Emőd Teréz: Játék- és térvesztés

Nyomtatási nézet

A Pál utcai fiúk aktualitása

Molnár Ferenc regénye kapcsán sok irodalom-, iskola-, színház- és helyörténeti, (stb.) elemzés született a teljesség igénye nélkül. Írt a regényről Lénárd Sándor, (sőt tervezte, hogy lefordítja ógörögre), Révész Béla, Illés Endre, Csordás Lajos (24), Békés Pál, Borbély Sándor (25), Komáromi Gabriella, Buza Péter, Kósa Judit, Vécsei Irén és Molnár Gál Péter. Kiadták Molnár Erzsébet naplóját, a Testvérek voltunk-at is. Molnár Rajec Erzsébet Molnár-bibliográfiát állított össze.

Ezekre nagy szükség van, hiszen a mű házi olvasmány az általános iskola 5., néhol a 6.

osztályában. Lexikonjainkban, illetve a Molnár-monográfiákban sok téves adat látott napvilágot. Az egyébként nagyszerű kutatások és tanulmányok is átvettek egy-egy hibát.

A Petőfi Irodalmi Múzeum 2007-2008-ban bemutatott „Éljen a Grund!” kiállításában vállalkoztunk arra, hogy összegyűjtsük az eddigi eredményeket, rögzítsük A Pál utcai fiúk művelődéstörténeti és irodalomtörténeti hátterét.

Elkészítettük a múzeum önálló Pál utcai fiúk-honlapját, amelyben a kutatómunka eredményeit összegeztük (28).

Komáromi Gabriella vetette fel: miért tartozik 100 éve a magyar generációk mindennapjaihoz Molnár Ferenc regénye? Az egyik titok az írói eszközök gazdagsága: ellenpontok alkalmazása, a felnőtt-gyermek világ ütköztetése, s hogy hitelesen - a serdülő fiú szereplők gondolkodásán keresztül - éljük át az eseményeket. Bandaregény, de szereplői jól megformált egyéniségek. Minden valóságos benne. A helyszín: az élő, fejlődő, századfordulós serdülőkorát élő Budapest  (iskola, játszóterek, család, utcák), az idő (meleg márciusi napok), a személyek (Molnár Ferenc, vagyis akkor még Neumann Ferenc és osztálytársai, a szomszédgyerekek szintén szereplői a történetnek) Épp ezért személyes a regény hangvétele is. Ugyanakkor típusokat teremt: minden főszereplő képvisel egy-egy értéket. Nyelve a századforduló diákszókincsét őrzi, a kamaszok kifejezései fogalommá váltak, mint a gittegylet, azaz a céltalan ülésezések és a rangokról szóló szerepjátszás jelképe; a grund, a szabadság és a haza szimbóluma; az einstand, ami nem önmagát, hanem az erőszakot jelenti számunkra (29).

A mű szerkezete drámai felépítésű, a cselekmény mindvégig izgalommal tölti el az olvasót. Mindenkihez szól: gyermekregény, ugyanakkor a felnőttek számára tudósítás a serdülőkor problémáiról, az értékek ütközéséről. Czakó Gábor az etikáról szóló műsorában (30) kifejtette, hogy ha igazán fontos dolgokról akarunk véleményt alkotni, meg kell hallgatni a gyerekeket. „Nemecsek tanár úr” pl. azt mondja: „inkább verjenek agyon, de áruló nem leszek”. Molnár Ferenc értékeket vonultat fel, melyek a Pál utcaiak és a vörösingesek harcában ütköznek és méretnek meg. Ezek, csak párat kiemelve: barátság, együttérzés, önkritika, felelősségérzet, szolidaritás, becsület, tisztelet, megbocsátás, jellemesség, bátorság, hazaszeretet, hatalomvágy legyőzése. Így harcolunk mi is magunkban a fiúkkal együtt. Ezért vesszük elő a regényt újra és újra, s ellenőrizzük a harc árán szerzett értékrendünket. Bár tragédiával végződik a történet, mégis a gyermekkor derűje, „tündéri játékosság” szövi át tömör dialógusait.

Molnár Ferenc műveiben már korábban is írt gyerekekről: pl. az 1902-ben megjelent A gazdátlan csónak története című kisregényében, de ilyenek a Józsi-történetek, a Péterke, A két kis angyal, a Petrence Palkó és Az első lépés című novellái. Reismann tanár úr című tárcájának (31) egyik szereplője Csónakos. Ez az írás volt az egyik alapja annak a sok vihart kavart olasz A Pál utcai fiúk-adaptációnak, melyet 2003-ban mutatott be a Magyar Televízió. A két írás összevegyítése, a regény szellemiségétől való eltérés okozta a film bukását. Annak ellenére, hogy a művek szereplői gyerekek – egészen különböző alkotásokról van szó. Molnár Ferenc korai írásai ugyanis nem a gyerekekhez szólnak. Nincs olyan rétegük, ami a gyereket megszólíthatná.

A regény közvetlen előzménye a Gyerekek című, 1906-ban megjelent elbeszéléskötete. Ebben A Két krajcárért füge c. írás egyik osztálytársának állít emléket (31). Először a Budapesti Naplóban jelent meg. A Gitt-egylet  regénybeli jelenete is a Gyerekek c.  kötetben található meg először. Az Ismerősök c. könyvében (26) olvasható A gyermekvédő c. elbeszélés, ami szintén józsefvárosi témájú.

A Pál utcai fiúk-at, Molnár vallomása szerint, egyik kedvenc tanára kérésére írta. Visszaemlékezése pontatlan, mert az említett Rupp Kornél már meghalt a regény közlése előtt (1). Az igaz lehet, hogy a fejezetek előzetes vázlatok nélkül, folyamatosan születettek meg a New York kávéház karzatán, ahonnan a szedő ún. „kutyanyelveken” szállította át a történetet az utolsó pillanatban a nyomdába (2). Ezt bizonyítja az a néhány tévedés, ami ebből következhetett. Először Borbély Sándor fedezte fel, hogy nincs vasárnap a regényben. Megemlítünk még néhány sietségből fakadó vétket: Kende csak egy fél pillanatra jelenik meg, mintha összekeverte volna a neveket Molnár; Nemecsek helyett  egyik passzusban Csele, a másikban már Kolnay a hadsegéd (3). A regény történelmi hátterében a szerző tág időintervallumot jelenít meg: hol az 1890-es éveket látjuk magunk előtt, hol az 1904-1905-ben zajló  japán-orosz háborút idézi.

1905-ben Gaál Mózes szerkesztette a budapesti Református Főgimnázium és a Franklin Kiadó diákújságát, a Tanulók Lapját. Itt jelent meg először, 1905 és 1906 fordulóján A Pál utcai fiúk tárcaregényként, folytatásokban, illusztrációkkal. Kiállításunkon bemutattuk azt a dokumentumot, mely bizonyítja, hogy Molnár Ferenc már 1905 februárjában eladta a regényt a Franklin Kiadónak örök áron, lemondva a szerzői jogdíjáról (4). Így legnagyobb sikerű művével összesen 1000 koronát keresett.

1907-ben jelent meg a regény könyv alakban, kétféle formában: Regény kisdiákoknak alcímmel illusztrálva; valamint illusztráció, alcím nélkül bőrkötésben felnőtteknek. Molnár Ferenc 27 éves fiatalember volt a regény írásakor, gyermekkori élményei eleven élmények voltak, még nem nosztalgikusan nézett vissza tapasztalataira. Kortársait is izgatta: ki lehetett Nemecsek modellje. Molnár Gál Péter szerint Flaubert-i szólással válaszolt: „Nemecsek Emma én vagyok.” (32). Nyilatkozata ellenére, valószínű, hogy több szereplőben is megjelenik, szétosztotta tulajdonságait a fiúk között.

Neumann Ferencz 1878. január 12-én született, Ernő napján. 2008-ban ünnepeltük a 130. születésnapját. Jómódú zsidó polgárcsaládban nevelkedett, édesapja Neumann Mór (1848–1907) orvos, akit az első üzemorvosként tartunk számon Magyarországon. Komoly szociális érzékkel rendelkező emberként részt vett a pestisjárványok leküzdésében. Később a Ganz Mávagban dolgozott élete végéig. Édesanyja, Wallfisch Jozefa (1860–1898) nagy könyvtárat gyűjtött össze, irodalomkedvelő, érzékeny, beteges asszony volt. Büszkén emlegette, hogy a Margitszigeten találkozott Arany Jánossal, aki beírt az emlékkönyvébe. Fiukat szigorúan nevelték, de gondoskodással és szeretettel vették körül. Három testvére közül csak Böske maradt életben, aki nem emigrált bátyjával, itthon halt meg a József körút 83. számú házukban. A házat Neumann Mór építtette a család számára, 1889-ben költözködtek ide, épp a regény cselekményének tanévében. (Előtte sem laktak messze: az Üllői u. 31. szám alatt, a Kinizsi utca sarkán) (5).

„Szigorú nyárspolgári rend uralkodott a lakásban. Pontosan illett a gyerekeknek ebédnél, vacsoránál megjelenni, vigyázni kellett a bútorokra és szőnyegekre.” (írta Stella Adorján) (5).

A József körutat éjjelente gázlámpával világították meg. Neumannék házával szemben állt az 1868-ban alapított Gschwindt-féle hatalmas szeszgyár, ahol még szénsavas és vasas vizű gyógyfürdő is működött (6).

Neumann Feri a költözéskor 2. vagy 3. osztályos tanulója a budapesti Református Főgimnáziumnak, (édesapja alma matere is ez volt). Az iskola is költözött: új épületét az 1888/89-es tanévben adták át a Lónyay utca 4/c alatt az elemi mellett, nem messze az előzőtől, amit kinőttek már. (Ekkor még nem állt a sarkon a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola.) Vívmánya a szellőztethető tornaterem volt, így az új épületből már nem kellett a fiúknak  a Szentkirályi utcai Tornacsarnokba járni (7).

A zsidó gyerekeknek nem volt külön gimnáziuma az iskolareform (33) után sem. Ennek ellenére külön zsidó hittantanáruk oktatta őket felekezeti tanterv alapján és szabályokkal. 50 fő kezdett az első osztályban, ebből: 28 református, 10 katolikus, 9 izraelita, 2 evangélikus és 1 görögkeleti vallású tanuló. A gyerekek nevelése, a hittant leszámítva, közös elvek alapján történt. Molnár Ferenc évek múlva is elismeréssel emlegette „ezt a nagyszerű magyar iskolát.” Az iskola tanulója volt maga Lónyay Menyhért gróf is, a névadó fia, jellemző, hogy osztályzatai szerint nem kivételeztek vele, a legtöbb tárgyból hármast kapott, csak németből és testgyakorlásból volt 1-es (kitűnő) (8).

Az iskolareform többféle iskolatípust hozott létre: a gimnázium a humán tárgyak fellegvára maradt a latin, német és a görög nyelv kötelező oktatásával, humán tárgyak hangsúlyával. A reáliskolák a természettudományos és műszaki tárgyakat helyezték előtérbe, valamint a német és francia nyelv oktatását. Igen nehéz volt jó eredményt elérni az iskolákban, négy érdemjegyet adhattak a diákoknak, 4-essel már buktak, így érettségire csak a legjobbak kerülhettek. Az érettségi – Molnár Erzsébet visszaemlékezése szerint - nyilvános volt, a Kálvin téri Református Templomban zajlott (9). Az általános műveltség megszerzését, tehetséggondozást, testnevelést mindkét középiskola biztosította a tanórákon és önképzőköreikben, szabadtéri játszótársaság találkozásain vagy tornacsarnok használatával.

A regény és Molnár Ferenc gyermekkora szorosan összefüggnek. Osztályfőnökét, egyben első magyartanárát és az önképzőkör elnökét Molnár Sándornak hívták. Iskolatársai közül többen név szerint is, esetleg kis változtatással, szerepelnek a regényben (pl. Weisz, Barabás, Ács, Csónaky, Leszek, Cseley, Richter). Az egy osztályba járó fiúk nem voltak egyidősek, 4-5 év különbség is lehetett közöttük. Így lehetséges, hogy Boka 14 éves, míg Nemecsek 11.  A testvéreket sem szakították el egymástól.

Neumann Ferenc az iskolában, bár nem tanult rosszul, csak felsős korában került a legjobbak közé. Kedvenc tantárgya a szabadkézi rajz, melyet Biczó Géza, a neves festő tartott. Először képzőművésznek készült, de mindenféle alkotás érdekelte: találmányai voltak, újságot szerkesztett, nyomdát alapított, előadásokat szervezett. Hatodikos tanulóként szöveggyűjteményt állított össze, litográfiával nyomtatta és összefűzte osztálytársainak és Baráth Ferencz tanár úrnak (felsős magyartanárának). Egyetlen ismert példánya ma a Kunszentmiklósi Református Gimnázium Könyvtárában található (10). Először Barna Béla rendőrségi fogalmazó, Neumann Feri volt osztálytársa tudósított „Molnár Ferenc első művéről” a Színházi Élet hasábjain  (11). 2008-ban Balogh Mihály írt monográfiát Baráth Ferenc életéről Tiszteletpéldány címmel (27).

Neumann Ferenc jelesen érettségizett 1895-ben. A Református Gimnázium Értesítője szerint Wlassics Gyula kultuszminiszter jelenlétében ő és két társa mennyiségtanból „igen szép sikerrel és pontosságal felelt.” A nevét már 16 évesen meg kívánta változtatni, de csak érettségi után kapta meg az engedélyt, hogy Molnár Ferenc lehessen.

Élete végéig a legjobb barátja Feiks Jenő (1878-1939) volt, aki a közeli sarkon, a József krt. 68-ban lakott. Feiks visszaemlékezésében megerősíti: valóban a Pál és Mária utcai grundon játszottak, ahol működött egy fűrészmalom (12). Jenő és bátyja Alfréd egy évig szintén a Református Gimnáziumba jártak, később nemzetközi hírű impresszionista festők lettek, a berlini Secession tagjai. Együtt játszottak „színházasdit”, maguk készítettek bábokat, Neumann Feri ekkor próbálta ki a drámaírás fortélyait. Ahogy önéletrajzában kifejti:

„Első nagyobb színpadi munkám a „Kék barlang” című látványos dráma volt, amely a kilencvenes években József körút 68., III. 17. ajtó alatt, Feiks Jenő barátom nyolc forint értékű házi színpadján került színre szép sikerrel, az általa festett papiros-bábuk kitűnő előadásában, az általam festett díszletekkel. A „kék barlang” tartalma az volt, hogy – atyám orvos lévén – házi gyógyszertárunkban eltörött egy sötétkék orvosságos üveg, s annak egy darabja mögé égő gyertyát állítva, kék fényt voltunk képesek színpadunkon előállítani, miközben drámám alakjai: „huj, huj, most gyövök én” kiáltásokkal ugráltak a kék fényben. Sokkal többet nem is mondtak, akkor még nem helyeztem nagy súlyt a dialógra. A premiér általános verekedéssel végződött, úgy, hogy legközelebbi darabom, már csak tíz év múlva kerülhetett színre a Vígszínházban.”

A Pál utcai fiúk közé tartozott Ágoston Mihály házmester Dezső nevű fia, aki a mai legendárium szerint is Geréb modellje volt. „1927-ben Pásztor Bertalan nyugalmazott városi tanácsos még őrizte azt a Kötelezvényt, amit a Lónyay-utcai reformárus gimnázium öt tanulója írt alá: Pollák (Pásztor) Berczi, Koréh Tatay Endre, Neumann Ferenc, Róth Samu, Ligenfeld Miklós 1895. június 22-i dátummal, becsületszavukat adják, hogy „amennyiben lehetséges" 1905. júniusában megtartják a tízéves találkozójukat. A Pál utcai fiúk asztaltársasága később a József körúti Brandl vendéglőben gyűlésezett. Csupán az utolsó Pál utcai fiú, Ágoston Dezső vetett végett találkozóiknak” írta Molnár Gál Péter egyik cikkében (13).

Buza Péter kutatásai szerint a Pál utca 5-ben lakott az Eleőd-család. A regény szerint itt szorongott Geréb, vajon fogadja-e őt Boka tábornok. A legkisebb fiú, Eleőd Tihamér, akit bezártak a szobájába rossz jegyei miatt, az első emeletről ugrott ki, hogy kimehessen a grundra játszani. Ő sajnos megbukott a gimnáziumban, s a Józsefvárosi Főreálba íratták be szülei. Úgy látszik, minden esemény fontos számunkra, mert épp ez az iskola a rivális vörösingesek iskolája, az akkori VIII. kerületi községi Zerge utcai Főreál (6). Ma a Horánszky utcai Vörösmarty Gimnázium.

A Pál utcai grundon az építkezés 1890 után kezdődött, s ma is ott áll az a bizonyos „szomorú” bérház a Pál u. 2-4. szám alatt. Rajta egy emléktábla, melyet az olasz Rai Televízió munkatársai lepleztek le a „Határok nélkül Európáért” játék kapcsán. A József körút 83. szám alatt Molnár Ferenc-emléktábla látható.

A Pál utcai ál-Nemecsek peréről Kósa Judit tudósított a Népszabadság hasábjain (14). 1963. március 13-án a Fővárosi Bíróság jegyet osztott az érdeklődőknek, olyan sokan kívánták látni Jezsek-Józsika Ferencet, aki azt állította, hogy ő Nemecsek modellje, s 3 Ft-ért osztogatta az aláírását az Úttörő Áruházban a gyerekeknek. Hollós Korvin Lajos író leplezte le az Irodalmi Újság hasábjain, mire az ál-Nemecsek beperelte, de a pert mégsem ő nyerte. Az író bizonyítékaival nem tudott mit kezdeni, s ellene tanúskodott maga Molnár Ferenc húga, Molnár Erzsébet is (14). A vörösingesek valóban játszhattak a Füvészkertben, mely akkor sokkal nagyobb volt – az Orczy-kerttől húzódott a mai Klinikák metrómegállóig. A kert őrének földszintes háza épp a metró kijáratával szemben látható még ma is. Az is megfelel a valóságnak, hogy a kertet szabályozták, a belépést korlátozták, így a gyerekek kiszorultak innen. Később megkezdődött a Klinikák építése, a tavakat feltöltötték, az utolsón épp az Urológia épült fel (15).

Pásztor Árpád (1877-1940), eredetileg Pikler Árpád, a hagyomány szerint az egyik Pásztor fiú, szintén író lett. Több gyermekregényét kiadták. A Móra Ferenc Kiadó – hosszú idő után - újra megjelentette A Muzi című művét, mely szintén a századforduló serdülő világát mutatja be. Izgalmas bandaregény Budapestről a korabeli fiúk játékaival, de kitér a lányok és a fiúk kapcsolatára is. Érdekesség, hogy művében szerepelteti a református gimnazistákat mint a Muzi szövetségeseit. Név szerint megemlíti a kövér Bibót (Bibó Istvánt), aki a valóságban is Molnár osztálytársa volt (16).

Budapest a századfordulón élte serdülőkorát, minden változott. Molnár Ferenc Budapest írójának tekintette magát. Publicisztikájában és írásaiban, pl. Az éhes városban rögzíti tapasztalatait, a főváros jellegzetes alakjait.

A Pál utcai fiúk egyik helyszíne a Ferencváros. Nemecsek a Rákos utca 3. szám alatt lakott (ma Hőgyes Endre utca), Boka a Kinizsi utcában, az iskola a Lónyay u. 4/c. alatt található, a Dohánygyár a Ráday Kollégium helyén volt. Az iskola előtt - Molnár Erzsébet visszaemlékezése szerint – ott állt az édességárus: „Délután a nagymamához mentünk… Az iskola előtt döcögött el a konflis. Szemben egy kapu előtt a cukorkás ember állt...a kapu alatt egy kis asztalon volt a boltja. Cukrot, fügét és törökmézet árult. Kicsillogott a kapu alól az éles bárd, amivel a törökmézet szokta vágni (9).”

A másik kerület a regény színterei közül a Józsefváros a Pál utcával (amit Krail Pál vaskereskedőről neveztek el). Itt volt a grund is, tulajdonosa Luczenbacher Pál (6), a Füvészkert, a Muzi, vagyis a Nemzeti Múzeum kertje, akkoriban még mindez kisvárosi hangulatú külváros. A két kerületet az Üllői út választotta el. Még lóvasút közlekedett rajta, és a házakat palánkkerítések határolták. A kor hangulatát írja le Horváth Elemér: Írások Budapestről című kötetében (17). Bemutatja a korabeli utca hangulatát, a fiújátékokat, bandázást. Leírja, hogy minden térnek külön csapata volt, s azt meg kellett védeni. A ferencvárosiakat vámházistáknak hívták, a Józsefvárosban játszottak a muzeumisták, míg a Molnár utcaiak voltak a molnáristák.

A legolcsóbb vásárlási lehetőség akkoriban a bazár volt. Pl. a Károly körút 22. alatti ház (1884-ben épült) földszintjén működött egykor a regényből ismert Rőser bazár.

A földszintes, soklakásos házakat és a kisebb palotákat nagyobb bérházak és középületek váltották fel. A nagy tereket beépítették, a kertek eltűntek. Ezt rögzíti a regény: hamarosan más célra használják a Pál utcaiak és a vörösingesek szabad játéktereit. A Zerge utcai reáliskola évkönyvében a következő olvasható az 1890-es évben:

„...még nagyobb fontosságú a tornázás itt a fővárosban…[ahol] a nyereségvágy a legkisebb tért is minél nagyobb haszonnal igyekszik értékesíteni, hol az udvarok mindinkább összezsugorodnak, a kertek és a szabad terek egymásután eltűnnek és a szabad mozgásra hívó alkalmak is kevesbednek, míg másrészről a társadalom elpuhulása és túlfinomodása mindinkább terjed és vele sok szülő azon törekvése is, hogy gyermekét minél előbb és az életben szükséges minél több ismerettel ellássa.” (19)

Egy 1907-ben írt kritika (34) is azt állítja, hogy Molnár Ferenc regénye a múltról szól, hiszen ma (!) már nincsenek ekkora grundok. A tér-vesztés és átalakulás napjainkban ugyanígy ismétlődik. Eltűnt a Pál utcaiak és a vörösingesek összes játéktere, így az Esterházy utcai métázó hely is, (a Pollack Mihály tér, itt áll a Magyar Rádió épülete a Nemzeti Múzeum mögött). A kiállítás kapcsán érdekelt bennünket, hogy mit gondolnak erről a gyerekek, ezért Az én grundom címmel fotópályázatot írtunk ki számukra: mutassák meg, nekik milyen szabad hely jut játékra. Sajnos az összes aggályunkat igazolták.

A történelmi változások legpozitívabb fejleménye: a gyermekhalál csökkenése. A századfordulón a gyerekek gyakran találkoztak a halál élményével. A Református Gimnázium értesítője szerint 1889-90 – ben kanyaró, himlő, hagymáz járvány miatt 31 gyerek hiányzott 4 hétig. 2 halálesetet rögzítettek: Polatsik Sándor jan. 18-án és Goldberger Ignácz febr. 8-án halt meg, mindkettő „… jó igyekezetű és jó magaviseletű tanuló volt. A legnagyobb illetődéssel és mély részvéttel vettük róluk a gyászos hírt. A mélyen sujtott szüléknek úgy a tanulótársak mint a tanári kar részvétét fejezte ki. Béke legyen poraik felett!”- írta az Értesítő.

1873–ban elrendelték az egyesületek ellenőrzését Magyarországon. Csak irodalmi és kulturális egyesület működhetett, a politikai gyülekezést tiltották. A századfordulóig kb. 4000 egyesület, olvasó és társaskör jött létre. Megalakult a Józsefvárosi Kör és a Ferencvárosi Polgári Kör. „…az ifjúság kész volt sportegyesületesdit játszani…” (35). Ebben az elsők: a budapesti Református Főgimnázium és az V. ker. Állami Főreáliskola. A Zerge utcai reáliskolában önképző- és dalkör működött. Baráth Ferenc, Molnár magyar tanára, a Lónyay utcai gimnázium önképző körének (kb.) 20 évig volt tanárelnöke és ő a Szabadtéri Játszótársaság alapítója (7).

A korszak diák- és csibésznyelvét Zolnay Vilmos-Gedényi Mihály: Fattyúnyelvi szótára rögzíti (19). A 24 kötetes szótár gépiratban megtalálható az Országos Széchényi Könyvtárban, rövidített változata interneten is elérhető. Kiállításunkban mi is szerkesztettünk egy Pál utcai-szótárat, abban reménykedve, hogy a nyelvet kedvelő gyerekek szintén elkészítik a mai kor diáknyelvi útmutatóját.

Az önképzőkör tisztségviselői: elnök, titkár, főjegyző, aljegyző, főkönyvtáros, alkönyvtáros, főpénztáros, alpénztáros, ellenőr voltak. A játszótársaság tisztviselői: elnök, kapitány, hadnagy, poroszló, kincstárnok, íródeák, fegyverhordozó, kengyelfutó (7). A gitt egylet modellje a gimnáziumi Önképzőkör, melynek VIII. osztályban lett titkára Neumann Ferencz, jegyzőkönyveit a Bp. IX. kerületi Ráday Kollégiumban (Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára) őrzik. Molnár Ferenc kedvelte az egyleteket, soknak tagja volt, de az üres formák ellen lázadt. Komáromi Gabriella szavaival: „Hányszor érezzük azt mi is, hogy az édes grundért harcolunk, s közben kiderül: csak a gittegyletben vagyunk…”

A Református Gimnázum tornatanára Porzsolt Jenő, akit bátyjaival együtt a magyar sportélet úttörőjének tartanak. Porzsolt Lajos könyvet írt a magyar labdajátékokról (20), Kálmán pedig újságíróként barátkozott össze Molnár Ferenccel, cikket is írt róla. Gyulával együtt irányították a siófoki Indiánus Tábort, valamint írták és szerkesztették az első magyar sportújságot, a Herkulest. A játszótársaságokban és az iskolákban megkezdődött a foci tanítása, sikerét bizonyítja, hogy igazi grund-játékká vált. A Magyar Tanulók Országos Tornaversenyét 1890 májusában tartották meg első ízben. A magyar sportegyletek dicsősége az első olimpián való nagyszerű magyar szereplés 1896-ban. Hajós Alfrédet győztes úszóként ünnepeljük, de a Porzsolt fivérek mellett ő volt a hazai futballjáték egyik népszerűsítője és csapatkapitánya.

A regény élete, a belőle készült fordítások, adaptációk, parafrázisok sora igen gazdag: több magyar illusztrátor tolmácsolta képekben A Pál utcai fiúk-at. Az első kiadás grafikusát (ő rajzolta a tárcaregényt is a Tanulók Lapjában) nem ismerjük, kutatandó (21). A kritikusok nem voltak megelégedve vele, ezért 1911-ben már Vadász Miklós rajzai díszítik a művet. A 30-as évek „Pál utcaiját” Gergely Tibor rajzolta – sok humorral fűszerezett, a felnőtt korosztályok ízlését tükröző képekkel. Az ötvenes évek és később is a legtöbb kiadás illusztrátora: Reich Károly. Az 60-as években Kass János is foglalkozott vele, ekkor Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem című regényével együtt jelenik meg. A legújabb Móra-kiadást Kovács Péter festőművész illusztrálta.

Az első fordítás: német, 1910-ből való (22). A 1920-as és 30-as években fordítják le angolra az Egyesült Államokban (23), és az európai nyelvek legtöbbjére. Kiállításunkon 37 országból gyűjtöttük össze az idegen nyelvű A Pál utcai fiúkat. A legérdekesebb az olaszországi viszhang, mert több mint 30 fordító foglakozott a művel, és többször kiadták, mint Magyarországon. Marcello D’ Orta, nápolyi író négy évvel ezelőtt úgy döntött, hogy a legújabb könyve első magyar kiadásának teljes honoráriumát egy „Pál utcai kisfiúnak” ajándékozza. E nemes gesztusra Molnár Ferenc műve késztette, amely óriási hatást gyakorolt írói gondolkodására, és amelyet a világirodalom egyik legnagyobb alkotásának tart. Az volt a kérése, hogy egy olyan kisfiú taníttatására fordítsák szerzői jogdíját, aki Nemecsek Ernővel egykorú, szeret olvasni, jóravaló családból származik és rászorul a támogatásra (36). Hollandiában most készül egy teljesen új fordítás. Portugálra Rónay Pál fordította le, s Brazília Rio de Janeiro államában kötelező iskolai olvasmánnyá tették. A Pál utcai fiúk a nagyváros gyermekéletének költői megfogalmazása, ezért a magyar városokban, sőt külföldön sincs párja. László Fertenc erdélyi író írja: „A Grund történetének olyan nagy sikere volt, hogy mi, kolozsvári fiatalok is Grundot létesítettünk a Házsongárdban meg a Felsô Szénutcában, még zászlónk is volt.” Mádl Dalma, volt köztársasági elnökünk felesége egy interjúban mesélte el, hogy Micsikó japán császárné gyermekkorának egyik legkedvesebb olvasmánya Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című könyve volt.

Készült hangfelvétel a Magyar Rádióban, itt Gábor Miklós olvasta fel a művet. A hangoskönyvet Németh Kristóf adja elő. Színpadra állították többen, köztük Hevesi Sándor, Török Sándor is. Bár a darabot nagy sikerrel játszották, a kritikusok szerint a regény teljességét a színházi adaptáció nem képes visszaadni. A legújabb próbálkozás Vidovszky Györgyé, aki merész átdolgozással mutatta be a Bárka Színházban, majd a debreceni Csokonai Színházban, 2008 nyarán pedig a Margitszigeti Szabadtéri Játékok is műsorra tűzte.

Izgalmas történelmi játékot mutatott be a Nemzeti Színházban vendégszereplő Varsói Nemzeti Kisszínház Michał Zadara rendezésében 2009 áprilisában. Érdekes, hogy a lengyel történelem (is) milyen könnyen felidézhető a Pál utcaiak harcával.

Filmet először Balogh Béla készített belőle, ennek a némafilmnek 1929-es kópiáját a Nemzeti Filmarchívum őrzi. Frank Borzage, Oscar-díjas amerikai filmrendező, 1934-ben készítette el változatát No Greater Glory címmel. Vetítését – mint antimilitarista propagandát - Franciaországban betiltották, a velencei Filmfesztiválon viszont hatalmas sikert aratott, s megindult az olasz fordítások lavinája. Mint minden adaptáció, ez is eltért valamelyest az eredeti műtől. Fábri Zoltánt Bohém Endre producer 1966-ban kérte fel, írjanak forgatókönyvet és készítsenek együtt filmet, hiszen mint az amerikai filmakadémia tagja sikerre viheti az Egyesült Államokban. Ezért választottak szereplőket a londoni Angol Királyi Színésziskolából, s mert az amerikaiak nem kedvelik a szinkront. A film sikert aratott a szakemberek körében, Oscar-díjra jelölték. Itthon 1968-ban mutatták be, azóta is az egyik legkedveltebb kultuszfilmek egyike. A film rövidített változata kapható, melyből, többek között, kimarad Geréb apjának jelenete a fiúkkal. Ezt az apát Básti Lajos alakította. A filmet kiegészítő információkat erős kritikával kell kezelni, pl. téves a Református Gimnázium címe, az Iparművészeti Múzeum építése is később kezdődött.

Karinthy Frigyes gyermekkori Naplójával és Tanár úr kérem című elbeszélésfüzérével, Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig című regényével együtt teljes körképet nyújt a századforduló és a 20. század elejének gyermekvilágáról, ezért az ötvenes évek óta tanítják, később kötelező irodalom lett. A kötelezővé tétel sem rontott közkedveltségén. Kiállításunkhoz kapcsolódóan körkérdést intéztünk írókhoz, a közélet más területein dolgozókhoz: Mit üzenne Nemecseknek? Takács Zsuzsa költőt idézem:

„Rettentő önérzetességemben mélyen átéltem apám csöndes döntésének súlyát. Nemecsek megbélyegezettségében osztozva 1956. november 4-e után „amíg az oroszok ki nem mennek”, ahogyan mondta, kisbetűvel írta a nevét. Élete végéig tartotta magát ehhez, csaknem harminc évig, pontosan ’84 május 28-ig. Ahányszor hivatalos okmányt, tudományos publikációt, gyerekei bizonyítványát aláírta emlékeztette magát arra, hogy jogfosztottságban él. Sokszor gondoltam rá, hogy egy-egy könyv halhatatlansága ilyen titkos forrásokból táplálkozik.”

1923-ban Molnár Ferenc a székfoglalóját a Kisfaludy Társaságban a gyerekeknek író Sebők Zsigmondról tartotta. Ezt a beszédet a Nyugat és a Pesti Napló hasábjai őrizték meg (37). Saját szavaival búcsúzunk az írótól:

„Írjuk fel róla, hogy a gyerekek barátja volt, ne azt írjuk fel, hogy szerette a gyerekeket, mert ez csak szép, de nem sok. A gyerekek szerették őt, ami sok, mert ritkaság, és mert bizonyítvány az Úr színe előtt, bizonyítvány a művész és az ember számára. Aki a gyerekek lelkébe horgonyozta le írói dicsőségét, igen bölcsen cselekedett. Emléke jó helyen van a gyerekek szívében: nemcsak azért, mert ők tovább fognak élni, mint mi, hanem azért is, mert az ő jó kritikájukban mindig zúg valami a halhatatlanságból, mint ahogy az ő lelkük közelebb van a végtelenséghez, mint a miénk.”

Jegyzetek:

1. Komáromi Gabriella: Kezdetben volt a gitt (In: Élet és Irodalom, 2006. júl. 7.)

2. Molnár Ferenc: Önéletrajz. (In. Születtem, magyar írók önéletrajzai / szerk. Csiffáry Gabriella. Palatinus, 1999.)

3. Csordás Lajos: De ki az a Kende? (In: Népszabadság, 2008. jan.12.)

Megjegyzés: a hadsegéddel kapcsolatos idézetekkel bizonyítjuk a tényt: "Hirtelen eloszlott a sor, csak Csele, az elegáns Csele maradt Boka mellett, aki a beteg Nemecsek helyett a hadsegédi tisztet teljesítette." ; "A nap megcsillant Kolnay trombitáján, és ez roppant harcias külsőt adott a hadsegédnek."

4. A dokumentum az OSZK Kézirattárában található.

5. Stella Adorján: A Pál utcai fiúk költője (In: Beszélő házak és tájak. Officina Nova, 1989.).

Megjegyzés: a szerző a József körúti házról ír. A Neumann-család költözéseit nyomon lehet követni Budapest név- és címtárából (1887-88., 1888-89., 1889-90.)

6. Buza Péter: Az édes grund és a Pál utca.  (In: Népszabadság, 2003. május 21.)

7. A Budapesti Református Főgimnázium első félévszázada / szerk. Barthos Kálmán. Budapest, 1909.

8. Értesítő a budapesti Református Főgymnasiumról az 1887/88., 1888/89., 1889/90-ik tanévben / szerk. Vámossy Mihály. Buschmann Ferencz, 1889-1991.

9. Molnár Erzsébet: Testvérek voltunk. Magvető, 1958.

10. Olvasókönyv a poetikához. (Kézírással lejegyezte, kőnyomattal sokszorosította Neumann Ferencz), 1893.

11. Egy könyv 30 éves jubileuma, felfedezték Molnár Ferenc első könyvét. (In: Színházi Élet,  1923. 25. sz.)

12. Feiks Jenő: Molnár Ferenc premier előtt. (In: Színházi Élet, 1924. nov. 16-22.)

13. Az érettségi találkozó "Kötelezvényét" az OSZK Kézirattárában őrzik.

14. Kósa Judit, N.: Az ál-Nemecsek pere: Rejtély a Pál utcában. (In: Népszabadság 1998. március 13.  ; u.ő: Az én Budapestem. Városháza, 2004.)

15. Isépy István: A Füvészkertről. (In: A városban : környezetvédelmi és múzeumpedagógiai segédkönyv / szerk. Vásárhelyi Tamás. Infogroup, 1999.  /Körlánc könyvek 10./ )

16. Pásztor Árpád: Muzi. Első kiadás: Dick Manó, 1930. Új kiadások: Móra, 1958. (ill. Réber     László) ;  Móra, 2008. (ill. Békés Rozi).

 Az osztálytársak névsora megtalálható a Református Gimnázium Értesítőjében, melyet a     Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Könyvtára Könyvtára őriz.

17. Horváth Elemér: Írások Budapestről. Budapest, 1940, Egyetemi ny.

18. A Budapest Fővárosi VIII. Kerületi Községi Nyilvános Főreáliskola 19. tudósítványa az 1889-90. tanév végén / szerk. Felsmann József. Pesti Könyvnyomda, 1890.

19. Zolnay Vilmos-Gedényi Mihály: Budapest a fattyúnyelvben. Fekete Sas, 1996.

20. Porzsolt Lajos: A magyar labdajátékok könyve. Aigner, 1885.

21. A Pál-utcai fiúk. Regény kisdiákoknak. (In: Tanulók Lapja 1905. okt. 1.- 1906. márc. 21.) ; könyvalakban: Franklin, 1907.

22. Ferenc Molnár: Die Jungend der Paulstrasse / Übersetzt, Vorw. Eugen Heinrich Schmitt.     Vollb. Ludwig Berwald. Berlin : Waither, 1910.

23. Ferenc Molnár: No Greater Glory / translated by Louis Rittenberg. New York, 1927.

24. Csordás Lajos: Molnár Ferenc. Elektra, 2004. ;

Illés Endre: Irodalmunkkal Európában. Hét Krajcár, 2004. ;

Révész Béla: A Pál uccai fiúk közül az egyik, razzia a könyvpiacon. Írók és könyvek sorozat. (In: Pesti Napló 1931. január 24.)

25. Békés Pál: Einstand betiltva (In: 168 óra. 2006. 36.) ;

Borbély Sándor: Az örök kiskamasz, Molnár Ferenc (In: Könyv és Nevelés 2003. 1.)

26. Molnár Ferenc: Ismerősök. Franklin. 1917.

 27. Balogh Mihály: „Tiszteletpéldány”. Baráth Ferenc és Molnár Ferenc találkozása a Budapesti Református  Főgimnáziumban. Kunszentmiklós, 2008.

28. Honlap elérhetősége: www.pim.hu/object.d522be6f-0092-4ffe-9fe3-cc79887d8d55.ivy

29. Einstand = első kör.

30. Beavatás, Czakó Gábor író állandó műsorsorozata, Duna TV.

31. Budapesti Napló, 1898. ápr.10. (Reismann tanár úr ) ; 1902. szept. 6. (Két krajcárért füge).

32. Molnár Gál Péter: A Pál utcai fiúk. (Forrás: engine.szinhaz.hu/index.php?id=382&cid=4086 )

33. Az 1870-es törvényben szabályozták a tankötelezettséget, a népiskola, a gimnázium illetve a felső népiskola intézményi kereteit. 1884-ben Trefort Ágoston tanügyi törvénye a gimnáziumok illetve a reáliskolák működését, tanmenetét határozta meg. A két intézmény oktatása nyitott a reáliák  és a testi nevelés felé, de a reáliskola is komoly humán oktatási programot vállalhatott.

34. Kárpáti Aurél: A Pál utcai fiúk, kritika (In.: Egyházi Közlöny, 1907. 52.)

35. Siklóssy László: A magyar sport ezer éve. III. kötet : a modern sportélet előkészítése 1875-1896. Országos Testnevelési Tanács, 1929.

36. Lázár Fruzsina: Marcello D’Orta és Nemecsek Ernő (In: Magyar Nemzet, 2001. október 2.)

37. Sebők Zsigmondról, a Kisfaludy Társaság székfoglalója (In: Pesti Napló 2., 1923. jan. 4.)

A részletes irodalom a Pál utcai fiúk-honlapon:

www.pim.hu/object.bc323f84-3915-45ba-9cb3-b39b0ac3c6b7.ivy

Vissza a tartalomjegyzékhez