Goda Beatrix: Alfabetizáció és alapfokú oktatás Németországban

Nyomtatási nézet

Németország először az 1970-es évek végén, az 1980-as évek elején szembesült azzal, hogy jelentős számú funkcionális analfabéta él az országban. Mivel országszerte nagy számban működtek és működnek népfőiskolák, adott volt egy széleskörűen hozzáférhető képzési forma az alapvető írás-olvasási problémák megszüntetésére. Bár – a jól megszervezett sajtókampányoknak is köszönhetően – a népfőiskolák szervezésében az 1980-as években az írás-olvasás kurzusokon részt vevők száma megháromszorozódott (1982-ben 2800 fő, 1987-ben 8300 fő), a tanfolyamok mégsem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. 1994-ben egy vizsgálat kimutatta, hogy az ország felnőtt lakosságának csupán 14,4%-a (7,7 millió ember) rendelkezik minimális olvasási készséggel. Az eredmények ellenére a funkcionális analfabetizmus kérdése csupán az első PISA-sokk után került valóban a figyelem középpontjába.

Az 1990-es évektől a felnőttoktatásban egy új fogalom jelent meg, az élethosszig tartó tanuláshoz való jog. Egyes tartományokban (Hessen, Alsó-Szászország) az élethosszig tartó tanuláshoz kapcsolódóan törvényben is szabályozták a felnőttoktatás feladatait. Egy átfogó, minden tartományra érvényes szabályozás hiánya és az oktatásfinanszírozás kérdésének nyitva hagyása miatt azonban a kívánt eredmény elmaradt. 2004-ben az országban működő népfőiskolák közül csupán 313 indított alfabetizáló kurzust. 2006 májusában meghirdették Berlinben a „Felnőttek alapképzésének kutatása és fejlesztése” c. programot.

Németország előtt példaként állhat Belgium, Hollandia és Nagy-Britannia, ahol az alapfokú felnőttképzés rendszere sokkal hatékonyabban működik.

(Monika Tröster: Alphabetisierung und Grundbildung in Deutschland

http://bildungplus.forum-bildung.de/templates/imfokus_inhalt.php?artid=523)

Vissza a tartalomjegyzékhez