|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Benedek Elek a magyar gyermekirodalom megteremtője.
A gyermeki olvasáskultúra kezdetei:
A gyermeknek évszázadokon át nem volt saját könyve, legfeljebb belehallgathatott, ha a felnőttek meséltek vagy belelapozgathatott a felnőttek könyveibe.
Honnan beszélhetünk mégis a magyar gyermekirodalom kezdetéről?
A gyermeki olvasáskultúra kialakulásának feltétele a könyvnyomtatás, az írni – olvasni tudás és az iskoláztatás. Magyarországon is vannak már plébániai iskolák a 12. századtól, de írni – olvasni csak a papi pályára készülőket tanították. A helyzet évszázadokon át keveset változott.
Tudjuk, hogy a 14. század második felében a tehetősebb, céhbeli polgárok már megtanították gyerekeiknek az írás és olvasás tudományát, de nincs még szó olvasni tudó gyermeksokaságról.
A 16. század második felében már nálunk is voltak kisiskolák, népiskolák, de írni, olvasni csak azt tanították, aki az úgynevezett „latin” iskolában tanult tovább.
Bár a gyermekolvasó a reformáció idejében jelent meg, igazából csak a 18. század közepétől változott meg az a nézet, hogy a gyermeket csak erkölcsi jóra kell tanítani. Bővült a tanítás palettája az írás, olvasás és számolás oktatásával. A gyermeki olvasáskultúra tehát a művelődéstörténet szerves része lett a reformáció korától, míg maga a gyermekkönyv látványos megjelenése a 18. század közepére tehető.
A gyermekkultúra is része lett a század kultúrájának. Elkezdődött a tudatos gyerekkönyvkiadás és megjelentek az első gyereklapok is.
Az esztétikai értékű nemzeti gyermekirodalom akkor kezdett kibontakozni Magyarországon, amikor már magyar nyelven beszéltek a városi polgárság gyerekszobáiban, és általánossá vált a tankötelezettség és ezzel együtt az írás- és olvasástudás.
A magyar gyermekirodalom megszületése:
Benedek Elek – Bezerédj Amália: Flóri könyve – című művét tartja a magyar gyermekirodalom első „igazi” darabjának.
A könyv kiadásának évéhez, 1840-hez köthető tehát nemzeti gyermekirodalmunk születése.
„Nemcsak önhibájából volt nehéz a magyar gyermekirodalom sorsa. Ez az irodalom úgy próbált kibontakozni, hogy közben szüntelenül a létéért küszködött, hiszen versenyeznie kellett a fordításos irodalommal.
Komoly versenytársa volt a német nyelvű magyarországi gyermekirodalom, amely sokáig legyőzhetetlen ellenfélnek bizonyult.
Nemcsak az arisztokrácia gyermekszobáiban volt otthonos az idegen szó (többnyire francia), a városi polgárság házai (különösképp a fővárosban) a 19. század utolsó harmadáig német szótól voltak hangosak a gyerekszobák. Igazán nem csoda, hogy esztétikai értékű, nemzeti gyermekirodalmunk sokára tudott erőre kapni. Nemzeti kultúránk egészéhez képest fáziskéséssel indult meg szellemi küzdelmünk az eredeti magyar gyermekirodalom létéért és jövőjéért. Igazából csak az 1880-as években.
A magyar gyerekkönyv sikerét sok minden gátolta és sok minden segítette. Szerencsét hozott a számára az is, hogy osztrák mintára elterjedtek a karácsonyfás karácsonyok. S a karácsonyfa alá illett gyerekkönyvet tenni.” (Komáromi Gabriella: Gyermekirodalom, 28. p.)
A magyar gyermekkultúra kibontakozásának kezdete:
A 19. század végén a tömegessé váló népoktatás megteremtette Benedek Elek műveinek több százezres olvasóközönségét, megjelent egy új olvasóréteg a gyermekolvasó. Ez az időszak a gyermekkultúra (könyvkiadás, folyóirat-kiadás) kiteljesedésének kezdete.
Az 1885-ben alapított Singer és Wolfner cég egyre több hajlandóságot mutatott arra, hogy a gyermekeknek szóló könyvek kiadásának ügyét pártfogolja.
A század végének felismerés volt, hogy a magyar gyermekirodalom fejlődéséhez az országgyűlés támogatása is szükséges. Ezt bizonyította Benedek Elek parlamenti szűzbeszéde (1 - 2 - 3 - 4), melyet 1888. február 9-én mondott a Tisztelt Házban.
A beszédében Benedek Elek nemcsak a gyermekeknek írt értékes művekért állt ki, de ő maga is ennek szellemében kezdett el ifjúsági műveket, elbeszéléseket (1 - 2), mesegyűjteményeket (1 - 2 - 3), valamint ismeretterjesztő (1 - 2) műveket írni. (részletek Benedek Elek munkásságáról szóló könyvből)
Elmondhatjuk róla, hogy a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom első jelentős művelője, és ő az, aki az első irodalmi szemléletű gyermeklapot, „Az Én Újságom”-at megalapította és kiadta Magyarországon.
A gyermek mint könyvolvasó megjelenésével Benedek Elek tudatosan törekedett, hogy olvasóközönségét nevelje. Az olvasóvá nevelés egyenrangú partneri viszonyban történt, minden munkájából sugárzik a gyermekek iránti szeretet.
Művei több százezer példányban jelentek meg, nagyon népszerűek voltak. Az írók közül 1909-ben Jókai Mór és Mikszáth Kálmán után a harmadik helyet foglalta el Benedek Elek az olvasottságot tekintve.
Előző fejezet:
Az emlékkiállítás képei - Politikai pályája Következő fejezet:
Képviselői beszéde a pedagógusok élet- és munkakörülményeinek javításáért