Dömsödy Andrea: Olvasóvá nevelés 100 évvel ezelőtt és ma

Nyomtatási nézet

Megyesi Ferenc: Az ifjúsági könyvtárak (Magyar Középiskola, 1910. 16-19. p.)

Kétségtelen, hogy az ifjúsági könyvtárnak a középiskolában igen fontos szerep jut. Mert tankönyvei után innen szedi a tanuló szellemi táplálkozásának java anyagát. Minél kisebb városban van az intézet, annál nagyobbifjúsági könyvtárának jelentősége.

Kétségtelen tény az is, hogy az ifjúsági könyvtár szervezésének és kezelésének ügye iskolaügyünknek egyik mostoha elbánásban részesülő gyermeke. Ha nem így volna, nem látnók minduntalan a tanáregyesületek munkaprogramjában. A kérdést három oldalról kell megvilágítani. Első az ifjúsági könyvtár szervezésének nehéz és fontos kérdése. Második a kezelés, melyhez harmadikként az olvastatás jár.Mint a bal oldali hasábban olvasható több mint száz éve tudjuk, hogy az iskolai könyvtáraknak a középiskolákban isfontos szerepük van a könyvtárhasználóvá és az olvasóvá nevelésben. Minél kisebb településen élnek annál kevesebb színvonalas szabadidős, kulturális tevékenységre van lehetőségük. Ellenben a tévé szinte mindenkinek és az internet is egyre többeknek elérhető. Ennek ellenére tanáregyesületeink konferenciáin, szakmai napjain, pedagógiai folyóiratokban ritkán szerepela téma.
2

Ez alkalommal az első két kérdéshez akarok néhány tisztán gyakorlati megjegyzést fűzni, mely most – midőn tanáregyesületünk az ifjúsági irodalom ügyét is kezébe vette – talán nem lesz minden alkalomszerűség híján. Ifjúsági könyvtárat szervezni, a meglévőt szaporítani, az új beszerzéseket irányítani tudvalevőleg igen nehéz feladat. A gyermeki lélek ismeretén kívül óriási olvasottságot ismegkíván. A könyvtárosnak pontosan tudnia kell, hogy a középiskolai tanuló értelmi fejlettségének különböző fokain mit olvashat haszonnal és élvezettel. Az ifjúsági irodalom óriási terjedelménél fogva nem elegendő a saját olvasottsága. Nem elegendő különösen akkor, ha az ifjúsági könyvtárosság igen sokszor a tanári testület legifjabb, tehát természetszerűleg legkevésbé tapasztalt tagjának jut. Most megpróbáljuk száz évvel ezelőtti írások alapján elgondolkodtatni az olvasót könyvtáraink haladásáról. Az iskolai könyvtári gyűjteménykezelés mai is körültekintő munkát igényel. A széles könyvkínálat ismeretén túl ismerni kell a pedagógia szakirodalmat, a népszerű ifjúsági és kortárs szerzők munkáit. A tantervek változó világában mindig követni kell az egyes tantárgyak követelményeit, forrásigényeit, a kötelező olvasmányok változását, és ajánlólisták segítségével folyamatosan egyeztetni kell a beszerzésről a munkaközösségekkel. Következetesen és határozottan kell képviselni, hogy a könyvtár nem tankönyvraktár. Nagyon jó szolgálatot tesz ilyenkor egy-egy megbízható ifjúsági könyvtárjegyzék. Ilyen nálunk a Szemák-féle1, melyet szerzője nagy körültekintéssel, lelkiismeretességgel és szaktudással állított össze. Mindamellett ma többé nem elegendő. A benne felsorolt és ajánlott művek tömege oly nagy, hogy kiválogatásamegint nehéz.

Ma kifejezetten iskolai könyvtáraknak szóló könyvjegyzék nincsen forgalomban. A Könyvtárellátó által összeállított Új Könyvek állománygyarapítási tájékoztató viszont külön jelöli a középiskolák számára ajánlott műveket, de ez ma sem elég. Mindenekelőtt meg kellene állapítani az olvasmányok kánonját, vagyis össze kellene állítani azon irodalmi művek jegyzékét, melyeket egy középiskolát végzett fiatalembernekismernie kell. Ezt a kánont a tanulók értelmi fejlettségi fokának figyelembevételével kellene elkészíteni osztályáról-osztályra. Az így fölsorolt könyvek a tanulók létszá- A szépirodalmi művek beszerzése több szempontból is nagy körültekintést igényel. Nemzeti alaptantervünk nem tartalmaz kötelezően olvasandó szerzőket, és az érettségi követelmények is csak szerzőket és nem konkrét műveket határoznak meg. Másrészt egyre kevésbé szilárdak a ha3 mának megfelelő példányokban való megszerzése volna az ifjúsági könyvtár alapja. Ide sorakozik a magyar irodalmi tanításhoz szükséges u.n. „kötelező olvasmányok” csoportja, föltétlenül annyi példányban, hogy az osztály minden tanulója egyszerre kivehesse, és nemcsak otthon olvashassa, hanem az iskolában tanítás közben is használhassa. tárai az irodalmi kánonba tartozó művek halmazának.

Harmadrészt a piacon jelen vannak olyan könyvek is, melyeknek nemcsak fizikai minősége gyenge, de szövegük sem eredeti. Ezek ellenére nem a célzott könyvlistát gondoljuk megoldásnak. Azon műveknél, melyeknek ismeretét szükségesnek tartjuk, de nem vonjuk be őket a tanítás körébe (pl. Robinson, Don Quijote stb.) elegendő annyi példányt beszerezni, mint az osztály létszámának ¼ része. Ezek a könyvek külön csoportot alkotnak és az V. osztálytól kezdve mint kézikönyvtár az osztályban lévőszekrényben találnak helyet. Kezelő az illető osztályban a magyar nyelv tanára, ki a szekrényt tartalmával együtt az év elején az ifjúsági könyvtárostól leltár szerint átveszi és az év végén átadja. Nehéz az iskolai könyvtári szépirodalmi állományának jól megfelelni az irodalomtanításnak és az olvasóvá nevelésnek. Különösen gond a megfelelő példányszám biztosítása, mert a kötelező olvasmányok egy része egy iskolán belül néhány évente változhat. Továbbá a fiatalok körében népszerű művek is gyakran változnak. Így bizonyos művekből felesleg, másból hiányképződhet.2

Második része az ifjúsági könyvtárnak külön helyiségben van elhelyezve és két része (alsó és felső osztályok könyvtára) oszlik, melyeknek mindegyike három csoportot foglal magában: 1. lelki vagy erkölcsi olvasmányok, 2. Az ismeretterjesztő és 3. A szépirodalmi vagy szórakoztató olvasmányok csoportját. A II. vh. után megtörtént a tanári és az ifjúsági könyvtárak egységes iskolai könyvtárakkávaló összevonása. Így a tanulók szabadon válogathatnak a könyvtár teljes állományában. Csupán a nagy példányszámú kötelezőket és tankönyveket szokás zárt raktárban elhelyezni. Az alsó osztályok könyvtárát még kevésbé népes intézetekben is osztályokraosztva a tantermekben kellene elhelyezni és az osztályfőnök kezelésére bízni. Ez egyrészt nagy munkamegtakarítást jelent az ifjúsági könyvtárosra, másrészt megkönnyíti az olvastatást. Az osztályfőnök érintkezik legközvetlenebbül növen- Középiskolákban osztálykönyvtárként elsősorban szaktantermi letéteket szokás működtetni, melyek kézikönyvekkel, példatárakkal segítik a tanítást-tanulást. A szépirodalmi választék attól nagyobb kell, hogy legyen, mint amit egy osztályban el lehet he4 dékeivel, ő ismeri őket legjobban s így elsősorban hivatott olvasmányaik vezetésére és ellenőrzésére. lyezni, másrészt biztosítani kell minden tanulónak a hozzáférést. Ebben az esetben az ifjúsági könyvtár helyiségében csak a felső osztályok azon könyvei találnak helyet, melyek a kézikönyvtárba nem tartoznak. Ezen rész fölszerelése még nehezebb föladat és még fokozottabb éberséget kíván. Az útbaigazító könyvtárjegyzék itt a legszükségesebb. A Szemák-féle jegyzékre itt megint áll az, amit az előbb mondottam, hogy már nagyon bő és a belőle való kiválogatás nehéz.

Milyen könyvekre is van itt szükség? Néhány a tanulók életkorához és fejlettségéhez mért lelkiolvasmányra. Hiszen nem győzzük tanítványainknak eléggé ajánlani, hogy naponként legalább néhány percet szenteljenek egy-egy ájtatos, jámbor könyv olvasására. (Pl. Krisztus követése, Tiszta élet, Szentek élete.) Ha az olvasmányt ajánljuk, gondoskodjunk elegendő könyvről is. Nem kell sokféle olvasmány, de a legjavából legyen elegendő példány. Ne állítsuk a tanulót soha a választás nehézségei elé, hiszen nincsen kalauza, melyre a válogatásában támaszkodhatnék. Kiegészítheti ezt a csoportot a vallásos tárgyú művészi alkotásokat bemutatóvagy tárgyaló néhány könyv.

Így a tantermekben inkább folyamatosan frissített könyvajánlókat célszerű elhelyezni, melyek kedvet hoznak a könyvtárba való betéréshez, a könyvtár honlapján való böngészéshez, az olvasmányokkal kapcsolatos blogoláshoz. A nem kötelező olvasmányként jelen lévő irodalmi munkák kiválogatása nehéz. Ebben részben adnak iránymutatást az érettségi követelmények, melyek szerzőket adnak meg, akiknek életművét, portréját vagy látásmódját ismernie kell a középiskolát végzetteknek. Az ő műveikből célszerű legalább néhány példány erejéig minél teljesebbgyűjteményt összeállítani. Ebből a szempontból át kell tekinteni a helyi tantervet is és figyelni a kortárs és ifjúsági művek sikerlistáit. A minél szélesebb választék kialakításába a tanulók maguk is bevonhatók, akár egyszerű javaslatgyűjtő dobozzal, akár konkrét ajánlólistával, melyen szavazni lehet a beszerzési keret bizonyos részének elköltésére. A második csoport az ismeretterjesztő művek csoportja. Nagyon szükséges, hogy minden tanuló megtalálhassa a tehetségének, egyéni hajlamainak megfelelő komoly szellemi táplálékot. E csoportot gazdagon fel kell szerelni olyan népszerű- Az ismeretterjesztő és tudományosigényű munkák kiválasztásában a tantervek még kevesebb támpontot nyújtanak. Ezen a területen kiemelkedő fontosságú egy minden tudományterületre kiterjedő, 5 en megírott ismeretterjesztő – nem „tudományos” – munkákkal, melyeket az illető tárgy speciálisan érdeklődő tanuló haszonnal olvashat. Helyet kell itt találni mindazon ismeretkörbe vágó ilyfajta műnek, mely a középiskolai tanulmányokkal a legcsekélyebb összefüggésben van, mert mindig lesz tanuló, ki egyikmásik stúdiummal behatóbban szeret foglalkozni. Ha az egyéni hajlandóság ilyetén módon támogatást nyer, megkönnyebbül a tanuló legnehezebb föladata: a pályaválasztás.

Természetes, hogy ezen csoportot fölszerelésébenkerülni kell a túlzást s a szoros értelemben vett tudományos művek fölhalmozása teljesen céltévesztett dolog lenne. Pedig hány intézet ifjúsági könyvtárában vannak a Monumenta s egy nagy tudományos vállalatok hatalmas, de az ifjúságra nézve értéktelen sorozatai. friss kiadványokkal is felszerelt kézikönyvtár. Ezek azok, melyek a gyors tájékoztatást, a könyvtári szakórákat és az érdeklődés felkeltését is a legjobban segíthetik. Fontos, hogy az egyes tudományok legkülönbözőbb aspektusaiba adhassunk bepillantást, hogy érzékelhető legyen a tudományok sokfélesége, mélysége,hogy többféle tudományfelfogás megismerhető legyen. Ilyen állománnyal segíthetjük a komplexebb tudománykép kialakulását, az érdeklődés felkeltését egyes szakmák és más könyvtárak állománya felé. Így célszerű időről időre összehasonlítani a tudományágak arányát az állományban, a helyi tantervben és az igényekben. S most megint fölmerül a nehéz kérdés: melyek tehát a beszerzendő munkák? Egy gondosan és rendszeresen összeállított könyvtárjegyzék adná meg erre a legjobb feleletet. E jegyzéket a tanulók korának és azismeretszakaszoknak megfelelően kellene összeállítani.

Célszerű a kínálatot figyelni, arról a munkaközösségeket tájékoztatni, javaslataikat begyűjteni. Időnként át kell tekinteni az egyes tudományok arányát, és korát gyűjteményünkben, és célzottan is segítséget kérni tőlük. A harmadik csoport a szórakoztató olvasmányok csoportja. Ez javarészben szépirodalmi művekből és lapokból áll. Itt kell helyet találnia mindazon szépirodalmi műveknek, melyeket a tanítás folyamán említhetünk. Ez áll különben az ismeretterjesztő csoportra is. Hadd legyen meg a tanulónak az alkalma, hogy a föntemlített művekkel – ha ideje és tehetsége megengedi – megismerkedjék. Itt van helye a szó szoros értelmébenvett ifjúsági irodalomnak Bár az iskolai könyvtárak elsődleges funkciója az iskolai munka, a tanulás segítése, nevelő, olvasóvá nevelő feladatát sem felejthetjük el. Míg a szórakozás és a tananyagot jóval meghaladó érdeklődés kielégítésére a közkönyvtárak hivatottak, az érdeklődés felkeltésében és a közkönyvtárakba irányításban kulcsszerepe van az iskolai könyvtárnak is.

A művek kiválasztásában 6 is. Ez a csoport lesz a legváltozatosabb, de itt is fontosabbnak tartom azt, hogy az elismerten kiváló és az ifjúságnak megfelelő művekből több, illetve sok példány legyen. Nem a kölcsönkönyvtárak változatosságára kell törekednünk, hanem arra, hogy ifjúsági könyvtárunk minden egyes darabja az iskola nagy munkájának – a jövő számára testben-lélekben ép generációt nevelni – egy-egy munkatársa legyen. Az ifjúsági olvasmányok rendkívül nagy behatásáról a nevelésre nem akarok itt szólni, hanem csak ráutalok, hogy az ifjúsági könyvtárjegyzék nagy fontossága jobban kitűnjék és az, hogy igazán pedagógiai munkának kell lennie. Ilyennek tartom Ludovicussal (Magyar Középiskola I. 647 l.) a Szemák-féle jegyzéket, de hangsúlyozom, hogy két szempontból kiegészítésre szorul. A benne felsorolt és ajánlott művek nagy tömegéből össze kellene állítani a) azon könyvek jegyzékét, melyeket minden ifjúnak feltétlenül el kell olvasnia b) az ajánlott művekből betűszerinti tárgymutatót kellene készíteni a cím mellé tett hármas megkülönböztetéssel (sz = a szükséges, a = az ajánlatos, jel nélkül a beszerezhető könyvek.) segíthet a HUNRA (Magyar Olvasástársaság) megbízásából elkészített Gyermekirodalmi adatbázis, mely 14 éven felülieknek is ajánl műveket, a Csodaceruza c. folyóirat könyvismertetései, és iránymutatást adhatnak egyes jelentős irodalmi díjak és a sikerlisták is. Ezekre a művekre konkrét ajánlásokat tartalmazó jegyzék nehezen állítható öszsze. Az iskolák sokféle tantervvel, sokféle szociális és társadalmi környezetben, sokféle tanulóval, sokféle anyagi körülmények közt dolgoznak.

Az iskolai könyvtárosok munkáját így elsősorban tanulóik ismerete, egy teljes könyvkínálatot nyújtó rendszerezett ajánlólista, adatbázis (mely nemcsak a legújabbakat, hanem a még kaphatóakat is megadja) és a fiatalok olvasási szokásait, annak trendjeit bemutató szakirodalom, szakmai kommunikáció segítheti műveltségükön, olvasottságukon túl. Így állítható össze egy színes választék. Ezen pótlásokkal, melyeket a jegyzék nagy terjedelme is megkíván, minden intézet a vallás- és közoktatásügyi miniszter intézkedése nélkül is céljának megfelelő, hivatása magaslatán álló ifjúsági könyvtárt szervezhet. Csak nem kell félni a selejtezéstől és nem kell arra törekednünk, hogy sokféle, hanem hogy elegendő példányszámú jó könyvet szerezzünk. Egy tanuló még a legfel- A selejtezés fontos eszköze a jó állomány szervezésének. Selejtezésre van szükség, ha az iskola tanterve, kötelező olvasmányai megváltoznak. Ilyen esetekben a nagy példányszám nem indokolt az adott művekből. De egy-egy példány megtartása szükséges lehet a választék biztosítása céljából. Szintén nem indo7 ső osztályokban is 25-30 könyvnél (az átlag sokkal alacsonyabb) többet nem olvashat évenként. Minek tehát a sokféle könyv?! Legyen meg az, amire igazán szüksége van a tanulónak, de legyen külsejében is olyan, hogy a tanuló ízlését, szépérzékét fejlessze: szépen kiállított, esetleg jól illusztrált, tisztán tartott könyv. kolt, hogy a tudomány jelen állása szerint már elavult művek teljességében kivonjuk az állományból. Ezeknek a korszakoknak is egy-egy meghatározó kézikönyvét érdemes megtartani, mert az a tudománytörténet oktatását és a különféle tudományos gondolkodásmódokbemutatását szolgálja.

Jegyzetek
1 Szemák István (szerk.): Középiskolai ifjúsági könyvtárjegyzék I-III., Bp., Laufer, 1892-1896,
90, 55, 26 p.; Majd ezen cikkre is hivatkozva megjelent: Szemák István (összeáll.): Ifjúsági
könyvtárjegyzék, A középfokú iskolák ifjusági könyvtárai számára, Bp., Révai, 1912., 170 p.
2 Ezen a problémán együttműködéssel segíthetünk. Részben a munkaközösséggel, hogy a változtatásokkor
kérjék a véleményünket, időben tájékoztassanak. Másrészt célszerű egy kerületben,
kistérségben ebből a célból nyilvántartást, kommunikációs felületet, raktárt működtetni.

Vissza a tartalomjegyzékhez