Jáki László: Az olvasás és az öröm művészete

Nyomtatási nézet

E folyóirat egyik szerkesztőjének talán jogos elfogultságából adódik a cím módosítása, hiszen az ismertetett könyv pontos címe Az öröm művészete. Szerzője, a Kolozsvárról származó Csíkszentmihályi Mihály, a Chicago-i Egyetem pszichológiai karának professzora, aligha tiltakozna e „pontatlanság” ellen, hiszen mondanivalójának egyik lényeges megállapítása, hogy az értelmes szabadidő eltöltésének és az örömszerzésnek egyik fő forrása az olvasás.
Csíkszentmihályi szerint az ébren töltött időnek több mint egynegyedét tölti ki a szabadidő. Az ókori gondolkodók szerint ebben az időben bontakozik ki leginkább „emberi mivoltunk, ekkor van lehetőségünk saját magunk fejlesztésére”. Aligha véletlen, hogy a szabadidőben végzett tevékenységre használt görög scholea szóból ered (skola, Schule, school) az iskola szó, ami jelzi, hogy felfogásuk szerint a szabadidő legjobb hasznosítása a tanulás. Az ókori filozófusok optimizmusával szemben az elmúlt két évezred sajnos ellenkező irányba mutat. Csíkszentmihályi nem kerüli ki az értelmes szabadidő eltöltésének egyik legvitatottabb kérdését, veszélyét: a televíziót. Szerinte a szabadidős tevékenységek közül a televízió „emészti föl” az emberek legtöbb lelki energiáját. „A legnagyobb baj – írja –, hogy a mai embernek szinte miden érdekes információt a televízió szolgáltat, és mivel sokkal könnyebb a nézőket némi izgalomban tartva elkábítani, mint tartalmas szórakozásra bírni, az embereket a televíziózás általában semmilyen lelki vagy értelmi fejlődéshez nem segíti hozzá.” Állásfoglalása a televízió kérdésében egyértelmű. Idézi Emmanuel Le Roy Ladurie történészt, aki szerint a XIII. században az akkori világ egyik legfejlettebb területén, a francia falvakban „az emberek legközönségesebb szórakozása az volt, hogy egymás hajából szedegették ki a tetveket. Most természetesen más a helyzet. Ma már van televíziónk.”
A kiváló könyv bemutatja, elemzi, értékeli az életforma, a szabadidő történelmi változásait, bizonyítva azt, hogy az élet minőségének döntő tényezője, hogy mire szánjuk és szenteljük az időnket. A korlátokat egy adott kultúrához és emberi közösséghez való tartozásunk határozza meg.

│
Csíkszentmihályi Mihály: Az öröm művészete. Budapest: Nyitott Könyvműhely, 2010. 214 p.

Vissza a tartalomjegyzékhez