Trencsényi László: Magyar kismonográfia Usinszkijról

Nyomtatási nézet

– Szabó Miklós könyvéről

A XIX. században, különösen a második felében könnyen osztogatták az „atyja” megtisztelő címet. A „gőzgép atyja”, a „dinamó atyja” stb. Kis általános műveltséggel azonosítjuk is a mögötte álló neveket. Már kevesebbet gondolunk arra, hogy ezek az „atyák” valamikor, sőt jobbára jeles tettük, felfedezésük, alapításuk idején is dinamikus, küzdő kedvű fiatalemberek voltak. Sőt fiatalok voltak azok a nemzetek, nemzetállamok (olykor maguk az „alapító atyák is így nevezték magukat”: ‘fiatal Magyarország’, ‘Ifjú Németország’ stb.), melyekben ezek a nemzetük újkori történetében első személyiségek kifejtették munkásságukat.

K. D. Usinszkijhez a következő költői cím tapadt: (az orosz pedagógia atyja). Mert nem volt korábban – hősünk 1824-ben született, 22 évre rá kezdte tanári pályáját, s 1870-ben halt meg – Oroszországban pedagógia? Bizonyára volt, sőt – megtudjuk a könyvből – maga Usinszkij is méltó elődökre támaszkodhatott. De a modern, pontosabban a modernizáció felé tájékozódó kontinensnyi országban mégis ő tekinthető a szakma jelképes alapító hősének.

Gyakorló professzor, majd nevelő, szervező, ma így mondanánk: közoktatási szakember, szerző, tankönyvíró, egyszemélyes intézmény. Ő volt az a személy, akinek munkásságához mérte magát a modern orosz pedagógia. Nyugati tájékozódású, de a nemzeti lélek fontosságát ismerő, modernista, de hagyományőrző, szenvedélyes, de mértéktartó – a „szintézis-elme” jegyei bukkannak fel rendre azokon az állomásain az életútnak, melyre monográfiaírója felhívja a figyelmünket.

A XIX. század második felének orosz pedagógiáját kevéssé ismerjük. Volt idő, amikor a „forradalomba rohanás” előzményeiként illett felmutatni e korszak oroszországi pályaíveit. Aztán jött korszak, amikor már így sem … Holott, ha a kelet-közép-európai pedagógiai tudat és pedagógiai öntudat forrásait, párhuzamait keressük, akkor K. D. Usinszkij méltó az önálló figyelemre. Az életmű egésze. Tájékozódása, útkeresése, a korában elegánsan elhallgatott elemek – így pl. vallásossága – mind-mind önmagában is érdekes jelenség a modern közoktatási rendszerek, s az erre reflektáló pedagógiák kialakulása iránt érdeklődőnek, de különösen érdekes támpontja lehet egy európai összehasonlító történeti elemzésnek. Korszellem itt, korszellem amott és korszellem ott. Ha pontosabban értjük a XIX. századot – s benne kihagyhatatlanul Oroszországot –, akkor közelebb jutunk napjaink pedagógiai kérdéseinek értéséhez is.

Szabó Miklós korrekt, pontos történetíró. Tolsztojról írt könyve után most – az OPKM jóvoltából – Usinszkij életművébe avat be tárgyszerűen, sok ténnyel és adattal, pontos és kiterjedt irodalomjegyzékkel, hasznos tárgymutatóval.

A kötetet a magyar pedagógia  európaisága fontos bizonyítékának tartom. S kívánom mindenkinek: tradicionalistának és modernistának, nyugatosnak és ‘keletesnek’, nevelőnek és oktatónak: lelje örömét az olvasásban. S jöjjön meg a kedve a könyvtár polcairól Usinszkij két, magyarul is megjelent vaskos kötetét levenni. Jó kalauzt kapott hozzá.

Trencsényi László

Szabó Miklós: K. D. Usinszkij. Budapest, 1999, Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, 182 l.

Vissza a tartalomjegyzékhez