Adoryan Emese: Tündérboszorkány az iskolai könyvárban – Kísérlet egy kötelező olvasmány feldolgozására

Nyomtatási nézet

Minden ember arra törekszik, hogy munkájában fellelje a sikert, az örömöket, amiből a mindennapokban a további erőt, a kitartást, az energiát merítheti. Ha ez az ember történetesen pedagógus, igyekszik minél több hatékony módszertani fogást elsajátítani, kipróbálni, alkalmazni. Szeretne eredményes lenni nevelő, oktató munkájában, de leginkább arra vágyik, hogy tanítványai is jól érezzék magukat a tanórákon. Ezt vagyunk hivatottak szolgálni abban a budapesti XV. kerületi Kontyfa Középiskola, Általános Iskola, Óvoda és Kerületi Nevelési Tanácsadóban is, ahol könyvtáros- és magyartanárként tevékenykedem.

Iskolánkban jelenleg 640 diák tanul nappali tagozaton, akik között nagyon magas a hátrányos helyzetű gyerekek száma, az általános iskolában majdnem 20%, a középiskolában 13%, tehát teljes iskolára vonatkoztatva 18%. Iskolánk előszeretettel alkalmazza a különböző, akár alternatívnak is nevezhető tanulási, tanítási, készség- és képességfejlesztő módszereket. Ilyenek például a szuperszabadsáv, ami az óvodából az iskolába történő átmenetet segíti elő, az 1-3. évfolyamon, a már évek óta jól működő szabadsáv, ami iskolánk tehetséggondozó, felzárkóztató programja, az 5. évfolyamon bevezetett epochális rendszer, a különböző fakultációs órák, szakkörök, a projektmódszer és a kooperatív tanulás alkalmazása. Mindezeket hivatott segíteni a majdnem 9000 kötettel rendelkező könyvtárunk, amelynek elektronikus katalogizálása a vége felé közeledik, és a következő tanévtől beindul a számítógépes kölcsönzés is.

Könyvtárunk többek között, vagy talán elsősorban arra hivatott, hogy a különböző hatékony pedagógiai módszerek alkalmazásában segítse a diákok és tanárok munkáját. Ezért is fektetek nagy hangsúlyt arra, hogy közelebb hozzam a diákokhoz a könyvtárat. Ebben előnyt jelent, hogy idén nemcsak könyvtárostanárként tevékenykedhetek, hanem az egyik 5. osztályban magyar irodalmat és nyelvtant is taníthatok.

A kötelező olvasmány

Az 5. osztály könyvtárral való idei találkozása egy szeptemberi könyvtárhasználati órával kezdődött. Ezt követte az a januári könyvtári óra, amikor is a kötelező olvasmányt elevenítettük fel könyvtárhasználat- és társasjáték keretein belül.

Az idei kötelező olvasmányokban még szeptemberben megállapodtunk. A diákok erre a tanévre két kötelező házi olvasmányt, valamint több ajánlott olvasmányt kaptak. A kötelezők közül az egyik a tantervnek megfelelő, a tanmenetben szereplő olvasmány, a másik pedig egy általam választott, Bosnyák Viktória nagysikerű ifjúsági regénye, a Tündérboszorkány. Nem kis meglepetésemre már többen olvasták is, ettől függetlenül újból elolvasták.

Hogy miért a Tündérboszorkányt választottam? Mindenféleképpen olyan könyvet szerettem volna a diákok kezébe adni, ami az olvasásról, az olvasás hatalmáról szól, de mégis nekik íródott. Szerencsére a kortárs ifjúsági irodalom bővelkedik ilyenekben. Lásd például Békés Pál A Félőlény, vagy Böszörményi Gyula Az elveszett történet című ifjúsági regényét és annak folytatásait. Mindezek mellett azért is a Tündérboszorkányt találtam a legmegfelelőbbnek az osztály számára, mert a benne elbeszélt történet érdekes, kicsit mese, kicsit valóság, ezáltal az olvasó fantáziáját mindig ébren tartja, egyáltalán nem unalmas, sőt, cselekménye mozgalmas, pörgős, szereplői élethűek, vidámak, virgoncak, vagyis pont olyanok, mint az 5. osztály, ahol beszéltünk róla.

A Tündérboszorkány könyvtári feldolgozása

A Tündérboszorkány feldolgozása bizonyos előkészületekkel kezdődött. A két könyvtári órát megelőző irodalomórán háromfős, vegyes csapatokat alakítottunk ki, vagyis képességeiket tekintve vegyes osztály lévén, a csapatok tagjai között volt jó és kevésbé jó képességű gyerek is. Ezen kívül az órán a csapatok csapatnevet is választottak, amelyeknek kapcsolódniuk kellett az olvasmányhoz. Így születtek olyan csapatnevek, mint Boszik csapata, TBSZ, azaz Tündérek Boszorkányellenes Szövetsége, Tündérboszorkányok, Boszorkányfiúk, és még sorolhatnám. Az előkészületekhez hozzátartozott a társasjáték során használt mágnes korongok dekorálása és a bábufestés is.

Miután mindenki az előre meghatározott csapatban elhelyezkedett a könyvtárban, általános bevezetéssel kezdtünk: a gyerekek pár mondatban arról beszéltek, hogy mi és miért tetszett, esetleg mi nem tetszett a történetben, mi történt a regényben, hol játszódik a cselekmény, kik és milyenek a szereplők, hogyan, milyennek képzelik el őket, esetleg az osztályból kire illenek egy-egy szereplő karakterjegyei. Ezután játszottunk egy szóláncot, amely során a gyerekek csak olyan szavakat mondhattak, amelyek valamilyen formában kapcsolódnak a regényhez. Ezt követte egy kis kutakodás a könyvtárban. A kézikönyvek, szótárak, lexikonok és enciklopédiák segítségével a csapatoknak minél több olyan összetett szót kellett találniuk, amelyben vagy elő-, vagy utótagként szerepel a tündér vagy a boszorkány szó. A feladat megoldására öt perc állt a rendelkezésükre. Olyan szavakat találtak, mint tündérmese, tündérpalota, tündérország, tündérszép, tündérfátyol, tündérfürt, tündérjáték, tündérkonty, tündérkürt, tündérrózsa, boszorkányszombat, boszorkányüldözés, boszorkányégetés, boszorkányper, boszorkánykonyha, boszorkánymester, boszorkánynyomás, boszorkánytej, boszorkányfű, boszorkánygyökér, boszorkánygyűrű, boszorkányhit, boszorkánykör, boszorkánylövés, boszorkányöltés, boszorkányszög, boszorkánytojás, és még sorolhatnám. Miután ezek közül egy-egy szónak megbeszéltük a jelentését, újabb csapatfeladatot kaptak. 19 fős osztály lévén összesen hat csapatot alakítottunk ki, és két-két csapat azonos feladatot kapott. A feladatok a következők voltak:

1. Az internet használatával gyűjts minél több információt a Tündérboszorkány írójáról, Bosnyák Viktóriáról, valamint a regényről!

2. Gyűjts minél több információt a boszorkányokról felhasználva a könyvtár könyveit!

3. Gyűjts minél több információt a tündérekről felhasználva a könyvtár könyveit!

A feladat megoldásához 15 perc állt a rendelkezésükre. A csapatoknak külön pont járt azért, ha a tanult módon megjelölték a forrást is, amiből dolgoztak, amiben kutakodtak. A 2. és 3. feladatot kapott csapatok főként a lexikonokat, szótárakat használták, de volt olyan csapat, aki rátalált a Mi micsoda sorozat Varázslók, boszorkányok, mágia című köteteire is, amelyekből nagyon sok információt gyűjtöttek.

Miután a csapatok megoldották a kapott feladatot, megbeszéltük, ki mit és hol talált, kik lehettek a boszorkányok és a tündérek, melyikük a jó és melyik a kevésbé jó, esetleg rossz, hogyan nézhettek ki, hol élhetnek, léteznek-e ma is, ki szeretne boszorkány vagy tündér lenni. Ezután rátértünk a kötelező olvasmány címére. Beszélgettünk arról, hogyan lehet valaki egyszerre tündér is meg boszorkány is, hogy egy tündérboszorkány most jó, vagy rossz, jót akar, vagy rosszat, hogyan képzelnek el egy tündérboszorkányt. Ezután az a két csapat, akik az interneten kutakodtak a Tündérboszorkány és írója után, megosztották velünk, mit is találtak: képeket mutattak, elmondták mit érdemes tudni Bosnyák Viktóriáról és regényéről, olvasói véleményeket, a regényről érdekességeket osztottak meg velünk.

Mindezek után vége is lett az első órának, így maga a társasjáték a második órára maradt. Szünetben a diákok fantáziáját csak az mozgatta, s ezért egyre faggattak, hogy mi lehet az a játék, amikhez bábukat, mágneseket készítettek. De a titok leleplezésére tíz percet várniuk kellett.

A társasjáték

A társasjáték táblájának elkészítéséhez nem volt sok anyagra szükség: csupán négy ív csomagolópapír, ragasztó és színes filc kellett. A csomagolópapírokat összeragasztottam, majd ceruzával megrajzoltam a játéktáblát, végül pedig kiszíneztem a filcek segítségével. Ezt a játéktáblát feltettem egy fém táblára, hogy a dekorált mágnes korongok segítségével tudjuk követni a csapatok haladását. A játéktábla mását A4-es lapokra is lerajzoltam, amelyeket a csapatoknak adtam, hogy ezen kövessék ők is nyomon, hol tartanak, milyen mezők, egyben feladatok várnak rájuk. Erre szolgáltak az általuk megfestett bábuk.

A játékot természetesen úgy, mint a legtöbb társasjátékot, az a csapat kezdhette el, amelyik a dobókockájával hatost dobott. A cél pedig nem volt más, mint minél több betűt összegyűjteni a tábláról. A betűk természetesen a regény címét adják ki, ha mindet összegyűjtik a csapatok. A betűkkel ellátott mezőkhöz különböző feladatok kapcsolódtak, és betűt csak akkor kapott az adott mezőn tartózkodó csapat, ha helyesen feleltek a kérdésre, vagy helyesen töltöttek ki egy rejtvényt, ha meg tudták mondani, hogy az idézett párbeszéd kik között zajlott, ha adott idő alatt ki tudtak rakni egy puzzle-t, vagyis magyarán, ha megoldották azt a feladatot, ami az éppen adott mezőhöz tartozott. Azonban nemcsak az adott betűt kapták meg a csapatok, ha helyesen válaszoltak a feltett kérdésekre, vagy jól oldották meg a feladatot, hanem pontokat is szerezhettek.

A betűkkel ellátott mezőkön kívül található a táblán kilenc olyan mező, amelyeket ha elér egy csapat, akkor szerencsekártyát húzhat. A szerencsekártyák azonban nem mindig hoztak szerencsét, hiszen segítségükkel a csapatok nemcsak előre léphettek, hanem vissza is pár lépest, egy vagy két körből kimaradtak, esetleg dobhattak még egyszer, de kaphattak olyan betűt is, amit még nem gyűjtöttek össze. A csapatok nemcsak a megszerzett betűk után kaptak pontot, hanem a célba érésük sorrendje alapján is, valamint az a csapat is nagy pontszámban részesült, akinek sikerült összegyűjtenie a regény címének összes betűjét.

Azonban – mint kiderült – a játéknak nemcsak az eleje, tehát nemcsak az elindulás, a „hatosdobás” a nehéz, hanem ugyanúgy a célba érés is nagy kihívást jelentett a csapatok számára, hiszen csak akkor léphettek a célba, ha éppen annyit dobtak, mint amennyi ehhez szükséges. A betűkhöz összeállított feladatok közül a csapatoknak a különböző kirakós (puzzle) feladatok, a rejtvények, valamint a „Ki mondta kinek” elnevezésű feladatok tetszettek a legjobban.

Bár időközben vége lett az órának, s megtörtént az ünnepélyes eredményhirdetés, ezzel azonban még nem zárult le a kötelező olvasmány feldolgozása, ugyanis a következő órára mindenkinek ki kellett töltenie egy egyéni feladatlapot, valamint illusztrációt kellett készítenie a Tündérboszorkány meghatározott részéhez, amelyeket a következő órán egy csomagolópapírra ragasztva ki is tettünk az osztályban.

Összességében elmondható, hogy a 4x45 perc, amennyit végül a Tündérboszorkány feldolgozására szántunk, nagyon eseménydúsan, derűsen telt, a gyerekek élvezték a játékot, tetszettek nekik a feladatok, bár voltak, akik kevésbé vették ki részüket a játékból, és akadtak kis összezörrenések is a pontok miatt, sőt néha hirtelen ki kellett egy-egy új játékszabályt találnom, hogy igazságosan folytatódhasson a játék.

A bemutatott órákon felbuzdulva további terveim között szerepel, hogy hasonló módon, de már projektmódszert alkalmazva dolgozzuk fel a másik kötelező olvasmányt, Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk című regényét. Az egyik tanító kollégával pedig azon dolgozunk, hogyan tudnánk egy, a 3. osztályban kötelező olvasmány feldolgozásába bevonni még hatékonyabban a könyvtárat, annak minden lehetőségét kiaknázva.

Vissza a tartalomjegyzékhez