|
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
2018. augusztus 7.
Schmidt Gábor, könyvtár-történelem szakos tanár, Kozma Ferenc Mezőgazdasági Szakképző Iskola és Kollégium
„Éjszaka van. Egy fiú kopogtat egy kislány ablakán, és bebocsátást kér. Azt állítja, hogy ő Pinokkió – és olyan dolgokat tud, amiket a kislány még csak elképzelni sem mer. A két gyerek kiszökik a városba: különleges, veszélyes és meghökkentő találkozások, felfedezések, barátságok várnak rájuk az éjszakában. A Pinokkió visszatér egy gyermek szemével csodálkozik rá a világ dolgaira, mentesen mindenféle társadalmi és kulturális előítéletektől.”
(A könyv fülszövege, hátsó borító)
Első látásra azt gondoltam, hogy tipikus gyermekkönyv, nyilván valamilyen szinten folytatása az eredeti történetnek. Mindenesetre második körben a tanáriba került e kiadvány a gyerekkönyvek közé. Célom az volt, hogy pedagógus kollégáim is tudjanak kölcsönözni ezekből a könyvekből, gyermekeik vagy unokáik részére, ezért nem minden az OPKM Kortárs olvasnivalót az iskolai könyvtárakba! c. pályázatán nyert gyermekkönyvet ajándékoztuk tovább az általános iskola könyvtárának. Egyik kolléganőm – akit olvasásra már igazán nem kell nevelni, igazán sokat olvas – a következő értékelést adta:
„A könyv hátán lévő ajánlás alapján kezdtem olvasni. Gondoltam, elviszem az unokáimnak. A legidősebb nyolc éves.
Nem azt vártam…
Nem mentes a társadalmi előítéletektől, gyermekek számára zavaróan hangoztatja az iskola és más intézmények „hibáit”. A Magyarországon is divatos nézeteket. Minden szavával egyet lehet érteni. De nem gyereknek való. Nem ilyen formában. Nyomasztó. Beszélgettem a lányommal, a fejlesztőpedagógussal, sok mese nyomasztóan, tragédiával kezdődik, de ha már belekezdünk, végig kell olvasni, nézni a gyerekkel, mert a végkifejlet pozitív. Persze itt is van végkifejlet, de az is a felnőttek világát bírálja. Úgy igazságos, hogy a hal megszökjön attól, aki fogságba akarja ejteni.”
Benczik Ferencné tanár
Ezek után már kíváncsi lettem én is a könyvre, illetve más véleményekre is.
„Az ajánlott gyermek a korosztályban (9-10-11) nem javasolt önálló olvasásra. Szülővel lehet, úgy hogy felolvassa és a felét átírja, vagy megmagyarázza, mert „sajnos a főhőseink minden egyes felmerülő életképnél, borzalomnál (hajléktalan, drogos, kórház, maffia leszámolás stb.) csak azt mondják, hogy hát jó… van ilyen menjünk tovább."
Jeffi hozzászólása a könyv Moly oldalán (2014.07.12.): URL: https://moly.hu/konyvek/silvano-agosti-pinokkio-visszater Utolsó letöltés: 2018.08.07.
Van ellentétes vélemény is ugyanott:
„Nem is tudom igazán. Gyerekkönyv, gyerekeknek írták, gyerekek vannak benne, de gyerekként biztosan utáltam volna. Ellenben mégis ajánlom elolvasásra gyerekeknek.”
Lahara hozzászólása a könyv Moly oldalán (2017.06.14): URL: https://moly.hu/konyvek/silvano-agosti-pinokkio-visszater Utolsó letöltés: 2018.08.07.
Az igazság a kettő között lehet:
Az eredeti mese egy fejlődéstörténet, hosszas megpróbáltatások után a rosszcsont bábu rádöbben arra, hogy a tanulás, a munka, az igyekezet fontos dolgok. Ennek ellenére az eredeti Pinokkió szerzőjének, Collodinak a szándéka is -, hogy az iskolai tanulást mindenek felé helyezze - ellentmondásosra sikerült, hiszen éppen Pinokkió a példa arra, hogy az intézményesített tanuláson túl is van lehetőségünk fejlődni, hogy az élet és a rossz tapasztalatok is rengeteg mindenre megtanítanak minket. A Pinokkió folytatásában Agosti az iskolai oktatásnál sokkal nagyobbra tartja az életet, mint tanítómestert. Abszurdnak ítéli meg, hogy a szülők sokszor büntetéseket eszelnek ki fegyelmezésük érdekében. Vitatéma lehet, hogy milyen mértékben érdemes a gyerekeket a felnőtt élet valóságával szembesíteni. A szembesítés helyességére utalhat, hogy a gyermekek sok mindent látnak, abból is, amit eltitkolni igyekszünk előlük. Az elhallgatást erősíti az a tény, hogy a felnőtt élet történéseivel való korai találkozás frusztrációt, lelki sérülést okoz kamaszkorban. Az viszont egyértelmű, hogy azt sem lehet kijelenteni, hogy az intézményesített oktatás úgy, ahogy van rossz.
Krausz Vera: Pinokkió visszatér. In: Galgóczi Tamás (főszerk.): Ekultura.hu. Bp., Galgóczi Tamás, 2013.03.16. URL: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2013-03-16+12%3A00%3A00/silvano-agosti-pinokkio-visszater Utolsó letöltés: 2018.08.07.
Harmadik fejezet: A betörő és a lányok. Egy fejezeten belül találunk olyat, amit szívesen ajánlunk gyermeknek, illetve van, ahova kötelező lenne egy 16-os karika. Az, hogy vannak betörők nem újdonság gyermeknek sem, nagy sikerű vígjátékok is vannak e témában. Itt a betörő meg is indokolja szakmája előnyét, pontosabban a hétköznapi élet egyik nagy hátrányára hívja fel a figyelmet:
„-Pontosan. Ha dolgozol, a tulajdonos annyi pénzt ad, hogy ehess meg öltözködhess, de az életre, a játékra, arra, hogy együtt lehess a gyerekeiddel….a barátaiddal, arra egyszerűen nem hagy időt. Én is csak késő este vagy vasárnaponként szoktam látni az apukámat - szólal meg a kislány” (53. p.)
Úgy gondolom ezzel nincs gond, e jelenségeket tapasztalják már e gyermekek, így legalább megértik az okát. Ugyanakkor nem sokkal később már az örömlányok problematikája kerül elemzésre.
Felvetődik a kérdés azonban, ki ez a szerző, aki ezt a fajta életfilozófiát javasolja a fiataloknak?„Agosti 1955-ben, élete 17. évében 10.000 lírával a zsebében elhagyta a családját, és Londonba utazott, hogy megnézze Charles Chaplin sírját. Élt Angliában, Franciaországban, Németországban és Észak-Afrikában is. Itáliába visszatérve, 1960-ban felvételizett a római filmművészeti főiskolára (Centro Sperimentale di Cinematografia), ahol 1962-ben lediplomázott. Első játékfilmjét 1967-ben készítette, s ettől az évtől kezdve független filmesként dolgozik. Számos játék- és dokumentumfilm fűződik a nevéhez, melyek közül sajnos nem sok látható Itálián kívül is. Filmes munkája mellett 1976 és 1978 között docensként dolgozott a filmművészeti főiskolán. A kilencvenes évek eleje óta könyveket is ír, 2010-ben pedig egy gyerekeknek készült könyvet is megjelentetett.”
Silvano Agosti. In: Wikipédia. h.n., k.n., 2016.05.20. URL: https://hu.wikipedia.org/wiki/Silvano_Agosti Utolsó letöltés: 2018.08.07.
Hoppá…. azt hiszem egyértelmű a helyzet, saját tapasztalat. Persze, ha gyerekekkel beszélgetünk erről, nem árt a kivétel erősíti a szabályt elvet átbeszélni. Lehet, hogy a szerző így csinálta meg a szerencséjét, hazájában végül megbecsült filmes lett. De jóval nagyobb az esély, hogy a családját idejekorán elhagyó személy valóban bajba kerül, mint az eredeti Pinokkió. Véleményen, hogy – szigorúan csak felügyelettel – alkalmas lehet gyerekkönyvnek is… és talán visszavezet az eredeti Pinokkióhoz, amelyet már felügyelet nélkül is olvashat a gyermek.
(Agosti, Silvano: Pinokkió visszatér. Budapest, Pongrác, 2010, 115 p.)