Sinkó Márta: David Solomons: Szuperhős lett a bátyám!

Sinkó Márta könyvtárostanár, Molnár Ferenc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Budapest

David Solomons: Szuperhős lett a bátyám!

- de minek, ha csak baj van belőle...

Könyvajánló

Luke még csak 11 éves, és minden porcikájával a XXI. századhoz tartozik. Számára természetes minden modern eszköz megléte és használata, szüleivel inkább pajtási a kapcsolata, a mindennapokban alig emlékeztet gyermek-felnőtt viszonyra. Ha kérdése van, előbb nézi a netet, mint hogy hozzájuk fordulna. Van specialitása is: a képregények, a szuperhősök elképzelt világa ellenállhatatlanul magával tudja sodorni, ám nem csak rajongója a történeteknek, hanem egyenesen tudós szakértőjüknek is tekintheti magát.

Luke bátyja a pubertáskor küszöbén toporgó Zack, aki eleven, örökmozgó öccsének szinte teljes ellentéte. Egy élvezetes csavargás vagy a képregények helyett inkább részesíti előnyben akár a matek házi feladatot is - puszta érdeklődésből. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden más hidegen hagyná, de ahhoz éppen elegendő, hogy strébernek, érdektelennek tartsák még saját iskolatársai is. Luke szerint egy családon belül nem is különbözhetnének jobban. Éppen ezért tartja felháborítóan igazságtalannak, amikor Zack egy teljesen valószínűtlen, interdimenzionális látogató révén szuperhőssé válik, aki még a feladatot is kitűzte: a bátyónak két világot is meg kell majd mentenie… Luke szerint minderre a bátyjánál - aki eddig nem is vett tudomást a szuperhősökről - érdemtelenebbet és alkalmatlanabbat nem is választhattak volna, a döntést felháborítónak és végzetes hibának tartja. Ezt már a könyv alcíme láttán is megtudjuk: „Nem igazság, meg sem érdemelte!”

.…és innentől a történet felveszi a szuperhős-kalandok már ismert fonalát, amiben Luke és barátainak szerepe legalább annyira fontos, mint a bátyóé: bár a végső harcot Zack vívja majd meg, de odáig eljutni mégiscsak öccse révén, annak segítségével tud. Aki persze mindezt nem hogy természetesnek, de egyenesen szükségszerűnek is tekinti, hiszen a képregények szerint pontosan ez kell legyen a dolgok rendje! Ha már egyszer ilyen bátyóval verte a sors…

David Solomon brit alkotó eddig elsősorban forgatókönyveket írt, igazi világa a film. Számára a pörgős cselekmények, a frappáns, lényegre törő és életszerű párbeszédek, a következetes, az olvasót magával ragadó eseményvonulat mind puszta elemi összetevőknek - a történet csupasz vázának - számítanak, melyeket a megcélzott olvasói kör ízlésének és habitusának megfelelő körítés emel érdekfeszítővé és élvezetessé. Teszi mindezt a napjainkban élő Luke szavaival, gondolataival, könnyedén találva meg az utat a csak kicsit is idősebbeknek már-már idegennek tűnő, de a kalandot elbeszélő korosztálya számára nagyon is természetes közegben élők felé.

Egyben ez a legfőbb erénye is a könyvnek: témájával, hangvételével és humorával ráveszi a néhány tőmondatos tartalmakhoz szokott olvasóját arra, hogy egy azoknál terjedelmesebb, igényesebb művön is megpróbálja átrágni magát – másként nincs módja a végére járni, mi is lesz a történet kimenetele. Igazából még nincs is szükség más irodalmi ékekre, hiszen a művet alapkőnek szánták, igazságtalan lenne felróni kétségtelen hiányukat. A tinédzser-korba lépők korosztálya még kevéssé hajlamos az elmélyedésre, ám annál könnyebb megragadni a fantáziájukat – ennek a feladatnak a mű kifogástalanul eleget tesz, miközben olvasásra, sőt, továbbgondolásra csábítja őket. A szerző nagyon is két lábbal áll a földön: nem próbálkozik nagyívű jellemfejlődési pályákat, életre felkészítő tanulságokat belecsempészni a történetbe, megmarad a szórakoztatásnál - ám lényegesen magasabb színvonalon annál a mindennapi, dömpingszerű „multikultidagonyánál”, amiről megcélzott olvasóközönsége még nem is nagyon érzékeli, milyen megalázóan selejtes.

A történetnek - hasonlóan sok más gyermekkönyvhöz - van folytatása is, ugyanazokkal a főszereplőkkel és nem kisebb ívű cselekménnyel: Földönkívüli a tesitanárom!

(Solomons, David: Szuperhős lett a bátyám!. Budapest, Babilon Kiadó, 2016, 302 p.)

Feladatok - problémafelvető kérdések a műhöz

A mű alkalmas olvasóköri beszélgetős olvasmányfeldolgozásra vagy iskolai könyvtárban tartott osztályfőnöki órára például az alábbiak mentén.

• Van kedvenc szuperhősöd? Ő miben több vagy kevesebb, mint ellenségei? Barátai segítsége nélkül is elboldogulna velük? Képzeld magad a helyébe és mondd el, mit gondolsz azokról, akik nem szuperhősök!
• Gondold végig: a szuperhősöd ellenségének is vannak barátai. Számukra maga az ellenség a szuperhős, a te hősöd pedig maga a gonosz  - de akkor hogy is van ez?  Mi különbözteti meg őket egymástól?
• Miért jó egy történettel képregényből megismerkedni? Szerinted miért nem képregényben vagy filmen jelenik meg minden mű?
• Mikor „dolgoztatod” meg jobban a fantáziádat, melyik teremt szélesebb, színesebb, hozzád közelebb álló világot: ha csak illusztrációk nélküli szövegként olvasod a történetet, vagy filmen, esetleg képregényként találkozol vele? Előfordult-e már, hogy akit a filmen láttál, az nem is igazán a te szuperhősöd volt, mert te másmilyennek képzelted el?
• Ha be akarnád mutatni egy távollakó barátodnak a kedvenc szuperhősödet a mobilodon keresztül, szerinted miként tudnál róla többet elmondani neki: ha lerajzolnád és elküldenéd a képet, vagy ha röviden leírnád, milyen is ő? Próbáld ki mindkettőt!

Szerkesztette: Dömsödy Andrea

Hivatkozási javaslat:

Sinkó Márta: David Solomons: Szuperhős lett a bátyám! - de minek, ha csak baj van belőle... In: Dömsödy Andrea (szerk.): Kortárs olvasnivalót az iskolai könyvtárakba! 2018. Segédanyagok. Bp., OPKM, 2018.09.25. <http://olvasas.opkm.hu/index.php?menuId=625&chapter=353> Utolsó letöltés: _

Következő fejezet:
Fejezet képei és videói

Vissza a tartalomjegyzékhez