n/a: Vésnökök és mesterek

Nyomtatási nézet

Kiállításvezető az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumban 2006 márciusában megnyílt Vésnökök és mesterek című kiállításról

Vésnökök és mesterek. Iskolaérmek az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum gyűjteményéből c. történeti-numizmatikai kiállítás a harmadik, záró fejezete a 2002-től indult gyűjteményi bemutatóknak. (2002-ben a képzőművészeti gyűjtemény metszeteiből, 2003-ban a történeti gyermekrajz-gyűjtemény gyermekművészeti alkotásaiból ill. emlékeiből készült tárlat.)

Az éremkiállítás stratégiája: a ma érmészettel foglalkozók, az érmészetet ténylegesen művelők összefogása egy kamara-kiállítás keretében. A pénzverde és vésnökei, a kézműves iskola, a képzőművészeti egyetem mesterei és növendékei, a képző- és iparművészek szövetségének éremszakosztálya és hangsúlyosan a múzeum numizmatikai gyűjteménye együtt mutatkozik be.

Iskolai emlékérem-gyűjteményünk adottságaiból következően öt évszázad (1600-as évektől a 2000-es évekig) és öt nagy stíluskorszak (reneszánsz, barokk, klasszicizmus, szecesszió, modern) emlékérmeit tudjuk prezentálni.

A kiállítás szerkezete tartalmilag öt fő gondolat köré szerveződik, a kiállítás térbeli elrendezése ezt követi.

• Műterem részlet. Az emlékérem megszületése, az emlékérem mint modell történeti kialakulásának érzékeltetésére.

• A magyar vonatkozású és a magyarországi iskolaérmek vésnökei és mesterei.

• Tanulószoba, ill. tanuló diák az iskolaérem funkciójának, az érem mindennapi életben betöltött szerepének, előfordulásának szemléltetésére.

• Az önálló magyar emlékérem, Beck Ö. Fülöp érmei, magyar iskolaérmek vésnökei és mesterei.

• Vésnökműhely. A körmöcbányai verde, ill. szakmai jogutódja, a Magyar Pénzverő Rt. mai emlékérmei.

A kiállítás nyitóképe: régi iskolaépületünk szecessziós lépcsősorán felérve, egy szecessziós előcsarnokban kitárt kétszárnyú ajtó, mögötte szecessziós műterem-részlet.

A műterem hátlapján Morelli Gusztáv fametszetének nagyítása, amely a kisplasztikai szakosztály előkészítőjének 1899-es életét, az éremkészítés munkafázisait ábrázolja. A fametszet az 1880-ban alapított Iparművészeti Tanoda akkori, a mai Iparművészeti Múzeumban lévő műhelyeit ábrázolja.

A műterem berendezési darabjai nagyrészt azonosak a metszeten látott darabokkal. A Magyar Képzőművészeti Egyetem a kiállításra rekonstruálta a régi miliőt:„visszakereste” és kölcsönözte az emberi koponyát, a gipsz lábfejet, gipsz ornamentikát (a tanítványok számára másolandó és mintázandó mintadarabokat), íjazó aktot, sárgaréz teafőzőt, festőállványt és festőbakot. Bessenyei Bence ötödéves festő szakos növendék színes kréta anatómiai rajzi tanulmányai érzékeltetik a szakmai folyamatosságot, az alkotómunkát a műteremben.

A pénztől elkülönülő emlékérmet az itáliai reneszánsz idején festők, szobrászok „találják fel”. Az első un.” direkt emlékérem ”: Vittore Pisano veronai festő VIII. Paleologus János bizánci császár tiszteletére 1438-ban készített érme. Pisano 1455 körül halt meg, 31 nagy öntött érme maradt ránk, melyeknek átmérője 50 mm és 100 mm közötti.

„A legtöbb nyelvben megtalálhatjuk a medaillonból származó megnevezést, amivel olyan érméhez hasonló, öntött vagy vert fémdarabot jelölnek, amelynek nem az a rendeltetése, hogy fizetési eszközül szolgáljon, hanem az, hogy valamilyen esemény, vagy egyes személyek emlékét örökítse meg. A régebbi magyar nyelvű szövegekben „öreg medály”, ”medál” néven említik őket, ma emlékérem a nevük.” /In: Káplár László: Ismerjük meg a numizmatikát. Bp., 1984. 197.o./

„Itáliában a festők és a szobrászok a lefestendő személyt gyakran viaszba mintázták meg, s ezt használták modellnek. Később, hogy a könnyen romló, puha viaszmintát maradandóbbá tegyék fémöntvényt készítettek, s ezzel már eljutottak az éremhez… Azután a hátlapra rákerültek az előlapi képmásra vonatkozó események, a családi címer stb.

A személyek képmásait a kiemelkedő események emlékének megörökítése követte, allegorikus, mitológiai és más ábrázolásokkal. Így keletkeztek az emlékérmek. /In.: Káplár 200. o./

Az itáliai gazdag fejedelmi udvarokban a kor híres tudósai, írói, gazdag főurak is szívesen foglalkoztak érmek tervezésével, felirataik frappáns megfogalmazásával. Divattá vált érmet gyűjteni, érmet tervezni. A pártolók között a pápák kiemelt szerepet játszottak. Koruk legjobb vésnökeit alkalmazták pénzverő műhelyükben.

Német területen a fafaragók, szobrászok, aranyművesek és vésnökök kezdték az érmek készítését. „Előbb a pozitív modellt faragták ki fából vagy kőből, puszpángfát, körtefát vagy juharfát, illetve solnhofeni vagy kehlheimi puhább követ (palakövet) használva a faragáshoz. A modellkészítéshez csak… az 1550–es évektől alkalmazták a viaszt… Az aranyművesekből lett éremművészek szívesebben faragták és metszették kőbe a modellt, a szobrászok és a fafaragók viszont a famodelleket kedvelték… Az érmészet igazi mesterei az ötvösök lettek. Az öntvényt gondosan cizellálták, így minden egyes darab egyedi, eredeti, alig van két egyforma közöttük. Öntés után a megmaradt modelleket befestették, vagy bearanyozták, és gondosan megőrizték.” /In: Káplár  207.o./

Itt az uralkodókon kívül a gazdag polgárság körében lett népszerű az érmek készíttetése. Vagyonos polgárok sorozatban készíttették el portré érmeiket magukról és családtagjaikról, a mindennapi életben a mai fénykép szerepét töltötte be az emlékérem.

Az emlékérem a XVI. századig elsősorban a művészi portré megteremtésének ill. híres események megörökítésének eszköze. (Királyok, császárok trónralépése, uralkodók szövetsége, hódítás, háború, béke, uralkodók tetteivel és magán vagy családi eseményeivel kapcsolatos történések, uralkodók látogatásai.) Sokszorosíthatósága révén tudatosan használt propaganda eszköz.

A reformáció személyes, természetes vallásossága, bensőséges hite a személyi és történelmi érmek mellett megteremti a biblikus érmeket (nürnbergi művészek, joachimstali ötvösök és vésnökök). A XVII. századra általánossá válnak a különleges alkalmi érmek: pl. pestis és egyéb járványok, tűzvészek, éhínségek, drágaságok alkalmával készíttetett, ill. az újév, házasság, keresztelés, születésnap és más családi események, barátság emlékére rendelt emlékérmek, naptárérmek, mágia, alkímia, bűbájos- és talizmán érmek, iskolaérmek.

Az iskolaérem, mint új érmészeti műfaj megjelenése szintén a reformációhoz köthető. Magyarországra a reformáció elterjedésével együtt német területről a felvidéki német polgárság közvetítésével került.

Iskolaérem: az iskolák által adott tanulmányi jutalom- és emlékérmek, az iskolák jubileumaival kapcsolatos érmek, neves tanárok személyi emlékérmei.

A XVI. századtól van adatunk az iskolai jutalomérmek használatára.

"...A protestáns svájci Fluri-ból eredő iskolapénzek (Schulpfennig) ismertetése mellett található az alábbi megfogalmazás:... az iskola feladata volt a katekizmus besulykolása, az egyház feladata annak megmagyarázása. Azért, hogy felébresszük az ifjúság buzgalmát a katekizmus megtanulására, kérte az egyház a tanácsot, hogy a legszorgalmasabbak részére tűzzön ki külön prémiumot... Ezeknek az érmeknek az elnevezése német nyelvterületen gyakran változott (Aufmunteruns-pfennig, Lehrpfennig, Schulmünze, Ehrenpfennig, Fleissprämiae, Prämien-medaillen, Promotionspfennig)... A magyar elnevezés sem egyértelmű talán, mert mire a magyar a latin nyelv helyébe lépett a jutalompénz-jutalomérem kultusza is lecsökkent."/ In: Mészáros István: Iskolaérmek. Kézirat, 16. 1989. Magyar Numizmatikai Társulat könyvtára./

Az első asztali tárlóban a múzeum XVII. századi érmei láthatók. A neves nürnbergi Christian Maler (1584-1648) reformációs emlékérme az 1617. évből, ill. nagyszombati és pozsonyi ismeretlen ötvösök érmei: Pázmány Péter 1629-es portré emlékérme, és a pozsonyi evangélikus gimnázium két öntött szorgalmi jutalomérme 1656-ból. (1 - 4. sz. érem) Maler a német reneszánsz végének jellegzetes alkotója. A család 1568-ban telepedett le Nürnbergben és egészen a XVI. sz. végéig fenntartotta a nürnbergi éremművészet hírét.

„Németországban két nagy éremművész – iskola alakult ki: Nürnberg és Augsburg központtal. Nürnbergben maga Albrecht Dürer is mintázott egylapú érmeket a korabeli divat szerint. (Dürert mint festőt és grafikust tartják nyilván, de apja ötvösmester volt és maga Dürer is kitanulta az ötvösséget. Csak ezután lett 1486-ban Wohlgemut festő tanítvány Nürnbergben. ) Érmeivel is remekelt, a német gótika és az olasz reneszánsz küzd egymással művein… A nürnbergi mesterek érdekes módon készítették az érmeket: előbb elvégezték külön az előlap és külön a hátlap öntését, majd a két éremfelet olyan vékonyra illesztették össze, ahogyan csak lehetett. Szokás volt az elő- és hátlapnak apró kapcsokkal való összeerősítése is.” /In: Káplár 207.o./

Matthaus Donner és tanítványai: A. F. Widemann, F. X. Würth, J. N. Wirt (Würth) a XVIII. sz. iskolai érmelését mutatják be. A második asztali tárlóban: Matthaus Donner (1704-1756) osztrák éremművész selmecbányai akadémiai jutalomérem – sorozatát láthatjuk. Két eredeti darabja – vegyészet és bányászat – és azok későbbi utánveretei – bányászat, próbálás, földmérés, pénzverés – kerültek kiállításra. (6-14. sz. érmek)

„VI. Károly német-római császár, III. Károly néven magyar király (1685-1740), a császári ház éremgyűjteményével gyakran foglalkozott. Rendeletére bevezették az antik érmeken kívül a reneszánsz és az újkori érmek gyűjtését is. Meghívta a svéd Warout és Richtert, valamint az olasz Gennarót Nápolyból, akik jó nevű és híres éremművészek voltak. Közreműködésükkel alakult meg a bécsi Graveur Akademie (vésnökakadémia), és ennek hatására I. Ferenc császár és felesége Mária Terézia magyar királynő állandó támogatása és pártfogása mellett fejlődött ki az önálló osztrák érmészet. Ez mindjárt magához ragadta a vezérszerepet Németországban és Európában a franciák mellett a bécsi iskola mutatta fel a legtöbb sikert. Az új művészi irány első nagy éremművésze: Mathaeus Donner.”/ In.:Ráth György: Az iparművészet könyve I.1902. 248.o. /Donner 1745-től a vésnökakadémia igazgatója, 1749-től fővésnök a bécsi verdében. „Mária Terézia kedvenc medallörje”, „… a bécsi finom barokk művészet kifejezője”, „főereje az arckép, amelynél kerüli a poset, a barokk ízlés modorosságát”. / In: Ráth I. 248.o./

A tanítványok: Anton Franz Widemann (1724-1792), Franz Xavér Würth (-1790), és Johann Nepomuk Wirt (Würth) (1750-1811), a bécsi verde későbbi vésnökei Mária Terézia érdemrendjeikkel (15-20 sz. érmek) ill. Wirt Ratio Educationis emlékérmével, zsetonjával és az egyetem Budára költözésének emlékére veretett emlékéremmel szerepelnek (21-23. sz. érmek).

A harmadik asztali tárlótól a XIX. sz. érmészetét kísérhetjük figyelemmel. „Numizmatikai csemegének” számítanak ifj. Wirth János (Johann Baptist) (1769-1859) Georgikon jutalomérmei (24-25. sz. érmek). Szintén a bécsi verde vésnöke. Erdélyi, gyulafehérvári származású. Édesapja id. Wirth János a gyulafehérvári pénzverde éremvésője volt. Az egykorú források többször is említik, de az ón Gergikon érmeken kívül más emlékérméről nincs tudomásunk. Heinrich Ernst Karl (1781-1854) az egyik legizgalmasabb éremművész személyiség, és szoros magyar kötődései még különlegesebbé teszik. „Magyaros” stílusú Kovachich Márton György emlékérmét (1813) őrzi gyűjteményünk. (26. sz. emlékérem) Apja aranyműves műhelyéből 19 évesen kerül Körmöcbányára a pénzverdébe. 1932-ben „arany és ezüstérmekkel való visszaélései” miatt őrizetbe veszik. Az események tisztázódása után önálló érmészként él Körmöcön. 1848-ban felajánlja szolgálatait Kossuthnak és a kormány pénzverdéjében, dolgozik Nagybányán. Az iparművészet könyve egyszerűen „bécsi szobrászként” említi. Tudjuk, hogy kiváló portréista és hogy viaszmodellek után öntött éremarcképeket is készített. A tárlóban Karl iskolai jutalomérmeinek hibrid másolatait is elhelyeztük. (27-29. sz. érmek). Josef Nicolaus Lang (1776-1835) osztrák éremművész reformációs és Rudnai emlékére készített érmekkel szerepel. (30-31. sz. érmek) 1828-tól a bécsi vésnökakadémia igazgatója. Előbb a halli verdében, majd 1815-27 között a bécsi verdében vésnök.

A negyedik asztali tárlóba a XIX. sz. egyik meghatározó éremművésze, Boehm József Dániel (1794-1865) 1830-ból származó, az egyetem költözésének 50. évfordulójára készült verete került. (32. sz. érem) Szepesolasziban született, Lőcsén az iskolában „rajzolgatni, faragcsálni kezdett”. 19 évesen a bécsi művészi akadémián faragványaival metszett köveivel tűnt fel, de a megélhetés biztonsága miatt bélyegmetszést kezdett tanulni és véglegesen a „medailleur-művészet” mellett döntött. 1929-től végleg Bécsben telepedett le, és kizárólag emlékérmekkel foglalkozott. 1831-ben „udvari medailleur” címet kap, 1836-tól a cs. kir. főpénzverdében a vésnöki akadémia (Erzverschneideschule oder Possierverschneid - und Gravierakademie) utolsó igazgatója.

„…Böhm nemcsak mint művész, de mint gyűjtő és műértő is Bécs művészi életének legismertebb szereplői közé tartozott. Folytonos összeköttetésben állott a legkiválóbb gyűjtőkkel, a kik itéleteit szinte csalhatatlanoknak tartották. Szoros, mondhatni baráti viszony csatolta őt a magyar műkedvelőkhöz is….Elméleti oktatása alapjául többnyire saját gyűjteményének remekei szolgáltak. Izlése sokoldalúságát tanítványaiba is igyekezett beoltani, a mennyiben Rembrandt, Schongauer és Dürer metszetei tanulmányozására egyaránt buzdította őket. De a mellett Donner és Würth medaillejait is kellett másolniok…Böhm sajátképen az akkor fölszínre került romanticismus felé hajlott, de a mennyiben technikája a classicismus fölfogásában gyökerezett, műveinek stílusát bizonyos tétovázás jellemzi. Vésett arcképein kedveli a meztelen nyaknak hajlott vonalban való elmetszését, a haj elrendezésének bizonyos keresettség nyilatkozik meg, a mező az éremvésők hagyományának megfelelően, fényesre van csiszolva. Ezzel szemben az arckifejezés gyakran természetes és egyéni…” / In: Az iparművészet könyve I., szerk.: Ráth György. Bp., 1902. 304-305. o./

Az első nagy üveges vitrin hátlapján ismeretlen és kevésbé ismert vésnökök, tömegcikkeket előállító cégek, pl. Schwerdtner és elismert osztrák, német, svájci, cseh éremvésők, éremművészek alkotásai sorakoznak. Az ismeretlenek között egyik legszebb XIX. századi jutalomérmünk az un. „Szentpéteri” érem (1834), a szorgalmatosság jutalmaként. (33-34. sz. érem) Különleges un. érem-jelvények 1845-46-ból (érem formátummal, de még jelvény funkcióval, vagyis jelzi az iskolához tartozást és ruhára feltűzve viselhető) a kassai törvénytanulók és a pesti törvényhallgatók jelvényei. (35-37. sz. érem-jelvények). Schwerdtner bécsi éremüzemét (1843-tól az 1920-as évekig gyártotta az érmeket) eredetileg az Osztrák Központi Méhész Egyesület számára készített érem képviseli. A méhész érmeken megjelenő ábrázolások általánosságban az iskolaérmek kedvelt motívumaivá válnak (69. sz. érem).

A gyulafehérvári zeneiskola jutalomérmét (1836) id. Carl Wurschbauer (1774-1841) osztrák éremvéső készítette. (39. sz. érem) 1794-től vésnök Gyulafehérváron, ahol erdélyi vonatkozású veretek, naptárérmek, Szent György tallérok kerülnek ki a keze alól. Az iparművészet könyve megemlíti a következő kiegészítéssel: „…úgy látszik hivatásos medailleur volt, az empire-művészet, merev classicista modorában készült kilencz emlékérmét ismerem.” / In: Az iparművészet könyve I., szerk.: Ráth György, Bp., 1902. 298-299. o./

Liszt Ferenc portréérmét (1844) Jean Francois Antoine Bovy (1795-1877) svájci éremművész alkotását a 40. sz. alatt láthatjuk. Kalvin érmét és Liszt érmét (két változatban) mesterműnek tartják. A svájci pénzek bélyegeit is (1850 és 1873) ő véste.

Konrad Lange (1806-1856) német éremművész sok magyar vonatkozású érmet készít. Pyrker László emlékérme (1846) gyűjteményünk darabja. (41. sz. érem) 1843-tól volt a bécsi verde vésnöke, addig az athéni verdében dolgozott.

Az Eperjesi… Collegium (1867) és a Magyar Orvosoknak és Természetvizsgálóknak (1868) emlékérmét Wenzel Seidan (1817-1870) cseh éremművész véste. Legismertebb érme a Radetzky érem. Bécsi tanulmányok után 1848-tól a prágai, 1850-től a bécsi verde alkalmazottja. (70-71. sz. érem)

Az első nagy üvegvitrin alaplapját J. D. Böhm tanítványai, körmöci vésnökök (Exner Károly, Gerl Károly) illusztrátorok (Dörre Tivadar) érmei, új utakat kereső szobrászok (Lóránfi Antal, Szárnovszky Ferenc) darabjai borítják. Böhm tanítványok: Radnitzky, Schwartz, Scharff.

Karl Radnitzky (1818-1901) osztrák éremművész Több száz emlékérme között magyar vonatkozásúak is vannak. (72-76. sz. érmek). Öntött érmeihez kőbe faragta a modelleket, 1849-53 között a bécsi verde vésnöke, később az Iparművészeti Akadémia tanára volt.

Stefan Schwartz (1851-1924) szobrász, éremművész a közvetlen acélba vésést kedvelte. Andrássy emlékérmét állítottuk ki. (77. sz. érem). Síremlékeiről és egyéb kompozícióiról is ismert, a bécsi iparművészeti iskola tanára volt.

Anton Scharff (1845-1903) osztrák éremművész, 1881-től a vésnökakadémia igazgatója. Szép éremsorral rendelkezünk tőle. (78-84. sz. érmek)

„A XIX. század közepén jött az újabb fellendülés, elsősorban a bécsi Anton Scharff és Josef Tautenhayn munkássága révén. Scharff jó megfigyelő, portréi élethűek, érmeinek hátlapjai mozgalmasak, ötletesek. Párizsban tanulmányozta a francia éremművészetet, és figyelmesen vette át annak erényeit, elsősorban a szellemes, finom kompozíciók alkalmazását. A bécsi Haupt-Münzamt (fő pénzverő hivatal) éremvésnökeként Scharff tökéletes technikai tudással dolgozott, és ezt a tudását, mint éremművész is felhasználta: a redukciós gépen elkészült, végleges méretű vezérszerszámot saját kezűleg átdolgozta, finomította. Érmei témáikban és formáikban is változatosak. ”/In.: Káplár László: Ismerjük meg a numizmatikát. Bp., 1984. 211. o./

Dörre Tivadar (1858-1932) festő és illusztrátor, grafikus és éremtervező. Nevét sokan a Vasárnapi Ujság illusztrációiról ill. az Osztrák- Magyar Monarchia írásban és képben c. monumentális kiadványból ismerik. 1883-tól jelennek meg illusztrációi. Exner Károllyal közös érme a VI. kerületi főreáliskola jutalomérme. (85. sz. érem)

Exner Károly (1850-1919) éremvéső egyesületi és sportérmek készítésével vált ismertté. (85-87. sz. érmek) A gyűjtők körében a Numizmatikai Társulat érme a legnépszerűbb.

Gerl Károly (1857-1907) éremvéső egyesületi és sportérmeket készített nagy számban. 1879-től a körmöci verde vésnöke. (88-92. sz. érmek) Gönczy Pál emlékérmét (93. sz. érem) Lóránfi Antal (1856-1927) szobrász, Hubay Jenő plakettjét (95. sz.) Szárnovszky Ferenc (1863-1903) szobrász, éremművész készítette. Ők már egy átmeneti, új korszak megszületése előtti pillanat alkotói.

Lóránfi Antal a Mintarajziskolában, később Bécsben tanult, Párizsban járt tanulmányúton. Az Iparművészeti iskolában a kisplasztika tanáraként működött. Népszerű „anekdotizáló zsánerszobrairól”, portréiról.

Szárnovszky Ferenc a bécsi akadémián, Párizsban, Londonban képezte magát. 1892-ben az Iparművészeti Társulat Szt. László emlékérem – pályázatának nyertese, az Iparművészeti Múzeum állami nagy aranyérmének (1895) készítője. Élete 1893-tól tragikussá válik, állami ösztöndíjjal Párizsba utazhat az éremművészet tanulmányozására, de hazatérve tanítványok, „támogatók nélkül” marad. Kísérlete az éremművészet megújítására, új éremstílus kialakítására drámai véget ér, 1903-ban öngyilkosságot követ el.

Az iskola legjelesebb tanulóinak, "érdemmel díszített ifjaknak" megkülönböztető elnevezése: Premifer. Tanulószoba enteriőrünk egyenruhás csoportjukat mutatja be. Az iskolaérem funkciójának, az érem mindennapi életben betöltött szerepének, előfordulásának érzékeltetésére a Kalocsai Jézus-Társasági érseki főgimnázium 1896. évi Értesítőjéből idézünk az intézetben, iskolákban lévő jutalmak-kitüntetések rendszeréről.

„Legnevezetesebbek az év végi gimnáziumi érdemek, az un. praemiumok, vagyis a gimnázium számára külön veretett ezüstérmek, aranyozott érmek, érdemkeresztek. Ezeket a tanuló egész életére megtarthatja. Az ezüstérmeket minden osztályban, minden egyes tantárgyból adományozzák. Egy-egy darabot (néha a latin nyelvből két darabot) osztanak ki az írásbeli versenyfeladat alapján legjobb dolgozatot készítő diákoknak. Az aranyozott érmeket az erkölcsi viselet és az össztanulmányi eredmény legjobbjai kapják. Az érdemkeresztet a legkitűnőbbek kapják és nemzeti színű szalagon viselhetik.”

Az ötödik asztali tárlóba az 1896- 1924 közötti szecessziós korszak nyitányaként Beck Ötvös Fülöp (1873-1945) érmei kerültek. Beck Ö. Fülöp az új magyar emlékérem, az önálló magyar emlékérem megteremtőjeként közismert. Eredetileg ötvösnek készült, de az Iparművészeti Iskolában Lóránfi Antalnál mintázást is tanult. „Budapesten még nem tanulhatott érmészetet, mert nem volt, aki taníthatta volna. „(In.:Káplár, 219. o.) 1893-ban ösztöndíjjal Párizsba került, ahol már a direkt éremművészettel foglalkozott. F. Ponscarme tanítványaként (a francia éremművészet megújítója) pályázott 1895-ben a millenniumi kiállítási éremre és terveivel elnyerte az I. díjat. (96-97. sz. érmek) Hazatér, Budapesten telepedik le, és bár korai művei elsősorban iparművészeti használati tárgyak, (szecessziós gyertya - és hamutartók) egyre inkább az éremművészet felé fordul. 1908-tól a régi mesterek követőjeként érmeinek negatívját saját kezűleg véste gipszbe. Azt vallotta, hogy az ideális érmésznek egyesítenie kell a szobrászt és a vésnököt. Ő az első, aki körül nem hivatalosan (nálunk az I. világháborúig hivatalosan nem tanították az éremművészetet) művésziskola alakul ki. A kortársak „csendes, műtermében ülő emberként” emlegették. 1945. január 31-én eltávozott lakásáról, és eltűnt (96-103. sz. érmek).

A második üvegvitrinben ismeretlen vésnökök, tömegcikkeket előállító cégek, szobrászok, Magyarországon alkotó „külhoniak” (Adler Ede, Dertel Berlin, Holló Barnabás, Stróbl Alajos, Zala György, J. Buillarmod, Liipola Yrjö, H. Schafer, F. Stiasny) és Fémes Beck Vilmos, Tóth Gyula, Zutt Richárd érmei. Az ismeretlen mesterek darabjai között (113-127. sz. érmek) két különleges jubileumi emlékérem található, a Som-Csurgói Ev. Ref. Gimnázium 100 éves évfordulója alkalmából, 1899 (116-117.sz. érmek).

Leírása:

E / Középen gyöngykörben egyemeletes, tornyos épület homlokzata. Balra két jegenyefa, jobbra az égen istenszem aureolaban, jobbra lent két patakban álldogáló gém. Körirat: A SOM- CSURGÓI EV. REF. GYMNASIUM ÉVSZÁZADOS EMLÉKÉRE 1899. Szelvényben öt soros felirat: KIRÁLYI MEGEGYEZÉSSEL / ALAPÍTÁ 1792-1798-BAN A B-SOM. EV. REF. / EGYHÁZMEGYE RÉSZÉRE / FESTETICH GYÖRGY / GRÓF

H / Középen gyöngykörben kétemeletes modern épület homlokzata. Körirat: a SOM-CSURGÓI ÁLL SEGÉLYZ EV REF FŐGYMNASIUM ÚJ ÉPÜLETE ÜNNEPÉLYES FELAVATÁSÁNAK EMLÉKÉRE 1899. Jelzés jobbra fent : K E Szelvényben hat soros felirat: KIRÁLYI MEGEGYEZÉSSEL / ALAPÍTÁ 1792-1798-BAN / A B.-SOM. EV. REF. EGYHÁZMEGYE RÉSZÉRE / FESTETICH GYÖRGY / GRÓF aranyozott bronz, vert érem, átmérő: 36 mm., Ltsz.: OPKM 84.1.170.1. Irodalom: Gohl: Magyar iskolák érmei I / 47. sz.

Adler Ede (1855-1920) vésnök néhány pozsonyi vonatkozású érmet készített. Munkái közül a líceum számára vésett jubileumi emlékérmet mutatjuk be (128-129. sz.). Adler egy jellegzetes vésnökcsalád tagja. Személyén keresztül bepillantást nyerhetünk a kor szokásaiba: a mesterséget a család együttesen gyakorolja, tapasztalataikat egymásra hagyományozzák. Az apa Adler Dávid (1809-1882) kisplasztikus. Adler nagybátyja Adler Jakab (1845-1917). Tőle egyetlen érmet ismerünk, a soproni iparkiállítás érmét. Adler Ernő (1888-) pozsonyi megrendelésekre dolgozik, Börze érme ismeretes.

A 104. sz. alatti plakett Wesselényit, mint árvízi hajóst ábrázolja. Készítője Holló Barnabás (1865-1917) szobrászművész, a II. Rákóczi Ferenc kassai síremlékére hirdetett pályázat nyertese. Népszerűségét kisebb életkép- és állatszobrokkal szerezte.

Liptóujvári Stróbl Alajost (1856-1926) a magyar szobrászat kiemelkedő mestereként tiszteljük, korának legfoglalkoztatottabb, elismert és népszerű emlékműszobrásza. A kiállítás Hauszmann műépítész tanárról mintázott érmét mutatja be (105-106. sz.).

Zala György (1858-1937) a századforduló „neobarokkos” emlékműszobrásza érmét a 107. sz. alatt közöljük.

A külföldiek (J. Buillarmod, Liipola Yrjö, H. Schafer, F. Stiasny ) (108-112.sz. érmek) közül Liipola Yrjö (1881- ) finn szobrász kötődött leginkább az országhoz. Maywald Józsefről (1910) készült érme ( 109.sz. alatt ) látható. 1904-től Budapesten tanult, 1925-34 között Budapesten élt. Képmásokat, zsánerszobrokat, plaketteket, érmeket és emlékműveket készített.

Fémes Beck Vilmost (1885-1918) elsősorban iparművészként és szobrászként említik, de éremművészként is kiváló. Első iskolája bátyjánál, Beck Ö. Fülöpnél volt, az Iparművészeti iskolában ötvösséget és mintázást tanult. A Nyolcak művészcsoport mellett mint meghívott vendégművész dolgozott. Az I. világháborúból betegen tért haza ( 213. sz. alatt Lechner Ödön érme).

Tóth Gyula (1893-1970) több díj nyertese szecessziós érmeit 1924-ben az Iparművészeti Múzeum kiállításán mutatta be. 1916-tól a Fővárosi Iparrajziskola tanára volt, a szobrász és ötvös szakosztály vezetője 1950-ig (207-210. sz.).

Zutt Richárd (1887-1938) több művészeti ágban is kiemelkedő művész, igazi „szecessziós szemilyiség”, sajátos jelvényeiről is ismert (215.sz.). Münchenben kőfaragást és ötvösséget tanult, Firenzében alkotott, 1912-től Budapesten az Iparművészeti Iskola ötvös szakosztályának vezetője. 1925-ben Sziléziába távozik, és mint festő is bemutatkozik.

Az un. piramis-vitrinben Telcs Ede és a Telcs tanítványok: Berán Lajos, Csillag István, Juhász Gyula, Murányi Gyula, Szentgyörgyi István, Reményi József éremművészete látható.

Telcs Ede (1872-1948) szobrász, aki egész éremművész nemzedéket nevel fel. Mint érmész tradicionális és historizáló. Olasz, francia, német, angol tanulmányutak után műtermében érmészeti iskolát alakít ki. Tanítványai közé tartozik Vincze Pál, Murányi Gyula, Takács Zoltán, Juhász Gyula, Szentgyörgyi István, Kisfaludy Stróbl Zsigmond, Berán Lajos, Reményi József. Gimnáziumi éveit Szabadkán tölti, majd Pesten elszegődik egy gipszöntő mesterhez. A Mintarajziskola után Bécsbe utazik, és ott ismét egy gipszöntőműhely inasa 15 évesen. 1888-tól a bécsi művészeti akadémia növendéke, 1892-től a bécsi emlékműszobrászat elismert képviselőjének Zumbuschnak mesteriskolájába jár. 1895-től Budapesten él és dolgozik, 1920-22 között Utrechtben. 1896-tól készít érmeket, melyek élete végéig foglalkoztatják (132-134. sz. érmek).

Berán Lajos (1882-1943) szobrász és éremművész Telcs Ede műtermében, majd a bécsi akadémián, később ismét Telcs mellett dolgozott. Az éremművészet egyik legtevékenyebb művelőjének tartják. 1932-től haláláig a Pénzverde művészeti vezetője. Rendkívül színes egyéniség műveiben, ugyanakkor tradicionális alkotó (135-163. sz. érmek).

Csillag István (1881-1968) éremművész, szobrász az Iparművészeti Iskolában tanul, szintén Telcs tanítvány, majd Németországban hosszabb tanulmányutat tesz. Elsősorban érmeivel szerepel a kiállításokon. Főként portréérmeket készít és mint portréista a legnagyobbak közé tartozik (164-169. sz. érmek).

Juhász Gyula (1876-1913) szobrász és éremművész. Az Iparrajziskola növendéke, majd Verán József díszítőszobrásznál inaskodik, több helyen is szobrászsegéd, végül 1901-től Telcs műtermében dolgozik. Mint Ferenc József ösztöndíjas 3 évig a bécsi akadémián is képezi magát. Aktszobrain kívül főleg érmeket és plaketteket állít ki (170-171. sz. érmek).

Murányi Gyula (1881-1920) szobrász, érmész a Mintarajziskolában, Párizsban és Bécsben tanul. Hazai mestereinek Ligeti Miklóst és Telcs Edét tartja. Kedvencei a francia sajátosságú, hármas osztású plakettek. Élete végén a Numizmatikai Társulat számára sokszorosította érmeit, hogy tőkét szerezzen számukra díjak alapítására. Gyógyíthatatlan betegségben szenvedett (172-179. sz. érmek).

Szentgyörgyi István (1881-1938) szobrász. Az Iparművészeti iskolában, Brüsszelben tanul. Főleg köztéri szobrokat, klasszicizáló aktokat, portrékat készít. Számos díj nyertese, a huszas-, harmincas évek sokat foglalkoztatott mestere, szintén Telcs Ede tanítványa. Herczeg Ferencről készült plakettjét mutatjuk be (180. sz.).

Reményi József (1887-1977) szobrász, éremművész rendkívüli munkabírású alkotó, közel 2000 db. érmet készít. Mint Iparművészeti Iskolai növendék Telcs Ede műtermét is látogatja. 1909-ben Münchenben Georg Roemer éremvésnök műhelyében dolgozik Az I. világháborúban súlyosan megsérül, lassan gyógyul fel. 1928-43 között az Iparművészeti iskolában éremművészetet tanít, 1943-48 között a Pénzverdében művészeti vezetőként működik (181-206. sz. érmek).

A „szárnyasoltár vitrin” az 1924-1945 közötti modern korszak műveit tartalmazza. A vitrin egy-egy oldalán tömegcikkeket előállító éremkészítő cégek, üzemek iskolaérmei. Scheid G. A. Ezüstáru és Éremgyár, (216-220. sz. érem), Christl Auf Chn Wien (221. sz.), Berán Nándor budapesti éremkészítő üzeme (222-224. sz.), Markovits budapesti vésnöküzeme (225. sz.), Ludwig Ede éremverő üzeme (227-252. sz.), Füsti-Szegedi Ötvösüzem (226. sz.) darabjai láthatók.

Ismeretlen készítők ill. kevésbé ismert kismesterek érmei láthatók a 253-283. sz. alatt.

Az üveges vitrin egyik széles felületén a szobrászok, grafikusok érmei, szobrászok munkái, akik érmet is mintáznak.

Markup Béla (1873-1952) szobrásztól az Erzsébet Tudományegyetem pozsonyi alapításának és Pécsre költözésének emlékére készült érmet közöljük. (284. sz. érem) Leginkább az Országház lépcsőkorlátjára készített két oroszlánszobráról közismert. Később is főként állatfigurákat mintázott.

Martinelli Jenő (1886-1949) szobrásznak az Eötvös főreáliskola számára készített jubileumi plakettjei érdemelnek figyelmet. (286-288. sz.) Főként aktokat, vallásos tárgyú műveket készített. .

Medgyessy Ferenc (1881-1958) szobrász. „1920-ban mintázott kis Önarcképével teljesedett ki domborműstílusa: a hátteret is belevonja a kompozícióba, a kiemelkedő formáknál mélyebbre, a jelentéktelenebbeknél magasra véve.” / In: Művészeti  Lexikon. III. k. Bp. 1967. 276. o./ Tény, hatása a fiatal magyar szobrásznemzedékre meghatározó. Említett önarckép plakettje a művészek kedvence. Az 1937-es párizsi világkiállítás Grand Prix-jét kapta a debreceni Déri Múzeum négy allegorikus bronzszobráért (Régészet, Tudomány, Művészet, Néprajz). Rendkívül sokoldalú személyiség. Orvosi tanulmányok után Párizsban festészetet majd szobrászatot tanult. 1914-18 között katonaorvos. Szobrai mellett néhány érmet is készített. 1924-es Kodály portréját (kerámia) állítottuk ki. (289. sz.)

Debreczeny Tivadar (1890-1976) szobrász. A debreceni városi ipariskola tanára volt, 1950-től Budapesten élt. Monumentális szobrászat mellett néhány érmet is készített.(292. sz.)

M. Gruber Leó (1911-1991?) szobrász 1937-ben Münchenbe megy, majd egy év múlva Bécsbe, ahol le is telepszik. Művészi pályája ide kötődik (293. sz. érem).

Ispánki József (1906-1992) szobrász éremművész (294. sz.) eredetileg asztalosnak tanult, de a díszítőszobrász szak és 1927-től a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után 1934-től Szentgyörgyi István tanársegédje.

Pápai Kuzmik Lívia (1898-) szobrász, szintén Telcs-tanítvány. Később Londonban és Rómában tanul, művészete Olaszországhoz kötődik. (296. sz.)

Matzon Frigyes (1909–1986) szobrász, 1936-38 között a Képzőművészeti Főiskolán tanársegéd. 1938-45 között Rómában dolgozik. 1945-47 között hadifogoly az ausztriai Mollnban. 1986-ban halála előtt egész életművét Várpalota városának adományozta (297. sz.).

Szentesi Hiesz Géza (1896-1975), szobrász és iparművész. Az Iparművészeti Főiskola elvégzése után Olaszországban, majd 1923-33 között Párizsban élt. Portrékat, állatszobrokat, üvegszobrokat és érmeket is készített (304. sz.).

Tápai Antal (1902-1986) szobrász. A Képzőművészeti Főiskola elvégzése után Szegeden tevékenykedik (305-306. sz. érem).

Az üvegvitrin másik széles oldalán az éremművészek munkái láthatóak.

Csúcs Ferenc (1905-1999) szobrász, éremművész. Ötvösnek készül, majd Vignali Rafael bronzöntödéjében dolgozik. 1933-ban végez a Képzőművészeti Főiskolán. 1962-1974-ig a Mezőgazdasági Múzeum restaurátora. 250 körüli érmei száma. Azon kevés éremművész közé tartozik, aki összetéveszthetetlen: megszokott, egyértelmű karakterei vannak (309-313. sz.).

Madarassy Walter /Machovits/ (1909-1994) szobrász, éremművész. A két háború közötti korszak kiemelkedő éremművésze Reményi József mellett. 570 körüli érmei száma. Szintén egyéni, sajátos stílusú alkotó. Az Iparrajziskola után az Iparművészeti iskola hallgatója, majd Reményi József növendéke, a Képzőművészeti Főiskolán Szentgyörgyi István tanítványa. 1953-ig az Iparművészeti Főiskolán alakrajzot és mintázást tanít. Az ötvenes évektől főleg negatívba vésett érmeket készít (314-324. sz.).

Szántó Gergely (1886-1962) festő és éremművész. 1915-ben rajztanári oklevelet szerez, festőnek készül, akvarell tájképeket fest. Mátrai Lajostól szobrászatot is tanul. 1912-13-ban az Iparművészeti Főiskolán tanársegéd. Berán Lajossal való barátsága és Berán érmei az éremművészet felé fordítják. Rajztanítással munkássága során végig foglalkozik (325-329. sz.).

Sződi Szilárd (1878-1939) szobrász, éremművész 1921-től a Tanárképző Főiskola tanára (330-340).

Pátzay Pál (1896-1978) szobrász. Tanul a Képzőművészeti Főiskolán (1912-14), de szobrászi tudását alapvetően önképzéssel szerzi. A Tanácsköztársaság képzőművészeti irányító tevékenységében részt vállal, börtönbüntetést kap. 1937-ben miniszteri megrendelésre elkészíti Szent István szobrát a párizsi világkiállítás magyar pavilonjához. A II. világháború alatt budapesti Villám utcai műtermében menedéket nyújt az üldözötteknek. A budapesti Zsinagóga kertjében, a Wallenberg Emlékparkban a holocaust üldözötteinek életét megmentők között szerepel neve az emléktáblán. 1945-től a Képzőművészeti Főiskola professzora, ahol 1975-ig tanít. Más alkotói felfogást képviselők szerint koncepciótlan az éremben (341-342. sz.).

Az 1945-1975 közötti modern korszak éremművészetét a fali nagy üvegvitrin jobb oldali kazettájában helyeztük el.(343-356. sz. ill. 357-378. sz. alatt).

Borsos Miklós (1906-1990) szobrász. Kiemelkedő alkotó, szobrászattal, grafikával és érmészettel azonos szinten foglalkozik. 1947-ben készíti el első érmét, „autodidakta” módon. Aranyművességet és vésnökséget tanul apja műhelyében (1940-ig vésnöki munkából él), majd a Képzőművészeti Főiskola hallgatója 1918-29 között. Tanulmányútra megy Olaszországba és Franciaországba, majd Győrben él. 1945-ben költözik Budapestre, 1946-60 között az Iparművészeti Főiskola tanára, 1981-től a Képzőművészeti Főiskola oktatója. A nyarakat 1943-tól Tihanyban tölti, ez befolyásolja művészi tevékenységét, művei témáját, hangulatát. Jellegzetes domborításait vörösrézből kalapálja. Mint érmész az antik, barbár pénzek tanulmányozása után kedveli a lapos, vékony plasztikát, a vésést, karcolást. Érmei „kézbe vehetőek”, mívesek, szépen megmunkáltak (350-356. sz. érmek).

Ligeti Erika (1934- 2004) szobrász, éremművész 1952-1958 között a Képzőművészeti Főiskola hallgatója. 1969-től Szentendrén él. (365-374. sz. érmek.

Kiss Nagy András (1930-1997) szobrász, a 60-as, 70-es évek magyar éremművészetének meghatározó képviselője. 1973-ban készített „Pandora szelencéje” c. érmével (nyitható- csukható, medálszerű érem) az addigi érem értelmezést szétrobbantja. Az érmészetben új korszakot teremt. A Viharsarokban eltöltött gyermekkor emlékei, a plebejus örökség végigkíséri művészetét. 1948-50 között a Képzőművészeti Főiskolán, 1951-56 között a leningrádi Rjepin Akadémián tanul (363-364. sz.).

A kortárs érmeket, napjaink érmészetét Bohus Áron és Szabó Virág munkái mutatják be.

A kiállítás záró fejezete a körmöcbányai pénzverde szakmai jogutódjának, a Magyar Pénzverő Rt-nek napjainkban készült művészi kvalitású iskolai emlékérmeit tárja a nézők elé, ill. a látogatók kedvére interaktív módon rekonstruálja a mai pénzverde vésnökműhelyét.

Körmöcbánya (Kremnitz Bergstadt, ma Kremnica) telepesei Károly Róbert (1307-1342) királytól 1328. november 17-én kiváltságlevelet kapnak. A pénzverde működését ettől az időponttól szokták számítani. Zsigmond uralkodásától kezdve (1387-1437) 1918 végéig az ország fő pénzverdéje. A magyar éremművészet kezdete is a körmöcbányai pénzverdével áll kapcsolatban. A II. Ulászló (1490-1516) kori díszes tallérok is inkább érem, mint pénz jellegűek. II. Lajos (1516-1526) királlyal kapcsolatosan már tényleges érmek készülnek. 1536-tól Fueszl Kristóf biblikus érmeivel megindul az ismert mesterek által készült emlékérmek sora. 1918-ban menekítették át a körmöcbányai pénzverde felszerelését és a verdét Budapestre.

A hatodik üvegvitrinben gipszmintákat, szerszámokat: vésnöki kalapácsot, vésőket, ill. verőtöveket (apatő, anyatő) és kész emlékérmeket, emlékpénzeket helyeztünk el. Látható a Kossuth Lajos érem, ballagási emlékérem, diploma érem, karikatúra érmek ( A legjobb tanárnak; A legjobb diáknak ),érmés levelezőlapok ( Toldi Miklós, Ludas Matyi, A Pál utcai fiúk, János vitéz), Eötvös érem, Gábor Dénes érem, Bolyai János érem, Neumann János érem, Sakk (Kempelen) érem, Rubik kocka emlékérme.

A kiállításmegnyitón Kósa István fővésnök (mai pénzeink, emlékérmeink verdei készítője) a gyerekek örömére vésett, mutatta meg a szerszámokat használat közben. A Pénzverde csavaros golyósprésével érmet vert a megnyitó látogatóinak.

Vissza a tartalomjegyzékhez