Cs. Bogyó Katalin: A magyar- és könyvtárostanár együttműködésének felettébb szükséges voltáról a kötelező olvasmányok kiválasztása terén

Nyomtatási nézet

Bevezetés

Napjainkban az iskolai oktatás-nevelés terén központi szerepet kap a kompetenciafejlesztés. A Nemzeti alaptanterv, bizonyos elemeiben a kerettanterv, illetve az ezek alapján kidolgozott iskolai pedagógiai program mind kompetenciaközpontú. E dokumentumok alapján fejlesztjük – a többi között – tanulóink együttműködési (kooperatív) kompetenciáját, arra neveljük őket, hogy feladataikat együttműködve, egymást segítve, vállalva az egyéni és közös felelősséget, a közös tudásból merítve hajtsák végre, így készülve fel az életben való boldogulásra, a munkaerőpiacon való helytállásra. De vajon mi, pedagógusok, együtt tudunk-e egymással működni, ha közös cél vezérel bennünket? Tudjuk-e tanítványainkat partnereknek tekinteni, azaz bevonni őket is a döntéseinkbe? Ezek a kérdések a mai, átalakuló iskola központi kérdései közé tartoznak, s nem csupán a kötelező olvasmányok terén.

1. Az együttműködés felettébb szükséges voltáról…

Kiknek szükséges együttműködnie a kötelező/ajánlott/házi olvasmányok esetében? Mindenképpen a magyartanárnak, a tanítónak, a könyvtárostanárnak és a tanulóknak, azaz a gyerekeknek, fiataloknak. Ez az interakció minden résztvevőt érint, de bizonyos területeken más-más mértékben.

Sürgető ez az együttműködés az egyre erősödő válságtünetek miatt is. A fiatalok szabadidős tevékenységeinek sorában a hagyományos (nyomtatott, szépirodalmi) olvasás egyre hátrább szorul; a rosszul megválasztott, nem az életkori sajátosságaiknak, érdeklődési körüknek megfelelő kötelező/ajánlott/házi olvasmányok pedig nem segítik e folyamat lassulását, inkább gyorsítják azt.

Magától értetődőnek kellene lennie az együttműködés szükségességének az érintett pedagógusok körében azért is, mert valamennyiünket közös cél vezérel: tanulóink értő, igényes olvasóvá nevelése.

2. Együttműködési területek

Több olyan terület van, amely lehetőséget biztosít a felek együttműködésére. Az első lényegében technikai jellegű, mivel az olvasmányok beszerzésére, kezelésére vonatkozik, s ebben elsősorban a magyartanár, a tanító és a könyvtárostanár vesz részt. A többi már tartalmi, hiszen egyrészt az olvasmányok kiválasztását, másrészt az olvasmányok feldolgozását érinti, s a tanulók aktív részvételét is feltételezi. Jelen írásunkban az olvasmányok beszerzésével és kezelésével, illetve kiválasztásával foglalkozunk.

2.1. Az olvasmányok beszerzése, kezelése

Az iskolai könyvtárakban rendszeresen felmerülő, krónikus probléma, hogy

• nincs meg a magyartanárok, tanítók által újonnan kiválasztott kötelező/ajánlott/házi olvasmány a könyvtárban,

• nincs elegendő példányszámban a kötelező/ajánlott/házi olvasmány a könyvtárban.

Gyakran szembesülünk azzal az esettel, amikor váratlanul egy osztálynyi tanuló zúdul a könyvtárba azon az igénnyel, hogy abból az addig még kötelező/ajánlott/házi olvasmányként nem olvastatott műből szeretne kölcsönözni, amelyből esetleg csak egy példány van a könyvtárban, az is annál a kollégánál, aki az olvasmányt feladta a tanulóknak. De az is előfordul, hogy egy évfolyam több osztálya egyszerre kezdi ugyanannak az olvasmánynak a feldolgozását, így nem csupán harminc, hanem esetenként akár kilencven tanulót is el kellene látnunk egyidejűleg ugyanazon művel. Ilyenkor kellemetlen helyzetek egész sora alakul ki minden résztvevő számára, beleértve a szülőket is, akik arra kényszerülnek, hogy megvásárolják az esetenként igen borsos árú új könyveket. Mindez egy dologra vezethető vissza: az együttműködés hiányára.

Ha a magyartanár, a tanító nem időben egyeztet a könyvtárostanárral arról, hogy milyen olvasmányokat kíván olvastatni, s ezek között vannak-e olyanok, amelyeket újonnan választott, akkor a könyvtárostanárnak nincs módja – különféle csatornákon keresztül – beszerezni, előkészíteni a szükséges olvasmányokat.

Ha a magyartanárok, a tanítók nem egyeztetnek egymással, hogy ki mikor kívánja az adott olvasmányt feldolgozni, akkor saját munkájukat is akadályoztathatják a könyvek hiánya miatt.

A megoldás lényegében nagyon egyszerű. Az egyeztetés után

• új olvasmányok esetében mód van a tartós tankönyvi keretből beszerezni az olvasmányokat. Ez feltételezi azt is, hogy a magyartanár, a tanító szándékai „komolyak”, s körültekintően (a könyvtárostanárral és a tanulókkal együttműködve, lásd később) választott olvasmányt;

• lehetőség van más iskolai vagy közművelődési könyvtárral együttműködni a megfelelő példányszám elérése érdekében (könyvtárközi kölcsönzés, személyes kapcsolatok);

• ki lehet használni az internet¹ nyújtotta lehetőségeket nem csupán az otthoni, könyvtári olvasásnál, hanem a közös feldolgozásnál is: a digitalizált változat jól használható az órán számítógép és projektor – esetleg interaktív tábla – segítségével, nem szükséges minden tanuló kezébe kötetet adni.

2.2. Az olvasmányok kiválasztása

Az olvasmányok kiválasztásában a következő módokon nyílik lehetőség az együttműködésre:

• A magyartanár és a tanító a könyvtárostanártól kérhet javaslatot: Mit ajánlasz? Mit olvasnak a mai gyerekek? A könyvtárostanárok munkájuk természetéből adódóan tájékozottak a gyermek és ifjúsági irodalomban, ismerik a kiadók legfrissebb kínálatát. Sajátos viszonyban állnak tanítványaikkal, amely viszony személyesebb és közvetlenebb a tradicionális tanár-diák kapcsolatnál. Így aztán jól ismerik a gyerekek és a fiatalok, azaz a könyvtárhasználóik igényeit, olvasási szokásait, az egyes olvasmányokhoz való pozitív vagy negatív viszonyulásukat.

• A könyvtárostanár felhívhatja a magyartanár és a tanító figyelmét egy-egy újabb olvasmányra, könyvajánlót készíthet, bibliográfiát állíthat össze számára, weboldalakat² ajánlhat, amely megkönnyíti a kollégák tájékozódását.

• A pedagógusok különböző – az életkori sajátosságoknak megfelelő, akár kooperatív – módszereket felhasználva megkérdezhetik a gyerekeket: Mit olvassunk közösen?

• Az együttműködés legmagasabb szintjén a tanulók is ajánlhatnak olvasmányokat tanáraiknak.

Mindezen tapasztalatok alapján lehetőség nyílhat a színvonalas kötelező/ajánlott/házi olvasmányok közös kiválasztására.

Mit ajánlasz? Mit olvasnak a mai gyerekek?

Egyszer egy magyar szakos kolléganőm keresett fel a fenti kérdésekkel a könyvtárban, mert úgy érezte, hogy tanítványait egyre kevésbé kötik le a hagyományos kötelező olvasmányok, s ő maga sem tartja már egy részüket időszerűnek.

Kérésére összeállítottam egy olyan listát, amelyen egyrészt mai magyar szerzők művei is szerepeltek, másrészt népszerűek voltak a gyerekek körében. Miután kikölcsönözte, a nyári szünetben el is olvasta az ajánlott könyveket, majd nyár végén, az első találkozáskor tovább szűkítettük a kört. További szempontként szerepelt még a kiválasztásnál, hogy a könyvtár milyen segítséget tud a továbbiakban nyújtani az olvasmányok feldolgozásához. Az olvasmányok beszerzését abban az ütemben végeztük, ahogyan – felmenő rendszerben – sor került rájuk az adott osztályokban. Együttműködésünk eredményeképpen a következőkképpen állt össze a felső tagozat kötelező/ajánlott/házi olvasmányainak listája:

• 5. osztály – Darvasi László: Trapiti, Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk, Békés Pál: A kétbalkezes varázsló

• 6. osztály – Böszörményi Gyula: Gergő és az álomfogók, Gárdonyi Géza: Egri csillagok, Michael Ende: A Végtelen Történet

• 7. osztály – Szabó Magda: Abigél, Jókai Mór: A nagyenyedi két fűzfa, Defoe: Robinson Crusoe

• 8. osztály – Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány, Tamási Áron: Ábel a rengetegben, Rideg Sándor: Indul a bakterház

Mit szeretnél? Mi hiányzik a könyvtárból?

Tanulóinkat arról faggattuk 2009 januárjában, hogy szerintük mi hiányzik még a könyvtárból. Az iskolai könyvtári blogon, valamint a faliújságokon tettük közzé a következő felhívást:

Két év után újra itt a nagy lehetőség! A Diákönkormányzat segítségével megvalósíthatjuk vágyaidat, már ami a könyveket illeti. Nézz körül a könyvesboltokban, az interneten, s írd össze, milyen szépirodalmi (regény, mese, vers stb.) vagy ismeretközlő (pl. történelem, technika, biológia stb.) műveket szeretnél még a könyvtárba! Add le a listádat a könyvtárban, vagy küldd el az ismert gyakkonyvtar@gmail.com címre 2009. január 17-ig! Azokat a könyveket vásároljuk meg, amelyeket a legtöbben javasoltok!

A felhívásra szép számmal érkeztek a javaslatok (1. ábra), s milyen érdekes: csak szépirodalmat kértek a gyerekek! Bár nem a kötelező/ajánlott/házi olvasmányok kiválasztására vonatkozott felhívásunk, mégis érdekes és tanúságos lehet a gyerekek kérései alapján összeállt lista a tanítók és a magyar szakos kollégák számára is. Megmutatja, hogy a 8-14 éves korosztálynak milyen az érdeklődési köre iskolánkban, hogy egykorú gyerekek között is mekkora a különbség: kiderült, hogy a 12 évesek egy része már felnőtt szépirodalmat olvas (pl. A Da Vinci kód, Galaxis útikalauz stopposoknak), míg a másik része még a mesék birodalmában időzik (pl. Geronimo Stilton). Ugyancsak figyelemre méltó a szórakoztató irodalom és egyes szerzők (pl. Thomas Brezina) túlsúlya.

A listáról való vásárlásnál³ igyekeztünk a megadott összeghatáron és a pillanatnyi piaci kínálaton belül megfelelni a sokirányú igényeknek. Sikerünket jelzi, hogy ezeket a könyveket azonnal szétkapkodták a gyerekek, azóta is folyamatosan kölcsönzésben vannak, sőt, várólisták alakultak ki.

1. ábra: Az összeállt kívánságlista

Végezetül

Ha az érintettek együttműködésének köszönhetően tanítványaink nagyobb kedvvel, nagyobb érdeklődéssel fordulnak a közösen feldolgozandó olvasmányok felé, ha hozzá is jutnak ezekhez az olvasmányokhoz az iskolai könyvtáron keresztül, akkor máris közelebb jutottunk közös célunkhoz, gyermekeink értő, igényes olvasóvá neveléséhez. Tegyünk meg hát érte minden tőlünk telhetőt! Jó együttműködést!

Források

Vissza a tartalomjegyzékhez