Hrabovszki János: „A hadszíntér kiterjesztése” E(lektronikus) könyvek a nyilvános könyvtárakban – nyereségek, lehetőségek és határok

Nyomtatási nézet

Ahogy elolvastam Peter Just „E-könyvek a könyvtáraknak. Állományvizsgálat ” című írását, amely ez év elején jelent meg, arra gondoltam, hogy csupán egy utalás a műre elegendő anyagot szolgáltat előadásomhoz. A könyv alapjául az „Elektronikus könyvek kínálata a könyvtárak szempontjából” című, a berlini Humboldt Egyetem Könyvtártudományi Intézetében készült magiszteri dolgozat szolgál. A szerző 2005-ben, könyv formájában történő megjelentetés miatt átdolgozta és frissítette dolgozatát. Az „e-könyv” nevű médium alapos elemzését nyújtja négy fejezetben: kezdve a könyvtárakban történő alkalmazástól, az elektronikus könyvek sokaságán és a többféle megjelenési formán keresztül egészen az engedélyezés és elosztás kérdéséig.

Figyelemre méltó a számanyag, amelyet Just kinyomozott és kiszámolt. Így kimutatja, hogy a német könyvpiacon 2003-ban 2757 és 2998 e-könyv mutatható ki, amelyekből legfeljebb 1190 (=40%) volt a nyilvános és 1094 (=37%) a tudományos könyvtárak számára fontos. Az e-könyvek részesedése a német könyvpiacon alig több mint 0,8%. Ellentétben az USA piaccal, amely 110365 angol nyelvű e-könyv címmel szolgál, s ez a teljes könyvpiacon szűk 9%-os részesedésnek felel meg. Vagyis az amerikai könyvpiacon elérhető e-könyvek abszolút száma harminchatszorosa a német nyelvterületen elérhetőknek, és az Egyesült Államokban tízszer nagyobb az esélye annak, hogy egy könyv elektronikus formában is megjelenik, mint Németországban. Ebből azt a következtetést vonja le a szerző, hogy jelentős növekedési lehetőség előtt áll az e-könyv kiadás Németországban.

Egy másik összehasonlítás is kedvezőtlen a német e-könyvekre nézve. Az elektronikus kiadványok 51,4%-ának előállítása olcsóbb, mint nyomtatott párjuké. Ugyanakkor legalább 30,3%-uk ugyanannyiba kerül, sőt 5,2%-uk még drágább is. Most képzeljük el, hogy az elektronikus könyvek javára szóló árdifferencia átlagosan 2,64 €, és ezzel a csekély költségmegtakarítással szemben áll egy magas költségű technikai infrastruktúra fenntartása. Hamar beláthatjuk, hogy az e-könyvek vonatkozásában jelenleg nem várható beszerzési költség csökkenés a könyvtárakban.

A szerző három e-könyv forgalmazási mintát vázol fel:

A különböző forgalmazási minták értékelése során arra a végkövetkeztetésre jut, hogy a legkevésbé kielégítő megoldás az e-könyv olvasókészülékek kölcsönzése, mert a kölcsönzők számára az elektronikus könyvek legnagyobb előnyét nem tudja nyújtani, azaz a helytől és időponttól való függetlenséget. A jövő a két másik mintában rejlik. (Bár az e-könyv olvasókészülékek piacán újabb modellek jelennek meg).

De ezek a megoldások sem mentesek a gondoktól. Igaz ugyan, hogy jelentős növekedési lehetőség rejlik az elektronikus könyvpiacban, de a német kiadók hajlandók-e egyáltalán annyira kibővíteni ajánlataikat, hogy jelentős választék jelenjen meg a könyvpiac ezen szegmensén? És ha igen, milyen árfeltételekkel és milyen infrastrukturális követelményekkel? A nyilvános könyvtárak közönsége megfelelő célcsoportja-e az új termékeknek? Egyáltalán: hajlandók-e a nyilvános könyvtárak belemenni a „hadszíntér” kiterjesztésébe, amely végső soron azt jelenti, hogy ez a felemás könyvtár hét napon és huszonnégy órán keresztül elérhető, de az emberek közötti találkozás és kommunikáció nélkül? Ezeket a kérdéseket nem a szerző veti fel, de ezeket minden gyakorló könyvtáros felvetheti. Nem a változástól való félelemből vagy szakmájának féltéséből, hanem mert a könyvtárak emberekkel és értékekkel dolgoznak, és mert nem akarják kiszolgáltatni magukat egy „elektronikus önámításnak”.

A tudományos könyvtárakkal ellentétben, amelyek a tudósok és az egyetemisták sajátos csoportjai számára bocsátanak rendelkezésre különféle szövegeket, a nyilvános könyvtárak népszerű médiával állnak az érdeklődő közönség rendelkezésére. Ami a könyvek esetében azt jelenti, hogy hagyományosan leginkább a szépirodalmi, a gyermek- és ifjúsági irodalmi művek forognak közkézen. A szakkönyvek közül az útikönyvek és nyelvkönyvek mellett a legjelentősebb a tanácsadó jelegű könyvek (szülő-gyerek kapcsolat, oktatás és képzés, egészség, táplálkozás, életvitel, jogi és fogyasztói kérdések, számítógép és internet) forgalma.

A kölcsönzési forgalom tehát két fő célt követ: egyrészt a szabadidő értelmes eltöltése, másrészt a mindennapokban és a szakmai életben történő eligazodás irányába mutat. A felhasználás jelentős területe még az iskolával kapcsolatos igények kielégítése (lexikonok, tankönyvek, szövegértelmezések, CD-ROM igénybevétele).

Ha az e-könyveknek a nyilvános könyvtárakban betöltendő lehetséges szerepével foglalkozunk, akkor tisztában kell lennünk a célcsoportokkal is. Ezek a szülők és gyermekeik, az ifjúság (nagyobbrészt persze iskolások), főiskolások, egyetemisták a helyi felsőfokú oktatási intézményekből, szakmai vagy továbbképzésben részesülő különböző korú emberek, valamint 45 és 70 év közötti emberek, akiknek több igényük van, mint a tévé előtt tölteni az idejüket.

A nyilvános könyvtárakban tapasztalt kölcsönzői magatartás alapos elemzése után az alábbi lehetséges e-könyv alkalmazási tételek fogalmazhatók meg:

A Börsenblatt für den Deutschen Buchhandel (Német Könyvkereskedelmi Tőzsdelap) 2005. decemberi számában 7 e-könyv szállítóról számol be, amelyek 150 és 6000 közötti tételszámban kínálnak német nyelvű könyvet. A fenti lap 2006. februári száma már arról ír, hogy a Tőzsdeegylet is bekapcsolódott egy lehetséges megoldás kialakításába: a „Volltextsuche online” (teljes szöveg online) mintegy 100 kiadó kínálatával 2006. október 1-jétől megkezdi működését.

Aki nem elemzi gondosan az e-könyv piacot, azaz nem vizsgálja meg értelmesen a költség-haszon viszonyt, azt az a veszély fenyegeti, hogy csak üzleti érdekeket elégíti ki, és nem veszi figyelembe az olvasók kívánságait. Pedig értük vagyunk!

(Dr. Jan-Pieter Barbian, a Duisburgi Városi Könyvtár igazgatójának előadása a 95. Német Könyvtáros Napon, Drezda, 2006. március 22.)

Vissza a tartalomjegyzékhez