|
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Ez évi utolsó számunk írásainak java termése előadásból „párolódott” folyóiratcikké. Az olvasás, az információs műveltség, a pedagógia és a(z iskolai) könyvtárak világában több jelentős konferenciát is rendeztek az elmúlt hónapokban, s a rendezvények előadói közül néhányan megtisztelték a Könyv és Nevelést a nyomtatott (és elektronikus) közlés jogával.
A nyári uborkaszezon kimagasló eseménye volt a Nemzetközi Olvasástársaság (IRA) Budapesten tartott 21. Világkongresszusa augusztus 7-étől 10-éig az ELTE lágymányosi épületében. „Betűhidak – a műveltség összeköt” – hirdette a kongresszus címe, amelyet a meghívón és a logón a mi Lánchidunk sziluettje segített képben is kifejezni. A rendezésből a Magyar Olvasástársaság (HUNRA), mint az IRA nemzeti partnere, házigazdaként vette ki a részét. A kongresszus zajos sikere, az IRA vezérkar és a külföldi vendégek, előadók elismerő visszajelzései nem kis mértékben köszönhetők a HUNRA ez év novemberében leköszönt elnöke, dr. Nagy Attila fáradhatatlan előkészítő, szervező, irányító munkájának.
A kongresszus szakmai hozadékáról két összefoglalót is olvashatunk a lapban: Steklács János (Nagy Attila elnök-utódja), és Mikulás Gábor is beszámolót írt a rendezvényről. Az összegzéseken túl a kongresszushoz kötődik Nagy Attila cikke, és Gordon Győri János tanulmánya is. Érdekesen köthető egymáshoz a két írás: az olvasáskutató meglehetősen dermesztő diagnózisára (Növekvő kulturális szakadékok – az olvasás példája), mintha az irodalomtanárnak az iskola részéről adható, egyik lehetséges terápia-válasza fogalmazódnék meg. (A magyartanítás átalakulása az irodalomtanítás nemzetközi tendenciáinak tükrében.)
„Tanul a társadalom” – határozta meg a címében is önmagát a VI. Országos Neveléstudományi Konferencia, amelyre az MTA székházában került sor október 26–28-án. Valóságos áttörésnek minősíthető, hogy a konferencia történetében most először, önálló szimpóziumot kapott a könyvtár-pedagógia. (A forrásalapú tanulás régi új lehetőségei és eredményei.) A konferenciáról a szimpózium lelkes megszervezője, Dömsödy Andrea számol be a lap hasábjain (Könyvtár-pedagógia az Országos Neveléstudományi Konferencián), ugyanakkor a szimpóziumon bemutatott prezentációk közül három szerepel a lap elektronikus változatában. (Dömsödy Andrea: Hazai könyvtár-pedagógiai kutatások a tanulás-tanítás szolgálatában; Dán Krisztina: Projekt-módszer /iskolai/ könyvtári bázison; Bondor Erika: Az iskolai könyvtárhasználat hazai innovatív példái.)
Minden esztendő negyedik keddje: az Iskolai Könyvtárak Világnapja. (Dömsödy Andreától kapott plakátját az e-KéN-ben mutatjuk be!) A jeles nap jegyében tartottuk meg két nappal később, 26-án az ONK szimpóziumát, s ugyancsak e nap jegyében zajlott egy héttel korábban, október 17-én az OPKM rendezésében (és székházában) az Iskolai Könyvtárak 3. Országos Konferenciája. A rendezvény Központi témájául a terület szakfelügyeletének és szakmai ellenőrzésének problémakörét választottuk. Lapunkban több előadást is hozunk erről a rendezvényről. Iskolai könyvtári feladatok, források, fejlesztések címmel közöljük Tafferner Tamás minisztériumi munkatárs nyitó előadását, aki az iskolai könyvtárak jövőjéről az „újraegyesült” OKM-ben most körvonalazódó álláspontot ismertette. A gyakorló iskolai könyvtári szakértő, szakfelügyelő, Melykóné Tőzsér Judit előadásában arról beszélt, hogy a fejlesztő típusú szakfelügyeleti vizsgálat javaslatai hogyan hasznosulhatnak az iskolai könyvtár életében. Itt közölt előadásának címe: Iskolai könyvtárak a szakfelügyelet tükrében. Végül az állandó Mustra író, főszerkesztő is „beszerkesztette” előadását a jelen lapszámba. (Balogh Mihály: Töprengés az iskolai könyvtári szakfelügyeletről.)
Előző, szeptemberi számunkban foglalkoztunk már a Könyvtárostanárok Egyesülete május 4-ei, Olvasásfejlesztés és könyvtár-pedagógia az esélyteremtésért című tavaszi szakmai napjával. Akkor hoztuk felelős szerkesztőnknek, Jáki Lászlónak a Könyv és Nevelés jövőbeli esélyein meditáló írását. (Folyóirataink jelene és jövője.) A vitaindítónak is szánt cikk előadásként hangzott el a KTE májusi szakmai napján, a profilba vágó lapok képviselőinek kerekasztal beszélgetésén. E számunkban már egy választ is közölhetünk. Szerzője Vajda Kornél, a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros (népszerűbb nevén: 3K) főszerkesztője. A „jőni fog, mert jőni kell...” szózatosan szilárd bizakodását árasztó írás olvasmányélménynek sem utolsó. Hasonlóan maradandó élményt adhat a szakmabeli olvasónak Rigó Béla rekviem-szomorúságú írása, saját lapja, a kimúlóban lévő, mert magára hagyott gyermekirodalmi folyóirat, a Kincskereső (bal)sorsáról, esély(telenség)éről. A Kincskereső vagy Nincskereső szintén a KTE tavaszi napján hangzott el.
De vajon mi lesz velünk jövőre? Megint tetszhalottá válik 2007-ben, az 1987-ben csöndesen eltűnt, majd 1999-ben nehezen fölélesztett Könyv és Nevelés? Bízzunk, mint Vajda Kornél, vagy csüggedjünk, mint Rigó Béla? E sorok írása közben – egyiket sem! Most pályázunk, majd várjuk az eredményt. Ha nyerünk – nyertünk egy újabb évet. Talán. Hisz a lap számára most az is létkérdés, hogy mi lesz a „gazda”, a KéN-t kiadó OPKM sorsa. Ez pedig már – sajnos! – nem pusztán pályázati kérdés...
Hozzászólások: