|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Az elmúlt tíz esztendő, amit a rendszerváltozás éveiként szeretünk emlegetni, az oktatásügyben is fontos változásokat hozott. Különösen keményen érintették ezek a változások a tankönyvkiadást és a tankönyvellátást. A tankönyv önmagában nem vizsgálható, mindig valamilyen összefüggésben, valamihez képest, azaz egy rendszer részeként létezik. Része a tervezési, tanítási, tanulási folyamatnak, ami azt jelenti, hogy előzménye van és következménye lesz, ez határozza meg minőségét. Másrészt eszköz az oktatási célok, tendenciák és követelmények megvalósításában. Harmadsorban pedig alkotóeleme a tanítási-tanulási eszközrendszernek is. Maga a tankönyv is rendszer, összefüggő makro- és mikrostruktúrák rendszere. Vizsgálható nyelvi, szövegtani, stilisztikai, kommunikációs, szakmai, tartalmi, információs, didaktikai, metodikai szempontból, ill. a pedagógiai hatásrendszer szempontjából. A tankönyvekről szóló pedagógiai szakirodalom átfogja mindezeket a szempontokat. Magának a szakirodalomnak az elemzése pedig sokat elárul nemcsak a tankönyvi kérdésekről, de a neveléstudomány adott korszakbeli állapotáról is. A szakirodalmi elemzés egyik legegzaktabb módszere a bibliometria és a tudománymetria.
A bibliometria a publikációk mennyiségi viszonyaival foglalkozó tudományág, törvényszerűségei statisztikai érvényeségűek. A statisztikai elemzések tárgya a tudományos információ, amely a tudományos szakirodalomban ölt testet. "Ahhoz, hogy egy tudományos eredmény a tudomány részévé váljon, közzé kell tenni. A tudomány információból információt állít elő, azaz inputja is, outputja is a tudományos információ. A szakirodalom teszi folyamattá a tudományt, biztosítja az előrehaladást, a tévedések kiküszöbölését. A bibliometria tehát egyrészt képet tud adni a tudományról, másrészt segíthet abban, hogy a tudományos információ eljusson azokhoz, akiknek szól, fokozza a tudósok tudását, és újabb felfedezésekhez segítse őket." (A könyvtárosok 1999, 90.p.).
Mindenfajta statisztikai elemzéshez jól megválasztott mintára van szükség. Esetünkben rendelkezésre áll az elmúlt tíz év pedagógiai publikációinak gyűjteménye, amelyből leválogattuk a tankönyvekre vonatkozó műveket. Tíz év szakirodalma már elegendően nagy merítés a pedagógia területén. Az elkészült bibliográfia mintegy 1400 tételt tartalmaz, tematikus csoportosításban. A témákat maguk a publikációk jelölték ki, arra törekedtünk, hogy az eloszlás a lehetőségekhez képest arányos legyen. Mozdulni sem igazán tudtunk volna azonban, ha nincs a háttérben két olyan szakirodalmi adatbázis, amelyek a számítástechnika eszközeinek segítségével gyors és pontos választ tudtak adni kérdéseinkre.
A magyar pedagógiai szakirodalom bibliográfiai adatbázisa, a PAD az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumban készül. Tartalmazza 1989-től a Magyarországon megjelent pedagógiai szakmonográfiáknak, gyűjteményes kötetek tanulmányainak és a szakfolyóiratok cikkeinek bibliográfiai leírásait, valamint a könyvtár állományában megtalálható, 1975 után kiadott idegen nyelvű szakkönyvek adatait és válogatottan mintegy 140 rangos nemzetközi szakfolyóirat 1988 után megjelent legjelentősebb cikkeit. Az adatbázis negyedévenként frissül a Magyar Pedagógiai Irodalom és a Külföldi Pedagógiai Információ c. szakbibliográfiák anyagával. A tematikus feldolgozás a könyvtárban kidolgozott tárgyszójegyzék segítségével történik. A PAD a szakirodalmi adatbázisok követelményeinek megfelelően sokoldalú feltárást és visszakereshetőséget nyújt. Az adatbázis hozzáférhető online, interneten és CD-ROM-on, és lehetőség van az igényeknek megfelelő outputok elkészítésére.
Összehasonlítási alapként a világ vezető pedagógiai adatbázisát, az ERIC-et használtuk. Ez az Amerikai Egyesült Államok oktatásügyi kormányzata által fenntartott és előállított szakirodalmi adatbázis, amely tartalmazza a neveléstudomány angolszász szakirodalmát, elsősorban folyóiratcikkeket. Természetesen itt is rendelkezésre állnak mindazok az eszközök mind a feltárás, mind a visszakereshetőség tekintetében, amelyek lehetővé teszik a szakirodalom mélyrehatóbb elemzését.
A fenti két adatbázis segítségével az elmúlt 10 év hazai és nemzetközi tankönyvi szakirodalmán végeztük el az alapvető bibliometriai vizsgálatokat.
Mint a bevezetőben már említettük, a bibliometriai vizsgálatok sokoldalú következtetések levonását teszik lehetővé a tudomány állapotára és tendenciáira vonatkozóan. Az orvostudományban már mintegy 10 évvel ezelőtt megindult az a mozgalom, amely a napi klinikai gyakorlat során felmerülő kérdéseket a szakirodalomban megtalálható ellenőrzött adatok, bizonyítékok alapján válaszolja meg. A neveléstudomány ma kb. olyan helyzetben van, mint az orvostudomány és az egészségügy volt 8-10 évvel ezelőtt. Rengeteg tudományos folyóirat jelenik meg, amelyek széles skálán közölnek tudományos eredményeket, tárgyalnak változatos pedagógiai témákat. A kutatások egy része magas színvonalú, másik része nem. A gyakorló pedagógusok felé pedig egyre inkább az az elvárás, hogy a szakmai képességek, tapasztalatok és kompetencia mellett tanári gyakorlatukat a hozzáférhető legtöbb és legjobb bizonyítékra alapozzák. Ehhez azonban az kell, hogy a szakirodalom megfelelően feltárt, értékelt és mindenki számára hozzáférhető legyen.
A bibliometriai vizsgálatokból levezetett statisztikai törvényszerűségek megtalálhatók a publikációk növekedési tendenciáiban, folyóiratonkénti eloszlásában, a témák egymáshoz való viszonyában, a szerzők és a publikációk arányában, valamint az idézettségi mutatókban. A tankönyvekkel foglalkozó szakirodalom vizsgálatakor elsősorban az alábbi területek mutattak elgondolkodtató törvényszerűségeket:
a publikációk száma és növekedése
a publikációk tematikus megoszlása
a publikációk folyóiratonkénti megoszlása
szerzők és publikációik aránya
a tantárgyakra vonatkozó tankönyvi szakirodalom alakulása
A tankönyvi szakirodalom mennyiségi változásainak leírásához a bibliometria, tudománymetria kialakította modelleket használjuk. Az első modell a tudomány exponenciális növekedését tételezi (Bujdosó 1986, 34-36.p. ; Price 1979, 161-162.p.). "[…] ha a tudomány bármely elég nagy szegmensét ésszerű módon mérjük, a növekedés normális ütemeként az exponenciális növekedés adódik. Más szavakkal, a tudomány növekedése a kamatos kamat törvényét követi, egyenlő idők alatt a mérete valamely fix faktorral szorzódik. Matematikailag az exponenciális növekedés törvénye annak az egyszerű feltevésnek a következménye, hogy a növekedés sebessége a populáció nagyságával arányos: mennél nagyobb valami, annál gyorsabban nő. [...] A törvény akkora horderejű, hogy habozás nélkül a tudománymérés alaptörvényének nevezném." - írja Derek de Solla Price a hivatkozott szabályszerűséghez hasonlóan alapvetőnek tekintett művében (Price 1979, 23.p.).
1. Ábra Az eredeti ábra Bujdosó Ernő idézett művében található (38.p.)
Az általánosan érvényesülő törvényszerűség mellett a tudományt meghatározott szempontból, vagy egy adott részterületet vizsgálva más növekedési típusokat is találhatunk. A legismertebb másik modell a növekedést logisztikus görbével írja le. Ilyen esetben az exponenciális növekedés egyre inkább veszít lendületéből, s egy ponton túl (inflexiós pont) annyira lelassul, hogy nem emelkedik egy meghatározott szint fölé (Bujdosó 1986, 37-38.p.).
2. Ábra Részlet Derek de Solla Price művéből (42.p.)
Gyakran elfordul, hogy az exponenciális növekedést egy logisztikus szakasz zárja le. A vizsgálat tárgyától függően a logisztikus szakasz után újra exponenciális következhet, s a növekedés a két szakasz váltakozásaként valósulhat meg. Ezt a jelenséget eszkalációnak szokás nevezni.
Lehetséges azonban, hogy a további növekedésnek nincsenek meg a föltételei. A mért adatok az exponenciális szakasz után meglehetősen különböző értékeket mutatnak. Ez koordináta-rendszerben ábrázolva a görbe oszcillációjaként jelenik meg. Ilyen esetben is logisztikus típusú növekedésről van szó, még akkor is, ha az oszcilláció meglehetősen szélsőséges értékek között megy végbe. Attól függően, hogy mennyire tart elméletileg meghatározott logisztikus görbéhez nevezhetjük az oszcillációt konvergensnek vagy divergensnek (Price 1979, 38-43.p. ; Bujdosó 1986, 44-47.p.).
A kiválasztott modellek részletekbe menő bemutatása szétfeszítené tanulmányunk kereteit. Elemzésünknél elegendőnek tartottuk tehát a rájuk való utalást. - Bár nem tartozik szorosan témánkhoz, mégis lezárásként meg kell említenünk a tudományanalízis Derek de Solla Price megfogalmazta második törvényét: "[...] minden exponenciális ütem növekedési törvény végső soron logisztikai típusú […]" (Price 1979, 48.p.).
A bibliográfia alapján megállapítható értékeket koordináta-rendszerben ábrázolva meglehetősen összetett görbét kapunk. Az 1990-1993-1995-ig terjedő intervallumban exponenciális jelleget mutat. Az 1991, 1992, 1993-as értékek megrajzolta ív fölfogható logisztikus görbének. Az ezt követő szakaszban azonban az értékek erőteljes növekedésének lehetünk tanúi. 1995-től visszaesés kezdődik, s a meglévő és várható (mintegy extrapolált) adatok divergens oszcillációra utalnak.
3. Ábra A publikációk számának évenkénti alakulása a PAD szerint
Második megközelítésben tekintsünk el a bibliometria, tudománymetria klasszikus modelljeitől. Az adatok mögé próbáljuk meg a vizsgált évtized meghatározó történéseit odavetíteni. Ekkorra elzúgott a 80-as évek tankönyvháborúja, s a most induló viták jórészt a szakterületek keretei között maradtak. A vizsgált időszak elején a tankönyvírás és -kiadás nagy változáson ment át. Megszűnt a tankönyvkiadás állami monopóliuma, és sok kiadó jelentkezett tankönyvnek szánt kiadvánnyal. Az egységes iskolarendszer fölbomlott, s ez az oktatási formák és az iskolák sokféleségét hozta.
A szakirodalom gyarapodása 1993-ra mérséklődött. Ez évben fogadja el az országgyűlés a közoktatásról szóló törvényt (1993:79.). A törvény szabályozza a tankönyvvé nyilvánítást, tankönyv- és segédkönyvjegyzék összeállításáról intézkedik. A végrehajtást az 1/1994 (II.3.) MKM rendelet tartalmazza. Az új jogszabályi alapok megteremtését követően a szakirodalom ugrásszerűen megnő. Az 1990-ben indult föllendülés 1993 után még nagyobb mértékűvé válik, és 1995-ben éri el csúcspontját.
Ez év végén lép életbe a Nemzeti alaptanterv (130/1995(X.26.) kormányrendelet melléklete). A tankönyvekkel foglalkozó dokumentumok száma először kisebb mértékben, majd erősen csökkenni kezd. A folyamatot a gyorsan megjelenő, Nemzeti alaptantervhez igazodó új tankönyvek sem tudják föltartóztatni.
Úgy tűnik, hogy az irodalomtermelés föllendülése egyedülálló események létrehozta körülményekből adódott, s nem a közlemények gyarapodásának általános törvényszerűségéből. A visszaesést magyarázhatja, hogy az év második felére az irodalomban megjelent minden szignifikáns fölfogás, földolgozták az új adatokat, és a módszerek tekintetében sem jelentkezett semmilyen átütő nézet.
Irodalomtermelésünk föllendülésének kiemelkedő volta jól láthatóvá válik, ha azt összevetjük az Egyesült Államok adataival. Az összehasonlítás alapja az ERIC (Educational Resources Information Center) adatbázisa, mely az Egyesült Államok nemzeti szakbibliográfiájának tekinthető.
A tankönyvekről szóló amerikai irodalom a közlemények számát tekintve meglehetősen kiegyensúlyozott, a vizsgált időszakban állandó, de kis mértékű csökkenés jellemzi. A két ország adatait egy koordináta-rendszerben ábrázolva szembetűnővé válik, hogy milyen magas a magyar közlemények száma, ill. milyen nagy mérvű a szakirodalom-termelés föllendülése. Az adatok pontos értékeléséhez el kell mondani, hogy az ERIC adatbázisa meglehetősen kevés könyvet tartalmaz, viszont nagy súlyt helyez a kongresszusi anyagok és az egyetemeken a hallgatók készítette jobb értekezések föltárására. A PAD viszont földolgoz könyveket, de csak a doktori (kandidátusi stb.) disszertációkat tartalmazza, a kongresszusok "belső" anyagát nem.
4. Ábra A publikációk számának évenkénti alakulása a PAD-ban é az ERIC-ben
Az összevetés rávilágít a tankönyvekkel foglalkozó szakirodalom súlyára a neveléstudományon belül. Az Egyesült Államok nagyságrendekkel nagyobb pedagógiai szakirodalmán belül a tankönyvekről szóló közlemények száma összehasonlítható, azonos léptékű a magyarral. A hazai szakirodalomban tehát sokkal jelentősebb helyet foglalnak el a tankönyvi témájúak, mint az amerikaiban.
Magyarországon alapvető szerepe volt az oktatásban a tankönyveknek: megadták az oktatás tartalmát, közvetett és közvetlen módon meghatározták az oktatási módszereket. Az angolszász hagyományban hasonló szerepe a tantervnek (curriculum) van. Ez a kitüntetett szerep hozzájárulhatott, hogy a szakma ilyen hevesen reagált a változásokra. A közlemények számának visszaesését magyarázhatja egyrészt az, hogy az adott témák, az adott módszerekkel nem tárgyalhatók tovább. Másrészt jelentheti azt, hogy a szakma elfogadja a kialakuló helyzetet.
A tankönyveket tárgyaló publikációk uralkodó témájuk szerint további csoportokra oszthatók. A bibliográfia rendezőelveként ezt a tematikus csoportosítást választottuk, az alábbi témakörökre osztva az anyagot:
A tankönyvek és a tankönyvkiadás története
Tankönyvírás, tankönyvelmélet
Tankönyvpolitika, törvényi szabályozás
Tankönyvkiadás, tankönyvpiac, tankönyvterjesztés
Tankönyvek és támogatás
Tankönyv és tanterv
Szakképzés
Nemzetiségek, kisebbségek tankönyvellátása
Tankönyvválasztás, vélemények a tankönyvellátásról
Tankönyvgyűjteményak, -bemutatás, adatbázisok, tartós tankönyv
Tankönyvelemzések, ismertetések
Történelem, társadalmi ismeretek
Irodalom
Olvasás, írás
Matematika
Fizika
Biológia
Földrajz
Környezetismeret, természetismeret
Magyar nyelv
Idegen nyelvek
Filozófia, etika, hittan
Ének-zene
Kémia
Rajz, vizuális kultúra, művészetek
Egyéb tantárgyak
Ezen tematikai csoportosítás alapján számba vettük, az egyes témákon belüli publikációkat. Az 1989-1999 közötti tankönyvi szakirodalom tematikus rangsora a következőképpen néz ki:
1. Tankönyvkiadás, tankönyvpiac, tankönyvterjesztés 235 publikáció
2. Történelemtankönyvek elemzése 172 publikáció
3. Irodalomtankönyvek elemzése 108 publikáció
4. Magyar nyelv tankönyvek elemzése 99 publikáció
5. Matematika-tankönyvek 69 publikáció
6. Olvasás, írás tankönyvek elemzése 67 publikáció
7. Tankönyvek története 59 publikáció
8. Földrajztankönyvek elemzése 58 publikáció
9. Nemzetiségi tankönyvek 54 publikáció
10. Egyéb tantárgyak tankönyvei 51 publikáció
11. Tankönyvpolitika 48 publikáció
12. Szakképzés tankönyvei 46 publikáció
13. Tanterv és tankönyv 45 publikáció
14. Fizikatankönyvek elemzése 45 publikáció
15. Környezetismeret-tankönyvek elemzése 45 publikáció
16. Idegen nyelvi tankönyvek elemzése 45 publikáció
17. Tankönyvgyűjtemények 40 publikáció
18. Biológia-tankönyvek elemzése 40 publikáció
19. Filozófia-, etika-, hittankönyvek elemzése 34 publikáció
20. Tankönyvválasztás 23 publikáció
21. Tankönyvelmélet 18 publikáció
22. Énektankönyvek elemzése 14 publikáció
23. Tankönyvek támogatása 12 publikáció
24. Kémiatankönyvek elemzése 11 publikáció
25. Rajztankönyvek elemzése 9 publikáció
A rangsor jól mutatja a hangsúlyos pontokat. A legtöbb írás a tankönyvkiadás körüli kérdéseket tárgyalja. A folyamatosan változó, alakuló rendszerben ez tűnik a legizgalmasabb kérdésnek, mondhatni aktuálpolitikai jellege van.
Második helyen a történelemtankönyvek ismertetését, kritikáját, elemzését, ill. a körülöttük zajló vitákat tárgyaló publikációk állnak a rangsorban, ezt követően pedig az irodalomkönyvekkel foglalkozó cikkek. E két tantárgy tankönyveiről zajlottak a korszak nagy vitái, hiszen itt érhető tetten a legtöbb változás a tananyagban.
A legszembetűnőbb az általános tankönyvelmélet háttérbe szorulása. 10 év alatt mindössze 18 publikáció született ebben a témában, évenként átlag 1,8. Nem túlzás talán azt a következtetést levonni, hogy Magyarországon nincs a szó klasszikus értelmében vehető tankönyvelméleti érdeklődés, van ezzel szemben egy nagyon erős vonzódás a tankönyvek körüli politikai kérdések iránt. Ez utóbbi kihat a tantárgyi elemzések arányaira is.
Ha a főbb tematikai megoszlást grafikonon ábrázoljuk, még szemléletesebbek az arányok. Egymás mellé állítva a magyar és az amerikai szakirodalmat, érdekes egyezések és eltérések láthatók. Mindkét kultúrkörben a tankönyvismertetések dominálnak, ami érthető is, hiszen a tankönyv mégiscsak könyv és egyben alkalmazandó taneszköz, amelyet el kell adni, és használatát meg kell ismertetni a pedagógusokkal.
A magyar szakirodalomban a második helyen a tankönyvkiadás áll, míg az ERIC-ben a tankönyvelmélet a második, 25%-kal. A többi témakör nagyjából azonos arányban szerepel.
5. Ábra A tankönyvi irodalom szóródása
A magyar pedagógiai folyóiratok sorát az 1841-ben megjelent Religio és Nevelés nyitja. Az azóta eltelt időben a hazai folyóirattermés mintegy 735 címre tehető. Manapság 95 körül van a pedagógiai folyóiratok száma. A neveléstudományunk szakbibliográfiáját tartalmazó PAD adatbázis a vizsgált időszakban 365 folyóiratot dolgozott föl. Ezek közül 130 cím releváns a tankönyvek szempontjából.
A folyóiratok száma és a bennük megjelent közlemények száma közötti viszonyt S. C. Bradford 1934-ben írta le elször. Egy 1332 tételes geofizikai bibliográfiában szerepeltetett folyóiratokat a témába vágó cikkeik száma szerint csökkenő sorrendbe rakva, 429 cikk az első 9 folyóiratban, 499 cikk a következ 59 folyóiratban, míg 404 cikk a folyóiratok utolsó 258-as csoportjában jelent meg. Ezen csoportosításból a tudományos szakiroda-lomban érvényesül általános szabályszerűség vezethető le. Egy adott témáról szóló cikktermés három azonos nagyságú csoportra osztható úgy, hogy az azokat megjelentető folyóiratok száma a következő arányt mutatja:
1 : a : a2 (Az a-t általában 5-nek szokás venni.)
Az első csoportot, a közlemények egy harmadát, tehát a legtöbb témában is jó publikációt megjelentető folyóiratok cikkei alkotják. Ezeket a folyóiratokat az adott téma magfolyóiratainak nevezik. A publikációk következő harmadát tartalmazó folyóiratok számát a magfolyóiratok és egy állandó (a) szorzata adja meg. A téma irodalmának utolsó harmada annyi folyóiratban található meg, mint a magfolyóiratok és az állandó (a) négyzetének szorzata. A Bradford-törvény függvényként is megfo-galmazható, ennek tárgyalása azonban túlmutat vizsgálatunkon (Bujdosó 1986, 93-96.p. ; A könyvtárosok 1999, 104-105.p. ; Bibliográfiai 1979, 23-24.p.).
A tankönyvekről szóló folyóirat-irodalmunk cikkszáma elég nagy ahhoz, hogy ilyen elemzésnek vessük alá. A vizsgált időszak közleményei és az azokat megjelentető folyóiratok a Bradford-féle csoportosításban a következő értékeket veszik föl:
3 : 15 : 112 folyóiratok száma
35% 33% 32% publikációk aránya
A publikációk folyóiratonkénti eloszlása
(1. folyóiratok száma, 2. publikációk száma)
A közlemények csoportosítása megfelel a kívánt aránynak. A csoportokhoz tartozó folyóiratszámok azonban nem ilyen kiegyensúlyozottak. Általánosan megállapítható, hogy a neveléstudományi, oktatásügyi irodalom szóródása nagy. A kinyilvánítottan ilyen profilú periodikumokon kívül sokféle kulturális, irodalmi (stb.) folyóiratban jelennek meg fontos közlemények. Ha a magyar pedagógiai irodalmat teljességre törekvően kívánjuk földolgozni, akkor kénytelenek vagyunk több folyóiratot figyelni. A teljességre törekvés igénye és az irodalom szóródása együttesen okozója a folyóiratcsoportok aránytalanságának.
Ez abban nyilvánul meg, hogy a magfolyóiratok száma 3-nak adódik, és az utolsó csoport folyóiratszáma jóval több az elméletből következőnél. A magfolyóiratoknak meghatározó szerepük van egy adott téma irodalmában. Közleményeik a tárgykör egészét valamennyi lényeges szempontból földolgozzák. Ezek az orgánumok a kortárs tudományosság fórumai, ismeretük nélkül nem lehet egy adott témakörben érdemi tudományos munkát végezni. Esetünkben a magfolyóiratok kis száma elégtelennek tűnik ilyen szerep betöltésére ( A könyvtárosok 1999, 107-109.p. ; Bibliográfiai 1979, 21-22.p.).
A téma legfontosabb folyóiratainak kvantitatív megadását más eljárással is megpróbálhatjuk. Derek de Solla Price modelleket dolgozott ki a szerzők termelékenységének leírására, ill. tudósok összlétszámából a kiválóak számának meghatározására. Hasonló eljárásokat más ismeretágakban is használnak, ezek jórészt általánosan ismertek. A 95 körüli pedagógiai folyóiratot alapul véve neveléstudományunk meghatározó folyóiratainak száma nem lehet 10-nél több. Vegyük tehát a tantárgyi irodalomból a legtöbb publikációt megjelentet folyóiratok közül az első tizet, s tekintsük úgy, hogy ezek a témánk legfontosabb folyóiratai:
Köznevelés
Tanító
Tandem
Magyartanítás
Új Katedra
Közoktatás
Üzenő
Módszertani Lapok: Történelem
Pedagógiai/Új Pedagógiai Szemle
A kvantitatív módon meghatározott listában eltérő jellegű folyóiratok vannak. A bennük megjelentetett közlemények meglehetősen különbözőek, a hírektől a tudományos földolgozásig minden megtalálható. A publikációk túlnyomó többsége azonban tudósítás jellegű, s az első három orgánum szinte csak ilyeneket tartalmaz. A 95 körüli folyóiratszám egy tudományág vonatkozásában meglehetősen alacsonynak mondható.
Óhatatlanul minősít egy ismeretágat, hogy mennyi folyóirata van, mennyit képes "eltartani". A fejlődés szempontjából korszakhatárt jelöl az első referáló lap megjelenése. A referáló szolgáltatás megindulása ugyanis jelzi, hogy az adott tudományág közleményei olyan számosak, hogy áttekintésükhöz már szükség van egy előzetes föltárásra, a cikkek kivonatolására. Az első ilyen típusú lap, a Pharmazeutisches Zentralblatt 1830-ban jelent meg. Ugyanezen föladatot látja el az 1960-as évek végén létrehozott ERIC. Mint láttuk a magyar pedagógiai szakirodalom meglehetősen sok helyen jelenik meg, szóródása nagy. Ez azonban nem ellensúlyozza azt a tényt, hogy pedagógiai folyóirataink száma a harmadát sem teszi ki annak a küszöbértékének, amelytől egy tudományág referáló lapja, szolgáltatása megindulhat.
A publikációk egyik jól mérhető tulajdonsága a szerzőség: hány szerzőhöz, hány dokumentum tartozik. A publikálás a tudományos életben mindig is központi kérdés volt, vannak országok, ahol karrierek múlhatnak azon, ha valaki nem publikál eleget, és nem a megfelelő orgánumokban. A szerzők produktivitásának mérése információt ad a tudományos termelékenység gyakoriság szerinti eloszlásáról. Ellentétben a szokásos gyakorisági vizsgálatok eredményével, általában az derül ki, hogy a szerzők többsége mindössze néhány cikket publikál, csak egy szűk kisebbség termel lényegesen többet.
Az ide vonatkozó törvényt, amely a bibliometria első számszerű felfedezése, Alfred Lotka állította fel 1926-ban. Lotka képlete szerint a szerzők és publikációik viszonyára a fordított négyzetes eloszlás elve érvényes (Bujdosó 1986, 122-125.p. ; A könyvtárosok 1999, 98.p.).
Lotka megszámolta 6891 publikáció szerzőit. Miután cikkszám szerint sorba állította őket, az alábbi képletet lehetett felírni:
xn y = c
y = az x számú cikkben szereplő szerzők száma,
c= állandó,
n ideális értéke 2 .
Lotka törvénye szerint az egycikkes szerzők aránya 61%, a kétcikkeseké ennek egynegyede, a háromcikkeseké pedig egykilencede. A szerzők számbavételénél háromféle módszert lehet alkalmazni: többszerzős művek társszerzőit teljes jógú szerzőnek tekintjük (egyszerű szerzőség); a társszerzők a szerzőszám arányában részesülnek a szerzőségből (frakcionális szerzőség); csak az első szerzőt vesszük tekintetbe. Az egyszerű szerzőség elvénél sokszorozódik a cikkek száma, ezzel együtt nő az alacsony produktivitású szerzők aránya (Bujdosó 1986, 125.p.).
Vizsgálatunkban az egyszerű szerzőség elvét alkalmaztuk a számolásban, tehát minden szerzőt egyenrangúnak tekintettünk. Az egycikkes szerzők aránya így 70% lett, ami erősen felülmúlja Lotka értékeit. Egy szerzőre átlag 1,74 publikáció jut. A grafikon azt is jól mutatja, hogy sokkal szélsőségesebbek a végletek. Rengeteg az egy publikációval rendelkező szerző, a grafikon másik végén pedig szélsőségesen sok mű tartozik ugyanahhoz az egy szerzőhöz. A Lotka-féle törvényszerűség érvényesül, de nagyobbak a végletek, a grafikon formája is elnyújtottabb.
7. Ábra
A szerzők és publikációk megoszlását a cikkek folyóiratonkénti eloszlásához hasonlóan is ábrázolhatjuk. A Bradford-féle törvényhez hasonló eloszlást kapunk, amely jól mutatja, hogy a publikációk egyharmadához egyre kevesebb szerző tartozik.
8. Ábra
Az egyszer publikáló szerzők kiugró száma sok mindenre enged következtetni. Sokan kívánnak hozzászólni a tankönyvek kérdéséhez, de nem gyökereznek meg a témánál. Egyszeri megnyilvánulás jellemzi őket. Akinek sok a mondanivalója, az viszont nagy tömegben publikál. Valószínűsíthető, hogy ez a tendencia jellemző az egész pedagógiai szakirodalomra. Nagyobb elméleti megalapozottság talán kitermeli majd azokat a publikációs szokásokat, amelyek révén szerzők és közleményeik aránya kiegyen-súlyozottabbá válik.
Tankönyvi irodalmunk föllendülése, ahogy ezt előzőekben láttuk, tantárgyanként kölönböző volt. Érdemes megvizsgálni, hogy az egyes tantárgyak irodalmán belül milyen súllyal szerepelnek a tankönyvekről szólók. Ehhez a tankönyvi irodalmat földolgozó bibliográfiából nyert adatok mellett meg kell határozni az egyes tantárgyakra vonatkozó közlemények számát.
Vizsgálatunkat nyolc tantárgy esetében végeztük el, így általános következtetéseket az adatokból nem vonhatunk le. Az egyes tantárgyakkal foglalkozó közlemények számaként a következők adódnak.
matematika 971
olvasás, írás 881
irodalom 857
történelem 718
fizika 680
földrajz 321
biológia 269
kémia 247
Képezzünk két csoportot a tantárgyakból. Az elsőbe tartozzon az olvasás, írás, irodalom és történelem, nevezzük a csoportot humanióráknak. A másodikat az összes többi tárgy alkossa, s reáliáknak nevezzük. A két csoportba tartozó tantárgyak irodalmát átlagolva azt kapjuk, hogy a humaniórák közleményei jóval számosabbak, mint a reáliáké.
A következő lépésben az egyes tantárgyakra vonatkozó teljes irodalomtermést és azon belül a tankönyvekről szóló közleményeket vetjük össze.
9. Ábra A szakirodalom megoszlása tantárgyanként
Jól látható, hogy a humanióráknak nevezett csoportban a tankönyvi irodalom aránya magasabb, mint a reáliáknál. Bár meg kell állapítanunk, hogy a földrajz és a biológia tantárgyra vonatkozó közlemények között is meglehetősen magas a tankönyvről szólók aránya. Úgy tűnik, mintha mindkét tantárgy a helyét keresné az oktatás új viszonyai között. A földrajz sokféle ismeretet foglal magában: természet- és gazdaságföldrajz stb. A biológia tudománya meghatározó korunk természettudományán belül, s ennek előbb-utóbb az oktatásban is tükröződnie kell. Az olvasás- és írástanításra, valamint az irodalomtankönyvekre mindig fokozott figyelem irányult, így a kapott eredmények várhatók voltak.
A történelem esetében a legmagasabb a tankönyvi irodalom aránya, meghaladja a közlemények egy ötödét, majdnem elérve az egy negyed részt. Az amerikai irodalomban a tankönyvekről szóló közlemények a történelem tantárgy szakirodalmának a tizedét sem teszik ki.
10. Ábra A szakirodalom arányai tantárgyanként
A történelemtankönyvek irodalmának gyarapodásához mindenképpen hozzájárultak az alábbi tényezők:
- a történelmi materializmus megszűnt mint kötelezően megjelenítendő ideológia
- hiánypótlás, módosítás adatok, események, értékelések vonatkozásában
-a Nemzeti alaptanterv átültetése a gyakorlatba, ill. új oktatási formák kialakítása.
Áttekintve a tankönyvekről szóló szakirodalmat nagyon kevés monografikus földolgozást találtunk. Az ilyen típusú kiadványok túlnyomó többsége történeti munka. A közlemények jellegadó része azonban bemutatja, ismerteti a tankönyveket.
A kiadók gondot fordítanak arra, hogy a könyveiket megismertessék a pedagógusokkal. Az újdonságaikról készült leírások néhány mondatos, a legfontosabb információkat is tartalmazó ajánló sorral, rendre megtalálhatók a pedagógiai lapokban. Az egy-egy tankönyvről készült ismertetés ennél mélyebb elemzést tartalmazhat. Az ismertetések külön válfaját alkotja a gyakorló pedagógusok tankönyvhasználatának bemutatása. A legkiérleltebb formájából nemcsak a tankönyvet ismerhetjük meg, hanem annak a tanítás, tanulás folyamatába való illeszkedését, a tanmenetbeli és módszertani megoldásokat, s mindehhez személyes, közvetlen stílus járul. A közlemények egy részének a célja csak a figyelemfölkeltés, s többnyire annyi mondanivalójuk sincs, mint egy szakmailag átgondolt kiadói hirdetésnek.
A vizsgált időszak második felében a kiadók már nemcsak egyes tan-könyveket, hanem ún. tankönyvcsaládokat is kifejlesztettek. További lépést jelent, amikor a kiadó már előre kidolgozott oktatási programot kínál a hozzá tartozó tankönyvekkel. Talán az újdonság miatt olyan elenyészően kevés ezen oktatási programok beválásáról a hiteles vizsgálati eredmény.
Az elmúlt évtizedet inkább nevezhetnénk a tankönyvírás, mint a tankönyvelmélet évtizedének. Ezt bizonyítja az elmélettel foglalkozó közlemények kis száma. A nyolcvanas évtizeddel összehasonlítva megállapítható, hogy nem történt alapvető változás. A lezajlott tankönyvviták igényes tartalmi elemzése is várat még magára, de talán érdemes volna a legfontosabb megnyilatkozásokat összegyűjteni, esetleg egy szemle-tanulmányt szentelni a témának. A szemletanulmánynak (bibliographic essay) megvan az a hátránya, ahogy egy neves szakemberünk találóan megragadta, hogy nincs benne önálló vélemény. - Mert célja az, hogy pontosan leírja a fölvetődött témákat, nem egy fölfogás mentén rendezve el azokat, az alkotó gondolatának megfelelően, üzenetéhez igazodva, hanem áttekintést kíván adni a szakirodalomról az egész bemutatására törekedve.
A közlemények meglehetősen kis hányada ad irodalomjegyzéket, ill. tartalmaz hivatkozást. Ennek egyik oka, hogy a publikációk túlnyomó több-sége néhány oldalas közlemény. De a hosszabbak is inkább esszé jellegűek, s szerzőik nem tartják szükségesnek mások gondolataira utalva irodalmi hivatkozást is adni.
A tudományos közlemények mai formája 1850 körül alakult ki. Ekkor váltja föl végleg az évezredes hagyományú scholiont a pontos irodalmi hivatkozás. A tudományos közlemények tartalmazta hivatkozások alapján el lehetne végezni olyan fontos bibliometriai, tudománymetriai vizsgálatokat, amelyekkel például megállapítható a folyóiratok idézettségi mutatója (impact factor), a közlemények elavulása, a felezési idő, föltérképezhetők a láthatatlan kollégiumok.
Csík Tibor – Varga Katalin
Bibliográfiai olvasókönyv. Szakirodalmi szemle. Szerk. Varga Ildikó. Bp., Népműv. Prop. Iroda, 1979. Bujdosó Ernő: Bibliometria és tudománymetria. Bp., MTA Könyvtára, 1986. Könyvtárosok kézikönyve. 1. kötet. Alapvetés. Szerk. Horváth Tibor, Papp István.Bp., Osiris, 1999. Price, Derek de Solla: Kis tudomány – nagy tudomány. Bp. Akad. K., 1979.
Hozzászólások: