Balogh Mihály – Dömsödi Andrea: Jelentés az iskolai (kollégiumi) könyvtárakban 2007-ben végzett könnytári szakfelügyeleti vizsgálatról

Nyomtatási nézet

1. A 2007-es vizsgálatok megtervezése, a szervezés, bonyolítás feladatai

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) Könyvtári Osztályának felkérésére 2007 februárjában indult meg az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumban (OPKM) a 2007-es évi iskolai könyvtári szakfelügyelet megszervezése Balogh Mihály vezető szakfelügyelő és dr. Csík Tibor főigazgató-helyettes irányításával. A 23 iskolai könyvtári szakfelügyelő munkáját további három fő segítette az év közben átszervezett, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetbe (OFI) integrált OPKM-en belül.

A 2007-ben a vizsgálatok (2004 és 2006 után) harmadik alkalommal kerültek megszervezésre. Az előző évivel azonos költségvetési keretek közt kellett azonos számú vizsgálatot elvégezni. Míg 2004-ben a könyvtári szakfelügyeleti vizsgálat az OKM Közoktatási Főosztályának támogatásával kiegészült közoktatási szakmai ellenőrzéssel is,¹ addig 2007-ben a 2006-os évhez hasonlóan erre nem volt lehetőség.

A jogszabályi háttér,² a szempontrendszer³ és így a kérdőív⁴ sem változott az előző évihez képest. A kérdőív változatlan alkalmazását a jogszabályi háttér változatlanságán túl az egyes évek közötti összehasonlítási lehetőség indokolta. A szakfelügyeleti vizsgálatok célja a könyvtárszakmai ellenőrzésen túl az is, hogy képet kapjunk az iskolai könyvtárak helyzetéről, problémáiról. Ugyanezen oknál fogva a szakfelügyeleti jelentések is két részből állnak: egy adatokat tartalmazó kitöltött kérdőívből és az iskolai könyvtár helyzetét, tevékenységét átfogóan, az adatokra is kitérően elemző szöveges jelentésből. Ez utóbbiban a szakfelügyelő nemcsak értékeli az iskolai könyvtár munkáját, hanem szükség szerint javaslatokat fogalmaz meg a könyvtárostanárnak, az intézmény vezetőjének és a fenntartónak címezve.

A 2007-es iskolai könyvtári szakfelügyelet koncepcionális terve szerint a vizsgálandó iskolák egyik felét a megszüntetendő és a befogadásra kijelölt fővárosi fenntartású szakképző intézmények teszik ki. A koncepció összeállításakor figyelembe vettük a fenntartó által az átszervezés módjáról összeállított eljárási dokumentumot is.⁵ A fennmaradó vizsgálati kontingensből a hasonló helyzetű vidéki, elsősorban szakképző intézményeket terveztük ellenőrizni, a földrajzi területüket jól ismerő szakfelügyelők ajánlásai alapján. A koncepcióval párhuzamosan készült el a vizsgálati ütemterv is, mely a munkálatokat márciustól októberig osztotta el. A 69 székhely-, valamint további 4 telephelyintézmény könyvtári ellátásának vizsgálatára 2007 áprilisa és júniusa között került sor. 23 szakfelügyelő vizsgálta.

A szakfelügyeleti vizsgálat menete a következő volt:

• A vezető szakfelügyelő értesítette az intézmény vezetőjét és fenntartóját a könyvtári szakfelügyeleti vizsgálatról.

• A szakfelügyelő felvette a kapcsolatot az intézmény vezetőjével. Előzetes kitöltés végett eljutatta az iskolába a kérdőívet.

• Megállapodtak a szakfelügyelői látogatás időpontjában.

• A szakfelügyelő megnevezte a vizsgálatra előkészítendő dokumentumok körét. (Alapító okirat, SZMSZ, HPP, IMIP, gyűjtőköri szabályzat, könyvtárhasználati szabályzat, a könyvtáros munkaköri leírása, az állomány-nyilvántartás és ellenőrzés dokumentumai stb.)

• Szükség szerinti (általában egy-két) alkalommal került sor a látogatásra, a helyszíni vizsgálatra, az iskolai és könyvtári dokumentumok megismerésére, a kérdőív által érintett szakmai területek részletes feltárására, a kérdések tisztázására, a könyvtár megtekintésére.

• A szakfelügyelő elkészítette a szakfelügyeleti jelentést, a személyes tapasztalatok és a jogszabályi előírások összevetése alapján.

• Elküldte a jelentést a vizsgált iskolának, felkérve az igazgatót és az iskolai könyvtárost észrevételeik megtételére.

• A szakfelügyelő a jelentést és az érintettek észrevételeit elküldte a szakfelügyeletet koordináló OPKM-nek, illetve a vezető szakfelügyelőnek.

• A vezető szakfelügyelő elküldte a fenntartói kompetenciába tartozó hiányosságokról szóló észrevételeit az érintett iskolák fenntartóinak.

1.1. Cél-, átfogó és utóvizsgálatok

A központi (kormányzati) költséghatékonysági intézkedések érintették a közoktatás intézményrendszerét is. Az iskola-összevonásokkal is járó folyamat természetesen elérte az iskolai könyvtárakat is. A 2007/2008-as tanévtől egyes könyvtárak megszűntek, esetleg telephelyi könyvtárszobákként működhetnek tovább, a befogadó iskolák könyvtárai viszont kellő felkészülés nélkül kénytelenek teljes állományokat, vagy állományrészeket magukba olvasztani, miközben az ellátási igények jelentős növekedését kell kezelniük.

Az átszervezési folyamat konzekvenciái hosszabb távra hatóan precedens értékűek, ezért is fontos, hogy az érintett intézményekben ne sérüljön az iskolai könyvtári ellátás sem a jogi szabályozás, sem a szakmai irányelvek, elvárások, sem a könyvtár-pedagógiai gyakorlat szempontjából, megmaradjon, sőt lehetőleg javuljon a tanulók esélyegyenlősége az élethosszig tartó tanulásra fölkészülés műhelyeiben.

Az itt vázoltak szabták meg a 2007. évi iskolai könyvtári szakfelügyelet szempontjait. Vizsgáltuk a fővárosban átszervezendő 35 (+1) szakképző intézményt, mint iskolai könyvtárt fenntartó szervezetet:

A fennmaradó 34 (+3) vizsgálati alkalmat elsősorban olyan vidéki szakképző intézmények, illetve általános iskolák ellenőrzésére használtuk föl, amelyekben a fővárosihoz hasonló átszervezésre (összevonásra) kerül sor a közeli jövőben. A vizsgálati metódus ezeken a helyeken is értelemszerűen megfelelt a föntebb leírtaknak.

Az ellenőrzött könyvtárak közül összességében 46-ban zajlott átfogó vizsgálat, 27-ben pedig célvizsgálat. A célvizsgálaton átesett intézmények közül 5-ben egyúttal utóvizsgálat is folyt, ugyanis ezekben az intézményekben a 2004-es szakfelügyelet idején is megfordultak szakértőink.

2. A szakfelügyelői jelentések összegzése

2.1. Az intézményátszervezésekkel kapcsolatos szakfelügyelői észrevételek

2.1.1. A 2007-ben ténylegesen is beolvadó intézményekben észlelt problémák

A fővárosi átszervezésekben érintett iskolák kisebb része már ezen a nyáron lebonyolította a költözést. Esetükben az alábbi jelzésekkel éltek a kollégák:

A dokumentumállományok tételes vagyonleltára, illetve az azt megelőző és feltételező teljes körű állományellenőrzés az átadás-átvétel 2007. július 1-jei határidejű lezárásáig nem valósítható meg. Ezért célszerű, hogy a beolvadó intézmény könyvtári állománya becsült eszmei értékének meghatározása váltsa ki a teljes körű állományellenőrzést. Tételesen számba kell venni viszont a könyvtárhoz tartozó eszközöket, bútorokat, egyéb használati tárgyakat.

Az intézmények összevonását követően az alapító okirat módosítása javasolt az iskolai könyvtár szempontjából is: azt a jogszabályoknak megfelelően ki kell bővíteni az iskolai könyvtári tevékenység és az iskolai könyvtári szolgáltatások megnevezésével az alaptevékenységek között az alábbiak szerint:

Célszerű az alapító okiratban rögzíteni azt is hogy az 1997. évi CXL. törvény 5.§ (3) bekezdése szerint a törvény hatálya a könyvtári tevékenység szempontjából kiterjed a nem nyilvános könyvtárakra, illetve azok fenntartóira is.

Az iskolai könyvtár alapdokumentumait is át kell dolgozni: új SZMSZ-t, az integrált intézmény követelményeinek és az oktatás-képzés kibővült igényeinek megfelelő gyűjtőköri szabályzatot kell elkészíteni. A könyvtár-pedagógiai program koncepcionális átdolgozása, újragondolása is szükségessé válik.

A könyvtár leendő SZMSZ-ében az iskolatörténeti gyűjtemény kezelésének módjára részletesebben ki kell térni, figyelembe véve a 22/2005. (VII. 18.) NKÖM rendelet vonatkozó rendelkezéseit a muzeális dokumentumok védelméről. Ezt fontos iskolatörténeti és szakmatörténeti szempontból is – tekintettel arra, hogy egy szakmai képzést folytató iskola önállósága szűnik meg az integrációt követően.

Az állományok egyesítésekor az újra fogalmazott gyűjtőkörtől idegen, fölösleges ballasztanyagokat nem szabad a közös állományba felvenni. Azoknak az anyagoknak a további hasznosításakor, amelyekre a jogutód intézmény nem tart igényt, az ide vonatkozó, érvényes jogszabályokat be kell tartani. Esetleges továbbadáskor, értékesítéskor részesüljenek előnyben a tulajdonos önkormányzat által fenntartott intézmények. Az Nemzeti Szakképzési Intézet (NSZI), az OPKM valamint az OSZK csatornáin is felajánlhatók más iskolai / közkönyvtáraknak a felesleges gyűjteményrészek. A fölössé vált szakmai profilú dokumentumokat a létrejövő TISZK könyvtárak is megkaphatják.

A könyvtárak összevonása után a pedagógiai és a könyvtárszakmai feladatok függvényében felül kell vizsgálni a személyi feltételeket, és olyan munkaszervezetet létrehozni, amely – az érvényben lévő jogszabályok szerint – maradéktalanul lehetővé teszi a különböző képesítéshez kötött feladatok ellátását. (Figyelembe kell venni a könyvtár heti nyitva tartási idejét, és a megtartott könyvtárhasználati órák számát, továbbá a könyvtár zárva tartása mellett elvégzendő szakmai feladatokat is!) Amennyiben megnő a felsőfokú pedagógiai végzettséghez kötött pedagógiai és szakfeladatok mennyisége, felvetődhet könyvtári asszisztens alkalmazásának szükségessége is.

2.1.2. Az átmenetileg eredeti helyükön maradó tagintézmények problémái

A beolvadó iskolák másik része az összevonás után még egy-két évig az eredeti épületében marad, s csak 2008 vagy 2009 nyarán költözik át új helyére, a befogadó iskola épületébe.

Az e körben elvégzendő feladatok túlnyomó részt megegyeznek az előző pontban vázoltakkal, azzal a különbséggel, hogy itt lesz elegendő idő a fölkészülésre, a könyvtárak egyesítésének minél szakszerűbb végrehajtására. Természetesen nem vonatkozik ezekre az esetekre a beolvadó könyvtárak állományellenőrzésének és selejtezésének „gyorsított eljárása”, hiszen ezekre a műveletekre is elegendő idő áll majd rendelkezésre.

Szakfelügyelőink rendre felhívták az érintettek figyelmét ennek a szisztémának a legproblematikusabb pontjára, amelyet a fenntartó létszám-racionalizálási döntése okoz majd. A helyben maradó tagintézményeket ugyanis a közoktatási törvény ide vonatkozó rendelkezései értelmében – a várhatóan az ideiglenes helyzethez igazított alapító okiratukban – telephelyként határozzák majd meg a befogadó székhelyintézmények. A 11/1994-es MKM rendelet 7. sz. Melléklete a telephely intézményekben csak könyvtárszoba működtetését írja elő, redukált nyitva tartással és ennek megfelelő szakember-szükséglettel. Ugyanakkor a helyzet a gyakorlatban semmit nem változik, a tanulói és tanári létszámok lényegében változatlanok maradnak. (Egy esetben pl. a beolvadó telephely iskola létszáma és tantestületének nagysága kis híján kétszerese a befogadó székhely iskoláénak!) A könyvtárostanár feladatai így nemhogy csökkennének, még gyarapodnak is, tudniillik el kell látnia az eddigi munkáját, s emellett neki kell előkészítenie az egy-két éven belül bekövetkező tényleges könyvtáregyesítés tetemes részét.

A gyakorlatban teljes értékű iskolaként működő telephely könyvtárostanári feladatköre tehát semmiképpen nem látható el a fenntartó által finanszírozott 0,5 könyvtárosi álláshellyel. Ezért egészen az egyesített könyvtár berendezéséig, az új könyvtári rend kialakításáig, amely akár az első közös tanévet is igénybe veheti, célszerű a két könyvtárostanár megtartása. Ezt követően a könyvtárostanárok számát, a szükséges státuszokat az érvényben lévő jogszabályok szerint kell megállapítani, figyelembe véve a könyvtár heti nyitva tartási idejét, és a megtartott könyvtárhasználati órák számát. Amennyiben mégis sor kerülne a munkaidő csökkentésére, ezzel arányosan kell redukálni az elvégezhető feladatokat.

Célszerű az is, hogy a telephelyként működő intézmény könyvtári működésének szabályozói jelenjenek meg az iskola ideiglenes működési dokumentumaiban (SZMSZ, Házirend, IMIP), ugyanakkor a két intézmény együttműködésével dolgozzák ki a könyvtárra vonatkozó útmutatásokat a véglegesített működési dokumentumokban.

Ugyancsak több szakfelügyelői jelentés fölhívta a figyelmet arra, hogy az általa vizsgált székhely intézményi könyvtáraknak a jelenlegi elhelyezése sem a meglévő (még kevésbé a várható) igényeknek, sem a jogszabályban előírt követelményeknek nem felel meg. Ezért az intézményi átszervezéshez kapcsolódó elhelyezési terv elkészítése során figyelembe kell venni a könyvtár reális térszükségletét, és az épület várható rekonstrukciós tervében – esetleg iskolai könyvtári szakértő bevonásával – kell olyan alternatív megoldási javaslatoknak készülniük, amelyek a könyvtár elhelyezését a jogszabályi előírásoknak és a gyakorlati igényeknek megfelelően normalizálják.

2.2. Adatok az iskolai könyvtári munkáról

Az iskolai könyvtárként működés alapvető kritériumait, valamint a benne folyó szakmai tevékenység főbb jellemzőit közoktatási jogszabályok írják elő.⁶ Ezeket a jogszabályokat, illetve a bennük foglalt előírásokat elvben a szakmai ellenőrzés keretében kell vizsgálni. A Jelentés a továbbiakban azokra a vizsgálati kritériumokra tér ki, amelyeket tartalmaz az érvényes szempontrendszer, valamint az ebből (is) építkező vizsgálati kérdőív.

2.2.1. Az iskolai könyvtárak létét igazoló dokumentum vizsgálata

Az előírások szerint az intézmény SZMSZ-ének kell tartalmaznia az iskolai könyvtár működési rendjét. A szakfelügyelők a könyvtárak 92%-ánál állapították meg ennek az előírásnak az érvényesülését. A szabályozásnak megfelelően, a könyvtárak gyűjtőköri szabályzatát 89%-ban tartalmazza az SZMSZ melléklete. A gyűjtőköri szabályzatot már csak az intézmények kétharmadánál (63%) véleményezte az Országos szakértői névjegyzékben szereplő szakértő. Ez az eltérés a jogszabályi elvárásoktól már figyelemre méltóbb, legvalószínűbb oka pedig a véleményeztetés anyagi vonzatában keresendő. Ezek a mutatók egyébként nagyjából megfelelnek a 2006-os adatoknak, ezért nem is mondhatók rossznak, hiszen az elmúlt évben tudatosan vizsgáltunk viszonylag nagyobb, és tevékenységükben jónak ítélt iskolai könyvtárakat.

Továbbra is szabályozatlan a könyvtár jelenléte az intézmények Alapító Okiratában. Ezt tükrözi az idei adatunk, amely szerint a vizsgált intézményeknek csak 27%-ában szerepel a könyvtár ebben az intézményi alapdokumentumban.

Nem sokkal „mutatósabb” a könyvtárak jelenléte a helyi pedagógiai programokban. A négyötödös arány (82%) alatta marad a 2006-os (93%), jónak minősített adatnak. A minőségirányítási programban is „visszafordul” sajnos ez az arány: a tavalyi 57%-hoz képest a 2007-es mutató csak 44%!

A könyvtárhasználati szabályzat csaknem minden vizsgált könyvtárban megtalálható, azonban csak háromnegyedük felel meg maradéktalanul a könyvtári törvény és az iskolai könyvtárra vonatkozó jogszabályok előírásainak.

2.2.2. Tárgyi, személyi feltételek

A 2007-ben vizsgált iskolai könyvtárak átlagosan 58,8 pedagógust és 26 tanulócsoportban tanuló 678,2 tanulót látnak el. Így a tanulócsoportok átlaglétszáma 26 fő. A könyvtárakban viszont átlagosan 24 olvasóhely van. Ennek eloszlása az 1. ábrán látható.

A szakfelügyelők 78%-ban (57 intézmény) ítélték meg úgy, hogy egy tanulócsoport számára a könyvtár alkalmas foglalkozások megtartására. 17 intézményben (23%) ez csak más teremben oldható meg.

A vizsgált könyvtárak átlagosan két olvasói számítógéppel rendelkeznek, e gépeknek viszont csak mintegy 80%-a rendelkezik internet hozzáféréssel. Az átlag viszont nagy szórású adatokból adódik. A vizsgált iskolai könyvtárak 42%-ában (30db) egyáltalán nincsen olvasói számítógép. Az átlagot képviselő 2 olvasói géppel összesen 9 könyvtár rendelkezik. Csupán az iskolák egy tizede tud ötnél több olvasói számítógépen szolgáltatni.

A gyűjteményeknek több mint felében van még cédulakatalógus, de az elektronikus katalógus építése már csak egyötödükben nem indult meg, s a könyvtárak közel felében létezik párhuzamosan mindkét változat. Sajnos még mindig sokféle szoftvert (11!) használnak az elektronikus katalógust építő könyvtárak, igaz viszont hogy ezek több mint fele a Szirén programot használja, negyedük pedig a Sziklát.

A vizsgált iskolai könyvtárak nyomtatóval és többféle AV-lejátszóval gyakran rendelkeznek, míg szkenner és faxszal csak elvétve. Meglepő, hogy fénymásoló gép a vizsgált könyvtárak 45%-ban áll csak rendelkezésre (2. ábra).

A 40 órás teljes munkaidőre számítva a vizsgált 73 intézményben 75,85  iskolai könyvtáros státusz van betöltve. A szóródást mutatja, hogy statisztikailag átlagosan 1,04 iskolai könyvtárost alkalmaznak az intézmények. Az adatok 0 és 2 teljes munkaidő közt szóródnak a 3. ábra szerinti megoszlásban.

A 73 intézmény közül 56-ban alkalmaznak felsőfokú könyvtárosi szakképesítésű iskolai könyvtárost és 9-ben egyáltalán nincsen könyvtáros végzettségű alkalmazott.

2.2.3. Az iskolai könyvtárak állománya és nyilvántartásuk

A vizsgált könyvtárak állománya átlagosan közel 21 000 könyvtári egység. Csak négy kis könyvtárt találtak szakfelügyelőink, ezekben nem éri el az ötezret a dokumentumok száma, ugyanakkor akad öt nagy könyvtár, negyvenezer dokumentum fölötti állománnyal (4. ábra).

Más kérdés ezeknek az állományoknak a használati értéke a pedagógiai folyamatban. Különböző (nem szakmai) okok miatt ugyanis hagyományosan túl sok a holt anyag, az avult állományrész az iskolai könyvtárakban. Másik markáns jellemzője ezeknek a gyűjtemények a nyomtatott dokumentumok túlzó aránya.

További, egyre súlyosabb gondot okoz a gyűjtemények szervezésében, a helyes arányok kialakításában a tankönyvesedés. Ugyanakkor a gyűjtemények dokumentumtípusonkénti és műfaji arányait nem tudjuk megbízhatóan közzé tenni, mert a kérdőívek adatszolgáltatása az összehasonlításra nem alkalmas, nem kellően megbízható.

A gyűjtemények négyötöde hozzáférhető szabadpolcon, sajnálatos viszont, hogy a vizsgáltak közül öt iskolában a teljes állomány zárt tárolású. Annál örvendetesebb, hogy az iskolák közel egyötödében a teljes állomány szabad hozzáférésű, a használói terekben elérhető. (5. ábra) Továbbá számos iskolában jelentős arányt tesznek ki a letéti állományok.

Az állományok nyilvántartását tekintve azt láthattuk, hogy három híján az összes ellenőrzött könyvtárban van egyedi címleltárkönyv, csoportos leltárkönyvet azonban a könyvtáraknak csak alig a felében találtak a szakfelügyelők. Továbbra is neuralgikus problémája az iskolai könyvtáraknak a tankönyvek nyilvántartása és megőrzése, elsősorban amióta megjelentek a tartós tankönyv ~ ingyen tankönyv fogalmak.

A vizsgált iskolai könyvtárak éves gyarapodása átlagosan nyolcszáz dokumentum volt. Az éves átlagos gyarapodás és átlagos törlés aránya – hasonlóan a tavalyi vizsgálatban regisztrált arányhoz – 1,4 az 1-hez, de továbbra sincs egzakt adatunk arról, hogy milyen a dokumentum állomány „korfája”, avultsági foka.

A 6. ábrán láthatóan a könyvtárak egytizede száznál kevesebb dokumentumot szerzett csak be, míg ugyanilyen arányuk beszerzése meghaladta a kétezer dokumentumot.

Valamivel több, mint tíz százalékukban legföljebb százezer forint a beszerzett dokumentumok értéke (7. ábra), viszont ugyanilyen az aránya a két és félmillió forint gyarapodási értéket fölmutató könyvtárak arányának, míg az átlag megközelíti az egymillió forintot. Meglepő és figyelemre méltó adat, hogy az éves gyarapodásból a vétel aránya egyre kisebb, a mostani vizsgálatok esetében ez az arány már alig több mint egyharmad. A dokumentumok vételére fölhasznált összeg éves átlaga valamivel több, mint háromszázötvenezer forint.

A tankönyvtárrá válás tendenciáját jelzik a beszerzési statisztikák is (8. ábra). A dokumentumokra fordított összes költségnek több mint kétharmadát tankönyvekre fordították az iskolák. Az pedig kifejezetten ijesztő, hogy a könyvtárak több mint egyharmadában a beszerzési érték háromnegyedét is meghaladják a tankönyvekre fordított költségek. Ha tovább tart az a tendencia, hogy az éves gyarapodás egyre nagyobb százalékát teszik ki a tankönyvek (már pedig egyelőre minden adat ezt a trendet jelzi!), akkor az iskolai könyvtárak hamarosan lehetséges információs központok helyett valóságos tankönyvtárakká válnak.

A vizsgált 73 iskolai könyvtár hatodában, szám szerint tizenkettőben találhatók muzeális dokumentumok. Elsősorban a nagymúltú, korábban többnyire egyházi alapítású iskolákban található az összesen 6 055 dokumentum, amelynek megoszlása a következő: 1701 előtti 12 db, 1701-1850 közötti 658 db, egyéb 4 639 db. Mivel ilyen részletességgel nem vizsgáltuk, ezért csak feltételezzük, hogy az „egyéb” kategóriában már nagy számban jelen vannak az új muzeális rendelet előírta, helyi döntés nyomán archiválható, elsősorban iskolatörténeti jelentőségű dokumentumok.

A vizsgált könyvtárak háromnegyedében hat évnél nem régebben történt meg az utolsó állományellenőrzés. Másik oldalról akadt három olyan könyvtár is, amelyben az 1980-as évek közepe óta nem leltároztak!

2.2.4. A tanulóknak, pedagógusoknak megfelelő nyitva tartás biztosítása

Az iskolai könyvtár kötelező nyitva tartási ideje – egy teljes munkaidejű könyvtárostanár alkalmazása esetén – heti 22 óra, amely a szakalkalmazott könyvtári munkaidejének csökkenésével arányosan kevesebb. A most vizsgált intézmények tényleges nyitvatartási ideje átlagosan heti 23 óra, tehát bőven megfelel a törvényi előírásnak. Más kérdés, hogy sajnos még néhány vizsgált középiskolában is előfordul a kötelező 22 óra alatt maradó nyitva tartás, ugyanakkor viszont a merítés közel negyedében meghaladja az óraszám a kötelező másfélszeresét.

2.2.5. A statisztikai adatszolgáltatásnak megfelelő nyilvántartások vezetése

Az iskolai könyvtárak a KIRSTAT (közoktatási intézmények statisztikai rendszere) adatszolgáltatói, vizsgálatunkban közel 90%-uk tartozott ebbe a körbe. A kettős feladatkörű könyvtárak természetszerűen jelentik a kért adatokat a könyvtári statisztikai rendszer számára is, ide sorolható minden tizedik könyvtár.

E tárgyban – 2006. évi ajánlásunkat megismételve – továbbra is javasoljuk az Abc rendszerű adatszolgáltatási forma bevezetését. Ebben az „A” adatcsoport a mindkét rendszer számára releváns törzsadatokat tartalmazná, a „b” csoport a speciális közoktatási adatelemeket, a „c” pedig a speciális könyvtári adatokat foglalná magába, s az „Ab” adatokat kapná a KIRSTAT, az „Ac”-ket pedig a könyvtári statisztikai rendszer.

2.2.6. A könyvtár részvétele a könyvtári rendszerben

E körben vizsgáltuk az iskolai könyvtáraknak az országos könyvtári szolgáltató rendszerekhez (ODR, Központi Lelőhely Nyilvántartás), valamint az országos és regionális szakkönyvtári szolgáltatásokhoz (OPKM. Pedagógiai Intézetek) kapcsolódását, azok szolgáltatásainak használatát, illetve szakmai és technikai felkészültségüket e szolgáltatások befogadására.

Átlagosan 1,37 könyvtárosi számítógéppel (munkagéppel) rendelkeznek a könyvtárak. A könyvtárosi számítógépek 96%-a rendelkezik Internet-hozzáféréssel. Mint ahogyan a tárgyi feltételek bemutatásánál láthattuk a vizsgált iskolai könyvtárak több mint háromnegyedében van nyomtató. Annál elgondolkodtatóbb az ODR igénybevételének esélyét tekintve, hogy szkenner csak a könyvtárak szűk ötödében van, fax pedig elvétve akad csak (3 db!). Meglepő a fénymásolók viszonylag alacsony aránya (45%!).

Az adatlapokból és a szakfelügyelői jelentésekből egyaránt az olvasható ki, hogy a könyvtárközi dokumentumszolgáltatás igénybevételére felkészültebbek a könyvtárak, mint a saját gyűjteményükből történő esetleges szolgáltatásra.

Míg a pedagógiai intézeti könyvtárak szolgáltatásainak ismeretéről és igénybe vételéről majdnem mindegyik könyvtárostanár pozitívan nyilatkozott, az OPKM szolgáltatásait már csak mintegy kétharmaduk ismeri. Ugyanakkor a központi lelőhely nyilvántartást a kollégáknak alig több mint fele használta csak, az ODR-t pedig csak bő egyharmaduk ismeri és propagálja a használók körében.

A pozitívan értékelt pedagógiai intézeti könyvtári szolgáltatások közül a szakmai rendezvények, továbbképzések, valamint a tájékoztatások igénybevétele vezetik a népszerűségi listát, a kollégák kétharmada él ezekkel a lehetőségekkel. Sajnos csak minden negyedik könyvtáros kapcsolódik be – tanítványai révén – a Bod Péter Országos Könyvtárhasználati Versenybe, munkájának szakmai értékelésére pedig csak minden hatodik kolléga számít a pedagógiai intézetektől.

Annál aggasztóbb, hogy tovább folyik a pedagógiai intézetek „leépülése”, szolgáltatásaik „kiszervezése” olyan szervezetekhez, amelyek többnyire nem rendelkeznek saját szakkönyvtárral, illetve könyvtár-pedagógiai professzióval. Ebben a helyzetben különösen felértékelődnének az iskolai könyvtárak horizontális szakmai kapcsolatai, s a könyvtárostanárok bekapcsolódása a területi és szakterületi szakmai szervezetek munkájába. Ezzel a lehetőséggel viszont az a gond, hogy az „egyszemélyes” könyvtárosnak aligha van esélye az aktív részvételre, hiszen ehhez be kellene zárnia a könyvtárát, amit az iskola (joggal) nehezményez. A könyvtáros inkább nem kockáztat, hiszen a racionalizálások szezonjában hamar rátalálnak az illetékesek, ha érvéként szolgálhat számukra „a munkavégzés elhanyagolása” – adott esetben persze továbbképzés, szakmai feltöltődés miatt.

2.2.7. A kulturális célú központi költségvetési támogatások felhasználása

A Rendelet iskolai könyvtárakra vonatkozó 3.§ (2) bekezdése d) pontjában fogalmazza meg ezt a vizsgálati kritériumot. Mivel az utóbbi évek gyakorlata szerint a kulturális célú központi források – akár támogatási, akár pályázati formában – elsősorban a nyilvános könyvtárak számára elérhetők, a vizsgált iskolai könyvtárak leginkább kétféle indokkal juthattak ilyen pénzekhez az elmúlt évben. Kaphattak egyrészt ilyen támogatást az ÁMK-k, illetve a kettős feladatkörű iskolai könyvtárak, másrészt nyerhettek (főleg a nagy múltú középiskolai könyvtárak) NKA pályázatokon a muzeális állományuk megóvására fordítható támogatást.

A kérdőívek tanúsága szerint 13 iskola kapott ilyen támogatást a vizsgálati időszakban. A célok: állománygyarapítás (8), katalógus konverzió (3), restauráltatás (1), eszközbeszerzés (1) voltak. A támogatások felhasználása egyébként – a szakfelügyeleti jelentésekből kivehetően – rendben, az előírások betartásával történt meg.

2.3. Az iskolai könyvtári szakfelügyelet javaslatai megvalósításának ellenőrzése

Idei ellenőrzéseink között öt iskolai könyvtár utóvizsgálatára került sor – a SZAK 2004-es komplex vizsgálat előíró szakfelügyelői/szakmai ellenőri javaslatainak érvényesülését vizsgálandó. Általában itt is leírható, hogy a kisebb léptékű, anyagilag kevéssé megterhelő korrekciók elkezdődtek és/vagy befejeződtek, a nagyobb és költségesebb problémák megoldására azonban még nem került sor.

Az ötből négy utóvizsgálatnak külön érdekessége, hogy két-két frissen integrált intézményt ellenőrizhetett 2004-ben ugyanaz a szakértő, aki a mostani utóvizsgálatot is végezte. Tanulságul idézzük itt az egyik legfontosabb megállapítását: „Az integrált intézmény szép példája annak, hogy az integráció nem a könyvtári funkció megszűntetését, a könyvtári feladatok ellátására szolgáló humánerőforrás létszámának csökkentését jelenti… Hogy az integráció után is szükség van az integrált intézményben legalább két könyvtárostanárra.”

2.4. A szakfelügyelői jelentésekben megfogalmazott javaslatok

A szakfelügyelők részéről a könyvtárt fenntartó iskolavezetés, illetve a könyvtárostanár kollégák számára megfogalmazott javaslatok szerteágazóak, számos kisebb-nagyobb hiányosságra felhívják a figyelmet. A szempontrendszernek illetve a kérdőívnek szinte valamennyi pontjához kapcsolódnak hasznos tanácsok, tennivalók.

A javaslatok egy jelentős része a könyvtár létét igazoló dokumentumokra, vagy azok hiányosságaira, a könyvtári nyilvántartások vezetésére a pedagógiai- és a minőségbiztosítási program iskolai könyvtári vonatkozásaira utal. Ugyancsak számos javaslat tér ki az alkalmazotti létszám, a könyvtár iskolán belüli elhelyezése, alapterülete problémáira, valamint a könyvtári állomány gyarapítása, ellenőrzése, apasztása, s a tankönyvek kezelésének kérdéskörére. Szinte mindenütt probléma a stabil és ütemes könyvtárfejlesztés hiánya, s a javaslatok egyik kitüntetett tárgya a könyvtár fejlesztéséhez költségvetésből garantált forrás biztosítsa. A vonatkozó jogszabály viszonylagos újdonsága indokolja, hogy többször téma a javaslatokban a muzeális állomány gondozásának ügye.

Több szakfelügyelő is ajánlotta: a könyvtárosok fektessenek nagyobb súlyt arra, hogy az intézményben és azon kívül is megismertessék az iskolai könyvtári munkát és az elért eredményeket. Különösen hangsúlyos javaslatok fogalmazódtak meg az iskolai könyvtár kívánatos beilleszkedéséről a könyvtári, valamint a pedagógiai szolgáltató rendszerbe. Szintén több szakfelügyelő megfogalmazta annak üdvös voltát és előnyeit, ha a könyvtáros aktívan részt vesz a szakmai szervezetek életében.

Az iskolai könyvtárak negatív szakmai megítélésének, az iskolán belüli alacsony szakmai (pedagógiai) presztízsének visszatérő megfogalmazása és tipikus összegzése az itt következő „látlelet” az egyik 2006-os szakfelügyeleti jelentésből:

„A könyvtár állományával és szolgáltatásaival a hagyományos műveltség megszerzésének bázisa, a könyvtári informatika követelményeinek teljesítésére a számítógépes oktatóteremben van lehetőség. Az elektronikus források ismerete és használata megkerülhetetlen a könyvtár és a könyvtárosok számára is, a tájékozódás és a kapcsolattartás előbb-utóbb a napi gyakorlat részévé válik. Szükséges lenne a könyvtárostanár ilyen irányú ismereteinek bővítése.”

A jelentések egyébként nem tettek konkrét javaslatokat, amelyek közvetlen minisztériumi beavatkozást igényelnének, de olyan javaslat akadt, amely az OPKM közvetítésével és közreműködésével várja a minisztériumtól módszertani útmutató kidolgoz(tat)ását a tankönyvek kezelésére. Bizonyos praktikus irányelvek, normatívák kiadását egyéb szakmai részterületeken is szívesen fogadnák a szakfelügyelők az ágazati irányítástól.

3. Az igazgatói, fenntartói visszajelzések

A fenntartók, igazgatók részéről érkezett visszajelzések szerint az intézmények általában pozitívan fogadták a szakfelügyeletet. Többen megfogalmazták, hogy a korábbi szakfelügyelői-szaktanácsadói rendszer megszűnése óta érzik a hiányát – belső szakmai kompetencia híján – az iskolai könyvtári tevékenység időnkénti mérésének, értékelésének. „A kezdeményezést, amely az iskolai könyvtárak ellenőrzését elindította, feltétlenül hasznosnak tartjuk.” – fogalmazta meg tömören az általánosnak mondható véleményt az egyik igazgató 2006-ban.

Kissé összetettebb a megfogalmazott szakmai javaslatok fogadtatása, annak ellenére, hogy a szakvéleményekben rögzített konkrét megállapításokat rendszerint elfogadták, elhárító, „kimagyarázó” attitűdöt mindössze egyetlen fenntartói visszajelzésben tapasztalhattunk. Az adminisztratív feladatokat tartalmazó javaslatok, az esetleg csak (át)szervezést igénylő, a könyvtárszakmai munka javításával kiküszöbölhető hiányosságok elismerése, fogadtatása egyértelműen pozitív, ezek vállalásával nincs gond. Ahol azonban az eddigi tartós alulfinanszírozottságot kifogásoló, jelentősebb anyagi ráfordítást igénylő megoldási javaslatok hangzanak el (létszám, helyiségbővítés, állományfejlesztés stb.), ott két rendszeresen visszatérő formula jelenti a reakciót. Az egyik a „forrás híján sajnos belátható időn belül nem tudjuk megoldani” típusú válasz, a másik pedig így szól: „Javaslatainak megvalósítására – folyamatosan keresve a financiális lehetőségeket is – messzemenőkig törekszünk.” A kétféle válasz elég pontosan kifejezi a kétféle vezetői attitűdöt: az inkább passzív, defenzív, tehetetlenséget sugallót, illetve az inkább aktív, offenzív, megoldáskeresőt.

Ha még nem is volt általános, néhány visszajelzésben mégis előfordult már, hogy az iskola vezetése ütemtervet készített, felelősök megjelölésével és határidők rögzítésével, a szakfelügyelői jelentésekben kifogásolt hiányosságok megszüntetésére, a szakmai javaslatok megvalósítására.

Vezető szakfelügyelőként jó érzés volt szembesülni az olyan fenntartói reakciókkal, amelyekben az iskola igazgatója megköszöni a szakfelügyelőnek az iskolai könyvtáros munkájáról megfogalmazott elismerő véleményét, egyúttal értesíti a szakfelügyelőt, hogy ezt az elismerést személyesen tolmácsolta a kolleginának. Ugyancsak a szakfelügyelői munka értelmét húzta alá az az iskolai könyvtárosi üzenet, amelyben a kollegina megköszönte a szakértő közbenjárását a könyvtár telefonnal való ellátása érdekében. A telefon bekötése már meg is történt!

4. A vezető szakfelügyelő javaslatai

Mind a szakfelügyeletet irányító OKM Könyvtári Osztálya, mind a szervezésből részt vállaló OPKM a vizsgálati folyamat egészében teljesítette a program eredményes és hatékony megvalósításához szükséges és elégséges, rá háruló feladatait.

Külön köszönet és elismerés illeti a vizsgálatot bonyolító iskolai könyvtári szakértőket, akik általában kimagasló felkészültséggel, komoly hivatástudattól vezetve végezték munkájukat, amelynek anyagi elismerése sajnos eléggé mérsékelt, noha tudjuk, hogy a szakterület általános pénzügyi helyzetéből adódóan még ennek a szerény tiszteletdíjnak a biztosítása sem egyszerű.

A szervezeti-adminisztratív pozitívumokon túl elmondható továbbá, hogy – miként ez a szakfelügyelői jelentésekből kitűnik – hozták a vizsgálatok a várt szakmai hozadékot is. Egyrészt számos kisebb-nagyobb hiányosságot, hibát sikerült feltárnia szakértőinknek, amelyek kiküszöbölésére minden esetben felhívták az illetékes vezetők, szakemberek figyelmét. Másrészt több szempontból is gazdagították, árnyalták a szerzett tapasztalatok az ágazati-szakmai irányítás ismereteit, információit az iskolai könyvtárak tevékenységéről, eredményeiről, krónikus és akut gondjairól, s ezzel segíthetik a jövőbeni szakmai fejlesztések főbb irányainak hatékonyabb megfogalmazását.

Az iskolai könyvtári szakfelügyeleti munka jövőbeni tervezéséhez és szervezéséhez, végrehajtásához az alábbiakban összegzem javaslatainkat:

a) Amennyiben a költségvetési lehetőségek ezt megengedik, a jövőben mindenképpen növelni kellene az egy vizsgálati ciklusban az ellenőrzésbe bevont iskolai könyvtárak számát. Több mint háromezer (valamilyen szinten) működő iskolai könyvtár van, s az eddigi ütemezés mellett negyven évre lenne szükség az egyszeri ellenőrzésükhöz. Ha viszont sikerül bővíteni az ehhez a munkához szükséges forrásokat, akkor mindenképpen több szakfelügyelőre lesz szükség. A jelenleg megfelelő jogosítványokkal ellátott huszonnégyes létszámot célszerű lenne fölemelni legalább ötvenre, ehhez viszont újabb felkészítő tanfolyamok szervezése szükséges.

b) A jelenlegi vizsgálati gyakorlat kisebb fogyatékosságait kiszűrendő a szakértő kollégák bevonásával ismét elemezni szükséges a Kérdőíveket, s ahol erre int a tapasztalat, végre kell hajtani a megfelelő korrekciókat. Továbbképzési formában kell felhívni a szakértők figyelmét a most előfordult kisebb szakmai tévedéseik, bizonytalanságaik korrigálására, egyes nehezebben értelmezhető részletkérdések egységesebb szemléletére, s lépések teendők a szöveges jelentések tartalmi-formai összehangolására, egymáshoz közelítésére is.

c) Meg kell szervezni, hogy mind a könyvtári, mind a közoktatási szakterület ebben illetékes és érdekelt valamennyi munkatársa megismerkedhessen a három eddigi iskolai könyvtári szakfelügyelet és szakmai ellenőrzés tapasztalataival. Törekedni kell az ehhez szükséges publicitás mielőbbi biztosítására.

d) Az átszervezett OPKM-ben célszerű lenne megtartani, illetve a jövőben is hasznosítani az iskolai könyvtárakkal kapcsolatosan az Alapító Okiratban megfogalmazott felelősséget, kompetenciát, valamint az ott felhalmozott szakmai tapasztalatokat.

e) A két tárca újbóli egyesülése után is fennáll az a helyzet – miként ezt az 1998 előtti tapasztalatok is igazolják! –, hogy a könyvtár az iskolában két szakterület határán létezik és működik. E létezés és működés iránti felelősség egyaránt hárul a közgyűjteményi- és az oktatásirányításra is. A két szakterület kívánatos együttműködésére a közös tárcán belül nagyobb az esély. Ennek az együttműködésnek egyik gyakorlati haszna és eredménye lehet a szakfelügyeletnek és szakmai ellenőrzésnek irányítási szintű harmonizációja, mert a gyakorlat többszörösen bizonyította, hogy az iskolai könyvtári munka tartalmi elemei a gyakorlatban szétválaszthatatlanok.

f) Fontos és érdemes lenne az iskolai könyvtárak érdekében a jövőben is működtetni egy gyakorlatra orientált, közös bizottságot. A megszervezendő Szakmaközi Bizottság feladatai közé tartozhatna az iskolai könyvtárak ügyeivel kapcsolatos mindennemű tervezett intézkedés kommentálása is. E feladatkörében a Bizottság véleményezhetné többek között az iskolai könyvtárak jogi szabályozását, a szakterületet érintő irányelvek, állásfoglalások tervezeteit, emellett a szakfelügyelet és szakmai ellenőrzés bonyolítását, a módosítandó szakfelügyeleti Szempontrendszert, majd a vizsgálatot záró vezető szakfelügyelői jelentést is.

5. A 2007-es szakfelügyeleti vizsgálatok utóvizsgálata

A szakfelügyeleti jelentésekből kiderült többek között, hogy két befogadó intézményben ún. hármas összevonás történik, illetve kiderült az is, hogy az összevonások nagyobb része több lépcsős megoldású lesz, azaz a szervezeti összevonást követően egy (két) évig még eredeti helyükön maradnak, s telephelyként működnek tovább a beolvadó intézmények. Így mindössze négy olyan esetet regisztráltunk, ahol a beolvadó iskola beköltözött 2007 nyarán a befogadó intézménybe, vagyis az összevonás fizikailag is megtörtént.

A jövőben leginkább hasznosítható tapasztalatokat ezek az összevonások ígérték, így ezek közül háromban még 2007 őszén utóvizsgálatot végeztünk. Ezek tapasztalati a következőkben foglalhatók össze:

Az összevonás (összeköltözés) előkészítésére és lebonyolítására meglehetősen szűkös idő állt rendelkezésre, hiszen az előző tanév végéig (június legvégéig!) mind a hat érintett intézményben folyt a tanítás, illetve zajlottak a különböző év végi (érettségi, képesítő stb.) vizsgák. Ezért gyakorlatilag a nyári szünetre maradt a tényleges költözés, s a kollégák nyári szabadsága (így a könyvtárostanároké is!) jócskán csorbult. Így a vizsgált iskolai könyvtárak összevonása az ismert körülmények miatt összességében kapkodóra sikerült, illetve a gyakorlatban csak részben valósulhatott meg.

A rendelkezésre álló idő nem volt elég az állományok praktikus egyesítésére sem, s nem kerülhetett sor a szakfelügyelők által a májusi vizsgálat során javasolt állománytisztításokra. Ezek után nem hogy a közös állományba vétel sem történt meg, de még a beolvadó gyűjtemény teljes kicsomagolására sem volt idő, illetve az átvett állomány egy része elegendő hely híján még át sem kerülhetett az új helyére, miközben szeptember elején megindult a tanítás, s meg kellett nyílnia a jelentősen gyarapodott tanári és tanulói közösségek számára a könyvtárnak, a könyvtár szolgáltatásainak.

A megnőtt tanulólétszám és a dokumentum-állomány nagy mértékű gyarapodása miatti helyszűke, valamint a folyamatos állománygondozási munkák miatt az iskolai könyvtár a szolgáltatásait csak részben tudja biztosítani. Csoportos foglalkozásokra kevés a hely, az idő és a szakember.

Ma már egyértelmű az érdekeltek számára, hogy még nagyon sok feladat vár a könyvtárostanárokra addig, míg valóban új, egyesített, minőségileg magasabb szolgáltatási színvonalon működő iskolai könyvtár áll a használók rendelkezésére. A továbbiakra vonatkozóan:

– az egyesített intézmény módosítandó működési dokumentumaiban értékén és pedagógiai funkciójának megfelelő módon kell szerepelniük az iskolai könyvtárnak,

– az egyesített könyvtár fejlesztésére két-három éves szakmai fejlesztési stratégiát kell kidolgozni és megvalósítani,

– az összevonással megnőtt tanuló- és tanár létszámhoz alkalmazkodó szakember (könyvtárostanár) létszámot kell biztosítani az iskolai könyvtárban.

Jegyzetek

Vissza a tartalomjegyzékhez