hasonló céllal alakult az All of Europe Reads to Kids (Egész Európa olvas a gyermekeknek) nevű projekt is, mely a kisgyermekes családokat célzó olvasásnépszerűsítő kezdeményezéseket fogja össze, és a nemzeti programok tapasztalatcseréjének közös fóruma kíván lenni.[24] A könyvtárak szerte Európában kapcsolódnak az EU Read változatos programjaihoz és egyéb civil kezdeményezésekhez is, hogy támogassák az olvasás közös ügyét.

Egyik magyar vonatkozású példája a népszerűsítő kezdeményezéseknek a Magyar Olvasástársaság által elindított Olvasó-társ mozgalom, melynek célja, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek számára adjon lehetőséget betűgazdag környezet megismerésére. Nem tanító, hanem olvasásra nevelő törekvés ez, mely mesélések és felolvasások alkalmával igyekszik megteremteni gyermekek és könyvek között a kapcsolatot, és elérni, hogy a könyvtárak világa barátságos és hívogató közeggé váljon számukra, mely képes pótolni az otthoni könyves környezet hiányát. A program 2010-ben indult, és három területen igyekezett kiszolgálni a gyermekek literációs igényét: az SOS Falu lakóinak, hátrányos helyzetű, főleg roma családok kiskorú tagjai számára, valamint a tartósan kórházi ápolásra szoruló gyermekek részére olvastak önkéntesek meséket, történeteket. A kezdeményezéshez kapcsolódhat bárki, aki szívén viseli ezeknek a nehéz helyzetű gyermekeknek a sorsát, aki hajlandó tenni azért, hogy javítson körülményeiken, és szeretne társukká válni az egyenlő esélyekért vívott küzdelemben.[25]

Fontos megemlíteni még a magyar olvasásnépszerűsítő kezdeményezések között az Informatikai és Könyvtári Szövetség indítványozására megvalósuló Babaolvasó és Kölyökolvasó programokat. A szövetség szervezésében évente rendezik meg a Babaolvasó szakmai napot, melyet legutóbb 2018 májusában tartottak Tatabányán. A szakmai napok célja, hogy minél több könyvtár csatlakozzon a Babaolvasó kezdeményezéshez, és váljon alkalmassá arra, hogy kiszolgálja a babák és szüleik igényeit is.

Hosszan lehetne még sorolni az olvasásra ösztönző mozgalmakat, mivel sok országban megjelentek valamilyen formában, és ezzel egy időben a könyvtárak szolgáltatásai is bővültek, hiszen valamilyen módon mindig kapcsolódtak ezekhez a kezdeményezésekhez. Feltűntek a foglalkozások sorában azok a programok, melyeket kifejezetten a kisgyermekes családok számára rendeztek. A könyvtár azért is válhatott ideális helyszínévé ezeknek a kezdeményezéseknek, mert egy olyan nem formális oktatási színtér, ahol egyszerre lehet a szülő és a gyermek olvasási, literációs szokásait úgy alakítani, hogy minden feltétel adott érdeklődésük felkeltésére és kielégítésére.

A fő kérdés, hogyan tudja a legkisebbek számára teljesíteni a könyvtár azt az alapvető küldetését, hogy szabad hozzáférést biztosít a tudáshoz és az információhoz? Milyen kihívásoknak kell eleget tennie, hogy ezek az apró látogatók hozzáférhessenek azokhoz az információkhoz, melyek fejlődésük teljes kibontakoztatásához szükségesek?

A Guidelines for Library Services to Babies and Toddlers című javaslatgyűjtemény hangsúlyozza, hogy a gyermekkönyvtári szolgáltatást is olyan fontosnak kell tekinteni, mint a felnőttekét – a kisgyermekek információs szükségleteinek kielégítése pedig lényegesen eltér a felnőttekétől, hiszen mások az információszerző módszereik. Az említett IFLA-dokumentum csak a szolgáltatás alapszempontjait fekteti le, meghatározza az irányt és a célt, melynek elérésében az erre épülő terjedelmes szakirodalom nyújt segítséget.

Az IFLA irányelvek szerint a szolgáltatások egyik általános célja, hogy a babák és kisgyermekek beszédfejlődését ösztönözzék, és fejlesszék a nyelvi képességeiket.[26] „A gyermekkönyvtáraknak ki kell szolgálnia a babák és kisgyermekek szükségleteit az írást és olvasást megalapozó képességek kialakításához.”[27] A továbbiakban ezeket a szükségleteket vizsgálom, és azokat a tevékenységeket veszem számba, melyek a gyermekek nyelvi, literációs fejlődését segítik, hiszen ezek az előkészítői a sikeres olvasástanulásnak.

Tevékenységek a könyvtárban

Az IFLA irányelvei szerint a könyvtáraknak a gyermekek felderítő, szenzoros és literációs szükségleteit is ki kell szolgálnia, és a beszédet, hallgatást, olvasást és egyéb olvasásra előkészítő folyamatokat szükséges ösztönöznie. Az irányelvek között nagyon általános megfogalmazásban utalást találunk arra is, hogy a zene, a gyerekdalok, ringatók megléte a könyvtárban szintén kívánatos feltétel.[28]

Az Every Child Ready to Read mozgalom, mely a Public Library Association (Közkönyvtári Szövetség) és az Association for Library Service to Children (Gyermekkönyvtári Szövetség) szervezetek közös projektje, öt alapvető tevékenységet emel ki, melyek segítik a gyermekek korai olvasóvá nevelését: a beszédet, az éneklést, az olvasást, az írást és a játékot. Ezeket a szülővel közös tevékenységekként igyekszik ösztönözni a kezdeményezés, mely kiadványokkal, videókkal, különböző propagandákkal hívja fel a figyelmet a gyermekek szükségleteire.

Dr. Susan Neuman és Dr. Donna Celano, a korai fejlesztés kutatói a mozgalom keretében létrehoztak egy könyvtárosok számára készített promóciós csomagot, hogy segítsék a szülők oktatását.[29] (Az Every Child Ready to Read program és a módszer gyakorlati eszköztára megtalálható a mozgalom honlapján.)[30] A cél a tanulás öt elemét tekintve, hogy a szülők részt vegyenek a gyermekek tevékenységeiben és cselekvésre ösztönözzék őket, hiszen a szülővel létrejött interakciók során vonódik be legjobban a kisgyermek a tanulás folyamatába. A következőkben a Power of Play (A játék hatalma) című könyv útmutatása alapján veszem sorra, hogyan szolgálhatja a könyvtári környezet ezeket a tevékenységeket.

A beszéd ösztönzése a szülővel való párbeszéd megteremtésében valósul meg legjobban. A könyvtár minél bővebb kínálatát nyújtja a játékoknak, annál inkább szélesíti a gyermek és felnőtt közti párbeszéd kontextusát (például főzés, farm élete stb. témában kínál kirakót, könyvet, eszközöket), és minél változatosabb témájú anyagokkal rendelkezik, annál jobban képes növelni a gyermekek szókincsét, és gazdagítani ismereteiket.[31]

Az éneklés gyakori eleme a könyvtári foglalkozásoknak. A Power of Play című könyv szerzője arra bátorítja a könyvtárosokat, hogy helyezzenek el olyan tárgyakat és eszközöket, melyek a szülőkben is felidézik a régi mondókák és dalok emlékeit, és ösztönzik őket a közös éneklésre. Ha a zaj nem zavarja a többi olvasót (és ez sokszor olyan szempont, ami akadályt állíthat a foglalkozások elé), elhelyezhetnek CD-lejátszót vagy egyéb zenei eszközöket a gyermekek és felnőttek számára. Fontos, hogy a könyvtár által kínált zenei anyagok (mondókák, CD-k, csörgők, hangszerek) elérhetőek legyenek és lehetőséget adjanak szülőnek és gyermeknek egyaránt a választásra. Az élményt fokozhatja, ha a dalokhoz és mondókákhoz illő jelmezek, bábok és egyéb eszközök is rendelkezésre állnak, és a kicsik el is játszhatják azt, amiről énekelnek.[32]

Fontos, hogy a kisgyermekek, babák a könyvtárban is minél többfajta és többféle témájú könyvvel találkozzanak, lapozgassák, nézegessék, olvassanak nekik belőle. Ebben a környezetben, ha elérhető közelségbe helyezik őket, találkozhatnak azzal a széles kínálattal, mely felkelti és kielégíti folyton változó érdeklődésüket. A kicsik a megkedvelt történeteket szeretik eljátszani, visszamondani, átértelmezni. Ebben a re/produktív folyamatban segíthetik a gyermekeket azok a bábok, játékok, jelmezek, melyek kapcsolódnak a könyvek témájához (pl. vonatokról szóló könyvek közelében játékvonat, főzésről szóló mellett kiskonyha vagy a Három kismalac című mese bábjai a könyvhöz stb.). Azáltal, hogy megjelenítik, eljátsszák az elolvasott történetet, bevonódnak a cselekménybe, és aktív részeseivé válnak az olvasás eseményének.[33]

Az írás tevékenysége számos módon ösztönözhető a könyvtári játéktérben. Az írni még nem tudó gyermekek finommotoros mozgásának fejlődése alapozza meg a későbbi íráskészséget. A kisgyermekek kéz- és ujjkoordinációját segítik azok a babák számára készített játékok, melyek összenyomhatóak, sípolnak, zörögnek, csörögnek. A totyogók és óvodás korúak számára pedig megfelelnek erre a célra a kirakók és formakeresők.[34]

2. kép: Babahancurka (forrás: http://www.bacstudastar.hu/pillanatkepek, 2018. 04. 10.)

Ha a könyvtári környezet alkalmas rá, érdemes beszerezni táblát és krétát a színezéshez és rajzoláshoz. A rajzeszközök biztosítása segíti az íráshoz szükséges készségek fejlesztését, és arra ösztönzi a gyermekeket, hogy otthon is rajzoljanak. A betűkkel való ismerkedést támogatja a mágnesfalra tehető alfabetikus szimbólumokkal való játék. Ezek is az olvasásra felkészítő környezet fontos kellékei, ahogy a nyomtatványok, fotók és különböző jelek is, melyek a szimbolikus gondolkodást szolgálják. Megfelel bármilyen eszköz, ami rávezeti a gyermekeket, hogy szimbólumok leírásával közvetítsék gondolataikat. (Még saját szimbólumrendszer kitalálására is lehet ösztönözni őket.)[35]

A játszva tanulás módszere a gyermek kíváncsiságára épít, megmozgatja képzeletét, kreativitásra sarkallja, miközben oldja a belső feszültségeket. A játék vidám, örömteli légkörét igyekeznek megteremteni a könyvtárak azáltal, hogy olyan tereket hoznak létre, melyek alkalmasak a játékra, és olyan eszközöket biztosítanak, melyek beindítják a gyermekek és szüleik képzeletét. A játékban rejlő lehetőségek némileg ellentéteseknek tűnhetnek azzal, amit a hagyomány szerint a könyvtárakban megszokott tevékenységekről gondolunk. Az a tér, ahol játszó gyermekek vannak, megtelik élettel, zajjal, nyüzsgéssel, és nem mindig kerülnek benne helyére a dolgok. Mégis, azok a könyvtárak, melyek létrehoztak ilyen játékra és tanulásra alkalmas környezetet, és így elkötelezték magukat amellett, hogy teret biztosítanak a legkisebbek számára is, vállalva az ezzel járó nehézségeket, jelentősen megnövelték látogatóik számát és elégedettségét.

A könyvtári játéktér nyomtatott szövegekben gazdag környezet: a benne elhelyezett játékok célja az, hogy a könyvekben szereplő információkat szemléltessék, párhuzamba állítsák a bennük található ismereteket a gyakorlati tevékenységekkel. A bontakozó írásbeliség folyamatát gazdagíthatja azzal a könyvtár, hogy különböző tartalmú és célú szövegeket kínál, melyekhez megteremti a velük rokon környezet kontextusát.

A literációs nevelés széleskörű ismeretszerzést jelent.[36] Többek között annak megtapasztalását, hogy az írásnak és a szövegek világának milyen szerepe van életünkben, hogy az írás és olvasás összefügg a nyelvvel, az élőszóval. A hétköznapi élet színtereit megjelenítő könyvtári környezet képes igazán megmutatni azt, hogyan szövi át mindennapjainkat a betűk világa, hogyan segítenek eligazodni ezek a szimbólumok az élet különböző területén, és megértetni a gyermekekkel, hogy a könyvek mennyi jónak: ismeretnek, tudásnak és élménynek a forrásai.

A Baltimore Megyei Könyvtárban (Baltimore County Public Library) található egy játszó- és tanulóközpont, egy kisgyermekek méretére tervezett miniváros (Storyville), mely 0–5 éves korig szolgálja a csöppségek korai literációs fejlesztését és tanulását. A hétköznapi élet színtereit felvonultató játéktérben található babakert, kikötő, erdő, pékség, posta, bábszínház, az otthont, a háztartást bemutató kuckó, építkezési terület és természetesen könyvtár. Minden területen elhelyeztek megfelelő témájú könyveket a gyermekek számára, és a szülőknek is, hogy segítsék őket annak megértésében, hogyan fejleszthetik gyermekeiket ezek a játékok (pl. nyelvi fejlődést, matematikai gondolkodást, szociális és fizikai képességeket stb.). A korai olvasást előkészítő eszközökhöz például leírást találhatunk arról, mi a tevékenység neve, hogyan kell játszani a gyermekkel ezt a feladatot, milyen literációs készséget fejleszt a játék, és az ehhez szükséges anyagok listájáról. A cél, hogy önkiszolgáló jellegűen működjön a tanulóközpont, és a szülőt mint a gyermek első tanárát, felvilágosítsa a tevékenységek hasznáról, tudatosságra nevelje és szélesítse nevelésre vonatkozó ismereteit. Ez a minden gyermek képzeletét megmozgató miniváros azt a célt szolgálja, hogy az élethosszig tartó tanulás első hívó, csalogató állomása legyen, és a lehető legkorábban elkötelezze látogatóit a könyvtár szeretetére.[37]

Egy másik példaértékű kezdeményezés a michigani West Bloomfieldi Városi Könyvtárban (West Bloomfield Township Library) működő tanuló és játszóközpont, melynek kitalálója és megalkotója, Clara Boher számtalan díjat nyert a korai fejlesztés támogatásáért. A Middle Country Könyvtár (Middle Country Public Library), mely 1979 óta szervez szülő-gyermek foglalkozásokat, ösztönzőjévé vált sok amerikai könyvtárnak. A benne létrehozott interaktív korai fejlesztő központ programjaival és módszereivel 1996-ban nemzetközi kezdeményezéssé vált Family Place Libraries néven, hogy szerte Amerikában segítse a könyvtárakat a családbarát környezet megteremtésében, és támogassa módszerekkel, tapasztalatokkal és kutatáson alapuló ismeretekkel a korai literációs nevelés folyamatát.

Gyűjtemény

A nemzetközi irányelvek szerint olyan könyvtári környezetet kell biztosítani a babák, kisgyermekek és családjuk, hozzátartozóik részére, melyben rendelkezésre állnak számukra megfelelő játékok, könyvek, multimédia és egyéb források[38] – „olyan nyomtatott irodalomban gazdag környezetet kell teremteni, amely az olvasás és a könyvek szeretetére sarkallja őket.” Ez az olvasás felé vezető út első állomása.[39]

A babák és kisgyermekek számára létrehozott gyűjteménynek olyan anyagokat kell tartalmaznia, amelyek jó minőségűek, életkornak megfelelőek és biztonságosak. A képeskönyvek különösen fontosak ennek a korcsoportnak, mivel sokféle módon fejlesztik őket, és emellett élvezetes közös élményt nyújtanak felnőttnek és gyermeknek egyaránt. A hagyományos képes- és keménylapos könyveken kívül a különböző anyagú, rajzokkal díszített, tapintható könyvek is fontos elemei a gyűjteménynek, mely ideális esetben kiegészül a fogyatékkal élő gyermekek számára készült példányokkal (pl. Braille-írással szedett művekkel) is.[40]

Az amerikai könyvtári gyakorlatban – melyre különösen jellemző, hogy legfontosabb feladatának a közösség szolgálatát tekinti – a játékok lényeges elemét jelentik a gyermekek számára kialakított gyűjteményeknek. A könyvtárak szerte Amerikában kínálnak játékokat kölcsönzésre és használatra a legkisebb látogatók részére is. Ezekben a gyűjteményekben az újszülött kortól 5 éves korig használható játékok vannak túlsúlyban, de az iskola-előkészítő évfolyamba járók és a kisiskolások igényeit is igyekeznek kiszolgálni. Sokféle típusú anyagok lehetnek ezek az általánosan használt alapjátékoktól a különleges és egyedi darabokig, mint például: építőkocka, beleértve a LEGO-t, fa építőkockát; bábuk, babák, társasjátékok, hintajátékok, szerepjáték kellékei, elektromos játékok, LeapPad tabletek, hangszerek stb.[41]Az egyik legjobban kiépített és legnagyobb gyűjtemény a marylandi Harford Megyei Könyvtárban (Harford County Public Library) található. Az 1975-ben elsőként alapított játékgyűjtemény mára több mint ezer darabbal segíti a korai literációs nevelést.[42]

Az Amerikai Egyesült Államok Játékkönyvtári Egyesületét (USA Toy Library Association) 1985-ben hozták létre azzal a céllal, hogy támogassa a játékkönyvtárak kialakítását és fenntartását információkkal, oktatási anyagokkal, konferenciák szervezésével, és hogy hangsúlyozza a játék szerepét a gyermekek korai fejlődésében.[43] Nemzetközi kezdeményezésre 1990-ben megalakult Torinóban a Nemzetközi Játékkönyvtári Szövetség (International Toy Library Association) is, mely nyolc országot összefogó hálózatként támogatja a játékkölcsönző programokat.

Az iskoláskor előtti időszak fontos szerepét felismerték tehát a könyvtárak, és a könyvtárlátogatás szokását elkezdték a legfiatalabbakban is kialakítani. A legtöbb könyvtár kínál valamilyen programot kisgyermekek és/vagy babák részére. A babák számára tartott foglalkozásokban kevés a narratív elem, inkább a zene és a nyelv zeneisége kap hangsúlyt, tehát a dalok, mondókák, ringatók, ölbéli játékok vannak túlsúlyban. A ritmikus mozgás és a tánc, mely a babák esetében a szülővel való közös játékot jelenti, lényeges elemei ezeknek a programoknak.

Minél nagyobb korú gyermekek számára készül a foglalkozás, annál több narratív elem kerülhet bele, hogy az óvodáskorra eljussanak a mesélésig (storytime), melynek sokféle formája létezik. Amíg a kisgyermekek nem tudják anyanyelvüket, a jelentésteremtő nonverbális elemek és a beszédszituáció kapnak hangsúlyt, és értelmezik az elmondottakat. Ezek kerülnek előtérbe a legkisebbeknek szánt órákon, melyeken a könyvtárban rendelkezésre álló eszközök (papír- vagy bábszínház, játékok, jelmezek) is segíthetik a megértést.

A legfiatalabbaknak szóló foglalkozások kapcsán számos hazai jó gyakorlat is említhető. Ilyen a Bács-Kiskun Megyei Katona József Könyvtár Babahancurka elnevezésű foglalkozássorozata. A programot vezető, óvónői végzettséggel is rendelkező könyvtáros olyan izgalmas, élményekkel teli mondókás, versikés, gyermekdalos térré varázsolja a gyermekkönyvtár világát, melyben a szülők és gyermekeik szívesen kapcsolódnak be a közös játékba. A hangszerek megszólaltatásával, énekkel és tánccal színesített tevékenységek mindenkit részvételre ösztönöznek. Az a légkör, melyet ezek a foglalkozások teremtenek, varázslatossá, hívogatóvá alakítják a könyvtárt, amit szívesen látogatnak a picik, és ahova visszavágynak. Emellett megismerik azt a szövegvilágot, melyet a hagyomány teremtett, és amely foglalata annak a népi bölcsességnek, világismeretnek, melynek értelmét sejteti a nyelv, a zene, a tánc és a mozgás. Hogy mitől több ez, mint egy hagyományos mondókás foglalkozás? Attól a könyvekben gazdag környezettől, mely a gyermekek és az írásbeliség bontakozó kapcsolatát erősíti: a kicsik számára elérhető polcra helyezett könyvkínálattól, mely lapozgatásra csábít, és azoknak az elhivatott szakembereknek a jelenlététől, akik a gyermekeket vezetik ezen az úton, bevonva szülőket, nagyszülőket és tanárokat az olvasóvá nevelés folyamatába.

Ezek a babafoglalkozások természetesen a szülőknek is szólnak, hiszen ez az az időszak, amikor az ember szívesen idézi fel és éli át újra gyermekkora szép emlékeit – és nemcsak felidézi, hanem egyszerre osztozik is bennük kisgyermekével, és gyarapítja az ő élményeit is.

A nemzetközi irányelvek[44] szerint ki kell alakítani a szülőkben és a hozzátartozókban azt a tudatosságot, mely a gyermek nevelésében szem előtt tartja az olvasás, mesélés gyakorlatát. De nem pusztán a nevelő szemléletének formálása szükséges, hanem annak megtanítása is, hogy a könyvtárban a megfelelő anyagokat és forrásokat a szülő, kísérő hogyan használja. A könyvtár és a könyvtáros szerepe tehát az is, hogy összekötő, támogató legyen azok számára, akik nevelik, gondozzák, tanítják a gyermekeket.

A szülők képzésére a rangosabb könyvtárak vállalkoznak valamilyen formában, hiszen ezzel a leendő olvasók számát gyarapíthatják. Ezek nagyrészt tájékoztató jellegű előadások, melyek segítenek a szülőnek abban, hogy sikeresen nevelje olvasóvá gyermekét. Sokféle foglalkozás létezik, mely különbözőképpen támogatja az írott szövegekkel való ismerkedés folyamatát.

Az amerikai és kanadai könyvtári programok sorába például bekerültek a szülőket hangos olvasásra képző műhelyek és az önkéntes felolvasókat hangos olvasásra felkészítő kurzusok is. Hogy az olvasáshoz kapcsolódó, szülőknek, szakembereknek szánt tanfolyamok sora milyen hosszú, azt néhány magyar példával szeretném szemléltetni. Találunk diszlexia-megelőző, diszlexiás gyermekeket segítő, szülőknek szóló foglalkozásokat például Kecskeméten, a már említett megyei könyvtárban, ahogy bábvarró, játékkészítő programokat is, melyek a szülő kreativitásának ösztönzésével színesítik a mesék befogadását.

Nagyon fontos magyar projekt volt a Szülők akadémiája című nyíregyházi előadássorozat, melyet a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár kifejezetten roma családoknak szervezett. Ennek keretében tájékoztatták a szülőket arról, milyen fontos gyermekeik életében, hogy gazdag szókinccsel és jó olvasási készséggel rendelkezzenek, és hogy ennek kibontakoztatását hogyan segítheti a család. A sorozat helyszíne a város cigánytelepének szociális és kulturális központja volt. Ez a 2010-ben induló, pályázati támogatással működő projekt ösztönző példájává vált más könyvtáraknak is.[45]

Ennek a programnak a sikerén felbuzdulva hozta létre Péterfi Rita a Szülői értekezlet az olvasásról című előadássorozatát, mely a Pest Megyei Könyvtár szervezésében indult Szentendrén, majd országos programsorozattá nőtte ki magát. Az előadások az olvasásról és a könyvekről szóltak: a szülői kommunikáció szerepéről, a mondókázás, éneklés fontosságáról, arról, hogy mit, hogyan, mikor érdemes olvasni a gyermeknek, az olvasási-szövegértési vizsgálatok eredményéről, tehát a mindennapokban használható, olvasásra vonatkozó információkkal kívánt szolgálni. Két nagy témakör ismertetésével indultak az első előadások (melyek témáját később a hallgatóság igénye és összetétele is formálta): az egyik a várandósság kezdetétől az óvodáskor végéig mutatta be a szülő szerepét az olvasásra nevelésben, a másik az iskolába kerüléstől az általános iskola végéig. Bár az előadásokat alapvetően hátrányos helyzetű szülőknek szánták, érdeklődtek nagy számmal óvodapedagógusok, tanárok, nagyszülők is. Így vált országos méretű programmá ez a rendezvény, mely sok új ismeretet közvetített nemcsak a szülők, hanem a szakemberek számára is.[46]

Végül álljon itt egy utolsó, nagyon izgalmas példa a szülők olvasásra nevelésére, mely a Pécsi Tudományegyetem tanárának, Béres Juditnak a vezetésével indult 2012-ben a Dél-Dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont Csorba Győző Könyvtárának szervezésében. Ezt a biblioterápiás foglalkozást babaváró szülőknek (anyáknak és hangsúlyosan apáknak is) szánták, hogy felkészítse őket kisgyermekük érkezésére és a rájuk váró örömökre és nehézségekre. A hétalkalmas sorozat tapasztalatai (melynek leírását megtaláljuk Béres Judit „Azért olvasok, hogy éljek” című könyvében) sokat segítettek a résztvevőknek, hogy megérjenek a szülővé válásra. A közös hangos olvasás és a szövegekhez kapcsolt gondolatok megosztása olyan élményt nyújtott a kismamák és kispapák számára, melynek hatására képessé váltak belső erőforrásaikat meglelni, és megtapasztalni az egymásra találás örömét. A résztvevők beszámolójából kiderül az is, hogy a biblioterápiás munka „nemcsak az egyént gazdagítja, hanem a család egészét is építi”, és hatására nagy eséllyel hagyományozódik tovább a hangos közös olvasás élménye.[47]

A szülőknek és gyermekeknek szánt könyvtári programok haszna nyilvánvaló, a bemutatott példák és a mozgalmak eredményei önmagukért beszélnek. A hasznos, tartalmas és olvasásra nevelő foglalkozások megszervezése önmagában mégsem elegendő. Nemcsak az a cél, hogy a már amúgy is könyvtárba járó és olvasó szülő gyermekét bevonják a programokba a könyvtárak. El kell érni azokat is, akik szüleinek életében az írásbeliség nem kap nagy szerepet, hiszen ők szorulnak rá igazán, hogy a szakemberek kézen fogják őket, és közelebb vigyék a könyvek színes, gazdag világához. A hátrányos helyzetűek eléréséhez azonban a könyvtár önmagában nem elég: együttműködés szükséges.

Szerte a világon komoly promóciós tevékenységet folytatnak a könyvtárak, hogy népszerűsítsék az olvasás ügyét. Ez is fontos eleme az olvasóvá nevelés folyamatának. „A legtöbb ember számára a könyvtár nem az első hely, ahova elmegy. Ahhoz, hogy mindenki hozzájusson a babák és kisgyermekek számára szükséges [fejlesztő, olvasásra nevelő, információs] anyagokhoz, a könyvtáraknak kell közelebb kerülnie a közösségben élő emberekhez.”[48] – olvashatjuk az IFLA-javaslatok között. Hogy a könyvtár lépjen közelebb a közösség tagjaihoz, szüksége van partnerekre, akikkel közösen támogatják egymás jó ügyeit.

Amerikában a partneri hálózat kiépítése nagyon jól működik az oktatási és egészségügyi intézményekkel, központokkal és azok dolgozóival. A korábban leírt családi literációs nevelést célzó mozgalmak kapcsán látható volt, hogy Nyugat-Európa országaiban is összefonódnak ezek a törekvések a védőnői, egészségügyi hálózatokkal, hiszen ezek azok a pontok, ahol az oktatási rendszerbe még be nem lépő gyermekek elérhetővé válnak, és ahol mentális fejlődésüket is nyomon követik és segítik.

A könyvtáraknak a reklámtevékenységet a közösségi élet azon területein kell végezniük, ahol a célcsoport leggyakrabban megfordul. Az IFLA által javasolt helyszínek a gyakorlatban bevált színterei a propagandának: várótermek, családi oktatási központok, óvodák, művelődési házak. Ezeken a pontokon helyezhetik el a könyvtárak információs anyagaikat: posztereket, programajánlót, programfüzetet, a különböző olvasómozgalmak reklámjait, hogy minél szélesebb körben népszerűsíthessék az olvasás fontosságát.

Példaként álljon itt az amerikai Association for Library Service to Children (Gyermekkönyvtári Szövetség), mely 2015-ben ingyenesen hozzáférhetővé tett a könyvtárak számára digitális formában promóciós célú posztereket, hogy tudatosítsa a szülőben, milyen fontos a kisbabáknak a beszéd, az olvasás, az éneklés és a játék.[49] A könyvtárak, csatlakozva ehhez a kezdeményezéshez, kinyomtatták és elhelyezték saját épületeikben és partnereik (üzletek, egészségügyi intézmények, bevásárlóközpontok) területén a posztereket. A reklámanyagok rövid üzenete (Babies Need Words Every Day – A babáknak minden nap kellenek szavak) és a rajtuk található mondókák a kisgyermekek nyelvi környezetének gazdagítását célozták a közösség minél több tagjához eljutva.

A sikeres kooperáció egyik magyar példája a már említett kecskeméti könyvtár kiterjedt kapcsolatrendszere, melyen keresztül mindenkit igyekeznek elérni: az újdonsült szülők már a szülés utáni pár napban a kórházban megkapják azt a csomagot, mely a könyvtárba és olvasásra hívja őket, majd később a védőnőkön keresztül is képesek megszólítani a legkisebbek hozzátartozóit. A kecskeméti könyvtár partnerkapcsolati hálózatának kiválóságát jelzi az is, hogy a gyermekkönyvtári szolgáltatás elérését még a börtön falai között is biztosítják a legkisebbek számára, akik a jogszabályok szerint elítélt szüleikkel lakhatnak életük első évében. Havonta egyszer két könyvtáros foglalkozást tart a kis börtönlakóknak és anyukájuknak, akiket az ingerszegény környezetben próbálnak játékra, mozgásra, mondókázásra ösztönözni.

A Kalocsai Kulturális Központ könyvtára is korán bekapcsolódik a gyermekek életébe. A védőnőkön keresztül eljuttatott babaváró csomag és a könyvtári regisztrációra biztató űrlap egy lépés a kismamák és babák felé, hogy megismerjék a könyvtár programjait, és becsalogassák őket a kulturális központba. A babáknak és mamáknak szánt programokat kiváló szakembergárda irányítja: könyvtáros, gyógypedagógus, pszichológus, pszichoterapeuta, pszichopedagógus, védőnő, gyermekorvos, dietetikus, népi játszóházi foglalkozásvezető, bábjátszó és a Bóbita Bábszínház társulata. A foglalkozások során a szakemberek felmérik a gyermekek érzelmi és értelmi képességeit, mozgásukat, meghatározzák a fejlesztési célokat, és megtanítják a szülőknek azokat a feladatokat, játékokat, melyekkel fejleszthetik gyermekük képességeit. Miközben a szülőt tájékoztatják nevelési módszerekről és tanácsokkal látják el, addig a gyerekekkel könyvtárosok foglalkoznak, mesékkel, bábokkal, fejlesztő játékokkal színesítve a könyvtárban eltöltött időt.[50] Ez a program és a korábban említett szolgáltatások csak néhány kiragadott szemléltető példa a sok közül, mely a magyar könyvtári gyakorlatban él és hasznosul, ahogy szerte a világon is összefonódnak hasonló célok a szervezetek és intézmények gyümölcsöző kapcsolatrendszerében.

Mikor érdemes elkezdeni az olvasóvá nevelést? „A gyermek születése előtti kilencedik hónapban, de még jobb, ha már az anya születésénél elkezdődik.”[51] – olvashatjuk Gombos Péterrel, a Magyar Olvasástársaság alelnökével készült interjúban a választ a kérdésre. Az a lélektani-fizikai közelség, mely a korai életszakaszban a kisdednek az anyával, a szülőkkel való kapcsolatát jellemzi, a gyermek teljes fejlődésére kihat. Ebben a szoros egységben, összetartozásban a szülő és gyermek együtt fejlődik, formálódik. Ez a nagyon korai, termékeny időszak, melyben megalapozódik a kisgyermek viselkedése és világhoz való viszonya, alkalmas arra, hogy kialakuljon a könyvekkel, írott szövegekkel való személyes, baráti kapcsolat is.

Ezekben a formális oktatás hatókörén kívül eső kezdeti években a könyvtár válhat közvetítővé szülő, gyermek és könyvek között, és segíthet kialakítani azokat a szokásokat, melyek a mindennapi tevékenységek közé emelik az olvasás, felolvasás közös eseményét. A könyvtár kulturális közszolgáltató intézményként jelentősen javíthatja a kisgyermekek esélyeit képességeik kibontakoztatására azzal, hogy biztosítja a nyelvi és érzelmi fejlődésükhöz szükséges feltételeket, programokat. Ennek tudatában szerte a világon és hazánkban is bekerültek a szolgáltatások célközönségének tagjai közé a babák és kisgyermekek.

Az olvasóvá nevelés hosszú folyamat, melynek „főbb pillérei a család, ahol a megalapozás, előkészítés történik, az iskola, ahol elkezdődik a készségek kialakítása, a könyvtár pedig az érdeklődés folyamatos fenntartásának és elmélyítésének színtere.”[52] A könyvtárhoz való viszony mindenképp jelzi e folyamat sikerét – ez PISA-eredmények vizsgálatából[53] is kiderült. Érdemes tehát ezt a jó kapcsolatot mielőbb megteremteni. „A könyvtárak önmagukban nem oldják meg az olvasóvá nevelés feladatait, de az olvasóvá nevelés könyvtárak nélkül elképzelhetetlen.”[54]

Ágnes Huszti: The role of the libraries in the foundation of reading engagement

This study aims to show how libraries can contribute to the early literacy in childhood. The paper reviews the relevant literature, introducing important concepts of early literacy in order to place the study in context. It investigates the required conditions for babies and toddlers to support pre-reading skills. It also analyses how libraries can encourage the ability of this very young target group for early speech development and literacy skills, as this is the stepping stone to the pleasure of reading. The study is based on the guidelines of International Federation of Library Associations, which is supported by international practices. By showing the process of becoming a reader is based on the above mentioned guidelines. Firstly, I would like to introduce the target group and the mission of the children’s library and then show how libraries with their resources and services can support the success of lifelong literacy for the referred target group.

_________________________________

Bibliográfiai adatok

Vissza a tartalomjegyzékhez